I.

Van-e zsidókérdés és uzsora?

A zsidók és az uzsora sziámi ikrek. Uzsora a zsidók letelepítése előtt is volt, de csak kis mértékben, óriássá azonban a zsidók remek kezelése alatt nőtt, hol sok a zsidó, az uzsora mindennapos csimborasszói magasságra emelkedett, hol a zsidó kevés, az uzsora alig észlelhető, a pénz olcsó, a végrehajtások ritkák, az ügyvéd kevés. Angol-, Olasz-, Franciaország, Hollandia, Belgiumban, hol a zsidó kevés, 6 percent is uzsora, Oroszország, Galícia, Romániában, nálunk, hol a lakosság 5 percentje zsidó, 12 percenten kezdődik, 1200-on végződött (midőn még az uzsora bekebelezése meg volt engedve, ennyit mutatott ki a máramarosi telekkönyv), az uzsorát némely keresztyének is szorgalmasan művelik, az ügyvédek kedvenc kereset ága, ezért is az ügyvédek a zsidók és uzsora leghűségesebb csatlósai, mit az uzsora meghagy, azt az ügyvéd számlája viszi el.

A zsidók és csatlósaik, az ideológok, mindkét kérdés létezését tagadják, büszkén hivatkoznak az országgyűlésre, mely a tapolcai zsidóellenes kérvényt majdnem egyhangúlag elutasította, az uzsorásokat majdnem megkoszorúzta, az áldozatokat leszidta, az uzsorásoknak törvényes ajtót nyitott, hivatkoznak a miniszterelnökre, ki a zsidókra dicséneket zengett, a hírlapokra, melyek a zsidóságnak tömjéneznek, az eszlári sakterek védelmére, a bírói ítélet utáni nyugalomra, az államügyész szerelmes nyilatkozataira.

Az országgyűlés hangulata, sőt határozata valamely kérdés létezésének vagy nem létének nem bizonyítéka; mert a képviselők, kivéve a ritka egyhangú választásokat, csakis a többség véleményét jelzik, de nem a kisebbségét, — sőt sok esetben, midőn még az illető kérdés a választáskor még vita tárgya nem volt, a többségét sem, mert a választók a választáskor sem nem nyilatkozhattak, sem a képviselő véleményét ki nem kérhették. A politikai indítványoknál nem csak a lényeg, de az alak is dönt, melyben az szőnyegre hozatik. A tapolcai kérvény a zsidókérdést az országgyűlés elé elfogadhatatlan alakban terjesztette elő, mert nem hibáikat támadta meg, nem a visszaélések korlátozását és megbüntetését kérte, de az emberiséget és polgárjogokat támadta meg. A tapolcai kérvény ugyanis az emancipáció megszüntetését, vagyis 700 000 polgárnak kitaszítását kérte. Ily nagyszerű jogkobzást az országgyűlés még akkor sem fogadhatott volna el, ha illetők bebizonyították volna, hogy a zsidóság fele hazaáruló, mert egy vallásfelekezet tagja a másikért nem felelős, csak a tettest, az ártatlan nőt és gyermeket azonban büntetni nem szabad. A tapolcai kérvény tehát oly eszmét tűzött ki, melyet elfogulatlan szabad ember nem támogathatott. Az uzsora-vita az uzsorát, mint bűntényt is léhán tárgyalta, felfedte tudatlanságát és rosszakaratát, de végre is nem szentesítette.

A miniszterelnök és főállamügyész nyilatkozata valamely kérdés létezésének megbírálásánál nem dönt, mert a legeszesebb ember is lehet makacs, elfogult, vak — ha valaki szemeit befogja, az elefántot sem látja meg —, az állam főügyésze még eddig a politikai téren babérokat nem szerzett. Közelebbi ismerősei valóságos osztrák szabású doktornak tartják, ezek pedig a zsidókat imádták, a sajtó ezen kérdésben részrehajló, mert 212 zsidó újságíró van, ezenkívül több ügyvéd és újságíró képviselő, az elsők faj, a másodikak érdek-rokonságnál fogva pártfogolják a zsidókat és az uzsorát. Különben is a zsidók, hol érdeküket veszélyeztetik, ügyesek és nagylelkűek. Az eszlári metszők védelme bemutatta a rituális gyilkosság valószínűtlenségét, melyben úgy is kételkedtek, igazolta a zsidók nagy hatalmát, mert a 6 metsző érdekében többet tettek, mint az összes magyarországi vádlottakért, bebizonyította a világ zsidósága szoros kapcsát, mert ügyüket az idegen sajtó is felkarolta, mert a szegény saktereket oly hírneves ügyvédek védték, kik rajongós emberi érzelmekből nem szónokolnak, sem az igazságügyminiszter által megszabott díjért harmadik vármegyébe ügyvédi gyakorlatra nem járnak. Általában Szabolcs megyében magában minden a régi állapotban maradt, mert az eszlári ügy a zsidókérdésnek csak tyúkszemét képezte, mely csakis a vallási rajongókat tüzelte, ezek száma azonban ma már kiszámíthatatlan kis töredék.

Az országgyűlésnek a zsidó ügybeni napirendre térése, a gyenge uzsora- vita, a rossz törvény azonban sem a zsidó, sem az uzsorakérdést meg nem szüntette.

Zsidókérdés van, mert míg múlt évben Pozsony megyében mutatkozott, ma Zalában és Somogyban dühöng és senki sem állhat jót, hogy amit kötéllel és szuronnyal kiirtanak, nem fog-e máshol nagyobb mérvben mutatkozni. A zsidó barátok és zalai mozgalmat általános birtokellenes támadásnak hírlik, a zsidóellenes mozgalomért az antiszemitákat, sőt némelyek az urakat is vádolják. Az antiszemiták ma az országban, mint antiszemiták igen kis töredéket képeznek, lapjaikban, irataikban ostorozzák a zsidókat, de csak gyengéiket, sem vallásukat, sem vagyonukat meg nem támadták, nagy védnökük, az államügyész Istóczyt perbe is fogatta, de az esküdtszék felmentette. Az antiszemiták vezetői tisztes egyének, kik a zsidót gyűlölik, sok tekintetben elfogultak, de jellemes egyének, tehát róluk jogosan fel nem tehető, hogy céljukat törvénytelen zendülés által akarják elérni. Nem jellemes, okos emberektől feltenni sem lehet, hogy rablószövetséget alakítsanak, mert a rablás minden nemzetnél, minden időben menthetetlen bűn, az ily cselekmény az ügynek, melyet képviselnek, csak ártana, mert minden becsületes és vagyonos embert, még azokat is, kik a jelen viszonyokkal elégedetlenek és a szemitákkal ellenszenveznek, a zsidók táborába hajtana. — A zalai és somogyi lázadás, a törvény nyílt megsértése az állami rend elleni menthetetlen lázadás, embertelen bűnös merénylet, mert a zsidó, éppen olyan ember, mint bárki más, az ő vagyona, személye éppen oly szent és sérthetetlen, mint bármely más polgáré. — A lázadás anarchikus, de általában nem birtok elleni mozgalom, mert a más vallású polgároknak sem vagyonát, sem személyét nem támadta meg; a földosztó pedig nem válogat, de az esztergomi érseket a zsidó rabbinussal egyenlően rabolja meg . . . Az urak elleni vád szemtelen rágalom, mert a népet bárki ellen csakis buta rajongó uszíthatja, a magyar úr a műveltség azon fokán áll, mint bármely európai osztálytársa; a vallási vakbuzgóság Magyarországon ismeretlen mérges növény; a földbirtokos a zsidót nem nélkülözheti, mert a kereskedelmet a zsidóság közvetíti, nem szereti a zsidóság kinövéseit, de a zsidót, mint embert nem gyűlöli. Az úri tisztviselőket a mozgalmak meg nem akadályozásáért hasonlólag vádolni nem lehet, mert a mozgalom észrevehetetlen titkos jellegű, talán még hónapokig elhúzódhatott volna, ha a zalaegerszegi zsidó szabó a pápista lakatost meg nem veri, — az alkotmányos tisztviselő bizonyíték nélküli feladásokra katonát nem rendelhet. Sem tények hiányában zavargásokat akkor, midőn még arról tudomása sincs, nem jelezhet, azt pedig, hogy erről tudomása nem lehet, bizonyítja az, hogy maguk a zsidók, kik korcsmárosok, kiskereskedők, tehát a néppel folytonosan érintkeznek, kik a falusi elöljárósággal mindenütt belső viszonyban vannak, semmit sem gyanítottak, tehát a mozgalom vagy hirtelen tört ki, vagy nagy titokban készíttetett elő, erről tehát a szolgabíró, kinek rendőrei nincsenek, tudomással nem bírhatott.

A hangulat általában zsidóellenes, a zsidókkal nem csak a zalai és somogyi rablók ellenszenveznek, de idegenkedik tőlük az ország minden fajú, rangú és vallású lakosainak nagy része, csakis az ügyvédek szeretik, mert pöreik kétharmada zsidó per és a zsidó legjobban fizet, mert a zsidó csak egytől fél, a fiskálistól.

A zsidók elleni idegenkedés sok tekintetben alapos. A zsidót kizárólag a haszonvágy vezérli, a zsidó a paraszt és herceg iránt udvarias, míg alkuszik, vagy szerződik; ellenben gőgös és részvétlen a bukott iránt (e tulajdona különben közös keresztyén üzlettársával), családjában és templomában idegen nyelvet beszél. Magyarország ideiglenes tanyája, a milliomos Bécsbe vonul, magyarnak csak fele iratta be magát. Bár a zsidóság a pénz ura, a magyar intézetekre, az akadémiára, magyar színházra, ludoviceumra nem áldozott és nem áldoz; az irodalmat, népnevelést, művészetet nem pártolja. Pesten a német színházat és általa a németséget ő tartja fel, börzéje, kereskedelme német. Az országos nagy rebachu vállalatokat a zsidók monopolizálják, ha a haszon csak mérsékelt, mindenféle ürügy alatt milliomos kárpótlásokat szavaztatnak meg. A zsidók szabályozzák a birtokot, a terményárakat és kamatlábat. A bankokat, takarékpénztárakat a zsidók igazgatják, nem miniszterek, nem képviselők, de ők a helyzet urai; érdekeik előtt meghajlik a kormány, a törvényhozás, az irodalom. A közönség tudja és érzi ezt, bár a keresztyén kerítő és szolga a megvetést, a büntetést sokkal jobban megérdemelné a zsidó úrnál, az eszközök iránt elnéző és főleg és kizárólag a hirtelen meggazdagodott idegen zsidót gyűlöli.

A zsidó pénzemberek közt az ország kereskedelmi és uzsora pagonyokra van felosztva, a befészkelt uzsorás kereskedővel más zsidó nem versenyez. — Az árverést falun és a fővárosban ők monopolizálják, részint, mert a keresztyén restell árverelni, részint, mert kevés pénze van, s ha esetleg vállalkozik az árverés hiénája, hogy elijesszék a fehér hollót, fillérenként órákig árverelnek, míg a versenyző türelmét vesztve visszavonul. — A zsellér, a cseléd, az ¼ helyes gazda, elsősorban a falusi korcsmáros, bérlő, szatócs fejőstehene. — A cseléd nagy része korhely bérét előre elissza a zsidónál, úgyannyira, hogy a negyedik fertályra, a kukorica terményre a zsidó tartja a zsákot, és kölcsönöz 100 percentre újólag. — A zsellér, ha szorgalmas is, keresményéből csak közép esztendőben fedezi szükségletét, rosszban mindenik a zsidóra szorul, hasonló helyzetben van a fertályos és mert adója, párbére 30—40 forint, ezekre leszámolva holdanként 3—4 forintot csakis közép évben élhet meg földje termése, és munkája után, rossz évben tehát, vagy ha szerencsétlenség sújtja, a zsidóra szorul, mert a takarékpénztáraknál elsősorban igazolni kell a birtokállományt, ez ügyvéd nélkül nem eszközölhető, az maga negyven forint, szerezni kell más két aláírót, s meg kell nyerni az intézeti ügyvédet, vagy valamely befolyásos bizottmányi tagot, egy év alatt törleszteni kell a tartozás felét, ki tehát ősszel a takarékpénztártól 200 forintot kölcsönöz, kiad az ügyvédnek 40 forintot, forgató és pártfogóra 4 forintot, útiköltségre 4 forintot, kamat 20—68 forint, marad 132 forint, ha a kölcsönt az illető egy év alatt visszafizeti, tényleg fizet érte 30 percentet, ha pedig 4 év alatt, akkor is 15 percentre jön; ha egy év alatt visszafizeti, ha a kölcsönt élete fenntartására veszi fel, miután a takarékpénztárnál 8 hónap alatt 200 forintért 72 forintot kell törleszteni és ezt aratásig csak a felvett összegből törlesztheti, levonása után rendelkezésére marad 54 forint. — Miután tehát a takarékpénztári kölcsön nehézkes és drága, felveszi a falusi zsidótól, ad kamatba 1 mázsa búzáért hat hónapra ¼ mázsát, 1 mázsa kukoricáért egy évre 1 mázsa gabonát, mindkét üzlet 50 százalék. — A városi zsidó a paraszttól a piaci üzletnél elcsal a mérésnél 1 méter mázsánál 2, a számadásnál 1, összesen 3 kilogrammot, mi 30 krajcár, és miután a vevő egy hét alatt megforgatja, 150 percent nyereség. — A nagyobb revier zsidó jó barátságban van a gazdatiszttel, jegyzővel, pontosan tudja, mikor szorítja a csizma a közép birtokost, a baj közepette hajlongva, szíveskedve megjelenik, a termény egy részét 50 krajcár, 1 forint méter mázsai jutalommal megveszi, fizet egy mázsa búzára 5 forint előleget, vagyis nyer 40 százalékot. A nagy uraknál szövetkeznek a jószágigazgatókkal, a nagy urak uradalmai, részben a szövetség következtében fényes felszerelés mellett holdanként jövedelmeznek 3—5 forintot. Ha a birtokost aszály, rozsda, üszög, marhadög sújtja, biztosíték mellett a zsidó is halasztást ad, de az árakat és kamatot tetszés szerint szabályozza, három rossz év a jelenlegi törvények mellett kész bukás. —; Hasonló a városi kis házbirtokos, mesterember, kis szőlőbirtokos helyzete, a mesterembernek nincs üzlet tőkéje, ha üzlete pang, fizet 50—100 percentet, a kis szőlőbirtokos, ha rossz a termés, a jövő termést leköti negyedrész áron; a kis házbirtokos, ha lakója megbukik, házat igazítani kell, kiszámíthatatlan kamatot kötelez, hogy családját pár évig tengethesse.

