Boldog-boldogtalan magyarok édenkertjei és poklai
|
2014. április 17. csütörtök, 19:45 |
Gecsemánéban
Dermedten állnak a ciprusok, az olajfák görnyedve susognak. Elszenderültek az apostolok, míg Jézus arccal a földre roskad.
Testi ereje, nézd, hogy elenyész, homlokán gyöngyözik a vére. Sóhaja a sűrű éjbe vész. Gyógyír nem termett szíve sebére.
Távoli imbolygó fáklyalángok zsoldos csapat élén közelednek. Júdás jön velük, a hűtlen, álnok. Sötét felhők könnyei peregnek.
És szólt az Úr: Ébredjetek már! Az áruló, ím, elközelgetett. Az ember Fiára kínkereszt vár. Úgy lesz, ahogy elrendeltetett.
Bár csattan az áruló csókja, nem dorgálja őt a Mester. Csak végigméri szánakozva és megsiratja igaz szeretettel.
Gerő Sándor
|
LAST_UPDATED2 |