ÉLETMINŐSÉG VIZSGÁLATOK

diogenesz_m_3

N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

A gyógyulás kezdete a bajok felismerése

Magadon sírsz-nevetsz, a mese rólad szól

Ismerd meg önmagad és változtasd meg éltedet

Életminőségteszt-mondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.

Az elkészült lajstromokból egyelőre mindig az utolsó négy olvasható...

Életminőség vizsgálatok 10.

Írta: Jenő
2015. december 04. péntek, 09:42
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI. Eugéniusz példa- és szabálykönyve Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC Életminőség tesztmondatok jegyzéke –10. Juhász Ferenc Óda két fiatalról A népek bécsi békevilágkongressszusán, 1 Ott láttam őket a toronyló Goethe- szobor előtt, a téren, rövid ballónban, dideregve álltak, szívük fölött a kis fehér galambbal. Érc-nyughelyén pihen a Halhatatlan, feje havas, az ikrás köd a homlokáig ér, mint a havasoknak. Ott álltak ők a kék, zöld, piros vegyi-fények rácsozatában, – egy percre csak, s már tűntek is, mint kedves jelenés. S én elmerengve figyeltem utánuk: hazájuk hol lehet, miféle földrész szülöttei ők? Arcukra micsoda gond mintázott ráncot? Ki lehet ez a két fiatal aki idejött, ahol az értelmes világ, a felelősség, a gond, a lelkiismeret ült össze most, hogy roppant szavával térdrekényszeritse a bűnnek láng-okádó Sárkányait? Talán a forró Afrikából jöttek, vagy a holt kultúrák szigetéről? Vagy a szelíd és buja városokból, ahol a szenny és iszony fölé kő-csipke, szikla-virág, márvány-tajték borúl cikornyás takarónak? Vagy a ködös fjordok küldöttei ők, vagy bölény-tiporta végtelen mezők gyermekei, a borókás hegyeknek? Talán a kopár városokból jöttek, hol kis kőszentek révülnek az utcán madárnyomoktól himlőhelyes arccal, s a tereken zöldre érett bronzlovasok állnak? Vagy onnan jöttek ők, ahol a fellegekig ér a vas és beton dekadens orgiája, s a pompa és nyomor kettős képlete izzik a csillagokban? Vagy onnan, hol vattaként megsodort sziklák szikráznak, mint vízben a mész, vagy onnan, hol kemény-zöld fenyvesek zokognak? Igy eltűnődve álltam még egy percig, a permeteg köd arcomat locsolta, s a pillanat lelkembe belemarta ködbemerülő alakjukat. 2 S a teremben, ahol kétmilliárd ember küldötteként négyezer szemben csillant az öröm, ott láttam őket újra, ott ültek a padban, fülükön kagyló, mint a repülőknek, – – ölükben jegyzőfüzet, a kézben ceruza: írtak, serceg a grafit szinte lelkesülten. Ott ültek ők, arcukon figyelem, fejüket a füstnek feszítve, néha összemosolyogtak. Ó, ti szerelmes fiatalok, te karcsu lány, s te zömök fiú, mit akartok ebben a teremben? Csak azt: ha már kihajtott bennük a szerelem zöld reménye, ha már az életük összefonódott, mint két inda konok szerelemben, a sorsuk beteljesüljön, szerelmük ne legyen megtöretett. Ó, fiatal férfi te jól tudod, hogy idegen völgyekben hűlhet ki a véred, ott fekhetsz rothadva, mint esőben a sarju, idegen érdekekért. Fiatal asszony te jól tudod, ha életünket nem magunk vigyázzuk, jobb az anyának meg se foganni, mert mire is szülné magzatát világra? Béke neked, szerelmes fiú, kinek szívében népek sorsa búg, mint kagylóban a márvány-tengerek. Béke neked szerelmes leány, kis kontyod, akár a búbos madárnak, hangod, mint a nádas suhogása. Béke neked, ó, emberiség, ki teremni termett, nem öldökölni. Föltartott ujjal kimondtad: elég, álmainkat nem lehet letörni! 