Payday Loans

Keresés

A legújabb

A szellemi/lelki hatalommal vissza-élni
utols vacsora

A szellem és lélek hatalma javunkra vagy ártalmunkra

Ebben a részben azokról a társadalmi szerepekről szólunk,
az egymondatos gondolatébresztő, vitaprovokáló formában,
amelyeket ma az értelmiségi, az intelligencia, az írástudó stb.
néven szoktunk nevezni, s amihez leginkább az árulás szó társul...

szabodezso_tabla

De a leghitványabb mesterség eredendően a legszebb hivatás:
a táltos, a sámán, a pap, a tanító, a gyógyító, a nevelő stb.
nélkül sehol se, illetve nagy bajban lennénk, és maradnánk.
Ahogy a tudós, a művész és a bölcselő is az emberiség jótevői.
Mármint ha betöltik hivatásukat, teljesítik küldetésüket...

jerzy popieluszko_0

Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni.
Igen, igen. Nagyon vonzóak ezek az alkotó, segítő pályák,
csak ne felejtsük el, hogy épp ezért nagyobb nehézséggel is járnak,
hisz ki ne ismerné a próféták, költők, tudósok, papok és filozófusok
viszontagságos pályafutását, olykor egészen a vértanúságig...

radics bla
Aki többet tud használni, az nagyobbat tud ártani is,
a rossz szülő, a rossz doktor, a rossz tanár, a rossz lelkész stb.
"istencsapás", illetve a Jóisten óvja meg a családot/nemzetet tőlük,
a többre hivatott embert az ördög is jobban, sokszor sikerrel kísérti...
Számba kell vennünk az írástudók vétkeit, bűneit, árulásait,
hogy magunkat is védjük, s az ő megtérésüket is elősegítsük...

illyes and nl

A szó tág értelmében mindenki értelmiségi,
hisz a legtöbbünk pl. szülőként neveli és oktatja gyermekeit.
És egyben egy kicsit a papja, orvosa, pszichiátere stb. is neki.
De egyben tényleges hatalma is van felette, mert büntetheti.
Mert lényeges, sorsát befolyásoló döntéseket hoz róla - érte..
És milyen hatalma van a törvényhozónak, bírónak, politikusnak?
Ahogy minden vezetőnek, és minden mecénásnak, szponzornak stb.,
vagyis a pénz, a hatalom és hírnév birtokosainak.
Ezt az aspektust is ebben a részben fogom elemezgetni...


kis jnos s vsrhelyi

Egy rövid, kicsit ötletszerű felsorolás
az ismertebb "segítő" hivatásokról, foglalkozásokról:
szülő, nagyszülő, tanító, gyógyszerész, prédikátor, mesemondó, költő,
orvos, ápoló, jogtanácsos, lelki tanácsadó, kutató, könyvtáros, színész,
irodalmár, képzőművész, edző, rendező, újságíró, könyvkiadó, divattervező,
közvéleménykutató, szociológus, közgazdász, politológus, műsorvezető,
óvodapedagógus, védőnő, szociális munkás stb. stb.

zsido_arckepcsarnok

Arany János

RENDÜLETLENÜL

Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

Képtalálat a következőre: „arany jános tambura”








Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás – 24. PDF Nyomtatás E-mail
Segítő hivatások - A szellemi/lelki hatalommal vissza-élni

Képtalálat a következőre: „arany jános tambura”

Nagy Jenciklopédia – XXI.

Értelmiségiek, segítők, vezetők

Nagy magyar életminőség-vizsgálatok

Képtalálat a következőre: „arany jános tambura”

Szellemi hivatás – árulás – pokoljárás24.

Képtalálat a következőre: „arany jános”


I

Írjak? ne írjak? egyre számolom
Határozatlan az öt ujjomon.
Nem írni, vétek; írni, kész harag...
De mikor Bikfic is verset farag!
Eh, félre tőlem együgyű szerénység!
Máshol megy az: itt minden a legénység;
Szegény koldúsnak táskája üres;
Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.

Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;
Elrejtett gyertya mi haszonra ég?
Vagy, például, mit érne a tojás,
Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!"
Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;
Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet,
Kivált az érdem olcsó vakbora, -
Nehezen akad erre cimbora.

