Magyar és Székely Asszonyok |
2013. március 07. csütörtök, 18:27 |
A Magyar és Székely Asszonyok Törvényé-ről
Írta: Reichenhallerné Petheő Irén. Áhítattal kell, hogy forgassuk ennek a régi könyvnek megsárgult lapjait. Zaklatott, háborús idők alatt, bizony- talan életviszonyok között csodás tisztasággal kialakult, ki- kristályosodott világnézet tárul fel bennük, a régi magyar világnak önmagában egyensúlyozott, nemes lelke. Az a lélek, mely céljait még egyenes utón, bizton el- érhetni vélte, ha nem ezen, úgy a másvilágon, — az a lélek, mely a legnagyobb kérdéseket, minden kérdést hiánytalanul megoldhatónak vélt. Az a lélek, mely a ne- mesi rendnek számtalan kiváltságait még semmiben sem érezte igaztalanoknak, melybe még csak az előrevetett ár- nyéka sem lopódzott be a kétségnek aziránt, hogy az akkori világrend helyes és hibátalan. Mint hogyha nem huszonöt esztendő, hanem hosszú évszázadok választanák el ennek a munkának az 1800-ban való megjelenését Széchenyi István gróf első fellépésétől... A könyv írója nagy-ajtai Cserei Farkas, az »apostoli királyi felségnek udvari tanácshíve«; kiadója pedig ennek fia, ki a bevezetés szavai szerint »kedves kötelességének tartja, hogy atyja müvét, melyet az »dicsérletesen viselt hivatalának nemes foglalatosságai között írt, az Magyar Világ elé terjessze.« A könyv »haltenkői Haller Karolina Grófnőnek, néhai Méltóságos gróf és Hadvezér Gyulai Ferenc úr özvegyének« van ajánlva, kiváltképpen megtisztelő sza- vakkal. Az író az ő anyagát, ahogy maga mondja, »e két nevezetű, de egy vérű nemes Nemzetnek törvényeiből, jog- szokásaiból, végzésiből, birák Ítéletiből és más törvény-tudók írásaiból vette. A törvények és jogszokások m a g y a r á z a - t a i azonban tőle magától valók, aminek ékes bizonyságai a mindnyájokban közös élet, világos logika és tiszta humá- nus érzés, mely utóbbit még a szerető gyöngédségnek valami csillogó zománca árasztja el mindannyiszor, a hányszor csak az asszonyról, mint a férfi gondjára, védelmére bízott gyön- gébb félről beszél. Mert általában gyöngébbnek tartja a nőt nemcsak testben, de elmében is, sőt »bűnre hajlandóbbnak«, ami éles ellentétben áll a mai, statisztikai adatokra alapított felfogással. Bűnre hajlandóbbnak véli nemcsak »hajlíthatóbb volta« folytán, de főként abból kifolyólag, hogy »az para- dicsomi kertben is ő volt az, aki nemcsak először harapott 132 Ma tudjuk, hogy a nő bűnözési aránya nemcsak ál- talában kisebb, mint a férfié, de hogy az ő bűnre való hajlandóságát az esetek túlnyomó részében magasabb rendű okok keltik fel, mint megcsalódottság, a szégyenbejutástól való irtózás stb, mig a férfi bűnözését túlnyomólag a nyerészkedési vágy, az itallal való visszaélés, a lelki durva- ság okozza. Ez a különbség pedig minden elfogultság nélkül is annál inkább a nő javára írandó, mert ott, ahol a nő egyáltalán életküzdelmet folytat, az ő küzdelme súlyosabb, keservesebb, mint a férfié. Bárha Cserei Farkas itt tévedett is, tévedése egészen jóhiszemű, hiszen senki nálánál nem hajlandóbb elismerni minden asszonyi kiválóságot, sőt nagy büszkeséggel felemlí- teni azokat a történelmi vagy más intimebb családi vonat- kozású eseteket, melyekből kiviláglik »az magyar asszonyok hazaszeretete, hősies bátorsága, szeplőtlen erénye, gazdál- kodni tudása, s férje iránt más nemzetek a s s z o - nyaiénál nagyobb engedelmessége.« Csupán e g y kiválóságot nem ismer el az asszony egyéni kiválóságaként, a nagy uralkodónők kiválóságát. »Nem hasonlíthatjuk több, közönséges asszonyok állapotjához az Országlásra emeltetett Asszonyságok állapotját, — mondja — mert felvévén őket Isten az ő maga népének igazgatá- sára, úgy látszik, kivette más asszonyok számából és azonnal férfi-szívet, er ő t támasztott bennök.