3 A búcsúzás nagy perceiben, mint szines madarak repdestek a kendők, s mint a vihartól megrenditett erdő áttetsző levelei: a kezek lobogtak. A búcsúzás nagy perceiben, nem tagadom, sírtam, mint a gyermek, hallgattam, hogy ujjong, énekel az egy terembe bezsúfolt világ. Csak őket néztem, ahogy ott remegtek áramában a perzselő szeleknek, homlokukon csillag-színü fénnyel, szívük fölött a kis fehér galambbal, a szívükben tömény, szép reménnyel. (1952) A pokolra vezető út jó szándékokkal van kikövezve Embarras du richesse – a gazdagság/a bőség zavara Erőszakmentes vagy, de önmagad megerőszakolva Aki belédrúg, az kedvet kap a rugdosáshoz Már leérettségiztél, de szinte inkubátorházban nőttél fel Tíz emberből már kettő az ország rákos vízfejében „él” Paradicsomod és csirkéd kínjában érik/hízik: edd meg! Az állat bonyolult gép, nem fáj neki az élveboncolás Rátarti ember, akinek az állat nem lehet tanítómestere Fontosabb az állattól elválasztó, mint az összekötő rész Az egyedüli lény, aki elpusztíthatja a Földet: meg is teszi Egy kutya nem lesz öngyilkos – de te különb vagy… Előre megfontoltan, aljas szándékból ölt: gyilkolt Ha rossz a szándékod, annak következménye lesz Azzal tettél rosszat, hogy elmulasztottál jót tenni Ágyúval lő a verebekre – gőzkalapáccsal tör diót Sötétben settenkedő sötét lelkű sehonnai, senkiházi A részcélt, pl. a szabadságot az egész fölé helyezed Mindent szétszedsz, semmit sem tudsz összerakni Felboncolod a testet, hogy a lélek nyomára akadj Részegen vakmerő vagy, józanon meg gyáva Az ellenségeddel iratod meg önéletrajzodat Szembe csak hízelegsz, hátba csak támadsz Mint aki képzelt alagúton görnyedten araszol Mint aki teszteli, mit nem bír már el Mint akinek elmentek otthonról Mint akinek elgurult a gyógyszere Mint akinek nincs ki a négy kereke Mint aki citromba harapott és úgy maradt Az ellenfél rég kiismert, a tieid meg kicselezed Ha az ellenfél vezet, feladod, nem bízol a fordításban Jó lenne a csapat, de nincs minőségi/egyenértékű csere A könnyebb ellenállás felé: nem alkot, csak ront Az ego páncéljába zárva nem érkezhet isteni sugallat Gyorstalpaló táltos-képző tanfolyamok Művi extázis 5-től 7-ig: beat nemzedék Extázistalanított világ – közösségi ünneptelenség Akkor lenne magánál, ha olykor magán kívül lenne Más anyanyelvű házastárssal közvetítő nyelven gagyogó A királynak „csak” házasodnia nem szabad szabadon Sosem tudhatod meg, nem a pénzedért „szeret beléd” Azokkal „barátkoznál”, akik magas polcra kerültek Amilyen a viseleted, olyan a viselkedésed: farmer Uraságtól levetett testi és szellemi göncökbe öltözöl Ha Isten adta, miért vette el gyermeked – nincs Isten! „Élete” nagy részét átbetegeskedve istentagadó lett Megölhetnek, de árthatnak is, ha meg- és betörnek Talált tárgyak osztálya – nincsen becsületes megtaláló
LAST_UPDATED2

