Írta: Jenő
|
2013. december 28. szombat, 12:09 |
BALGA-BÖLCS EMBER ABC
A LÉTRONTÁS NAGY TÜKRE
BOLDOG-BOLDOGTALAN, POKOL ÉS ÉDENKERT
Önismereti tükör – 15.rész
Ady Endre:
A hőkölés népe
Ez a hőkölő harcok népe S mosti lapulása is rávall, Hogy az úri kiméletlenség Rásuhintott szíjostorával.
Mindig ilyen volt: apró khánok Révén minden igának barma, Sohse harcolt még harcot végig, Csak léhán és gyáván kavarta.
Erőt mutattak, erőt látott, Vertnek született, nem verőnek. Önerejét feledte mindig, Sohse szegzett erőt erőnek.
Betyár urai így nevelték, Nem rúg vissza, csak búsan átkoz S ki egyszer rugott a magyarba, Szinte kedvet kap a rugáshoz.
Ma is itt ül lomhán, petyhüdten, Fejét, jussát, szívét kobozzák S ha néhányan nem kiáltoznánk, Azt se tudná, hogy őt pofozzák.
Csak a Csodák-Ura meglátná Végre ezt a szánalmas népet, Adna neki csak egy dárdányi, Úri, kis kíméletlenséget.
Hogy néhány maradt sereghajtó Törötten, fogyva azt ne vallja: Ezért a népért ugyis is mindegy, Ebsorsot akar, hát - akarja.
*
Gyalázkodásra csak alázkodással felel ő
*
Anticipál
Biztos vagy benne,
hogy nem kapod kölcsön a kaszát,
ezért mikor csak kérni kellene azt,
már előre egy sértést vágsz a fejéhez…
*
Röst
Röstellsz segítségért kiáltani,
ezért inkább végleg berendezkedsz
a közben lakájossá sminkelt sötét veremben…?
*
Lopva
Olyan észrevétlenül
születsz, élsz és távozol el,
mint egy profi besurranó tolvaj…
*
Önhízelgő
Beilleszkedőnek hiszi magát,
pedig csak a zsarnok közvélemény asszimilálta.
A teljes hasonulás se sikerülhet, idegen marad,
de már a régi gyökereit is rég elvagdosta…
*
Önöregítő
A te korodban már nem való
színesen öltözni, pláne táncolni, sőt udvarolni?
Csak szolidan, nehogy megszóljanak a szomszédok.
Inkább te is csatlakozol a rendhagyó kicsúfolásához.
*
Szertelen fiatalító
Abba vénülsz, sőt rokkansz bele,
hogy „életkorod meghazudtolásával”
túlerőlteted, túlfeszíted, kizsigereled magad…
Ha módodban áll, jöhet a plasztikai sebész is!
*
Csapongó
Vagy bezárul, mint egy autista –
vagy megnyílik, mint egy lelki szemétláda?
Vagy legszívesebben nem közölne magáról semmit,
vagy úton-útfélen kiteregeti a családi szennyest…
Vagy nem érdekli senki más kis-nagy lelki baja,
vagy mindenki odahordja hozzá a szemetet…
*
Végletes
A sok kéregető facsarja szíved:
Vagy mindenkinek adsz, amíg van,
Vagy soha senkinek egy árva fityinget se -
Lelki védekezésül lekoldusmaffiázod őket!
*
Időhúzó
Akasztófa alatt
kegyelemre várva húzd az időt –
de máskor minek a céltalan időhúzás?
Hisz egy életed van és amúgy is rövid!
*
PROTEKCIÓ Áldott egy kis ország ez a Magyarország. Minden, ami jó van, itt két kézzel osztják. Nem nézik, hogy mi vagy, magyar, zsidó vagy tót, Boldogulsz, hogyha van egy kis protekciód. Légy bármi nagy ökör, tökkelütött kamasz, Kapsz hivatalt, olyat, amilyet csak akarsz. Címet, ordót, rangot, s zsebrevágnivalót, Persze akkor, ha van hozzá protekciód. Tudós akarsz lenni? Vagy tán képviselő? Főispán, trafikos, pandúr vagy közjegyző? Nem kérdik, mit tudsz, mit nem - nem nézik sorod, Eligazít mindent itt a protektorod. Csak egy hely van, ahol a szép szó nem használ: Hogyha baszni akarsz és faszod nem áll. Ha nem tudja farkad, hol a direkció, Szart sem ér ottan már a jó protekció. - megjegyzés: ki kéne végre valamit találni! tán a farkat kéne megreformálni! Szerző: Lőwy Árpád
*
Soha semmiben
nem vállal szóló szerepet,
nem áll kezdeményezés élére,
inkább a kórusban hátul búvik el,
hiszen ő nem egy vezéregyéniség…!?
*
Drukker
Azonosul-elhatárolódik
Ha nyer a csapatod, akkor vered a melled.
Ha veszít, akkor meg megtagadva szidod őket
*
Riporter
Egy közvetítő
Aki a csapata vezetésénél azt kívánja,
Bárcsak ebben a pillanatban érne véget a meccs,
Vagy az ellenfél minél többet/nagyobbat rontson
*
Tragikomikus kisember
Sok művet írtak már „az életből ellesve”
a rendes, de mégis féléltű ember tragédiájáról!
*
Túlbuzgó
Mindig annyira az imáiba merül,
hogy akár fel is fordulhat(t)ok mellette
*
Ajtóstul a házba
Neki imponál „vadember” mivolta.
A mesterhegedűvel kalapálja a szöget.
Olyan, mint elefánt a porcelánboltban…
*
Nem mer bekopogni a cigányputriba,
Kerüli a sittesek, az utcalányok társaságát,
így egy új, életre tanító tapasztalt mestertől esik el
*
Messziről a hűséges ember példája,
közelről csak befogadott kóbor kutya…
*
Mint egy kiskatona:
mereven áll a díszszemlén,
s izgul: jaj, csak bele ne kössenek!
*
Reményik Sándor:
A karácsonyfa panaszkodik
El-elnézlek, ti hontalan fenyők, Ti erdő-testből kitépett tagok. Hányan mondhatják el ma veletek: Ó én is, én is hontalan vagyok!
Piacra vitték a testem, s a lelkem, És alkusznak az életem felett. És fehér vattát aggatnak reám: Mű zuzmarát a zuzmara helyett.
Tudom: elszárad a levágott kar, Tudom: én vissza nem jutok soha Az ősrengeteg anyakebelére. Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe. S a végtelen helyett egy szűk szoba.
*
Otthontalan
Mindig más szemével rak lakásában rendet:
attól függően, hogy éppen kit vár vendégségbe!
*
Emlékszem az idei nyárra - egy szép keddi napra esett
*
Szépítő
A tespedést, a tunya punnyadást stb.
fennkölten, eufemizmussal türelemnek nevezed?
*
Telhetetlen
Neked semmi nem elég?
Jó lenne mindenkinek tetszeni!?
Te mindig pont azt az egy fanyalgót, fikázót látod!
*
Dolgozók esti iskolájában: - Van házid? - Van, tölthetek?
*
Nagylegény
Amíg a bandában van,
bármire képesnek érzi magát –
majd egyedül maradva szinte semmire!
(Mint a kocsmában hetvenkedő nyuszika,
aki baj esetén számíthat a kint hagyott medvére)
*
Túsz
Ellenállásod idővel feladva
csak egy az új a modus vivendi:
teljesen azonosulni a rabtartó eszméivel???
(ez az ún. Stockholm szindróma/tünetcsoport)
*
Beragadó
Ideiglenesen rangon aluli munkát kell vállalnod:
majd mégis itt ragadsz - innen mész nyugdíjba!
*
Obsitos
Téged nyugdíjazni lehet?
Partvonalon kívül tenni, fagyasztani, leselejtezni?
*
Ex-fenegyerek
Akinek mára mér rég benőtt a feje lágya,
s az establishment, sőt a nomenklatúra része lesz:
politikus, ügyvéd, bankár, üzletember, tisztviselő stb.
*
„Szómágia”
Nominalistának
a gyávaság óvatosság,
a megalkuvás kompromisszum!
Ez csak játék a szavakkal – ráolvasás..
*
Önáltató
Ha majd felépül a házam,
ha majd nagyon gazdag leszek,
akkor majd szabadon követem elhívásom,
ha majd – de addig még robotolok a napi betevőért
*
Nyugis
Aki semmit nem kapkod el:
még 60 évesen is csak előéletnél-előételnél tart!
Mintha ő nem a finisben, de a start-közelben lenne…
*
Rész és egész
Igazság és irgalom
Igazad elismeréséért, érvényesítéséért
- legyen igazság, ha belepusztul is a világ!? -
Kohlhaas Mihályként mindenkidet feláldozod?!
*
Kétfelé húzó
Egy férfi költözködik,
de a kanapéja sehogy sem fér ki az ajtón.
Erőlködik, de a végén a kanapé beszorul az ajtóba.
Ekkor áthívja a szomszédot,
aki az ajtó másik oldalán erőlködik.
Így megy vagy 10 perce,
majd a tulaj lihegve megszólal:
- Ej, szomszéd, azt hiszem, ezt sose fogjuk kivinni!
Mire a szomszéd:
- Ja, kivinni?
*
Csökönyös
Soha nem engedsz okosan az „igazadból” –
így azután te vagy az, aki szamárként szenved
*
Túlteljesítő
Eminens-stréber diák
Presztízskérdést csinál belőle,
hogy minden tantárgyból jeles legyen!
(Esetleg azért, mert nem kívánt gyerek volt…)
*
Érzéki csalódott
*
Visszakozó
- Apa, az ott egy halászhajó?
- Nem, kisfiam, az egy yacht.
- És hogy kell írni, j-vel vagy y-nal?
És h-val vagy ch-val?
- Jobban megnézve mégiscsak halászhajó...
*
Rossz előítélet
Már hogyan is menne be ő a kocsmába,
hisz csak lumpok züllenek, „tivornyáznak”!?
Így neki kimarad az oldott borozgatós társalgás,
Az ugratások, a spontán ismerkedések stb.
*
Önmarcangoló
Másnak még csak-csak megbocsát,
de magához annál kérlelhetetlenebb
*
Aki self made man képet fest és ápol magáról:
önerőből ért el mindent,így kinek is tartozna hálával?
Igaz, ha bajba kerül, akkor is csak önmagát okolhatja!
