| Boldog-boldogtalan emberéletek és korok - 1. |
|
|
EMBERÉLET-MINŐSÉG ABC ÉS EGYETEM BÖLCSVAGY BALGA, BOLDOG VAGY BOLDOGTALAN VAGY ALAPKÉRDÉSEK: TEST ÉS LÉLEK, SZELLEM ÉS TÁRSADALOM SZABAD ÖTLETIM ÉS IDÉZETEIM LAZA JEGYZÉKE – MO. XXI.
1. rész
Sík Sándor MAGYAROK GYÓNÁSA
Ama régi híres döntő magyaroknak, Kiknek sírjain most kányák marakodnak, Marék maradéka, fáradt fogyatéka: Gyónjuk gyónásunkat nemzetek elébe, Nemzetek-ostorló Úristen kezébe. Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk!
Gyónjuk legelsőben honni hevertünket, Szalonnás körömmel kártya-kevertünket, Ázsiát ásitó, valóság-másító Bolondító bortól fátyolos szemünket. Gyónjuk gyönyörűjét délibáb meséknek, Piros pántlikáját régi dicsőségnek, Magyari jövendőt, álmodott szivárványt, Sült-galamb-lesését szalmán szundikálván; Részeg magabíztunk, mikor hétszer vérzünk. Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk!
Gyónjuk másod szeren úri-pazar markunk, Németnek, zsidónak, mindenki mohónak Csordulatig amit tékozlani tartunk. Valaki fülünkbe szép szót furulyázott, Minden javainkból pőrére kirázott. Mindent oda, mindent, ingünket, utolsót, Holt szülénk sírjából a deszkakoporsót: Zsíros üstökünket csakhogy le ne nyessék, Nemzeti tokánkat hájjal kenegessék. Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk!
Gyónjuk legutólszor legutolsó vétket, Gyónjuk égnek-földnek a legfeketébbet. Mikor az ördögnek mindent odaadtunk, Csillagot az égről, a földet alattunk, Amikor béklyóztak örökös robotra, S lettünk a világnak ebűl rugdosottja: Akkor, orcátlanon, cigányok módjára, Álltunk vigyorogva világ piacára, Szóval megtagadtuk jó régi nemünket, Csúfságra cseréltük magyar szép nevünket, Tisztes apáinknak sírja fölé köptünk, Istennek, embernek arcába röhögtünk, Önnön ganajunk közt táncra kerekedtünk, Isten, ember előtt fertelemmé lettünk.
Mi vétkünk, mi vétkünk, mi nagyon nagy vétkünk! Kegyelmes Úristen, ne kegyelmezz nékünk!
(1919. július)
*
Wass Albert: Te és az Isten.
Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ? Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott? Nézz meg egy virágot! A legegyszerűbbet: nézz meg egy hóvirágot! Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak könnyező rügyein cinkék hintáznak a napsütésben? Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt a világ a tavasszal. Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra. Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól. Kinő a szár, utána futnak a levelek. Zöldek. A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket. Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, előkacag a virág. Kacag. Szinte hallani lehet. Nézd meg jól, milyen szép! Milyen szép és milyen tökéletes. Ember-művész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt. Egy láthatatlan nagy művész keze dolgozik körülötted. Mennyi ezer élet nyüzsög benne. Egy egész világ. Minden vízcsepp egy világ. Minden világ egy vízcsepp. Önmagáért való zárt egész. A Te szemedben céltalan, mert nem vagy művész. Művész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot. Napról-napra, percről-percre, mindig újat és mindig ugyanazt. Nézd a hegyet! Nézd meg a folyót vagy a tengert! És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ! És aztán gondolj a csillagokra! Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz. Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt.
és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb. Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz. akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten. Mert romokban fekszik a házad. Mert meghaltak sokan, akiket szerettél. Mert kevés a kenyér. Mert sok a nyomorúság. A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta. A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot. A nyakkendős, nyúlszőrkalapos, szénhiánnyal küzdő, műhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot. És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak. Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelősek mindazért, ami benne történik. az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésből, amit a többi emberek adnak Neked az önként magadra vállalt munkáért. Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törődik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és amivel most nem vagy megelégedve. Ő a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törődik csupán. aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot. Amit Ő alkotott, azért vállalja a felelősséget. Ott minden az Ő elgondolása szerint történik, tiszta és művészi törvények alapján. Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok. Nincs győzelme a gonosznak, mert nincs gonosz. Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik. A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra. Fiainak viszi, hogy élhessenek. Művészi rendező keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elől a gabonát. a vízcseppen belül. Kiugrott a nagy együttesből, kivonta magát a művészi rendező keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne. Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az előadás. Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét. Maga tette oda a szögeket. És főleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelősségét. Szabad kezet kértél, s Ő, amennyire lehetett, szabad kezet adott. A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Ő igazán nem tehet. Talán nem is tud ezekről. Nem kíváncsi, hogy az Ő rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségéből mire végezte. Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra. A csillagokra és a fákra. Meg arra, hogy szüless és meghalj. És hogy a gyomrod – feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad - megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelős, ha szíved idő előtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelműen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál. az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban. Nem várhatod, hogy Ő menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki. Te kell fölkeressed Őt, ha vissza akarsz Hozzá térni. Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék. Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni, hanem egyszerűen csak látni akarod Őt s megnyugodni abban, hogy van. A vízcseppben, amit számodra alkotott. Csak nyisd ki a szemedet jól. Megtalálod a fűszálban, amikor éppen nő. A virágban, mikor a szirmait bontja. A pillangóban, ahogy szárnyra kél. És ha elég tisztán és elég egyszerűen állasz meg előtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy előítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz. Talán még reád is mosolyog. Mélységes mély, szelíd művész-szemével végigsimogat és azt mondja: - Bizony látom, rossz bőrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.