Életminőség vizsgálatok 9.

Írta: Jenő
2015. december 03. csütörtök, 12:12
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI. Eugéniusz példa- és szabálykönyve Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC Életminőség tesztmondatok jegyzéke –9. József Attila VIGASZ Ne hadd el magad, öregem, bőröd ne bízd kereskedőre, ki elád felhőt az egen s a földön telket vesz belőle. Inkább segít a kutya szőre a teríthető betegen, semhogy magát miértünk törje, aki sorsunktól idegen. Magának rág mind, aki rág, a fogacskák azért fogannak. S mert éhes rongy vagy, a fogát elkoldulhatod-e a kannak? Fázol. Hát mondd, hihetsz-e annak, ki fűtve lakik öt szobát, falain havas tájak vannak, meztelen nők meg almafák? Hihetsz-e? Szagos kis dorong édes szivarja s míg mi morgunk, ő langyos vízben ül s borong, hogy óh, mi mennyire nyomorgunk! Ha pincéjébe szenet hordunk, egy pakli „balkánt” is kibont! Szivére veszi terhünk, gondunk. Vállára venni nem bolond... Bús jószág, ne vetéld magad! Együtt vágunk a jeges télnek. A jégből csak lucsok fakad, de hű társ - éhezők kísérnek. S ha most a tyúkszemünkre lépnek, hogy lábunk cipőnkbe dagad, rajtad is mult. Lásd, harc az élet, ne tékozold bizalmadat. 1933. október 19. Minden az, ami – semmi nem szent/profán Neked a zászló, csak egy bot és színes vászon Azért is rettegsz a haláltól, mert még alig Éltél Nem a biológiai, de a mechanikus órád ver ki az ágyból Azzá válsz, ami naphosszat kábultan szemlélsz Evés, szeretkezés közben sem jön meg az étvágyad A törvénytisztelő ember féljen: adó, parkoló, Traffipax Szigorúak a törvények, de senkit sem érnek tetten Felelősség-hárítás: szemét – kuka - kukásautó Problémafenntartó problémakezelés Minél több a hatalma, annál kisebb a felelőssége Az óvónő és az egyetemi tanár társadalmi értéke/ára Neki elvei vannak - ellenfele bármit megenged magának Politikai lojalitás alapján kontraszelektált vezetők Mindenki maga veszi és viszi haza a mikró-t Nem fával, nem is gázzal, de árammal főző Földalatti energiával rablógazdálkodó ember Bezárkózik a sötét szobába, nem éleszti a Nap Nincsen se családi tűzhely, se családi oltár Se a háznak, se a településnek sincs közepe, széle Az elsődleges és másodlagos jellegek eltűnőben A katolikus nem házasodhat össze a reformátussal Mintha mindig félálomban/fél éberen lennél Nincs centrum és periféria: mindent/semmit se látsz Csak a szókincse magyar – nem magyarán szólva magyaráz Kótyavetye – ziziért kiárult szüzesség Fosztogatás, zabrálás, rekvirálás – privatizálás Bátor – gyáva – vakmerő: egyik végletből a másikba Bátraké a szerencse – ha mertél, akkor nyertél volna, Akaraterő hiány – voluntarizmus/akarnokság Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors Meritokrácia/érdemrendszer – nincs ingyen kegyelem A „paraszt”, mint sértés – urbánus, „zsidó” kabaré A tárgyak kíméletlen bosszúhadjárata indul ellened Nincs türelmed kivárni az időd - vissza a sor végére! Otthontalanságot teremtesz - elhazátlanodsz Önsanyargatásodban, szenvedésedben élvezkedsz Önelhanyagolásban elcsúfulsz – a minimumot se hozod ki! Ön-leselejtezed, vagy hamisan felértékeled magad Önsajnáltató-öndicsérgető szánalmas, nevetséges figura Önvád - lelkiismereted kínzópadján fekszel éjjel is Önvád kínoz és vádaskodással gyötröd szeretteid Összetöröd és elhajítod magadtól igazmondó tükröd Partra vetett halként vergődsz, nem találod élettered Permanens ön- és közveszélyt jelentesz Pszeudo örömök ürömét vedeled Szeretethiány – éhség és éhezés (evés, mint pótcselekvés) Nem azt teszed, amit kéne, s a pótlék még ártalmas is…
LAST_UPDATED2

Életminőség vizsgálatok 8.

Írta: Jenő

2015. november 29. vasárnap, 21:03

N A G Y J E N C I K L O P É D I A

EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA

Mind egy: más árt neked, vagy te magadnak/másnak!?

Életminőség-romlás tesztmondatok, Solymárvölgy, XXI. sz.

Korál - Tolvajok bálja

Am                Dm
1. Lopott dallamokkal száll a zene az éjben,
G             D0          Am
Mindig távolabb sodor a tánc,
Am                Dm
Hogyha nem vigyázol rám, eljönnek értem,
E                       Am
Úgy ragadnak el, hogy meg se találsz.

D        E            A
R. Valahogy őrizd jobban azt, ami fontos,
F           G             C
Védd meg, amíg még a tiéd!
F         G              E                 Am
Mert aki érez, az érti, aki nem bolond az látja:
F E             Am
Ez a bál a tolvajok bálja.

2. Festett maszkok, álruhák, s körben a díszlet
A lármás forgatagban elmerülünk.
Hamis hangok, illatok, kifakult színek,
Ócska álmainkkal hol a helyünk?