Vagy mazsolázik: a jó az maga, a rossz az más érdeme
*
Ha együtt dolgoztok,
Akkor a sikert magának tulajdonítja,
A kudarcot pedig kifejezetten a többieknek
*
Önidealizáló
Letakarnád, rejtegetnéd emberi gyarlóságaidat,
mintha tökéletes lehetnél/ez szégyenbélyeg lenne?
Mintha csak így lehetnél gyereknevelésre alkalmas?
Mintha csak így tudna rád a gyerek istenként nézni…
*
Öldöklő angyal
Aki magát szinte tökéletesnek tartja,
Az másokhoz nagyon kegyetlen, irgalmatlan tud lenni
*
El – nem - néző
Nem nézel szembe
saját életed piszkosságaival,
ezért is vagy oly kegyetlen, irgalmatlan mással?
*
Intervenció
Ha nincs közvetlen életveszélyben,
véletlenül sem szólsz rá más gyerekére,
nehogy – a szülei vagy ők - visszaszóljanak…
*
Választék
A repülőn
a légikisasszony megkérdi
a harmadosztályon utazó utast:
- Uram, kér vacsorát?
- Miből lehet választani?
- Igen vagy nem!
*
Meg kell a búzának érni
Meg kell a búzának érni, Ha mindennap megérik. Meg kell szívemnek hasadni, Ha mindennap bánat éri. Bánat, bánat, de nehéz vagy, De rég, hogy a szívemen vagy. Bújj ki bánat a szívemből Elég vót már keservemből. De nem úgy van az, mint vót régen, Nem az a nap süt az égen, Nem az a nap, nem az a hold Nem az a szeretőm, ki volt. S aki vót már, s aki vót már rég elhagyott, Szebbre vágyott, de nem kapott, Még olyat se, mint én vagyok.
*
Egydimenziós
Csak a tárgyak használati,
vagy a piaci értéke számít,
a szépségükre totál érzéketlen!
Mintha egy mérleg lenne, ami csak a súlyt érzékeli
*
Néprádió
Hiába jön az éterből sokféle kiváló adás,
Te nem vagy egy világvevő érzékeny készülék,
Így Mozart muzsikája nálad süket fülekre talál
(pedig ingyen hallhatnád azt, amit anno a királyok)
*
Repülő
Mint gólyafos a levegőben…
Elszállsz, mint a győzelmi zászló
Úgy rúgnak ki, hogy a lábad se éri a földet
Kirúgnak a magasból, a repülőgépből, ejtőernyő nélkül
*
Mamahotel-lánc
Egy fiatal pár házasodni szeretne,
de nincsen elég pénzük saját lakásra.
- Miért nem költöztök a lány szüleihez?
- kérdezi egy jóbarát.
- Az nem megy, mert ők is a szüleiknél laknak.
*
Hobó
Minden kiselejtez,
semmihez nem ragaszkodva,
csak ami éppen rajta van, az van –
vagy mindent őriz, leltároz, raktároz,
és így lakásából zsúfolt lakhatatlan lerakat lesz?!
*
Próbaházasság
Olyan „illedelmesen”, visszafogottan táncol,
hogy még meg se izzad, nehogy „testszaga” legyen –
előreláthatóan így fog „viselkedni” a nászágyban is…!?
*
Rossz kiegyezés
A férj forrón, az asszony hidegen szereti,
kompromisszumként életfogytig langyosan eszik…
*
Görcs
Görcsösen markol
Elzsibbad, és így elernyed
Nem teszi szabadon tenyerére…
Meddig tudsz valamit így a kezedben tartani?
*
Nagy akaró
Ha „csak” szeretne gyereket,
akkor nagyon valószínűleg lehetne,
de ő AKAR, így viszont az nem fogan meg.
(legfeljebb a lombikbébi/az örökbefogadás után)
*
PÁF
Pocsék Áruk Fóruma Tegnap vettem egy összecsukható ernyőt. Ma veszek egy másikat, egy kinyithatót is.
*
Futottak még…
Átengedi a kiválasztottnak a csoda művelését:
ő eleve feladja, s beéri a magyarázó szereppel…
*
Semlegesnem
Annyi erotika van a táncában
mint mikor a fiú az anyját kéri fel egy menetre…
*
Óvatos
Mielőtt „szól”,
előbb megfogalmazza,
majd leírja s a végén felolvassa
*
Írástudó
Csak írásban hajlandó érintkezni,
Lemond az élőszó testbeszéddel kísért dimenzióiról
Nincs egyéni hang, hangszín, hangerő, ritmus, dallam stb.
*
Doktor bácsi
Röstelli, hogy neki is nagyobb baja lehet –
egészségesnek szimulálja magát, amíg bele nem hal…
(vagy azzal rázza le
*
Elpucoló
Csak azért ócsárolod oly dühösen hazád,
hogy ne fájjon annyira az elhagyása, cserbenhagyása…
*
Beállítva
Szobornak, megmerevedve szép lennél,
de ahogy feléledsz, elcsúful az összkép…
*
Meg kell a búzának érni, Ha mindennap megérik. Meg kell szívemnek hasadni, Ha mindennap bánat éri. Bánat, bánat, bánat, bánat, de nehéz vagy, De rég, hogy a szívemen vagy. Bújj ki bánat a szívemből Elég vót már keservemből. De nem úgy van az, mint vót régen, Nem az a nap süt az égen, Nem az a nap, nem az a hold Nem az a szeretőm, ki volt. S aki vót már, s aki vót már rég elhagyott, Szebbre vágyott, de nem kapott, Még olyat se, mint én vagyok.
|
LAST_UPDATED2 |
Írta: Jenő
|
2013. december 23. hétfő, 16:44 |
BALGA-BÖLCS EMBER ABC
A LÉTRONTÁS NAGY TÜKRE
BOLDOG-BOLDOGTALAN, POKOL ÉS ÉDENKERT
Önismereti tükör – 14.rész
Csokonai Vitéz Mihály
ZSUGORI URAM
Esmérek én egy vént. – Ki az? – Neve nincsen: Régen eladta már aztat is a kincsen; Sőt míg bírt is véle, magában tartotta, Mert mondani másnak ingyen sajnállotta. – Hol lakik? – Ott látszik, ama kapu megett, Egy ház, mellyet náddal önnönmaga szegett. Van két palotája a Piac-utcába, De azt a rácoknak adta árendába; Maga e kunyhóba éhezvén kucorog, S elméjébe mindég a drágaság forog. Űl pénzes ládáján sovány ábrázattal, Tisztelvén a mammont örök áldozattal. A bús gond béesett orcájában hever, Mérget kedveltető kincseiből kever. Olly sárgák orcája sovárgó gödrei, Mint aranyjára vert királyok képei: Mint a sírból feljött halott útálsága, Amellyről minden húst a párka lerága. Most is azért sóhajt és dúlfúl magába, Mért nem adhatja az áert árendába. S öszvekalkulálván saját számadását, Nyögve kárhoztatja szörnyű pazérlását, Gyász idők! – így kiált, vádolván az eget, – Lám, csak egy rövid nap mennyit elveszteget: Ma csak harminc arany jött bé a kasszába, Mégis kilencven pénzt adtam ki hiába. Azonba melly szörnyű károm következe: – Itt jajgat, s fejére kúcsolódik keze – Melly szörnyű kár! egy szél pénzem elrablotta, Lantornás ablakom ketté szakasztotta! –
Úgy tűnődik; s talám azt is sajnálja ő, Hogy a versbe ingyen s potomra jött elő.
*
Rosszat vagy rosszul ajándékozni
add mindig pontosan ugyanazt
vegyél gyorsan valami sablonosat
hagyd rajta az árcédulát
add át, majd kérd el az árát
rögtön kérjél viszontajándékot
add oda a használt cuccod
add oda a megcsócsált süteményt
adj oda egy lukas léggömböt (Füleske)
kérj cserébe hangos köszönetet
olyan drágát adj, amit sose tud viszonozni
tedd közhírré, hogy te mit adtál
abból adjál, amit előtte tőle raboltál
add oda, majd lopd vissza
add oda, de kössed feltételekhez
holtodig emlegessed, hogy mit adtál
mindig ellenőrizd, hogy mire használja
pénzt adjál, de írd elő, mire költse
ajándékozz valami nagyon praktikusat
legyen pedagógiai célzata az adománynak
dobd le elé a földre az ingyen ebédet
alázd meg, ahogy átadod az alamizsnát
ajándékozz trójai falovat
ajándékozz élő kisállatokat
ajándékozz intim holmit
ajándékozz szex póteszközt, pornó filmet
adj pénzt, de közben tarts oktatást...
add oda, majd holnap követeld vissza
add oda, majd mondd azt, hogy lopta
stb
*
A bunkó megnősül.
Az esküvő után elmondja a szabályokat:
- Akkor jövök-megyek amikor akarok,
az asztalon legyen mindig friss vacsora,
kivéve ha azt mondom,
hogy a haverokkal horgászni mentem.
Mire az újdonsült menyecske:
- Jól van. Én pedig közlöm,
hogy itt este tízkor mindig szex lesz,
akár itthon vagy, akár nem.
*
Nem meri isten kezébe tenni,
de görcsösen markolva veszti el javait
*
Amíg meg nem jön a kedved,
addig nem teljesíted a kötelességed
*
Súlyos bűntudata van,
ha valamit nem szigorú kötelességtudatból tesz meg
*
Hátat hátnak vetve
Nincsen háttestvéred
Nem mersz hátat fordítani, mert akkor lelőhetnek
*
Nem adsz senkinek kölcsön,
hogy ne veszíts el pénzt és barátot is?
*
Egy gyereket vállal,
hogy egykéjének mindent megadhasson,
csak éppen azt az egy vagy két testvért nem…
*
Egyke
Egyetlen gyereke a mindene,
s ha tragédia történik, akkor ő is élő halott lesz!?
*
Zabagép
Nem válogat – neki mindegy!
mindenevő - ha ízlik az étel, ha nem…
*
Sót kérő
Az emberiség barátja:
a szomszéd apró-cseprő üggyel Őt ne zavarja!?
*
Amit világéletemben kerestem, A jókedvű menyecskékre költöttem. Vettem nekik alsó-felső selyem rokolyát, Minek sokan felemelték az alját. Még az úton lefelé sem mehetek, Mind azt mondják, hogy szeretőt keresek. Nem kell nékem ilyen-olyan lepedt szerető, Szeretőm lesz majd a gyászos temető. S azt a gyűrűt, amit adtam, add vissza, Mert mi köztük a szerelem nem tiszta. Átkozott volt az az óra, babám az a ház, Amelyikben megismertük mi egymást.
