In memoriam Bokros Péter |
Jövőrontó közelmúlt |
Tóth Gy. László
In memoriam Bokros Péter Az idő kíméletlen múlásának és az élet törvényszerűségének egyik megrázó bizonyítéka, hogy rendszeresen szembe kell néznünk a hozzánk közel állók végleges eltávozásával. Társaival - köztük Molnár Tamással - 1988-89-ben 301 kopjafát állítottak a kommunisták által meggyilkolt hősök tiszteletére a 301-es parcellában. De a Hősök terén 1989. június 16-án rendezett újratemetésen már nem lehettek ott, mert tiltakoztak a kommunista pártállami vezetők, és a gyilkosok jelenléte ellen. Mindenkinél előbb észlelték, hogy Magyarország csak részben lett szuverén állam: a barbár kommunisták helyébe jobb modorú amerikai tartótisztek léptek, akik, kíméletlenül érvényesítették az amerikai és a nemzetközi multinacionális cégek érdekeit. A liberális tömegdemokrácia és a jogállam megteremtése alkalmas volt a növekvő társadalmi feszültségek levezetésére. Önmagáért beszél, hogy az ’56-os vérbírók, verőlegények, tartótisztek és besúgók ma is köztünk élnek. És éppen annyi joguk van, mint az áldozataiknak. Ha még élnek. Az érdekalapú pártok versenyének világában Bokros Péter soha nem találta a helyét. A jobboldali pártokban csalódott, a balliberálisok ellen egész életében küzdött. Emiatt marginalizálódott, és bár nagyon rossz körülmények között élt, soha nem panaszkodott. Péter a barátom, és a szerzőtársam volt. Minden általam írt vagy szerkesztett könyv borítója az ő kreativitását bizonyítja. Egy hónapja jelent meg az utolsó közös munkánk, amelynek címe "Egy új világrend felé". Nehéz elfogadni, hogy a közös munkánk visszavonhatatlanul véget ért. |