Payday Loans

Keresés

A legújabb

Szép hivatások, rút árulások és dudás pokoljárások- VIII. PDF Nyomtatás E-mail
Boldog-boldogtalan emberek

Arany János füveskönyve - Józan okos mérték-Arany János-Könyv-Lazi-Magyar  Menedék Könyvesház

Eugéniusz:

Szép hivatások,

rút árulások és

dudás pokoljárások- VIII.



Vagy a legszebb isteni-emberi hivatások, -

vagy a leghitványabb sátáni mesterségek…

Írástudók, szellemi alkotók, lelki stb. segítők,

gondviselők, vezetők dolga és erény/bűnlajstroma



Cselenyák Imre: A tölgyek alatt (Arany János életregénye 2.)

Jót mulasztani, jót jól, jót rosszul, rosszat jól tenni:

azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,

akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán

az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.

mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.



Könyv: Arany János emlékezete (Szilágyi Márton (Szerk.))

Arany János

Rendületlenül

Hallottad a szót: „rendületlenül -”

Midőn fölzengi myriád ajak

S a millió szív egy dalon hevül,

Egy lángviharban összecsapzanak?...

Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

Merő szokássá szent imád ne váljon!

.

Sokban hívságos elme kérkedik,

Irányt még jóra, szépre is az ád;

Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

De jobban a tapsot, mint a hazát...

Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

.

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

Kinek világát csak divat teszi:

Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi...

Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

Külcsillogássá szent imád ne váljon!

.

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.

Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

Ki innen! e hely az Úr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár!...

Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

.

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettentő éjtszakán.

Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -

De kishitűvé szent imád ne váljon!

.

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,

Midőn az ár nő, ostromol, ragad...

És - kebleden be-vérző honfiseb -

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

Káromkodássá szent imád ne váljon!

.

Hallottad a szót: „rendületlenül?”

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak.

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

Szilágyi Márton: "Az utolsó magyar" - Arany János élete és költészete |  könyv | bookline

p 1

p

p Aki a susztertől kérdi, hogy pontosan hogyan is fessen ő jó képet

p

p A szabad szellemi prédát „bátran” felhajtó- és levadászó, megnyúzó

p

p A szekértábora ballépéseit elhallgató, bagatellizáló, kimagyarázó stb.

p

p A széklábfaragással bőven beérő potenciális Michelangelo, da Vinci

p

p A szellem szabadon szolgálna, de ő vagy rab, vagy csak szabados

p

p A szellemi élet munkáit nemtelenül versengve - nem - megosztó

p

p A szellemi erőfeszítést kerül(tet)ő: csak semmi kemény lelki eledel!?

p

p A szellemi óriás vállán hencegve ugráló törpe (elefánton kisegér)

p

p Szeme/vastag arcbőre se rebben-rezzen, ha a szemembe hazudik

p

p A szemétdombi vézna gebében nem lát v. láttat meg táltoslovat

p

p Nem hasonszenvi orvos: így a kutyaharapást nem meri a szőrével…

p

p A szíve/zsebe szerint kajánul összeuszítana mindenkit mindenkivel

p

p Ő a szabad szólás nagy híve: ő az országos tévében, te a blogodon

p

p x

 

William Shakespeare: Hamlet (ford. Arany János)

ARANY JÁNOS

ÍRJAK? NE ÍRJAK?

I

Írjak? ne írjak? egyre számolom

Határozatlan az öt ujjomon.

Nem írni, vétek; írni, kész harag...

De mikor Bikfic is verset farag!

Eh, félre tőlem együgyű szerénység!

Máshol megy az: itt minden a legénység;

Szegény koldúsnak táskája üres;

Ki mer, nyer, és talál az, ki keres.

Nincs szebb dolog, mint az őszinteség;

Elrejtett gyertya mi haszonra ég?

Vagy, például, mit érne a tojás,

Ha nem kiáltná a tyúk: "kotkodás!"

Cégér fityeg, hol a kancsó kerülget;

Cégér ne'kűl a jó bor is elülhet,

Kivált az érdem olcsó vakbora, -

Nehezen akad erre cimbora.

A nagy Simon (ki nem isméri őt!)

Az álszerénységből szépen kinőtt.

Ő az, kitől (bizony már jó minap)

Egy hirdetést hoz valamennyi lap:

Hogy ő az apja lelkinek se vár

(Nem oly bolond ő, mint Shakespeár')

Elismerésre, költői babérra,

Halál után egy foghagymát sem ér a;

Patkó se kell, ha már nem él, a lónak,

S jobb egy veréb ma, mint egy túzok holnap:

Ismerje meg hát a világ jelenben

És bálványozza lángeszét; különben...

