Feleki László humora Nyomtatás
HUMOR DIMENZIÓ - HUMOR DIMENZIÓ - GÖRBE TÜKÖR - A NEVETŐ EMBER
2018. január 14. vasárnap, 08:07

Feleki László

(1909—1989)

 

 

Feleki ízig vérig modern író. Szemlélete korszerű, műveltsége át meg át van szőve természettudományos elemekkel. (...) Abszurd ötleteinek, mindig filozófiai mondanivalót hordozó, fanyar, néha egyenesen keserű humorának régi tisztelője és élvezője vagyok.

Galgóczi Erzsébet: Félek, tehát vagyok 
(Élet és Irodalom, 1965)

Feleki László népszerű író, aki szinte minden műfajban publikált már: több verseskötete jelent meg, évtizedekig sporttudósítóként és sporttörténészként közölte cikkeit tanulmányait, riportjait, színes beszámolóit az országban és a nagyvilágban tett számos utazásáról, melyeket neves sportolók társaságában tett. A fantasztikus regény világa is izgatja. Különösen kedvelt műfaja az aforizma, nyelvi humora, a szóalakok hasonlóságára és a jelentésbeli eltérésre épített tömör, rövid, csattanós sztori. Több történelmi regény megírását tervezte, egy hatalmas életrajzi, korrajzi regénye meg is jelent három vaskos kötetben, s történészeknek is becsületére válna az a hatalmas ismeretanyag, amelyet ebben Napóleonról életéről, csatáiról, emberi kapcsolatairól, belső világáról, viselkedéséről, döntéseinek mozgatórugóiról — olvasói elé tár.

Feleki szenvedélyes író. Háromkötetes — 2147 oldalas — könyvet írt Napoleonról. A könyv indulati- és műveltséganyagában felülmúlhatatlan. Olyan átéléssel íródott, hogy szerzője pontosan megállapíthatja benne Napoleon csatavesztéseinek lélektani pillanatait.

Száraz György: A Napóleon-sztori 
(Élet és Irodalom, 1977)

Az író nem titkolja elfogultságát Napóleon kivételes hadvezéri, szervezői képességei iránt. A fordulatos cselekményű mű lebilincselő és szórakoztató, s számos ismert Napóleon-életrajz után is tud újat mondani az olvasónak; elsősorban a hiteles lélekrajz és a császár magánéletének érzékletesen megelevenített jelenetei révén.

Feleki László szórakoztató írásai a nyelv iránti érdeklődéséből, a nyelvi játékok iránti különleges vonzódásából, s derűs világszemléletéből fakadnak. Humoreszkjei, karcolatai, csattanós történetei nemcsak a napi aktualitásokat, az átmeneti korban csetlő-botló embert mutatják be, hanem az örök emberi tulajdonságokat is átvilágítják, humanista együttérzéssel, s a legnagyobb humoristák örökségét folytatva.

Forrás: A magyar irodalom története 1945-1975 
(Akadémiai Kiadó, Budapest)

 

 

Főbb művei:

 

WM-rendszer (labdarúgó szakkönyv, Bp., 1941)

Kőkövön (regény, Bp., 1947)

A sakál hálája (szatirikus mesekönyv, Bp., 1957)

A világ közepe (humoreszkek, Bp., 1957)

Homo Sapiens (humoreszkek, Bp., 1963)

Isten veled, atomkor! (szatirikus regény, Bp., 1965)

 

Mindenféle — Híres emberek (aforizmák és életrajzok, Bp., 1966)

Emberi lélek (kisregény, Bp., 1967)

Ki mondta, hogy ezek versek? (versek, Bp., 1970)

Napoleon „a csodálatos kaland” (Bp., 1976)

Lobogóm, Homérosz! (versek, Bp., 1978)

Napoleon utókora (Bp., 1979)

Selgas (regény, Bp., 1980)

LAST_UPDATED2