A zsidóság ellenében a kereskedő helyzete is kényes. Az országos nagytőke a zsidóknál van, a zsidó zsidónál vásárol, a zsidó a zsidónak olcsóbban hitelez, ha megbukik a zsidó, társának halasztást ad. — A zsidónak nagyobb lévén hitele, nagyobb mennyiségi árucikket forgat, mennél nagyobb a forgalom, annál nagyobb a haszon. A keresztyén kereskedő csak saját tőkéjére és a takarékpénztárakra támaszkodhatik, ezeken a kis városi kereskedő csak kis tőkével rendelkezik, kis tőkével a nagyhitelű zsidó kereskedővel nem versenyezhet, a takarékpénztáraknál a zsidók az urak, a kamat magában is uzsorás, mert a vidéki 9—10 percent, a bizottsági pártoló ügyvéd pártfogása ismét 2—4-ig, ha tehát az illető nem kereskedői matador, bekerül 11─14 százalékba, zsidó zsidónak szakállára nagymértékben ad, vagyonosnak 8, szegénynek 10 percentre, a hitel a zsidóra annyival is könnyebb, mert a pesti nagykereskedés majdnem minden főága zsidókézben van, a hitelező a hitelt árucikkekben adja, nyer a cikken, tehát már ennélfogva is olcsóbb hitelt nyújthat. — A zsidók és fiskálisok (mert a zsidóknak ezek a legtöbb szövetségesei) azt mondják, a kereskedelem nem zsidó kiváltság, a takarékpénztár nem zsinagóga, a pénz árucikk, a zsidógyűlölet tehát csakis indokolatlan irigység. — Kétségkívül a jelenlegi nyomorult pénzügyi helyzetet nem egyedül a zsidók idézték elő, de előidézte a törvényhozás, mely titokban az uzsorát pártolva a hitel eszközeiről nem gondolkozott, a zsidók a takarékpénztárak urai, hasonlóan nem csalás és erőszak által lettek, de aratják, mert a takarékpénztárak kedvező jövőjét látva a részvényeket kezdetben megszerezték, hogy a zsidók kedvező helyzetüket felhasználják, ezt nekik elméletileg felróni nem lehet, mert azon takarékpénztáraknál is, amelyeket a keresztyének vezetnek, a két, sőt három percentes girot az ismeretlen tekintély nélküli egyénektől a befolyásos tagok megveszik. A pénz kétségkívül árucikk, hogy a forgó tőke csekélysége miatt a pénz drága, ennek sem a zsidók az okai, de oka a magyar törvényhozás, mely célszerű intézkedés által a pénz szükségén nem segít, mely az uzsora megakadályozására szigorú törvényt nem hoz, nemcsak a zsidó uzsorás, da a keresztyén közt is van vérszopó elég, a keresztyén uzsorás semmivel sem jobb a zsidónál, sőt rosszabb, mert a zsidó a bajos zsidón segít, a keresztyén saját testvérét is megöli. A megkopasztott egyén azonban a közvetett okot nem keresi, a megbüntetett dohánycsempész nem haragszik a miniszterre, de a fináncra, ki elfogja, a finánc pedig csak a miniszter, a miniszter pedig a törvényhozás eszköze. Így a közönség is nem a kormányra, nem a törvényhozásra haragszik, mely a kötelet a zsidó kezébe adta, mellyel az őt megfojtja, de gyűlöli a zsidót gyors gazdagodásáért és lelketlen eljárásáért, pedig ha a zsidónak törvényes kötele nincs, a zsidó nem fojtogathatná, az ügyvéd, sokszor a bíró is osztozik a zsákmányon.

A zsidók elleni gyűlöletet növeli a zsidóknak a közterhekbeni mesterkélt csekély részvéte, a nagy pesti tőkepénzesek, uzsorások, kereskedők alig fizetnek nagy forgalmuk és jövedelmükhöz mérve valami adót; a falusi, kisvárosi uzsorás is igen gyengén van megterhelve. A zsidókból a falusi jegyzők és mások segélyével katonának aránylag igen keveset soroznak be, a zsidóknak még az állambérleteknél, dohánytermelésnél is közhír szerint kiváltságuk van, a legjobb bérletek zsidóké, a kormány a zsidó hátralékos iránt igen kegyes, a dohánytermelős zsidók gazdag előlegekben részesülnek. — A gyűlölet egyik indoka az elkülönülések, zárkózott helyzetek, hazaellenes irányok; a zsidó nem vesz el más nemzetiségűt és nem megy más fajbelihez férjhez, ez a hódítók szokása, a zsidó csak saját fajtájánál, saját vendéglősénél étkezik, saját mészárosánál vesz húst, a magyarországi zsidó szertartásainál a magyar nyelvet megveti és leginkább nem anyanyelvét, de a németet használja egymás közt, családjával németül beszél, a sok milliomos közt elvétve akad, ki a nemzeti intézetekre, vagy a keresztyén nyomor enyhítésére valamit áldoz. A miniszterelnök úr által megénekelt Haynau-adó nem hazafiságukért, de azért vettetett rájuk, mert Haynau a zsidókat személyesen gyűlölte.

A kereskedelmi könyveiket, levelezéseiket németül viszik, a politikus pártvitákba tettlegesen részt nem vesznek a szereplők, ma kölcsön üzérek, vasúti engedményesek, építési állásba vállalkozók, ha az önkényuralom megújulna, lennének hódoló szolgák, mint voltak 50—67-ben; a zsidónak általában nincs elve, csak érdeke, ennélfogva, ha érdeke követeli, részt vesz a politikában, de mindig a kormány mellett. A zsidó, amíg szegény, engedelmes, midőn azonban a fütyölőből százezres, milliomos lesz, gőgös, követelő. A földművest általában még a legrongyosabb is megveti, midőn megcsalja: János bácsi, de háta mögött hitvány paraszt.

A zsidók elleni gyűlölet tagadhatatlan és általános, Pozsony-, Zala-, Somogy megyei rablások e gyűlöletnek csak paránya, a gyűlölet tagadása, a katonaság tömeges zsidóőrségei degradációja, a statárium felállítása által a zsidókérdést el lehet nyomni, de megoldani nem lehet, a zsidókérdés főleg csak az uzsora megszüntetése által oldható meg, mert míg az uzsora lehetséges lesz, minden zsidó uzsorás, ennélfogva gyűlölet tárgya marad az uzsorás, a zsidók bérencei elvileg és gyakorlatilag tagadják. Szerintük a pénz árucikk, tulajdonosa, mint más árucikket a lehető drágábban helyezheti el, az uzsora ennélfogva szabados cselekmény. Ezen okoskodás csakis elméleti alappal bír, gyakorlatilag azonban, miután az állam főfeladata az egyesek jóllétének megvédése és emelése, a közerkölcsiség fenntartása és fejlesztése, az állam jogosult és köteles minden káros cselekményt megakadályozni, ha az állam magát csak az elmélethez kötné, ársenicum, vagy bármi más méreg szabadon árulható volna, mert ez is árucikk és több ember-, s állatbetegségeknél orvosság. A kéjleány bárhol kéjeleghetne, mert a kéjelgés eszköze elvitathatatlan tulajdona, tehát mint tulajdonát bárhol elárusíthatná. A korhely polgár az utcán kurjongathatna, mert az utcához, mint polgárnak, neki is joga van; a tulajdonos a döglött vagy büdös húst elárulhatná, mert tulajdona, a vevő megszagolhatja, de a vételre nincs kényszerítve; nem tehet így azonban egyik sem, mert e cikkek korlátlan árusítása részint a közerkölcsiséggel, részint a közjóléttel ellenkeznék. — Az uzsora tönkreteszi a polgárt, az egyén megrablása, szorultságának felhasználása, az állam ilyet nem tűrhet, mert ha polgárai tömege tönkremegy, az állam is elbukik; az állam tehát az uzsora ellen jogosan rendelkezhet, rendelkezése az egyén jogát nem sérti, mert a törvény mindenkit kötelez. Az uzsora létezését kétségkívül helyezi a földbirtok helyzete, az országos kamatláb, a telekkönyvek, a számos öngyilkosságok, a mindennapos birtok árverések. 10 év alatt az országban 1 hold föld ára legalább 25 forintra esett le, leesett pedig, mert az uzsora által elpusztított földbirtokosok kamataikat sem bírván fizetni, birtokukat részint önként eladták, részint birtokaik árverés útján eladattak s mert a pénz az uzsorások kezében van, a birtok kínálat megszaporodva a birtok értéke leesett, a birtokokat olcsó áron az uzsorások vették meg, leesett az ár azért is, mert a szabad uzsora még tisztességes 12 százalékot jövedelmez, míg a birtok csak 6-ot, a tőkepénzes tehát pénzét inkább uzsorára helyezi el. — A bukottakat hanyagsággal és könnyelműséggel vádolják, ez ma nagyrészt valótlan; Hevesben, a legtermékenyebb magyar megyében 10 év alatt 35 virilista bukott el a társadalom minden osztályából, egyik sem költött túlságosan, de különbség nélkül mindegyiket az uzsora ölte meg. Kétségkívül mutatták ki az uzsorát a kamatláb megszorí-tásakor a telekkönyvek, Máramarosban és Ungban 800—1200 percentig találtattak betáblázott kamatok, mi volt, az él ma is, csakhogy titokban burjánzik. — Mutatják azt a takarékpénztárak kamatjai, a takarékpénztárak Európa nagy részeiben a legolcsóbb pénzintézetek, mert tőkéjük kis forgó tőkéből áll, miután a betevő pénzét bármikor kiveheti éspedig biztosan, nagy kamatot nem követelhet, mert másnak el nem helyezheti, tehát a takarékpénztárak forgó tőkéje olcsó, 4—5 percentes, a váltók kétségkívül biztosak, mert a vidéken helyeztetnek el, a birtokosok helyzetét az intézet ismeri, három áll a váltókon, mindhárom 3 vagy 4 hónap alatt meg nem bukhat és mégis a kamatláb a pesti egy pár főbb intézet kivételével 8—10 percent, ha a jóhitelű birtokos csak 10—12 százalékra is kaphatna pénzt, nem keresne két barátot, de felvenné 10 %-ra a tőkepénzestől, de mert az így nem ad, igénybe veszi a takarékpénztár hitelét, ha már a kétségkívüli sem kap saját aláírásra 10—12 % alól, a terheltebbtől egyesek vesznek 15—20 percentig. — Uzsora tehát van éspedig nagymérvű és ez nem csak egyeseket, de az ország minden: rangú és vagyonos lakosait rágja.

II.

Az állam érdeke követeli-e az uzsora és zsidókérdés megszüntetését?

