Sütő Gábor *

A világot nem a gonosz fogja elpusztítani, hanem azok,

akik végignézik a gonoszságokat,és nem csinálnak semmit!

Albert Einstein

A rossz győzelméhez nem kell más, csak az, hogy a jók

ne tegyenek semmit.

Edmund Burke

A vészkiáltás ma már nem elég!

(A KORONAVÍRUSNAK NEM LENNE OKA, CSAK KÖVETKEZMÉNYEI?)

Mindazt, amit látunk, hallunk, cselekszünk, ami történik bennünk, velünk, körülöttünk, valamennyi természeti, társadalmi eseményt és jelenséget okszerű viszonyok hálózzák be, határozzák meg, amelyek akkor is hatnak, ha észrevétlenek, avagy álcázzák, félremagyarázzák, eltitkolják őket. Az okok és okozatok viszonya, kiderülésük sorrendisége, következményeik beteljesedése a természetben és a társadalomban egyetemlegesen érvényesül. Törvényszerű okviszonyok, kauzalitások, összefüggések uralkodnak anyagon és szellemiségen, materialistán és idealistán, eszmén és téveszmén egyaránt. A koronavírus világjárványon is. Ezért mai valóságunk megértéséhez, helyes kezeléséhez feltétlenül szükség van az okszerűség, a következményesség pontos feltérképezésére, ismeretére. A mottóban idézetteken kívül más neves embertársaink is figyelmeztetnek rá, hogy enélkül a gonosz győzedelmeskedhet az emberiségen.

Fenn is áll e veszély, mivel napjainkat létünkben fenyegető világjelenségek határozzák meg. Kézenfekvő, hogy ezért mindenekelőtt a nemzetközi viszonylatokat vizsgáljuk. A politikailag, egészségügyileg súlyos, az emberiség jövője szempontjából válságos világhelyzet megértéséhez és kezeléséhez is nélkülözhetetlen alapvető okainak, okozóinak a felismerése. Ebben, ha nem is világszerte, de sok helyen mégis vészes tájékozatlanság és elmaradás mutatkozik. A fontosabbnál fontosabb fejlemények közül legszemléltetőbben öt kulcsfontosságú drámai fordulat esemény-együttesei utalnak az elemzés elengedhetetlen szükségességére. Mindegyik mögött az egyre inkább megszemélyesíthető nemzetközi háttérhatalom, a nemzeti mély állam áll, amely mindeddig, hiábavalóban ugyan, de tagadta még a saját létét is.

Kronológiailag és jelentőség szempontjából elsőként említendő a folyamatot meghatározó 9/11-ként ismert gyalázatos amerikai-izraeli önprovokáció, a new-yorki Világkereskedelmi Központ toronyépületeinek lerombolása. Az elkövetők, a világtörténelem egyik legnagyobb hazugságaként elhitették a világgal, arab terroristák voltak a tettesek, hogy ennek ürügyén beindíthassák a világméretű államközi terrort. A világot megtévesztő önprovokáció leleplezése a mai napig nem történt meg a szükséges mértékig. E. Snowden CIA-alkalmazott leleplezéseiből ismert, hogy kiegészítéseként az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) világszerte beindította a mobiltelefonok lehallgatását (Merkelt is lehallgatták), s a „közösséginek” nevezett internetes oldalakkal és ingyenes „csevegő” programokkal együtt az ugyancsak világméretű adatgyűjtést. J. Assange ausztrál újságíró, a WikiLeaks főszerkesztője pedig a háttérhatalmi összeesküvést igazoló titkos íratok ezreit hozta nyilvánosságra. Figyelmeztettek, hogy közeleg a magántőke uralta amerikai bank- és pénzügyi rendszer összeomlása, amiről újabb provokációkkal akarják elterelni a figyelmet. A koronavírus ezt meg is tette, de csak elodázta az elkerülhetetlent. Az aljas önprovokációk, a döbbenetes leleplezések sajnálatosan nem riasztották az emberiséget.

Jelentőségben követi az EU-nak, valamint a fő nyugat-európai országok kormányfőinek a háttérhatalom nyomása alatti szembefordulása önmagával, nemzetárulása, nemzetgyilkos politikája, a muszlim betolakodók kebelre ölelése, s ennek nyomán bekövetkezett történelmi hanyatlás, valamint a mindezzel szembeni nemzeti ellenállás feltűnő és megmagyarázhatatlan hiánya. Következményként ma már nem az a kérdés, milyen Európát szeretnénk, hanem, hogy lesz-e egyáltalán Európa. A minden nemzettől idegen háttérhatalmi ügynökök kulcspozícióba, csúcshatalomra juttatásával elérték, hogy Európa megtagadja kereszténységét, önmagába zárkózzon, a saját és a világ égető társadalmi ügyeit ignorálja, lakosságát vegyítsék fel, azaz beinduljon európaiságának eltervezett felszámolása. Az EU pedig forduljon szembe a nemzetállamokkal. Megmagyarázhatatlan, hogy akik egykor gyarmatosítókként az ázsiaiak, afrikaiak nyakába ültek, ma a saját nyakukba ültetik őket, de még azt is követelik, hogy azok is ezt tegyék, akik soha nem voltak gyarmatosítók. A nemzetállamok felszámolása, népeinek elvegyítése azonban csak átmeneti célja a háttérhatalomnak. A nagy cél a „Nagy Újraindítás” (Great Reset), egész világunk átalakítása, új világrend megteremtése a saját szájízük szerint, s mindenképpen a belőlük álló világkormánnyal.

Ezekkel párhuzamosan, csendben, de koordinálva következett be a Vatikán pálfordulása, a „mély egyház” megjelenése és szövetkezése létrehozójával, a háttérhatalommal. Élén a jezsuita argentin Ferenc pápával, akinél méltatlanabb, már-már keresztényellenes pápa még nem ült Szent Péter székében.

Az immár kritikus helyzetben gyanús módon beütött koronavírus és még rejtelmesebben napok alatt világjárványt okozott a koronavírus. Eredetének, okának, vagy okozóinak tisztázatlansága, kiderítésük bűnös mellőzése – ami távlatilag komolyabb fenyegetés az emberiségre, mint maga a járvány – s ennek következtében ellentmondásos kezelése világválságot okozott. A járványellenes kényszerintézkedések következtében világméretű gazdasági visszaesés, az anyagi javak újrafelosztása, s ennek nyomán a háttérhatalmi magánpénzrendszer megerősödése következett be.

