Payday Loans

Keresés

A legújabb

ISTEN BOLDOG MAGYAR ORSZÁGA

mediterrn

Somogyi Győző festménye

 

Üdvözlet minden nyájas olvasónknak! Nagy Jenő vagyok, a honlap mindenese. 1952-ben születtem. 1977-ben végeztem magyar-szociológia szakon, a filozófiát nem fejeztem be, pedig igazán mindig az Egész érdekelt, s a Lényeg. Az emberek boldogsága-boldogtalansága, a bölcsességük-balgaságuk. Három évig dolgozhattam a szakmámban (ELTE-MTA), majd a Charta'77 melleti 79-es aláírás után 1980 óta nem. Tíz évet töltöttem ezután a magyar szamizdat - és ellenzék - frontembereként az ABC Kiadó és a Demokrata élén. A kilencvenes években egy szabadcsapat keresztény gyülekezetben  teológiai ismereteimet növeltem, s Jóisten-hitem élesztgettem. Voltam közben és azóta könyvterjesztő, betegápoló, vízóraleolvasó, takarító stb. Jelenleg havi szociális segélyből, 48 ezer forintból teszünk minden nap kísérletet 1976 óta jóban-rosszban mellettem kitartó élettársammal, hogy életbenmaradjunk - sőt: alkossunk és a hazánkat, honfitársainkat szolgáljuk. Én úgy gyakorlom hivatásom, hogy igyekszem az egyetemes és magyar szellemi kincseket - a magamét hozzátéve - emberbarát formában közvetíteni, s ezzel gátolni életminőségük rontását, segítve javítását. Aki mindenkit szolgál, azt senki sem fizeti? Aki e honlap sorsát szívügyének tekinti és módjában áll, az segítsen a mentésben... Köszönjük az eddigi támogatásokat és biztató visszajelzéseket! Kívánom, hogy mindenki érjen el emberhez méltó tisztes jövedelmet és akkor pláne nem fog gondot okozni jó kezdeményezések/művek istápolása. Hassunk, alkossunk, gyarapítsunk és a haza fényre derül.

Bankszámlaszám: Nagy Jenő - Raiffeisen Bank, 12010367-01201963-00100001
Drótposta címem: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Telefon: 06-20-222-01-58 (mobil) - telefon: 387-37-16 (vezetékes)
Postacím: 1037 Bp. Solymárvölgyi út 43.

diogenesz_m_3

 

„De hát hol a könyv, mely célhoz vezet, /Hol a nagyobb rész boldogsága?” -

”Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit / Agyunk az ihlet órájában teremt”

Vörösmarty Mihály: Gondolatok a könyvtárban

golyalabas bohocok zse-b kivagas

 

http://golyalab.hu/

edua6matek

Matematika korrepetálás: Dénes László - 06-20-39 56 990

***

Arany János

RENDÜLETLENÜL
Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

segit_hordani_a_kereszet



Sorslátó - Galgóczi Erzsébet PDF Nyomtatás E-mail
2012. február 13. hétfő, 19:47

21:30, Kedd (február 14.), Duna World

Szent Kristóf kápolnája
magyar tévéfilm, 103 perc, 1983

rendező: Nemere László
forgatókönyvíró: Galgóczi Erzsébet
operatőr: Czabarka György

szereplő(k):
Páger Antal
Bodnár Erika
Gobbi Hilda
Temessy Hédi
Bács Ferenc
Bitskey Tibor
Ferenczy Csongor
Kádár Flóra
Sárosi Gábor

Budapestről egy dunántúli faluba érkezik egy fiatal restaurátornő, a kápolna képének felújítására. A falu lakói szeretettel fogadják a megoldatlan magánélete elől menekülő festőnőt. Különösen mély kapcsolat szövődik közte és a bölcs, öreg falusi esperes (Páger Antal) között. Kettejük sorsának alakulása, változása kapcsán feltárul a festőnő magánélete, és fény derül a kápolna rejtett titkaira is.

*

Galgóczi Erzsébet
FILM:
Tizenegy több mint három (magyar tévéf.) (TV-film) forgatókönyvíró
Estére mindig leszáll a köd (szín., magyar tévéf., 2007) (TV-film) író
A főügyész felesége (magyar tévéf., 1990) (TV-film) író
Szent Kristóf kápolnája (szín., magyar tévéf., 1983) (TV-film) forgatókönyvíró Vetítik: DUNA WORLD: Kedd (Február 14.) 21:30
Bolondnagysága (magyar tévéf., 1982) (TV-film) író
Egymásra nézve (szín., magyar filmdráma, 1982) író, dramaturg
Kinek a törvénye (szín., magyar játékf., 1979) forgatókönyvíró
Közös bűn (szín., magyar játékf.) író

*

http://hu.wikipedia.org/wiki/Galgóczi_Erzsébet

*

Borbély László:
Sorslátó - A riporter Galgóczi Erzsébet

(tanulmány részlet)