*
A közvélemény kutatása Ki fizeti – ki teszi közzé – kit szolgál Hogyan lehet reprezentatív mintát venni? Hogyan lehet a kérdezettet nem befolyásolni?
*
Szociális foglalkoztató A babot és a lencsét minden nap összekeverik, Hogy azt majd a sok Hamupipőke szétválassza…
*
„Végzem, amit végeznem kell, amit végeznem jó és illő, mert a bennem lévő nyugalomérzés igazolja, hogy helyes úton járok. Szeretném, ha hitem akkorára növekedhetnék, mint egy mustármagocska, hogy hegyeket mozdíthassak vele.” (Wass Albert)
*
A rossz munkahely ismérveiből Ingyen gürizel hadifogolyként az ellenségednek A selejt szabotázs – hadbíróság ítél feletted Tilos beszélgetni – militáris fegyelem Lélekölő robotolás naphosszat éhbérért Munkádat egy gép is elvégezhetné Nem a szakmádban dolgozol Feketén foglalkoztatva – bejelentés nélkül Bizonytalanság – szerződés nélkül Bekamarázott WC – személyi motozás Egészségre ártalmas – életveszélyes Nincs jutalom, csak indokolatlan büntetés Lázas semmittevést kellene imitálni Megalázások – pl. szégyentábla Permanens negatív stressz-hatás Értelmetlen, de hajszolt munkák Hétvégi, éjszakai túlóráztatás Rossz a csapatszellem Mindenki mindenki ellen áskálódik Árulkodók a kollégák Szeszélyes a teljhatalmú főnök Korlátlan a munkaidő Elcsalt szabadságolások Bizonytalan a fizetés Nagy a távolság, rossz a közlekedés A kenyérkereset miatt nem gyakorolhatod hivatásod
Stb. stb. stb.
*
J
Kifordított közmondások:
*
J
Személyzetis sandán néz rá és kérdezi: Csak hirtelen nem találtam meg otthon a bizonyítványt. és járj utána, ki is az a Babits Mihály!
*
Mi a különbség? Öldöklés vagy vadászat? Birkózás vagy ölelkezés? Játék, sport vagy véres harc?
*
Dög Meghal vagy elpusztul? A pusztulás után nincs folytatás A halál csak egy állapot/dimenzióváltás? Az elvetett mag meghal, de búzát/életet terem A mártírok vére magvetés: megtermékenyíti a Földet
*
Állhatatos – állhatatlan Egyik nap igazat mondok, a másik nap nem, S ha több az egyik, mint a másik, akkor jó az átlag? A hétvégéken bezabálok, torkoskodok, falok stb., A hét többi napján meg koplalva önkínzóan fogyókúrázok
*
Szenvedéllyel tüzel Az isteni szikrából tüzet csihol Zsendül, pezseg, megélénkül, gerjed, lobog Nem csak tartaléklángon éppen hogy pislákol
*
Szabálykövető lény A gyerek nem a szabályt magolja be, Amikor az édes anyanyelvét elsajátítja, S nem is tanul meg minden lehetséges mondatot, De a nyelvérzéke fejlődésével egyre több hibát szűr (míg – ismét - eljut a költői szabadságig/szabadosságig…)
*
Szabálykövetés Nem tudják, de teszik Szépen beszélnek magyarul, De nem tudják az explicit szabályokat (akik tudják, vagy tudni vélik, a nyelvészek, azok meg lehet, hogy csúnyán beszélnek, írnak…)
*
Nagyasszony Adva és feladva Nőnek születni, asszonnyá válni Lány, gyengébb nem, fehérnép, csaj, Ara, hitves, mennyasszony, bige, spiné, Amazon, boszorka, házisárkány, nyanya, Mama, banya, hölgy, asszonyi állat (állapot)
*
Sziámi ikrek Nincsenek külön útjaik Mit titkolhatnak el egymás elől? És akik lélekben ilyen szorosan összenőnek?
*
Testnyelv Térdre rogyni – borulni Térdet, fejet neki hajték Az alázat jele a letérdelés Isten előtt vagy az imádottad előtt
*
Hálni és halni Minden elalvás egy kis halál Az ágyad a koporsód, abban temetnek el
*
Mécs László BÚCSÚZTATÓ
Ő volt a ház kakasszója,
(Királyhelmec, 1943 november,
*
Védőburok és női princípium Burokban növekvő-születő magzat, gyerek Burkot vonni a család köré – inkubátor ház
*
Hármasság – egész Tézis, antitézis és szintézis Dolog – elemzés - összefoglalás
*
A tolvaj kiált „Tolvaj!”-t? Az kiabál, akinek a háza ég? Aki mondja másra, az mondja magára? Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű?
