SZENTEK, PROSTITUÁLTAK, ÖNGYILKOSOK*
MÓRICZ ZSIGMOND Sárarany; Az Isten háta mögött; Úri muri; Rokonok
Móricz Zsigmond {1879-1942) műveiben a nő-férfi viszony szexuális vetülete nemcsak kifejezett témává válik, de e témának különféle aspektusait is bemutatja az író. Fő- és mellékalakjai megformálásában kiemeli szexualitáshoz való viszonyukat; sok esetben ez a tényező döntő szerepet játszik sorsuk alakulásában. Túlzás nélkül elmondható, hogy Móricz volt az az író, aki a szexualitást mint témakört úgyszólván bevezette a magyar irodalomba, s a körülményekhez képest szokatlan nyíltsággal és gazdagsággal tárgyalta. Ebben a fejezetben igyekszünk feltárni az író jellegzetes idiolektusát, amelyet e téma megjelenítésére életre hozott, valamint az annak hátterében húzódó értékrendszert, A szexualitás beszédmódját, illetve annak hiányát a 19. századi magyar irodalomban Michel Foucault egyik tételének segítségével lehet megvilágítani, miszerint az elhallgatás a gyónással való szakítást, a gyónás elleni lázadást jelenti.' Talán ezzel magyarázható az a tény, hogy Eötvös lózsef, jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Kemény Zsigmond műveiben csak az elvont jellegű szerelem kerülhet szóba, amely ugyan nagy és sorsdöntő szenvedélyként jelenik meg, de minden testiségtől mentes. Minden nemzeti irodalom más-más ütemben alakította ki a maga erotikus diskurzusát; a francia irodalom például korábban szakított az elhallgatással, mint a német, s itt hivatkozhatnánk a Madame Bovary és az Efft Briesc ellentétére,^ Ugyanakkor a folyamat törvényszerűsége egyetemes érvényű: a kereszténység virágkorában a szexualitást aprólékos elemzésnek vetették alá, igaz, hogy csakis a gyóntatószékben. A Foucault által idézett, papok számára készített „kérdőívek" világosan mutatják a szinte túlméretezett érdeklődést a hívők nemi élete iránt, A gyónás tehát olyanfajta diskurzusnak tekinthető, amely megköveteli a legteljesebb őszinteséget és a szexuális cselekmények legaprólékosabb megvallását, de ez a vallomás sohasem semleges, hanem voltaképpen a gyónó bűneinek felsorolása. A gyónásban tehát a teljes őszinteség bűntudattal párosul. A IS. századtól kezdve a szexualitás különböző tudományok érdeklődési körébe is kerül: az ember szexuális viselkedését megszabó jogi rendszer, az orvos-
1 A gyónás és u egyéb más vallomásiéielek kapcsolatának kifejtését lásd Foucault 1996:19-53, 2 Netn csupán arról van szó, hogy a francia regényben olyan jellegű erotikus leírásokkal találkozunk, amelyekhei foghatót Fomane máskülönben kiváló művében hiába keresnénk, hanem Flaubert közlésmódja nélkülöz bármiféle morális útmutatást. A párizsi ügyészség ezen utóbbi „vétség" miatt fogta perbe a szerzőt, nem a túlzott erotikáért.
tudomány, és különösen e század elejétől Hrcud révén, a pszictiológia kitüntetett figyelmet szentel neki. A szexualitásról szóló diskurzus fejlődése tehát, Foiicauh értelmezése szerint, a gyónással kezdődik, a bííntudattól felszabadult vallomáson cs a freudi pszichoanalízis beszédmódján keresztül váiik tárgyilagos, tudományos diskurzussá.-" Foucault rámutat arra a fontos kulturális különbségre is, hogy míg a keleti civilizációk (a régi India, Kína és japán, az arab társadalmak) igazi ars crocicík fejlesztettek ki, addig az európai kulti'ira a gyónástól való több évszázadon át tartó lassú felszabadulásban egyfajta sciauia sexuaUs\'d tett szert. (Foucault 1996:55-78.) Az „erotika míívészete", amelyet a keleti kiilttirák fejlesztettek ki, kizárólag a résztvevők minél nagyobb és rafináltabb sze.Kuális élvezetére helyezte a hangsiilyt, Foucault szavával „a gyönyörben legelsősorban a gyönyört keresik". (I. m. 60) Ezzel szemben a nyugati „szexualitás tudománya" egyfajta alapvető kíváncsiságtól s egj' annál jóval meghatározóbb erkölcsi elhivatottságtól vezettetve leltározni, rendszerezni, és főként kontrollálni kívánta az emberek nemi eletében előforduló cselekvésformákat.
Móricz munkáiból sajátos bizonyítékot szerezhetünk errői a processzusról. A regényíró szakít a szexualitás körüti hallgatással, nem titkolja az ember szexuális vágyait, s elemzi a szerelem „égi" és „földi" aspektusait, abból a nyugati metafizikai nézőpontból kiindulva, hogy az emberi lény „teljesség"-re törekszik, tehát érzelmi vágyait a szexuális szerelemben kívánja kiélni, megvalósítani. Ezek a vágyak azonban a keresztény erkölcs tilalomfáiba ütköznek, amelyek bűnérzetet és megosztott tudatot eredményeznek, különösen a férfialakok esetében.
Móricz terjedelmes munkásságából négy regényt választottunk ki, amelyeknek megjelenési ideje révén a század három évtizedét és Móricz belső fejlődését lehet nyomon követni. Ezekben a regényekben olyan szexuális motívumok jelennek meg, mint: a férfi beavatása a szexualitásba, jobbára egy prostituáltnál tett látogatás alkalmával; az elhanyagolt, szexuálisan kiéhezett feleség; a férj, akinek egyszerre van frigid felesége és erotikus vágyait kielégítő szeretője; az elérhetetlen ideálként messziről imádott nőalak. Ez a felsorolás már bizonyítja, hogy Móricz főhőseinek szexuális élményei ugyanolyan jelentőséggé! bírnak, mint társadalmi, illetve vagyonbeli (gazdasági) helyzetük. A magyar irodalomtudomány nemigen foglalkozott e témával, többnyire a társadalmi és jTolitikai kérdéseket hangsúlyozta, s az ábrázolt alakok egyéni sorsát
ö A <;yi)iiii.s ü.'i u rrcuüi |)s/k'tioiiii^lizi>i kapcsokitáru mür tvul'IVu iM^rt;ii is utal. amikor l'iírtL-lky Magüa. mim IViiiL'bfi láihiimik, I'K.V k;iri/matikiis S/LT/L'IO.'Í liníjsára hirii'k'a valláso,'; k's/. Mini írjn, „Ttmiílűmbii jártam, gyóntam, áldoztam rL-ndtsoii, Mo,st iK-mrej;. hosy ottlitin vcitt. bfs/cUf Martsi Iniij'iim. luiiy most valumi tijrajia idtsoi^oslás van, iitncly kikcrtluMS, valliitá.s, hcszL-li;L'tts által n\y\\\\ i'S j;yój;yít,,. Hál na hisüoni •ÍY. ígyhá/ i'xt jóval tlöbb kitalálta, i'.s oksóbban, lu-ps/L'- riihbfn, tökük'lt'Sfl)lit.'n míveli". (KallVa 1<)7'Í;114LL I I43Í ,^llnak olk'iiórt', bni;)' KaflVa, akárwak küsőbb BiibitK, iirnbivalens luöüon vis/Linyul a/ akkoriban üjdiin.>iág«;7.ánü)U menő truudi innnkliui;, viiaLhatallaniil ai;ok ticpsri;ríistí};t!rL' hivja fi'l a liK>'t;lmL'i, ha már cjü' kö/i-piskolai [anáttici (Maft.si) is anyjával társalog róUik.
szűken ideológiiú szempontokra redukált valóságkcpzetliez viszonyítva próbálta hitelesíteni. Olyan művek esetében, ahol a szöveg erotikus vetületet nem lehetett elhallgatni {mint például a Sárarany vagy Az Isten hára mögött című regényekben), a kritika a szexuális élményeket mindenáron alárendelte a műre rákényszerítctt társadalmi problémáknak.