,,Az első igazi riportomat 1953 januárjában írtam, de akkor nem közölte egyetlen újság sem. Aztán jött a kormányprogram és az Irodalmi Újságban jelent meg. Ez rögtön olyan felháborodást okozott, hogy a pártközpontnak kellett kivizsgálni az ügyet. Hat hónapon keresztül minden héten négyszer levittek a falumba, szembesítettek a parasztokkal. Majdnem kizártak a főiskoláról és a pártból. Huszonhárom éves voltam. Anyám beáztatott egy teknő mosnivalót, engem levittek oda, anyukát behívatták, egy hétig nem tudott kimosni."
Galgóczi Erzsébet írónő a riportot nem tartotta sem a novellánál, sem a regénynél alacsonyabb rendűnek, ha igaz és jó volt. Csak hálátlanabbnak. Más újságírókhoz hasonlóan őt is hajtotta a nyugtalanság, az igény a felfedezésre, a beavatkozásra.
Riportjainak forrása mindig a valóság, a vidéki élet, a parasztság konfliktusai. A második világháborút követő politikai, társadalmi és gazdasági változások számtalan drámai témát szolgáltattak az írók számára. Galgóczi úgy érezte, hogy a változásoknak legjobban kitett társadalmi réteg a parasztság volt a földosztás, a beszolgáltatás, a kuláklista, az erőszakos téeszcsészervezések, a termelőcsoportok többszöri fölbomlása, a beszolgáltatás megszűnése, valamint a szövetkezetek újabb megszervezése miatt. Közben több mint egymillió ember távozott a faluból, értelmiséginek, munkásnak.
A szépprózai művekhez hasonlóan a riport minőségét is meghatározza az alkotó egyénisége. Galgóczi riportjait és szociográfiáit felesleges és nem is lehet elválasztani szépirodalmi munkásságától, mert mindkettő erejét és hitelét páratlan emberismerete adta. Remekül tudott kommunikálni, társkapcsolati készségei kifinomultak :,,Huszonhét éves voltam, utaztam haza a faluba. Győrött kell átszállni, és olyan rossz volt a menetrend, hogy három órát kellett várnom a csatlakozásra, este 8-tól 11-ig. Bementem az állomás éttermébe, zsúfolt volt, erre odakéredzkedtem egy feketébe öltözött idősebb nő asztalához. Beszélgetni kezdett velem, hová utazom, honnan jövök stb. És a harmadik mondatnál elkezdte mesélni az életét, hogy ő apáca volt, és amikor megszüntették a szerzetesrendeket, hazament a szülőfalujába, és azóta harangozó és sekrestyés a templomban. Ebből élt. Nem tudta, ki vagyok, nem is kérdezte, én meg sosem mondom a foglalkozásomat, szeretek inkognitóban élni. Egész este az életét mesélte. A végén megkérdeztem tőle, mondja, miért mondta el mindezt nekem? Azt felelte: Mert magának olyan sorslátó szeme van. Látja, ha valamire büszke vagyok az életben, erre a jelzőre büszke vagyok. Sorslátó."
Galgóczi Erzsébet riporterként általában első személyben, kommentárok segítségével adja elő történeteit. Nézőpontjául sokszor énformát választ: személyesen átélt történeteket ad elő, így teszi hitelessé azt, amit elmond. Riportjaiból alig hiányozhat bármi, aminek novelláiban nem volna helye. Alkalmaz viszont sok mindent, ami novelláiban aligha került: pontos és konkrét információt, valódi neveket, helyiségeket, valóban elhangzott mondatokat, megtörtént eseményeket. Ellenőrizhetően írja le a konkrét valóságot.
A helyszínen van, elmeséli, hogy miért ment oda, mi történt a tetthelyen tartózkodókkal. Kutatóként, tényfeltáróként vesz részt az eseményekben, de nem helyezi előtérbe magát. Különösen ügyel mindig az indításra. A riport megírásának talán ez a legkritikusabb fázisa: úgy kezdeni a történetet, hogy az olvasó ne tudja letenni a cikket.
,,Sz. L. ménfőcsanaki tsz-elnök egyéves működése a legellentétesebb indulatokat váltotta ki azokból, akik hivatalból vagy nem hivatalból kapcsolatban vannak vele. A szenvedélyes elítéléstől a szenvedélyes mellé állásig."
Előfordul, hogy jellemzéssel kezdi a riportot: hiszen személyesen ismeri a szereplőt, elmondja milyen benyomásokat őriz róla.
,,Ismertem ezt a fiatalasszonyt egyéni paraszt korukban is. Májustól szeptemberig nem látta gyerekeit - csak este, amikor hazaszaladt a határból, s főzött valami üres levest, hogy napjában legalább egyszer valami meleget is egyenek. A gyerekek - kilencéves volt az idősebbik - egész nyáron zsíros kenyéren meg gyümölcsön éltek (gyümölcs szerencsére volt a kertben elég). Őszre mindig megnőtt a gyerekek hasa, kezükről-lábukról lefogyott a hús, az arcuk puha volt, mint a lé. És taknyosak voltak, szegénykék, ahogy bejött az első hűvösebb idő, hetekig nem tudtak kigyógyulni a náthából."
Máskor informatívan indítja a cikket: olyan tényeket közöl, amelyek már önmagában megindokolják a témaválasztást: ,,Tízmillió forint mérleghiány egyetlen faluban. A falut Tápiószentmártonnak hívják. Pest megye, nagykátai járás. Ennyit tudtam, mielőtt lementem volna a faluba."
Ha szükségét érzi, akkor mindjárt az elején leírja a környezetet. Hogy milyen épületek veszik körül a riport helyszínét, ahol a szereplő él.:
,,Vadonatúj ház, még be sincs vakolva. Utcára néző, két nagy ablaka után ítélve, kétszobás. Az udvaron kevés gazdasági épület: egy istálló, két sertésól, egy góré. Az udvar végében, a kerítésnél szalmakazal maradványa, néhány kéve kukoricaszár. Tavasz van. S még egy téglaépület az udvaron, füstöl a kéménye. Ismerem a helyi szokásokat, ide tartok."
Galgóczi párbeszédei tömörek, keresik az ütközőpontokat. Mindig előmozdítják a szituációt, föltárják a riportalany személyiségét. Előfordul, hogy függő beszédben írja le mit kérdezett, vagy, hogy mi a konfliktus, melyre magyarázatot kért. Párbeszédei során hősei nem csak a gondolataikat mondják el: szavaik jellemzik a másik emberhez való viszonyt, vagy pillanatnyi lelkiállapotot. Mindig ügyel a dialógus jellegére és arányaira a riportjaiban - alkalmazza a filmdramaturgiai tanulmányai során szerzett ismereteit.
Ritka kivétel A kastély és templom című riport: ebben a cikkben kizárólag párbeszéd van semmi más. A kérdésekből és a válaszokból derül ki a konfliktus - a falubeliek szeretnék visszakapni az egykori kastély épületét -, akárcsak egy drámai dialógus során. Minden mondat jellemzi azt, aki mondja, s azt is, akinek mondják, de ugyanakkor segít megérteni a szóban forgó konfliktust. A dialógus során megváltozik a szereplők egymáshoz fűződő viszonya.
,,- Szabó elvtárssal beszéltek már?
- Már? Már a portán sem engednek be bennünket. Legutóbb, amikor még szóba állt velünk az igazgató elvtárs, vagy négy éve ennek, azt mondta, építsünk a gyár mellé egy munkásszállást, amibe beköltözteti azt a harminc fiatalembert, aki a kastélyban lakik, s akkor átadja a kastélyt. Azt mondta ő lenne a legboldogabb.
- No, látják.
- De holt itt az üzlet? Pintér elvtárs! Annyi pénzből a művelődési házat is felépíthetnénk.
- Hát akkor miért nem építik fel?
- Mert annyi mindenre kell az a kis községfejlesztési alap! Útra, járdára, árokra, hídra... Meg aztán, Pintér elvtárs, a Szerszámgépgyár építette azt a kastélyt? Ugye, nem? Csak 44-ben odatelepítettek egy üzemrészt, aztán ott ragadtak. 45-ben megszűnt minden jogfolytonosság, csak az övéké nem?
- A joghoz én egy kicsit jobban értek, az a szakmám... Hanem, mondják csak, mennyibe került az a katolikus templom? Az, ami ott áll a műút mellett. Szép, lapos tetejű, modern épület... Nem tudják, miről beszélek?"
A figuráit igyekezett belülről ábrázolni, de vannak olyan tulajdonságok - például a hatalomvágy, a cinizmus, a vakbuzgóság - amelyeket az emberi megnyilvánulások során ábrázolt. Arra törekedett, hogy ne az érzelmeivel befolyásolja az olvasót, hanem az ábrázolással, hogy azután mindenki saját maga dönthessen szereti-e, elfogadja-e ezt vagy azt a szereplőt.