A nagy Simon (ki nem isméri őt!)
Az álszerénységből szépen kinőtt.
Ő az, kitől (bizony már jó minap)
Egy hirdetést hoz valamennyi lap:
Hogy ő az apja lelkinek se vár
(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár')
Elismerésre, költői babérra,
Halál után egy foghagymát sem ér a;
Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,
S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:
Ismerje meg hát a világ jelenben
És bálványozza lángeszét; különben...

No, mások ezt más útakon teszik,
S mindegy az út, ha összeérkezik.
Ezt elragadja "villám képzelet"
És hordja fenn "a csillagok felett";
Azé "miként sas" röptiben merész,
Felhőt eszik s bátran a napba néz;
Sok a babért fitymálja, megveti,
Mint gyermek a babot: "kell is neki!"
Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,
Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!"
Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő;
Már most is óriás... hát még ha nő!
A másik így zár minden éneket:
"Lesz oly idő még, mely megemleget!..."

II

Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,
Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?
Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,
S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!
Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:
Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;
Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,
A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;
Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,
Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál;
Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma...
De hisz oly régi már s kopott ez adoma.

Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká
Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:
Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át
Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.
Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes -
Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;
A legtisztábbik is, gondolta, nehezen
Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.
Nem volt inyére a hétköznapi modor,
Virágillat helyen nem a lucri odor:
Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,
Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.
Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,
Övedzve néha mint karcsú görög leány,
Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,
Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.
Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion",
S nem árulá kecsét... leszállított dijon!...

III

Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás:
Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.
Mert kinek arca van és háta ép,
Ily had közé bizony átallva lép,
Kivált ha nincs is méltó fegyvere,
(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)
S a közmondás hamar fejére gyűl:
"Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!"
De mikor a civódás tére szent!
Patkóiktól még az oltár se' ment!
Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!
Ocsmány ökölharc az irodalom!
E szentegyházbul ostorral sem árt
Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.

"Vitatkozás az elmét növeli",
Kocódni kissé, ez is emberi,
S az író, hogyha máshol emberebb,
Bizonyos pontig jól áll a szerep:
Míg tárogatva zeng a csatadal,
Lovagkesztyűben foly a viadal,
S borítja bár az arcot vas lemez,
Hisszük, nemes vonásokat fedez.
Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,
Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;
S ha olykor közbe szól a szenvedély,
Ha nem mindig volt más az ügy s személy
Nem kofanyelven hallá a közönség:
Az, és philippica... van ám különbség.

Való, hogy a személyes galibát
Az üggyel összevétni nagy hibád:
De mit teszesz, ha egy masült zseni
Arcodba körmöl és fogát feni?
Ha rossz poéta és rossz költemény -
Apa s fiu - ugyanazon személy.
Mert, mint a tigris védi kölykeit,
Úgy védi a papa szülötteit?
Ilyenkor nagy baj a határvonás:
- De egy epigram' mégse záptojás!...

(1856)

Képtalálat a következőre: „arany jános tambura”

*

Atom-

hulladékot

szállító vonat-

szerelvény elé

a sínekhez, a mozdony elé

te is odaláncolnád magad?

*

Kiragadnak

versedből egy mondatot:

meghurcolnak, bíróság elé állítanak…

*

Nem elég,

hogy politikai

nyomás alatt vagy,

de még műveid is ócsárolják…

*

Mintha egy

versenyparipának

a lelátóról kéne

végignéznie a nagy derbit…

*

Oly sokáig

voltál tartalékban,

hogy mire éles bevetés jön,

bajban vagy…

*

Ha

előre tudnád,

hogy mennyi keserű kenyeret

fogsz megenni a hosszú száműzetésben…

*

Mint

aki a törpék

országába tévedt

és először ők szörnyetegként,

ellenségként bánnak el vele…

*

Úgy is

győznöd

kellene,

ha a riválisok

doppingolnak

és durván csalnak…

*

Leteszi

a szerzetesi fogadalmat:

pl. önként vállalja az örök szegénységet!

*

Az

aranyifjú

szociológushallgatók

kinézik maguk közül

a szegényekkel sors-

közösséget vállaló

ex proli-gyereket?