Sárarany (1911), Móricz első regénye, botrányos sikert hozott írójának. éppen főhőse. Túri Dani miatt, aki az első a jellegzetesen móriczinak mondható, szexualitásában mértéktelen, önpusztító regényalakok sorában. Amit annak idején a katolikus kritika felrótt, tudniillik hogy a regény „piszkos ponyvairodalom", azzal a marxista kritika tulajdonkeppen egyetért: Nagy Péter is kifogásolja az író naturalizmusát, „az erotikum túlzott hangsúlyozását". (Nagy 1975:104) Túri Dani ugyanis nem példaszerű paraszthös, „nem támaszkodik a tömegre", írja elmarasztalólag a kritikus. {1. m. 102) A Túri Dani viharos életéről szóló regény elsősorban a féktelen szexualitás a története: a hős nagyravágyása, társadalmi felemelkedése, anyagi sikere, de különösen végső bukása három nőalakkal kapcsolatos erotikus viszonyával függ össze, Erzsi, a felesége, első gazdalány volt a faluban, mégis csak Danihoz, a szegény zsellérfiúhoz akart feleségül menni. Erzsi biztonságot, komolyságot, feltétlen hűséget jelent Túri Dani életében, férje mohó szexuális vágyait azonban nem képes kielégíteni. Az asszonyt ura vagyonbeli intézkedései, gazdálkodási kísérletei szinte megijesztik; ö inkább szerényen élne, mintsem férjében osztozkodnia kelljen annak üzleti dolgaival, és, ami Erzsi számára még fájóbb, más nőkkel. Keserűsége, amely gyakori veszekedésekben tör ki, abból is adódik, hogy férje elhanyagolja, mialatt több más nővel, még felesége anyjával is, viszonya van. Dani többnyire névtelen szerelmi partnerei sorából kiemelkedik Bora alakja, ez a büszke fiatal nő, aki csak házasságért vagy nagy pénzért cserébe hajlandó elveszteni szüzességét, saját bevallása szerint, az „egyetlen kelengyét". Amikor Turi Dani, nagyúri módit utánozva, kártyán elnyeri sógora, Takács Gyuri összes vagyonát, az egész vagyont fölényes és durva gesztussal felajánlja Borának egy éjszakáért. A leány számára döntő jelentésű pillanat ez az éjszaka; hirtelen fellobbanó szerelme arra készteti, hogy elete árán is Dani védelmére keljen, aki akkor már kétszeres gyilkos, és akinek már senki sem tud segíteni.
Túri Dani, a zseilérfiúból lett gazdag paraszt, a regény végén elbukik. Ebben pedig a harmadik nő játszik szerepet, az elérhetetlen Karay grófnő, annak a nyolcezer holdas birtoknak a tulajdonosa, aminek a szélen terül el Túri Daniék kis faluja. A szép és fiatal grófné, akinek szeretője is van, méghozzá a sógora, új szexuális élményekre vágyik; szeszélyből és kíváncsiságból szeretkezni akar Danival. Bora segítségével felhívja Danit a kastélyba, s eladja neki birtokának azt a részét, amelyet Dani kiszemelt magának. Az adásvételi szerződésben szereplő összeg helyett azonban „természetben", szexuális szolgáltatások formájában kér fizetséget a földért. Ez a szereposztás elfogadhatatlan Dani számára, hiszen ő ahhoz szokott hozzá, hogy minden nő szerelmi játékszer számára; most azonban fordul a kocka, s ö válik a grófnő szexuális tárgyává. Mialatt a grófnő kielégülten fekszik az ágyban és elbágyadva emlékszik vissza szeretkezésükre, Dani elhagyja a kastélyt. A grófnő erősen vérzik, ám nem világos, hogy a szövegben refrénszerűen ismétlődő vérzésnek mi az oka: a túl heves szeretkezés vagy talán a Dani által vágott seb. Az utóbbi feltételezés azért nem egészen indokolatlan, mivel Dani, távozása után néhány perccel minden ok nélkül brutális kegyetlenséggel megöli Karay László grófot, akivel a kastély kapujában találkozik; kisvártatva a leskelődő Takács Gyurit is lelövi.
A kritika kiemelte Túri Dani paraszti büszkeségét, ösztönös intelligenciáját, munkabírását, de vadságával, kiszámíthatatlanságával nem tudott mit kezdeni, mert nyilvánvaló, hogy ez a hős nem szolgálhatott példaként a paraszti sorból kiemelkedni akaró átlagembernek, és bukásának okait sem lehetett a társadalmi rendben keresni. Ennek ellenére Nagy Péter e nem éppen lukácsi elvek szerint megalkotott hősnek általánosítható jellemvonásait keresi: „Túri Dani kétségtelenül a századforduló egész magyar parasztságának inkább szimbóluma, mint típusa: sorsa kétségtelenül a magyar parasztságban feszülő forradalmi erők kifejezése, amelyek mind a feudális nagybirtok ellen készültek, de vezetés és támogatás híján eredménytelenek maradtak, céltalanul hangzottak el." (1. m. 100)
A Karay gróf meggyilkolását még talán lehet valami osztályharcos indulattal magyarázni, s a kritikus hivatkozik is Erzsi szavára, hogy Daninak bizonyára volt oka megölni, de Takács Gyuri lelövése olyan zavaró tény, amelyet a marxista bírálat semmiképpen sem tudott a maga erőszakolt értelmezésképébe beilleszteni. Ugyanakkor a kritikusnak ezen értelmezés kapcsán azt is el kellett volna ismernie, hogy Móricz, sokat emlegetett realizmusa helyett, a szimbolikus, helyesebben allegorikus írásmód egyik modern képviselője. Turi Danit élete minden fontosabb lépésében bonyolult szerelmi-szexuális érzelmei, vágyai irányítják. A jellegzetes móríczi séma szerint Ő is nos ember, aki szereti és tiszteli a feleségét, mindamellett a hitvesi hűség egyszerűen nem tartozik sem az erényei, sem az ideáljai közé. A férfi ugyanakkor nagyon komolyan veszi férji-apai szerepét, családja anyagi emelkedésén fáradozik, úriasszonyi egzisztenciát szeretne biztosítani feleségének, iskolába járatni a gyerekeit, stb. Túri Dani szemében az élet anyagi része nagy fontossággal bír, családfenntartó felelősségének jele, hogy más nőkre nem pénzét, csupán a „csókjait" szórja, amely - ahogy később látni fogjuk - a móriczi ídlolektusban többféle jelentéstartalmat hordoz. Mint feleségének mondja: „Tudod, hogy szeretlek; érted élek; meg értetek, a gyerekekért. Az egész világot ide akarom hordani a kötődbe, még a mai napig egy bokor kendőt se adtam más asszonyszemélynek rajtad kívül. Mit sajnálsz? Lekopott a csókolom?" (Móricz 1993:16.) Erzsi tudja, hogy az urának „egyszerre tíz-húsz lánnyal-menyecskével, de vénasszonnyal is bizonyos köze" van, nem csoda, hogy Danit hol gyűlölettel, hol végső és kétségbeesett szerelemmel nézi, s ráadásul szexuálisan kívánja is. /i regény első lapjain Móricz mesteri módon érzékelteti e két ember szenvedélyes, gyötrelmes viszonyát; a bemutatás durva veszekedéssel indul, s a félbeszakított szeretkezésen át látszólagos kibéküléssel végződik. Ellentétes, pillanatnyi érvényű érzések uralkodnak a szereplőkön, hiába állítja Dani, hogy a felesége csúf, hogy „imádkozásra, térdelésre és gyűlölködésre termett, nem a szerelemre." (l. m. 13) Hiába gyűlöli a protestáns Dani felesége „pápista" vallását, saját maga előtt bevallja, hogyi És mégis izgatja, leköti ez az asszony, sokkal jobban, mint a világ minden asszonya. Nem cserélhetné el senkivel, de senkivel a világon. Te\e van vele, Öml a nagy tisztasáfnak, a testi-lelki-életbeli szeplőtlenségének. Nagyra van vele, mini olyan asszonynyal, akihez nincsen több hasonlatos. (Uo.) A következő pillanatban az asszony az ölébe ül, ő a kezdeményező fél, ujjai „elkezdtek játszani, tovább tapogatni, s egyszerre lázasan, görcsösen markoltak bele a húsba." (15) Móricz ábrázolásában, amely naturalista színezetű realizmus, mindkét ember szexuális lény, erős szexuális igényekkel. Megfogalmazásában a női „hirtelen fölviharzocc testi gerjedelem"-nek megfelel a férfi „gerjedelmes vére". Túri Dani mind üzleti dolgaiban, mind a nőkkel való kapcsolataiban megmutatkozó mohósága csakis bomlasztó hatással van a házaspár viszonyára, s azon belül nemi életükre is. Erzsi egyszer el is hagyja a férjét, és két gyerekével szüleihez menekül, de be kell látnia, hogy ott már nincs számára hely. A regény központjában Dani vergődései állnak: szexuális kalandjai miatti rossz lelkiismerete, felesége iránti vonzalma, a családi boldogság megvalósíthatatlansága. Ugyanakkor Erzsi kiélhetetlen vágyai, félelmei, szexuális és szerelmi érzései is figyelmet kapnak. Az asszony passzív, félénk és féltékeny jelleme miatt képtelen megfékezni Danit, megóvni teljesen meggondolatlan lépésektől, mégis kitart mellette akkor is, amikor már minden elveszett, s a csendőrök jönnek érte. Móricz alapos és sokoldalú képet ad e házasság egyre mélyülő kríziséről, amelyben némi szerepet a környezet is játszik, különösen a férj s feleség családja közti mentalitási és vagyonbeli különbségek.
