|

Eugéniusz:
Szép hivatások,
rút árulások és
dudás pokoljárások - V.
Vagy a legszebb isteni-emberi hivatások, -
vagy a leghitványabb sátáni mesterségek…
Írástudók, szellemi alkotók, lelki stb. segítők,
gondviselők, vezetők dolga és erény/bűnlajstroma
![Fazekas Mihály Dalszöveg: Bródy János Zene: Tolcsvay László – Lúdas Matyi – Vinyl (LP, Album), 1984 [r10027608] | Discogs](https://i.discogs.com/RR5cHoDEiIArET9LQMXnTlSAXsvHAGMPYaERzUV63wA/rs:fit/g:sm/q:90/h:597/w:600/czM6Ly9kaXNjb2dz/LWRhdGFiYXNlLWlt/YWdlcy9SLTEwMDI3/NjA4LTE0OTAzNzE4/MDktMjE1NC5qcGVn.jpeg)
Jót mulasztani, jót jól, jót rosszul, rosszat jól tenni:
azokról az emberekről adok itt értékelő jellemzést,
akik képességük, tudásuk, helyzetük stb. stb. folytán
az átlagosnál jóval többet használhatnak/árthatnak nekünk.
mert nagyobb a szellemi, lelki, gazdasági, politikai hatalmuk.

FAZEKAS MIHÁLY VERSEI
*
Az én poézisom
Lantosok-é? hegedűbe valók? vagy táragatóba?
Amiket én eddig firkálék; hogy ne hazudjak,
Nem tudom én. Aprócseprők, azt látja akárki,
És ha dorombba verik, sem szégyenlik magokat meg,
Amely verssorok egynéhány egyforma betűkön
Végződnek; hajdan azokat nevezék magyaroknak,
Már azokat ma cigány s kóldús szájába valóknak
Hirdetik. A Drómó tudná ízlésteket, édes
Lantosim! Amíg hát e per valamerre ledűlne,
Írjunk kis Múzsám pompás tógát viselendő
Verseket is, ha tudunk, de azért senkit se nevezzünk
Kóldúsnak, se cigánynak, az e'félékbe ha nem fog
Kedvet lelni, mivel zabolát nem szenved az izlés.
*
Kalendáriom magyarázatja után serkent gondolatok
Gergely pápa az időnek
Baján úgy segíthetett,
Hogy tízet egy esztendőnek
Napjából számkivetett;
Ha ez igy menne sorba,
Hány idő lenne csorba?
.
Ha éltemen végignézek,
Csak elijjedek tőle
Magam is, hogy mennyi tízek
Esnének ki belőle,
Mellyek e jó hazának
Hasznára nem valának.
.
Hanem azzal mégis végre
Magamat megnyugtatom,
Hogy a közös segítségre
Vólt mindég akaratom;
Ha mikor nem kellettem,
Én arról nem tehettem.
.
De tudtam mindég érzeni,
Hogy kellene igazán
És haszonnal segíteni
E bajban forgó hazán;
S ha többet nem tehettem,
Legalább kesergettem.
.
Használtam is, megesmérem,
Mikor hogy tőlt, ha kellett,
Buzgott is és folyt is vérem
Érdemes hazám mellett;
Hogy ennyit is tehettem,
Boldogságom érzettem.
.
Olykor, midőn a felkentek
Helikon tetejére
Zengedezni lanttal mentek
Nyelvünk dícséretére,
Én kenetlen, dudában
Dícsértem a pusztában.
.
Ha más hazánk óltárára
Ökröt vagy bakot vágott,
Áldozatul tettem arra
Én is egy-két virágot;
S hogy többet nem tehettem,
Rá csillagot festettem.
.
Többre nem is számlálhatom
Éltem arany számait,
De majd ha megtalálhatom
A nagy titok kúlcsait,
Újra nyíló életem
Hasznosabban tölthetem.

p 1
p
p „Műveltségét” inkább rossz célra, pl. lebunkózásra, kigúnyolásra használó
p
p Imád és nagyon tud/képes is mást zavarba hozni, és a zavarosban halászni
p
p Tudja, tanítja, mutatja hogyan kell az újoncot leégetni, nevetségessé tenni
p
p Négyszemközt elmondja, hogy mennyire igazad van, nyíltan elhatárolódik
p
p Szemtől szembe égig dicsér, de a hátad mögött meg csak ócsárol, piszkol
p
p Ifjúkori álmaitól egyre messzebb távolodó, arányosan egyre többet piáló…
p
p Akár rémhírt terjeszt, csakhogy középpontba kerüljön: szereplési viszketeg
p
p Illemtudó viselkedő, jó modorú, elegánsan öltöző: csak épp kitöri nyakam
p
p Kényszerből vagy tévedésből űzött hivatásának nem a mestere: hóhérja
p
p Profi zsoldos katona, aki, mint a harci kutya bárkire/bármikor ráuszítható
p
p Kivesző tájnyelvet szótárba nem gyűjtő, rendszerező, értelmező, mentő…
p
p Amputált/csonka lábbal nem sportoló bajnok: megfogyva, lélekben törve
p
p Hipnotizáló képességét vesztére cirkuszban Mario megalázásán fitogtató
p
p X