*
Kis és nagydolog
Inkontinencia: csecsemő, felnőtt, öreg
Nem mersz társaságba menni: vissza nem tartás
Amikor magatehetetlen vagy és ezért ágytálazni kell
Rád jön a szükség, de nincs hova menni, bekérezkedni
Hasmenésed van, de nem maradhatsz otthon
Úgy megijesztenek, hogy becsinálsz félelmedben
Csak a hideg folyósón van egy közös vécé
Télen a fagyban ki kell menni a kert budiba
Bepisilsz az iskolában, és mindenki téged csúfol
Külön-külön kell étkezni, de a vécézést együtt kell végezni
Nincs pénzed, ezért az utcán kell könnyíteni magadon
Aki előtted ült a vécén, otthagyta… mint eb a szarát!
Bármilyen panaszod van, beöntés adnak a seregben
Tilos bezárni a WC ajtót, még ott sem lehetsz egyedül
Idegen helyen nem egy a nagydolog – székrekedés
Az egész lakásnak szar- és vizeletszaga van
Megkóstolod a kakit – még jó, hogy bele nem léptél
A pöcegödörbe esel nyakig, s nehezen mászol ki belőle
Mielőtt lehúznád, a főnővér megvizsgálja a székletedet
Csodaszépet álmodtál, de ébredéskor bilibe lóg a kezed
Az oldaladon vezetik ki a végbeledet…
Stb
*
Öngól
Annyi erőt-energiát vet be,
hogy jóval fiatalabbnak lássák,
hogy a végén teljesen beleőszül
*
Virtuális életoázis
A panel lakószobában
vetített képek, film előtt
vadul bicajozva látsz világot?
*
Arra vagy büszke,
hogy a gyereked a barátod (is) –
pedig neki belőled a szülőre lenne szüksége…
*
Az se jó,
ha ló helyett szamár van,
de ha erről még nem is tudsz,
az már tényleg igazán rossz dolog…
*
Potyautas,
Akit ha megtalálnak, akkor a tengerbe dobnak
*
Mintha egész életedben
más szívességéből laktál és lakomáztál volna
Te vagy a potyázó, a tarháló, a szegény rokon stb
*
Pozitív-negatív lelet
Szemorvosi leleteid kiválóak –
csak a szépre, az ízlésesre vagy vak?
*
„Különb-ség”
Művészként a plebsztől különbnek tartja magát,
pedig ennek ellenkezője lenne gyümölcsöző/lélekmentő
*
Reakcióidő
Nem reagál, okos szamár
Nem él együtt az életjátékkal,
késve reagál, fut az események után…
folyton vesztésre áll, leszakadóban,
sereghajtóként, de inkább: lekörözve…
*
Mellék-vagány
A mellékes dolgokon lovagol,
s így elrobog, elvágtázik mellette az,
ami a fő, ami fontos, ami a lényeges…
(egy szúnyoggal hadakozik, s így elmegy a hajó)
*
Úgy élsz
mint aki labda nélkül „teniszezik”
és csak ügyesen imitálja a játékot
(Antonioni: Nagyítás)
*
Kispados
Soha semmibe
nem ad „mindent bele”,
holtáiglan vár, tartalékol
valami nagy, sorsdöntő csatára?
Vagy korán ellövi a puskaporát…
*
Műszívű
Az érzelmeket ki se fejező, fel se fogó
két lábon járó robot, mesterséges intelligencia
*
Mindentudó
Túl sokat tudsz a kulisszatitkokról,
így lére se jön/elveszik számodra az illúzió!
*
Hoppon maradó
Addig enged maga elé a sorban
kis/nagymamát, rokkantat, öreget,
majd a kicsit, a külföldit, a részeget stb.,
hogy a végén végképp lemarad – bezár a bazár!
*
Áldott-átkos jó lélek
„Udvariasságból” nem tud kimenekülni
„üresjáratú” beszélgetések holtvágányáról –
De közben olyan feszültség halmozódik fel benne,
Hogy váratlanul gyilkos indulatai szabadulnak el...
*
Sorvadt-lelkű
Soha nem hagyja el összkomfortját
Szabadban, egyszerűen élve táborozni,
ahol kísérletezgethetne a nomád életformával!
(Mintha a virág félne attól, hogy kiültetik a szabadba)
*
Mindig azt mondod: miért éppen én?
Sohasem azt gondolod: miért ne éppen én!
*
Igényszint
Neked a fájdalom hiánya az élvezet,
a betegség hiánya már maga az egészség?
*
Jólnevelt
Még a halálos ellenségénél is illemtudó,
Vagyis mindent megeszik, amit elé raknak…
*
Jó beteg – betegnek jó
Együttműködő, nem akadékos:
kérdés nélkül bevesz mindent
és szigorúan betartja az orvosi utasításokat,
mégha azok szöges ellentétben állnak is egymással…
*
Időjárásról
kényszertársalog szomszédjával,
pedig ő segíthetne, ha kérné, nyomasztó lelki gondjaiban
*
Gép-ész
„Masiniszta”
Mint a számító gép:
csak mechanikusan, gépiesen „beszél”,
pláne nem énekel és táncol örömében-bánatában!
*
Habzsidőzsi
Olyan fiatalon kiéled-kiégeted magad,
mintha már holnap reggel a világvége lenne!!
És fájón keserű a másnapi ébredés az üszkökön…
*
Kerüli
a megmérettetést, a mérkőzést –
mindig kiegyezik egy szalonremiben
*
Életreceptes
Nem akar senkit megbántani: így meg se szólal –
ezzel nem bánthat senkit, vagy inkább mindenkit?
*
Nyakatekert
Olyan diplomatikusan fogalmaz:
már maga sem tudja, mit akar mondani, mit elhallgatni…
*
Nyitott/zárt kapus meccs
Ha egyszer már becsapták,
Akkor olyan elővigyázatos lesz,
Hogy többé idegent nem enged be lakásszentélyébe!
*
Elviselhetetlen
Neked Elveid vannak, nem érdekel:
mekkora terheket rak másra pl. vegetáriánusságod?
(Ezt próbálod elvi síkon isten helyére begyömöszölni…)
*
Embertelen bölcs
Kéretlenül ontod bölcsességeid, jó tanácsaidat,
de nem személyreszabottan, konkrét esetre lebontva,
csak inkább hogy magad fényezd, okosságodat fitogtasd
*
Vallatóra fogó
Akit Barátodnak gondolsz,
annak harapófogóval kell kiszedni belőled azt,
amit egy vadidegen utastársnak
kéretlenül is kifecsegsz?
*
„Kész vagyok”
Már az egész család kikészült,
olyan a készülődés a Nagy Ünnepre…
(imádkoznak: veszekedés nélkül ússzák meg)
*
Elvész a nyom
Az állatok vészhelyzetben, te egész életedben:
háttérbe olvadás, mimikri, tetszhalál…nyomtalanul!
Ez okozza veszted is,
hisz amikor tényleg itt a vész, sehol nem találnak…
*
Túléldegélő
Mintha az egész életed valahogy ki kellene bírni,
meg kellene úszni, túl kéne élni, át kellene vészelni?
*
Törököt fog
Azt hiszed, te hódítottál,
pedig a hölgy választott és nem ereszt…
*
„Jó ismerőseinek” se szeri, se száma –
ám egy igaz barátja sose volt, sose lesz
*
Flagelláns
Minden jóízűen lenyelt falatnál
bűntudat nyilall belé és járja át:
hisz Etiópiában most is éheznek a gyerekek!
*
A látható hatalom elé boruló:
A Császárnak mindent megadsz,
a maradékból meg Istent elégíted ki?
*
Közeli pap – távoli isten
Isten szent akaratát hozzád itt és most
aktuális papod esetleges napi parancsai közvetítik?
*
Önkímélőbb
Annyira vigyázol magadra,
hogy a legmegkíméltebb állapotban múlsz ki…
*
Kirakatpolitika
Annyit gürizett élete csicsás kirakatán:
a végén maga is elhiszi: ez van bent a boltban is…
*
Szatócslélek
Nem, te soha nem maradsz adós:
rögtön viszonzol mindent, mintha boltos lennél?
*
Közép-úttalan
Más lehetőséget nem látván,
- az arany középút keresését feladva -
akkor már inkább prűd vagy mint trágár?
*
Mindig rosszat választ,
még ha olykor a kisebbet is –
és még erre mellét döngetően büszke?
*
Ha csak a kisebbik rosszat választhatná,
ezt elvből nem teszi,
így önmagától a nagyobb választódik:
pl. kisujj amputáció helyett a karját kell levágni
*
„Apród”
Addig-addig aprózod fel és el magad,
hogy a végén már nem átváltható a nagy egészre!
*
Addig-addig őrizgeted értékeidet,
míg azok el nem inflálódnak, el nem avulnak…
*
A te kaland(pótlék)od a Vidám Parkban
egy garantált biztonságú szellemvasutazás…
*
J
Kedves férjem! Azért írom Neked ezt a levelet,
hogy elmondjam, végleg elhagylak.
Hét éven keresztül jó feleséged voltam,
és semmit nem kaptam érte.
Az utóbbi két hét pedig maga volt a pokol.
A főnököd felhívott, hogy felmondtál,
és ez volt az utolsó csepp a pohárban.
Múlt héten, amikor hazajöttél, észre sem vetted,
hogy megcsináltattam a frizurámat és a körmeimet,
a kedvenc ételedet főztem,
és este egy vadonatúj hálóing volt rajtam.
Hazajöttél, két perc alatt megvacsoráztál,
aztán miután megnézted a meccset,
egyenesen felmentél aludni. Nem mondtad,
hogy szeretsz-e még,
nem érintettél meg, semmit nem tettél. Vagy hazudsz nekem,
vagy nem szeretsz már,
bármi is a helyzet, én elmegyek. Ui.: Ha megpróbálnál megkeresni, inkább ne tedd.
A BÁTYÁD és én Nyugat- Virginiába költöztünk, együtt.
További remek életet! Az ex-feleséged. **
Kedves ex-feleségem! Semmi nem tette jobbá a napomat,
mint az, hogy megkaptam a leveledet.