No, mások ezt más útakon teszik,

S mindegy az út, ha összeérkezik.

Ezt elragadja "villám képzelet"

És hordja fenn "a csillagok felett";

Azé "miként sas" röptiben merész,

Felhőt eszik s bátran a napba néz;

Sok a babért fitymálja, megveti,

Mint gyermek a babot: "kell is neki!"

Míg más, ki páva-tollakkal ragyog,

Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok!"

Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő;

Már most is óriás... hát még ha nő!

A másik így zár minden éneket:

"Lesz oly idő még, mely megemleget!..."

II

Hogyan? nem írni most? letenni tollamat,

Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat?

Midőn az olvasó már-már olvasni kezd,

S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt!

Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar:

Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar;

Az üzlet új, hanem elég böcsűletes,

A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes;

Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll,

Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál;

Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma...

De hisz oly régi már s kopott ez adoma.

Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká

Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká:

Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át

Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.

Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes -

Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes;

A legtisztábbik is, gondolta, nehezen

Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen.

Nem volt inyére a hétköznapi modor,

Virágillat helyen nem a lucri odor:

Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company,

Ily szókat ő ki sem birt volna mondani.

Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián,

Övedzve néha mint karcsú görög leány,

Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád,

Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját.

Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion",

S nem árulá kecsét... leszállított dijon!...

III

Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás:

Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás.

Mert kinek arca van és háta ép,

Ily had közé bizony átallva lép,

Kivált ha nincs is méltó fegyvere,

(Mit ér a szó, hol ostor kellene!)

S a közmondás hamar fejére gyűl:

"Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl!"

De mikor a civódás tére szent!

Patkóiktól még az oltár se' ment!

Fut a kilenc szűz, döng a hét halom!

Ocsmány ökölharc az irodalom!

E szentegyházbul ostorral sem árt

Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.

"Vitatkozás az elmét növeli",

Kocódni kissé, ez is emberi,

S az író, hogyha máshol emberebb,

Bizonyos pontig jól áll a szerep:

Míg tárogatva zeng a csatadal,

Lovagkesztyűben foly a viadal,

S borítja bár az arcot vas lemez,

Hisszük, nemes vonásokat fedez.

Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza,

Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa;

S ha olykor közbe szól a szenvedély,

Ha nem mindig volt más az ügy s személy

Nem kofanyelven hallá a közönség:

Az, és philippica... van ám különbség.

Való, hogy a személyes galibát

Az üggyel összevétni nagy hibád:

De mit teszesz, ha egy masült zseni

Arcodba körmöl és fogát feni?

Ha rossz poéta és rossz költemény -

Apa s fiu - ugyanazon személy.

Mert, mint a tigris védi kölykeit,

Úgy védi a papa szülötteit?

Ilyenkor nagy baj a határvonás:

- De egy epigram' mégse záptojás!...

(1856)

Az elveszett alkotmány – Wikipédia

 

 

p 2

p

p A talentumát rossz ügyekért busásan kamatoztató szélhámos

p

p A tanár, aki olyan légkört teremt, hogy a kérdező nevetséges lesz

p

p Társadalmi bajok tüneteit kezelgeti - okot nem kutat, nem is mer

p

p A társadalmi béke aláaknázó: igazságtalan rend = időzített bomba

p

p Ő annyira titkon áll ellen, hogy csak megtévesztésből karriert csinál

p

p A tehetsége elaltatott lustája: így se szorgalma, se „szerencséje”

p

p A tehetséges hátrányos helyzetű nebulót negatívan diszkrimináló

p

p Tette-műve sikere végső próbaköve: előmozdítja-e a zsebe javát

p

p Hallgatási fogadalom-tartó nem zsiványbecsület, de maffia-omerta

p

p Tudatos vásárlókat szervező/honlapszerkesztő titkos multiügynök…

p

p Túlbuzgó önkéntes kollaboráns: az Állami Egyházügyi Hivatal spiclije

p

p A lusta, félős tűzoltó, aki halogatja a tűzoltást, amíg a tűzvész tarol

p

p A tűzoltó szeret tétlenkedni, vagy piromániásan hős-munkát is csinál

p

p x

200 éve született Arany János - Szerzői könyvkiadás

Arany János

RANGOS KOLDUS

Csak hiába! elmaradt az
A világtól, aki vén:
Tudta nélkül nagy "fejlődés"
Folyt le, s foly e sártekén.
Demokrata lett az úrból,
A koldus meg rangra vágy, -
Hát'szen úr ki más legyen, ha
Többé nincs úr, se jobbágy?