De a legtöbb probléma szexuális jellegű. Móricz még a nászéjszakán történtekről is szolgál némi felvilágosítással, ezzel szakítván a magyar regény egyik legtartósabb tabujával. Dani, éppen Bora ágyában fekve emlékezik vissza nászéjszakájára, amelynek folyamán az újdonsült feleség „mikor megértette, mi az, ami rá vár... [úgy] védekezett, mint egy vadmacska", (153) és csak szánalomból, szerelemből adta oda magát Daninak. Dani elérzékenyül ettől az emléktől, mivel ő a szexualitástól való félelmet valamiféle erénynek fogta tel, s protestáns létérc feleségét „szent"-nek nyilvánítja. Lelkiismeret- furdalása azért van, mivel Ő maga „nem volt szent, nem Is akart az lenni. Ki tehet róla, ha nem telt az asszonynak öröme a szerelemben, s nem bírta el a?, ura csókját!" (Uo.) Túri Erzsi tehát egyike azoknak a nőalakoknak, akiket vagy a narrátor, vagy a férfialakok „szent"-nek neveznek. Nyilvánvaló, hogy ez a több más regényben is előforduló anakronisztikus jelző keresztény jelentéstartalmat hordoz, s így a fentebb említett, gyónással kapcsolatos beszédmódnak bizonyos folytatása. A „szent"-nek pedig logikus ellentéte a „lotyó", a szó szerinti vagy jelképes prostituált, akinek típusai Móricz több regényében megjelennek. Ezek a nők a férfialakok számára ellenállhatatlanok, s így a rossz lelkiismeret okozói. Borával Dani, bűntudata miatt, a lehető legdurvábban bánik, s amikor a lány a „szerelmes" éjszaka után megcsókolja a lábát, a férfi leköpi.
Turi Dani a falubeliek, főleg a nők iránti dur\'a és fölényes viselkedése alapvetően megváltozik, amikor más társadalmi réteg képviselőivel érintkezik, például ahogyan a csinos ügyvédnének udvarol férje távollétében. Akkor „valami szokatlan testi izgalom gerjedt föl benne" (38) és „gyorsan kigyúló vére egy perc múlva már szinte rohanvást zuhogóhoz ér" {3'9) A finom úrinök különösen szelídítő hatással vannak rá, társaságukban ez a férfi-dúvad hajlandó egy-egy percre civilizált módon viselkedni. Dani képes észrevenni az előkelőt, a kifinomultat, sőt kifejezetten vonzódik hozzá. Ámulattal nézi, hogyan bánnak egymással az ügyvéd és a felesége, ahogy szinte „lepkeszárny módra csókolták meg egymást": „Dani megérezte, mi az az elérhetetlen valami, ami hiányzik az ő asszonyaiból, az ö szeretkezéseiből: ez a ruganyos puhaság, ez a lágy érintkezés. A tilz legyezése, a test testetlensége." (41)
Ezt a finomabb szeretkezést Dani feleségével is megkísérli. A jelenet meggyőzően érzékelteti a házasság viszontagságait, megoldhatatlan ellentéteit. Hazatérése után Dani gyöngéden öleli és csókolja a feleségét: „Az asszonyt végig-végigbizseregte a sok, szinte érzéketlenül gyenge csók. Elkábult a feje, mert erre vágyott ő, mindig erre, nem a durva, vad, nyers ölelésre. És lassan belesimult az ura ölelő karjába." (88) De a szokatlan finomság hirtelen gyanússá válik Erzsi szemében, mert az asszony megsejti, hogy a férje őrajta akarja kipróbálni azt a bánásmódot, amellyel majd a grófnőt szeretné elcsábítani. Az idillikus szerelmi jelenet a legvadabb veszekedésbe torkollik, és Dani először a falhoz vágja Erzsit, majd az ágyból kitaszítja a szoba közepére. A nők, akikkel Dani naponta érintkezik, akik ráadásul tőle függnek vagy áhítattal veszik körül, jellemének csak taszító aspektusait ismerhetik meg, és nem is sejtik, hogy Túri Dani néha kritikusan nézi a kezét és töpreng: „Hogyan lehet megölelni ezekkel a kezekkel egy úriasszonyt?" (27)
Az erotikus érzések leírására Móricz a Sdraranyhíin jellegzetes stratégiát dolgozott ki. amelyet későbbi regényeiben is alkalmazott. Az író figyelme a nemi izgalom ébredésére irányul leginkább, azért viszonylag gyakori nála a „megkíván" ige. valamint a tárgj'ilagos szavak használata, amelyek többnyire halmozott jelzők kíséretében szerepelnek. Ezek a jelzők hol enyhítik a szavak nyerseséeét, hol nyilvánvalóvá teszik az érzelmek hevességet, nemi különbségre való tekintet nélkül. Karay grófnőre vonatkozólag például azt olvashatjuk, hogy „életében most először forrt föl benne az a vad, érzéki, oktalan cs céltalan buja geijedelem", (65) míg Dani „undorodó kéjes megreszketcst érzett". (72) E változatos szókinccsel szemben a nemi aktusra többnyire az „ölel" igét használja az író, amelynek „szeretkezni" jelentésére csupán a szövegkörnyezetből lehet következtetni.
Turl Dani esetében nyilvánvaló, hogy ha az elbeszélő vagy a rcgénybeli alak azt állítja róla, hogy „Ölelt egy nőt", akkor ez egyesülést jelent. így értelmezendő a grófnő Borához Intézett kérdése; „Téged sohasem ölelgetett meg az a Túri?" (70); vagy Dani sóhaja, amikor a grófnő képe lebeg telki szemei előtt: „Hej. ha ezt megölelném csak egyszer!" (87) Egy másik példában Dani alkalmi szexuális kicsapongásáról szerzünk tudomást: a lány, akivel Dani az aratás alatt, éjszaka szeretkezik, maga ajánlkozott fel neki. A leírásban a móriczi idiolektusnak más jellegzetes elemei is előfordulnak: a kéjes csók és a vér; ezek a kulcsszavak az előbb idézett szövegrészekben is szerepelnek. És Dani áikapia fél karral, vatl kcsyeilenül átöielie, IcváRta a kéve bitxára. Csókkal, mindkettőjüknek irtózato.san kéjes csókkal cörte agyon. Mikor magához tcri, fölemelte a lejét, s ködkönnyes Sí.emniel köriilnéíeit, Megliíík bennt; a vér,.., (86)
A fenti leírásban szereplő, igen gyakori eljárás az, hogy az író megjelöli ugyan a nemi aktus kezdetét és végét, de magát az aktust elhallgatja: „Az ura hirtelen átölelte derekát, s oly szenvedélyesen Ölelte magához, majd elmálasztotta. De már az asszony nem bánta, elvesztette öntudatát." (51)
Ezt a fajta narratív megoldást a későbbi regényekben is megtaláljuk. Az Isten háta mögött (1911) cselekménye csupán pár nap történetét foglalja magában. Központi szereplői a Veres házaspár; a nő huszonhat évesen ment férjhez cg>' negyvenéves tanítóhoz, hogy megmeneküljön a postahivatali robottól. Habár nem nagy szerelmi szenvedély vezette öt a házasságra, mégis azt remélte, hogy a férje dédelgetni, szeretni fogja. Veres Pál azonban édeskeveset törődik feleségével, inkább a városi nagyvendéglőben keres szórakozást, ebédre, vacsorára hív vendégeket, akikkel együtt részegre issza magát, néha szó szerint az asztal alá. A vendégek többségét megigézi a tanítónő szépsége és kacérkodása: az öreg református pap, a fiatal káplán és az éppen a városba érkezett albíró mind szeretőjének szeretne megszerezni. Ráadásul Veres náluk lakó unokaöccse, az érettségije előtt álló Laci diák is szerelmes nagj'nénjébe. Nemi élet a házastársak között szinte nem létezik, s ez az asszony számára olyannyira kibírhatatlan, hogy egy fülledt nyári éjszakán belopózik Laci szobájába, hogy szeretkezzék vele. A fiatalember azonban éppen ezen az éjszakán határozza cl, hogj' bordélyházba látogat, hogy férfivá váljék, jóllehet ebben az elhatározásában fontos szerepet játszik a tanítóné iránt érzeti szexuális vonzalma. A látogatás kitudódik, Lacit a gimnázium igazgatósága felelősségre vonja, s az osztály más tagjait is kizárással fenyegeti az erkölcstelen viselkedés miatt. Egy másik botrány azonban inkább arra készteti az iskola igazgatóját, hogy megbocsásson a diákoknak, tudniillik a városban elterjed a hír, hogy a közjegyző lelőtte feleségét, akit az albíró karjaiban talált, amikor váratlanul hazaérkezett. Az albíró alsóruhában volt kénytelen a közjegyzőék ablakából kiugrani, kórházba vitték, a mendemondák, pletykák nem teszik világossá, hogy a közjegyzőné sebe halálos- e. Ennek az eseménynek hallatára Veres Pálné szintén kiugrik az ablakon, de nem sérül meg igazán, csak „seggre este vóna", mint mondja a tót cseléd a tanítónak. Ezzel a regény véget is ér.