A krumpli
Egykor nagy fellegszakadás vólt, a zabolátlan
Szél a századokon élő fákat töveikből
Döntögeté; izmos gyökerek mormolva halomnyi
Földdel moccant fel. Szomszédjokat a belecsattant
Ég ropogó tüze pukkantotta diribre-darabra,
A rohanó zápor jéggel morzsolta törekké
A lepocsékolt szép gabonát. A krumpli is úntig
Őgyelgette büdös indáját; csak letapasztá
Őtet is a zivatar, s szétmállva fedezte be halmát. -
A vad idő elment; a rémült ember utána
Sáppadtan nézett, kóldús pálcára jutását
S éhen haldokló hív társának s gyerekének
Ínségét mélyen képzelvén. Messze határról
Eljött a takaró, de fejét csóválva tovább ment.
Egy lakos, aki csupán krumplit termeszte, mivelhogy
Földje igen szűk volt, sarjadzani látja vetését,
S a cudar inda alól kenyeret vájkála fel ősszel.
Ezt látván a több lakosok, felhagytak az áldott
Búzatenyésztéssel; s inkább sóvárganak ikrás
Krumplijokon, mintsem gondoskodnának az élet
Bő termő idején szükségre való kenyerekről. -
*
Nemzetem, így jársz majd, egy náladnál szaporább
nép, Bár sikeretlen is ő, magod a földből kiszorítja.
*
Pasquilus In Wolfgangum Ibrányi, 1815
A természet örök rendjét egy emberi végzés
Megzavará, mikor a bárány ártatlan ügyéhez
A felsőbb hatalom jussát farkasra ruházá.
E zavarást az örök végzés elnézte sokáig.
Végre elég! így szólt, s ím a természet előbbi
Rendje azonnal előállván, a vérbe feresztett
Bárány lábainál a farkas alélva rogyott le,
S bosszús élte morogva futott el az éj üregébe.
Óh magyaroknak erős, bölcs és szent Istene! Jámbor
Bárányodnak ügyét többé farkasra ne bízzad,
Sőt mindentehető karral pusztíts ki hazánkból
Minden farkasokat, hogy boldog nyájad ezentúl
A magyar Albion örvendő mezejébe legelvén,
Néked öröm-hálát zengjen s fejedelme javára
Colchisi gyapjúval, hószín hűséggel adózzon.

p 2
p
p A szorgalmával kipótolgatná hiányzó alapadottságokat – reménytelen eset
p
p Sorozatban hazudik ugyan, de azt jól be tudja bizonyítani: ez miért rossz
p
p Ő hat, alkot és gyarapít: pl. rémhírt kiötölve, terjesztve, színezve pánikot
p
p A szemmel verve meztelenül vessző-futtatatók közé álló, sőt őket vezénylő
p
p Rossz példát mutató: élsportoló tornászból egy tornából felmentett lesz
p
p Gyerekkori dadogóból nagy színész: nem - ő nem tesz kavicsot a nyelv alá!
p
p Haza a magasban? Az általa írt verssorból köréd varázskör nem teremtődik
p
p Osztály-, iskolai/közösségi ünnepségen Petőfi verseket langyosan szavaló
p
p Az élettársa nem szellemi partner – max. csak gépírónak jó (Németh G. B.)
p
p A nem szellemi élet-társa: nem állandó kritikus, élő-ébresztő lelkiismeret
p
p A bulvár szennylapot rutinból legyártó zsurnaliszta és a reklámozó rikkancs
p
p Nem felkészült/tájékozott/figyelmes/gondos előkészítő idegenvezető
p
p Helyzet magaslatán nem álló háziasszony/gazda, vendégbarátság-szervező
p
p X