Mind az uzsora, mind a zsidókérdés megszüntetése kétségkívüli államérdek. — Államérdek az első, mert az állam hatalma fennállásának alapját a polgárok vagyona képezi, szegény állam az önálló államiság drága terheit nem képes viselni, az egyén szegényedése fokozatosan halad; Magyarország összértéke 12 év alatt a földrétnél 25, az erdőnél csak 10 forintot véve, 1,000 milliót esett, ha ez 12 évig így halad, az ország államiságát nem lesz képes fenntartani, az egyesek bukását az állam bukása fogja megkoronázni. 72—76-ig két pénzügyminiszter mondta: az államnak mindegy, ha a birtok a zsidó kezére jön is, a középosztálytól, a zsidó az adót még jobban fizeti. Valóban gyarló forgalom, mert az államnak nem az adó pontos fizetése egyedüli célja, de az, hogy az ország minden osztálya lehetőleg vagyonos legyen, téves nézet, másodszor azért is, mert az a birtokos, ki egész életében a földdel foglalkozott, jobban ért a földműveléshez, mint a zsidó, ki a földet nem ismeri, a régi birtokos tehát egyenlő segédeszközökről rendelkezve, többet is termel. A birtok értékcsökkenése azáltal, hogy a birtok egy része biztos kezekbe kerül, nem szűnik meg, mert a kínálat apad ugyan, de miután ma a birtok vevői egyedül a zsidók, ha egy része birtokot vesz, a birtokvevők száma is fogy, ennek következtében a később sokba került birtok olcsóbban fog eladatni; ezen miniszter urak csak úgy értek volna célt, ha a zsidók magyar Palesztinát óhajtván alapítani, az egész országot megvették volna, ehhez azonban sem kedvük, sem elegendő pénzük nincs, mert a zsidó birtokos csak úgy vesz, ha nagyon meggazdagodott, vagy ha igen olcsón vehet. A zsidók tömegesen birtokvétele káros azért is, mert a kereskedelem főtényezői a zsidók, ha birtokot vesznek, ezen tőke a kereskedelemből kivonul, tehát általa a kereskedelem is veszít.

A jelenlegi magyar birtokos osztály fenntartását a magyar állam fennállása is követeli, mert ez az osztály minden időben hű volt a hazához, áldozott, küzdött, ha ez az osztály elbukik, Magyarország lehet zsidó ország, német gyarmat, de magyar nem lesz, a birtokos osztály érdeke s általa Magyarország az uzsora megszüntetését követeli tehát, mert az uzsora ellenében a magyar birtokos osztály fenn nem állhat.

A zsidókérdés megszüntetése hasonlóan államérdek, mert a zsidók a lakosság 4,5 százalékát képezik, e tekintélyes lakosság, a nagy többséggel továbbra is ellentétes polgári állást nem foglalhat el, a többséget nem uralhatja, az ország katonasága nem arra való, hogy a zsidóság őrseregéül szolgáljon, — de viszont a zsidókat a rajongó tömegnek áldozatul odadobni nem lehet, mert emberek és polgárok éspedig sok tekintetben hasznos polgárok. Azok, akik a zsidó támadást csak helyi kórtünetnek tekintik, csalódnak, a gyűlölet megvan az egész országban, egy véletlen lángra lobbanthatja a tüzet, rendezni kell tehát a zsidó ügyet sziámi testvérével, az uzsorával egyszerre és mihamarabb, míg a birtokos osztály megmenthető, míg a zsidógyűlölet általános nem lesz.

III.

Az uzsora megszüntetésének módjairól.

Az uzsorát Európába kétségkívül a zsidók hozták be, ők ápolták és tökéletesítették nálunk is, de az uzsora óriás növekedését nem csak ők, de a magyar kormány gondatlansága, az uzsorások titkos pártfogása is okozták. A rossz hitelviszonyok megszüntethetők a zsidók kikergetése, polgári jogaik megszorítása nélkül, meg kell szüntetni az okot és megszűnik az okozat. Az uzsorát bűnténnyé kell minősíteni, meg kell határozni a kamatlábat, a kölcsönt bizonyos alaki kellékekhez kell kötni, az uzsora megbüntetését különleges intézkedések által lehetővé kell tenni; országos pénzügyi intézkedéseket kell életbe léptetni, melyek az uzsorát lehetetlenné tegyék.

Az utolsó országgyűlési vitában, igen sokan a kamatláb megállapítását jogtalannak nyilatkoztatták és az uzsoratörvényt mint a tőkepénzes osztály jogait sértő intézkedést tüntettek fel. — Ez téves okoskodás, a törvényhozás mindenről, mi a tulajdont, az egyéni szabadságot nem sérti az állam, a többség, az egyén érdekében törvényt hozhat. — Az uzsoratörvény a tőkepénzes jogát nem sérti, mert a pénz értékesítésének nem a kölcsön az egyedüli módja, a tőkepénzes tehát pénzét uzsora nélkül is értékesítheti, nem sérti tulajdonjogát, mert nem rendeli el, hogy a tőkepénzes általában bárkinek is kölcsönözzön, a kamatlábat annálfogva is meghatározhatja, mert a tőkepénzes tőkéjét vagy kamatjait közegeivel az állam hajtatja be, a törvényt a tőkepénzes ismeri, : ha a kamatot kevesli, nem kénytelen kölcsönözni. — Nem sérti érdekeit, mert a szokásos 6 százalékos kamat Európában a legmagasabb kamat, ennyit ma semminemű papiros nem jövedelmez, a takarékpénztárak ma 4—5 percent kamatot adnak. — Az állam a kamat meghatározási jogát már 800 éve gyakorolja. Az állam érdekszövetség, az állam olyan cselekményeket nem pártolhat, melyek erkölcstelenek, a többség érdekeivel ellenkeznek, az uzsora erkölcstelenség, mert egyesek tudatlanságát, gyengeségét, a kedvezőtlen viszonyokat felhasználva százezreket koldussá, nyomorultakká tesz, az uzsora 12 millió lakosra esik, a csapás 700,000-re haszon, 5 százalékra hasznos, 95-re káros, 5 százaléknak 95 százalék érdekeit alárendelni nem lehet. — Az állam a közérdek tekintetében a tulajdonról is rendelkezik; a dohány a birtokosnak elvitathatatlan tulajdona, dacára a tulajdoni jognak dohányt csak az termelhet, kinek a kormány a termelést megengedi, az engedélyezett termelő dohányát a kormánynak köteles a megszabott áron eladni; a futóhomokot tulajdonosa, akár van pénze hozzá, akár nincs, köteles beültetni, hogy a szomszédja területét meg ne rontsa; a tulajdonos saját birtokán vízimalmot nem építhet, ha a szomszédjára káros, az erdőtulajdonos erdejét csak az állam által meghatározott szabályok szerint használhatja, a birtokos, ha szomszédjának kárt okoz, a határában lévő folyót, tehát sajátját nem szabályozhatja; a törvényhozás a dézsmás szőlőket odaadta még ott is, hol a szőlők az úrbér megszüntetése után keletkeztek és a szerződők előre minden lehető, később bekövetkezhető törvényes kedvezményekről lemondtak, az ősiséget eltörölték és sok ezreket, százmilliókat érő jogtól és vagyontól megfosztottak. — Azon az alapon s jogon, melyen az állam mindezeket elrendelte, az uzsora eltörlését és az uzsorások megbüntetését is elrendelheti.

Az uzsora megakadályozására a váltó képességet meg kell szorítani, a váltó és kötelezvény érvényét a törvény által meghatározott feltételekhez kell kötni. — Az uzsorának legbiztosabb áldozatai a nők, az írni és olvasni nem tudók, az asszonyok általában számítani nem szoktak és nem tudnak, ki írni és olvasni nem tud, nem tudja, mi van a váltóban, az uzsorás által tehát biztosan kizsákmányolható, mert a név aláíró mindig az uzsorás emberé, a nők az írni- olvasni nem tudóktól, tehát a takarékpénztári váltók kivételével a váltóképességét el kell venni. — A többinél kötelezvények és nem kereskedelmi váltóknál be kell hozni a pénznek két tanú előtti leszámolását; ez a kölcsön gyorsaságát ugyan megnehezíti, de az egészséges forgalmat nem akadályozza, a pénzadó leginkább városokban lakik; a kölcsön ritkán rögtönöztetik, de az illetők rendesen előlegesen megbeszélik s a kölcsön legalább 24 órával, néha napok, hetek múlva létesül; a városok az írástudóktól hemzsegnek, falun van jegyző, pap, tanító s hol esetleg az írástudók hiányzanak, a hitelező és kölcsönző a tanúkról előre gondoskodhatnak. — Kétségkívül a váltóknál kevesebb a tér, de a váltó hátán van hely, hová a termés a pénz leszámolásátóli bizonyítékot beírja, anélkül, hogy a forgatók kiszoríttatnának. A törvény legjobban kijátszható a termény, állat, ital árucikk kölcsönök által, a búza értéke métermázsánként minőség szerint 10 frt 50 kr, pesti ár mellett 2 forintot, a bornál hektoliterként 3 frt, az árpánál métermázsánál 2 forint a különbség, egy jó ló ára 1000, a gebéé 100 frt, az uzsorás tehát, ha törvény a csalást ki nem zárja, 100 méter mázsa üszkös vagy garas búzát elad ma váltóra. Pesten 1030, ad két rossz lovat 1000 forintért, az összes valódilag megér 1000 forintot, de az uzsorás kiállíttat róla 3 hónapra 2000 forintos váltót, az istentelen csalás, mert 400 percent, a rendes bíró a mostani törvények szerint az uzsorást el nem ítélheti, mert régi jogi „axioma res tantum vates quantum vendi potest” minden annyit ér, amennyiért eladható; ennek megakadályozására törvényt kell alkotni, mely a váltónál a másnemű pénzkölcsönön kívül minden más kölcsönt tiltson el. — Kell ez, mert különben az uzsora konstatálható nem lenne, mert az uzsorások kölcsöneiket termény alakban adnák. Ezen törvény elméletileg az egyéni jog korlátozásának látszik, gyakorlatilag azonban nem az, mert a kölcsönvevő szükségének fedezetére vesz kölcsönt, a kölcsönvevő bármire legyen is szüksége, azt készpénzen megszerezheti, a kölcsönadó nem termény, de pénzbeli kielégítést követel, tehát a kölcsön csakis pénzben, vagyis oly értékben adható, melyben a visszafizetés kiköttetik; ma minden tárgy értékesíthető, tehát az illető kölcsönadó árucikkért a kölcsön előtt pénzzé teheti ; kétségkívül megtörténhetik az, hogy a 8 frt tényleges folyó árral bíró búza 9 hónap múlva 10 forintot fog érni, ez azonban már a spekuláció eredménye, de lejjebb is szállhat a kölcsön, azonban tényleges üzlet és nem spekuláció, ennélfogva a kölcsönnek tényleges csalhatatlan alappal kell bírni.

Az uzsora a legravaszabb cselszövény, a rendes bíróságok az uzsorát alig büntethetik, mert a rendes bíró lelkiismerete, belső meggyőződése a közvélemény után nem ítélhet, neki magát szorosan a bizonyítékokhoz kell tartani, a bíró tehát csak az ostoba, ügyetlen uzsorást ítélheti el, ellenben a helyi bíróság előtt, mely az egyént ismeri, mely meggyőződése után ítélhet, a valószínűség, a való bélyegével bír, a rendes bírót az egyént nem ismerve, az ügyvédet 30 forinttal is már könnyen félrevezethetik, e rendes bíró esetleg pénzzel is megvesztegethető, ellenben a lelkiismeretét követő bíróra az ismert uzsorás Kék Jakab mellett felhozott álokoskodás semmi befolyással nincs, mert tudja, hogy Kék vérszopó uzsorás, ismeri műveleti módját, ismeri áldozatait. — Az uzsorás feletti bíráskodást tehát az esküdtszékekre kell bízni. — Az esküdtszékeknél fedve van a vádlott is, mert egy bizonyos számú esküdtet eldobhat, azt feltételezni, hogy a vádlottnak mindenki ellensége, ha ez maga azt bizonyítja, hogy az illető megátalkodott gonosz, mert tisztes egyénnek egy egész vidék ellensége nem lehet. — Az uzsoraügynek az esküdtszéki bírósághoz áttétele kétségkívül különleges eljárás, de az uzsora különleges veszélyes cselekmény, annálfogva tekintve a magyarországi viszonyokat, az elősorolt indokoknál fogva különleges elbírálást is igényel. — Az esküdtszéki eljárás magában az uzsorát megszüntetni nem fogja, mert a csempészt, csalót, tolvajt, gyilkost a törvény szigorúan sújtja, azért mégis van csaló, csempész, tolvaj, de mindenesetre el fog általa éretni az, hogy a büntetéstőli félelem sok uzsorást vissza fog tartóztatni, sok uzsorás kifosztott adósával ki fog a tárgyalás előtt egyezkedni. — Az esküdtszékeknek Magyarországban sok ellensége van, miután az esküdtszékeket a művelt Európa már elfogadta, nem támadják meg az intézményt, de az ország lakosait az esküdtszékek gyakorlatára képtelennek bélyegzik. — Ez téves fogalom, ez rágalom, mert mi kívántatik az esküdtszékekhez? Józan ítélő tehetség, és az írás és olvasási képesség, a vidéken dívó nyelvek tudása. — A magyar közönség értelmiségi tekintetben az angolokkal, franciákkal egyenlő fokon áll, az írni és olvasni tudók számosak, a legelhagyottabb vidéken is vannak értelmes városok, a vidék nyelvét minden birtokos, kereskedő, ügyvéd beszéli, a magyar nyelvet minden értelmes ember érti, az uzsora konstatálása törvénytudományt nem igényel, erre legsikeresebb az emberek és viszonyok ismerete, mivel csak az esküdtszék bírhat. — A nemzetiségektőli félelem alaptalan, mert némely, a nagyság hóbortjától vezetett felfújt nemzetiségi főnökök kivételével a köznép és polgárság magyar érzelmű. — A bűnnek nemzetisége nincs, az oláh, a szerb bűnöst fajrokonszenvből sem a szerb, sem a román fel nem menti. — Kétségkívül az esküdtek eddig hoztak több nem korrekt ítéleteket, ennek oka a szokatlanság és a rossz rendszer, a magyar kormány a tökéletes angol esküdtszéki rendszer helyett a hiányosabb franciát fogadta, ha a jelenlegit az angol esküdtszéki rendszerrel helyettesítik, az eddigi ferdeségek meg fognak szűnni.