Nagy Péter elemzése szerint az említett regénynek „a csúcsa az a pillanat, amelyben a kis tanítóné leleplezi az öreg pap alattomos és szennyes vágyait", (Nagy i. m. 111) A kritikus azért emeli ki ezt a jelenetet, mivel ö az antiklerikalizmust tartja fontosnak a marxista-leninista kritikai szempont alapján. De a tanítóné nem azért fakad ki az öreg pap ellen, mert az Isten szolgája (hiszen az asszony a fiatal káplánnal is flörtöl annak papi hivatása ellenére), hanem azért, mert mint férfit visszataszítónak találja. A kritikus még az irodalmi célzásokban is társadalom bírálatot lát: „Közvetlenül nem utal az író az aktuális politikai rendszerre vagy a történelmi múltra, amely a kisváros ilyen kialakulását eredményezte, de közvetve annál hatásosabban hívja fel erre a figyelmet a Madame Bovary állandó, hangsúlyozott párhuzamba állításával. Ezzel éppen azt fejezi ki, hogy annyival szörnyűbb és kietlenebb a magyar kisváros a franciánál, amennyivel az egész ország polgári fejlődése lemaradt a francia mögött." (112) Rónay György ugyancsak összehasonlítja Veresné sorsát s alakját Emma Bovaryéval, s ö is az előzőt marasztalja cl az utóbbival szemben, amikor szinte áthidalhatatlan szakadékot észlel az igazi Bovaryné szenvedélyes becsvágya s az ilosvai tanítóné fortyogó közönségessége, [...] Bovary Emma lölmagasztosuló és kegyetlen halála, meg Veres Pálné pórul járt ablakon kiugrása között [...1. Ott stílus és szenvedélyek, itt ordenaréság és nyersen szimatoló hímösztönök; ott káprázatok, iit otromba részegség és durva hús vásár; - s amely ott tragédiába omlik, az itt groteszk komédia és irgalmatlan szatíra. (Rónay Gy. 1985:335-336)
Csupán az utolsó mondattal érthetünk egyet, s ott sem teljesen, hiszen Flaubert regénye ugyanolyan erős kritikával illeti a nyomasztó-bénító kispolgári életet, mint Móricz alkotása. Mellesleg Bovaryné halálát túlzás egyértelműen tragikusnak beállítani, hiszen az asszony utolsó perceibe böven elegyednek ironikus, sőt szatirikus elemek Is. Móricz intertextuális hivatkozásrendszerének iróniája azonban túlnő valami szokványos társadalombírálaton. A regény, akárcsak Flaubert-é, szintén egy nőalak erotikus vágyainak elfojtottságáról, azon vágyak részleges kiéléséről szól, miközben a férfi szereplők szintén szexuális frusztráltsággal küszködnek. Ha Veresné egy szegényesebb magyar Bovarynénak tekinthető, akkor Móricz iróniája talán abban is megnyilvánul, hogy szexuális élményekből nőalakjának még annyi sem jutott, mint Emmának, mivel az „isten háta mögött" nincsenek egy Léonhoz vagy Rodolphe-hoz hasonlítható szexuális partnerek. De a móriczi kíméletlenség visszavetül a Madame Bovaryja is, mintegy kritikával illetve annak még meglévő romantikáját, sőt szentimentalizniusát. Másfelől a feleségébe golyót röpítő közjegyző alakja éppúgy romantikus figura, mint a naiv, ügyetlen, de feleségéhez annak halálán túl is hűséges Charles Bovary.
A regényben. Veres tanító kivételével, mindenki elfojtott szexualitástól szenved, s ezzel a problémával valamelyest mindannyian tisztában is vannak. Mint említettük, Laci diákkal kapcsolatosan fontos motívum jelenik meg: a férfinak egy prostituáltnál tett látogatása során történő beavatása a szexualitásba.'* Laci diák kamaszkori szexuális vágyait egy ideig a nagynéni iránt elképzelt, lovagregényekből másolt szerelmébe szublimálja, s szó szerint lovagiasan is viselkedik: amikor például Veresné elmeséli, hogy a náluk ragadt holtrészeg káplánt Laci fektette ágyba, a fiú szemrebbenés nélkül vállalja a felelősséget, holott a káplánt maga Veresné fektette le, s hagyta Laci üres szobájában. Az asszony jó hírét védve Lacinak le kell tagadnia a szemtanúk vallomásait, miszerint ő éjnek idején a városban csavargott, még a legnagyobb büntetést, az iskolából való kizáratást is büszkén vállalja. Lacinak „lovagi" elképzelései vannak a nőkről, diáktársai durva anekdotái sértik finomabb érzelmeit; nagynénje iránt táplált szerelme a megvalósíthatatlan, romantikus vonzalom példája, amely alatt azonban elfojtott szexuális vonzalom lappang.
A lovagi ideált a realista Móricz hamar lerombolja mind Veresné, mind Laci későbbi viselkedésével; a következő éjszaka Laci ösztönei győzedelmeskednek eszményei felett, s egyes iskolatársait követve bordélyházba megy. E látogatás a fiú lelkében visszatetszést kelt, s bűntudatot ültet el, az utóbbit főleg azért, mivel a keresztény erkölcs szerint a szerelem nélküli nemi élet bűnnek tekintendő. Ehhez még a kiábrándulás, csalódottság érzete is járul, amely figyelemre méltó párhuzamot mutat a női tapasztalattal: miként a női alakok esetében a nászéjszaka, úgy az érzékeny férfiak számára az első nemi aktus iránt táplált elvárások igen nagy lehangoltságot, önvádat eredményeznek. Móricz megfogalmazásában szinte eltűnik a nemek közötti különbség, hiszen mindkét nem ugyanazt a hiányt szinte ugyanazokkal a szavakkal jutatja kifejezésre.
4 Ez a motívum Babits és Márai regényeiben is eiófordui. A Foucault által feivázott beszéd-módosftás állornásaít figyelembe véve megállapíthatjuk, hogy mindhárom írónál erős a gyónás jeiit^ü beszéd, noha Babits és Márai műveiből a freudi hatás is kiérezhetö.