Végül, némileg ellenkező előjellel, az amerikai külpolitika lényeges változása. Trump elődjeitől eltérően nem indított háborút egyetlen ország ellen sem. Még Izraelnek sem sikerült belerángatni őt Irán elleni agresszióba, sőt Szíriából is megkezdte a kivonulást, belpolitikailag pedig nyíltan szembehelyezkedett a mély állammal, egészségesebbé tette az ország gazdasági életét. Ugyanakkor folytatta Oroszország bekerítését (amelyben Románia, de még egyes V4-es országok is, sajnos mi is, segédkezet nyújtanak), ellenséges volt Kínával szemben, nyíltan meggyilkoltatott egy iráni felső katonai vezetőt, akitől Izrael tartott. A nemzetközi háttérhatalom és az amerikai mély állam összeesküvése az ügynökükké tett Demokrata Párttal végeztetve a piszkos munkát, kezdettől fogva akadályozta politikáját, és az USA-t a világ előtt szégyenletes helyzetbe hozó leplezetlen választási csalással elérte Trump eltávolítását. Mivel a kendőzetlen csalást mind az USA-ban, mind a világon elítélték, a figyelem elvonására megszervezték a Capitolium ostromát. Ez az újabb önprovokáció is arra utal, hogy a háttérhatalomnak nincs kellő szellemi ereje, a politikai elképzelését pedig nem meri nyíltan meghirdetni, a jogállamiságot csak másoktól követeli meg. A „szólás- és véleménynyilvánítási szabadság” nevében, az önmagukat „közösséginek” nevező, de demokrata-párti kötődésű és kémkedő Twitter, Facebook, Apple, Google, Amazon bosszúból letiltotta a demokratikusan megválasztott hivatalban lévő amerikai elnököt. Máris jelzik, hogy ugyanezt bárhol, bármikor, bárkivel megtehetik. E bosszúszomjas „közösség” még azon is igyekezett, hogy Trump az utolsó két hetében se tölthesse már be az elnöki posztot sem. Az USA e „választással” alulmúlta a még a sokszor kifigurázott banánköztársaságokat is. A Demokrata Párt jelképe a csökönyös szamár, a Köztársaság Párté pedig az erőfölényben lévő elefánt; most mégis mintha a demokraták kerülnének erőfölénybe és a köztársaságiak bizonyulnának szamaraknak. Biden egyik kampánybeszédében (Majdnem mindig tévedett, hol Busht vélte ellenfelének, hol összekeverte még a saját családtagjait is. Legutóbb a tv előtt egy okmányt kellett aláírnia, de a golyóstollat nem tudta a zakója belső zsebébe beletenni, megpróbálta a másik belső zsebbe, de az sem ment, erre a nadrágzsebébe tette) el is szólta magát, amit sok tömegtájékoztatási eszköz leközölt, de sem ő, sem a háttérhatalom egyetlen ügynöke még azon sem fáradozott, hogy helyesbítsen. Íme, beismerése: „Közösen összehoztuk, azt hiszem, az amerikai politikatörténet legkiterjedtebb és legbefogadóbb választási csalási szervezetét.” A „közösen” alatt ki más érthető, mint a nemzetközi háttérhatalom és a mély állam vezetői, ügynökei, akik most nyíltan kiléptek a világszínpadra.

Intelem a világnak, hogy mindegyik szerteágazó esemény-együttes a pénzügyi-szabadkőműves, mindenkitől elidegenedett, nemzetállam-ellenes, keresztényellenes és fehérember-ellenes pénzügyi háttérhatalom (a politikai irodalomban elfogadott úgy emlegetni, hogy a háromszáz, főként zsidó család) pozícióinak erősödésével, milliók szenvedésével, nyomorával és halálával járt, s pusztítóan hatott a hidegháború befejeződését követően valamelyest normalizálódó nemzetközi kapcsolatokra. Nyomulását jelzi az is, hogy a titokban folyamatosan kiképzett, feltűnően megsokasodott ügynökei az országokban és a nemzetközi szervezetekben előtérbe kerültek. Összehangolt mesterkedéseik nyomán álcázott hamis oksági viszonyok és téveszmék szellemi, politikai, pszichológiai, sőt életeket fenyegető és követelő terrorja uralkodott el, amely kényszerűen elvonja az emberek figyelmét a valódi összefüggésekről, akadályozza a természetes létfenntartási, megélhetési teendőik végzését a szokásos társadalmi rendben. Mély világválság állt be, amire nem is titkoltan vágyott a háttérhatalom, hogy rá hivatkozva kikényszerítse önmaga világ-kormánykénti elismertetését, s megvalósítsa az emberiség radikális csökkentését.

Mindebben a legmegdöbbentőbb, hogy a világ látta, hagyta, sőt hagyja kifutni a folyamatot, holott egyáltalán nem megakadályozhatatlan, inkább ellentámadást követelően kihívó. Tapasztalhatjuk is, már nemcsak a világpolitikai, hanem a mindennapos okviszonyok értelmezésébe is erőszakkal betolakodnak a háttérhatalmi érdekek, a látszólagos és pillanatnyi előnnyel, kényelemmel kecsegtető megtévesztő magatartási-eljárási beállítások, ösztönzések, demokratikusnak és szolidárisnak hazudott kényszerítések. A nemzetektől, az emberiségtől elidegenedett érdekek a politikaitól kezdve, a fajin, az anyagion túl megszámlálhatatlanul sokféle valós és félrevezető jelleget ölthetnek. Az országok többségében az utca emberétől kezdve a vezető politikusokig ezekkel az álokokkal kényszerülnek foglalkozni, ami miatt háttérbe szorulnak a valós létfontosságú társadalmi problémáik. Az álcázott és a hamis okviszony kiderítése bonyolult, ha az ok és az okozat időben és helyszínben nem találkozik láthatóan, s ezért úgy állíthatóak be, hogy közöttük nincs is, vagy fordított viszony van. A legsokatmondóbb, hogy nincs hír arról, a háttérhatalom, vagy szervezetei, köztük az NGO-k hadakoznának a koronavírus világjárvány ellen. Egy lépés nem sok, de annyit nem tettek; viszont számtalan jel mutatja, kihasználják, sőt valószínűsíthető segédei, netán kiváltói. Le is szögezhetjük, túl „politikusan” viselkedik e vírus, túlzottan a háttérhatalom kezére játszik ahhoz, hogy természetesnek tarthassuk.

A háromszáz családnyi háttérhatalmi vezérkar mesterkedései világméretűvé gerjesztett gyakorlatának az egész emberiség a szenvedő alanya, s ha hagyjuk, egyre inkább csak a tárgya. A kialakult világhelyzetben, amikor egészségügyi, politikai, vagy akár mondvacsinált okokból sokunk súlyos, sőt halálos veszélybe kerülhet, kötelezőnek tekintendő eligazodási-eligazítási törekvéseinkkel, a mélyebb összefüggések megláttatásával elő kell segítenünk a belénk sulykolt valótlan összefüggések, álokok és következmények felismerését, küzdelmes, sőt veszélyes, esetleg áldozatot követelő leleplezését és legyőzését, a józanész diadalát.