Az uzsoratörvény a kereskedői üzletekre ki nem terjeszthető, mert a kereskedés 6 percentnél sokkal többet jövedelmez, például csak egy cikket veszek fel, a kávét, a trieszti cuba 1 frt 80 kr egy kilogramm, kisvárosban 2 frt 10 kr, a kisvárosi kereskedő tehát havi forgalmát 1 méter mázsára véve egy hónap alatt nyer 180 forinton 30, egy év alatt 360 forintot; 1 kilogramm cukornál 5 krajcár nyereség 100 percent; 1 kilogramm petróleumnál 2 kr, 12-szer megforgatva 100 percent nyereség, van azonban több romlandó tárgy, mely e nagy nyereséget, megromolván, leapasztja ; 1 méter 4 forintos posztónál 25 kr nyereség 12-szer megforgatva 75 percent ; egy darab 1 frt kendőnél 3 kr 36 percent. Kétségkívül sokat levon a kezelési költség, boltbér; mert akinek 10.000 forint tőkéje, 5,000 forinthitele van, lehet 4,500 forint évi nyeresége, de ebből a boltbér, csomagolás, két segéd, utazás, kamat levon 2600 forintot, tehát tiszta haszon marad 1900 forint, vagyis 19 százalék. — A terménykereskedés hasonló hasznot ad, egy 10,000 forint tőkével bíró kereskedő legalábbis 5,000 forint szolid hitellel bír, ezen ma megvehet 1800 méter mázsa búzát, minden mázsánál a legcsekélyebb nyereség 20 kr, ez 16-szor megforgatva ad 4680 forint hasznot; 16-szor pedig a kereskedő üzletében a mostani pangó viszonyok közt is megforgathatja, mert a búza élénk forgalma kezdődik július 20-tól és tart november 1-ig, az árpának élénk forgalma van augusztusban, szeptemberben, a kukoricának novemberben, decemberben, ez tehát 5 hónap, vagyis 20 hét; ezenkívül mérsékelt terményforgalom van négy hónapig, a haszonból a raktári zsák, segéd költségeket, kamatok, úti kiadást levonva mindig marad fel haszon 2000 forint, vagyis 20 százalék. — Míg a földbirtokosnak csak termés után fizethet a kereskedő, mindig fizetőképes, míg a birtokos a kölcsöntől hatot is nehezen fizethet, a kereskedő adhat 12-őt akkor és 8 percentje marad, tehát ami a birtokosnál bukás, az a kereskedőnél még nyereményes üzlet. — Az uzsoratörvényt tehát a kereskedelmi üzletekre ezen oknál fogva nem lehet kiterjeszteni, nem lehet a pénzszámlálást sem alkalmazni, mert míg a birtokosnál a kölcsön nem sürgős, a kereskedőnél az, mert néha, ha pénzt rögtön szerezhet, 24 óra alatt sokat nyerhet, ha a véletlen, vagy valamely üzleti calamitás által okozott hiányt nem fedez, rögtön fizetni nem tud: hitelét veszti, a hitelveszteség pedig kereskedelmi bukás.

Az uzsorát a törvény mérsékelheti, megtorolhatja, de csakis akkor szűnik meg, ha az állam minden osztály, hitel szükségletéről gondoskodik.

Az uzsora legjobban pusztít a zselléreknél, a nyolcad helyes földbirtokosoknál, az ellen a kis birtok eldarabolását gátló paraszt majorátusi törvények nem használnak, mert az osztály ínséges időkben adósodik el, gondoskodni kell tehát, hogy kenyere legyen és lehessen. Magyarországon a mezei munka, a fuvar keresett és drága, bármily családdal bír is a napszámos, vagy nyolcad helyes ember munkája, fuvarja után megélhet, sőt helyzete az amerikai munkás kivételével minden más munkásnál jobb, mert míg Belgiumban, Német-, Franciaországban a napibér 50, Angliában 85 kr, nálunk a téli 40 kr, a nyári 1 frt, az arató napszám középtermés mellett 3 frt 70 kr; egy pár jó munkás aratásban, cséplésben egész évi szükségletének háromnegyedét megkeresheti. Ha azonban betegség, rossz termés, elemi csapás sújtja, a kereset egészen megszűnik, ez pedig nálunk gyakori, mert 60—70-ig két aszályos, 70—80-ig egy aszályos, egy igen rozsdás esztendő volt. — Egy munkáscsalád évi kiadása papbér, községi költség és adóval 130 forint, a zsellér értéke házon kívül, miután a házat hitelalapnak nem tekintik, a Mátrán alul 100, felül 200 forint, a nyolc adósa 600 és 300 forint. A Felföldön, Erdélyben, még elméleti számítás mellett sem fedezheti szükségét rendes kölcsön által, mert kölcsön alapja 100 forint, szükséglete 130, de ebből a 100 forintból is le kell venni a takarékpénztári beszerzési költséget, kamatbért: 30 forintot, marad a kölcsönből valósággal 70 forint; ezt termékenyebb, drágább vidéken egy évet fedez, de a második már megöli. A magyarországi munkás a bort és szeszt imádja, iszik esztendei hitelre, mellékszükségletét is a zsidótól fedezi, s miután reá a takarékpénztári tőke drága, csakis a zsidótól kaphat pénzt, ez az elfogyasztott bort és más bolti cikkeket kétszeresen rója fel, a szegény embert kíméletlenül sajtolja. El kell tehát a korcsma hitelt törülni és takarék magtárakat kell felállítani; a korcsma hitelt ugyan az országgyűlés 4 forintra korlátozta: ez szemfényvesztés, ez haszontalan szabály, mert midőn 4 forintra szaporodik, az adós róla kötelezvényt ad és ezt annyiszor, amennyiszer szükséges, ismétli, e törvény még rosszabbá tette a helyzetet, mert eddig a korcsmáros az év végéig nem követelt kamatot, ma a 4 forint kamatozik, a 4 forintos kötvény a kupaktanácsra fényes üzlet: a korcsmai hitelt tehát el kell törülni, igyék, akinek van miből. Az országgyűlésen a bort és szeszes italokat, mint a munka támaszát, mint egészségi óvszert állították fel, ez nemigen helyes, ki egyszerre sokat iszik, megrészegszik, eldűl, ami az egészségnek nem árt, az a szesznél nem több 5 kr értéknél, ha a munkás idegennek dolgozik, a munkaadó adja a pálinkát, ha magának: 5, vagy 10 krajcárt elszakaszthat, akinek ennyi nincs, ha inni akar, dolgozzon előbb másnak; a 4 forintos hitel tehát csak a szűkkeblű birtokos, a zsidók érdekében hozatott be, a korcsma hitelt el kell feltétlenül törölni, csak a hitelhiány mérsékelheti az iszákosságot és uzsorát.

A takarék magtár az ínség, a kisebbek uzsorája ellen legbiztosabb óvszer, hol fennállnak, ismeretlen az ínség és uzsora, 12 évvel ezelőtt a takarék magtárakat maga a nép kizárólag felállíthatta volna, ma azonban, midőn a Felföldről és Erdélyből a kivándorlás mindennapi, midőn a gazdag bánsági megyék egyikében a paraszti terület 1/5-e adó árverés alatt van, a szegényebb osztályok által egyedül fel nem állítható, kell, hogy az állam és birtokos osztály felállításához járuljon éspedig következőleg:

1. Az állam gabona és árpa vételére adjon két év alatt 1, 400.000 forintot.

2. Minden birtokos, minden katasztrális hold búza, árpa, zab, kukorica, dohány, repce vetés után fizesse egy évben a kilogrammot, fizesse ezt két évig, vagyis összesen 1 hold után e célra adjon 12 kilogrammot. A zab adassék el és vétessék helyébe árpa, ezen átváltozás a mennyiség apadása nélkül eszközölhető, mert 1 kilogramm közönséges árpa 6 kr, 1 kilogramm zab majdnem egyenlő árú, miután könnyebb és 1 kilogrammra a zabból több megy. Termeltetik pedig búza, rozs, repce, dohány 7,200,000 holdon, ezután tenne az évi bevétel 432,000 mázsát, az állami 700,000 forint segélyből vétetnek 117,000 mázsa rozs, vagyis tenne az egy évi alap 549,000 mázsát régi mértékre átszámítva: 600,000 köbölt ─ 1,200.000 pozsonyi mérőt. Árpa, kukorica, zab termeltetik 6 millió holdon pr. 6 kilogramm tenne ez 360,000 mázsát, vagyis 405,000 köbölt tenne tehát az egy évi adomány 1 millió 14,000, a valóságos alap két év alatt 2.028,000 köbölt, 4.056,000 régi pozsonyi mérőt.

A takarék magtár ezt évenként kiadná aratás után természetben fizetendő 6 percentre, éspedig az év bármely szakában venné kölcsön az adós, a költségeket fedezné a község, a kamatok 17 évig tőkésíttetnének, ez ily módon 4,300.000 köbölre növekedve, 17 év múlva a kamatok tőkésítése beszüntetnék, 6 kamat felének jövedelme, mi közép számítás szerint 5 percenttel is 800,000 forintra tehető és a községi iskolákra fordíttatnék, a másik felének a kezelésen felül maradt összege pedig a közköltségekre. A kezeléssel megbízathatnék a jegyző és bíró; ellenőrizné elsősorban egy községi bizottság, mely állana, hol két felekezetű lelkész van, a lelkészekből, hol több nagyobb földbirtokos van, a virilis birtokosok által választandó virilis a községben lakó 1 nagybirtokosból, hol csak 1 hitfelekezet van, az előbbi módon választandó két virilis birtokosból, hol a községben csak egy virilis birtokos bír, ebből, ki ha helyben nem lakik, magát tisztje által helyettesíthetné és a lelkészekből, azonban csak egy lelkész lenne és egy virilis birtokos, a harmadik tag választatnék a 10 legnagyobb adófizetőkből, a község által választható azonban csak írástudó, el nem ítélt egyén lehetne. A legfőbb felügyeletet gyakorolná a megyei főispán, ki a sikkasztó bírót és jegyzőt jogosítva lenne felfüggeszteni, önhatalmúlag elzáratni és a bíróság elé állítani. Az állam a takarék-magtári intézmény által két magasztos célt érne el. 1 millió családot kimentene az uzsorások körmeiből, a népnevelés jövendő alapját megvetné.

Tervem ellen 3 ellenvetés tehető:

1. az állam szegény, nem áldozhat;

2. jogegyenlőségi államban a birtokos osztályt a proletariátusért terhelni jogtalanság;

3. az alap igen nagy, nem akad kölcsönadó, mert a magyar munkás csak ínséges időben szorul kölcsönre.

El nem fogadható az első ellenvetés. Az államnak polgárai iránt kötelezettségei vannak, az állam köteles osztálykülönbség nélkül az életfenntartás eszközeit megadni, mert az állam a polgárok egyesülete. Egyesületek állammá azért alakultak, hogy jólétüket közös erővel előmozdítsák, biztosítsák, az állam tehát köteles polgárait nemcsak jó törvényekkel, de anyagi áldozatokkal is segíteni, különösen köteles ezt a magyar állam tenni, mert könyökig nyúl a polgárok zsebébe, a nagy államterhek, a rossz törvények az ország minden osztályát, a zsidók és főpapok kivételével, tehetetlenné tette, az osztrák kereskedelmi szövetség által a jólét alapját megingatta. De az állam saját érdeke is parancsolja a munkásosztály segélyezését, mert a munkaerő az ország vagyonában 1 milliárdot képvisel, ha a munkás az uzsorások keze alatt elsatnyul, munkaereje is gyengül, ennélfogva értéke is kevesbül. Kétségtelenül bizonyítja azt a tót és magyar munkások közti különbség, a tót félannyit dolgozik, mint a magyar, és pedig ugyan egy megyében is, kevesebbet dolgozik pedig, mert gyengébb, gyengébb, mert rosszabbul táplálkozik, rosszabbul él, mert butább lévén az uzsora jobban kiszivattyúzza; ennélfogva magát jó táplálékkal nem láthatja el. Kétségkívül az állam nemigen hányhatja a milliókat, de ha van pénze inproduktív kiadásokra, bosnyák hódításokra, társulatoknak adott milliomos ajándékokra, van és kell lenni pénzének az ország lakosai jólétének biztosítására, kell annyival inkább, mert a munkaerő az anyagi jólét egyik főforrása.