A fiit ít/. visy.iikúcn gotulüli. és siratta Ü látiysdt;át [sk'.l uy. ídeLtli/mii.sát, a .<>'ZLí>:ességíi. RüJitsnck érü/tt' magát, s rcticjíeu, \\o^' «vaUuui betessüiít'i küpoti". Óh, lia otílioii maradt vüWia, lia rtL'in IIILMU volna L'I a/ éjjd!... Ma valanij ístL-ni csodával megmenekül a biínökkel, lUálaiosságokkii! teli éj,si;akáiói... A kiáhrándiilástó!,,. l:/. az cgCs/7! ismétclRciii; illatában, l-.v. a szeri'k'm? [ímiaii teszik tönkre mainkat az asszonyok, a férfiak? r.zéri váj^yják egymást a nemek? " (Móricz 1903:300)
Laci neurotikus levertséget a?; is fokozza, liogy meg a „bűnös nőért" is fcielösnek érzi magát. Vívódásában magasztos és egyetemes képet keres, amit kellőképpen jelenítene meg tapasztalatát, s azt a bi^nbecsés bibliai metaforájában találja meg: „az a bibliai kép, hogy Ádám és Éva a mcgismcréssel elvesztette a paradicsomot, semmi mást nem jcieiit, csak azt, amely Öveié történt. Immár ő is elvesztette, örökre elvesztette, visszaliozliatatlanul a paradicsomot." (301) További töprengései folyamán Laci eljut addig a keresztény alapokból táplálkozó skizofréniáig, amely a szexualitás tagadása, illetve elfogadása szerint különbözteti meg a jót és a rosszat: ez a toposz Móricz későbbi milveiben még világosabban mcgfogaimaztatík a szent, íücive prostituált nő ellentétében. Sokatmondó, hogy Veres Pálnénak, mielőtt Laci üres szobája fele indult volna, szintén egy bibliai példakép, SziTz Mária jut eszébe mint megvalósíthatatlan ideál, amikor maga clött bevallja; „Én is ember vagyok, Mária leánya, nem szent!" (294)
Veresné alakja Mórtéz éictmövcn belül is egyedülálló teljesítmény, ugyanis Móricz regényei általában férflközponti'iak. azaz szexualitás szempontjából is a férfialakok igényeit cs vágyait, csalódásait és kielégüléseit mutatják be. Ebben a regényben kivételesen az elbeszélő eg\' nőalak szempontjából láttatja a nemi elet hiányából fakadó problémákat, éspedig olyan erővel, olyan mélyreható alapossággal, amelyre Móricz későbbi műveiben már nem találunk példát.* A regény egyik fontos jelenete vercsnénck az az álmatlan éjszakája, mikor „felgerjedt a testisége", és elhatározza, hogy látogatást tesz Laci unokaöccse szobájában. Mint az elbeszélőtől megtudjuk, az asszony „szinte szerelmes tapintással" simít végig erős és telt testen, amely senkinek sem kell, pedig, mint bcisö monológjában mondja, „szétroppanna a csontja, akit megölelek". A szexuális vágyban égö asszony felrúg minden illemszabályt és erkölcsi normát, s végső két.ségbeesésében átmegy az „ártatlan, szitz fiú"-hoz. Az elbeszélő nem ítélkezik; inkább az ember fiziológiai, illetve biológiai adottságára utal, amely összecseng egyfajta naturalista nézőponttal. „Primitív s szinte állati gondolatai, de hihetetlen tágas lesci érzései voltak." (295) Habár Veresné sejti, hogy a szomszédos ágyban fekvő férje csak színleli az alvást, nem törődik se vele, se
5 Kasoitlii iiiL-j^osMoiisii); Idtiuitci 'riTsúiis/.ky |ó/si |i-nÓ írói „fejlődi;SC)IL-II" in. mivd, mini látni fogjuk, míj; i'lső rcj;i'nyi' nÖL'ibi'.sy.L'lőJL' rtíví'ii ric>ci'iiirikiis. és kriiikávai illuti a pütriiircháiis társadiibmhüii kiS/OISLÍIIilleni nő lidyiíL'tiH, ;>ddiR későiíbi miinká.ssásáh.nn inkábi) a kópö Kakiik Marti né7Öpoi)tiából láiuitjii u runiick sy*;ikrari Ji;i;g.vs);t'msiici[ sKmiiális és érít'lfiií vis/pnydi,
a recsegő padlóval, se a zárban csikorgó kulccsal. A mindeiitiidó elbeszélő Vcresné érzéseiről is beszámol; az asszony semmiképpen nem akarja váratlan megjelenésével megijeszteni a fiatal diákot, de óvatossága, kissé ravasz tapintata és mindenekelőtt mindent elsöprő szexuális vágya keserű csalódásba csap át, amikor Laci ágyát üresen találja. Az érett nő intuíciójával megsejti, liogj' a fiút éppen az a vágj' kergette a bordélyházba, amelyet ő ébresztett fel benne: az asszony „igazán tudja, liol van a fitt. Arra ébredt (cl. amikor elment. Mikor elment hazulról az éjszakába. Felváltani apróra a nagj' aranyat. A kéj kövér aranypénzét, amelyet ő adott az ajkába az este". (296) Szegény Laci honnan tudhatná, hogy mi a különbség a szexualitás „nagy aranya" és „aprója" között? Az „erotika művészeté"-t nélkülöző társadalom csak a bordélyházban tett látogatás beavatási rítusát Ismeri, hogj' aztán az az érzékenyebb férfit megtöltse egy életre szóló bűntudattal. A jelenet folytatódik: Vcresné eszméletét vesztve hosszabb ideig ott marad Laci szobájában. Testi és lelki szenvedései most először ellentmondásossá válnak, a szexuális gyönyör elmaradása miatti elkeseredettség a domináló érzés, de Veresné tudatalattijában megszólal az alapvető és csakis keresztény fogantatású erkölcsi norma. A szabad függő beszédben leírt szövegrészlet kapcsolatot teremt Vcresné előbb idézett kiáltásával, hogy nem képes magára venni a „szent" szerepét. Nagyon cl van keseredve, s öriiliii sem md a s/.ercncscjének, liog_v az elmúlt önkívületben nt'm vesztette el a/ erényét, igazi eí^vónisége kerül lelülcire, s imás boldogság buborékol fel valaliontian a .sxívéből: mintha az isteni kéz ma.Qj vigyázott volna rá, az vitte volna előle a vetek iL-heiöségéi. (l)o.) Ajelenet kissé meglepő ugyan, de jól előkészített csattanóval végződik: Veresné észreveszi, hogy mcnstruál és ezáltal az előző esti ingerültsége és idegessége, felfokozott szexuális vágya és testi panaszai (láz, görcsök, hányinger stb.) fiziológiai magyarázatot (is) kapnak. A jellegzetesen móriczi értékrendben azonban Veresné nem éri el azt a nagyságot, amely több (crfiaiakra jellemző, ugyanis Veresné nem ismeri meg az igazi szenvedélyt, ö csupán annak hiányától szenved.
Az Isten háta /tiö.^Ötthcn Laci diák az egyetlen, aki megközelíti a későbbi regényekben szereplő, nagy szenvedélyek tniatt őrlődő férfialakokat. Laci karaktere erősen elüt a regény többi szereplőjétől, akik élvezik a nemi életet, de az elbeszélő előadása nem hagy kételyt afelől, hogy a fiút tartja nemesnek és becsületesnek. Ahol a tegény valóban közel áll Flaubert beszédmódjához, az éppen a nyilvánvaló moralizálás hiánya. Móricz váratlanul tragikomikus elemeket jelentet meg, mint például a férje által megölt (megsebesített?) közjegyzöné (neki még a nevet sem ismerjük, akárcsak pórul járt szeretőjéét, az albíróét sem). Az albíró társadalmi pozíciója alig játszik itt szerepet, az elbeszéld kezdettől fogva nevetséges figurának mutatja be. Ennek jó példája az albíró Véreséknél tett látogatása, amelynek folyamán hol Veresnére, hol a közjegyzőnére, hol pedig az alföldiesen készített túrós galuskára vágyik; amikor a közjegyző meglepi feleségével, ingben, gatyában kénytelen kiugrani az ablakon.
Az Isten háta mögött azt a jellegzetesen móriczi értékrendet érvényesíti, amelynek értelmében egy alak nagyságát, sőt tragikumát csakis igazi szenvedély garantálhatja, akkor is, ha mind a figura, mind a szenvedély valójában destruktív természetű. Itt elsősorban az Úri muri Szakhmáiy Zoltánjára gondolunk, aki az előbb említett „szent" és „prostituált" ellentétét a végletekig megvalósítja, hiszen egyszerre tart fenn életfontosságú kapcsolatot két nővel: feleségével, Eszterrel és Rozika nevű szeretőjével. Szakhmáty hazafias nemesi család sarja, kamaszos humora ellenére értelmes, tehetséges figura, aki sikeres gazda is lehetne, ha nem bonyolódna bele szeszélyes pénzügyi vállalkozásokba. Kísérletezik az új, belterjes gazdálkodással, de kritikus helyzetekben nagymértékben függ a nála jóval gazdagabb feleségétől. Az asszony, szül. Rhédey Eszter, igazi „úri asszony", aki tiszta, hűséges, és két gyermekük anyja.