Galgóczi riporterként is gyakran drámát ír. Irodalmi eszközökkel, de drámai hőfokon tudósít, akárcsak ketten a nagy elődök közül, Móricz Zsigmond és Sarkadi Imre. Az írónő azért látogatott rendszeresen szülőföldjére és más vidéki településekre, hogy mérleget készítsen. Ellenőrizni kívánta, hogy a kormányrendeletek mennyi áldozat, kudarc árán valósultak meg. Minden eseményt a parasztság szemszögéből értékelt.
Első riportkötete a Kegyetlen sugarak címadó írása a családnál tett látogatás alkalmából számol be arról a bizonytalanságról, amely a téesz szervezés miatt kialakult. Elmondja, hogy nem csak a családtagok, a falubeliek sem tudják, hogy milyen feltételekkel készülnek újra szervezni a forradalom alatt szétbomlott szövetkezeteket. A családhoz való hazatérés tulajdonképpen csak ürügy arra, hogy az írónő elmondhassa kétségeit. Mikor hazatér, az apja éppen Győrben van, a Vízügyi Igazgatóságon próbálja elérni, hogy kiárkolják a Berettyót, mert víz alatt van a földjük és termés nélkül nem fogják tudni a beszolgáltatást teljesíteni a vízkár miatt. Édesanyja, aki reggeltől estig dolgozik, arról panaszkodik, hogy munkás öccse bevonul, s nem lesz miből fizetni az adót. Bátyja tréfálkozik azzal, hogy majd téeszelnök lesz, s akkor minden jóra fordul. Galgóczi ír a téesz szervezés kapcsán felmerülő megválaszolatlan kérdésekről, a már most látható gondokról. Hogyan alakul majd a gazdálkodás? Mindenkit felvesznek a tagok közé, a megbízhatatlanokat is? Mennyi lesz a jövedelem? Mennyire lesz felszerelt a gépállomás? Önálló lesz a téesz, vagy adminisztratív eszközökkel irányítják? Mindenkit ezek a kérdések foglalkoztatnak - tudjuk meg az írónőtől. Időközben visszatér az apa, dolga végezetlenül.
Már 1959-ben írt azokról a konkrét hibákról Az első zárszámadás című ménfőcsanaki riportjában, amelyek még két évtizeddel később is megoldatlanok maradtak a falvakban. Például a téeszen belül elburjánzó lopások. A közösségi szellem lazulása ellen emeli fel a hangját. Egyik tolvaj a másikat fedezi, kéz kezet mos, amióta földtulajdon és a termés közössé vált nincs gazdája semminek. Felhívja a figyelmet már ekkor a fiatalok tömeges elvándorlására, arra, hogy ők a régi földek helyett az új üzemeket választják.
A Nádtetős szocializmus (1963) talán az egyik leghatásosabb szociográfiája. Galgóczi már az elején kijelenti, hogy leszámolt korábbi illúzióival: a nagyüzemi mezőgazdaságot nem lehet egy csapásra, ,,parancsszóra" megteremteni, nem lehet gyorsan megszüntetni a falu elmaradottságát. Ezt követően érvek és nyilatkozatok helyett adatokkal, statisztikákkal érvel, majd leszögezi, hogy a téesz tekintélye csökkent. Érdekellentét alakult ki a háztáji gazdaság és a téesz között.
A háztáji ugyanis jobban jövedelmez, s a főfoglalkozás a téeszben nem más, mint jövedelem-kiegészítés. Állami beruházás növelését sürgeti falun. A gondokat csak tetézi az, hogy sok helyen az elnök nem érdekelt a téesz jobb működtetésében, mert vagy párfeladatra érkezett, vagy gazdasági bűncselekményeket követ el. Az utolsó bekezdés szimbolikus: Galgóczi falujában akkoriban már csak egyetlen nádtetős ház volt, éppen a termelőszövetkezet irodája. Bizony nádtetős, azaz elmaradt, korszerűtlen még a falusi szocializmus - vonja le a következtetést.
Galgóczi figyelmét soha nem kerülik el a téeszekben elkövetett bűncselekmények. Őszintén tárja fel a sorozatos lopások káros anyagi és erkölcsi következményeit.
A tulajdon (1965) című riportból megtudjuk, hogy a téeszben teret hódít a tévhit, miszerint szabad lopni. Mintha ez lenne a megfelelő fizetés-kiegészítés. Tragikusnak tartja, hogy a parasztok csak azt érzik a magukénak, amit otthon, birtokon belül őriznek. De amint belépnek a téesz kapuján, szertefoszlik a munkafegyelem, az erkölcsök lazulnak. Megoldást nem jelent minden esetben az elbocsátás sem. Az egyik elnök éppen azt panaszolja, hogy vissza kellett vennie a munkaerőhiány miatt egy olyan férfit, akit korábban lopáson értek.
A kendőt rá (1965) azt ismerteti, hogy a rossz téeszgazdálkodás ellenére sincs garancia arra, hogy a közgyűlésen a tagság bármit megváltoztasson. Nincs személyi váltás, pedig az elnök alkoholista, agresszív, diktátor és a vezetőségi tagok helyett a rendőrséggel karöltve vezeti a szövetkezetet. A termelést hanyag módon a legalapvetőbb hozzáértés nélkül irányítja, s akinek ez nem tetszik, azt a rendőrséggel fenyegeti. Az emberek félnek, jobbnak látják, ha hallgatnak. De akkor kit kell leváltani, netalán a falut? - teszi fel a kérdést Galgóczi.
A szakértelem hiánya miatti károkkal foglalkozik a Vezetni tud (1964), ebben arra keresi a választ, hogyan keletkezhetett 10 millió forintos mérleghiány Tápiószentmártonban, ahol 1961-ben alakult a szövetkezet. A főagronómus lett a bűnbak, az elnök a helyén maradt, mert őt - az érvényes határozat szerint - csak az állami vezetők válthatnák le. A közgyűlés tehetetlen vele szemben.
Galgóczi vette magának a bátorságot ahhoz, hogy megkritizáljon olyan téeszelnököket, akik látszólag eredményesen vezették a gondjaikra bízott szövetkezetet. Az Eredmény, vagy látszat (1967) című riport főszereplője Sz. L. elnök. Az írónő azzal ,,vádolja" őt, hogy hazárd módon irányítja a szövetkezetet, s az elért eredmények csupán a könyvelésben mutathatóak ki. Valójában sem a tsz-tagok jövedelme, sem a gazdaság termelékenysége nem emelkedett. A tsz-tagokat félrevezették a közgyűlésen.
Tizenhárom évvel később jelent meg Az utolsó sajtóperem (1980) című cikk. Ebből derül ki, hogy az említett elnök beperelte rágalmazásért Galgóczit a riport miatt. A főszereplőről ekkor már nyilvánosságra kerülhettek olyan részletek, amelyek korábban nem. Megtudjuk, hogy Sz. László rendőr, majd az ÁVH tagja volt, s börtönparancsnokként 1956 októberében a tüntető tömegbe lövetett. Ezt követően leszerelték, elvégezte a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémiát, s egy Komárom megyei termelőszövetkezetbe helyezték elnöknek. Onnét fegyelmivel eltávolították, így került a megye és a járás támogatásával a ménfőcsanaki téesz élére. Ráadásul éppen Galgóczi bátyja helyére.
A történet akár elfogult is lehetne, Galgóczi Erzsébet mégis korrekt módon számol be arról, hogy egyezett meg az elnökkel, és egy másik cikkben visszavonta a hazárd szót, Sz. László ugyanis ezt a kifejezést kifogásolta legfőképpen. Az írónő és az elnök személyes vitája tehát ezzel lezárult, de a téesz dolgozóinak helyzete nem javult. Galgóczi beszámol arról, hogy megegyezésük után Sz. László a szövetkezet terhére építette fel a házát, magas fizetést szavaztatott meg magának, s idegenekkel duzzasztotta fel az adminisztratív létszámot. 1965-ben került Ménfőcsanakra és 1969-ben letartóztatták, mert csődbe vitte a szövetkezetet. 80 000 forint mérleghiánnyal vette át a gazdaságot, ezt három és fél év alatt sikerült 4 millió forintra növelnie. Azon bukott le, hogy meghamisította a mérleget és a 4 milliós hiányt nyereségnek tűntette fel.
A riport végén megtudjuk, hogy szabadulása után az elnök kisállattenyésztő lett, s ebből milliókat keresett. Galgóczi riportfigurái közül Sz. László az, akinek a személyét megismerve rájövünk, hogy a magát szocialistának nevező rendszer időnként gazdasági bűnözőket szabadított a gazdaságra a hatvanas években.