A második ellenvetés jogi alappal bír, a joghoz merően ragaszkodva a birtokos osztálytól követelni nem lehet, hogy a munkásosztályon sajátjából segítsen; gyakorlatilag véve azonban a birtokos osztály érdeke is a segély mellett szól, mert rongyos munkás rossz munkás, ha rossz a munkás, több munkaerő szükségeltetik, tehát a termelés drágább; a magyar termelés egyik fogyasztója, az 1 milliót meghaladó falusi munkásosztály helyzetének javítását tehát a birtokos osztály érdeke is kívánja. A takarék magtárak felállítására kívánt segély nemigen veszi a birtokosabb osztályt igénybe, például: egy 600 katasztrális hold a birtok, melynek haszonbéri tiszta jövedelme 6,000 forint; egy év alatt ezen segélyhez járulna 12 mázsa rozs és 12 mázsa árpával, vagyis 140 forinttal, ez még nem valami görnyesztő teher, ismerek egy községet, hol egy felesleges hidat 3000 forintért készítettek, ebből 600 holdra esett több 100 forintnál; pedig ha ma elveszi a víz, senki sem bánja, mert felesleges jegyzői híd: egy ¼ telkes emberre esnék 20 kiló, vagyis 1 frt 20 kr, tehát aránylag a teher nem nagy, és tekintve a birtokos osztálynak a nép iránti atyáskodó szellemét, duzzogás nélkül elfogadtatnék.

Nem áll a harmadik ellenvetés sem, mert a népnek a legjobb helyeken már áprilisban nincs kenyere, sok helyütt az aratóknak a birtokos előlegez, a nagyobb rész azonban zsidó kölcsönből él, 2 millió köbölből nem esik egyre két köböl sem, márpedig 1 család kenyér és liszt szükséglete 12 köböl, ha az alap megkettőződik, még akkor is el lesz helyezhető, mert ha családja fenntartása nem fogja a kölcsönt igénybe venni, akkor ha biztos, nyugodt hitele lesz, földet bérel, vagy árán marhaállományát szaporítja, tehát az olcsó kölcsönt igénybe fogja venni. Öttől 15 holdig van 643,000, 15 holdtól 30-ig 268.610 birtokos, az 5 holdas birtokos nyolcad telkes ezen segít a takarék magtár, a 15 holdas birtokoson segíthetnek a nagyobb földhitelintézetek, ha értékül az épületeket is felveszik, és a kölcsön maximumot 800 forintig leszállítják, mert az országban nemigen van oly község, melyben 15 katasztrális hold 1200 forintot és a ház 200 forintot meg ne érne, vagyis a 15 holdas birtokos már 60 percent alapra véve a kölcsönt, 800 forintig kaphat kölcsönt, mit bármely nagy hitelintézet adhat. Gondoskodni kell azonban az 5:—15 terjedő birtoknak az uzsorátóli megmentésére. Erre a kisbirtokosok hitelintézete van hivatva, ezen intézet azonban, miután a kisebb záloglevelek kevésbé kedveltek, mint a nagyok, a szükségnek megfelelően csak úgy működhet, ha ügyét az állam is felkarolja. Ez legcélszerűbben lenne eszközölhető, ha a törvényhozás a 10,000 forintig terjedő azon árva tőkéket, melyek nem apa, anya, nagyatya és anya, vagy fiúknál vannak elhelyezve, a kis földhitelintézet zálogleveleibeni elhelyezését rendelné el. Ezen törvény részben biztosítaná a kis földintézetek működését, részben az árvákra is célszerűbb lenne, mert az árváknak biztos 5 percentet jövedelmezne, míg a takarékpénztárakban elhelyezett tőke kamatja mindig a pénzforgalom szerint változik. Kétségkívül biztosítaná magát és a tőkét, mi most bizonyos eshetőségekre biztosítva nincs, mert a takarékpénztárakban elhelyezett pénz nem pénz, de pénzjegy, a pénzjegy nem kétségkívül biztos, mert biztosítéka az állam akarata, az állam szorult helyzetben a pénzjegy értékét leszállíthatja, mint már egyszer 100 forintot 20-ra, a magyar bankjegyeket semmire szállította le; de ezenkívül az állam rendelete nélkül is leszállhat az, ha az állam adósságai mód nélkül felszaporodnak, ha az állam egy nagy háborúban tartományokat veszt, vagy legyőzve túlságos hadisarc fizetésére köteleztetik, az árva tehát, ha éppen ezen korszakban lesz nagykorú, ki van annak téve, hogy a takarékpénztárnál elhelyezett 100 forint névleges valósággal fele, vagy ennél is kevesebb értékkel fog bírni. Ezen eset a jelzálog kötvényeknél sohasem történhetik, mert ezt nem az állam, de a föld biztosítja, a föld értéke pedig devalváció alá nem eshet, sőt, mint egyedül biztos tárgy, értéke jól kormányzott államban mindig emelkedik, vele együtt emelkedik a reá fektetett záloglevél értéke is, mert pénzválságokban a tőkepénzes a válság alá nem eshető biztos kötvényt drágán veszi meg.

A birtok 15 holdon felül 5000 holdig körülbelül 200,000 kézben van, ezen osztály az uzsorától a legtöbbet szenved, legjobban el van adósodva: az uzsorától a hitel terjesztése, és az igazságtalan végrehajtási törvények eltörlése és javítása által megmenthető.

A föld, ha kellően nem műveltetik, ha a földnek trágya által a termelő anyagot vissza nem adjuk, nem terem. A mi drága termelési viszonyainknál fogva a közönséges paraszti művelés is sokba kerül, az adó átlagban elvesz ²⁸/₄₀₀, a biztosítás ²/₁₀₀, a cselédfizetés¹⁸/₁₀₀, kézi munka, lóvasalás, zab ¹⁰/₁₀₀, cséplés ²⁰/₁₀₀, vetőmag¹⁴/₁₀₀, a befektetett tőke kamatja ⁵/₁₀₀, összesen 77 percentjét a nyers jövedelemnek, ebből a cséplő rész kivételével mind előlegezni kell, vagyis holdanként 12 frtot, ha a birtok földhitellel van terhelve, miután az intézet 40 frt körül ad, ennek kamatjai 2 frt 80 kr, ha a gazdát egy rossz esztendő sújtja, a földhitel által a rendes hitel kimerülvén uzsorához kell folyamodni, éspedig hiány és kamatokra 14 frt 80 kr, a család fenntartására 4, összesen 10 frt-ra. Két rossz esztendő a magyar gazdát megöli, mert akkor földje 78 forinttal van terhelve, minek kamatja holdanként 9 frt 50 kr, ezzel megélni nem lehet, ellenben, ha ⅔ részig fedezhetné szükségletét, fizetne kamatba 6 frt 50 kr, ezzel adósságait is törleszthetné, jó évben az uzsorától menekedhetne, megélhetne és birtokát is megtarthatná.

Magyarország éghajlati viszonyai a lehető legrosszabbak, klímánk a szélsőség klímája, a csapások ennélfogva igen gyakran ismétlődnek, 1860—76-ig volt 1 aszályos, egy fagyos év, midőn semmi sem termett, volt némely vidéken nagymérvű marhadög, másutt nagymérvű rozsda; 1870—80-ig egy aszályos, egy rozsdás év; 73-ban mindennap esett, 74-iki gazdasági évben némely helyen 11 hónapig nem esett, volt három szorult szemű és üszögös esztendő; a föld és folyamár nagy, a legtermékenyebb vidékeket tönkretette. Mindezt tekintetbe kell vennünk, ha az uzsorát megakarjuk-e szüntetni, földhitelt szélesíteni kell, mert az uzsorát nem csak a zsidó okozza, de a szorultság, a pénzszűke, ezt a keresztyén éppen úgy felhasználja, mint a zsidó, a zsidók különlegesen azért gyűlöltetnek, mert több pénzük van, a helyzet urai, ennélfogva uzsoraüzletük feltűnőbb. A földhitel szélesítése azért is szükséges, mert Németországban a földhitel 66 ⅔ érték százalékra terjed, aki több és olcsóbb hitellel rendelkezik, az olcsóbban is termel, a drágább termelő az olcsóbbal ma nem versenyezhet. Amerikával a versenyt csak jó minőségű terménnyel állhatjuk ki, jót pedig csak az okszerűen gazdálkodható állíthat elő, okszerűen bő források nélkül a gazdálkodás lehetetlen.

A földhitelt tehát oly magasra kell emelni, hogy a szorgalmas egy évtized alatti két rossz esztendővel meg bírjon küzdeni, vagyis a mostani földadó szerinti birtok érték szerint 60 százalékra kell felemelni.

A hitelemelés ellen két ellenvetést szoktak felhozni:

1. A nagy hitel az adósság csinálást okozza.

2. A nagy hitel által a birtok eladósodása emelkedvén, a birtok értéke csökken, 60 százalék mellett a tőke nincs biztosítva. Mindkét állítás téves és alaptalan, az adósság teher, a teher után senki sem kapkod. Az adósság bizonyos függést teremt, a függést senki sem szereti. Kétségkívül vannak, voltak és lesznek könnyelmű egyének, kik meggondolatlanul gyártották a váltókat, de ezek száma csekély; a földbirtok nem csak Magyarországban terhelt, de nagyon meg van az a higgadt németeknél is terhelve, ezeket pedig könnyelműséggel vádolni nem lehet; ha munkám köréhez tartozna, be tudnám bizonyítani, hogy a földbirtok eladósodása a magyar kormány műve, miután azonban ez röpiratom keretébe nem tartozik, nem feszegetem. Különben is, ha valaki a vadászaton tüdőgyulladást szerez, vagy az agarászaton gondatlanul lovagolva lába kificamodik, nem azon kell okoskodni, hogy miért lett baja, de mindenekelőtt baját kell meggyógyítani. Az eladósodás általános, meg kell a bukás szélén állókat menteni, akinek ma adóssága nincs, látva a szegény adós zaklatásait, semmi esetre sem fog a pokol torkába sietni.

Téves a második állítás is, mert e nagy hitel ellenkezőleg nem kisebbíti, de növeli a birtok értékét, növeli először, mert a birtok akkor olcsó, ha sok az eladó birtok, és kevés a vevő, ma a korlátolt földhitel, a rossz törvény, az uzsora következtében igen sok eladó birtok van. Ha a hitel felével fog emeltetni, a birtokosok ⁹⁹/₁₀₀-ada rendezi magát, mert alig van birtok, melyet ennél több terhelné, 100 helyett egy lesz eladó, tehát az az egy drágább lesz, mint most, általában emelkedni fog az érték, mert a 20 percent hitel többlettel az uzsorások kielégíttetnek, az uzsora lehetetlenné fog válni, az uzsorások egy része földet fog vásárolni, valószínűleg tehát a földérték legalább 20 százalékkal fog emelkedni.

A jelenlegi földhitelintézetek a földhitelt nem fogják növelni, mert téveszméjük az, hogy a hitel elegendő, hogy ha emelik, a kamatokat nem fogják rendesen fizetni, nagyobb hitel mellett a záloglevél értéke csökkeni fog: ez minden tekintetben tévedés. Ma, akinek 40,000 frt földhitel adóssága van, okvetlenül van 10,000 frt uzsora adóssága, ha a földhitelből fedeztetne, fizetne 2800 frt, és fizetné rendesen; így azonban nem fizetheti, mert az uzsorával összes kamatterhe 4800 frt, az uzsorás a gyönyörű törvény szerint megfosztja igavonó marhájától, vetőmagjától, tehát a termelés tényezőjétől, először is tehát az uzsorát elégíti ki uzsorával, ha a földhitel megszorítja, ismét uzsorával fedez, míg végül az ár elcsap felette, míg a viszonyokhoz mért hitel mellett megélhetett volna. Nem áll az, hogy nagyobb hitelnyújtás mellett a záloglevél értéke csökken. Minden hitel alapja a tények, a személyes bizalom, ha a földhitelintézet nem árvereltet, ez a biztosság garanciája, mert a külföldi a magyar birtokviszonyokat nem ismeri, a nem árverezés előtte a biztosság bizonyítéka, míg viszont a gyakori árverelés rossz kezelésre mutat, ha a földhitelintézet hitelét emelné is, az a bizalmat nem csökkentené, mert ez a külföld előtt az érték szilárdságát jelezné. Másodszor azért sem, mert gróf Lónyay Menyhért, Lukács és az igazgatóság többi tagjai a pénzvilágban nagy hitellel bírnak. A földhitelintézet hitelének terjesztésére azonban számítani nem lehet, mert a mi pénzkapacitásaink Bécs feltétlen másolói, míg az osztrák intézetek a hitelt nem emelik, a magyarok sem fogják emelni, mert mi Bécsnek nem csak szolgái vagyunk, de Bécs eszével is gondolkodunk.

A hitel emelésének ezenkívül két más módja van: az állam és a takarékpénztárak.

