Arthur Rimbaud A meghökkentek
Feketéllőn hóban, homályban, a pince fénylő ablakában, faruk kerek,
öt kicsi térden leskelődve nézi, hogy készít a Pék szőke, nagy kenyeret.
Látják nagy, fehér karját, éppen szakít egyet a szürke pépen s láng-lukba tol.
Hallják, hogy sül a jó kenyér ki. A kövér mosolyú Pék régi nótát dudol.
Az ölmeleg, piros luk mellett kuporognak, hol száll a szellet, egy se mozog.
Majd mikor lakomára készen a cipót kiveszik a résen s a füstfogott
gerendák alatt a befröcskölt a cipók fölzengenek s a prücskök a padlaton,
hogy életet lehell e langy luk - lelküket elbűvölik rongyuk alatt nagyon.
Ugy érzik, igen-igen élnek, a zúzos Jézuskák, szegények, mind, amikor
bedörmögnek a résen s rózsás állat-orrocskájuk a vasrács rudjára forr,
midőn úgy sírnak, mint a barmok s úgy görnyednek a megnyílt csarnok fényeinél,
hogy mindnek szétreped nadrágja s kilógó ingüket babrálja a téli szél.
*
A LIBA PÉK Weöres Sándor
Haragos a liba pék, A kenyere odaég.
Liba pék, te liba pék, gyere, liba pék! Ha kisasszony volnál, Nem morognál, Lágy meleg cipóért Kicsi fehér fejkendőben Kényesen hajolnál!
Ma dühös a liba pék: Csuda-sok a potyadék, A perece nem elég, Kenyere meg odaég.
Liba pék! Szegény liba pék! Ha menyecske volnál, Nem busulnál, Három derék péklegényed Fűtené a kemencédet, Királyasszony volnál!
Liba pék! A te bajod is elég! Liba pék! A kenyered odaég!
*
Romhányi József
A pék pókja
Az apróka pók-apóka, s a porhanyó potrohú pókanyó a pékségben a szennyezett mennyezetre nyálból való máló hálót font, - pont. A kópé póknép pótlék- hálókat eresztve keresztbe a pókasztal fölött, hálóból ebédlőt kötött. Félt a péppel pepecselő pék, hogy odapök a pók, illetve a liszttel hintett púpos pépre tisztel. Ezért leseperte az apróka pókpárt a padlóra. Csattant a fapapucs - Fuccs! Így járt pórul a két pupák pék pók. Pukk.
|