Összeesküvés-elmélet - ok, vagy okozat?

Az emberiség csökkentését nemcsak tervező, hanem már hozzá is látott háttérhatalomnak kedvelt védekezése, hogy tagadja, ügynökeivel kifiguráztatja, elítélteti azokat, akik tényszerűen bizonyítják emberiségellenes összeesküvését. Holott a tények beszédesek és közismertek: a Bilderberg csoport, a Trilaterális bizottság, a davosi értekezletek, s az utóbbi időben még maga az ENSZ is, nyíltan hirdetik a világkormány létrehozásának szükségességét. A Világgazdasági Fórum (WEF – A davosi gazdasági csúcstalálkozók rendezője) pedig kifejezetten dolgozik az istenített „transzhumanista” (az „ember továbbfejlesztése” a világkormány elfogadására) törekvések elfogadtatásán. Alapítója, Klaus Schwab nemrég kifejtette, hogy a „negyedik ipari forradalom” összefüggésében „fizikai, digitális és biológiai identitásunk egyesüléséhez vezet”. Mindez kifejezetten mindenki ellen irányuló egészségügyi, gazdasági, pénzügyi kényszert, társadalmi megrázkódtatást idéz elő. A WEF 2021. január végén tartja esedékes csúcstalálkozóját „Davos Agenda” elnevezéssel, de ezúttal Szingapúrban. Megtárgyalják a „Nagy Újraindítás” programot, „amelyben minden országnak részt kell vennie,… és minden iparágat át kell alakítani,… Az innovatív és merész megoldások elősegítése és kiválasztása a COVID-19 válság kapcsán, … az „LMBTQ ideológia befogadása,” stb.

Számtalan egyéb félreérthetetlen bizonyíték létezik emberiségellenes összeesküvésükre, akármennyire is tagadják, akárhogyan is nevezik. A legnyilvánvalóbb a Világkereskedelmi Központ lerombolása, amiről sikerrel elhitették a világgal a saját összeesküvés-elméletüket, miszerint arab terroristák követték el, holott kormányszintű amerikai-izraeli önprovokáció volt. Úgy ebben az esetben, mint a többiben a tények helyett megtévesztésül a kifejezésekre terelik a vitát, meghamisítva az ok-okozat viszonyt. Ám mi nem lovagolhatunk a kifejezéseken, a tények pedig azt bizonyítják, nem az összeesküvés elmélet szüli az összeesküvést, hanem ahogy példák sora igazolja, az összeesküvésnek mind a gyakorlata, mind az elmélete a háttérhatalom sajátja.

A történeti ok-okozat viszony tisztázása ezért létfontosságú. Mindenekelőtt el kell oszlatni egy tévhitet: a háttérhatalom által nem véletlenül uralkodóvá tett sejtetést, miszerint a világkormány terve a magyar-osztrák gróf férj és a japán szamuráj hölgy házaspár fiának, Richard Coudenhove-Kalerginek az agyában született meg. Ugyanis tetemes idővel megelőzte őt a budapesti Herzl Tivadar zsidó szabadkőműves (alias Benyamin Zeev Herzl, avagy harmadik nevén Hóze Hamedíná), aki már a XX. század legeslegelső éveiben kifejtette, hogy világkormány kell, és a megvalósítását erőltető stratégiát is felvázolta, csak ő még „világkirályságnak” nevezte. Kalergi csak két évtized múltán állt elő ugyanezzel a tervvel, ami ugyan nyilván nem független az előzménytől, sőt látnivalón a folytatásának tekinthető. Szinte szó szerint támasztja ezt alá „Cion bölcseinek jegyzőkönyve” is, amit a zsidóság hamisításnak tart, ám a benne kifejtett tényeket, célokat, irányelveket senki nem cáfolta, a világesemények is inkább alátámasztják. Mindegy, zsidók írták-e önmaguknak irányelvként, vagy zsidókról írták mások a tapasztalataik alapján; félreérthetetlenül a témakör szakértői írták. Ezért akár hamisítatlan eredeti, akár eredeti hamisítvány, de kifejti a „zsidó királyság, … amelyet nyílt terrorral és nyíltan csak zsidók fognak kormányozni”, a „szabadkőműves királyság”, vagy az „egész világra kiterjedő királyságunk” tervét, s „királyságunkat oly hatalmas arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy bármikor és bárhol képes lesz elsöpörni minden gójt, aki tettel vagy szóval szembehelyezkedik velünk.” (Élő példa Trump, aki pedig csendes filoszemita belpolitikát és látványos Izrael-barát külpolitikát folytatott, de a bankár diktatúrát megkérdőjelező gójként nem remélhetett támogatást, a jóért rosszal fizető háttérhatalom magva, a szemita háromszáz család részéről.).

Az említett dogmák és fineszes mesterkedések tényleges megvalósítására irányuló törekvéseknek ugyanígy vélekedő terjedelmes világirodalma van. Sokasodik azon történelmi tanulmányok száma is, amelyek okszerűen kifejtik, hogy már a két világháború megrendezett kitörése is a pénzügyi háttérhatalomnak a világuralmi törekvéseit szolgálta. Történészek által bizonyított tények szerint mindkét háborúzó felet pénzelték, hogy sikeresebben irthassák egymást. Most a koronavírussal a kezükre játszik a természet, vagy önmaguk egyelőre „békésebbnek” tűnő eszközhöz nyúltak, amelyről azonban a világ még nem tudja az igazat.

Világjárvány – ok, vagy okozat?