« Cserei Farkasnál ez a felfogás nem talál részrehajló elfogultságból, hanem egyedül az ő sziklaszilárd vallási hi- téből fakad. Éppúgy, mint annak a megindokolása, hogy asszonyok miért nem lehetnek törvényhozók. Erre a kér- désre ugyanis ekként felel: mert elsőbben is ők szegték meg a törvényt, s mert a férfi is őmiattuk vettetett tör- vény alá. Arni pedig magát a Cserei Farkas által összegyűjtött törvényanyagot illeti, az olyannyira nagy méltányosságról tesz tanúságot, hogy valóban nagy okuk volt büszkélkedni a régi magyar férfiaknak külső országokkal szemben az asszony megbecsülésével, az iránta való lovagiassággal. Legelsőbben a nemesi tisztességből, szabadságból ugyanaz a rész jut a nemesnek született asszonyszemélynek, mint a nemes férfinak. A nemes asszony a hajadon dija, vagyis azon összeg, melyet bizonyos sérelmekért néki fi- zetni köteles a sértő, teljesen ugyanaz, mint a nemes férfiaknál. Amely nem-nemes asszonynak pedig »valamely különös testi és elmebeli jóságos cselekedetei vannak, az i l y e n d i c s é r e t b e n t a l á l t a s s z o n y t a király nemesség- gel felékesítheti, birtokkal megajándékozhatja, sőt fiu-ággá is teheti azt. A nemes asszony férjétől nász-ruhát (móringot) kap, mely a férj birtokán biztosíttatik. Ha a férj eladná bir- tokát, úgy a vevő az asszony nászruháját abból néki megfizetni tartozik, sőt még a fiskus is, abban az esetben, ha a birtok a férjtől annak bűnbeesése miatt elvétetnék. A nemes asszony meghalt fia helyett királyi kegye- lemmel fogadhat magának fiút jószágába. Ugyanígy tútora is lehet úgy atyafiainak, mint özvegy- sége esetén saját gyermekeinek. Az asszony elválhat férjétől, hogyha az őt házasság- töréssel megbántotta. Olyan férj, kire a házasságtörés szintén rábizonyít- ható, ugyanily vétekért nem tehet panaszt a felesége ellen. Ha valamely férj elhagyja az ő hites feleségét, ugyan- úgy pénzbírságra, sőt elfogatásra is ítélhető, mint az olyan asszony, ki a férjét hagyta el. Az özvegyasszony, aki »jámborul özvegykedik«, vagyis megholt férje nevét tisztességgel viseli, holtáig bennmarad férje birtokában. Ha pedig új házasságra lép, jegy-ruháját s volt férje ingó javaiból illendő részt, sőt ha valamiben kereső fél volt az asszony, abból is a maga részét magával viszi. Lakodalmát pedig azok, kik a jószágban maradnak, tartoznak kitartani. Ha az özvegy férje után gyermektelenül marad, s ha a férjétől rámaradt vagyon oly nagy, hogy annak jövedelme sokkalta több, mint amennyit az ő illendő megélhetése kí- ván, úgy néki törvényes utón méltányos birtokrész átadandó mig a többi a férje atyafiságának jut. A házasfelek közül szabadságában áll kinek-kinek a maga keresményét megtartani. Az asszony külön jószágára azok, kiknek a férj adós kezüket nem tehetik még akkor sem, ha a férfi jószága' feleségével együtt élte volna el. A férj nejének eltartássá tartozik; az asszony pedig kárpótlással nem tartozható azért, ami neki törvényesen járt. A jószágos, nemes asszonyok oly dolgokban, melyei az úri széken szoktak ítéltetni, bíráskodhatnak a magul jószágukon. Testamentumi tanuk is lehetnek az asszonyok »jón irányult rendelkezéseknél.« Prókátorai lehetnek továbbá a törvény előtt önmaguk nak, szüleiknek, gyermekeiknek. Sőt külső országban éli s ott a haza vagy a fejedelem ellen való dolgokba elegyedet fia ügyében is, annak anyja Erdélyországban törvény el mehet, ott fiát védelmezheti. Olyan asszony, ki külön jószággal bír, kezességet is vállalhat. Leányok apjuk után (Magyarországon) a »leányne- gyed«-et öröklik, vagyis a vagyon egy negyedrészét, melyen számukhoz képest egyenlően osztoznak. Ezenfelül illő kiháza- sítást kapnak, s ha férjhez nem adattak, holtig való ellátás az apjuk birtokán. Fegyverrel vagy deáki tudománnyal szerzett jószágból azonban leány nem jussolhat. A leányok szülőik akarata szerint mennek férjhez, ha, landóságuk ellenére azonban nem kényszeríthetők. A menyasszony a szokásos megbírságoltatás nélkül felbonthat eljegyzést akkor, ha a vőlegény magát nemesnek hazudta, ha titkolt nyavalyában szenved, ha közönséges bűn- tettben találtatott, ha hosszabb s bizonytalan időre kül- országba ment, — vagy ha mátkája iránt durván viselkedett.