LAST_UPDATED2
 
A BETEGEK VILÁGNAPJA PDF Nyomtatás E-mail
2012. február 13. hétfő, 10:22

user_12185805_1207730976593_box

Boldog németújvári herceg Batthyány-Strattmann László Antal János Lajos, (1915-ig gróf) (Liber Regius LXXIII. 254) (Dunakiliti, 1870. október 28. – Bécs, 1931. január 22.) magyar főnemes, a „szegények orvosa”. Ünnepe: január 22.

FEBRUÁR 11. – A BETEGEK VILÁGNAPJA

Csokonai Vitéz Mihály
Tüdőgyúladásomról

Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom,
Mondd meg nekem, hol fekszem én?
Ágy-é, amellyben hánykolódom,
Vagy a koporsó az szintén? –
Nem! Csónak ez, melly, jaj, a kétes
Remény és biztos félelem
S az élet és halál setétes
Hullámjain lebeg velem.

Fojtó szirokkóknak hevétől
Asznak tüdőhólyagjaim,
S a kriptáknak fagyos szelétől
Borsódznak minden tagjaim.
Szívem megett egy láthatatlan
Kéznek nyila bélőve áll,
S mellyem csontbóltján irgalmatlan
Sarkával rúgdos két halál.

Hová ütődöm a habokba?
Haj! melly szörnyű hányattatás!
Most a cupressusos partokba,
Hol rémlet űl s jéghallgatás;
Majd a túlsó part lejtőjébe,
Honnan barátság szózatit
Hallok a plátánok berkébe,
S örömszerszámok hangzatit.

Innen savanyú ázótjokkal
Pusztás barlangok fojtanak;
Amonnan kerti balzsamokkal
Hígabb szellők újjítanak.
Fúlok, lehellek; fázom, gyúlok,
Vagy egy kivégez már, vagy más,
Ájúlok, érzek és ocsúlok:
Haj! melly szörnyű hányattatás!…

Ki vagy te, ki hószín leplekbe
Felém mosolygva közelítsz
S a partról e szagos berekbe
Áldott jobbodon felsegítsz?
Te, földi biztossa az égnek,
Arany gyógyúlás! Te a nagy
És bőlcs teremtő tehetségnek
Halandó leánya! te vagy.

Te illetéd rózsás újjoddal
Mellyemnek rokkant bóltjait,
S elindítád pillantásoddal
Az élet dobbanásait.
Már lelkem új phoenix módjára
A lángok közzűl éledez;
S gyengűlt újjom pattanására
Kis lantom újra zengedez.

De te repűlsz? mind tűnnek, – mennek –
Minő derűlés ez, nagy ég?
Sándorffym űl ágyamnál… s ennek
Köszönhetem, hogy élek még?
Zendűlj, ekhózz, esti csendesség!
A hálá engem dalra ránt.
Telj bé, kettős szent kötelesség,
Az orvos és barát eránt!

II. János Pál kezdeményezésére 1993-tól február 11. A BETEGEK VILÁGNAPJA. 1858-ban ezen a napon jelent meg a Szűzanya Soubirous Bernadett 14 éves francia lánynak Lourdes-ban, majd február 15-én a sziklabarlangban csodatevő forrás fakadt. E helyen 1864-ben templomot építettek, amelynek IX. Pius pápa bazilika címet és előjogokat adományozott. Lourdes-ban a zarándokok száma évente több mint félmillió és a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma is több ezerre tehető. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegeknek, segítse elő a szenvedés megértését.”
Egyre több templomban február 11-én csoportosan kiszolgáltatják a szentséget azoknak, akik előzőleg kérik azt.
Neumann-ház – Irodalmi Szerkesztőség


Pázmány Péter: Betegekért

Hatalmas Isten, emberi gyarlóságnak erős gyámola és oltalmazója, ki kezében vannak életünk határi: könyörgünk felségednek a te beteg szolgáidért: vigasztald őket, bátorítsad és erősítsed, hogy jó néven vegyék és csendesen szenvedjék látogatásidat. Gyógyítsd meg őket, szent nevedért, a reájok bocsátott csapásból, hogy megismérvén hozzájok való jóvoltodat, méltó hálát adjanak irgalmasságodért, és atyai ostorozásod által öregbüljenek szerelmedben és félelmedben.

Ha pedig véghetetlen bölcsességed szerént hasznosbnak látod az ő mostani kimúlásokat: adj Szentlelket nékik, hogy az igaz penitencia által, bűnök bocsánatját nyerhessék, és teelőtted kedves kimúlások légyen e világból. Adjad szent malasztodat nékik, hogy megismérjék a testi nyavalyáknak és csapásoknak ostorit atyai kezedből származni. Mivel akaratod nélkül csak hajunk szála sem eshetik el, és azért ostorozsz minket, hogy bűneinkből tehozzád térjünk, ki igaz élet és igaz boldogság vagy. Oh áldott Jézus, ki meggyőzted a halál fulákját, légy segétséggel beteg szolgáidnak. Ki az Atya és Szentlélek Istennel egyetemben élsz és uralkodol. Amen.

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/a_betegek_vilagnapja

*

cholera_art

Bogár László: "az egészségügynek becézett globális betegségipar"
2012. február 07. Hunhír.info

....egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók tudatos megbetegítésére, sőt végső soron elpusztítására építi. Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai - együttműködve a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátumokkal és az egészségügyi rendszerek "betegségipari" hatalmasságaival - felfoghatatlan mélységű reprodukciós katasztrófába hajszolják a nyugati világot...


Igen figyelemre méltó tanulmányt jelentetett meg Kenneth Rogoff ismert amerikai közgazdász, a Harvard Egyetem tanszékvezető professzora, az IMF volt vezető közgazdásza. Tehát olyan személyről van szó, aki a globális hatalomgazdaság legmagasabb csúcsait is megjárta, a kapitalizmus iránti elkötelezettsége aligha vonható kétségbe. A Coronary Capitalism című most napvilágot látott írásában azonban olyan átfogó és megrendítő kritikáját adja a globális kapitalizmus rendszerének, ami azt látszik bizonyítani, hogy a mai rendszer által képviselt létszerveződési móddal már a legodaadóbb hívei is szembefordulnak. Méghozzá nem is akárhogyan! Kenneth Rogoff ugyanis egy eddig talán kevésbé vizsgált oldalról ad megsemmisítő bírálatot arról a rendszerről, amelyet a globális és a hazai térben ultraliberális hívei változatlanul minden világok legjobbikának tartanak. A tanulmány címét - amely szó szerint Koszorúér- kapitalizmust jelent - közvetlenül és átvitt értelemben is használja érvelésében. Átvitt értelemben úgy, hogy a kapitalizmus egész rendszere végzetesen elaggott, azaz szklerotikussá vált, képtelen az alkalmazkodásra, és 2008 óta végzetes infarktusa van. Elsősorban azért képtelen úrrá lenni végzetesnek látszó betegségén, mert csődöt mondott az egész komplex szabályozó rendszere. Mégpedig azért mondott csődöt, mert benne olyan nagy hatalmú, ám igen veszedelmesen patologikus érdekegyezségek léteznek és működnek, amelyek a saját létüket is tagadják.

Ám a koszorúér-betegség nemcsak ebben az átvitt értelemben, hanem közvetlenül is megjelenik az írásban. Rogoff ugyanis megdöbbentő összefüggésekre irányítja rá a figyelmet. Arra tudniillik, hogy egy olyan cinikus érdekszövetség irányítja a világ nagy részének egész táplálkozási rendszerét, amely gigantikus profitját százmilliók tudatos megbetegítésére, sőt végső soron elpusztítására építi. Arról van szó, hogy a nagy élelmiszerláncok urai - együttműködve a globális médiával, az élelmiszer-vegyészeti konglomerátumokkal és az egészségügyi rendszerek "betegségipari" hatalmasságaival - felfoghatatlan mélységű reprodukciós katasztrófába hajszolják a nyugati világot, főként az Egyesült Államokat. Természetesen a korrupt és kollaboráns politikai oligarchia cinikus asszisztenciája mellett. A trükk valójában pofonegyszerű! A lehető legpusztítóbb, ám nagy tömegben, olcsón előállítható zsírokat és szénhidrátokat olyan mesterséges adalékanyagokba "csomagolják", amelyekkel szabályos függőséget idéznek elő emberek százmillióiban. A mindent elsöprő és mindent betöltő reklámkampányok "szükséglettermelő" rendszerei tudati (pontosabban tudat alatti) szőnyegbombázással lerombolnak minden józan megfontolást, így a tökéletesen védtelenné tett fogyasztó esélytelenné válik. Különösen veszélyes mindez a fiatalkorúak számára! A nyugati világban ennek következtében az előállított élelmiszerek legalább húsz százaléka már legyártása pillanatában is veszélyes hulladéknak minősül, amit ráadásul végtelen cinizmussal el is árulnak róla, hisz az amerikai angol már régóta "junk food", vagyis szemét kaja néven említi ezeket a tápláléknak látszó valamiket.