A fentieket értelmezve, a koronavírus világjárványnak is mindenek-előtt az okai, okozói, esetleges politikai vonatkozásai tisztázandóak. A kifejezetten átláthatatlan orvosi-egészségügyi részleteinek politizálása nem kívánatos sem a jelenünket, sem a jövőnket illetően. Minél élesebb és kiterjedtebb vitát idéznek elő a háttérhatalom ügynökei a víruspártiak és a vírustagadók, az oltáspártiak és az oltásellenzők között, az annál inkább kezére játszik a háttérhatalomnak. Elégedetten láthatja, bejön a számítása, a történelmi oszd meg és uralkodj taktikája beválik ma is: leendő és jövendő áldozatai, majdhogynem egymást, nem pedig őt tekintve ellenségnek, nem arról vitatkoznak, honnan eredhet a vírus. Mi több, e kérdés eszükbe sem jut, hanem részletek eltérő megközelítésén okoskodnak. Ahelyett, hogy keresnék a koronavírus eredetét, okát, okozóját, terjesztőjét – bizonyosságot szerezve rá, hogy vannak ilyenek, vagy nincsenek, ami megmutatná a világnak a követendő helyes utat – az erre hívatottak nagy része valami mást tesz. Sokan perlekednek, hogy a vírussal, vagy a védőoltással kapcsolatban feltett kérdések tagadásnak, ellenzésnek minősülnek-e. Egyesek elemezgetik, mi az oka, hogy az influenza viszont minden földrészen eltűnt, vagy alig jelentkezik. Mások már tényként kezelik a digitális oltási nyilvántartás (koronavírus-útlevél) bevezetését és azok diszkriminálását, akik nem veszik fel az oltást. Ismét mások meggyőződéssel vallják, aki az oltás ellen van, az embertársai halálát okozza. Döbbenetes, hogy több országban tervezik a koncentrációs táborba zárásukat. Közismert, hogy az USA-ban FEMA-tábor néven már több száz létezik. Ausztráliától Németországig más országokban is sűrűsödnek a hasonló szándékokról szóló hírek. Kanadában, egy parlamenti képviselő leleplezte, karantén-elkülönítő táborokat terveznek részükre, s az új oltóanyagokat rajtuk próbálják ki. A hír óriási állampolgári tiltakozást váltott ki, mivel a tervet az ország közegészségügyi ügynöksége is megerősítette. E kérdésben a WHO (Egészségügyi Világszervezet) ezúttal is hű maradt önmagához, s közleményben szólította fel a tagállamait, tekintsék példának a kanadai tervet! Magyarországot meg már azért is bírálták, hogy egy nappal előbb kezdte el a védőoltást, mint az EU-tagállamok, holott a tagállamoknak a dátumra vonatkozóan nem volt közös döntése, sőt az EU feltűnően és tartósan késlekedik a védőoltások beszerzésével. Mintha minden valami ellenterv szerint haladna. Nemcsak rászolgál figyelmünkre, hanem elfelejtenünk sem szabad, hogy ezúttal a Soros által „érzékenyített” NGO-k és egyéb szervezetek, de még a harcias magyar ellenzéki amazonok is némák maradtak. A hallgatás pedig, régi mondásunk szerint, igent jelent.

Mindez jelzi, tényleg nem egyszerű eligazodni, mert sok esetben messze nem úgy állnak a dolgok, ahogy a lakájmédia, vagy egyes politikusok verklizik. Az sem tűnik fel senkinek, hogy pont akkor toppant be a vírus, mikor a migránsok milliói az EU elidegenült, áruló, nemzetgyilkos vezető szerveinek, s egy sor nyugat-európai kormányfőnek a háttérhatalom előtti megalázkodása miatt szinte kivédhetetlenül áradtak Európába.

Az ellen nem lehet kifogás, hogy a koronavírus járvány következményeivel, felszámolásával szinte mindenki foglalkozik, még akkor sem, ha az a hamis benyomás alakul ki, hogy más nem is történik mostanában a világban. Annál súlyosabb vádat kell emelnünk azonban a megdöbbentő tény ellen, hogy mindenki elfelejti, s valakik, álproblémák keltésével tudatosan elfelejtetik velünk, hogy a világjárványnak, mint mindennek, volt és van oka, okozója. Ám ezek kiderítésre a legkisebb törekvés sem tapasztalható. Holott amíg ez meg nem történik, féleredménynek bizonyulhat a sokszoros erőfeszítés a védőoltás elállítására, hiszen a hivatalos bejelentések szerint már a második hullámban is „megváltozott természetű” vírus támadott, s ez ismétlődött az immár megjelent harmadikban is, és folytatódhat a tömegtájékoztatásban emlegetett fenyegető jóslatban is, miszerint lehet, hogy hosszabb ideig együtt kell élnünk a vírussal. Alátámasztja ezt, hogy a vírus legújabb változatában, az Angliában megjelent mutánsban 17 eltérést fedeztek fel, sokkal gyorsabban terjed, s hetven százalékkal fertőzőképesebb. Az eredeti vírussal megfertőződött személy 2-3 másikat tud megfertőzni, a mutáns viszont ennek mintegy kétszeresére képes és elsősorban fiatalokat fertőz meg. Majd harmadnap megjelent egy még hatékonyabban fertőző mutáns. Ha további változásokra kerül sor, a vírus ellenállóvá válhat a jelenlegi oltóanyagokkal szemben. Viszont felötlik, vajon egy-két nap alatt hogyan állapították meg ilyen pontosan ezeket az adatokat, és miért nem a mutánsok eredetét kutatják ezúttal sem? Még ilyen szándékról sem hallunk. Ne csodálkozzon hát senki sem, ha gyanút tükröző kérdések merülnek fel.

Annál inkább, mivel a világjárványnak kezdetétől fogva vannak feltűnő sajátosságai, amiket sem az orvosok, sem a politikusok nem tudnak megmagyarázni, ezért inkább – helytelenül – elhallgatják. Éspedig hogy vírustól nem elvárhatóan politikailag jártasnak bizonyul, félreérthetetlenül háttérhatalmi érdekeket követ. Lehet, valakik ezért minősítették kezdettől fogva „újfajtának”. Továbbá olyan időpontban bújt elő, amikor a nemzetektől elidegenedett, világuralomra törő háttérhatalom a javak igazságosabb elosztása helyett nyíltan és drasztikusan csökkenteni szeretné az emberiség létszámát. S pontosan úgy viselkedik, mint ugyanezen háttérhatalom által népvándorlásra késztetett migránsok; oda megy, ahova akar, terrorizál és gyilkol. Geopolitikai tájékozottsággal gyors egymásutánban három véletlenek aligha nevezhető gócot hoz létre: Kínában, Iránban és Olaszországban. Abban a Kínában, amely már-már letaszítja az USA-t a világelső gazdasági nagyhatalom trónjáról. A másik góc Irán, egész történelme során kerülte a háborúzást más államokkal, de szuverenitását, önazonosságát és a világ egyik legjelentősebb olajtartalékát nemzetállamként védelmezi, ami nincs ínyére az USA-nak, különösen Izraelnek, s nem is titkolják agresszív szándékaikat vele szemben, el akarják hitetni a világgal, hogy ez az ősi kultúrájú ország az emberiség közellensége. Az észak-olaszországi Lombardiában pedig ismét csak nekik nem tetsző politikai fordulat veszélye fenyegetett, ugyanis ha a migránsellenes Salvini e térségben is vezető pozícióba kerül, átállíthatja Olaszországot a háttérhatalom szerint nemkívánatos nemzetállami vonalra. Ne is kerülje el figyelmünket, hogy Olaszország déli részein alig jelentkezett a járvány. Ezért a vuhani, iráni és lombardiai súlyos góc a biológiai terrorizmusnak olyan statisztikai adatává válhat, amely súlyos érv azokkal szemben, akiket a háttérhatalom néven azonosítunk. De a migránsok miatt robbanásveszélyes Spanyolországban is létrehoz egy gócot, mintha csak el akarná érni, hogy a spanyolok se a betolakodó migránsok, hanem a koronavírus ellen hadakozzanak. Ahogy történt, és történik ma is. Természetesen Oroszország is a súlyos esetek közé került.