A házasság zavartalannak látszik, ám Zoltánról sokan tudják, hogy kettős életet él: egy távol eső tanyáján, amely szinte kis kastélynak van berendezve, szeretőt tart. Szeretője, a nyolcgyerekes családból való Rozika, summáslányként került a tanyára, ahol az úr felfigyelt szépségére, s úrilányt akar formálni belőle. Nemcsak drága ruhákba Öltözteti, hanem tanárt is fogad melléje, aki zongorázni, énekelni, németül, franciául társalogni tanítja; a háztanáshoz személyzetet alkalmaz, hogy Rozikának semmire ne legyen gondja. Szakhmary barátait, ivopajtásaít gyakran látja vendégül tanyáján, olyankor Igazi „úri murit" csap, s meglátogatja szeretőjét is. A férfit ellentétes érzelmek gyötrik: rossz a lelkiismerete a felesége miatt, akit Szakhmáty saját bevallása szerint „imád" - „Több, tiszteli. S még több; reszket, reszket tőle." (Móricz 1974:102)
Zoltánnak eszébe sem jut Rozika miatt elhagyni a feleségét, annak ellenére, hogy Eszter frigiditása szinte patologikus állapotként jelenik meg. Zoltán, aki igazán szerelmes Rozikába, féltékeny a lányra, fél, hogy elveszíti; ugyanakkor az a meggyőződés gyötri, hogy Rozika valójában „lotyó". Egyszer aztán kitudódik a viszony, felesége egy „úri muri" alatt váratlanul megjelenik a tanyán, és Zoltán kénytelen azonnal elűzni Rozikát. Szakhmáiynak feleségével való konfrontációjában a házastársak nemi aktusa sem maradhat el, mivel, ahogy már hangsúlyoztuk, Móricz alakjai szinte állandó jelleggel szexuális lények. Rozika eltávolítása azonban Zoltán számára életének olyan megcsonkítását jelenti, amelyet a férfi nem tud túlélni; felgyújtja a tanyát és szíven lövi magát.
Szakhmáty Zoltán tragédiájának elsődleges oka szerelmi-szexuális életének megoldhatatlansága, amely tulajdonképpen a regény főtémája is. Új rendezésben ismétlődik meg a férfialak szexuális világának jellegzetesen móriczi skizofréniája, amelynek eredményeképpen vergődni kényszerül egyfelől imádott „szent" hitvese, másfelöl az ugyancsak nélkülözhetetlen „ringyó" szerető között. Ez a kettéhasadt tudatállapot szabja meg gondolkodását, érzelmi világát. A „szent" nő a legtöbb esetben szexuálisan frigid, a „prostituált" pedig a szexuális életet élvezni tudó nő. Az itt következő hosszabb idézet belátást nyújt nemcsak Szakhmáty Zoltán, hanem más móriczi férfialakok gondolatvilágába ís.
Odahajlott a lányra s megcsókolta annak a szemét. A szemhéját, a lecsukott szemének bársonyos borítóját csókolta. Soká az egyikei, aztán a másikat. S a lány segített • neki, fordította a fejét picit, hogy hadd tudja csókolni, amelyiket akarja. Akkor azt mondta neki: - A nyelved, amivel beszélsz. A lány szétnyitotta piros kemény, sima kis ajkait s a hegyes, piros nyelvccskéjét a fehér fogak közt kinyújtotta, s a férfi megcsókolta a nyelvét. S most valami rettenetes dolog tönént vele. Elájótt valami titokra, amely réges-rég kínozta, kinyílt előtte valami: meglátta ugyanazt a mozdulatot, ugyanazt az odaadást, ugyanazt a szakszerű munkát, amelyet mindig mély undorral látott a szerelem szaknémbereinél. S lelohadt minden tüze és vágya és feneketlen örvénybe szédült. Ez a lány egy született prostituált. [137-138)
Szakhmáry azonnal összehasonlítja a szeretőjét a feleségével; „Óh az 5 felesége, milyen más!... Milyen merev és puritán, és rideg, s mennyi gyöngédség s Jóság és báj van benne." (139) A főhős érzelmei és reakciói arra engednek következtetni, hogy számára a nő legfontosabb értéke a hűsége, s azon át a nő teljes és kizárólagos birtoklása, ugyanis egy frigid nő nem fogja Őt megcsalni. A szeretkezésben Örömet lelő nő azonban gyanússá válik szemében, s csak egy „született proscituált"-nak tudja tekinteni, aki érzékiségénél fogva más férfiakkal is képes lefeküdni. Ez a gondolat még akkor is fcitngerli Szakhmáryt, amikor már belenyugodott abba, hogy az általa elűzött Rozika nem kell neki.
„Látja [képzeletben], ahogy leszáll a vonatról, kocsiba ül s hotelba hajtat... Ahogy a nagy szemeivel ránéz a legelső férfira... s ah, talán már az első éjszakán vendége van... Fogta a poharat, s belevágta a szemközti tükörbe." (275) Az Úri muri, hasonlóan a Sáraranyhoz, szintén rendelkezik egy fortélyosan megalkotott szexuális idiolektussal. Ebben a regényben is megtaláljuk a nemi aktus leírását, és Móricz, a szokásos elhallgatások mellett, újfajta diskurzussal kísérletezik. Az előbb említett eufemisztikus szókincs továbbra is szerepet játszik, de a leírás valamelyest teljességre törekszik és váratlan elemekkel bővül. Figyelemre méltó Zoltán és Eszter szeretkezésének leírása, amely a regény legdrámaibb jelenetéhez kapcsolódik. Zoltán nemi izgalmát felesége váratlan látogatása váltja ki; az asszony ugyanis dührohamot kap és elájul, miután megbizonyosodott arról, hogy férje szeretőt tart.
Szaklimáo" akkor leitrddi flöiic, s csókolni kezütc. Azt a hidcs arcot, amelyet hajdan annyit csókoli, s akkor is hidűf; voli, „frigid", ahogy Ö mondta volt neki. De szép volt. Akkor. Különös, meghódíthatatlan szcp.ség. rcjcdclnii és kevély. Aki tartózkodó volt és mei;reiteni a szerelem előtt, aki soha nem engedte magái lejjyo'zni kéjben, összeszorítoit f'osgal és mereven lürie a szerelmet. S most is ilyen. Mint egy darab t'a, mint egy darab hideg ludla s most is i'igy csókolja, ahogy szokta. Óh, azok a szörnyi*í szerelmi csaták, amikor az asszonyt a csók után rendszerint kirázta a hideg, s dunnákat és párnákat kellett rárakni, s konyakot Önteni bele, hogy életre hozza, s akkor mindig büszke volt férll hősiességére, hogy Ö a csókjaival ennyire önkívületbe tudja hozni ezt a szent asszonyt... Az Istennek ezt a csodálatos szent teremtését... (222) E szinte páratlanuE szókimondó leírás folytatása, ha lehetséges, még inkább kiélezi Szakhmary ellentmondásos szextialitását, amely a hőst nem átallja szinte nckrollliát idéző aktusra gerjeszteni ájult, „egy darab hulla"-kénc fekvő feleségével szemben: Levelié a fejérőt a kalapot, s ott volt előtte a sima fej. a lesimított barna haj, középen keitéválu.sztva, a sárga arc, simán tojásdad arc, s lehunyt Iiosszi'i pillájú szemek Fölött a vékony kis íves szemöldökket. I^s ő csókolta, csókoha, míg csak a borostás szakálla pirosra nem dörzsölte a halvány arcot, s akkor ráborult, és egészen kifejtette a fele.ségét a ruliáiból, s egészen megcsókolta. (Uo.) Nem képezheti vita tárgyát, hogj' az „egészen megcsókolta" kifejezés csakis a nemi aktust hivatott visszaadni, különösen ha azt Összevetjük a „csók", „csókolni" a korábbi regényekben is előforduló jelentéstartalmával. Az utóbbi jelenetben az is érdekes, hogy ez alkalommal nem ártott az asszonynak a látszólag az ö tudta és beleegyezése nélkül lezajlott nemi aktus, hiszen a regény következő, új fejezetet nyitó mondata szerint „percek alatt feléledt a szegény asszony, mint cső után a rét." (223) A mondat második része akarattanul komikus hatást kelt, mivel olyan hasonlatot tartalmaz, amely szemantikai és stílusbeli szempontból a népköltészettel mutat rokonságot, s annak rejtett szexuális tartalmát idézi fol. Mintl a „rét", mind az „esÖ" a népköltészetben szimbolikus jelentéssel bír, hiszen a „rét" a női testet vagy meg inkább a női nemiszervet jetképezi, az „eső" pedig, amely mitológiai ctedetii kép is, a férfi cjakulációját jelenti, teliái a rét öntözése jelképes megfogalmazása a nemi aktusnak.^