Ahogy Rogoff írja, az Egyesült Államok felnőtt lakosságának legalább az egyharmada kórosan elhízott, és ami leginkább vészjósló, hogy a gyerekek esetében az utóbbi harminc év során az elhízottak aránya megháromszorozódott. Mindez hihetetlen mértékben növeli a szív- és érrendszeri (koszorúér!) és daganatos betegségek arányát. Többek között ezért is lehetséges az a képtelenség, hogy miközben az Egyesült Államok egy főre jutó GDP-je tizenötször akkora, mint Kubáé, egy átlag kubai mégis három évvel él tovább, mint az átlag amerikai. Mindez már ma is iszonyú egészségügyi kiadásokat gerjeszt, de az előttünk álló évtizedek során igazi katasztrófa lehet ebből az egészből. Ám, mint arra Rogoff felhívja a figyelmet, miközben az érintett áldozatoknak ez iszonyú testi-lelki szenvedést, hatalmas anyagi kiadást jelent, az egészségügynek becézett globális betegségipar tekintélyes profitot realizál belőle. A köz érdekeit megtestesíteni hivatott állam pedig néma marad. Cinkos némaságának fő oka az, hogy nem mer szembeszállni az élelmiszer-óriások, a hatalmas reklámügynökségek és a betegségipari lobbi hármasával. Például azért nem, mert valójában ezek kitartottja lett a politikai elit. Márpedig, írja Kenneth Rogoff, nincs más esély, hiszen csak az állam rendelkezik a legitim kényszer alkalmazásának lehetőségével, és itt bizony a kényszerítő erő, ha kell, az erőszak alkalmazása elkerülhetetlen lenne. Azért, mert a dollár százmilliárdokban mérhető, csillagászati profitok vonzereje mindent szétroncsoló erővé vált, így csak a radikális újraszabályozás lehet az egyetlen lehetőség. Szabályozni azonban csak az tud, aki nagyobb és erősebb, mint a szabályozandó objektum. Rogoff ugyan szép új világunk legsötétebb oldalainak egyikére irányítja a figyelmet, de talán mégis reménykeltő, ha egy ilyen kifogástalan pedigrével rendelkező személy fordul szembe az egykor általa is támogatott hatalmi struktúrák pusztító erejével.

Bogár László - Magyar Hírlap

LAST_UPDATED2
 
Drezda terrorbombázása PDF Nyomtatás E-mail
2012. február 13. hétfő, 09:54

valahol eurpban

Drezda terrorbombázása, 1945. február 13.

A gyér német ellenállás Roosevelt "feltétel nélküli megadási" rendelete miatt lett utolsó kétségbeesett erőfeszítéssé. Roosevelt, Sztálin és Churchill már Jaltában volt. Drezda 600 ezer lakosa több százezer menekülttel szaporodott az oroszok elől menekülő ötmillió közül. A város, amely Béccsel vetekedett, mint Európa legszebb barokk városa, teljesen védelem nélkül volt. Még a légvédelmi ágyúkat is eltávolították máshová.


Sir Robert Saundby, a British Bomber Command helyettes parancsnoka nem hitte, hogy Drezda bombázása katonai szükségesség volt. Amikor a parancs a bombázásra megérkezett, ez annyira zavarta, hogy külön kérdést intézett a Légvédelmi Minisztériumhoz. Kérdését a minisztériumból Jaltába küldték Churchillhez. A válasz: utasítás volt Drezda bombázására az első adódó alkalommal. 


Az angolok február 13-án éjjel gondosan előkészített terv alapján intézték a csapást, amely hatalmas tűzvihar szándékos előidézését tervezte. A célpontot, amely a város közepe volt, először gondosan céljelző bombákkal jelölték meg. Az első jelző bombát, amint azt a Royal Air Force a bombázással egy időben készített fényképfelvételei igazolták, 250 méter magasságból dobták Németország legnagyobb kórházterületére. Ezt követte a szőnyegbombázás, amely a körzetet lángba borította. 

A második bombatámadást, főleg gyújtóbombákkal, három órával későbbre tűzték ki, hogy a tűzoltók és az időközben a szomszéd városokból helyszínre érkezett segítség is áldozatul essenek. A cél ismét a város közepe volt. A nyolc kilométerre fekvő Luftwaffe-repülőteret, ámbár a "karácsonyfa"-bombák megvilágították, mellőzték az angol repülők, megtartva bombáikat Drezdának. Nem volt ellenállás sem a levegőben, sem légvédelmi ágyúktól, mert Drezdának nem voltak légvédelmi fegyverei. A várost tervszerűen szőnyegbombázták, miközben egy bombázási szakértő irányította a bombázókat a város még nem égő külvárosaihoz. A tűzorkán óriási volta leírhatatlan volt, a hazatérő repülők 400 kilométer távolságból is látták a tűz fényét. Másnap 1350 amerikai Flying Fortress támadta a még mindig égő várost. A kísérő vadászgépeket utasították, hogy szálljanak le háztetőmagasságba, és gépfegyverezzenek mindent, amit látnak. Így rálőttek a városból menekülő lakosságra és mindenre, ami mozgott. 

A következő nap 210 amerikai bombázó ismét támadta a várost és 461 tonna bombát dobott rá. Kórházak, templomok, lakóházak ugyanarra a sorsra jutottak. Az egyik kórházban 200 személy halt meg, köztük 45 várandós anya. A város egyes részeit hetekig nem lehetett megközelíteni, olyan heves volt a tűz. A korabeli német polgári honvédelem szerint a halottak száma elérte a 60 ezret. 

Az amerikai Air Force mindezzel még nem elégedett meg, és március 2-án, majd április 17-én újból bombázta a várost. Érdekes, hogy ez utóbbit csak az angol történészek jegyezték fel, az amerikaiak nem említik. 

Miért bombázták Drezdát? Az angolok rögtön a támadások után kijelentették, hogy a város "nagy iparváros" volt "nagy lőszergyárakkal". Ezt az amerikai újságok hűen megismételték. Igazában, radar- és elektromos alkatrészeket gyártottak nyolctól tizenöt kilométer távolságra a város központjától, és néhány kisvállalat repülőgép-alkatrészt és más kisfontosságú alkatrészt gyártott, de egyetlen ilyen üzem sem volt az angol repülők által célba vett zsúfolt területen belül. 
A másik félrevezetés, amit inkább hazugságnak lehetne nevezni, az volt, hogy az oroszok kérelmére bombázták Drezdát. Az idők folyamán ez is hazugságnak bizonyult. Amikor a jaltai konferencia jegyzőkönyveit nyilvánosságra hozták, kiderült, hogy az oroszok ugyan kérték, hogy a szövetséges légierő "lebénítsa Berlin és Lipcse gócpontjait", de Drezdát nem foglalták bele. Sőt, még az oroszok is visszautasították Drezda bombázását, amire Churchill jóváhagyásával kérte fel őket az angol légierő vezetősége. 