Mindezt tudva-látva, naivitás lenne elhinni, hogy a vírus, amely a virológia szerint nem élő szervezet, hanem szubmikroszkópikus parazita, önmagában terjed. Csakis állati, vagy emberi sejtbe jutva kel életre és képes megsokszorozni önmagát. E körülmény még nagyobb gyanúba kever szervezeteket, országokat, hiszen ha nem önmaga terjed, akkor valakik terjesztik, különben nem vált volna a világszínpad főszereplőjévé. Kínában a rendkívül szigorú és hatékony intézkedések ellenére is egyes helyeken, látszólag ok nélkül, ismét meg-megjelenik. Angliára visszatérve, igencsak feltűnő, hogy alig egy-két napra rá azt követően jelenik meg az említett veszedelmesebb mutációja, hogy az angolok sem vártak a késlekedő EU „közös” oltóanyag beszerzésére, hanem önállóan léptek és elsőként indították be a tömeges védőoltást. Majd azt is bejelentették, hogy megállapodás nélkül is véglegesítik kilépésüket az EU-ból. Erre másnap megjelenik a koronavírus még veszélyesebb mutánsa. Három nap alatt ugyanannak a vírusnak két új és veszedelmesebb mutánsa, politikailag két kritikus pillanatban megjelenik egy és ugyanazon helyen. Vitathatatlan jele a vírus irányított, mesterséges voltának. A háttérhatalmi figyelmeztetés félreérthetetlen. Álcázásra hirtelen Nigériában is megjelentették, mielőtt átjutatták Európába.

Érthető, ha valaki effélék láttán hitetlenkedik. Ha nyitott szemmel nézi a világot, meg is győződhet róla, a háttérhatalom annyira kiterjedt, hogy képes kifejleszteni és szabályozottan (mostanában úgy mondják, hogy hullámokban), vagy anélkül (ez a céljaitól függ) elterjeszteni egy vírust, megspékelve a róla szóló pánikkeltéssel. Azzal a céllal, hogy leállítsa a világgazdaságot, megkaparintsa fillérekért a kényszerleállás miatt tönkrement értékes cégeket, a kormányokat rákényszerítse dollárhitelek felvételére, amelyeknek ő csak a papír alapanyaguk árát fizeti, de olyan kamatra nyújtja, amit ugyancsak az önmaga által üzemeltetett dollárnyomtató cégei, bankjai határoznak meg. Ilyen lehetőségek mellett, s a vírus által immár eléggé megfélemlített világban, gyerekjáték volt behurcoltatni mutációkat Angliába, hogy tromfként szolgáljanak a rendezett egyezményes brexitre, mivel Johnson brit miniszterelnök túl erősnek bizonyult az EU-val szemben. A kamatnál nem kevésbé értékes hab a tortán, hogy a vírus elleni védőoltást is a háttérhatalom gyógyszermaffiája gyártja. Terjed is az információ, hogy ezt „előrelátóan” már évekkel ezelőtt megkezdte. Most meg – lehet, hogy áremelés céljából – megjátsszák, hogy nem képesek kielégíteni a keresletet.

A hitetlenkedő közember, ha egy kicsit tájékozódik, azt láthatja, hogy világméretekben és szinte akadálytalanul folyik az emberi egészség és biztonság, az emberi élet manipulálása. Évtizedek óta nincs védőoltás az AIDS-ra; évszázada nincs oltás a rákra; hosszú idő óta az influenzára is csak közepes hatékonyságú védőoltást sikerült kidolgozni; most meg egy év alatt egyszerre csak féltucatnyi országban is előállítottak 90%-ot meghaladó hatékonyságúnak mondott védőoltást a koronavírus ellen, amelyet orvosi vélemény szerint még nem sikerült izolálni és tenyészteni, ami pedig elkerülhetetlen előfeltétel ahhoz, hogy védőoltást kidolgozhassanak ellene. Mintha a háttérhatalommal szövetkező gyógyszermaffia mindezen műveletekre felkészült volna, s most dörzsöli a tenyerét. Mi meg azért morgolódunk, hogy már a divatosnál divatosabbá váló maszkoknak az ára állandóan emelkedik, mivel már egy teljes új iparágat kell fenntartani.

De megfigyelhető a vírusnak az a figyelemre méltó tulajdonsága is, hogy nemcsak politikailag, hanem szociálisan is tájékozott. Meg tudja különböztetni az időseket a fiataloktól, s hol az egyik, hol a másik korosztályt támadja. Országa válogatja, de még e kategóriákon belül is politikusan lép fel az egyes országokban. Angliában akkor, amikor keménykedni akartak a háttérhatalomnak behódolt EU-val szemben. Az USA-ban még a sajtó is felfigyelt rá, hogy főleg a köztársaságpártiakat támadja és kevésbé a demokratákat. Trump el is kapta, de Biden nem.

Nem érdektelen átérezni azt sem, a világ bármely részén mit láthat a hitetlenkedő közember, ha még tovább tájékozódik. Szerencsétlen, akinek a karantén miatt egyre kevesebb a közvetlen tapasztalatszerzési lehetősége, kénytelen ellentmondásos, vagy célzatosan eltorzított híradásokra támaszkodni, elhinni, hogy minden, amit azelőtt nyugodtan megfogott, kezelt, használt, most fertőzéssel fenyeget. Karanténné vált lakásában dilemmázgathat azon, hogy a WHO, előző állásfoglalásainak ellentmondva, a múlt év októberében miért jelentette be, a koronavírus nem veszélyesebb, mint az influenza, mivel mindkettő fertőzési aránya 0,14% körül mozog. S ha így van, akkor mire fel a világméretű szájmaszk-láz, oltási kampány, mozgáskorlátozás, amik arra kényszerítik őt, hogy válasszon a szabadság és a biztonság között. Mivel neki mindkettőre szüksége van, előbb-utóbb akörül forognak a gondolatai, hogy ez tényleg politikus, sőt talán politikai vírus. Ha nem tud dűlőre jutni, áttérhet egy könnyebb műfajra, s óvatosan érdeklődhet, hogy a gendernek nevezett előtérbe tolakodott szexuális csinnadratta közepette megtarthatja-e a hagyományos nemiségét, vagy az egyre növekvő számú valamelyik korcsosulást rákényszerítik. Álmában meg vigyorogva faggatja az ördög, hogy a koronavírustól, a védőoltástól, avagy a HIV-vírustól akar meghalni, és kacsingatva javasolja, hogy mint közember ne oltassa be magát, nehogy a közvélemény rossz néven vegye tőle. Megunja hát az egészet, előveszi a józan eszét. Nem válogat, hanem az önmaga által értelmezett élet, szabadság, biztonság mellett dönt.