A debreceni első kalendáriomba,
melyből az időjövendölés kimaradt
Szép idő lessz-é vagy homályos hólnap?
Nem nagy országban, de csak egy megyében:
Ily kevésről is nyomosan felelni
Senkise tudna.
.
Hát az esztendő lefolyása millyen
Változásokkal fog előhaladni?
Mely'k hazug lélek meri azt előre
Sorba leírni?
.
A boszorkány, a levegői sárkány,
Tátos és tündér, kik az ostobáknak,
A setétbenn űlt babonás világban,
Bábjai vóltak,
.
Szent hevétől a szabad értelemnek
Mind elolvadtak, valamint az ablak
Zúzmarázból egy hideg éjtszakán nőtt
Cifra virági.
.
Óh, dicső nemzet! Te! ki hajdanában,
A vitéz korbann, egekig ragyogtál,
A világosság kiderült korában
Éjbe maradnál?
.
Nem! dehát tőlünk ne reménylj, ne kívánj
Sem csudát, sem hogy kikoholt időkkel
Mégse szűnjünk meg csalogatni a még
Gyenge hitűket.
.
A nap és hold s a nagy üregbe forgó
Csillagok közzűl bizonyos, hogy egy is
A teremtőtől kiszabott határát
Át nem ugordja.
.
Hogy tehát a tél, tavasz, a meleg nyár
És az ősz mely'k nap jön elő, s mikor lesz
Hóld világának bizonyos negyedként
Fogyta, telése,
.
Mint fogyatkoznak meg a hóld vagy a nap
És mikor pontban - ki lehet tanúlni
Rendes útjokból. De mivel nem értünk
Így az időhöz:
.
Végyük el használt mai jó napunknak,
Holnapunk gondját az egekre bízván,
Várjuk el vígan; de azért kezünket
Öszve ne dugjuk!
.
Társaságunknak ne legyünk heréi,
És ne kívánjuk, hogy elénkbe szórja
Nem velünk együtt keresett vagyonját
A takarékos.
.
Munka, gondosság! ezek, amik által
Várhatunk vídám napokat napunkra;
S nem szorúlunk a panaszos kenyérért
Más küszöbéhez.
*

A debreceni kalendáriom második kiadása eleibe
Lám, nem igaz, hogy ama tehetetlen gyermeki korból
Felserdült virgonc ifjú ne szeretne leszállni
Vázparipájáról, mellyen csak az ostoba dajka
Húzavonása szerént, de nem önkénnyére lovaglott.
.
Míg vad pusztákon szilajon bolygottak atyáink,
Jó lehetett nekik a tátorján s kákagyökér is;
Már ma pedig, mikor a gyomor és száj íze szelídebb,
Búzakenyér hellyett ki bolond óhajtana makkot?
.
Lépcsőn lépeget e nemesebb célokra teremtett
Állat, az oktalanok közzűl, nagy hívatalához
Illő pólca felé. Míg lelke burokba szorongott,
Holmi szerencse- s időmondók félisteni voltak.
.
A szomorú telet a tavasz elseperé, s ihol a nyár
Érleli már itt-ott jelesebb növevénnye gyümölcsét.
Szűnjetek hát, óh kertmivelők, az időre kiomlott
Értelmek gyökerét a tél babonáiba fagylalt
Jéggel rakni körűl. Zsendűl a józan okosság!
Ami csak árnyékoz, takarítgassátok előle!

p 3
p
p A falu ünnepére nem a hely szelleméhez illő-méltó programokat összeállító
p
p Megrendíthető katona-tiszt a strázsán/a gárda nem hal meg, de kapitulál
p
p A nótafa, előénekes, énekkar-vezető, aki nem javasol/kezd el ismert jó dalt
p
p A maga építette híd alá nem áll, a teherbírását terheléssel nem ellenőrző
p
p A művészi fikcióban nem tanít átlátni hamis látszaton, felfogni a lényeget
p
p A felelősséget gyorsan-szakszerűen, rutinból el/áthárító „felelős” miniszter
p
p Egykori laktanyai politikai tiszt, aki mindig le van maradva több brossurával
p
p Az ezred éber elhárító tisztje - segít a sorkatona egyetemistát beszervezni
p
p A kvázi monopolhelyzetű pártlap műkritikusa dönt művek/alkotók sorsáról
p
p Ügyvédi aláírásáért kaszáló, de a lakásvételi szerződésért már nem felelő
p
p A falra pingálja, festi az ördögöt, őt is meglepi, ha az így meg is jelenik
p
p Beindítja a szülést: császármetsző - másnap indul a luxushajókázásra
p
p A döntések helyett, esetleg még utánuk is ő szeret el-elvitatkozgatni
p
p X