A hivatalos történészek a háború után feljegyezték a valóságot: Drezdát azért bombázták, hogy "növeljék a pánikot és zűrzavart, amely már jelen volt a menekültekkel túlzsúfolt városokban, és hogy Sztálinnak kedveskedjenek." 
Február 18-án az Associated Press tudósítója, miután részt vett a hadsereg legfelsőbb vezetőségének hadiszállásán adott tájékoztatón: 

"A szövetséges légi főnökök" - táviratozta - "meghozták a régen várt döntést a német lakosságközpontok szándékos terrorbombázását illetőleg, mint Hitler elvesztése siettetésének könyörtelen eszközét..." 

Továbbá, a Drezda támadását követő napon, mielőtt a 48 kilométerre fekvő Chemnitz város bombázására küldték őket, az angol légierő pilótáinak pontosan megmondták: "azért mentek oda ma éjszaka, hogy végezzetek a menekültekkel, akik elmenekültek Drezdából." 

És ezek mentek Nürnbergbe ítélkezni a németek felett! - Jaj, a legyőzötteknek! 
Részlet Benjamin Colby: Twas a famous victory - Deception and Propaganda 
in the War with Germany, Arlington House Publishers, 1974. USA. 
(Hazánkért)

*

Az ötös számú vágóhíd
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az ötös számú vágóhíd,
avagy A gyermekek keresztes hadjárata

Szerző Kurt Vonnegut
Eredeti cím Slaughterhouse-five,
or The children’s crusade

Kiadás dátuma 1969
Magyar kiadó Európa Könyvkiadó
Magyar kiadás dátuma 1973
Fordító Nemes László

Az ötös számú vágóhíd, avagy A gyermekek keresztes hadjárata, szolgálati tánc a halállal (angolul Slaughterhouse-five, or The children’s crusade, a duty-dance with death) Kurt Vonnegut (1922–2007) amerikai író regénye. Először a New York-i Delacorte kiadónál jelent meg 1969-ben 186 oldalon, azóta angolul több mint húsz kiadást ért meg.[1] Magyarul először a Nagyvilág c. folyóiratban, könyvalakban első ízben 1973-ban, Nemes László fordításában jelent meg az Európa Könyvkiadó Európa-zsebkönyvek című sorozatának tagjaként. Azóta a Szépirodalmi Könyvkiadó és a Maecenas Kiadó gondozásában további öt kiadást ért meg.

1972-ben George Roy Hill rendezésében megfilmesítették a regényt, amely a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének különdíját érdemelte ki.[2] A történet népszerűségére jellemző, hogy az amerikai szerző bestsellerének dramatizált változatát 1976-ban a moszkvai Szovjet Hadsereg Színházában is bemutatták.[3]

A regényt 1969-ben jelölték Nebula-díjra, illetve 1970-ben Hugo-díjra.

A regény megírásának előzményei

Kurt Vonnegut a második világháborúban az európai hadszíntéren harcolt közlegényként, mint a 106. gyalogoshadosztály felderítője. Az ardenneki csata után az ellenséges vonalak mögé került, s 1944. december 22-én a németek elfogták. Hadifogolyként társaival az Elba-parti Drezdába került, ahol egy kismamák számára vitamindús malátaszörpöt gyártó üzembe osztották be. Itt érte életének egyik legmeghatározóbb élménye: 1945. február 13-án a szövetséges brit és amerikai légierők porig rombolták a várost, míg ő és társai menedéket leltek a szállásukul szolgáló vágóhíd pincéjében.

Vonnegut a háborúból hazatérve folyamatosan készült a drezdai élmények megírására, de a könyv előszavában tett vallomása szerint „akkor Drezdáról alig néhány szót tudtam kipréselni az agyamból – semmi esetre sem eleget ahhoz, hogy egy egész könyvet hozzak össze belőle”. 1964-ben felvette a kapcsolatot volt katonatársával, Bernard V. O’Hare-rel, 1967-ben Guggenheim-ösztöndíjjal ismét ellátogatott Drezdába, hadifogsága helyszínére, majd nekilátott szándéka szerint háborúellenes könyve megírásának. A kötet alcíme (A gyermekek keresztes hadjárata) is erre utal, Vonnegut meggyőződése szerint ő maga és a második világháborúban részt vett további katonák nem voltak mások, mint gyerekek.

Történet

A történet főhőse az esetlen és ösztövér Billy Pilgrim, aki – miután Tralfamador bolygó lakói elrabolják – kiesik az időből, azaz tetszése szerint mozog élete különböző pontjai között, születésétől a haláláig. Akárcsak Vonnegut, Billy is megjárja a második világháborút, s miután ezredét szétverik, a dicsvágyó, ám agresszív és ostoba Roland Weary támogatja az esetlen Billyt a menekülésben. A németek elfogják őket, s rövidesen az elüszkösödött lábú Weary meghal, ám előtte még közli társaival, hogy Billy Pilgrim ölte meg őt. Egyikük, a zavarodott Paul Lazzaro esküt tesz Pilgrim meggyilkolására. A németek foglyaként mindannyian Drezdába kerülnek, s az ötös számú vágóhíd (Schlachthof Fünf) pincéjében szállásolják el őket, így lesznek tanúi az „Elba-parti Firenze” lebombázásának. A háborúból hazatérve Billy optometrikus lesz, s feleségül veszi a csúnya, kövér, ámde gazdag Valencia Merble-t, egy optometriai üzem tulajdonosának lányát, ekképpen maga is jómódú lesz. Évtizedekkel később túlél egy repülőgép-szerencsétlenséget és kórházba kerül – eközben a kórházi látogatásra induló felesége autójában szén-monoxid-mérgezésben meghal –, s ekkor tudatosul benne, hogy saját élete helyszínei között ugrál. Ugyanekkor derül ki, hogy előzőleg hosszabb időt töltött Tralfamador bolygón, a helyi állatkertben, ahol egy népszerű és gyönyörű pornófilmsztárral, Montana Wildhackkel egy plexikalitkában, a tralfamadoriak előtt élték emberi életüket, s közös gyermekük is született. Billy magáévá teszi a tralfamadoriak időszemléletét: életünk nem egymást követő események láncolata, ahogy mi látjuk, hanem minden egyes pillanata egyszerre létezik, múlt, jelen és jövő egyszerre meghatározott és mint eleve létező megváltozhatatlan. Igazából tehát nem halunk meg, hiszen sok másik pillanatban továbbra is élünk. Billy hátralévő életében a fatalista tralfamadori élet- és időszemléletet hirdeti, mígnem Lazzaro, több évtizedes ígéretét betartva, lelövi őt, de a következő pillanatban Billy csak átugrik élete egy másik pillanatába. Az „időből való kieséshez” igazodik Vonnegut történetmesélése is, azaz a különböző idősíkok folyamatosan váltakoznak, a németországi hómezőn csetlő-botló Billy Pilgrim egyszerre húsz évvel későbbi házassági évfordulóján, majd gyerekkorában találja magát stb.

Vonnegut ebben a regényében használta először híressé vált, szarkasztikus összegző mondatát: valahányszor a halálról esik szó, a szerző hozzáteszi: „Így megy ez” (angol eredetiben „So it goes”). Mindez a tralfamadoriak fentebb ismertetett időszemléletét tükrözi: valahányszor valakinek a haláláról hallanak, a tralfamadoriak megvonják vállukat és így szólnak: „Így megy ez.” Ebben a kötetben is feltűnik Vonnegut regényeinek majd állandó szereplője és alteregója, a sci-fi író Kilgore Trout.