Másszor ő is csak szegény volt,
Nyomorult, szánt, megvetett;
Nem is igen "ámbiálták"
Akkor ezt az életet:
Most közőlünk minden tízből
Egy e szép pályán halad;
Sőt, ha így gazdálkodunk, még
Többségben is lesz a had.

Ne gondolj az utca-sarkra,
Oh ne! édes olvasó:
Aki ott áll, az nem koldus,
Az szegény, szánnivaló;
Könyörülj meg sántán, bénán:
Éhező gyermeknek adj:
("Ezerennyit" ígér a Könyv -
Hanem ez uzsora nagy.)

Koldus ő nagysága hozzád
Bekopogtat egy napon, -
(És ez egy nap sűrün fordul);
Kezdi bókon, hírlapon:
Hogy olvasta rólad ezt, azt...
S míg kártyáját forgatod,
(Mert beküldte: Chevalier N. N.)
Hogy' fogadd el? nem tudod.

Mutat ordót, bizonyítványt,
Köz- s magános levelet;
Ha vendég jön, azt kivárja,
Négyszemközt marad veled:
Szemlesütve és zavartan
Ülsz, mint vádlott a padon:
"Ily nagy úron mit segít az
Én csekély szolgálatom?..."

Erre ívet von ki zsebből,
Szép a kalligráfia,
S megmutatja, hogy hová kell
A nevét beírnia,
Ki Deákkal és Tiszával
Óhajt lenni egy lapon;
"Mi jótékony célra?" kérded;
"Nemes a cél, mondhatom:

Egy dicső ház végső sarja -
(Tudja: Várna, meg Mohács...)
Nem lehet, ha birtok már nincs,
Sem szijjgyártó, sem kovács.
Volt, igaz, még egy tenyérnyi:
De a rozsda és aszály...
No, meg Homburg, s a zsidóság...
Hanem a rang: az muszáj."

Végre látod, az egészből
Hogy mi lóg ki: a "fizess!"
Fanyalogva mondod: "Itt van,
- Nem telik sok - pár tizes."
Te örűlsz, hogy így kiszurtad
(Ami nem volt) a szemét:
Ő örűl, hogy a népkonyhán
Meglesz mára az ebéd.

(1877 júl. 27)

Arany János: Balladák / "Őszikék" - Arany János 1847-1880 - (Matúra  klasszikusok 14.)

 

p 3

p

p A vadcsikó ifjúság hatékony betörése, idomítása az ő „szakmája”

p

p Megszívlelendő letűnt életformákat véglegesen süllyesztőbe dobó

p

p Aki a vészhelyzetben jó diktátor volt, majd meg zsarnokká romlik

p

p Zseniális diákot gyógypedagógiai esetként kezel: a kisegítőbe vele!

p

p Abortusz: a latin „tolvajnyelvű” magzatgyilkosság szépítő, tussoló

p

p Addig jár(atja) iskolákba diplomákért, hogy így infantilis marad/lesz

p

p Agymosás az ár: elvégez kötelező iskolákat, letesz jelesre vizsgákat

p

p Ahogy csak lehet, bányászbéka segge alá nyomná le önbecsülésed

p

p Akár öngyilkosságba hajszolja szerelmét, csak hogy Ő Alkothasson

p

p Aki - mikor máskor - éppen éles ütközet előtt dezertál a seregéből

p

p Az ő nagy „szent” céljához bármily eszközt igénybe vevő akarnok

p

p Még imponál is neki: ő egy mumus lett, és vele riogatják a jónépet…

p

p Ő csak addig nyomozza buzgón az igazságot, míg rá az jó fényt vet

p

p x

Dalriada - János pap országa (Hivatalos szöveges videó / Official lyric  video)

Arany János

A RÉGI PANASZ

.

„Eh! mi gondod a jövőre?

Eh! a múlttal mi közöd?

Könnyel a múlt sirja dombját

S a reménynek száraz lombját

Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bűne, átka

Mind csak téged terhel-e?

Nem talán még sokkal érzőbb,

Nem talán még sokkal vérzőbb

Honfitársid kebele?...”

.

Oh, tudom; de bánatomban

Meg nem enyhit társaság;

Mint szülétlen több gyerekre

Osztatlan száll s mindegyikre

Az egész nagy árvaság.