Több tniiu húsz evvel a Sdraríifiy és Az isten háta mögöct után jeleni meg Móricz egj' újabb fontos regénye, a Rokonokat. A mtí férfialakja, Kopjáss István, sokkal inkább „normális" férfinak tűnik, mint akár Túri Dani vagy Szakhmary Zoltán; idegen tőle azoknak szexuális mohósága és destruktivitása, jóllehet
b Mório i;yakriin tbiyaniodik a Icrmészi-tri.- voiiaLkozó Jia.sonlatokhú/, :i azoka( ncmugyszur altegoriktis á(ek'mbon li,i!íziiálj;i. niíiit TL-MI a rct öntözi!'>;i;i. A núpi monda- és mtscvilág szexuális urulmártil hisil ücmáili I'JBO. ÖLTCiáih gyüjtúsL- meiy^jözö orővel bizonyitía a népi erosz gazdag (.•iiremizinitsait. [K'iilútil a/, olyan iik-iarcirlKiii, mizit ..má^ urnht-r tilalma.'i rtili-hi.' vágta kaszáját", jtmiaok jek'EKésf „más fele.séséL. sütTfiöjti látoi;aija", {1. m, 49)
a regény végén ő is öngyilkos lesz. Kopjáss, a kisvárosi tanácsnok karrierje váratlan fordulatot vesz, amikor maga számára Is meglepő módon főügyésznek választják meg. A becsületes, terveket szövő kishivatalnok egyik napról a másikra a polgármester fontos és bizalmas munkatársa lesz, mindez egyfelől óriási társadalmi felemelkedést, anyagi helyzetének javulását jelenti, ugyanakkor előre nem sejtett függő viszonyba is hozza a cinikus, korrupt polgármesterrel és a várost behálózó „rokonok" világával. Az utóbbinak fontos személyisége Boronkay peri, akinek felesege a szép Szentkálnay Magdaléna. Magdalénát Kopjáss korábban ismerte már, szerelmes is volt belé, s most csupán a neve hallatára „az ujjai idegesen remegni kezdenek". Kopjáss sejti, hogy Boronkay tisztességtelen módon szerezte vagyonát, hiszen a Sertéstenyésztő Vállalat, amelynek elnöke, valójában tönkrement. Boronkay felépíttetett magának egy hatalmas villát, amelyet el akar adni Kopjássnak, meglepően kedvező áron. Az új főügyészt megszédíti az előkelő társaság, annak életmódja és modora, ő is hasonló életvitelt szeretne biztosítani családjának, habár a felesége, Lina, inkább fékezi nagyravágyó férjét. A házastársak egyre gyakrabban veszekednek, különösen Kopjáss rokonai miatt, akik anyagi segítséget, protekciót, állást könyörögnek a nagy hatalmúvá lett főügyésztől. Mialatt a polgármester és társai finoman be akarják őt avatni terveikbe, mindenfajta anyagi jutalmakat adva vagy ígérve, Kopjáss, hivatalánál fogva felülvizsgálja a Sertéstenyésztő rendezetlen ügyeit. Az általa gyűjtött kompromittáló anyagot a polgármester ellopatja az irodájából, a felháborodva tiltakozó Kopjasst azonban azzal szereli le, hogy leleplezi előtte egyik rokonának aljas üzelmeit. (Az „ügyes" rokon egy nem létező bányából szenet akar szállítani a városnak, s a protekcióért 20 ezer pengőt ígért Kopjássnak). Kopjáss nem érti, hogy a polgármester csak zsarolni akarja. Meggyalázottnak, becstelennek érzi magát, s mivel további megalkuvásra képtelen, ezért főbe lövi magát. Habár Kopjáss életében a szexualitás nem játszik olyan döntő szerepet, mint az előbb elemzett regények alakjainál, mégis, Móricz-alak lévén, ö is alapvetően szexuális lény. Élvezi, ha feleségének kedve van szeretkezni vele, szenved, amikor visszautasítást kap, ezenközben Magdaléna iránt maga előtt is tisztázatlan vágyakat táplál, A regény felépítése szempontjából fontos tényező, hogy a társadalmi siker összekapcsolódik a szexualitással, például hogy Kopjasst felesége, Lina, a választás utáni reggelen „megjutalmazza" szexuális odaadással, amely állítólag nem mindennapi dolog a házastársak életében. Kitárta a karjuít, kiüsé [lyi'íjcó'/.kodásból. ki.ssé a/ért, mert nem iiidta, hajlandó les/ e az asszony, [...]. Lináeska azonban teljesen zavartalan volt, őrömmel ült melleiif. ráhajolt ÍV/, ágyban, s áti:ttc a karjait fckuc. Átölelte ii derekát, s óvatosan s/orította magáhoí s csodára, a/, asszony engedett. EngedtL- magát ölelni, s nem Iclteiie a raháiái, nem mondta, hogy sok dolga van, hogy hasj'joM... fáj a i'eje. ne legj'cn örült. [...] és erőszakosan ölelte át, hogy az asszony vékony dereka csak ligy kettétöri, és l.ina hagyta. (Mórit:/ 1985:9-tű) A váratlanul kapott nemi kielégülés után Kopjáss eltöpreng a felesége viselkedésén; megtudjuk, hogy Lina a legutóbbi tíz évben „elégedetlen s fanyar nő" lett, de most „ellankadtan, boldogan pihent még mellette". Móricz regényeiben a férfi-nő viszonyban fontos szerepet játszik, hogy közülük melyik az aktív s melyik a passzív szexuális fél, ám ahogy az eddig elemzett művekből már kiderült, az aktívabb fél nem feltétlenül a férfi, jóllehet többnyire Kopjáss az, aki panaszkodik, hogy „Lina olyan volt, mint egy darab fa". (77) Az idézett mondat ismerősnek hat, hiszen Szakhmáry ugyanolyan szavakkal jellemezte a feleségét az Úri murihan, bár a szövegkörnyezet különbözősége a móriczi idiolektus bizonyos korlátozottságát is jelezheti. A regény bizonyos módosításokkal ugyan, de fenntanja a „szent" és „prostituált" ellentétet Una és Magdaléna alakjában, s egyéb tartalmakkal is bővíti. Az elérhetetlen Magdaléna újat, pompásat, rendkívülit tgéi; s ez az ígéret a móriczi hős számára csakis szexuális izgalommal párosul. A főhős a feleségére ruházza a „szent" tulajdonságait, Magdalénával szabad függő beszédben szembesíti, s így gondolkozik róla: „istenem, szegény asszony, ez is tudna tönkremenni a nagy villában [mint Magdaléna?], ha a sorsa úgy hozta volna magával... De itt is tud dolgozni a férjéért, a gyermekeiért... Tehát szent. Ezt a szentséget köszönte meg kitartó csókjaival." (131) Amikor a Boronkay-villában tartott fogadáson Magdaléna és felesége beszélgetnek egymással, Kopjáss a két személyiség szimbolikus összeolvadását látja, és ennek hatására erősen felizgul; S most megint nem látta Őket, csak érezte a Magdaléna jelenlétét, s valami perverz gyönyör volt neki, hogy a két nőt együtt látja összeölelkezve, s valami vad és féktelen kéj ömlött fel benne, a szemeit lehunyta félig, s megint a Magdaléna térdét látta a selyemben, [.,.]. Magdaléna (...) látta az arcán a kéj gejzirozását. (304-305)
A két nő összeölelkezésének erotikus jellege mellett társadalmi vetülete is van. Lina a régi, szerényebb életmódot, Magdaléna az új, gazdagabb életet képviseli. Kopjáss karrierje akkori pillanatában azt hiszi, ezt a kettőt ő majd össze tudja egyeztetni. Magdaléna észreveszi ugyan Kopjáss szexuális érdeklődését, de semmi jelét nem mutatja, hogy viszonozná. A férfinak csak a szemlélő szerep juthat: Pista [...] nem nézett Magdaténára. A cipőjét nézte, a térdét a vékony selyemben, ahogy meg-megmozduit, [...]. Lassan emelte fel a pillantását, a cipőjétől fel a combon végig, a derekán, a mellén, a meztelen karján és magas nyakán, a hajáig... Ahogy emelkedett a tekintete felfelé, úgy emelkedett a vére, mintha a hőmérőt húzná felfelé a tűz. (302)
A fenti idézet a női test olyan leírása, amelynek következtében a nő kizárólag szexuális tárggyá válik a férfi szemében, s a férfi lassan felfelé haladó tekintete szinte darabokra szedi. Magdaléna erotikus mivolta abban rejlik, hogy elérhetetlen Kopjáss számára, ennek tudata szítja fel vágyát, olyannyira, hogy szemével szinte magáévá teszi Magdalénát.