Valóban hét éve házasodtunk össze,
jóllehet Te nagyon távol állsz a jó feleség fogalmától.
Sokat nézek sportot,
hogy ezzel próbáljam meg elfojtani az állandó zsörtölődésedet. Nagy baj, de ez van.
Észrevettem, hogy levágattad múlt héten a hajad,
de az első dolog, ami az eszembe jutott, az volt,
hogy "Úgy nézel ki, mint egy férfi!".
Az anyám úgy nevelt, hogy inkább ne mondjak semmit,
ha nem tudok valami szépet mondani.
Amikor megfőzted a kedvenc ételemet
valószínűleg összekevertél a BÁTYÁMMAL,
mivel én már hét éve nem eszem disznóhúst. Elmentem lefeküdni,
mikor megláttam rajtad az új hálóingedet,
hiszen még rajta volt az ára.
Imádkoztam, hogy csak véletlen egybeesés legyen,
hogy a bátyám reggel 50 dollárt kért tőlem kölcsön,
a hálóinged pedig 49, 99-be került. Mindezek után még mindig szerettelek,
és úgy éreztem, meg tudjuk oldani. Tehát amikor észrevettem,
hogy nyertem a lottón 10 millió dollárt, f
elmondtam a munka- helyemen,
és vettem magunknak két jegyet Jamaikába.
De mikor hazaértem, Te már nem voltál ott. Tudom, mindennek oka van.
Remélem, olyan életet élsz, amilyet mindig is akartál.
Az ügyvédem azt mondta,
hogy az alapján a levél alapján, amit írtál nekem,
egy fillért sem fogsz tőlem kapni.
Tehát csak óvatosan. Ui.: Nem emlékszem, hogy mondtam volna valaha,
de Carl, a bátyám Carlaként született. Remélem nem baj!
*
BOTRÁNY A CSALÁDBAN (Shame And Scandal) Előadó: Darvas Iván Ó, Trinidad, az messzi kis sziget, egy családdal történt e kis eset. A mama és a papa és egy fiú állt ott, a fiú, mint az apja szoknyavadász volt. És szerelmes lett a kis Marybe, és megkérdezte az apját, hogy elvegye-e? Az apja vagyok, el nem veheted, meg ne tudja a mama: e lány nővéred! Ó, papa! Szép, bájos kislányra találtam. Ó, papa! Ez szégyen és gyalázat a családban. Ó, Trinidad lakói tüzesek, egy családban nem ritka ez eset. A fiú nyomban szakított a Maryvel, és vigasztalódott egy csinos szőkével. És szerelmes lett a kis Daisybe, és megkérdezte az apját, hogy elvegye-e? Az apja vagyok, el nem veheted, meg ne tudja a mama: ez is nővéred! Ó, papa! Szép, bájos kislányra találtam. Ó, papa! Ez szégyen és gyalázat a családban. A szerelmes fiú nem nyugodott, És több lánnyal is megpróbálkozott. De mindről ugyanezt mondotta papája, ám megoldotta ezt a kérdést mamája. Csak higgyél nekem és nyugodt lehetsz, te bármelyik kislánnyal az oltárhoz mehetsz. Elveheted akármelyiket, a papa nem sejt, ő nem apád neked. http://www.zeneszoveg.hu/dalszoveg/40354/darvas-ivan/
botrany-a-csaladban-shame-and-scandal-zeneszoveg.html
|
LAST_UPDATED2 |
|
Írta: Jenő
|
2013. december 22. vasárnap, 08:53 |
BALGA-BÖLCS EMBER ABC
A LÉTRONTÁS NAGY TÜKRE
BOLDOG-BOLDOGTALAN, POKOL ÉS ÉDENKERT
Önismereti tükör – 13.rész
ARANY JÁNOS
A FÜLEMILE
Hajdanában, amikor még Így beszélt a magyar ember: Ha per, úgymond, hadd legyen per! (Ami nem volt épen oly rég) - Valahol a Tiszaháton Élt egy gazda: Pál barátom, S Péter, annak tőszomszédja; Rólok szól e rövid példa.
Péter és Pál (tudjuk) nyárban Összeférnek a naptárban, Könnyü nekik ott szerényen Megárulni egy gyékényen; Hanem a mi Péter-Pálunk Háza körűl mást találunk: Zenebonát, örök patvart, Majd felfordítják az udvart; Rossz szomszédság: török átok, S ők nem igen jó barátok.
Ha a Pál kéménye füstöl, Péter attól mindjár' tüszköl; Ellenben a Péter tyukja Ha kapargál A szegény Pál Háza falát majd kirugja; Ebből aztán lesz hadd-el-hadd, Mely a kert alá is elhat! Ez sem enged, az se hagyja, S a két ház kicsínye, nagyja Összehorgolnak keményen, Mint kutyájok a sövényen Innen és túl összeugat S eszi mérgében a lyukat.
De, hogy a dologra térjek, Emberemlékezet óta Állott egy magas diófa, Díszeűl a Pál kertjének. A szomszédba nyult egy ága, Melyet Péter, minthogy róla A dió is odahulla, Bölcsen eltűrt, le nem vága. Történt pedig egy vasárnap, Hogy a fentírt fülemile Ép' a közös galyra üle, Azt szemelvén ki oltárnak, Honnan Istent jókor reggel Magasztalja szép énekkel: Megköszönve a napot, Melyre, im, felvirradott. A sugárt és harmatot, A szellőt és illatot; A fát, melynek lombja zöld, A fészket, hol párja költ, Az örömet, mely teli Szivecskéjét elteli; Szóval, ami benne él S mit körében lát, szemlél, Azt a pompát, fényt és szint, Mely dicsőség - Semmi kétség - Ő érte Jött létre Csupán ő érette mind! Elannyira, hogy Pál gazda, Ki gyönyörrel ott hallgatta, Így kiáltott örömében: "Istenem, uram Beh szépen Fütyöl ez az én madaram!"
"Kendé bizony az árnyéka! Mert olyat mondok, hogy még a..." Hangzik átal a sövényen Egy goromba szó keményen. "Hát kié - pattogja Pál - Mikor az én fámra száll?" "De az én portámon zengett: Hogy illetné a fütty kendet!" Pál nem hagyja: őtet uccse! Péter ordít: ő meg úgyse! Többrül többre, szórul szóra, Majd szitokra, majd karóra, Majd mogorván Átugorván Ölre mennek, hajba kapnak; Örömére a szent napnak Egymást ugyan vérbe-fagyba, - Hanem a just mégsem hagyva.
Pál azonban bosszut forral, És ahogy van, véres orral Megy panaszra, bírót búsit, S melyet a vérszenny tanúsit A bántalmat előadja. Jogát, úgymond, ő nem hagyja. Inkább fölmegy a királyig Térden csúszva: de a füttyöt, Mely az ős diófárul jött, Nem engedi, nem! halálig. Nyomatékul egy tallért dob Az igazság mérlegébe, Mit a bíró csúsztat a jobb Oldalon levő zsebébe.
Pétert sem hagyá pihenni A nagy ártatlan igazság: Nem rest a biróhoz menni Hogy panaszát meghallgassák. Így s úgy történt, - elbeszéli, Övé a fütty, ő azt véli: Nincs vármegye, Ki elvegye, Nincsen törvény, nem lehet per. Hisz azt látja Isten, ember! - De, hogy a beszédet össze Annál jobb rendben illessze, Az ütlegből sokat elvesz És a joghoz egy tallért tesz, Mely is a birói zsebben Bal felől, a szív iránt, Meghuzódik a legszebben.
Felderüle a kivánt Nap, mely a vitát eldöntse, Hogy a fülemile-pörben Kinek szolgál a szerencse. Ámde a birót most cserben Hagyja minden tudománya, És ámbátor Két prókátor Minden könyvét összehányja, S minden írást széjjeltúr is: Ilyen ügyről, Madárfüttyről, Mit sem tud a corpus juris; Mignem a biró, haraggal Ráütvén a két zsebére S rámutatván a két félre, Törvényt monda e szavakkal A szegény fülemilére: Hallja kendtek! Se ide nem, se oda nem Fütyöl a madárka, hanem (Jobb felől üt) nekem fütyöl, (Bal felől üt) s nekem fütyöl: Elmehetnek.
*
Milyen szép dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma, Össze a szomszéd se zördül, A rokonság Csupa jóság, Magyar ember fél a pörtül... Nincsen osztály, nincs egyesség Hogy szépszóval meg ne essék, A testvérek Összeférnek, Felebarát Mind jó barát: Semmiségért megpörölni, Vagy megenni, vagy megölni Egymást korántsem akarja: De hol is akadna ügyvéd Ki a fülemile füttyét Mai napság felvállalja!?
(1854)
*
Rossz szomszéd, török átok
Azt se tudod ki ő, s nem is akar ismerkedni
Folyamatosan feljelent a különféle hatóságoknál
Szeret pereskedni – pl. vitatni a telekhatárt
Van pénze ügyvédre és fülemile perekre
Nappal alszik, éjszakai nagy életet él – bulizik
Úgy építkezik, hogy teljesen rád lát és megfigyel
Feléd fújj a szél a büdös füstjét – gumival fűt stb.
A kert végébe engedi ki a pöcegödör tartalmát
Nem tartja tisztán az állatai ketrecét, óljait, istállóját
Egy falevélre is beélesedik a hangos és tartós riasztója
Gyűlöli az embereket, ezért mérgezi a kedvenc állataidat
Minden lében kanál és hozza-viszi a negatív pletykákat
Suttogó propagandával terjeszt hazugságokat, rágalmakat
Nem tart be a csendrendeletet, nagy zajt csapva dolgozik
„Véletlenül” megrongálja, nem adja vissza a szerszámaidat
Világgá kürtöli a tudomására jutott bizalmas információt
Hallgatózik és leskelődik – és átkutatja a postaládádat
Nem értesít, ha idegeneket lát matatni a portádon
Valami büdös mindig jön felőle, amit nehéz kivédeni
Még vészhelyzetben sem szívesen segít, hát még máskor
Elhallgatja előled a fontos helyi híreket – vagy eltorzítja
Vele semmiben nem lehet megegyezni, összefogni
Ő szabotál és megfúr minden közös kezdeményezést
Ő nap mint nap nem köszön, elfordítja a fejét…
Stb
*
Boldogtalan
Panaszkodik a fiatal feleség az anyjának: - Anyu, én nagyon boldogtalan vagyok,
a férjem már nem szeret. - Ez lehetetlen, kislányom! Mégis miből gondolod ezt? - Ha szeretne, már régen észrevette volna, hogy megcsalom.
