Révay József Százarcú ókor
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
I. ISTENEK
KRÉTA, A BIKAISTEN SZIGETE Istenek nyomában Mínósz, Európé fia és Európa apja "La Parisienne" - "A Párizsi Hölgy" Hic habitat Minotaurus A szárnyas ember legendája Új idők dala
A NAPISTEN NÉPE Asztüagész álma A nyúl meg a sarló Politikai lakoma Királyi nép Toműrisz és a halál
SZKÍTÁK, GÖRÖGÖK, MAGYAROK A mesés hüperboreoszok Négyszögarcú vadak A két Szkítia Az ifjú Anakharszisz Vérszerződés Megelőzték Kutuzovot
APOLLÓN FEKETE ORSZÁGA Apollón szerelme Barce, a fekete város Arae Philaenorum - A Philaenusok oltára Bereniké hozománya Apión végrendelete Marcius Turbo mészárlása Városok és emberek
EGYIPTOM TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA Egy ókori Bernadotte Popilius Laenas pálcája Rabirius és "a fuvolás" Kleopátra, a démon Politika és elégia
ÖRÖK BÁNATOK Az ókori Sasfiók Népszámlálás Arszinoéban Thaisz és Íszisz könnyei Theszaisz, a sztár
II. HŐSÖK
A KARTHÁGÓI BÉKESZERZŐDÉS Partraszállás Afrikában A fekete Venus Ki volt a támadó? Egy ókori béketárgyalás Égnek a hajók Hannibál nevet
AZ IGAZI SPARTACUS Eunus, a varázsló Az árulás Spartacus, a gladiátor Győzelmi mámor A mutinai fordulat A vég kezdete A történelmi cél A romantika
CICERO A FORRADALOMBAN
VÉRZŐ GALLIA Gallia, Erisz almája Róma kardja A győzhetetlen Ariovistus Vercingetorix díszben
ŐRÜLT A TRÓNON Tiberius gyűrűje Lefejezett istenek Vér és arany Chaerea tribunus
NERO KIRÁLYT KORONÁZ Tigranes fészkelődik Vologases visszaüt Tigranes hoppon marad Zenobia: a szerelem Eriza: a zálog Csodákat lát a Via Egnatia Róma mámorban
III. VÁROSOK
RÓMA KIKÖTŐJE: OSTIA Aurea Négyemeletes bérházak Ostia szíve Az Epagathus-cég Az athéni Kriton
AQUINCUM, A VÉGVÁR Castricius Victor közkatona Pacatus, a műhelytulajdonos Aelia Sabina, a művésznő
SOPIANAE, A VIRÁGOSKERT Suppianus, az ős Pannónia virágoskertje Ókori ismerőseink Rómaiság és kereszténység
PANNÓNIA TENGERE A kincses Valcum Római pince Aranyhegy
DÁCIA ARANYORSZÁG Nos, mit hallottál a dákokról? Dekebal, a dákok hőse A sas visszarepül Aranyország Mennyibe kerül egy rabszolgalány? Licinius Mucianus tábornok, Dácia hőse
KIRÁLYI VÁR Dácia kapuja Királyi vár A dáciai határsánc Dekebal kincsei Kövek temetője A feliratok Róma fellegvára
IV. TENGEREK
A BAEDEKER KÉTEZER-ÖTSZÁZ ÉVE Görög és kínai útikönyvek Ezüstpoharak Jeruzsálem és Trója Legenda és valóság
AZ ARANYGYAPJÚ Az aranygyapjú Az átkozott arany A világjáró Odüsszeusz Mondák és hajóskönyvek
KOLUMBUS ŐSEI Ötventonnás óceánjárók Az istenek tüzes szekere Három vadnő A Nagy Sándor-romantika Pütheasz, az ókor Kolumbusa
A BIRODALOM VÉRKERINGÉSE Állami posta Fényűző utazások Vámosok és rablók Filozófusok és kereskedők
MARE NOSTRUM Navigare necesse est Róma és a tenger Ceterum censeo Mare Nostrum
KÍNAI SELYEM RÓMÁBAN Kalandozás az ókori térképen A selyem varázsa Isidorus Baedekere Maes Titianus selyemkereskedő Kan-Ying követ úr Tacsinban
V. HÉTKÖZNAPOK
A KÉTEZER ÉVES ÜVEGMADÁR A fáraó névjegye Üvegablakok és aranypoharak Nero monoklija A törhetetlen üveg
AZ ÓKOR EDISONJA Robotemberek A szenteltvíz-automata A taxaméter őse Az automata színház A gazai csodaóra
HÍRVERÉS, ÜZLET ÉS POLITIKA Traianus vásárcsarnoka Mercurius rabszolgái Utcai árusok Áruházak és bankárok Lakás, halmártás, kocsmák Humor
A VILÁG LEGRÉGIBB NAPILAPJA A római hírlap Az eltűnt Acta Az első riporter Négyszázhatvan évfolyam