*
Magyar Magyaráz Kimagyaráz Belemagyaráz Magyarán szólva Megmagyarázhatatlan
*
Tök jó Tökéletesen jó Tökök a kazettás mennyezeten Dinnye – sárgadinnye – az éretlen dinnye
*
Elkámpicsorodott Kám – gamó/gumó – kampó Picsor – facsar, facsarodik Pi – kettős használat: ba, be Kampóvá facsarodott – összevonás
*
Hűlt a helye Nem a helyén van, ezért hülye Nem a helyén, rossz helyen, helytelen
*
Egy=Isten Az együgyű az nem gyagyás Egyszerű, egyöntetű, egykedvű
*
Ha jól hallanám, érteném De operaénekes adja elő De túl közel áll és köpköd is De őt közben csiklandozzák, fojtogatják De csak makog, dadog De nagyothalló vagyok De nem tudok szájról olvasni De elnyomja az metró dübörgése De túl halkan suttog De fülsüketítő a hangerő De épp nem figyeltem oda De többen egyszerre beszélnek De be van tömve a fülem De rossz a telefonvonal De sokszor beleköhög De nagyon beszédhibás De nagyon hadar De nagyon messze vagy
*
Mássalhangzó – magánhangzó Ha csak a-val mondom, amit mondok…. Hacsakavalmondomamatmandakakkarasartad Hecsekevelmendemekkeresmegertedemetmendek
*
Peer Gynt Hagyma hasonlat Csak héj, sehol a – kemény – mag (A héj nem növeszt magot, csak fordítva)
*
Csel, cselez, cselvetés, cselekedet Csal, csalfa, csalás, csalárd – becsap
*
Családfő Család-cseléd A legkisebb szakrális egység Aki úr, az mindenki mást szolgál
*
Csiga-biga
*
Csigabiga gyere ki, Ég a házad ide ki, Kapsz tejet-vajat, Holnapra is marad…
Ige vagy főnév e mondókában az ég?
*
Nyelvi imperializmus Világnyelvek nyomulása: latin, török, német, orosz, angol Rasszista nyelvfelfogás: vannak primitív és vannak kultúrnyelvek (a magyar nyelvet nem kellett megújítani a Biblia-fordításhoz…)
*
Mária Terézia Német rendszer szerint tanított magyar nyelv Mintha nekem kényszerzubbonyban kéne táncolni
*
A magyarok világelsőségei Pl. a matek, a fizika, a sakk stb., ami összevethető
*
Fáklya – zsarátnok Ha világra jövünk, világosságra jövünk
*
Charles Baudelaire albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép, (Tóth Árpád ford.)
* J Egy rendkívüli számtantudományi értelemmel megáldott fiatal egyetemi tanársegéd is bevonult kiképzésre. Mint minden elméleti képzettségű tehetség, a katonai gyakorlatokban ő is félszegen mozgott. A kiképzőtiszt állandóan ordítozott neki, aztán egy csendes pillanatában megkérdezte a tanárt: – Hol dolgozik maga a civil életben? – Az egyetemen. – Mondja, mi maga ott az egyetemen? – Tanár vagyok. Erre a főtörzs belevörösödve röhögni kezdett: – Tanár? Maga? Úristen, mi lehetnék én ott?!
*
Az úr a pokolban is úr!? Szolgám leszel a másvilágon!
*
Páros cseresznye szárán Fülbevaló – fülcimpalyukasztás Fül és koponya közé szorított plajbász Fül mögé-alá bujtatott nagyothalló készülék
*
Iron curtain Vasfüggöny a színházban és a hidegháborúban Se emberek, se hírek és eszmék nem áramlanak szabadon (Majd ránk ömlik a kultúrszemét, s eláraszt az álhír özönvíz)
*
Kőleves mese Avagy a szellem hatalma Hogyan főzz magadnak finom tápláló levest, Amikor nincs semmid és ezt mindenki közömbösen néz…
*
Pszeudo polihisztorok és szakbarbárok konjunktúrája
*
J
Illat és szagár(talom)
Öreg székely ül a vonaton, belibeg a kocsiba egy hölgyike, intenzív illatfelhőt húzva maga után. Meg is kérdezi az öreg, hogy mi ez az illat. Mire a hölgy: - Le fragrance II. a Diortól, Párizsból 50 ml Hümmög az öreg, erre nem lehet mit mondani, majd pár perc múlva enyhén oldalra dőlve elereszt egy kb 20 másodperces, lapos pukit. A hölgynek könnybe lábad a szeme, enyhén kiakadva kérdezi: - Jézusom, mi ez a szag? Mire az öreg: - Tarkabab, Érmihályfalváról, a Józsitól, fél kiló
*
A holnap az érdeklődés hiányában elmarad… Aki utoljára hagyja el a Földet, az kapcsolja le a villanyt
*
Gerilla polbeat Törd a kerítést!
|