*
Mise
Ite missa est
(lat. 'menjetek, elbocsátás van')
Mintha mise történt volna – úgy mész, ahogy jöttél
(vagy még úgyse, hisz hiszed, Istennel volt kapcsolatod)
*
Negatív feltétel
(Szükséges, de nem elégséges)
Ő nem ölt, nem lopott, nem csalt –
Munkát, kötelességet sem lógott el:
akkor mégis mi a baj, miért boldogtalan?
*
Racionális
Csak semmi transz, extázis,
semmi önfeledtség, önkontroll-vesztés:
ez mind az ördögtől van – az ész a mi istenünk!?
*
Üllői úti fuck
A nemi életben semmi újítgatás,
semmi „perverzió”, „extra” dolog –
csak az untig ismert, megszokott menetrend…
*
Defenzív
Az életjátékokban csak arra ügyel:
ne hibázzon, ne égjen le, ne kapjon potyagólt…
*
Görcs
Oly görcsösen
akar bizonyítani vagy győzni,
hogy ennek csak nyögés lehet a vége
*
Visszafogott…
Maximum egy pohár bor, evés után,
nehogy dalra fakadjon vagy igazat mondjon
*
Síró-pityogó
Férfiatlanként
szégyelli a könnyeit:
mily nehéz így megkönnyebbülnie
*
Gyerekszáj
A telefon cseng, és Móricka veszi fel a kagylót.
- Halló? - Szervusz kisfiam, beszélhetnek az apukáddal?
Itt a főnöke beszél.
- Melyik? - kérdezi Móricka - az a piszkos patkány,
az a kövér disznó, vagy az a szemét tróger?
*
Fabula te rasa
Minden mellbevágó prédikáció,
vagy katartikus műalkotás, film, dráma
mindig a szomszédra passzol, másokról szól?
*
Sorbanálló
Sehol nem lóg ki a sorból:
templomban imádkozik, utcán káromkodik…
*
Fogáskereső
Ügyesen lefedezed magad:
sehogy ne lehessen „beléd kötni”?
Pedig vagy van rajtad sapka, vagy nincs…
*
Rendház
A permanens rendrakás rabja vagy –
hátha pont most jön, ugrik/kukkant be „valaki”…
*
Személyválogató
Idegennel sem áll szóba,
- ahogy a „rangon aluliakkal” se nagyon -
nem ad esélyt a véletlen életfordító ismeretségnek
*
Széki keserves
fekete a holló gyászt visel magáért én is gyászt viselek jegybéli mátkámért szállj le holló szállj le vidd el levelemet apámnak anyámnak jegybéli mátkámnak s ha kérdi hogy vagyok mondjad hogy rab vagyok idegen országban csak bujdosó vagyok idegen országban idegen emberek járok az utcákon senkit sem ismerek eridj édes fiam eridj ha menned kell a jó isten legyen minden lépéseddel
*
Öntükröző
Ő nem teregeti ki
a „családi szennyest” -
ő a saját szemében látná magát?
*
Házi béke
Házastársaddal
mindig egy véleményen –
az a „véleményed” mint neki…
Így nem is civódtok, nem is marakodtok…
*
Feledékenység
A házaspár már két órája autózik,
amikor a feleség a fejéhez kap, és felsikolt:
- Úristen, forduljunk vissza!
Bedugva hagytam a vasalót, le fog égni a ház!
- Á, dehogy fog leégni! - feleli a férj.
- Én meg nyitva felejtettem a kádcsapot a fürdőszobában...
*
Stika
házi pálinkafőzéskor
már aktív-passzív nemzeti ellenállónak gondolod magad
*
Kulimász
Szükséges és elégséges feltétel
Hiába van meg minden hozzávaló anyag,
Ha nem tudsz palacsintát készíteni,
Akkor ezek önmagukban semmit sem érnek,
Legfeljebb a gyomrod rontod el velük…
*
Utolsó csepp
Nem érted a hirtelen heves reakciót,
Pedig most telt be a pohár, már csak ennyi kellett,
És kiömlött a víz és kiborul a bili – és szétárad a padlón
*
Fogamzásgátló
Úgy védekezel, hogy csak gyermeknemzés céljából,
évente egyszer-kétszer élsz úgynevezett „házas életet”
*
Szaporodj, sokasodj!
Nem gátolod a természetes fogantatást:
ezt neked nem isten adta, csak a 20 gyereket?
*
A házastársi kötelességek
Hites feleség, mint törvényes cseléd
(és ingyen bármikor kapható házi ágyas)
*
Keresi a sikerélményt:
alacsonyra teszi lécét,
hogy biztosan átvigye!
*
Cigány
Akire sok minden rá van írva
Negatívan diszkrimináltnak érzi magát:
mindig legalább duplán-triplán bizonyítana…
*
Empátia-hiány
Sohasem cserélhet a királyfival,
el sem tudja képzelni,
bele sem tudja magát élni:
ezért egész életében csak ezután sóvárog
*
Kétéltű
Mintha skizofrén lennél:
nappal józan, könyökvédős könyvelő,
éjjel pedig mámoros, bohém mámoros poéta?
*
Munkahősnő
Legendásan megbízható munkaerő,
aki még bevallottan beteg se mert lenni…
(de még a gyerekeit létét is inkább letagadta)
*
Emlékezőtehetség
- A feleségemnek van a legrosszabb memóriája a világon!
- Miért? Mindent elfelejt?
- Dehogy! Rosszabb! Mindenre emlékszik!
*
Öneláruló
Megvetően néz le
a prostira, piásra, „buzira” –
mintha ő ettől lenne különb?
Ettől ő emberként felértékelődik?
Arra büszke, hogy ő szerencsés volt?
*
Öntömjénező
Odavagy magadtól,
Ha a felesleges, kidobandó dolgokból
adsz valami kis alamizsnát a koldulónak.
De a házadba már nem hívod be,
az ebédlőasztalhoz már nem ülteted le,
s nem kérded, mire lenne szüksége
*
Idegenszívű
Az idegenekhez is annyira jó akar lenni,
hogy hozzátartozóinak már csak a maradék jut!
*
Élveboncolás
A béka elmegy a jósnőhöz,
aki a kristálygömbje segítségével azt jósolja neki:
- Nemsokára találkozni fogsz egy csinos lánnyal.
Mire a béka:
- És hol találkozunk, a tóparton? A pataknál?
- Nem! Biológiaórán.
*
Annyira szelíd vagy inkább mulya,
hogy minden erőfeszítés, „harc” nélkül
lemond labdáról, élettérről, nőről és állásról,
ha arra legalább még egyvalaki pályázik
*
Ő nem akar
személyválogató lenni:
még barátait sem válogatja meg!
A keblén melenget kígyót, varangyos békát stb.
*
Árnykép
Önmagad halovány árnyékaként
bolyongsz az utca árnyékos oldalán…
*
Egy élő anakronizmus,
aki anno fenséges volt,
de itt és most már nevetséges lett…
Helyben járva mára már nagyon lemaradt.
*
Nem passzol
Illeszkedési zavarok
Szép, jó és igaz dolgokat mondasz,
csak éppen nem illik a jelen helyzethez
*
Áláldozat
A kiállhatatlant kiálló
Már régóta utálja az urát,
de úgymond a gyerekek miatt nem vált el…
*
Ismételgető
Sok szót sokszor
Élethazugságait addig mondogatja, ismételgeti,
míg a végén nemcsak elhiteti, de ő maga is elhiszi…
*
Öngólképtelen
A csatár sorozatban hagyja ki a jobbnál jobb helyzeteket.
Amikor már tizedszer lő két lépésről az üres kapu fölé,
szomorúan fordul a játékostársához:
- Úgy látszik, ma nincs szerencsém!
- Dehogy nincs, ez a mi kapunk!
*
Öntúlélő
Ahhoz is gyáva,
hogy öngyilkos legyen,
ha végleg odalett becsülete!
*
Kísért a heroikus pótcselekvés:
Egyszerű hátrafordulás helyett
80 nap alatti Földmegkerülés?!
*
Mindig csak futsz az események után
Mint amikor próbálod menteni a kifutott tejet
*
Mintha a Holdról figyelné a földi életet
Csak tanulmányozhatná, de be nem avatkozhatna
*
A család nemtője
Az angyali védőszellem
Ő napi feladatot nem vállal,
boltba nem megy, krumplit nem pucol,
de árvízben, tűzvészben, rablótámadáskor
- majd meglátjátok - annál nagyobb hős lenne!?
*
Rendtartó
Egyik ember a másiknak a tóparton:
- Bocsánat uram, itt nem szabad fürödni!
A másik:
- Én nem fürdök, hanem fuldoklok!
Egyik:
- Ja, elnézést, akkor nem zavarok!
*
Aggódó
Olyan előrelátó,
hogy már húszévesen
nyugdíjas éveiről gondoskodna
*
Zsugori uram
Gazdagságát leplezni akarván,
vagy csak mert magától is sajnálja,
nyomorog – majd már nem tud váltani
(ismerek én egy vént, neve sincs, azt is eladta…)
*
Túlköltekező
Olyan világraszóló lakodalommal vág fel,
hogy tényleg arról koldul: dínom-dánom, szánom-bánom
*
Ímmel-ámmal
Nem tud nemet mondani:
félszívvel megy a programra,
olyan is lesz, plusz az utóhatása
*
Követelőző
Mindenhol azt nézi,
hogy neki itt mi jár:
így még amije valaha volt,
azt is lecsökken, elfolyik, elfogy
*
Balek
Viktimológia
A hiúsága miatt könnyen szélhámosok áldozata lesz
*
Arany János
A BAJUSZ
Volt egy falu - nem tudom, hol, Abba' lakott - mondjam-é, ki? Se bajusza, Se szakálla, Egy szőrszála Sem volt néki; Annálfogva helységében Nem is hítták egyéb néven: Kopasz-szájú Szűcs György bátya; E volt az ő titulája. No mert (közbe legyen mondva) Azt az egyet meg kell adni, Hogy a Szűcs György falujában Könnyű volt eligazodni: Mivel ottan minden ember Névhez jutott olcsó szerrel Azon felűl, mit az apja Adott neki, meg a papja. Nem tudom, ha más vidéken Megvan-é e szép szokás, Nem tudom; de nagy kár lenne, Ha divatból úgy kimenne, Mint például - hogy többet ne Mondjak... a káromkodás!
