Én és a bank |
OLY KORBAN ÉLÜNK ABC |
ÉN ÉS A BANK
A 2009-es Lármagyűjtögető c. albumról. Kettesben élünk, én és a bank az első közös kis lakásban, Meztelen testünk összefeszül A hitelből vett nászágyban. Ő kölcsönadott nekem egy leheletet, És én cserébe gazdagon jutalmazom. Beengedtem és most már marad, hosszú évekig baszhatom.
* KARINTHY FRIGYES ÉN ÉS A BANK Én (alázatosan): Jó napot kívánok...
A Bank: Tessék helyet foglalni. Mivel szolgálhatok? Én (vigyázva leülök, hogy lyukas könyököm befelé legyen fordítva. A kérdés egy kicsit zavarba hozott, mert hát, édes Istenem, ha az ember cipőüzletbe megy be, hát valószínű, hogy nem kendermagot akar vásárolni. Micsoda kérdés, hogy mivel szolgálhat?): Kérem szépen... én olvastam a Pallas-Lexikonban B betű alatt a következőt: Bank olyan intézet, mely pénzkölcsönzéssel foglalkozik... Eljöttem, hogy pénzt kérjek kölcsön... Ötven koronára volna szükségem... A Bank (ijedten kap egy az íróasztalon heverő, nehezéknek szolgáló négyemeletes házhoz): Hogy... hogy tetszik mondani? Öt... öt... Én (zavartan): Ven... ven... A Bank: Hogy mondta ön az imént... Valami idegen szót ejtett ki... Ko... ko... Én (zavartan): Rona... rona... A Bank (merengve): Borona? Én: Nem. Korona. A Bank (merengve): Korona... borona... Milyen szépek ezek az orosz szavak... milyen idegenszerű zamatuk van... És milyen szép rím... korona... borona... Szereti ön a költeményeket? Én: Tudniillik... a kölcsön ügyében... A Bank (idegesen babrál az óraláncán lógó ötvenezer négyzetméteres háztelekkel) Hát mondja csak, hogy képzeli maga ezt? Én: Én ezt egészen furcsán képzelem. Egészen sajátságosan, mondhatnám fantasztikusan. Én ezt úgy képzelem, hogy ön ad nekem ötven koronát kölcsön és én azt önnek visszaadom, majd ha lesz pénzem. A Bank: Csodálatos. És hogy jutott eszébe, hogy éppen hozzám jöjjön? Én: Ezen magam is csodálkozom. Eleinte persze a temetkezési egylethez akartam fordulni, vagy esetleg az állatvédő egyesülethez. Nem is tudom, hogy támadhatott az a barokk ötletem, hogy a bankhoz megyek kölcsön kérni. A Bank: Na jó, ne töltsük az időt viccelődéssel. Ön azt mondja, adjak ötven koronát és ön majd visszafizeti. Hát milyen garanciát tud ön nyujtani nekem? Én: A biztosíték lelkemben lakik, mondja Madách. Három nagy drámát írtam, amit a színházak már el is fogadtak. A Bank (sír). Én (ijedten): Mi az? A Bank (egy angol értékpapírral törli könnyeit): Azokra a szerencsétlen árvákra gondolok, akiknek apjuk-anyjuk tűzhalált hal, ha esetleg leég az a három színház, mielőtt az ön darabjait előadták. Én: No, az mégse valószínű... hogy mind a három... A Bank: Milyen garanciát tud ön nyujtani nekem, hogy nem? A színházak leégnek, és akkor ki fizeti meg nekem az ötven koronámat? Még ha iratokat tudna mutatni nekem, amelyek bizonyítják, hogy ön mind a három színházat bebiztosította, mondjuk, kétszázezer koronára... akkor lehetne valamit csinálni... akkor beterjeszteném kérését a közgyűlésnek, ami három-négy hónap mulva feltétlenül összeül... De mondhatom, nagyon nehéz lenne a dolog még akkor is... Nagyon, nagyon rossz évünk volt, édes uram, tavaly... (Elcsukló hangon.) Tudja ön, mennyire apadt a nyereségünk?... Ön nem találja ki soha... (Remegő hangon.) Nyolcvan, azaz hetvenöt millió koronára... mondd, hetven millió... Én (mondom): Hetven millió... borzasztó... A Bank (férfiasan): Ne vigasztaljon, uram, erős vagyok és férfiasan viselem a nehéz megpróbáltatást. De ha azt kell hallanom, hogy ahelyett, hogy néma részvéttel pillantanak rám: három rongyos színházra ötven koronát kérnek tőlem... akkor ki kell hogy törjön belőlem, kitörne a szegény, elnyomott féregből is a méltatlankodás fájdalmas segélykiáltása... Én (ijedten hazudok): De hiszen van három házam is... tehermentes. A Bank (zokogva legyint). Én: Meg birtokom... Erdélyben... A Bank (zokogva): Harminc millió... harminc millióval kevesebb, mint két évvel ezelőtt... És minek köszönhetem? Ezeknek a kölcsönöknek... annak a nyavalyás Eibenschütznek, aki szintén megugrott a húsz koronával... Ön boldog ember... önnek háza van, ahol fáradt fejét lehajthatja... de ki segít rajtam? Én (ijedten): Kérem... kérem... az istenért... igazán boldog volnék, ha valahogy segíteni tudnék... hiszen nem olyan nagy dolog... majd ön megadja nekem... e percben csak öt korona van ugyan nálam... de ha parancsolja... A Bank: Mindent megteszek, dolgozni fogok, hogy előteremtsem... Legföljebb részletekben fizetem majd vissza önnek. (Átveszi az öt koronát és egy hanyag mozdulattal a bőre alá dugja.) *
http://www.youtube.com/watch?v=06DShG-oVg4
Mulassunk délelőtt és délután, * http://www.youtube.com/watch?v=omxUHKBY_yo A bankban nincsen betétem, *
http://www.youtube.com/watch?v=U-NVFRJ0M9A |