Az állam, ha az ügyet felkarolná: legkönnyebben segíthetne. Az állam pénzjegykibocsájtási joggal bír, ha az állam 50 millió kincstárjegyet kibocsájtana, ezt az állami földhitelintézet alapjául letétbe helyezné és 100 millió erejéig ezen alapra zálogjegyeket adna ki és ezzel a birtokosoknak 60 százalék erejéig kölcsönadna, az állam nyerne évenként 5 milliót és a földbirtokon segítve lenne, az uzsora megszűnnék. Ez ellen három ellenvetést szoktak felhozni: 1. Jelenleg is sok az államjegy, szaporítása által a jegyek értéke csökkenne. 2. Az állami vállalatoknak hitele gyenge, a zálogleveleket alpári nem helyezhetné. 3. Az államnak nem illik magánintézetekkel versenyezni.

Nem áll az első, mert kétségkívül sok az állam- és bankjegy, de ez a két állam évi nyers termény és gyártmány értékénél kevesebb; ezen jegyek teljes értékben a külföldön azért nem fogadtatnak el, mert mindkét állam tetemes deficittel kormányoz, félnek tehát, hogy az állam végül is erőszakos pénzjegyi államcsínyhez fog folyamodni, e félelem osztrák részről indokolt is, mert Ausztria már kétszer devalvált, legújabban a közös adósságok kamatjait adóztatta meg, mi szinte devalváció. A 180 millió hasznos befektetés nem csak nem rontana, de fokozná az állam hitelét, mert ez nem vagyonfogyasztás, de vagyonszaporítás. De gyakorlatilag az állam ezen jegyeket pénztárban is pihentethetné, mert a biztosítéki tőkének két feladata van, a) fedezet a lehető esetleges veszteségeknek, b) a záloglevelek árkeletének emelése, fenntartása; ha kezdetben az állam a biztosítási tőkéjét jó árkelet eszközlésére fordítaná, ezáltal az új kibocsájtás csak nyerne, mert 40 percenttel értékesebb, bukhatatlan értékű papiros által helyettesíttetnék. Nem áll a második ellenvetés sem, mert az állam által felállítandó földhitelbank biztos, dönthetetlen alapon álló magánjellegű intézet lenne, a zálogjegy nem pénzjegy, az állam ezt saját különös előnyére nem aknázhatná ki, az intézet forgalma törvény által szabályoztatván, időnként csak a biztosított összegnek megfelelő mennyiséget bocsájthatná ki. Ezen záloglevelek hitele csak olyan lenne, mint az intézeti zálogleveleké, mert míg a magánintézetek biztosítási tőkéje alig haladja kezdetben a milliót, az állam a zálogleveleket, míg azok külföldre utat törnének, teljes készpénzfedezettel biztosítaná. Nem áll a harmadik észrevétel sem, mert hol milliók érdeke forog kockán, ha az egyes szakintézetek segíteni nem tudnak, nem mernek, nem akarnak, az államnak kötelessége a polgárok érdekét felkarolni. De a földhitelintézeteknek ez nem is árthatna, mert a közönség a magánvállalatok iránt előszeretettel viseltetik, azok, kik kevesebb kölcsönre szorulnának, megmaradnának a réginél, és végül, ha a többi intézetek meggyőződnének, hogy a nagyobb hitel sem bukásokat nem idéz elő, sem a záloglevelek értékét nem csökkenti, önként fölemelnék hitelüket. Attól sem lehetne tartani, hogy a 100 millió a kölcsön terét bezárná, mert a jelzálogkölcsön még igen kis tért foglal el, nem tesz ez 300 milliót sem, a föld és rét kiterjedése 24 millió kataszteri hold, mi maga olcsón számítva legalább 2400 millió forint értéket képvisel. De ha az intézetek károsodnának, egyesek érdekeinek százezrek érdekei előtt meg kell hajolni.

Az uzsora azon esetre, ha az állam földhitelintézetet nem állítana fel, megszüntethető lenne, ha a takarékpénztárak egyesülete a birtok értéke 60 százalékának megfelelő összegig záloglevelek kiadására hatalmaztatnék, a takarékpénztárak 22,400,000 forint alaptőkével bírnak és 164,462,700 forintot forgatnak, miután a váltók 4 hónapról szólnak, 53 millió körüli forgótőkét képviselnek. A takarékpénztári betéteket fekvő tőkévé át-alakítani nem szabad, sőt, okszerűen nem is lehet, mert a betétek rövid tartamúak, a forintos betevőket tönkretenné, ha pénzüket a kiszabott időben ki nem vehetnék, a kistőke természete azt követeli, hogy lehetőleg forgalmi üzletekre adassanak ki, leginkább kereskedőknek, kik kereskedelmi tőkéjüket jelenleg azért sem hevertethetik, mert ma a hasznot a sokszoros forgalom adja, a kereskedő árucikkei könnyebben elárusítható mind az ingatlan, vagy gyártulajdonosé is. A jelzálogüzlet azonban csak a takarékpénztárak alaptőkéjét venné igénybe, vagyis azon tőkét, mely ma kötvényekben hever részben, míg kezdetben a záloglevelek hitele és kereslete megszilárdulna, záloglevelekbe fektetné.

A záloglevélüzlet igen kevés pénztőkét igényel, mert a záloglevélnek nem az alaptőke a biztosítéka, de a föld, ez pedig legszilárdabb emelkedő biztosíték, mert az ideiglenes, az uzsora és más okok általi leszállást leszámítva a föld 50 év alatt 50 percenttel emelkedett. A zálogleveleket nem szokták, mint a bankjegyet szabadon préselni, de forgalomba csak akkor bocsájtják, midőn eladásuk biztosítva van, a záloglevelek piaca az egész világ, a legkedveltebb papirosok. Ezen új intézetnek kedvezőbb lenne a helyzete, mint az első magyar földhitelintézetnek volt, mert általában ma a záloglevélüzlet kedvelt, ma a záloglevelek 10 százalékkal állnak magasabban, mint 10 éve, a magyar földhitelintézet szilárd eljárása megtörte a bizalmatlanság jegét; a magyar földhitelintézet rendelkezett 1 millió készpénzzel, a takarékpénztári egyesület 22 millióval, tehát papirosai már kezdetben valószínűleg eladhatók lesznek teljes értékben, mert a takarékpénztári egyesület záloglevelei egy részét maga megvásárolhatván, elég ideje lesz a holland és német piacokon, hol ezen papirosok a legkedveltebbek, vevőket szerezni. Az ország összes takarékpénztárai morális és nagy tartaléktőkéje fényes biztosítékok. Miután a takarékpénztár kamatlába nagyobb, a terjedtebb kölcsönzés látszólag több rizikóval jár, ezen üzletnek az állam 1 százalék nyereményt engedményezhet.

E cél kivitelére szükséges az összes takarékpénztárak egyesülése, mert mennél nagyobb a forgalom és tőke, annál kevesebb a költség, miután 10—15 millió kezelése is annyi és oly jól fizetett személyzetet igényel; a kisebb takarékpénztárak kevesebb bizalmat nyújtanak, a megyei kis takarékpénztárak ez alapon kibocsájtható pár százezer forintra mehető zálogleveleit külföldön elhelyezni nem lehetne, 1 milliónak elhelyezése annyiba kerül, mint száznak, a sok apró takarékpénztár, zálogjegy üzletének ellenőrzése majdnem lehetetlen. Ha volnának ezzel nem foglalkozó takarékpénztárak, ezek helyzete megromlana, mert ezen üzlet nagy hasznot adva, a pénz a hasznosabbakba tétetnék.

A takarékpénztárakat, miután ezek magánintézetek, sem az egyesülés, sem a földhitelüzletre kényszeríteni nem lehet. De miután a takarékpénztárak ma nem filantróp, de nyereséges üzletek, és ezen jelzálogüzlet az alaptőke jövedelmet minden száztól 5 százalékkal emelné az egyesülés, tehát fényes üzlet lenne, szívesen egyesülnének, annyival inkább, mert ma már bizalom hiányában több takarékpénztár pénzét olcsón helyezi el, a haszonbani részvét arány vita tárgyát nem képezhetné, mert ez a tartaléktőke arányában oszlanék fel; a tőkének a főintézetnéli elhelyezése sem támaszthatna ellenszenvet és hitelcsökkenést, mert egy nagy intézetnéli letét nagyobb biztosíték a kisebb városokbani őrizetnél. Ezen művelet haszna a kereskedelemre is közvetve kiterjedne, mert sok uzsorás a földbirtokos által kifizetett tőkéjét ideiglenesen a takarékpénztárakba helyezné el, a földbirtokos egy része takarékpénztári váltót kifizetné, a kereskedő, szatócs, mesterember tehát a takarékpénztári hitelben nagyobb mértékben részesülhetne; a takarékpénztárak nagyobb versenye ellenében a tőkepénzes kényszerítene kamatigényeit leszállítani; nyerne maga az állam is, mert sok uzsorástőke felszínre jönne és megadóztatnék.

Az uzsora körmei közül ki kell szabadítani a bírói és hivatalnoki osztályt is, mert az uzsorától szorongatott bíró és hivatalnok csak folytonos lelki küzdelemmel tarthatja fel függetlenségét, kedvét, szorgalmasan, higgadtan nem működhet. — A bíró és hivatalnok jóléte, függetlensége államérdek, ezt csak úgy érhető el, ha ellenükben a végrehajtás mennyisége leszállíttatik; az illetők fizetése csekély, az élelem drága, ennélfogva ki kellene mondani, hogy a bíró, hivatalnok, országos képviselő fizetéséből 10 száztolinál több le nem tartóztatható. — Az állam azt, hogy bíró, államhivatalnok, képviselő csak gazdag ember lehet, ki nem mondhatja, mert ez az emberi és polgári jogokkal ellenkezik, de kivihetetlen is lenne, mert a gazdag emberek csak kivételesen és nagy hivatalokra vállalkoznak, az ezen elv tehát kivihetetlen, mert ez esetben a bíróságok és államhivatalok nem töltethetnének be. Kétségkívül ez az illetőknek kiváltságos helyzetet adna, az állam azonban minden polgárt jogosan részesíthet, a többieknek kárt nem okozó, az állam érdekeit előmozdító kedvezményekben. A javasolt kedvezmény a polgárok jogait nem sérti, mert a törvényt mindenkinek kell ismerni, ennélfogva a kölcsönző, ismervén a törvényt, nem fog a fizetésekre 10 százaléknál többet kölcsönözni, ki többet ad, az veszteségéért csak magát fogja okolhatni. De különben is ma már 33 ⅓ százaléknál a bírák fizetéséből többet le nem foglalhatnak, amely alapon 33 ⅓-dal ki lehet a végrehajtás alól vonni, azon az alapon le lehet azt 10-re is szállítani; le kell pedig azt szállítani, mert egy királyi táblai bíró 2800 frt-ból Pesten, 1 járásbíró falun 1000 frt-ból meg nem élhet, ellenben az első 2700, a másik 1800 frt-ból eltengődhet. A kisszerű kedvezménynek eredménye semmi, mert kétharmad fizetésből az illető meg nem élhetvén, ismét uzsorához kénytelen folyamodni. Az általam javasolton kívül csak egy mód volna, a fizetés felemelés, mely szegénysége dacára kamatok és hadügyi költségekre 140 milliót fizet, mely-ben a termények legolcsóbbak és a földadó legnagyobb, 23,000 államhivatalnokot és szolgát tart. Kétségkívül ezáltal a hivatalnokok, bírák hitele meg apad, de a hivatali hitel nem szerencse, mert erre az illető halála által a hitel alap elveszve úgy is csak uzsorás kölcsönöz, az uzsorahitel pedig mindig kész bukás.

Az uzsora megszüntetésére helyre kell az adós és hitelező közti érdek egyenlőségét állítani, és az adósra kötött bilincseket, melyek az örvénybe merítik, lábairól le kell venni.

Igazságtalan és terhes a pénznél az ügyvéd általi képviseltetés fél erőszakolása, mert aki a törvényt nem érti, az az ügyvédet nem nélkülözheti, ki érti, az maga magát is meg tudja védeni; különösen terhes az a kis összegű pereknél, nincs olyan 50 forintos per, mely árveréssel együtt 70 forint költségbe ne kerülne; meg kellene tehát engedni, hogy magát mindenki képviselhesse.

Igazságtalan és káros a gazdasági függő terményekre intézett végrehajtás. Míg a búza, stb. meg nem érik, össze nem hordatik, értéktelen, a hitelező árából ki nem elégítethetik, de zárgondnokot neveznek, a zárgondnok által a tulajdonos a cseléd, a napszámos előtt hitelét veszti, a lefoglalt tárgyakra előleget nem vehet fel, ha a termény értéke több is, azon részletet, mellyel tartozását fedezhetné, csakis olcsó eladással fedezheti, mert a zárgondnok az elvitelt megakadályozhatja, például valakinek van 3000 frt adóssága, terménye meg ér 10,000-et, minden mázsán az eladásnál veszít 1 frt -300 frt, a zárgondnok fizetés 200;tehát 4 hónap alatt 3000 frt, belekerül 530 frt, mi a perköltséggel együtt 40 percentnél több, ellenben ha csomóba, vagy keresztbe történik a foglalás, a végrehajtót a fedezetről meggyőzve, az adósságot fedező mennyiségét átadja, a zárgondnok elmarad. Kétségkívül az előbb nyertes félt elsőség illeti, ez azonban elérhető lenne azáltal is, ha a felperes a végrehajtást a lefoglalandó terményre a járásbíróságnál feljegyeztetné és ez az elsőségét biztosítaná.