(...)

http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_ötös_számú_vágóhíd

konyvtar

LAST_UPDATED2
 
Sangre de Hungaria PDF Nyomtatás E-mail
2012. február 09. csütörtök, 10:05

1956foto

RAMON CUÉ ROMANO (1914-2001) spanyol jezsuita pap

1957-ben kiadott egy verses kötetet

"Sangre de Hungaria" (Magyarország vére) címmel.

Itt olvasható egyik megrázó verse:

Ramon Cué Romano

Magadra hagytunk Tégedet

Magadra hagytunk Tégedet
Kicsi húgunk, te drága!
Magadra hagytunk Tégedet.
Míg fényes nappal Rád törtek gyalázva,
S Európa szívéről letéptek rőt kezek.
Keresztútján a művelt világnak
Magadra hagytunk Tégedet.

Hogy körülálltuk földre tiprott tested,
A hulló jaj és forró vér felett,
Melynek árjával bepermetezted
Ruháinkat, - mi csak szónokoltunk és vitatkoztunk,
De senki előre egy lépést se tett,
Csak kezeinket emeltük az égnek,
S magadra hagytunk Tégedet.

Szemünk láttára tapostak a sárba,
Nem távoli őserdők megett,
De Európa szívében, hol drága
Múltunk őre a Fórum és a Parthenon meredt
A dómokra, mely visszhangként hordta
A vádat, amit Dante emelt érted,
Hogy bölcsesség, jog széthullt darabokra
S Beethoven dala kilencszer zokogja:
Az életünk új barbár korba tévedt.
S bár vállainkon húsz évszázad súlya,
Elárultuk múltunkat és újra
Vak félelembe fúlt a tett,
S magadra hagytunk Tégedet.

Bűvölten néztük mozdulatlan
Hogy gázol át törvényen az ellen,
S a szörnyetegnek végső pillanatban
Hogy étvágya beteljen
Áldozatként a szörnyű lakomára
Kis húgunkat dobtuk oda s holnap
Új áldozatra vajon kit sorolnak?
Bűnöd csak az volt, hogy a szabadságot
Kívántad, mint a kék magas
Büszke királya a sas.
És annyi volt hős fiadnak vétke,
Hogy hitvesüket úgy hívták "enyém",
Hogy anyjukat is úgy hívták "enyém",
Hogy lányukat is úgy karták hívni,
S a földbe, melybe búzát s vért vetettek,
"enyém"-nek hívták a hazát, történelmet.
Óh Isten mondd hát vétek ez?
Ezért tiportak le, s mi szabadok
Magadra hagytunk Tégedet!

Kicsiny húgunk, te drága Magyarország!
A lelkünk mélye és a városok
Jazz-hangos éje, karikás-szemű hajnalok
A vádat hordják,
Hogy letiportak s friss véred kiált
A szabad ember foltatlan ruháján
A munkások olajos öltönyén
S a vasárnapi vasalt nadrágokon?
Nincs, ki lemossa véredet,
Mit vád-piros ajakkal égetett
A homlokunkra húszezer halott:
- "Világ porondján fényes nappalon
Megint magunkra hagytatok!" -

És üldözni fog majd e bűnnek árnya:
A béke szavát elfojtja a jaj,
A szabadság új árulást takar.
S ha ajkunk olykor igazságot hirdet
Saját vétkünkkel hazudtol meg minket,
Mert lelkük mélyén érzik már a népek,
Hogy bűneiknek súlyos agyaglába
Megindult és sár tapad nyomába
És árulásuk, árulásba hal,
És nincs nagy nemzet, addig míg e bélyeg
Rajtunk ég, - és homlokunk az égnek
Nem tárhatjuk, hisz láncban a magyar.
Mert Európa szívében előttünk
Fényes nappalon megtörténhetett,
Hogy meggyaláztak szép kicsi húgunk,
S mi magadra hagytunk Tégedet.

www.youtube.com/watch?v=LijGN4hP...

+

Megcsonkított Krisztusom

Szerzõ: Ramon Cué Romano SJ
ISBN:978 615 5045 08 0

Egy spanyol jezsuitát megindít egy mûalkotás, melyet a polgárháború idõszakában csonkítottak meg. Hosszasan elmélkedik a Korpusz elõtt. A könyv nem más, mint a szeretet által megigézett ember vallomása meggyalázott Istenéhez.

KORDA KIADÓ
http://www.kordakonyv.hu/index.php?menupont=lista&sk=122838058710636#

+

Gömöri György
„GLORIA VICTIS 1956” – A MAGYARFORRADALOM ÉS A VILÁG KÖLTŐI

http://www.holmi.org/2006/10/gomori-gyorgy-gloria-victis-1956-a-magyarforradalom-es-a-vilag-koltoi

LAST_UPDATED2
 
Szabadegyetem és farsang PDF Nyomtatás E-mail
2012. február 08. szerda, 14:07

magyar tanc forgatag szdlet

INGYENES és NYÍLT NAP !

2012. február 11. 14.00-22.00 óráig
A HELYSZÍNEN MÉG LEHET JELENTKEZNI A SZABADEGYETEMRE, aki nem tud eljönni Budakalászra még elküldheti a jelentkezési lapját február 17.-éig.
Akinek a kitöltés nehézséget okoz, küldje el adatait e-mailbe, vagy hívja a 06-30-389-3091-es telefonszámot !
A befizetési nehézségekre tekintettel a több részletben történő befizetés is lehetséges!
Előadásokkal, farsangi mulatsággal indul 
a SZENT KORONA SZABADEGYETEM !
INGYENES és NYITOTT, mindenkit szeretettel várunk!

A szabadegyetem február 18.-án indul, új tantárgyakkal, új tantervvel, másfél éves képzéssel BUDAPESTEN !
Bővebben ITT : http://www.szentkoronaorszaga.hu/hun/page.php?14
RÉSZLETES TANTERV ITT : http://www.szentkoronaorszaga.hu/hun/page.php?15 

Kérünk mindenkit, aki teheti rakja fel internetes portálokra a mellékletben lévő plakátokat, barátai, ismerősei körében népszerűsítse a Szent Korona Szabadegyetemet, 
hogy ne csak a sokkal jobb apparátussal rendelkező 
HIVATALOS és FOGYASZTÓI ŐSTÖRTÉNET jusson el az emberekhez! Köszönjük!
_______________________________________________

2012. február 11. 14.00-22.00 óráig

CSALÁDI PROGRAM:
Gyerekeknek napközben kézműves foglalkozás, rajzfilmnézés, késő délután GYEREK TÁNCHÁZ !

Az esti táncházak zenekara a JUHÁSZ CSALÁDI ZENEKAR - vezető:Juhász Zoltán /Egyszólam Együttes /
A táncokat tanítja: Váradi Júlia és Csiki István

14.00 - 17.00 ELŐADÁSOK :
Dr. Bakay Kornél - Őstörténet 
Dr. Varga Tibor - A magyar évkör 
Csepin Péter és Zsolnai Gábor - XVI. sz.-i végvári vitézek

17.30-18.30 GYEREK TÁNCHÁZ - Ez alatt a felnőttek vacsorázhatnak a büfében lesz gulyáslevest stb.
Játszik a Juhász Családi Zenekar 
A táncokat tanítja: Csiki István és Váradi Júlia

19.00 - 22.00 FELNŐTT TÁNCHÁZ - farsangi mulatozás
Játszik a Juhász Családi Zenekar
A táncokat tanítja: Csiki István és Váradi Júlia

Aki nem szeretne táncolni, azoknak filmvetítés :
19.00- 20.30 Dr. ANDRÁSFALVY BERTALAN ÉLETÉRŐL szóló két és félórás film - Szent Korona Szabadegyetem, Média szakos hallgatóinak munkája 

"A néphagyományban több ezer éves bölcsesség van, ez a jövő számára útmutatás" - Hosszúhetény, 2010. június 
A professzor úrral beszélget: dr. Varga Tibor.  
Szerkesztő: Bartha Katalin Felvétel: Molnár Manó Vágó: Molnár Dániel 

Helyszín: 
Budakalász- Faluház, Szentendrei út 9.
- A Budakalász-Lenfonó HÉV megállótól néhány lépésre !!