Egyébiránt Szűcs György gazda Semmit is el nem mulaszta, Hogy bajuszát megnövelje, Meglévén... a puszta helye. - Kente, fente ő azt írral, Kígyóhájjal, medvezsírral, Ebkaporral, kutyatéjjel; Meg is nőtt az minden éjjel - Tudniillik: álmában; S ha fölébredt, mennyi kéjjel Tapogatta... hiában!
Ami pedig Szűcs György gazdát Máskülönben illeti: Nem bolond ember volt ám ő: Ládájába' pénz, egy bögre, Azonkívül juha, ökre És - szamara volt neki. Sőt az is szent, hogy már régen Ott ülne a birószéken, Hasa, hája, kéknadrága... Minden kész e méltóságra: De mit ér, ha nincs bajusz! Ily anyám-asszonyos képpel Sosem választá a nép el; Szavazott rá tíz, vagy húsz.
Oh ti, kiket a természet Bajusz-áldással tetézett, Ti nem is gondolhatjátok, A csupasz száj mily nagy átok! Ti, midőn a szúrós serte Sima állotok kiverte, Minden szentet sorra szedtek S a beretvától sziszegtek! Ti, ha egyszer, hébe-korba' Beleér levesbe, borba Szegény ártatlan bajusz; vagy Télen át rá jégcsap, zúz fagy: Már az olyan nagy sor nektek! Már ollót mit emlegettek, Nem tudván, e szőr mily drága, Becsesebb a drága gyöngynél: E hiányzott csak Szűcs Györgynél, S lám! hiányzott boldogsága. Mily irígyen nézte másnak, A legutolsó kapásnak, Hogy mohos a szája-széle: Bezzeg, cserélt volna véle! De mi haszna! mindhiába! Nincs orvosság patikába, Széles mezőn, drága kertben, Vagy más helyen, Ami neki szőrt neveljen! S már a bajszot úgy gyülölte, Hogy legott a méreg ölte, Látva, hogy nő más embernek, Vagy korommal fest a gyermek Sőt csupán ezér' a macskát Sem tűrhette udvarában, - S bajuszt kapván áldott nője, Elkergette, vén korában.
Történt, hogy oláhcigányok, (Tudvalevő nagy zsiványok) Kóborlának a vidéken, S megszálltak a faluvégen. Nosza mindjár' sátort ütnek, Tüzet rakva, főznek, sütnek Abból, amit valahonnan Más faluból idehoztak, Minthogy onnan Éhen-szomjan Búcsu nélkül eltávoztak. Meghíják a rokonságot, A helybeli cigányságot, És ezeket tőrül hegyre Kivallatják mindenképpen: Mi van? hogy' van a helységben? S a hallottat szedik begyre. Épen mint a jó vezér, Ha az ellenséghez ér, Minden bokrot és fatörzsöt, Minden zegzugat kikémel; Lassan mozdul seregével, Küld vigyázót, előörsöt, Puhatolja, merre gyengébb, Hol erősebb az ellenség; Nem siet, de csupa szemfül, S mikor aztán ütközetre Megy a dolog: gyors a tettre, Veri a vasat, míg meg nem hűl. Nemkülönben a bölcs vajda Haditervet kohol mindjárt: Nincsen egy ház, nincs egy pajta, Hogy ne tudná csinyja-binját: Hol lakik dús özvegy asszony, Kit jó móddal megkopasszon? Melyik háznál van eladó Sári, Panni, Zsuzsi, Kató, Ki legény után bolondul? Mert az a jövendölést Megfizeti ám bolondul! Kinek esett holmi kára S van szüksége prófétára, Hogy nyomába ne jöhessen, Sőt, ami több, ráfizessen? Ki szeretne gazdagodni, Könnyű módon pénzhez jutni: Ásni onnan, hova nem tett, Vagy, ha tett is, A letett kincs Időközben elszelentett? Mindez a vén vajda gondja, Ki nem adná egy vak lóért, Hogy a magyar kész bolondja.
Nem kerülte ki figyelmét Szűcs György uram nyavalyája, Gondolván, hogy ő kigyelmét Egy kissé megberetválja. Nem kell ahhoz néki szappan, Anélkül is mester abban: Szőrmentibe, vagy visszára Beretválni nincsen párja. Kivált most, hogy az idő S alkalom oly kedvező; Ripeg-ropog A sarló-fog, Munkától ég a mező; Nincsen otthon Csak az asszony, Hogy megfőzzön, Vagy dagasszon; Vagy ha néhol egy beteg Szalmaágyon fentereg; Vagy a seprű, házőrzőnek Felállítva küszöbre; De ha Isten meg nem őrzi, Ott lehet az örökre.
Egyedül van Szűcs György gazda, Egy lélek sincs udvarában: Hát im! a furfangos vajda Beköszön a pitvarában. "Ejnye gazduram, a kőbe! Mi dolog az, hogy kigyelmed Bajuszát levágja tőbe? Magyar ember-é kigyelmed?" Milyen szemmel nézett rája Szűcs György gazda, képzelhetni: A vasvillát sem lehetne Mérgesebben odavetni; De a cigány győzte szóval, Hízelgővel, úsztatóval: Míg György el nem panaszolta, Hogy' áll a dolog mivolta.
"Szent Pilátus! minő szégyen! Hát miér' nem mondta régen Sohasem volt? nem is termett? Hát miért nem mondta kelmed? Nagy bajusza volna régen: Hisz ez az én mesterségem!"
Megörűle György a szónak, Hogy bajusza lesz maholnap, S mintha nőne a szép sörte, Már a helyét is pödörte. Sonka, sódar, Füstös oldal, Liszt, szalonna, Főzelék, Van elég; Ráadásul jó ozsonna, S valamit a vajda kére, Megalkudva, megigérve. Nosza tüzet rak legottan, Lobog a láng, bőg a katlan, Száll a szikra, fojt a füst, Fő a fürdő; forr az üst, Benne mindenféle gyimgyom, Holmi gizgaz, holmi ringy-rongy Ami úton, útfelen Elhányódik, vagy terem. E bűbájos fürdőlében Nő meg a György bajsza szépen; S ha hibáznék egy kicsi: A babona ráviszi.
Kész immár a bornyomó kád: Szűcs György jó remény fejébe, Nyakig ül a szennyes lébe, Istennek ajánlva dolgát. A cigány sereg azonban Beszivárog alattomban; Jön elébb egy, aztán kettő, Mintha csak úgy történetből: Szerencsére a vajdának Épen jó, hogy bebotlának! Egy tüzet rak, más vizet mer, Másik fát hoz... kell az ember; Úgy szaladnak! úgy segítnek! Dolgot ád a vajda mindnek.
Hogy pedig a hasznos pára Szűcs uram fejét megjárja: Elővesznek egy nagy ponyvát És a fürdőkádra vonják; S a kád mellett körbe-körbe Tánc kezdődik, fürge, pörge; Kalapácstól dong a donga; "Tiktak, tiktak" foly a munka, S egy büvös dal Ümmög halkal: "Bajusza lesz Szűcs Györgynek, Igen biz a, szegénynek." S míg a ponyvát sietősen Jó erősen Apró szeggel odaszegzi, A cigányhad ujra kezdi: "Bajusza van Szűcs Györgynek, Ne irígyeld szegénynek!"
Ezalatt a pénzes bögre Búcsujárni ment örökre, Követé a füstös oldal, A szalonna, meg a sódar, Az ágynémü, fehérnémü, A vasféle, meg a rézmű. Szóval, ami könnyen mozdult, Lába kelvén, mind elpusztult, Mert a gazda - "tiktak, tiktak" - Nem hallá, hogy zárat nyitnak.
Meddig űle György a kádban Lepedővel leszögezve, Nincs megírva krónikámban. Csak annyi van följegyezve, Hogy mihelyt abból kilépe, Tükröt vévén a kezébe, Hogy bajuszát felsodorja: Nem tehette, mert nincsen mit! Mert bajusza nem nőtt semmit, De igen a füle s orra!
(1854)
|
LAST_UPDATED2 |
Írta: Jenő
|
2013. december 19. csütörtök, 18:27 |
BALGA-BÖLCS EMBER ABC
A LÉTRONTÁS NAGY TÜKRE
BOLDOG-BOLDOGTALAN, POKOL ÉS ÉDENKERT
Önismereti tükör – 12.rész
Szegénylegény vagyok én, Erdőn-mezőn járok én, Krajcárom sincsen, Elkopott az ingem. Van egy lyukas nadrágom, Folt is rajt huszonhárom, Ég alatt hálok, Jobb időket várok.
http://www.youtube.com/watch?v=ci8GntPKj7o
*
Olcsó már a pásztor
(kivándorlós variáns)
http://www.youtube.com/watch?v=FmYQyypslhw
*
Ócsó mán a pásztor, Nincsen becsületi! A nagy gazdák előtt Mind huncut a nevi. Ha valamije van Azt mondják, hogy lopta, Ha semmije sincsen, Hogy elkorhelkodta. Hát a szegény pásztor, Hogyne szomorkodna: Kicsinke a kenyér, Kevés a szalonna.
http://www.youtube.com/watch?v=NmPE5t1Ujjs
*
Szennyes ingem, szennyes gatyám, Mezőségen lakik anyám. Nincsen fája, sem hamuja, Hogy az ingem megszapulja. Ne nézd, hogy én szennyes vagyok, Mert szívemben nincsen mocsok. Az az egy pecsét benne van, Szeretlek én rózsám, nagyon. Itt is terem sok szép virág, Madár dalol, szép a világ. De az mind semmit ér nekem, Ha a babám nem ölelem. Ess az eső szép csendesen, Ne sírj rózsám keservesen! Ne sírj rózsám keservesen, Majd megsegít a Jóisten.
*
Hova mész te három árva? Hova mész te három árva? Messzi útra szolgálatra, Messzi útra szolgálatra. Térjél vissza három árva, Messzi útról szolgálatról. Vágok néktek aranyvesszőt, Veregesd meg a temetőt. Keljen fel hát édesanyám, Mert elszakadt a gyászruhám. Nem kelhetek édes fiam, Mert elsorvadt gyönge inam. Van néktek egy mostohátok, Ki gondot visel tirátok. Mikor fejért ad tirátok, Kéken virágzik a hátok. Mikor a fejedet fésüli, Két orcádat pofonveri.