MILLIÓK ÉS MILLIOMOSOK A megtollasodott rabszolga Pénz és politika Uzsorások és hadiszállítók A szenátori vagyon A természet varázsa Gyógyfürdők Nyaralóhelyek Villák gyöngysora Baiae, a világfürdő Orvosok, színészek, versenykocsisok Császári vagyonok Az üvegházi szőlő
DIOCLETIANUS ÁRJEGYZÉKE Halál az árdrágítókra! Ókori infláció Az ezredes úr fizetése A birkanyíró és az ügyvéd Az uborkától a bíborköpenyig
VI. CSILLAGOK
AZ ARANYHAJÚ BERENIKÉ Két fanyar úr Egy vidéki fiatalember A tündöklő Lesbia Az aranyhaj legendája A vers varázsa
FLAVIUS JOSEPHUS A ZSIDÓ LIVIUS Jeruzsálem és Róma A kétarcú ember Vallomások Biblia, történelem, politika Művészet és igazság Josephus és az utókor
SZÍNHÁZ ÉS BALETT Új műfajok Egy ókori balett Ókori jazz-band
SZÍNPADI CSILLAGOK Roscius a nagy komédiás Pompeji csillaga Róma szépsége
A KÖLTŐ FELTÁMADÁSA A néma koporsó A vallomás Viaskodás az éjszakában A csoda Quintus Aelius Apollonius
BÖLCSESSÉG CSILLAGA Egy ókori akadémia Tudósok és rajongók Egyház és tudomány Tonzurás vérebek Halál és megdicsőülés
KIS LEXIKON Ptolemaioszok Római császárok
UTÓSZÓ
Utószó
Tőlünk, mai emberektől nagyon messze van az ókori világ élete, amelyről ez a könyv szól. Alig több mint száz éve zajlott le a szabadságharc; közvetlen múltunkhoz tartozik, emléke ma is eleven, de már nem mesélnek róla élő tanúk, s ez már meghúzza a végleges választóvonalat a jelen és a történeti múlt között. Több mint ezer éve telepedett le a magyar nép mai hazájában, s ez az esemény szinte megfoghatatlanul messze van a legtöbb ember számára.
Hát még az a majdnem kétezer évvel ezelőtti kor, amelyben a rómaiak éltek hazánk területén, amikor az aquincumi romok még virágzó város házai voltak, amikor még éltek azok az emberek, akiknek sírköveit most a múzeum falai mellett szemlélhetjük!
S a rómaiak csak a befejező szakaszát jelentik az ókor történetének. Mögöttük a múltban ott vannak a görögség századai; s az olvasók gyakran meglepődnek azon, hogy a görög irodalom első nagy alkotásait, Homérosz jó két és fél évezredes eposzait úgy olvashatják, akár egy mai szerző műveit. És milyen fiatal mindez a négy-ötezer éves múltra visszanyúló egyiptomi és mezopotámiai történelemhez mérve! Végtelen távolságnak érezheti ezeket az évezredeket az az ember, aki ritkán tekint ki saját korának határai közül.
[...]
Véget értek az ókor évszázadai - fényük, ragyogásuk, százarcú életük visszavonhatatlanul eltűnt a múltban. A következő, szegényesebb, barbárabb évszázadok, sőt általában az egész középkor látszólag visszaesést, hanyatlást jelentenek a csodálatos antik kultúrához képest. Igaz ugyan, hogy a középkor első századai valóban visszaesést jelentenek -, de a nagy, történeti méretű átalakulásoknak, egy új világ születésének mindig megvannak a maga elkerülhetetlen megrázkódtatásai. A hanyatlás egyébként is csak átmeneti és viszonylagos volt; s a középkori fejlődés, ha kezdetben szerényebb eredményeket produkált is, és sok tekintetben idegenebb tőlünk, mint az antik kor szabadabb, reálisabb szelleme, mégis szélesebb alapokat teremtett az emberiség további haladása számára, amely a feudális világon keresztül a modern Európáig vezetett. És az ókori kultúra kincsei sem vesztek el véglegesen: sok író és más művész alkotása fennmaradt. Ha keveset tanulmányozták is őket az egész középkoron át, a reneszánszban eljött felfedezésük ideje, s ismét belekapcsolódhattak az európai műveltség élő áramába.
Sarkady János
http://mek.oszk.hu/01000/01057/#
|