Egy gazdaságtanító könyvre
Hasznunkat szívből kívánó drága barátom!
Óh, ki ne kedvelné, hogy gazdáskodni tanítod
Édes nemzetedet? ha ki nem hagynád okosan írt
Munkádból egy fő titkát e nagy tudománynak,
Amely ebből áll, hogy tudjon az ember azokból,
Amikhez még csak nem is ért, pénzt gyűjteni, már ezt
Lám, te tudod, mégis tőlünk titkolni akarnád.
Én ugyan azt mondom, hogy nem lesz gazda azokból,
Akik megveszik illy tetemes hijjával ez írást.
*
Egy astronomiai értekezés után
Hogy forog-é főldünk? azt kérdeni már ma nem illik.
Azt inkább illik kérdeni: merre forog?
Ennekelőtte kik azt csak előre forogni gyaníták,
Most azt vallják, hogy visszafelé csavarog.
Még úgy lenne bajos, ha megállana, mégpedig éppen
Egy szemfényt vesztő éjtszaka állana meg:
Minthogy az ész vaksága pokol; s örök élte csak ott van,
Hol neki mennyei fény tiszta világa ragyog.
*

Mundus vult decipi, decipiatur ergo
Hogy Megváltónk eleget tett
S itt lent mindent elvégezett;
Amit vállalt ő magára
Az emberiség javára.
.
Míg kimutatná Atyjának
Érdemét áldozatjának,
Mint jól nevelt fiaira
Ezt bízta tanítványira:
.
Ti majd széllyel oszoljatok
S minden népet tanítsatok,
Az isteni tiszteletre
És kölcsönös szeretetre;
.
De hát az ördögök feje, -
Midőn megtörvén ereje,
És minden hatalma itt fent
Örökre poklába lement. -
.
Szólgálatjában felhízott
Tanítványira mit bizott?:
A felső sor foglalatja -
Deák nyelven azt mutatja.
.
Az az, minthogy a tudatlan
Nép setétben örömest van:
Azt vakítni is örökké
Tegyék kötelességekké.
.
Hogy csak őtet s őket félje,
A tisztán nézőt gyűlölje, -
Nem kell hát sokat vizsgálni,
Igen könnyű kitalálni,
.
Kik Jézus tanítványai
És kik Belzebub szólgái,
Amazok mindent tanítnak,
Ezek meg mindent vakítnak.

p 4
p
p A csúcson rajongásommal zaklatlak – utána sárba taposlak, le se köplek
p
p Csodájára járnak új találmányának, a – jól fizető - kormánypárti kabarénak
p
p Miért pont Ő legyen a csendes többség/elnémított kisebbség szólóhangja?
p
p A csatában a legelőre, életveszélybe tol, győzelem után még neved is törli
p
p A csapat kapitánya - a közösség rossz szellemét élesztő, és éltető formáló
p
p A családot közelről nem ismerő orvos megelőzhet/csírában fojthat el bajt?
p
p Családi ezüst elkótyavetyélése után a hálószobatitkokból tart végkiárusítást
p
p A család életmódját-lelkületét nem/alig figyelve tervezi-építi lakóházukat
p
p A célszemély botlását, vergődését éber dögkeselyűként lesi, rögvest lecsap
p
p A bürokrácia útvesztőibe, labirintusaiba tereli, ott sorsukra hagyja ügyfeleit
p
p A bűnbakra mindig meglevő igényt helyesli, felerősíti, katalizálja, s kielégíti
p
p A közéleti szerepvállaló családja bulvársajtója szabad prédája: hajtóvadász
p
p Még a Szent Bibliából is idéz, „bizonyít be”: az égvilágon semmi nem szent
p
p X