Lehet, az előző bekezdés humorosnak, vagy mesterkéltnek hangzik, de a probléma bonyolultságán túl érzékelteti, amíg nem derül ki egyértelműen és bizonyítottan, hogy a koronavírus honnan ered és indítja újabb hullámait, az eddig megismert körülmények és jellemzők alapján, biztonság szempontjából mesterségesnek tekinthető és tekintendő is. Akárhonnan, akárkik indították az első hullámot, további hullámokat és egyre veszélyesebb mutációkat indíthatnak (teszik is), sőt újabbakat és akár veszélyesebb vírust is ránk szabadíthatnak, amíg le nem lepleződnek. A Moderna vakcina-gyártó cég vezérigazgatója a napokban „meg is nyugtatott bennünket”, mondván lehet, hogy a koronavírus örökre velünk marad. Azaz mindaddig fenntarthatják a rettegés légkörét, amíg a meggyötört-megtört emberiség önmaga nem kéri a világkormány létrehozását. Ennek megakadályozására kell készülni. – Nekünk is.

Kormányunk az időben és körültekintően beindított sikeres védekezés mellett, ugyanolyan hangsúlyt helyez a társadalmi és gazdasági tevékenység fenntartására és majdani újraindítására. Hatékony és kedvezményes család- és népességtámogató, otthonteremtési, intézkedéseket foganatosított, az egészségügyben bérfejlesztést végzett, átgondolt lépéseket tett, hogy a termelés, a gazdaság, az élet ne álljon le, s hitel- és adózási könnyítéseket, jövedelemadó csökkentéseket vezetett be, s más olyan intézkedéseket foganatosított, hogy a kényszerű lassulás után minden gyorsan újra tudjon indulni. A turizmus újbóli teljes, sőt kiterjedtebb beindítására jelentős pénzügyi segítséget nyújtott az erre legelhívatottabb városoknak, s a járvány kezdete óta 1434 beruházást finanszírozott 1676 milliárd forint értékben. A válságkezelés eredményeként, más országokhoz viszonyítva, a munkanélküliség is csak minimálisan emelkedett. Az őrjöngő eszement ellenzékiek, a szoprán, vagy alt hangszínben rikácsolók, akik már nemcsak a kormány, hanem a közember napi teendőit is akadályozzák, mutassanak más országokat, ahol a világjárvány alatt, az EU támadásainak közepette ilyen átfogó szociális intézkedéseket foganatosított a kormány!

Az általános politikai vonal is helyes és céltudatos, amely a „Minden élet számít” jelszóban olyan időszerűen került megfogalmazásra, hogy méltán számíthat nemzetközi elismerésre. Kellene is jobban népszerűsíteni a világban. Nemcsak a BLM „Fekete életek számítanak” téveszméjével szemben, hanem az emberiség történetének súlyos pillanatában kiadott életbevágó, sorsfordító jelszóként. Ugyanakkor, a jelek arra mutatnak, áldozatot főleg a kormány és a lakosság hoz, de a világjárványt is nyerészkedésre használó pénzintézetek és multinacionális vállalatok a lehetőségeikhez képest meglehetősen kíméletesen veszik ki ebből a részüket. Indokolt lenne ezen változtatni. A kifejezetten nemzetidegen és nemzetellenes hazai és külföldi szervezetekre (például a Kalergi tervhez kötődő Nemzetközi Páneurópai Unió, a Tett és Védelem nevű zsidó gárda, Hit Gyülekezete, stb., amelyek egyébként nem is szorulnak rá) és célokra költött jelentős összegeket is parancsoló megkurtítani, de inkább fokozatosan felszámolni.

Magától értetődik, a kormánynak a vírussal szembeni szükségszerű intézkedéseken túl meg kellett lépnie a nemzetközileg előírt-elvárt eljárásokat is. Nem latolgathatta, hogy természetes, vagy mesterséges. Egyre meggyőzőbb jelek utalnak rá, hogy mesterséges, képes manőverezni, ezért a lehető legkörültekintőbb védekezés megszervezése még fontosabb, mintha a saját útját járó „apolitikus” természetes vírusról lenne szó. (Bővebben ld. az interneten A világjárványról politikus szemmel és a kétrészes Mi mindentől féltsük a kormányt? c. tanulmányokat).

A háttérhatalom részére kapóra jött a világjárvány, akár önmaga idézte elő, akár természetes, mivel elválaszthatatlanul kapcsolódik a mindenkinek drága egészség- és életvédelemhez. A világkormány elfogadtatásának egyik legkézenfekvőbb eszközének vélheti az emberek egészségét és jólétét, pontosabban annak fenyegető hiányát, illetve a visszaszerzésüket ígérő megoldásait. Másrészt egyelőre nem túlságosan veszélyesnek mutatkozó, de egyre veszélyesebb mutánsokat szülő vírus bevetéséről van szó, amely ellen azonban mindenképpen mindenki védekezni fog, azaz engedelmeskedni fog a láthatatlan idegen akaratnak. Véssük agyunkba, az idegen akarat akkor is a háttérhatalomé, ha a vírus természetes, ő „csak” kihasználja, ha pedig mesterséges, akkor vita sincs. A háttérhatalom felelőssége tehát semmiképpen nem kérdéses, és ennek hangot is kellene már adni. A világjárványhoz kapcsolódó súlyos, kényes és egyelőre átláthatatlan alapkérdésekben ezért bárki, vagy bármelyik kormány könnyen tévedhet, melléfoghat. De a legnagyobb tévedés az ingadozás, a semmittevés lenne, mert az biztos bukáshoz vezetne. Ezért még az egymás iránti, különösen a kormány iránti jogos bírálatokat is kölcsönösen támogató szellemben és célzattal kell megfogalmaznunk.

