Szepesi György ügynök |
Jövőrontó közelmúlt | ||||||||||||||||||||
Szepesi György [bevezető szerkesztése]A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepesi György (eredeti neve: Friedländer György) (Budapest, 1922. február 5. –) magyar rádiós sportkommentátor, az „Aranycsapat tizenkettedik játékosa”, 1982–1994 között a FIFA vezető testületének tagja, aki annak 2012-es budapesti kongresszusán a szervezet legrangosabb kitüntetését, a FIFA Érdemrendetvehette át.
Tartalomjegyzék[elrejtés]
ÉletpályájaSzepesi György 1922-ben Friedländer György néven született Budapesten Friedlander Miklós és Rajkovits Irén gyermekeként[1]. Később, 10-11 éves korában Angyalföld és Újpest határára költözött. ÉdesapjaSzepesváralján született, ezért vette fel a Szepesi nevet. [2] 1945-től lett a Magyar Rádió munkatársa. 1946-tól kezdett lapokban publikálni. 1951-1954 között a Testnevelési Főiskola hallgatója volt. 1967-1975 között a Magyar Rádió szakszervezeti bizottságának elnöke volt. 1975-1978 között bonni tudósítóként dolgozott. 1978-1986 között az MLSZ elnöke volt. 1981-1992 között a szórakoztató és sportfőosztály osztályvezetője volt. 1982-1994 között a FIFA vezető testületének tagja volt. 1996-1997 között a Magyar Rádió Közalapítvány kuratóriumának elnökségi tagja volt. Az angyalföldi grundokon került legelőször kapcsolatba a futballal. Mint majd minden fiúgyermek, nagy focista szeretett volna lenni. Későbbi vallomásaiból megtudhatjuk, már akkoriban belátta, hogy kortársai azirányú tehetsége jóval felülmúlja az övét. Megemlít pár nevet – például Puskás Ferenc, Szusza Ferenc – akik szerinte korának legnagyobbjai voltak. Baráti kapcsolata ezen személyekkel még 60 év után is igen intenzív volt. 1944-ben Ukrajnában és Kelet-Magyarországon volt munkaszolgálatos. Apja a buchenwaldi koncentrációs táborban halt meg. StílusaJó szívvel felismerte mások talentumát, és úgy döntött, hogy ő a pálya széléről, nem pedig a pályáról próbálja meg előrevinni a magyar sportot. Első szerelme, a futball mellett más sportágakat is kedvelt, és a sport majdnem minden téren jelen volt életében. Legendás közvetítései hallgatók millióinak szereztek mérhetetlenül nagy örömöt. Mindenhol jelen volt, ahol a magyar sportsikerek felbukkantak. Egyedi lelkesedése, sajátos közvetítési stílusa kiemelték a többiek közül. Egy beszélgetés során megkérdezték tőle, hogy miért nem észlelhető már a régi idők szívből fakadó közvetítése napjainkban. Így felelt: „Ma a legtöbb riporter nem hivatásként éli meg és végzi a munkáját, hanem kenyérkeresetként, és ez bizony érződik”. [3] Leghíresebb pillanatokMinden bizonnyal rádiós-közvetítő munkájának legemlékezetesebb pillanata az „évszázad mérkőzése” volt. Bátran mondhatjuk, hogy az akkori angol–magyar mérkőzés ideje alatt ő volt a tizenkettedik játékos, hisz lelkes, szívből fakadó közvetítése hozzájárult az Aranycsapat történelmi győzelméhez. Mindig közel állt a csapathoz, győzelmekkor együtt ünnepelt, vesztes mérkőzések után pedig együtt sírt Puskásékkal. A következő idézetből megismerhetjük, mennyire tisztelte a magyar sportot, illetve a sportolókat: „Mikor például Gyarmati Dezső gólt dobott, tehát a bal kezéről a hálóba került a labda, úgy beszéltem erről – azt súgtam a mikrofonba – hogy ilyen balkéz nincs már több a világon, ez olyan, mint Puskás bal lába. Vagyis ez a hasonlat azt jelentette, hogy én nem magamat emeltem Gyarmati mellé – tehát nem azt mondtam, hogy én még ilyen dobást nem láttam – hanem egy másik világklasszis játékost, Puskás Öcsit, pontosabban annak is a bal lábát. Sokszor láttam Gyarmati kezét, tudtam, mit tud az a kéz. Az Öcsi bal lábát pedig százszor, ezerszer láttam az öltözőben, ahogy féltették, ahogy masszírozták, ahogy a világbajnokságokon két orvos, három orvos is körülállta.”.[4] És ennek a hatalmas tiszteletnek és elismerésnek megtudhatjuk a forrását is: „aki nem érezte a kispályák öltözői levegőjét, aki nem mosdott lavórban – én most a harmincas, negyvenes évek környékéről beszélek – aki nem tudta, milyen az a kérges cipő, vagy fűzős labda, az nem is érezhette és nem is érthette azt, ami a pályán a fiúkkal történik. Az nem is tudta közvetíteni azt a hangulatot.”[4] A magyar sportéletre gyakorolt befolyásaA Nemzeti Sport szerint ő volt az „Aranycsapat tizenkettedik játékosa”. Minden idők legnagyobb sportbemondójának tartják, akinek a rádió-közvetítéseit használták fel a televíziós közvetítésekhez is: alámásolták a hangját, a kép és a hang pedig tökéletesen megegyezett. [5] Emellett a magyarországi televíziózás kezdetén a nézőknek is szokásuk volt, hogy ha a televízió és rádió ugyanazt a mérkőzést közvetítette, lehalkították a tévét és Szepesi rádióközvetítését hallgatták hozzá, mert így élvezetesebb volt a mérkőzés. Díjai
„Galambos”Az Élet és Irodalomban Paul Lendvai, megpróbálta Szepesit befeketetíteni azzal, hogy az ötvenes és hatvanas években a titkosszolgálat III/II, majd III/III osztályának ügynöke volt. [11][12] Beszervezése 1950-ben történt. Mint nagy kaliberű ügynöknek, a tartótisztje a későbbiekben személyesen Harangozó Szilveszter állambiztonsági főcsoportfőnök volt. A forradalom 1956. október 23-i kitörése utáni napokban, rádióműsoraiban a forradalmárokat a fegyver letételére buzdította. Művei
Jegyzetek
Források
További információk
|
||||||||||||||||||||
LAST_UPDATED2 |