R.
Mert aki érez, az érti, aki nem bolond az látja:
Ez a bál a tolvajok bálja.

https://www.youtube.com/watch?v=BgOa0Jabd-U

Eszel, iszol, alszol, ölelsz/a mindenséggel nem méred magad
Betyárból lesz a legjobb pandúr, de útonálló haramia maradt
Úgy vigyáztál a talentumodra, hogy biztos helyre elástad
Aprópénzre váltott tehetség: cirkuszi fejszámoló-művész
Örökös mentegetőzéseddel folyton magadat vádolod
Szeretted a tanmeséket, de azok mindig másokról szóltak
Sosem jöttél rá, milyen vak megszokásokban „élsz”
Az első napokban még érezted a bűzt, majd megszoktad
Sokat mutogattál és ezért rászoktál a lopásra
Ami örök szerelemnek hittél: a másiknak egyéjszakás kaland
Hermetikusan elzárt nevelés: az első bókra beadtad derekad
Könnyű volt táncba vinni – megestél és úgy maradtál
Sokat játszottál a tűzzel és meg is égetted magad
A vészhelyzetben a spórolás volt a túlélés – így maradtál
Zsugoriságoddal életed tékozlod – vagyonod meg utódaid…
Nem találod az arany középutat – végletek között hányódó
Gyávaságodból előbb lesz vakmerőség, mint bátorság
Bátorságnak tartod azt, ami igazából már istenkísértés
Ott keresel, ahol nincs – a bajt viszont keresed és találod
Más hibáit nagyítóval, a magadét kicsinyítővel keresed
Saját ordas hazugságaidat ártatlan ki füllentésnek nevezed
Próbálnád a magzatölést „kaparássá” bagatellizálni…
Nincs bátorságod megszülni gyereked – illegális abortusz
Nemzeti színű ekével akár a hátadon is lehet szántani
Nem tudod befejezni a napot – sosem alszod ki magadat
Örökké harckészültségben lenni – bármikor: riadó!
Téged leselejteznek, a kutyamenhelyre bőkezűen adakoznak
A kóbor kutyáknak is jobb a sora – azokat menhely várja
Csak azt eheted meg, ami már a kutyának sem kell…
A kutyának csak egyetlen, a vicsorgó „arcát” ismerted meg
Kiskutyát kértél – aki téged is nevelne -, de papagájt kaptál
Néma gyerek vagy, akinek még az édesanyja se érti szavát
Sok néma segélykiáltásod jó eséllyel visszhangtalan marad
Addig játszol vészkiáltósdit, míg már nem vesz komolyan
Nem „panaszkodsz”, a doki harapófogóval sem szedi ki…
Nagykabátban vizsgálhat a doktor – ott sem vetkőzöl le
Akkor kérsz tanácsot, amikor már elromlott a házasság
Téged a munka tett emberré – ez a napi lélekölő robot?
Születésed predesztinál: te zongorázol, mások cipelik
Fogjuk meg és vigyétek!
Úgy állsz hozzá: más is hozzáférjen
A dolgoknak mindig a könnyebbik végét fogod meg
Egy csónakban eveztek, te nem gályázol, csak sütkérezel…
Gyerekes házba meg nem beszélt kis állatot viszel ajándékba
Se apja, se jómódja a fiadnak – bűntudatos engedékeny
Aki merne, az nyerne, aki gyáva, az vesztésre „ítéli magát”
Ha jó kezdésed, az fél siker - a rossz viszont fél kudarc
Jó tempóban haladsz, csak egyre jobban félre - vakvágányra

Életminőség vizsgálatok 7.