Vészkiáltás - csatakiáltás

Ki vonhatna le más következtetést, minthogy a koronavírus nem terjed, hanem valakik terjesztik, azaz bármikor ránk szabadíthatnak egy újabb mutációt, egy új vírust is. Hiába lesz akár hatékonynak, esetleg még káros mellékhatásoktól is mentesnek bizonyuló védőoltásunk az egymást követő hullámokban támadó vírus ellen. Ha nem jutunk el a keletkezési pontjáig, ahol csírájában elfojthatjuk, megakadályozva az újabb és újabb támadását, akkor ördögi körben kényszerülünk ténykedni; mire az egyik hullám ellen lesz védőoltás, már a nyakunkon lesz a következő hullám, vagy vírus, ahogy történik is. És ami jelzi is, hogy nem természetes, hanem mesterséges, de amit senki nem mer kimondani még feltételezésként sem. Pedig a valóban szükséges védekezésnél nem kevésbé fontosabb feladat a vírus eredetének kiderítése. Ezért hitelt érdemlő nemzetközi erőfeszítéssel haladéktalanul, mindenre/mindenkire tekintet nélkül hozzá kellene látni a vírus eredetének, keletkezésének kiderítéséhez. Erre azonban senki sem gondol, nem folyik nyomozás okának, okozójának kiderítésére, ami viszont annak félreérthetetlen bizonyítéka, hogy valakik nem akarják. Nem nehéz kitalálni, kiknek nem érdeke az igazság kiderítése. Akik a vírus eredetének kellően bizonyított megállapítását nem tekintik alapvető kérdésnek, akarva-akaratlanul a háttérhatalom kezére játszanak, amely nyilvánvalóan felhasználja a járványt céljai elérésére, akkor is, ha az természetes eredetű. Az emberiség sorsa, léte szempontjából e kérdés a védekezésnél is fontosabbnak minősíthető. Mégis csaknem kizárólag a védekezésre fordítja erőfeszítéseit. Nem kérdőjelezhető meg, hogy folytatnia kell a védekezést az esetenként ellentmondásos, következetlen politikai és orvosi közlések ellenére is, de mégsem azokon kell őrlődnie, hanem a vírus keletkezésének okain. A fenyegetett józanész mindebből csak azt a következtetést vonhatja le, hogy a világ nem tudja az igazat a koronavírus járványról. Ez esetben pedig a védekezése sem lehet a legmegfelelőbb.

A problémát megnyugtató módon tehát csak az eddigi ismereteinken túlmutató kérdések feltevésével és megválaszolásával lehet megoldani. A tapasztalatok mellett feltétlen szükség van a dolgok értelmének, az események, a fejlemények okainak és céljainak felderítésére. Ezek megszerzését nem akadályozni kell (ahogy a háttérhatalom ügynökei teszik), hanem elősegíteni (ahogy a kormányoknak tenniük kellene). Konkrét ismeretek nélkül a mégoly zsenik sem tudnak válaszokat megfogalmazni. Lesújtó a következtetés: az ok-okozat viszony kiderítésének mulasztására, felelőtlen kezelésére ennél szemléltetőbb gyászos példát nehéz lenne idézni. Következményeit az egész emberiség megszenvedheti. Lehetetlen elképzelni, hogy ennek elodázhatatlan szükségessége nem jut eszébe egyetlen kormánynak, politikusnak, orvosnak sem? Az is lehetetlen, hogy ennek sincs oka. De akkor annak mi az oka, mi a végső ok? E kérdésekre nemcsak illene válaszolni, hanem válaszolnunk is kell. Az eddigiekből világos, hogy e tekintetben sem botorkálunk teljesen sötétben, mert az elvárt válasz nyilvánvalónál is nyilvánvalóbban a háttérhatalmi összeesküvéssel áll okviszonyban, de őrjöngő bírálatözön, vagy pereskedés veszélye nélkül nehéz konkréten, akár személyekre szólóan megfogalmazni. Éppen ezért kormányoknak, politikusoknak, orvosoknak, s mindenki másnak igyekezni kell olyan helyzetbe kerülni, hogy elősegíthesse a tisztázást, a mulasztók, vagy a bűnösök nemzetközi leleplezést és kiadhassa a helyes irányelvet, különben vesztes helyzetbe kerülhetünk.

Sokakat nyugtalanít azt is, hogy ma még önkéntes és ingyenes védőoltásról beszélnek mindenhol, de a lakájsajtó már több országban sejteti, beállhat olyan kényszerhelyzet, hogy egyiket sem lehet megvalósítani, s jobb, ha az emberek mindenhez megtanulnak alkalmazkodni. A légitársaságok már nyíltan beszélnek a vakcina-útlevél szükségességéről. Így, vagy úgy, de fokozatosan kötelezővé teszik, akkor is, ha a gyártók egy része nem vállal felelősséget a védőoltás hatásaiért, mellékhatásaiért, és jó néhány eset került rögzítésre, amikor a beoltottakon súlyos mellékhatások jelentkeztek. A sajtó halálesetekről is tudósított. Ez a sajtó mégis folyamatosan úgy állítja be, hogy az emberek alig várják az oltást, „nyugtat”, hogy immár napok kérdése a védőoltások engedélyezése egy féltucatnyi országban, hogy a kormányok között felvásárlási verseny folyik, meg hogy sok helyen felelőtlen vakcina-ellenesek kételyeket terjesztenek, akik ellen fel kell lépni. Sok országban a sportversenyekre emlékeztető tudósítások drukkoltak, hogy Karácsonyra, Újévre, de legkésőbb tavaszra már legyen oltás. Szinte versenyszerűen közlik, hogy eddig hányan regisztráltatták magukat oltásra. Állították, hogy a vakcina (Miért nem védőoltás?) „hatékony és biztonságos”, de párhuzamosan azt is, hogy a vakcinák bevizsgálása még folyik, hogy ahhoz évek munkája szükséges, stb. Azaz egységes szakmai igazolás nem áll rendelkezésükre, mégis izgatják a lakosságot. Azt sem mindenki érti a világban, miért kell regisztrálni, mikor az influenza elleni oltást egyszerűen rendelkezésre bocsátották, s aki akarta beoltatta magát. Miért nem lehet ezt a rugalmas gyakorlatot folytatni? Nálunk ez úgy jelentkezik, hogy a személyi adatok védelmére hivatkozva, a regisztrációs adatainkat, amint a regisztrációs lap hátsó oldalán olvashatatlan kisbetűkkel közlik, megküldik öt különböző szervnek; tehát csak az nem jut hozzá az adatainkhoz, aki nem akar.