*
Köszönöm édesanyámnok, Hogy felnövelt katonánok, Éccaka font, nappal mosott, Aj, be keservesen tartott. Édesanyám is vót nékem, Keservesen növelt engem, Éccaka font, nappal mosott, Aj, be keservesen tartott. Söprik az erdei utat, Viszik a magyar fiúkat, Viszik, viszik szegényeket, Szegény magyar legényeket.
*
A barátok, a barátok facipőbe járnak, Azok élik világukat, akik ketten hálnak. Lám én szegény béres legény, csak egyedül hálok, Akármerre tapogatok, csak falat találok.
*
Szék városán verbuválnok kötéllel Elfogják a szegény legényt erővel. A gazdának öt hat fiát nem bántják, A szeginnek, ha egy van is, hurcóják. Utánno megy apja, anyja, siratjo, Kérik vissza drágo pinzér, nem adja. Térjél vissza, apám, anyám, szomorán, Növeld többi gyermëkëdët szigorán. Nëm mënyëk én, nem növelek több árvát, Nem novelek a császárnok katonát. Nem menyek én, nem növelek több árvát, Nem novelek a császárnok rabszolgát.
*
Tisza partján elaludtam, Jaj de szomorút álmodtam. Megálmodtam azt az egyet, Hogy engem a zsandár keres. Hát ti kutyák mit kerestek Talán én értem jöttetek. Érted jöttünk el is viszünk, Lipótvári rabbá teszünk. Verik a kassai dobot Kísérnek egy szegény rabot. Rabot, rabot rabságáér. Engem meg a betyárságér Elkísérnek el sok időre Két vagy három esztendőre, Elkísérnek el is visznek. Lipótvári rabbá tesznek. Lipótváron nem jó lenni Magánzárkán kell ott lenni. A sarokbanj fogok állni, Ott is fognak rám vigyázni. Édesanyám, édesanyám Gyere nézd meg az én cellám. Két szál deszka ja nyoszolyám, Itt halok meg édesanyám. Éjfél letelt virradóra Jön a kulcsár az ajtóra Szedjed betyár mindenedet Letöltötted az idődet. Mikor megyek hazafelé, Hasad az ég három felé. Ragyognak rám a csillagok Mer tudják, hogy szabad vagyok.
*
Seprik a szentgyörgyi utcát, Viszik a magyar regutát. Állj meg, babám, kérdjelek meg, Ha elvisznek, hol kaplak meg. Gyere fel Itáliába, Ott megkapsz egy kaszárnyába. Ha ott meg nem találsz kapni, Gyere fel Galíciába! Galícia közepében Két kaszárnya van egyvégben. Abban vannak a legények, Abba búsulnak szegények. Kihajolnak az ablakon, Rózsa nyílik csákójukon, Rózsa nyílik, szegfű hajlik, Szeretejük szava hallik.
*
Szegény legény búnak bátyja, búnak bátyja, Kinek nincsen jó barátja, jó barátja, Két garasát úgy keresi S azt is a kocsmába viszi, hateha. Jaj, Istenem adj egy csudát, adj egy csudát, A bankóból hullass boglyát, hullass boglyát, Ott hadd szedjen minden legény Hogy ne legyen egy se szegény, hateha. Páros vadgalamb szállott le a Tiszára, Egy ideig rá se néztem a leányra, Amióta odaszállott Nyugodalmat nem találok, hateha.
*
A csikósok, a gulyások Kis lajbeba járnak, Azok élik világokat, Sej, haj, mind párostúl járnak. Lám én szegény szolgalegény Csak magam egyedűl, Hogy élek meg, ha nem lopok, Sej haj, ezresbankó nékü?
*
Hej Dunárul fuj a szél, Szegény embört mindig ér, Dunárul fuj a szél, A Dunárul nem fujna, Szegény embör nem volna, Dunárul fuj a szél. Hej Jancsika, Jancsika, Mér’ nem nőttél nagyobbra? Dunárul fuj a szél, Nyőttél volna nagyobbra, Löttél volna katona! Dunárul fuj a szél.
*
Ideje volna már A kakasnak szólni, A kakasnak szólni, Nékem házasodni, Nékem házasodni. Szegény lányt elvennék, Én is szegény vagyok, Két szegénynek élni Hej, de nagyon bajos, Hej, de nagyon bajos!
*
Érik a szöllő, Hajlik a vessző, Bodor a levele, Szép szegény legény Szántani menne, De nincsen kenyere. Van vereshajma A tarisnyába´ Keserű magába´ Szolgalegénynek, Sej, a szegénynek, Kevés a vacsora.
*
Szegénylegény vagyok, Nem vagyok gavallér, Nem vagyok gavallér, Lepi a nyakamat A zsíros inggallér, Lepi a nyakamat A zsíros inggallér. Látom, a törvényben Harmincketten ülnek, Harmincketten ülnek, Mind a harmincketten Rólam beszélgetnek, Mind a harmincketten Rólam beszélgetnek.
*
Nincs boldogtalanabb A szegény embernél, Boldogtalansága, Nagyobb a tengernél, (további szöveg érthetetlen…)
*
Nyomorküszöb
Nincs tartalék szemüveged
Nincs vésztartalék, s ha valami most elromlik…
Nincs annyi pénz a zsebben, hogy a kutya le ne…
Folyton segítséget, segélyt, támogatást kéregetni…
Olcsó húst tudsz csak venni, aminek híg a leve
Még a meglévő értékeidet sem tudod megvédeni
Minden kirakat kinevet: állj odébb, te szerencsétlen
Nagy a kísértés, hogy görbe úton juss betevő falathoz
Te buksz le először, a gyakorlatlan piti (bicikli)tolvaj…
Ha megjössz, már nem is kérdi a gyerek: mit hoztál?
Nem tudod a haverokat visszahívni egy házmesterre
Balesetveszélyes a kerékpárod, nincs keret fékcserére
Közlekedésed zavaró tényezője a bliccelés kényszere
Neki nem kínos a kopott ruha, de gyereke sérül benne
A kilakoltatás rémének Damoklész kardja alatt „élni”
A növekvő restanciák növelik a feszültséget, az idegbajt
A sok-sok kudarcélmény könnyen agressziót szülhet
A halmozódó baj bűnbak/belső ellenség keresésre visz
A sok alamizsna-koldulásban elveszik az önbecsülés
Csórósága miatt se veheti el azt, akit igazán szeret
Ha igazságtalanság ér, nincs módod ügyvédet fogadni
Mindig más levetett göncét, kitaposott cipőjét kapod
Oly sokáig nélkülöztél, hogy bármi áron kimenekülnél
Egyre inkább izolálódsz, ahogy a fogaidra sincs költség
Nehéz kikeveredni az egykedvű beletörődés iszapjából
Tanult tehetetlenség és önbeteljesítő jóslat béklyóz
Mire és hova hívnál – vissza – vendéget, így te se mész
Már a könyv sem olcsó, nem is beszélve a színházról
A mozi se bagatell összeg, marad az „ingyen” gagyi tévé
Ha a nincstelenség istentelenséggel párosul, gyerek sincs
Ha külföldre mész szerencsét próbálni, válás lesz belőle
Nincs jogod a létminimumhoz, oda az emberi méltóságod
Neked csak egészségtelen, lélekölő, ócska meló marad
A reménytelenségben szélhámosok szabad prédája vagy
Nehéz nem a kocsmában keresni drágán olcsó vigaszt
Raktár lesz a lakásod a sok begyűjtött ócska kacattól
Hétfőn krumpli, kedden krumpli: lehet ezt nem megunni?
Már csak az ötös lottóban bízhatsz, ott van esélyed…
Testi-lelki elesettségben támadnak a „drága” betegségek
Bele a csapdába: havi fixért rokkantnak adod ki magad
Lélekromboló, hogy te mindig koldulsz, sohasem adhatsz
Nyomasztó-deprimáló lelakott-elszürkült lakókörnyezet
Ha pénzt kérsz kölcsön, megtanulod, mi az uzsora
Messze vagy a húsos fazéktól, neked csak békafül jut
Te tudod meg utoljára az életbevágó információkat
Olcsó János vagy, akit fillérekért nonstop güriztetnek
Eszed, nem eszed, nem kapsz mást - lehet így ízlésed?
Mindig mindenkinek ki vagy szolgáltatva – meg is aláznak
A Pártnak négyévenként kellesz, az Egyháznak olykor…
- És a többi…
*
A segítő magánya
Megszoktad és imponál is neked:
mindig hozzád fordultak segítségért –
így te még akkor sem kérsz,
ha egyedül ülsz a mély gödör fenekén?
*
Ahhoz képest
Viszonylagosító - relativizáló
Csak az tartja benned a lelket,
hogy mindig lehetne sokkal rosszabb is
A gyerekhez vagy a kezdőhöz mérve
lesz elégedett teljesítményével
*
Korpa közt
Te vagy a legjobban meglepve,
Amikor gaztettestársaid
Téged is átvernek,
Átvágnak, mint szart a palánkon…
*
Maszturbálás
A szexuális és a szellemi önkielégítés
okozta kéj nem mély, de viszont sekély
*
Hidegháborúzó
A lelki frontokon töltött év
„duplán számít”, vagyis rövidítik életed…
*
Spontán
Minden vicced olyan
mint amit százszor próbáltak és mondogattak
(S ha nem te lennél a főnök, kínos csend követné…)
*
Ál-patetikus
Pátoszod olyan hamis
mint a diri bácsié a tanévnyitó ünnepségeken…
(S amikor erre egyszer, végre rádöbbentenek,
Attól fogva nem mersz emelkedett, fennkölt lenni…)
*
Hátsószem
Mintha mindig arra figyelnél,
hogy a hátad mögött nem nevetnek-e ki
*
Eredetiségvizsgálat
Megszólalásig és utána is
megtévesztően jó hamisítvány az élete
*
Elgyávuló
Mint az egyszeri hályogkovács:
Ő nem mert gyógyítani a kioktatás után,
Te meg nem mersz élni, mióta túl sokat tudsz
*
Hatáslesipuskás
Mintha színpadon élnél
a nézőkre figyelve: átjön-e az alakításod?