Végül, aki hajadon ellen erőszakot követ el, halált bűnhődik. Ezen férfinak és nőnek majdnem egyenlő mértékkel mérő törvények mellett vannak olyanok is, melyek az asz- szonynak látszanak kedvezni. Így az apa tartozik megháza- sodott fiával osztozkodni az anya nem. Ami azon alapszik azonban, hogy a gyermek az apa hatalma alatt lévén, ezen hatalom alul felszabadulhat, — míg az anyának nincs hatalma gyermeke fölött, tehát nem lehet köteles őt ez alól felsza- badítani. Hasonlóan az asszonynak úgy testi erőre, mint belá- tásra a férfinál csekélyebbnek értékelésére vezethető vissza az is, hogy némely közönséges vétekért őt enyhébben bün- tetik, mint a férfit, öt sem akasztásra, sem kerékbetörésre nem ítélhették. Viszont ha a házasságtörő asszonyt férje megölné, esetleg a bűntársával együtt, a férj ezért nem büntethető, — és házasságtörésért a törvény előtt is csak a férj keres- heti halálra feleségét s az őtet nem, ami az ősi felfogás szerint teljesen indokolt. Hiszen a leszármazás tisz- tasága itt mindennél fontosabb és az asszony vétke ezt teszi kétségessé. Hogy a férj feleségének egyéb hibáit »büntetéssel is orvosolhatja, bárha csak kíméletesen, úgy bánván vele, mint saját testével, szabad-e ezen csodálkozunk, amikor például mindmáig nem büntethető nálunk az olyan apa, ki gyermekét megfenyítve, néki nyolc napnál hamarább gyógyuló testi sér- tést okozott. Cserei Farkas művéből még számtalan érdekes törvényt lehetne idézni, az általános benyomás pedig, amelyet kelt, igen magasrendünek mutatja őseink ethikai világát. Hogy valláserkölcsi és rendi alapon is milyen elfogu- latlan tudott lenni ez a nagy törvényismerő, mutatja, hogy nála nem ritkán olyan sorokra akadunk, melyek beillenének modern feminista érvelésnek is. »Nincs mivel dicsekedjék az ember asszony nélkül; ahol asszony nincs, fiú sincsen. Ha az asszonyok rendszerint katonáskodással nem szok- ták az Hazáért verőket ontani, őrájok sokkal nagyobb terhek unalmát mérte a természet azzal, hogy ők szülnek és ne- velnek hős fiákat ellenségeink tartóztatására s olyanokat, akikből a népnek emberséges, jó byrói válhatnak.« Hogy Cserei Farkas mégsem volt feminista, csak egy mondása bizonyítja megdönthetetlenül, az az intelme, hogy: Rut az asszonyi állatnak szólni az gyülekezetben...
A magyar és székely asszonyok törvényéről A Nő, 1914. 1. évf. 7. sz. 131-133. p.
*
A' magyar, és székely aszszonyok' törvénye, mellyet ... egybe-szedett Cserei Farkas
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom Ajánlás. Előszó Vethetné talám szememre valaki, miért kellett e' Munkával vesztegetnem üdömöt, alig lévén egy nehezebb dolog az emberi Társaságnak Kormányozásában, mint Törvényt szabni az Aszszonyoknak, és annak megtartására kötelezni öket, midön mint egy természetes hajlandóságok, hogy a' Tilalmat ne szenvedhessék, 's tsak azért-is kirugjanak abból, hogy határt akarna öriztetni vélek.
http://mek.oszk.hu/10600/10615/index.phtml#
|
LAST_UPDATED2 |