*

A

mély vízen

kell járnod:

ha gyengül a hited,

akkor rögtön süllyedsz is el…

*

Te

nem

lehetsz

zsarolható,

semmi nyíltan

vállalhatatlant nem tehetsz…

*

A

szellemi

kiskorúak

a paternalista

tanítómestert

mumusnak nézhetik…

*

Hogy

egy kicsiről

mindent tudjál,

ahhoz mindenről

egy kicsit tudnod kellene…

*

Ha

nem kell

a póráz s

a szájkosár,

akkor maradj

olykor éhező

vad farkas?!

*

A

„kibeszélő” pacifista

orosz, zsidó atomtudósokat

bebörtönzik vagy elteszik láb alól,

ugye?

*

Ha

lebombázzák

fél életeden át gyűjtögetett,

és sokáig megkoplalt, féltve őrzött

szent könyvtáradat, a királyságodat…

*

Ha

tudásának

katonai jelentősége is van,

könnyen emberrablás áldozata is lehet!

*

Te vagy

Cassius is

és Brutus is,

akinek meg kellene ölnie

a „zsarnokot „…!

*

Nem

minden

álomfejtő József,

sokan ott rohadnak

meg a tömlöcben…

*

Isten

nem ver Bobbal:

pánikbetege betör

magánéletébe s rombol…

*

Kutatási

eredményeid

nemzetbiztonsági

okokra hivatkozva titkosítják…

*

Amit

kutatni

szeretnél,

az most

de jure

vagy de facto

nem hozzáférhető…

*

Ha

nem

kollaborálsz

a megszálló idegen erőkkel,

akkor egy Ben Hur sorsa vár!

*

Jóhiszemű,

hithű kommunista értelmiségi

aki egyszer csak rádöbben,

milyen népirtáshoz asszisztált…

*

Amikor

éppen neked kell

működtetni, szervezni

illegális kiadót, rádiót, terjesztőhálózatot…

*

Hiába vagy

jó tolmács,

életveszélyes

rosszkor és

rossz helyen lenned…

*

Megélhet

olyan

értelmiség-

ellenes kurzust,

hogy örökre átkozza

pályaválasztását…

*

Olyan

magas-

feszültségben él,

hogy nehéz italhoz,

droghoz nem nyúlnia…

*

Dürer

Melankólia c.

grafikája nem

földművelőt vagy

kovácsot ábrázol…

*

Te

álmodban is

tovább dolgozol,

ahogyan álmodban

is tovább üldöznek…

*

Amikor

már végre

szabadon szólhatnál,

annál kínosabb akkor,

ha már nincs mit…

*

Nem

kaptál

fajsúlyos

megbízatást,

Feladatot,

amihez

felnőhettél volna…

*

Nem

vették észre,

nem fedezték fel

vagy nem gondozták a tehetségét…

(ami így belerohadt, átoksúly lett) 

*

Nemegyszer

szellemi épülete

fundamentumát is

lerombolja és nulláról

mínuszról kezd újra

ősz fejjel, megkopaszodva

*

A

szépség

erotikus

dimenzióját tárod fel,

mégis pornográfiával vádolnak…

*

Pályád delén

túl megszokni:

nincs bérelt hely,

minden szerepért verseny…

*

Még

a jó tréfa-

mestereknek is

sok az ellensége,

hát még a rosszaknak…

*

A

lehetetlen

elvárják tőle betegeik,

de még a csodatételedben is bíznak –

bár maguk nem tesznek semmit gyógyulásukért,

s pláne nem avatnak be az életproblémáikba…

*

Büszke

lehetsz rá,

hogy vezéregyéniség vagy,

de a mesterlövész is rád lő…

*

Otthoni

mindennapjait

folyamatosan mérgezi,

hogy ha gyermeke

totál hülyének,

élhetetlennek nézi…

*

Ha

nem vagy

elég harsány

vagy nem botrányhősködsz,

észrevétlen maradhat műved

*

Korán fog

őszülni, megvénülni,

ha értelmi fogyatékosok

színházát segíti

s dotáltatná is..