Az előbbi vizsgálatok alapján nyilvánvaló, hogy Móricz sajátos nyelvet telemt a szexualitás ábrázolása terén, anélkül hogy akár neotogizmusokhoz, akár durvának tekintett kifejezésekhez fordulna. Többnyire létező szavakat használ fel, és ahogy már kimutattuk, ezeket a szavakat jelentéstöbbtettel látja el. így például a móriczi eufemisztikus idiolektusban a „csók" vagy a „szerelem" szavak nemi aktust is jelenthetnek bizonyos szövegösszefüggésben, ezért ezt az idiolektust joggal nevezhetjük kodifikált, ellentéteken alapuló, koherens narratív közlésmódnak. Szexuális érzelmekre, indulatokra, hangulatokra vonatkozólag Móricz nagyon következetesen ugyanazokhoz a toposzokhoz fordul, bizonyos hierarchiát is felállítva: a legmagasabb rangú toposz kétségkívül az elvont jelentésű „lélek," ezt követi az elvont és konkrét jelentésű „szív," miután már csak konkrét jelentésben használható a „fej," a „fül" és az „arc". Ezeken a „helyeken" megy végbe, illetve észrevehető a hangulat, az indulat és a szenvedély {vágy}.^ Móricz szexualitásra vonatkozó, eufemisztikus nyelvi fogalmazása nem mutat lényeges különbséget más érzelmeket, indulatokat leíró nyelvezetével, Ez egyrészt éppen az eufemisztikus nyelvhasználatnak a függvénye, másrészt pedig az alakok hiperérzékeny, érzelmileg túlfűtött, hevesen reagáló természetével van kapcsolatban. Tartalmi szempontból Móricz regényeiben a szexualitás gazdag és hangsúlyozott ábrázolásával találkozunk, különösen, ha figyelembe vesszük a kortársi regényírást. Szembetűnik azonban, hogy a nőalakok a szerző által felállított „szent" és „prostituált" ellentétpár egyikébe vannak beszorítva, amely ha néha fel is bomlik is, mégsem veszíti el meghatározó jellegét. A „szent" asszonyt hűsége, tisztasága és nemi közömbössége jellemzi, tehát mindazon karakterjegyek, amelyek a társadalom fenntartása
7 Móricz négy regényének fenti olvasatát néhány szemiotikai jellegű észrevétellel szeretnénk kiegísziieni, mivel abból pontosan kimutatható a regényekben megjelenített szexualitás Idlolektusának ellentéteken alapuló szerkezete. Az érzelmek eufórikus. Illetve dlszforikus mivoltát egy iUandó jellegű oppozíció jelzi: a „meleg" szembe van állítva a ..hideg"-gel, a ..piros" a „sápadt"-tal. Nyilvánvaló, hogy a sematikusan megjelölt oppozíció több lexémával van töltve. Meleg helyett szerepelhet: forró, forróság, forró melegség, hőség, (forró) láz, tűz, láng. A három utóbbi lexémához •zinte logikus módon két (hozzá tartozó) ige is kapcsolódik; Izzadni és égni. Ezen a ponton lehet megragadni Móricz naturalizmusát: az alábbi Idézet olyan fiziológiai reakciónak a leírása, amelyet a nemi izgalom váltott ki: „Zoltán a kezébe vette [a levelet] s mintha vttlainos áram futott volna keresztül rajta, egész teste Izzadni s égni kezdett. A Rozika levele. A Kozlka beiQi." (Móricz 1974:237] A plros-vŐrös jelentéskorben kiemelő szerepet játszik a .vér" lexéma. A (gerjedelmes, klgytíló, lüktető) „vér" és a „vérhuliáni" szavak a móricii szövegekben a konkrétság jelei - habár izövegbeli átfutásuknak helye nem egyezik a valóságéval - és feltűnő gyakorisággal fordulnak elő. A „vér", amelynek egyik tulajdonsága az, hogy piros, az előbb említett oppozíciónak konkrét hitöltése, ugyanúgy mint a „láng" vagy a „tűz", például Kopjáss Magdalcnára gondolva a következő flményben részesül: „Most újra vérhullámot kapott. Hogy lehet az. hogy ma egész reggel egj' pillanatra sem jutott eszébe a nő." (Móricz 1985:16)
érdekében fontosak, függetlenül attól, hogy a „szent" nő viselkedése kiclégítctlenségct és a férfi részéről hűtlenséget szül. A szexuális gyönyör olyan nőalakok számára van kiutalva, akiket a férfi vagy nem képes kielégíteni {Az isten háta mögött), vagy a világ előtt nem mer vállalni {Úri muri), t két véglet között örlödS férfialak előtt nincs elfogadható választás, s a kiúttalanság lemérhető a többnyire gyilkosságba vagy Öngyilkosságba torkolló regény lezárások sablonosságán. A nőknek a szent és prostituált szerepkörébe való beskatulyázása a férfialakok skizofrén lelkiállapotának eredménye, melyet viszont a bűntudat okoz.
Bármiféle ars erotica hiányában a férfi nem tud bánni a nővel mint szexuális lénnyel; s a gyónási diskurzus maradványaként a nőnél tapasztalt szexuális érdeklődést, gyönyör iránti vágyat, a nemi gyakorlatban való jártasságot bűnös, erkölcstelen viselkedésnek ítéli meg, s minden elemi vonzereje ellenére visszataszítónak találja. Mint más korabeli regények férfi szereplőinél, a móriczi főhős is szeretné, ha nője élvezné a nemi aktust (talán hogy őt is bevezesse a kéj misztériumába), ugyanakkor vissza is riad ettől a lehetőségtől, mind egyéni, mind társadalmi gátoltsága miatt. Ezért izgató szexuálisan is a „szent"-nek titulált asszony, mivel, mint láthattuk Szakhmáry Zoltánnál, egyrészt a fenti gátoltságon áll bosszút, amikor a „szenf'-et degradálja az erőszakos nemi aktussal, másrészt, mivel a „szent" nem tud vagy nem akar tudni arról, hogy mi történt vele. státusát továbbra is megőrzi, továbbra is „szent" marad, akit egyszerre lehet imádni és alkalmanként meggyalázni. Az a tény, hogy például Rhédcy Eszter valóban klinikailag frigid vagy csak hipokrita, a férfialak szempontjából jelentéktelen. A foucault-1 sémához ezért hozzáteendő, hogy az „erotika művés7etc"-nek ellentéte, a gyónáson alapuló nemi diskurzus szüli a szexuális eröszakot is, amely a tűrhetetlen feszültséget okozó bűntudat belső monológjának ideig-óráig tartó elnémítása. A „szent" nöszereplö esetében azonban lényeges, hogy az a fcrficröszak elő! menekül-e a nemi érzéketlenségbe, vagy pedig titokban, mazochisztikusan ő is élvezi önnön „megszentségtelenítcsét". Jóllehet Móricz szépprózája feszegeti a férfiuralom ideológiai és morális kereteit, s azokon belül a férfi-nő viszonyt bénító szokásformákat, ezt a női szexualitást illető dilemmát megoldatlanul hagyja. Csak feltételezni lehet, hiszen maga a szerző sem mentes teljességgel kultúrájának előítéleteitől, hogy a meggyaláztatásban kéjt lelő magatartásforma a valószínűbb.
____________________________________________________
*Kemenes Géfin László - Jastrzębska, Jolanta:
Erotika a huszadik századi magyar regényben
1911-1947
http://mek.oszk.hu/05800/05820
A MEK-ből PDF formátumban kimásolt szöveg meglehetősen rongált, mégis olyannyira úttörő és revelatív jellegű, ahogy a többi folyamatosan közreasandó elemzés is Kaffkáról, Babitsról, Németh Lászlóról stb., hogy megéri kisilabizálni. Az olvasó figyelme márcsak ezért sem lankadhat, ha netán a téma amúgy nem feszítené az érdek(lődés)ét... - N.J.
|