*
Majomkodó
Piócaként tapadtál a Mesterre,
de csak különcségeit vetted át tőle…
*
„A nyugalom szobra”
Csak nyugi-nyugi, nem kell – annyira - izgulni,
Hisz úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna
*
Luxus rokkant
Korán keltél és büszkén sokat melóztál,
hogy így elsorvadt tested autóval vitessed…
*
Forrófejű
Előbb üt, azután kérdez…
Hirtelenharagú, könnyen fel lehet idegesíteni.
Lobbanékony – megfontolatlan, meggondolatlan
*
Leforrázva
Van, aki forrón szereti?
Te olyan forrón eszed a kását,
Ahogyan, amilyen hőfokon azt főzik
(Megégsz, leégsz, felsülsz, kiégsz stb.)
*
Drága ára
Átmeneti mesterséges paradicsomodnak
tartósan vagy véglegesen pokoli kín az ára…
*
Gyerekuralom
Minden nap megharcolsz
társaddal a gyerekek kegyeiért,
hogy ki tudja őket több „jóval” elhalmozni,
és este meg izgulsz, hogy kit hirdetnek ki nyertesnek…
*
Böjtölő-faló
Mióta egy ideig önkínzón éhezett,
Azóta szünetmentes éhségfóbiája lett
és csak az evésre gondol, a eszik, spájzol stb.
*
Parancs-önuralom
A kenyérkereset neki a túlélésért folyó létharc:
Ennek érdekében/szellemében át is militarizálja életét!
(már maguk a nagyvállalatok is paramilitáris rendszerűek)
*
Tabula rasa
Minden nap tiszta lap
Minden hétfőn új életet kezdenél –
a kudarc után azután dühödben még a régin is rontasz…
*
Holtbetű tenger
Értetlenül áll (meg az esze),
ha itt és most éppen nem úgy fogalmaznak,
ahogy az ő új és egyetlen, páratlan Biblia-fordítása
*
Esetleges
Egész élete merő esetlegesség:
lehetne más is, másutt is, mással is…
(Sohasem mondhatja: itt állok és nem tehetek másként)
*
Elesett – esetlen – esetleges – megesett lány
*
Agitátor
Meghirdette az elvi harcot,
Majd luxuskocsiján elviharzott
*
Páros
Kettőn áll a vásár
A szélhámos és a hiszékeny balek egy pár
Egymást feltételező – egymást kiegészítő stb.
*
Balek
A szinonimái!?
szerencsétlen, balfácán, pancser, ügyetlen,
ügyefogyott, mamlasz, kétbalkezes, béna, suta, bamba,
lúzer, esetlen, balfék, bumfordi, palimadár, mafla,
nyomi, bárgyú, fogyatékos, retardált
*
Áruló írástudó
Szabadon szolgálná népét a szellem embere,
De ha retteg tőle: a függetlenség koldusbottal járhat…
*
Időrendes
First thing first
A fontossági sorrendetlen ember
Aki például a szúnyogra vadászik, amikor a háza ég
*
Koldusdiák
A cipőd mellett járni
Más ki- és félretaposott cipőjébe bújni
Két számmal kisebb vagy nagyobb cipőt hordani
*
Pelikán gyerekek
Nagy éhínség van az országban,
A szülők már csak saját testükből etetik kölkeiket –
A harmadik napon méltatlankodni kezd az egyik csimota:
Már megint ez a rágós combhús van ebédre!?
*
Talonban maradt,
mint élesben soha be nem vetett, tartalékos katona
*
Sötét odú
Nincs vendégszobád,
Nem tudsz normálisan távoli vendéget fogadni,
De még egy nagyobb asztalt se tud körbeültetni
*
Életfagyasztó
Mint az elásott pénzed,
úgy a konzervált életed értéke is gyorsan inflálódik…
*
Petőfi Sándor:
Bölcselkedés és bölcsesség Teremtve van-e a világ, Vagy örök idők óta áll? S fog-e örökké állani, Vagy egykor semmiségbe száll? Megírta évmiljók előtt A sors, mi fog történni majd? Vagy a történet gálya, mit A véletlen fuvalma hajt? Egy-e a lélek és a test? Honnan jövénk, hová megyünk? Elalszik-e a sírba', vagy Uj lángra lobban életünk?" Gunnyaszt a bölcs magányosan, S ezen kérdések lengenek Virasztó szemei előtt, Miként rejtelmes szellemek. Vizsgálja őket gondosan, Vizsgálja fáradatlanúl, Vizsgálja hosszu évekig, S mi haszna benne? mit tanúl? E szellemeknek arczain Csak egy vonást sem fejte meg, Midőn feléje a halál, A végső szellem, közeleg. S te balgatag világ, te az Illy dőrét bölcsnek nevezéd, Ki kincset kíván szerzeni S eltékozolja életét. Elég, hogy élsz! mi gondod rá: Mi volt és mi következik?.... Legbölcsebb, sőt csak az a bölcs, Ki sohasem bölcselkedik.
*
Drága!?
Az árától félve
nem kóstolta a szabadságot:
így életében nem is tehetett kis-nagy csodát!
*
Elesve
Vegetálásod önfelmentő ideológiai mankói
a halál közelében egy pillanat alatt kihullnak alólad
*
Kapok-adok
A főnököd akár meg is nyúzhat,
de a bolti pénztárosba jól belerúgsz
*
Semmi
Ha nem jó élni,
akkor jobb korán halni –
a legeslegjobb meg se születni
*
Lenni
Úgy él, mint akinek már puszta lét is bűn:
állandóan bocsánatot kér, hogy egyáltalán él…
*
Holtjáték
Túl sok életedben a holt idő –
s a holt pontok holt lassan holtvágánnyá nyúlnak
*
Önmegerőszakoló
Mint amikor a kamasz fiúk
az elfojtott vágy parazsát körbeállva lepisilik…
*
Ön-leselejtező
Születéstől csökkent értékűként,
betegként,fogyatékosként viszonyulnak hozzá: ő rááll!
*
Úgy (f)élsz a társadalomban, államban
mint a csak éppen megtűrt, szegény rokon?
*
Bezzeg gyerek
Egy mintaférj, egy mintapolgár –
aki nem mer „rosszalkodni”, kirúgni a hámból…
*
Elzárkózó
cigányoktól, zsidóktól stb,
így azután lassan, de biztosan
nem gazdagítja, de elszegényíti életét
*
Predesztinálva
Abban a hiszemben él-hal,
hogy csak kevés kiválasztott lehet boldog!
*
Túlvédve
Már újszülöttként inkubátorban kezdte,
az anyai-apai dédelgetésben folytatta,
s a fogyatékosok védett munkahelyen végzi
*
Izolálódó
Csírájában elfojtod
vagy - nem ápolva - ölöd
életszínesítő-életízesítő kapcsolataid
*
Számkivetve
Idegen a hely, a klíma, a szokások,
a gesztusok, az ízek, a szavak: nem élet ez!
*
Hiszemben
Féligazságod kevesebb, mint a semmi,
mert te úgy hiszed, hogy ez az egész…
*
Céltévesztő
Bedől a reklámoknak, s elhiszi:
ő is megérdemelné a luxusjachtot…
De mivel nem telik rá, csalódottan halsz meg
*
Önsajnáltató
Aki akár csalva is nyer
A „kit ért ma több és nagyobb baj?” versenyben
*
Rövidtávú
Tiltott doppinggal
ér el ereje feletti teljesítményt,
majd egyszer s mindenkorra lerokkan…
*
Kegyes csaló?
Jó szándékúan hamisít „kuruc verseket” –
Vagy csak mert a sajátjaival félne kiállni…
*
22-es csapda
Sokkoló lehet, ha meghal
a szolgálat-elsunnyogó szimuláns példakép…
*
Szembekötő
„Sose halunk meg!”
A végrendelkezés és lelked megbékítése helyett…
*
Nagylelkűségi roham
Szétosztottad szinte mindened,
majd a Jóistent átkozod, mintha Ő kérte volna
*
Nominalista
Csak egy ételt tanultál főzni,
de annak minden nap más nevet adsz!?
*
Másnapos
Az örök csalódott
Alkoholmámorban zseniálisnak tűnő verset írt…
*
Öntúlélő
Nemcsak egy veszélyt, betegséget,
de – horribile dictu - önmagad is túl lehet élni?!
*
Készülő
Ez a földi élet még nem az igazi fellépés,
ez még csak a (fő)próbaidő, a vizsgaidőszak…!?
*
Alany-tárgy
Életrajzod megírhatod
csak passzív-szenvedő igealakokat használva!
*
Marionett
Hogyan élhetné saját életét
láthatatlan kezektől „dróton rángatva”?
*
Ipiapacs
Ha nincs vészhelyzet,
miért csinálsz otthonodból titkos búvóhelyet?
*
Száraz
Nedvtelen
Lehet humor nélküli élet –
még épp ehető a só és fűszerek nélküli étel is!
*
Kiszámított
Csak semmi spontaneitás
vagy pláne elragadtatás:
csak szolid és józan „bulizás”
*
Feljött a nap, el kell menni
Feljött a nap, el kell menni, Más szállásra kell indulni. Más szálláson meg kell állni, Ott új szokást kell tanulni. Feljött a nap tisztulásra, Indulni kell más szállásra. Pázsint fogja a nyomomot, Nem járom az udvarinkot. Én Istenem mit csináljak, Szaladjak-e vaj megálljak? Ha szaladok elfáradok, Ha megállok elmaradok. Én Istenem mit csináljak, Hogy egy szép lányra találjak? Vaj aratok vaj rabolok, Vaj egy fára fészket rakok.
*
Mikor én már tizennyolc éves voltam, Akkor én már házasodni akartam. Tizenkét lányt a számomra megkértem, Mind az egész hibát talált énbennem. Az elsőnek kicsi voltam az volt baj, Másodiknak gyönge voltam az volt baj, Harmadiknak, hogy a szemem kékezett, Negyediknek kacsintásom nem tetszett. Ötödiknek mért nem járok paripán, Hatodiknak mért nincsen édesanyám, Hetediknek, hogy a zsebem üres volt, Nyolcadiknak, hogy vagyonom kevés volt. Kilencedik pipafüstöt nem szeret, A tizedik bajuszos legényt szeret, Tizenegyediket az édesanyja nem adja, Tizenkettedik nem megy férjhez soha. Így hát nékem nem lesz már feleségem, Gyalázattal élem az életemet, Gyalázattal élem a világomat, Katonának beíratom magamat.
|
LAST_UPDATED2 |
|