ANTIPARAINESIS - V. Nyomtatás
Antiparainesis - milyen ember ne légy fiam/lányom!
2016. december 29. csütörtök, 17:03

Képtalálat a következőre: „öngyilkos”

EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA

Bölcs-balga és boldog-boldogtalan ABC

Emberélet-minőség/önismeret-tesztkönyv

 

ANTIPARAINESIS

Ki és milyen ne légy, ne maradj!– 5.

 

Képtalálat a következőre: „öngyilkos”

BATSÁNYI JÁNOS

A bölcsnek állhatatossága

 

Justum e tenacem propositi virum.

Horatius

 

"Ha ki, mindenét elvesztvén,

Reménységet sem talál,

Már annak az élet szégyen,

S kötelesség a halál!"

 

Az ily bús eltökélésnek,

Ha van - ritkán van helye.

"Soha kétségbe nem esni,"

Nagyobb bátorság jele!

 

Az erkölcs hű bajnokának

Váltig kell küszködnie,

S a vak sors kemény csapásit

Békességgel tűrnie.

 

Cézár két nagy ellenségét

A világ csudálja bár:

Szokratest nagyobbá tészi

A halált-hozó pohár.

 

Őt sem gyáva rossz bírái,

Akik azzal büntetik,

Sem gonosz rágalmazói

Bűnbe nem keverhetik.

 

Ha megcsalta bal szerencséd

Minden szebb reményedet,

S visszarántván adományit,

Sérti, gyötri kebledet:

 

Vigyázz! hogy fel ne forgassa

Jóra-szánt szándékodat,

S le ne győzze, vagy alázza

Lelki méltóságodat!

 

Nem, fonalát életednek

Nem szabad elmetszened, -

Tudván, hogy sírodon túl is

Van bírád, van istened;

 

Akit, elméd s szíved ellen,

Itt talán ma még tagadsz,

De kinek majd napjaidról

S tetteidről számot adsz!

 

Hogy a végső áldozatra

Ki-ki mindég kész legyen,

És honjáért mindenétől,

Mihelyt kell, búcsút vegyen:

 

Méltó! s társaságban élő

Emberhez illő dolog!

De azért, hogy a szerencse

Nékünk már nem mosolyog,

 

Hogy vakot vet, hogy elfordul,

Agyarkodik, háborog,

S kerekével, mint egyébkor,

Kedvünk szerént nem forog,

 

Azt itélnünk, hogy lerázván

Pályánk nehéz terheit,

És megszegvén bölcs teremtőnk

S vallásunk törvényeit,

 

Szabad, s illik, sírba dőlnünk...

Gyávaság, s bal itélet!

Hazafinak s kereszténynek

Kötelesség az élet.

 

(1810-es évek)

Képtalálat a következőre: „öngyilkos”

*

 

Aki azt hiszi: amiről önként lemond, az könnyen visszajön

Aki azt hiszi: barátja csak igazat, ellensége csak hamisat szól

Aki azt hiszi: pont olyan forrón eszik a kását, ahogy azt főzik!

Aki azt hitte, hogy a háza felépülésével otthona is lesz

 

*

 

Aki azt kívánja, bárcsak mindig csak csokoládét ehetne

Aki azt nézi és erősíti, ami elválaszt, s nem ami összeköt

Aki azt szeretné, ha minden esetre lenne szabály vagy ukáz

Aki azt tanítaná, amit maga se tud - orvosi tanácsot adó beteg

 

*

 

Aki azt várja, hogy a sült galamb repüljön a szájába

Aki azzal áltatja magát: őt ez a silány jelenkor nem értheti meg

Aki azzal büszkélkedik, amiben neki semmi érdeme sincsen

Aki bagatellizálja a bűnét - majd a sorsa később dramatizálja azt!

 

*

 

Aki bagóért megóvhatta volna azt, amit vagyon se állíthat vissza

Aki balhitével mozgat hegyeket, de hiába – sőt:kárára…

Aki barátja bizalmas gyónásával másnap rohan spicliskedni

Aki bármi megtehet azzal, aki nincs vele - mert az ellene van?

 

*

 

Aki bármire felbérelhető, ha az neki nem túl kockázatos

Aki bármit elhisz, csak azt nem: állattól, gyerektől is tanulhat

Aki be nem tartható szabállyal gyárt alkalmazotti bűntudatot

Aki beáll a szemmel verve meztelenül vessző-futtatatók közé

 

*

 

Aki bedől a látszatnak: nem a(z amúgy táltos) gebét választja

Aki hamar beéri félmegoldással - ló helyett a szamár is jó

Aki beéri uraságtól levetett kultúrjavakkal, életformával

Aki befejezi a rombolást - a jégeső már úgyis elverte a nagyját

 

*

 

Aki befogadja az övéit a fészekből kilökdöső kakukkfiókát

Aki behódoló, meghunyászkodó - az erősebbhez dörgölődző

Aki békeközvetítőként mindkét felet magára haragítja

Aki beleharap a segítő kézbe, vagy berántja a verembe

 

*

 

Aki belerokkan abba, hogy folyton mosoly erőltet az arcára

Aki belterjes gyülekezeti életben aggodalmaskodik üdvéért

Aki belülről akar bomlasztani: beépül-beszerveződik a Rendbe

Aki benne van abban a százban, akit az egy bolond csinál

 

*

 

Aki beszédében mindent, s így semmit se hangsúlyoz

Aki betegesen, kandin kíváncsi, s így hamar megöregszik

Aki birkaként hagyja magát nyírni, vágóhídra hajtani

Aki birkatürelmes - a hátából szíjat lehet hasogatni

 

*

 

Aki biszexualitással akarja növelni esélyét a párkapcsolatra

Aki bizton tart a pokolba anyja jószándékkal kövezett útján

Aki biztonságba helyezi, elássa a pénzét - de így nem terem!

Aki örök bűntudatos: nem tud anyjának mindent viszonozni

 

*

 

Aki csak a feleslegből, és csak lassan, keveset és kioktatva ad

Aki csak a halálos ágyán jön rá, hogy végig más életét élte

Aki csak a házasságkötés után vallott be: betegség, nagy múlt

Aki csak a hízelgő „baráttól” veszi komolyan véleményét

 

*

 

Aki csak az első üdülésen döbben rá: férje nem szellemi társ

Aki csak a kisujját nyújtja az ördögnek/dugja konnektorba

Aki csak a lebukás szégyenétől félve tartja be a normákat

Aki csak a lelkében könnyűbúvárkodó „zenét” hallgatja

 

*

 

Aki csak a másikra tartja kötelezőnek a házastársi hűséget

Aki csak a szétszórtság és a vas önfegyelem közül választhat…

Aki csak a vita kedvéért vitázik - ha győz, átállva kezdi újra

Aki csak addig nős, amíg a nászút és a mézeshetek tartanak

 

*

Képtalálat a következőre: „öngyilkos”

Arany János:
A RÉGI PANASZ

"Eh! mi gondod a jövőre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd? 

Századoknak bűne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?..." 

Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhít társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság. 

Sőt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke. 

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád. 

Mennyi seprő a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még. 

Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát. 

Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el? 

(1877 júl. 26)

 

Kapcsolódó kép

 

 

LAST_UPDATED2