Nagy igaztalanság, az uzsora támasza a korlátlan foglalás, az ingóságok becslési módja. A becslés a vevő közönség előtt értékmutató, a mostani törvény szerint a paraszt becsli meg a cséplőgépet, az olajfestményt, angol lovat, amiről fogalma sincs, becsüli semmire; a végrehajtás biztosítás, a végrehajtó tehát csak azt követelheti, hogy követelése legfeljebb kétszeresen fedezve legyen, a jelen kedves igazságos törvény szerint 100 frt-ért lefoglal 10,000, a második foglaló már mindent kénytelen foglalni, éspedig foglalhat az első ítélet után, sőt váltónál az óvás után, természetesen az ilyen foglalás a hitelt teljesen megrontja; a méltányosság azt követeli, hogy kétszeresnél nagyobb értéknél sem a biztosítási, sem a kielégítési végrehajtás meg ne engedtessék és a biztosítási végrehajtás szüntessék be.

Igazságtalan az árverési rövid határidő és az árverés módozata. 2000 frt-on alul a határidő 8 nap, kiteszik ezt a szomszéd városi lapba, minthogy ezek a hetilapok néha az árverés előtt egy nappal, a 2000 forintot haladó összeg árverési ideje 15 nap, a kisebb összegnél az idő rövidsége miatt csakis falusi zsidó vehet részt, a nagyobbnál a vidékiek összejátszanak, a termény, ha az árverés kedvező, elkel fele áron, ha nem, elmegy egy tizedrész áron, ha esetleg árverelő nincs, miután a tulajdonos az árverésre nincs jogosítva, a fiskális ad kocsisának egy hatost, ez árverel, a száz forint értékű tárgyat megveszi 2 frt-ért, 10 forinttal törvényesen 1,000 forintot elrabol. Kétségkívül az állam nem árverezhet, az adós, ha nem fizet, és az adós követel, árverelni kell, az igazság és a méltányosság azonban azt követeli, hogy az egyik, sőt néha mindkét fél ne raboltasson ki. Ez leginkább eléretnék ezáltal, ha az első árverés érték tekintet nélkül 30 napra szabályoztatnék, az első árverésen a tárgy ¾ értékén alul el nem adathatnék, 3 hónapra tűzetnék ki a második, hol az minden áron eladatnék és a sorrend tárgyalása 14 napra tűzetnék ki. Ma hogy áll ez ügy: nagyobb értéknél 15—30 nap alatt az árverést megtartják, ha az árverés ellen felfolyadást nem adnak be, a sorrendi tárgyalás kitűzetik 3 hónap múlva, eltart tehát a lebonyolítás majdnem 4 hónapig, ha az alkalom javaslott mód szerint eltartana 4 ½ hónapig, tehát ½ hónappal tovább, de az árverés tárgya nem harácsoltatnék el, mit mindkét fél érdeke követel. A gyors feltétlen árverés csak az uzsorás árverelőnek használ, kinek sajátlag a kereset állásához semmi köze, ha az árverelés csak ¾ becsáron adatnék el, a komoly vevők kivált termények szarvasmarha, juhnál mindjárt az első árverésnél jelentkeznek, mert 25 percent nyereség 1 hét alatt óriási nyereség, de ha előszörre nem találkoznék vevő, a tulajdonos három hónap alatt szerezhetne vevőket, s mert a javaslott módon az árveréseknek fele az első árverése lebonyolódnék, a hitelezők nagy része pénzéhez jutna.

Igazságtalan és káros eljárás az, hogy jelzálogos hitelező a kamatokra a terményeknél elsőséggel nem bír, mert az adós a jelzálogos hitelezőnek leköti földjét minden rajta lévővel, a kamat a tőke járuléka, valamint a termény a föld járuléka, jogosan annak, kinek a földhöz elsősége van, elsőségének kell lenni járulékához: kárhozatos az uzsora csatornája, a földhiteli elsőség hiánya, mert a termésétől, a kisebb hitelezőtől kifosztott birtokos, hogy pillanatnyi bajából meneküljön, vagy önként, vagy a törvény által kényszerítve az uzsorást elégíti ki, a türelmes föld-hitel kamatjai felszaporodnak, végül is a földhitelintézet a birtokot eldoboltatja, még ha a földhitelnek elsősége lesz a terményekre, és ez az intézet kívánata nélkül és kamatai a termény kényszereladásoknál kielégítettnek, az ügy egészen más alakot ölt. Például: a birtokosnak van 8,000 frt uzsorás váltóadóssága, és termesztményei 6,000 frt-ot érnek, földhitel kamattartozása 2,000 frt, a hitelező tudja azt, hogy árverésen a 8,000 értékű termény 33 százalékkal olcsóbban kel el, a zárgondnoksági kezelés, árverési és perköltség megemészt 7-et, marad 4.800 forint, a várakozás érdeke nem követeli, mert a 4.800 frt-ot megkapván azt 20 percentre elhelyezve kap a 6-os kamat leszámításával 5400 frt-ot. A birtokosnak nem marad vetőmagja, élelmét valamint a gazdaság költségeit uzsorakölcsönből kénytelen drága pénzen fedezni; ellenben, ha az uzsorás látja azt., hogy a bank 2000 frt-tal előtte áll s ha erőszakoskodik, árverést követel, nem marad a 8000 frt-ból csak 2800 frt, érdeke a kíméletet parancsolja, hogy elégedjen meg ideiglenesen azzal, amennyit kaphat a többiért. Várjon, vagyis miután 2800 frt-nál több kielégítést nem nyerhet, megelégszik ezzel, a földbirtokos fizet, a banknak 1000 frt-ot, költségekre 300 frt-ot, hitelezőinek 2800 frt-ot, megmarad élelme és gazdaságára 8900 frt, nem romlik meg, de a jövő évben adóságait törlesztheti, sőt hitele az árverés által nagyon nem bunkóztatván, gazdasága nem dúlatván fel, hitelezőjét, új hitellel is kielégítheti. Az ajánlott újítással csakis egy harmadik, az uzsorás árverelő veszít, az állam igazságtalanságot nem követ el, mert a jelzálogos hitelezőt az elsőség valódilag a termelvényeknél is megilleti.

Az uzsorának egyik fő támasza az ingatlanoknáli árverési eljárás. A vevő közönség ma a birtok értékéről biztos tudomással nem bírhat, a becslési mód, az árverési határidő rövidsége miatt. A kikiáltási árnak kellene az értéket képviselni, a jelenlegi becs azonban ma nem képviseli a valódi értéket, mert a földhitelintézet által önkényesen megállapított becsértékben az épület nem érték, pedig ez sokszor 10 percent értéket képvisel, az adóértékből, melynek alapul kellene szabályai szerint szolgálni, levon rendesen 20 százalékot, a földhitelintézeti becs tehát többnyire a valódi értéknél 20—30 percenttel kevesebb. Az adó alaponi becs sem képviseli az értéket, mert ebben is hiányzanak az épületek, az adó becs alapjául a talaj vegyülete szolgál; pedig a talaj csak termelési, de nem érték, mérték, két egyenlő minőségű birtok közt sokkal értékesebb az, mely a községhez, amely vagy vasúthoz, vagy esetleg egy pénzes községhez közel van, ezen helyzet néha holdanként 30—70 frt-ig terjedő értékkülönbséget képvisel: az erdőnél mértékül 25 év előtti állomány és fa érték szolgál, ha az erdő felvételkor 15 éves volt, fáját semmibe sem vették, ma azonban, ha megőriztetett, szép értéket, legalább négyszer annyit képviselne. Lehet és van rossz erdő, de ez jó legelő, mint legelő megér 40—50 hold, azonban rossz erdőminőségben van felvéve, azaz 10—15 frt-ba. Az idő rövid, mert a közönség az eladó birtokról csak újságból szerezhet tudomást, hirdetik 15 nappal előbb, ez nem elegendő arra, hogy a vevő megnézhesse, a birtok körülményeivel, termelési viszonyaival megismerkedhessék, pénzét folyóvá tegye, ennélfogva a birtok valódi árán soha sem kel el. Az idő rövidsége miatt a hitelezők könnyen kijátszhatók, egy birtok megér 100.000 frt-ot. betáblá-zott 20,000 frt váltóadósság, a váltó nincs betáblázva, rosszakarat nélkül a hitelezők fedezve vannak, a tulajdonos azonban megunta az uzsorát, vargabetűt csinál, beperelteti magát 200 frt-ért, végrehajtást kéret az álhitelezőivel; a be nem táblázottak az árverésről csak 14 nappal előbb értesülhetnek, a hitelezők lehetnek oly helyzetben, hogy sem az első árverésre 8000 frt óvadékot, sem a második eszközlésére, ha a birtok 50,000 frt-ért kelt el, 5000 frt-ot le nem fizethetnek. Lehet, hogy van 20 hitelező 1000 frt-os, ezek már a kölcsön csekélységénél fogva nem kockáztathatnak ezreket, a birtok elkel 250,000 frt-ért, 20,000 frt elvesz, ezen ármányt, ha a birtokos zavarban van, elkövetheti, más, a birtokra áhítozó egyén is azon különbséggel, hogy ez esetben már 3 hónap marad, ami szinte kevés, mert ez alatt illő vevőt szerezni nem lehet. A rossz törvények következtében tehát már a birtokos oda jutott, hogy a birtok fele értéken felül tisztes hitelezőtől kölcsönt nem kaphat, a hitelezés már ezen határon túl kockázatos lévén, a tőkepénzes 20 percenten alul kölcsönt nem ad, mert egyik biztosítéka a magas kamat. A birtokos, sőt a tőkepénzes érdeke is, tehát azt követeli, hogy a végrehajtási eljárás is oly módon változtassák meg, mint azt a jelen földbirtok helyzetéről írt röpiratomban ajánlom, vagyis két 6 hónapi ár adasson, a birtok a második árverés után 1 évig bírói zálogot képezzen, 1 év múlva a birtokos, vagy engedményese által visszaváltható legyen.

Csakis az elsorolt intézmények és törvények által lehet az uzsorát megszüntetni. A jelen viszonyok közt, valamint a kecskét nem lehet kárhoztatni, hogyha a kerítés nélküli kertben a káposztát leeszi, úgy az uzsorást sem lehet elítélni, mert ha a törvény védelme alatt polgártársai vagyonát elzsebeli, nem ő a hibás, de a kormány és az országgyűlés, mely szónokol, sokszor dühöng; az ország érdekéért azonban semmit sem tesz.

IV.

A zsidókérdés megoldása.

A zsidókérdést a zsidók a status quo fenntartásával, a kormány statáriummal, az antiszemiták lebunkózással, vagy palesztinai száműzéssel óhajtják megoldani.

A három közül egyik sem alkalmazható, nem a lebunkózás és száműzés, mert a zsidók is emberek, polgárok, őket tehát erőszakkal, ok nélkül polgári jogaiktól megfosztani nem lehet, mert kétségkívül igen sok gonosz ember van köztük, de van ilyen bőven a magyar keresztyének közt is, ellenben van a zsidók közt sok becsületes ember is, általában az egész fajnak sok jó tulajdonsága van: takarékosak, józanok, türelmesek, szorgalmasak, eszesek, tevékenyek, egymást segítik, békések; a pénztőke a zsidók kezében van, ők közvetítik a nyers terményt, állatkereskedést; ha ma az antiszemita rajongóknak sikerülne a zsidókat kikergetni, vagy jogaikat elkobozni, az országban fél évig megszűnne a terménykereskedelem, mert. a keresztyén lomhább, élhetetlenebb, a zsidó 10 frt haszonért is befogat, a vagyonos keresztyén 10 frt-ért a városba sem teszi ki lábát. De megállna a kereskedelem azért is, mert a forgópénz tőke majdnem kizárólag zsebükben van, tehát még ha a magyar Palesztinából szökni akarnának is, még akkor sem szabad volna őket tőlünk szerzett kincseikkel elbocsájtani. Nem lehet velük igaztalanul bánni, azért sem, mert a zsidó népség Európában aránylag legszámosabb az osztrák-magyar birodalomban, Pest-Budán minden 8-ik, az országban minden 25-ik ember zsidó és ezeknek nagy része, ha nem érez is, de beszél magyarul, és ha gőgös uralmi állásuk megtöretik, valószínűleg magyarokká lesznek. Ez embertelen, jogtalan, ostoba eljárás lenne, ha az embernek a lába vagy keze megsebesedik, nem vágjuk el, de meggyógyítjuk, mert az elvágási műtét többe kerül a gyógyításnál, az elvágás által az egyén részben tehetetlenné vált, ha birtokunkon egy szilaj patak folyik keresztül, melynek folyása kanyargós, medre szűk és iszapos, ennélfogva évenként kiönt és a birtokot bűzös posvánnyá alakítja a különben termékeny földet, vajon eltűrjük-e ezt, olcsón elvesztegetjük-e? Semmi esetre nem, de medrét szabályozzuk, kiaratjuk és malmot építünk reá, ha van egy jó gazdatisztünk, ki egyszersmind pincekezelő, különben a legértelmesebb ember, de ha pincébe kerül, napokig részegeskedik, károkat okoz, vajon elcsapjuk-e? Bizonyára nem, de elvesszük tőle a pince kulcsát. Ez áll általában a zsidókra is, el kell venni tőlük a kecsegtető alkalmat és az állam leghasznosabb osztályává fognak válni. Célszerűtlen a zsidókkal üzletet meggátolni akaró szövetség is, mert ha ez elterjed, miután a keresztyénben is meg van az önzés, ha a zsidók a versenyből erkölcsileg kizáratnak, a keresztyénből lesz zsidó, árucikkeit drágán fogja adni, egyesek nyernek általa, az egész közönség pedig veszít, a cél pedig nem az, hogy Mózes helyett István nyúzzon, de az, hogy a közönség az egyesek és osztályok rabszolgaságából meneküljön.