A megégett nagytemplom falai közt serkent gondolatok
No, megvan a kár! hajdani címerünk
És régi díszünk pernye alatt hever.
Amit tehát dicső atyáink
A veszedelmes idők s bajok közt
.
Hol életek, hol drága vagyonjaik
Feláldozásán tudtak, az ellene
Folyvást agyarkodó veszélyek
Körme alól ki-kiváltogatni,
.
Gyász omladékban hányja szemünkre, ma
A fényes úttól mennyire távozánk,
Melyen nagyérdemű atyáink
Felnyomozák vetekedve Kodrust.
.
Hív bajnokinknak mennyei lelkei
Kik Régulusnak legnehezebb nyomán
Törtettetek romolhatatlan
Vára felé az örök neveknek.
.
Bátran vivén a nyársakat, a kemény
Halálra, kedves honnyotokért, ugyan
Lássátok e szörnyű veszéllyét
Aljasodott maradékitoknak,
.
Áldott atyáink! hogyha ugyan lehet
A bóldogoknak sírni, sirassatok,
Mert vége a Palládiumnak.
Vége van! és mi, ihol la! élünk.
.
Szánjátok-e már elcsenevült fiak
Lassú veszéllyét, mert oda hajdani
Egymás eránt való szerelmünk,
Melyet örökbe ti hagytatok ránk.
.
Sem a tatárok, vagy törökök, sem a
Rossz nyíri pajkos nép riha tábora
Nem tettek ennyi kárt közöttünk,
Mint ihol a ravasz elpuhúlás.
.
A közhaszonról már nem is álmodunk,
Egymást emésztjük, s bóldog atyák! jeles
Érdemteket, hív társaiknak
Kornyadozó nyakakon tapodják
.
Némely, csak önnön hasznokat éhező
Fukar kevélyek. Mert bizony a sasok
Bagoly torongyokká fajultak.
Óh, esedezzetek istenünknél
.
Értünk, dicsőült lelkek! E hamvain
Szent templomodnak, mennyei jó Atyánk,
Im én is elbágyadva kérlek,
Halld meg uram! Könyörülj hazámon!
.
Add vissza közénk a szeretet tüzét,
Mely szíveinkből mind kialudt! vele
Hadd légyen e szent hely, midőn majd
Helyre fog állni, dicsőbb amannál.

*
Csokonai neve napjára
Már a tarka mezők illatos asszonya
Udvarlásra magát nem piperézheti,
Minden cifra virágit
A nap szűze leszaggatá.
.
Már a lanyha zefir, páfusi lantodon
Sem szunnyad, se cicáz, duzzog az olykori
Hamvas harmatozáson
S gubbaszkodva voná magát
.
Vénus hóna alá. A meleg estveli
Csend már a locsogó völgyre se csal, hogy ott
Nétán Lilla kerekded
Combjával leköszöntsenek
.
A sás közt susogó réti kisasszonyid.
Elment a meleges gólyasereg, s vele
Minden handarikázó
Nimfák eltakarodtanak.
.
Hagyján! a futikák menjenek, a csalárd
Pajtásság gyönyörű tűköri. Nézd drusza,
Bachus régi barátunk
Most hirdet jeles innepet.
.
Vivát! érjen azért annyi Mihály napot,
Amennyit csak akar. Jó drusza mink pedig
Amennyit lehet, és azt
Mind vígságba fecsérljük el.
*

Csokonai Vitéz Mihály halálára
Él-é a síron túl vagy nem az emberi lélek?
Ezt a kérdések kérdését a mi Vitézünk
Fejtegeté; de mivel nem akadt nyitjára elölről,
Túlnanról akará még megvizsgálni. Azonnal
Kettényílt az örök titok kárpitja előtte...
Ő bément s széjjelnézett. Látván a halandók
Gyenge világa elől elrejtett mennyei pompát,
Gondolatit szárnyára vevé a lelki dicsősség,
És ő még fül nem hallott szent angyali hangú
Énekek énekein kezdé dicsérni az élet
Felséges voltát, mely várja az emberi lelket.
Megtetszett kedves zengése az angyali karnak
S mennyei múzsának lelkét ottfogta. E halmot
Hamvai tisztelik, és gyönyörű munkái hazáját.

Értelmiségi, avagy
az ún. szellemi elit
A hivatás magaslata
és a pokoljárás helyett
az alkalmatlan, hitvány,
áruló elit arcképcsarnoka
és a korholó számonkérése,
tükörbe néző megtérésre hívása…
A nemhogy javító-segítő,
de passzívan, sőt aktívan ártó elit?
A lelki-szellemi, segítő, társadalmi,
és gazdasági/politikai vezetők árulásai
.
Egy szellemi pálya szépségei/nehézségei, kísértései,
avagy mitől óvom a sok ifjú titánt, milyen ne legyen,
akkor se, ha másként nélkülözés, izolálás, szilencium,
Berufsverboten, sőt akár még börtön stb. is várhat rá…
.
Ahogy bölcsen mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:
legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség
Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.
Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.
.
Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,
akiknek az átlagosnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
.
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
.
Végül, de nem utolsósorban vannak olyan ún. értelmiségiek,
akik bérbe adott lelkiismeretes, megalkuvó Gonosz-szolgák,
akik nem alkalmatlanságból, jellemgyengeségből rossz segítők,
de cinikus/ellenséges – szellemi - méreggel oltatók/oltók stb. stb.
p.s.:
A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,
az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,
és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...

|