Írta: Jenő
2015. november 29. vasárnap, 12:49
N A G Y J E N C I K L O P É D I A EUGÉNIUSZ NAGY TESTAMENTUMA Mind egy: más árt neked, vagy te magadnak/másnak!? Életminőség-romlás tesztmondatok, Solymárvölgy, XXI. sz. Cseh Tamás - Bereményi Géza - Ten Years After Em D Egy mosókonyhában jól kitaláltam C G Én azt, hogy mi lesz C G Azt, hogy majd mi lesz D G Lent párás háztetők D G Tíz évvel ezelőtt Egy mosókonyhában, szükséglakásban Éjszaka volt sötét Utcáról kaptam a fényt De én tisztán láttam ott D G \ Minden megvilágosodott C \ G \ Magamat láttam tíz év múlva itt C \ G \ Hallottam ezt a mostani dal hangjait Am \ G \ És attól féltem, nehogy majd ez legyen C \ G \ Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen Am \ G \ És attól féltem, nehogy majd így legyen C \ G \ Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen Egy mosókonyhában már kitaláltam Én azt, hogy mi lesz A jövőt féltem én Hogy bármit is akar D \ G Ne, ne ez legyen a dal Egy mosókonyhából neki a világnak Mindegy az, hogy mi lesz Az, hogy majd mi lesz Csak ne ez a dal legyen Túl, túl az életen Magamat láttam tíz év múlva itt Hallottam ezt a mostani dal hangjait És attól féltem, nehogy majd ez legyen Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen És attól féltem, nehogy majd így legyen Csak tíz év múlva ne ez a dal legyen www.youtube.com/watch?v=u7aScNDaDCI Családfő vagy, az utolsó szó a tiéd: Igenis/azonnal drágám… Monopolhelyzetből figyeled, mások hogy versenyeznek… A könyv népéhez tartozol, hogy is foghatnál kapát kezedbe Vizet prédikálsz, de bort iszol (és paráználkodsz) Meghirdeted az elvi harcot, majd luxusautón elviharzol Ahhoz értesz, hogy sajátodat közérdeknek tüntessed fel Természetesnek veszed a fűtött lakást, míg pofára nem esel Amíg nem fenyeget az amputáció réme, nem adtál hálát… A „kitűnő tanuló” voltál, aki az életben mégse vitte semmire Nem boldogít, amiben jó vagy, az keserít, amiben közepes Gyönyörűszép hattyú helyett örökre rút kiskacsa maradsz Nem szólsz, ha a király meztelen – ha jobban megnézed… Sose mondasz igazat, mert hátha most törik be a fejed Állatfarmi Tróger: értelmetlen robotolásba belegebedő Akkor érzed jól magad, ha a nagy többséggel tarthatsz Nem bírod elviselni, ha magadra maradsz: különvélemény Jobb ügyhöz méltó buzgalom: mindig jónak akarsz látszani Nem érted, hogy épp a hűségben lehetsz szabad: csapodár Az a túsz vagy, aki egy idő után azonosul elrablói eszméivel Csak abból ehetsz, amit más kidobott, kiköpött, kihányt Ha néped tehetsége vagy, „elrabolnak” a janicsárképzőbe Mint a falanszterben: az anyától elveszi az iskola a gyereket Nálad az idő- és energiavámpírok terített asztalt találnak Azt veszed el a másiktól, amit nem adhatsz neki: időt Elfogadta, ha kivételeztek vele - dühöng, ha pikkelnek rá Nem is velem beszélgetsz, csak előttem előadod magad A havi virágzás neked havi baj, az áldott állapot meg teher Hamarabb esel teherbe, mint gondolkodóba Ha rangon alul ment férjhez, akkor ki- és letagadod lányod Neked se volt nagypapád, te se leszel senkinek nagyapja Akkor lesz gyereked, ha húsz évre mindent biztosnak látsz Hangyák eltaposásával, irtásával fitogtatod erődet A te őszinteséged tulajdonképpen szalonképes szadizmus Az igazat mondod, ez igaz – de nyersen és kíméletlenül Telhetetlen vagy: úgy is jársz, mint a mesebeli halászfeleség Nem csak kiszolgálod, de be is csapod a részeg vendéged Az élelem életet adna, amit te itt és most beveszel, az betegít Amit, ahogy, amikor, amennyit eszel: fogaiddal ásod sírod Ha látnak, jó vagy, ha – úgy tudod – nem látnak, akkor rossz Feltett kézzel állsz ki a mérkőzéseidre Kockázat nélkül szeretnél üzletet csinálni Vitázol: milyen állat is a sötétben letapogatott elefánt Smucig vagy a végtelenségig – előbb csak máshoz, majd… Indiszkréten kifecseged a hálószoba-titkaitokat A közös udvarban teregeted ki a családi szennyest Megérdemled az új autót – meg hogy Londonban mosogass Nem fogtál gyanút, rádtukmálták a „kedvező kamatozásút”… Nem tudta bizonyítani: nincs rá szüksége: nem is adtak hitelt
LAST_UPDATED2

Életminőség vizsgálatok 4.