A miniszterelnök úr politikája struccmadár és önkénypolitika, a strucc ugyanis azt hiszi, hogy ha fejét a homokba teszi, ő nem látván üldözőit, azok se látják; a miniszterelnök úr is proklamálta, hogy nincs zsidókérdés, azt hiszi, hogy ezt az ország is elfogja hinni, a meglévőt tagadni helytelen, mert a tagadás tények ellenében nem bizonyíték, golyó és kötél által el fog nyomatni, de az anyag megmarad; egy ínséges esztendőben az egész országban ki fog ütni. A kormány és a hatóságok kötelesek minden egyén vagyonát és személyét megvédeni, de lehetőleg a törvény keretén belül, törvényes eszközökkel; a statárium, a törvényes eljárás felfüggesztése kétélű fegyver, ha egy megyében a statáriumot fel lehet állítani azért, mert a tömeg néhány embert megvert, ezen alapon a képviselőválasztásoknál, ha tetszik a vezetőknek, egy pár faluban verekedést indítanak, a kormány a statáriumot kihirdeti, az ellenzéki községeket katonasággal rakatja meg, a vezetőket a statárium köpönyege alatt elfogatja és csinál engedelmes többséget. A kormánynak a jogvédelem, a rendfenntartás kötelessége, de kötelessége egyszersmind a mozgalom okait is kutatni, és azok megszüntetéséről gondolkozni.

A jelen viszonyok közt a kormánynak első és fő kötelessége a dunántúli megyékben a megtámadott társadalmi rendet helyreállítani, megbüntetni a lázadókat, kárpótoltatni a kiraboltakat, de kötelessége egyszersmind kutatni az indokokat, és az indokok eltávolítása által a baj gyökerét elvágni. Követeli ezt elsősorban az állam érdeke is, mert csak azon állam erős, melyben a polgárok közt valódi összhangzat uralkodik, a katonaság nem csendőr, de fő feladata a külvédelem, amely államban az országból a katonaságot kivonni, vagy egy helyt összpontosítani nem lehet, azon állam meg van bénulva, mert csak fél erőről rendelkezik. Meg kell a bajt orvosolni azért is, mert egy idegen állam a zsidók elleni gyűlöletet saját céljaira kiaknázhatja, ugyanis ügynökei által először is a buta népet felizgatja a zsidók ellen, a magyar és minden kormány természetesen az üldözöttek védelmére katonaságot küld, kihirdetteti a rögtönítélő bíróságot, ezen bíróság a fennálló szabályok szerint a bűnösöket felakasztatja, a kormánybiztos rövid úton a kárt megtérítteti. De vajon ezáltal megszűnik-e a veszély? Bizonyára nem, csak más alakot ölt. A kötél, a golyó nem sújtja a tömeget, a buta, a gyűlölet által felizgatott nép a felakasztott vezetőket mártíroknak fogja tekinteni, a gyűlölet a zsidók ellen nem szűnik meg, de részben kormánygyűlölet fog alakulni. Ezen gyűlöletet a pánszlávok, az idegen nemzetiségeknél saját céljaikra fogják felhasználhatni, és az országban megalakulhat a nemzetiségi párt, mi Magyarországon ma nem létezik.

A zsidóellenes mozgalom megszüntetését, illetőleg gyökeres orvoslását követeli a társadalmi rend érdeke is. Magyarország a birtok és tulajdon elleni mozgalmat, mi Német-, de különösen Franciaországban fenyegető alakot öltött, nem ismerte, ez nálunk önállóan magában nem is fejlődhetik ki, mert a vagyontalanok kevesen vannak az országban, munkája után a napszámos és mesterember is megélhet, más cím és ürügy alatt azonban az országban befészkelheti magát, és valósággal kortünetei már a Dunántúlon mutatkoztak, mert a dunántúli lázadók a zsidóknak nem csak a személyét támadták meg, de vagyonukat is elrabolták, nem tépték szét, nem hányták el, de ha igazak a hírlapi tudósítások, fel is osztották. Ma még kizárólag a zsidókat rabolták meg, de mert a rablás, lopás ragályos, könnyen megtörténhetik, hogy a zsidók elpusztítása után, ha a tömeg nem is, de a csőcselék a többi polgárok vagyonát fogja megtámadni. A kommunizmus befészkelését tehát a zsidókérdés gyökeres megoldása által meg kell oldani.

A zsidókérdés megoldása anyagi tekintetben is szükséges; a pozsonyi zavargások csakhamar megszűntek, a sakterek miatt még a híres Tiszaeszlár sem zendült fel; ma azonban a zsidóellenes mozgalom az egész dunántúli részben fenyegető alakot öltött, a zsidó ablakok az ország különböző részeiben üldözés tárgyát képezik, a nép bizalmas körben zsidóellenes érzelmeit nem titkolja; a katonaság által elfoglalt dunántúli részekből az izgatók a főhadiszállásukat az ország többi részeibe teszik át, az újbor idénye, melyben a magyar köznép legtöbb rendetlenséget követ el, a kapu előtt van. A zsidók nem hősök, de helyzetük kínos is, mert Pestet kivéve elszórva laknak, népességük az ország lakosságának 5 százalékát teszi; egy része, valószínűleg 1/7-e korcsmáros, mindennap ki van annak téve, hogy adósa vele borszámláját bunkósbottal egyenlíti ki, egy része házaló és üzér, a zsidóság tehát magát mozgalom ellen nem tudja megvédeni, ennélfogva a zsidóság titkolja ugyan, de remeg. A reszkető ember nem szeret üzleteket kötni, nem vesz birtokot, ha lehet, az összeütközés: elkerülése végett visszahúzódik, hogy értéke fitogtatása által a támadást ki ne hívja; egyrészt a kormányban bízik, a statáriumot imádja, de azt is tudja, hogy a kormány a hadsereget az egész országban zsidóőrségre nem oszthatja fel, s ez esetben is alig jutna több egy községre 15 katonánál, kiknek nagy része antiszemita, a korcsmái potyabort pedig mindegyik kedveli. A jelenlegi izgalmas hangulat tehát az általános kereskedelmi forgalom pangására fog vezetni.

Az államnak pénzébe is kerül, mert a katonaság mozgósítása, a vizsgálat költséget igényel. Követeli ezt a politikai helyzet is, a keleti kérdés nincs megoldva. Európa békéjét 4 millió fegyveres őrzi, ezen béke örök, ha az orosz cár szeszélye vagy érdeke kívánja, pár hét alatt táborba szállhatnak egymás ellen. A béke eltarthat tíz évig, de a háború kiüthet egy hónap alatt is, ezen indoknál fogva is tehát a zsidó viszályt ki kell egyenlíteni, hogy a belzavar az ország erejét meg ne bántsa.

A zsidókérdést, az uzsorát, tehát akár tetszik a zsidónak, akár nem, meg kell oldani, a katonaság nem zsidóőr, a zsidók kedvéért az országot kötéllel és akasztófával kormányozni nem lehet. A birtokos osztály ellen folytatott rabló rendszert meg kell szüntetni, mert ezzel a magyar állam is megbukik.

A zsidókérdés megszüntetésére, az uzsora eltörlésén kívül törvényesen tisztázni kell a zsidó vallás ellen felhozott vádakat, vagy ha ezek valósak, a zsidó vallás gyakorlata csak e tévtanok eltörlése után engedhető meg.

Az antiszemiták a zsidókat két bűnös tétellel vádolják:

1. A zsidó vallás a keresztyének megcsalását parancsolja.

2. A zsidók szertartásaikhoz keresztyén vért alkalmaznak, ez benne van a Talmudban, a főbb papi családok hagyománya.

Vajon és mennyiben igaz ezen vád, bebizonyítva nincs, az antiszemiták állítják, a zsidók tagadják, a Talmudot igen kevés keresztyén, kevés zsidó érti, hitelesen még nem fordították le.

Az állam nyílt, erkölcstelen tanokat nem tűrhet meg, hogy midőn a törvénykönyv 1—5 esztendei fogsággal bünteti a csalót, egy oly tant tanítsanak az országban, mely 700,000 embert 14 millió megcsalására biztatja, tehát közvetve magát a törvényt is megtámadja. A második vád valószínűségéből sokat vesztett a nyíregyházi vita által, mert bebizonyították, hogy ez a Talmudban nincs, a papi családok hagyománya nem döntő bizonyíték, ez nem hiteles, ennélfogva a zsidókat ezzel határozottan vádolni nem lehet.

Vagy igazak tehát ezen vádak, vagy rágalmak ; az állam ezek ellenében tovább sem süket, sem vak nem maradhat, mert ha igazak, ezen tételek nem tűrhetők, ha rágalmak, ez esetben 700,000 ember rágalmaztatását, megbecstelenítését nem tűrheti és a rágalmazásokat szigorúan meg kell büntetni. Az igazság csak a héber Talmud lefordítása és a keresztyén közönséggeli közlése által derülhet ki.

A zsidóknak a Talmudot és egyéb hittani könyveiket már rég magyarra kellett volna fordítani, az isteni tiszteletet és tanítást magyarra kellett volna változtatni, mert a héber nyelvet, a Talmud nyelvet csak a papok értik. De ha az eszlári esetig nem tették, kötelesek lettek volna megtenni az eszlári eset után, és ez azon százezreknél, melyet állítólag az eszlári pörre költöttek, többet ért volna, mert a hiteles fordításból az ország a vád alapról meggyőződik, míg így a mesés védelem, a látszó nyomás a pártatlan közönségnél a kételyeket megerősítette.

A zsidók a Talmud és többi hittani könyveik lefordítását, vagy gőg, vagy a múltkori hagyományos rajongásból, vagy azért nem tették, mert különösen a keresztyén csalási kiváltság könyveikben bent vannak, és ha bent van, ez azon időben, midőn ezen könyvek írattak, igazolva is volt, mert ez időben a zsidót a törvény nem védte, a zsidókat rabolták és gyilkolták, a keresztyének megcsalását tehát hadicselnek, megtorlásnak tartották, de ezen idők már megszűntek és ha vallásukban a polgárosításig bent maradt is, akkor legalább midőn jogegyenlőséget nyertek, ki kellett volna törölni; bent hagyása féktelen gőgjük, elbizakodásuk fényes bizonyítéka. A múlthoz, a vallás tételeihez rajongó ragaszkodás csak akkor helyes, ha az erkölcs, a jog, a becsület és társadalom az állam fennállásával nem ellenkezik. A zsidók azonban azt hitték, hogy a zsidókérdés tárgyalás, szónoklat, egy gyenge pofonnal és két ártatlan golyóval befejezhető.

Az államot a bevádolt könyvek megvizsgálásától a hitelvek iránti tisztelet nem tarthatja vissza, a vizsgálatot a törvényhozásnak kell elrendelni éspedig, hogy a gyanúnak árnyéka se maradjon, úgy kell végrehajtani, hogy a kormány 3 keresztyént nevezzen ki, a zsidók 1-et, az antiszemiták 1-et, és a zsidók költségén ezen 5 tagú bizottság fordítsa le a Talmudot, iskolai és imakönyveiket, és ha a keresztyén véráldozat, a csalási immunitás könyveikben bent van, ezt az azonnal összehívandó zsidó kongresszus törölje ki, új, kiigazított könyveket osszon ki, a régieket vagy semmisítse meg, vagy állami felügyelet mellett zárja el. Az állam a hitelvekbe nem avatkozhat, de köteles az állampolgárok vagyonát minden megtámadástól megvédeni, márpedig a csalási izgatás a birtok és közerkölcsiség megtámadása.

Tenni kell ezeket és pedig mihamarabb, mert a zsidókérdést csak így lehet megoldani, a birtokos osztály az uzsorások körmei közül csak így menekülhet.

Budapest, 1883. szeptember 14-én