Sőt azáltal súlyosb részem,

Hogy míg a tett melege

Más sebét enyhőbbé tészi:

Ő, szegény, csak kínját érzi -

A lant méla gyermeke.

.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!

És magunkban mekkorát!...

Hisz csak egy pontot kerestünk:

Megtalálva, onnan estünk;

Így bukásunk lelki vád.

Mennyi seprő a pezsgésben,

S mily kevés bor!... Volt elég,

Kit nagy honszerelme vonzott

Megragadni minden koncot,

Nehogy más elkapja még.

.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!

S egyre sűlyedt a naszád;

Nem elég csak emlegetni:

Tudni is kell jól szeretni,

Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is

Minden módon veszni kell?

Egy világ hogy ránk omoljon?

Kül-erőszak elsodorjon?...

Vagy itt-benn rohadni el?

(1877. július 26.)

Arany János népdalgyűjteménye · Arany János · Könyv · Moly

p 4

p

p A nem hozzáértő-tisztes tisztségviselő, de svihák és korrupt stb.

p

p A „legális” banki uzsora bűnének az egyház(fő) is cinkosan falaz

p

p Amit ellop, azt becsületes megtalálóként jutalomért visszaadó…

p

p Az „ádáz pártvitázó” pankrátor - a híveik meg csak üssék egymást

p

p Figyelmetlen egyetemi „hallgató”: egyik fülén be, másikon ki

p

p Jól-jóra nevelő gondviselő helyett mostoha/kényeztető-rontó

p

p Jólértesült jó hírszerző? Tájékozatlan, dezinformáló, rémhíres!

p

p Isteni talentumát elásó, vagy azt az ördögnek eladó áruló elit

p

p Nagy „adakozó” a lopottból - vagy: „Nesze semmi fogd meg jól!”

p

p A „fölös/káros” csecsemőt/öreget jégre, büdös barlangba helyező

p

p A szegény beteget már nem gyógyítja: hull a férgese, a gyenge…

p

p Aki egy becsületkasszába nem tesz, de vesz: a tolvajoknak is alja

p

p Nem jó, de gonosz pletykás: ravasz rágalmat név nélkül terjesztő

p

p x

 

Könyv: "Ősszel" - Arany János és a hagyomány (Szilágyi Márton (Szerk.))

Arany János

Epilogus

Az életet már megjártam.

Többnyire csak gyalog jártam,

Gyalog bizon'...

Legfölebb ha omnibuszon.

.

Láttam sok kevély fogatot,

Fényes tengelyt, cifra bakot:

S egy a lelkem!

Soha meg se' irigyeltem.

.

Nem törődtem bennülővel,

Hetyke úrral, cifra nővel:

Hogy' áll orra

Az út szélin baktatóra.

.

Ha egy úri lócsiszárral

Találkoztam s bevert sárral:

Nem pöröltem, --

Félreálltam, letöröltem.

.

Hiszen az útfélen itt-ott

Egy kis virág nekem nyitott:

Azt leszedve,

Megvolt szívem minden kedve.

.

Az életet, ím, megjártam;

Nem azt adott, amit vártam:

Néha többet,

Kérve, kellve, kevesebbet.

.

Ada címet, bár nem kértem,

S több a hírnév, mint az érdem:

Nagyravágyva,

Bételt volna keblem vágya.

.

Kik hiúnak és kevélynek --

Tudom, boldognak is vélnek:

S boldogságot

Irígy nélkül még ki látott?

.

Bárha engem titkos métely

Fölemészt: az örök kétely;

S pályám bére

Égető, mint Nessus vére.

.

Mily temérdek munka várt még!...

Mily kevés, amit beválték

Félbe'-szerbe'

S hány reményem hagyott cserbe!...

.

Az életet már megjártam;

Mit szivembe vágyva zártam,

Azt nem hozta,

Attól makacsul megfoszta.

Szilágyi Márton: Mi vagyok én? | antikvár | bookline



Találatok: arany jános

„Értelmiségiek”/

ún. szellemi elit

A hivatás magaslata

és a pokoljárás helyett

az alkalmatlan, hitvány,

áruló elit arcképcsarnoka

és a korholó számonkérése,

tükörbe néző megtérésre hívása…

A nemhogy javító-segítő,

de passzívan, sőt aktívan ártó elit?

A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,

és gazdasági/politikai vezetők árulásai

.

Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,

avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,

akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,

Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…

.

Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

.

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

.

Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,

akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,

akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,

de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...



Aukció - 2008 - Arany János összes munkái I- XIII. kötet. - Antikház  Antikvárium

LAST_UPDATED2