Írta: Jenő
2015. november 25. szerda, 18:51
NAGY JENCIKLOPÉDIA XXI. Eugéniusz példa- és szabálykönyve Boldog-boldogtalan, bölcs-balga ABC Életminőség tesztmondatok jegyzéke –4. Petőfi Sándor A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. (Pest, 1847. január.) Figyelemelterelő műbalhé – közben meglopnak Banditizmus, útonállás – haramiák ököljogú rémuralma Amit könnyű volt megszerezni, de nehéz lesz megtartani Internet: a lehetőségből szokás, majd annak lelki rabsága Túlspecializálódás – polihisztorok helyett szakbarbárok Struggle for life – pusztuljon a gyenge: modern Taigetosz Aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére Önátvilágítás, lusztráció: priusz - üvegzseb – üvegház Middle life crisis – középkorúak időzített válsága Az emberélet útjának felén egy sötét erdőbe jutottam… Jottányi különbség: igazság- helyett gazságszolgáltatás Rebellió vagy ribillió – rebellis kuruc magyarok rezervátuma Rossz, rosszabb, legrosszabb, legeslegrosszabb – pokol Fokozhatatlan: halottabb, élőbb – egyenlők és egyenlőbbek… Istené a vasárnap/a haza minden után/a családé a nyaralás Ha nincs könnyed, nem lesz neked könnyebb Anarchiát idéznek elő, hogy jöhessen a „várt” vasrend Diplomatának álcázott felforgató ügynökök paradicsoma Ami hatékonyan gyógyíthat, az épp így betegíthet: szó, zene A magyar emberevés közben nem beszél Gyermekkannibalizmus: kicsi helyett kocsi és nagy zabálás A morgás elidegeníthetetlen joga már a múlt ködébe vész Kisiklott vonat, félresiklott élet – sikamlós vicc a gyerek előtt Se vele, se nélküle – se megszokni, se megszökni Szerencsevadász – mintha a Jóisten zsarolható lenne Aki megért, senki sincs talán – netán magadat se érted… Belekapaszkodni, mint a fuldokló az utolsó szalmaszálba Akkor se kellene, ha csak egyetlen férfi lenne a világon Mind egy, de nagyon nem mindegy, kivel éled le egész életed Fogadásból udvarol, szédít, szerelmet vall – tragikus kifejlet… Úriember biztosra nem fogad – de te sosem voltál úriember… Mi dolgunk a világon? Henyélni, élvezkedni, kéjelegni, uraskodni… Az vagy, akinek célja van, vagy az, akinek dolga van? Önbeteljesítő jóslat – önbeskatulyázás, önleszázalékolás Szorgalmi feladat hiánya – semmi „magánszorgalom”, semmi plusz Kötelező esetleg - szabadon választott olvasmány: sohasem A legrosszabb dolgok az életben szintén ingyen vannak Egoizmus és altruizmus álalternatívái között felőrlődve… Geocentrikus vagy heliocentrikus? – Ő etno- és egocentrikus Egy kiábrándult filantróp, aki élete végéig mizantróp lesz Rész és egész: az ízelítő, kóstoló, minta csak kész átverés volt… Kazuisztika – minden esetre szabályt kér, különben el van veszve Bölcsek tanácsa címén itt és most a kollektív balgaság uralkodik el Olajat önt a tűzre – hergelő az acsargó-vicsorgó házőrző ebet Erkölcsi bizonyítványa elégtelen: életismétlésre utalva Priusz – elévülhetetlen bűn – homlokodra égetett stigma Minden magyar háborús bűnös (még a most születő is) Ki vagy? Mit tudsz felmutatni? Mire vitted? Mid van? Vagyon… Petőfi Sándor: MIÉRT ZÁRJÁTOK EL AZ ÚTAMAT? Miért zárjátok el az útamat? Bocsássatok! Előre vonnak vágyaim, de én Használni s nem ragyogni akarok. Veszélyben a hon, s tettre híja föl Minden fiát, S reményeim, szikláin állok én, Lelkemre százszoros viszhang kiált. Szilárd reményem, mint a sziklakő, Mely nem remeg, Hogy helyemen majd becsület marad, Hogy a hazáért sokat tehetek. A tettek vágya, tettek ereje, Mint vad patak, Folyt rajtam át, amelynek habjai Szilaj morajjal mélybe omlanak. Fölnézek a nyárdéli napba és Nem fáj szemem, Lenézek örvény fenekére és Lenézek bátran, nem szédül fejem. Közönséges napokban csak megáll Más is helyén, De majd ha minden ember tántorog, Ottan leszek majd, s nem tántorgok én! És jőni fognak rettentő napok, Amilyeket Csak álmodik most holdas éjeken Az őrülésig rémült képzelet. Nem várok én dicsőséges s dijat Munkáimért... Kötelességet ingyen tenni kell, S kötelesség munkálni a honért; És a dicsőség? isten hírivel Tovább mehet, Nem kell nekem kacér leány, midőn Ölelhetem hű feleségemet. Miért zárjátok el az útamat? Bocsássatok! Előre vonnak vágyaim, de én Használni s nem ragyogni akarok. Pest, 1848. július
LAST_UPDATED2