Információ: 06-30-389-3091
www.szentkoronaorszaga.hu, Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

__
Dr. Varga Tibor
Szent Korona Országáért Alapítvány - elnök
Telefon: 06-30-389-3091 
Honlapom:
www.szentkoronaorszaga.hu
Letölthető Napvágás műsorok - Szent Korona Rádió 
Szent Korona Országáért Alapítvány oldalai FACEBOOK-on: 
Szent Korona Országáért Alapítvány
Szent Korona Szabadegyetem
Napvágás /volt Nemzeti Rockzenekar/ - a zenekar megszűnt, az oldal nem!

szentkorona orszga

LAST_UPDATED2
 
Sík Sándor: Mi Éltetőnk PDF Nyomtatás E-mail
2012. február 10. péntek, 17:18

punkosd1

Sík Sándor

Mi Éltetőnk

Mi éltetőnk - Szentlélek Isten!
Erősségünk - és tetteinkben
Útmutató bölcs támaszunk
Jöjj! ... Szent nevednek áldozunk.

Hitvány ember - földi féreg.
Ha kell - egymást eladva él meg.
Egy jobb gúnyáért - több kenyérért -
viskójára új födélért,
vagy bármiért - mi földi lét -
gyáván eladja Istenét ...

Hogy testét élteti a lélek -
hogy lélek nélkül - nincsen élet -
Hogy az erő és a kitartás -
És tudása - Isten áldás -
Hogy tehetsége, tudni vágya,
Az Úr lelkének szárnyalása, -
Eszébe sem jut ... amint az állat,
Mit gazdája igába járat -
Semmit se lát, semmit se ért,
Izzad, lohol az abrakért.

Oh szállj le ránk Szentlélek Isten,
Vess lángot alvó szíveinkben,
Mely világít, tettre éget,
Oh szánd meg - ezt a tévedt népet!
Mert csüggedőnek nincs reménye -
Oh szállj le ránk Szentlélek fénye!
Hogy bízzanak - a jobbra várók,
Ébredjenek - az alvajárók -
Hogy szemünk lásson! ... agyunk értsen! ...
És gyávaságunk - ne kísértsen! ...

Oh szállj le ránk - Szentlélek Isten!
Ki erősség vagy és tudás,
Igazság, Hit és Jó tanács.
Ki lángolsz - fáklyaként az éjben
S megértés vagy a kétkedésben...
Aki testünkbe lelket öntél,
És malasztoddal megszenteltél
És lélek által mindnyájunkat
Te országodba vendégeltél -

Oh jöjj! ... hogy ez a Lélek éljen!
Hogy mindent átragyogva égjen!
Hogy lángra gyújtsa a világot...
S minden agynak - minden szívnek -
Igaz úton járó hívnek -
Ronthatatlan - halhatatlan -
Megnyissa - a Mennyországot! ....

 
Lovagias ügy - Hunyady Sándor PDF Nyomtatás E-mail
2012. február 10. péntek, 18:50

magyar sznhz

19:00, Szombat (február 11.), DUNA Televízió

Lovagias ügy
magyar színházi felvétel, 109 perc

rendező: Márton István
író: Hunyady Sándor
operatőr: Szalay Z. László

szereplő(k):
Mikó István (Virág)
Borbás Gabi (Virágné)
Román Judit (Baba, a lányuk)
Hacser Józsa (Nagymama)
Szombathy Gyula (Salgó)
Korognai Károly (Pali, Salgó unokaöccse)
Csákányi Eszter (Gizike, gépírókisasszony)
S. Tóth József (Fekete)
Tándor Lajos (Szolga)

Virág úr tisztes kispolgár, titkon szerelmes Gizikébe, az új vezető titkárnőjébe. S mikor szeme láttára csókolja meg Gizikét Pali, az új vezető unokaöccse, szóváltásba keveredik Palival és elcsattan a pofon. Virág távozik, csak az elégtétel foglalkoztatja, a többiek pedig, hogy hogyan kövessék meg Virágot.

*

Hunyady Sándor

FILM:

Feketeszárú cseresznye (szín., magyar színházi felv.) (TV-film) író
Lovagias ügy (szín., magyar színházi felv.) (TV-film) író Vetítik: DUNA TELEVÍZIÓ: Szombat (Február 11.) 19:00
Téli sport (magyar tévéf.) (TV-film) író
A tigriscsíkos kutya (szín., magyar tévéf., 2001) (TV-film) író, forgatókönyvíró
Razzia az Aranyszarvasban (szín., magyar játékf., 1996) író
Razzia az Aranysasban (szín., magyar játékf., 1991) (TV-film) író
Női uszoda (ff., magyar rövid játékf., 1987) (TV-film) forgatókönyvíró
Egy erkölcsös éjszaka (szín., magyar filmdráma, 1977) író

bakaruha

Bakaruhában (ff., magyar rom. dráma, 1957) író Vetítik: M1: Vasárnap (Február 19.) 13:05
M2: Vasárnap (Február 19.) 21:00


Doktor Kovács István (ff., magyar játékf., 1941) forgatókönyvíró
Havasi napsütés (ff., magyar rom. film, 1941) író
Erdélyi kastély (ff., magyar filmdráma, 1940) író
Három sárkány (ff., magyar vígj., 1936) író

kabos_gyula-

Lovagias ügy (ff., magyar vígj., 1936) író Lovagias ügy DVD

fekete-fehér, magyar vígjáték, 86 perc, 1936

rendező: Székely István
író: Hunyady Sándor
forgatókönyvíró: Vadnay László
operatőr: Kurzmayer Károly
zene: Márkus Alfréd
vágó: Feld György

szereplő(k):
Kabos Gyula (Virág Andor, könyvelő)
Ráday Imre (Milkó Pál)
Perczel Zita (Baba, Virág lánya)
Gombaszögi Ella (Gizike)
Gózon Gyula (Müller úr)
Sziklay Szeréna (Virágné)
Mály Gerő (Benjamino Borgelli)
Salamon Béla (Fekete úr)
Berend István (Varga úr)
Ez a film megrendelhető DVD formátumban.
Az öregedő tisztviselő (Kabos Gyula) egész életét ugyanazon íróasztalnál töltötte el. Pontos, megbízható munkaerő és tisztességes családapa. Az egyetlen frivolitás az életében az, hogy titokban rajong a főnöke titkárnőjéért. Igy aztán nem csoda, hogy amikor a főnök unokaöccse (Ráday Imre) kikezd imádata tárgyával, úgy érzi, kötelessége a hölgy védelmére kelni. A szóváltást egy elcsattanó pofon követi, melyből akkora botrány keveredik, hogy azt csak két szerelmes képes helyrehozni.

Az új földesúr (ff., magyar kalandf., 1935) forgatókönyvíró
Pusztai szél (magyar tévéjáték) (TV-film) író

SZÍNHÁZ:

A három sárkány író
bemutató: Gózon Gyula Kamaraszínház
Júliusi éjszaka író
bemutató: 2006. március 12. Budaörsi Játékszín
Júliusi éjszaka író
bemutató: 2008. október 4. Új Színház
A vöröslámpás ház író
bemutató: 2005. november 5. Győri Nemzeti Színház

LAST_UPDATED2
 
További cikkeink...
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

JPAGE_CURRENT_OF_TOTAL