*

A

közönség

érdekében is

ki kell bírni

direktorod-

rendeződ

magalázásait…

*

Kiadják

ugyan könyvét,

de ahogy terjesztik:

sose tudja meg,

mi lett volna…

*

Nézd meg:

a választott pályádon

átlagban miben, s főleg

mikor, milyen korán

halnak meg

*

Ha

egy színész-

házaspár veszekszik-

verekszik, biztos, hogy

csak a közelgő premierre próbálnak?

*

Ép lélekkel

túlélhetők az iskolák,

ha ő az ott nem értékeltekben kiváló?

*

esélye

van rá, hogy

felesége nem

sokáig bírja,

s ezek után

hátország nélkül

csatázhat a fronton…

*

Fizikumánál

fogva is védtelen,

ha a megbírált naiva

verőlegényt küld rá…

*

A

szélhámos

leleplezésével

mindenkit szolgált,

ő viszont rajta áll bosszút

*

Túl sok

a szem a láncban:

slágert szerezni,

jó előadót és

jó kiadót is találni

*

Rendszeresen

egyedül marad

különvéleményével,

s így sokszor teljesen

elbizonytalanodhat

*

Egész

életen át

ott sugdos

a kisördög:

csak rögeszméd

oltárán áldoztál

*

Amit

vesztettél

s amit ártottál,

az kézzelfogható –

az ellenkezője ködös,

megfoghatatlan

és távolba vesző…

 

*

Képtalálat a következőre: „arany jános”

Arany János

TAMBURÁS ÖREG ÚR

 

Az öreg úrnak van egy tamburája,

S mikor az íhlet s unalom megszállja,

Veszi a rozzant, kopogó eszközt

S múlatja magát vele négy fala közt.

Nem figyel arra deli hallgatóság,

Nem olyan szerszám, divata is óság:

Az öreg úr, (fél-süket és fél-vak),

Maga számára és lopva zenél csak.

Ami dalt elnyűtt ez az emberöltő,

S mit összelopott mai zene-költő,

Öreg úrnak egyről sincs tudomása;

Neki új nem kell: amit ő ver, más a’.

Mind régi dalok, csuda hangmenettel:

Váltva kemény, lágy, - s magyar a némettel; -

Hegyes-éles jajja úti betyárnak,

Ki hallja szavát törvényfa-madárnak.

Nyers, vad riadás... mire a leglágyabb

Hangnembe a húr lebukik, lebágyad,

Ott zokog, ott csúsz kígyó-testtel...

Hol végzi, ki tudná? nincs az a mester.

Majd egyszerü dal, édesdeden ömlő

- Tiszta remekké magába’ szülemlő -

Pendűl, melyen a tánc tétova ringat,

Mint lombot a szél ha ütemre ingat.

Olykor egy-egy ének nyújt neki vígaszt;

A hitujítás kora szűlte még azt:

Benne a tört szív, bűnt-vallva, leverve,

Vagy erős hittel Istenhez emelve.

Mindezt öregúr, nem mintha kihozná

Kopogójábul - csak képzeli hozzá;

S ha nem sikerül kivitelben a dal:

A két öreg szerszám egymásra utal.

De azért nem tűri rajta meg a port;

Emlékezetes neki minden akkord;

Egy hang: s feledett régi dalra émed -

Szövege cikornyás, dallama német.

Az öreg úr így, dalai közt élve,

Emlékszik időre, helyre, személyre:

Kitől, mikor és hol tanulta, dalolta

Ezt is, amazt is, gyermekkora olta.

Néha egy új dalt terem önkint húrja,

S felejti legott, már ő le nem írja;

Később, ha megint eszébe ütődik:

Álmodta-e, vagy hallotta? - tünődik.

Sokra bizony már alig viszi dolgát:

Ő is „minden nap feled egy-egy nótát”;

Nem is a művész babérja hevíti,

Csak gémberedő ujját melegíti.

Gyakorold is, amit valaha tudtál,

Hasznát veheted, ha nyomorba jutnál;

Ha kiűlsz, öregem! vele útfélre,

Hull tán kalapodba egy-egy fillérke.

 

(1877. július 12.)

Képtalálat a következőre: „arany jános”