Bizony, vegyük észre, fokozatosan megtesszük, jó szándékúnak feltüntetett kényszerűségekkel megtetetik velünk az első lépéseket afelé, hogy mások legyünk. A személyességet egyre inkább korlátozó kényszerintézkedések (a maszktól a mobiltelefontól, a készpénz kivonásán át a kamera- és adó-vevő, sőt sugárzó rendszerekig) máris megfigyelhetően eltorzítják az ember személyiségét, s az egészségére is károsan hatnak. A háttérhatalom nem is titkolja, minden eddigivel szakítanunk kellene, kétes eredetű téveszmék és hamis indokok tehetetlen bábjaivá, áldozataivá kellene válnunk. Cserébe kapnánk koronavírus útlevelet, meg egy chipet a szervezetünkbe, ami megváltoztatná önazonosságunkat, azt sem tudnánk, hogy kik vagyunk. El kellene veszítenünk mindazt, ami emberré tesz bennünket. Az embertelenség útjára terelnének bennünket, amelyre a háttérhatalom előtérbe merészkedő vezetői már rátértek. Ők már átestek e tragikus változáson, erkölcsileg meghasonlottak, legyőzték önmagukban az embert, s most azt akarják kikényszeríteni, hogy az egész emberiség kövesse őket.

Mindezek tudatában meg kell érteni, az emberség és az emberiség elleni összeesküvők nyomulásra figyelmeztető embertársaink szavaiban az embernek maradni kívánók lelkiismerete szólal meg, akik látják, hogy a háttérhatalmi gátlástalanság határtalan, s az emberiséget fenyegeti, beleértve sajátmagát a háttérhatalmat. Néhány hőbörgő, vagy áltudományos merészkedő, avagy lepénzelt lelketlen ügynök nem vonhatja el a figyelmünket arról, hogy az emberi fejlődés iránytűje a feltételesen nemzetieknek nevezhető történelmi totalitárius rendszerek után most a totalitárius világrendszer felé lendült ki. A háttérhatalom arra számít, hogy szorongatott helyzetükben a kormányok kikényszerített, következményeiben nem eléggé átgondolható áterőltetett intézkedései a kezére játszanak. Ezért a vészhelyzet tudtában a kérdezőket, vonakodókat, hitetlenkedőket is a legkörültekintőbben, történelempolitikai szemlélettel (okok és következmények szigorúan tárgyilagos felmérésével) kell kezelnünk. Az össztársadalmi idegesség körülményei között célszerű kerülni a bizonyítottan jóindulatú alternatív gondolkodók ledorongolását, bírságolását, elnyomását, lehetőleg megértéssel és óvatossággal kezelni a mi tagadás, egyre kellemetlenebbé és szigorúbbakká váló kényszerintézkedések ellen sokasodó ösztönös tömeges lázadásokat is. Az előbbiek látják e jelenségek mögött a totalitárius háttérhatalmi törekvéseket, az utóbbiak pedig már a saját bőrükön érzik.

Háttérhatalmi, vagy nemzeti út?

A „politikus” járvány zavarba hozta az emberiséget. Ahol időben és határozottan meghozták a szükséges intézkedéseket, a zavar múlóban van. Nem múlt el, mert a tömegtájékoztatási eszközök többsége a háttérhatalom kezében van és pánikkeltést, agymosást folytat. A nemzetközi szervezetek, élükön a WHO-val, amelytől alig marad el az EU, de az ENSZ is a nyomukban van, nem voltak képesek hatékonyan fellépni a világjárvány ellen. Rossz intézkedésekkel, vagy még azoknak is a hiányával bizonyították alkalmatlanságukat. Mi több, megalapozott a gyanú, hogy nem is akartak. Magyarázata, hogy a háttérhatalom által megdolgozott, vagy lekorrumpált személyek lettek a vezetőik. Ennek legszemléltetőbb jele, hogy az EU vezetése a világ szeme előtt Soros Györgynek, a háttérhatalom faltörő kosának az utasításait követte. Kihívóan semmibe véve legfőbb szerve, az Európai Tanács álláspontját, saját népeik, a tagállamok akaratát, sőt büntetve az „engedetlenkedőket”. Hasonló úton haladt a WHO etióp igazgatója, akit Bill Gates „felügyel”. Guterres, az ENSZ portugál főtitkára posztjához méltatlanul a muszlim betolakodók pozitív megkülönböztetésére ösztönözi a világot, nyíltan hirdeti a világkormány szükségességét, legutóbb posztjához méltatlanul egyoldalú érzékenységgel kikelt a „fehér nacionalizmus” és az antiszemitizmus ellen.

A nemzeti kormányok hatékonyan, gyakorlatiasan jártak el, alapvetően kezelni tudták a súlyos helyzetet, ahogy nálunk is történt; a nemzeti út bizonyult eredményesnek, nem a nemzetközi. Persze, az sem mindegy, milyen a nemzeti út. Svédország alig foganatosított intézkedéseket, rábízta magát a nyájimmunitásra. Volt benne ésszerű gondolat, de következményeiben átgondolatlan eljárásnak bizonyult. Kína napokon belül minden szükséges erőt mozgósított, radikális intézkedéseket tett, ami eredményesnek bizonyult. Brazília megtett egy sor helyes lépést, de a lakossági fegyelem nem bizonyult elegendőnek. A V-4 országok, szoros együttműködésben, eredményesen tették meg a védelmi lépéseket. A legsúlyosabb és legtartósabb járványhelyzet az USA-ban alakult ki. Nyílván nem függetlenül attól, hogy Fort Detrick katonai víruslabor, a nemzetközi egyezményeket megsértve biológiai hadviselési eszközökkel kísérletezett; a Nature tudományos folyóirat még 2015-ben közölte is, a labornak sikerült a koronavírust úgy módosítania, hogy emberről emberre terjedjen! E hitelt érdemlő tudományos közlés azonban nemcsak a WHO, hanem valamennyi politikus figyelmét mind a mai napig elkerülte. Sőt mindig Vuhan jut az eszükbe. A WHO is az elmúlt napokban küldöttséget menesztett Vuhanba, hogy „azonosítsa a vírus eredeti hordozóját”. Azaz ismét a denevéren, vagy a tobzoskán akarja elverni a port, hogy önmagáról, Bill Gatesről, a háttérhatalomról elterelje a világ figyelmét. Az nem érdekli, hogy a fort-detricki vírust szabadalmaztatták, s az egyik tulajdonosa Bill Gates és felesége Melinda Alapítványa. Gates a szabadalom birtokában 2019 októberében, New Yorkban, külföldi megfigyelők előtt, hatvanöt millió áldozatot feltételező, súlyos gazdasági válságot kiváltó világméretű koronavírus járvány szimulációs gyakorlatot tartott. Részesedést szerzett a vuhani virológiai kutatásban is és a világközvélemény által kártékonynak tartott kapcsolatokat ápol a WHO-val. Szinte versenyez vele az amerikai Kongresszus, amely még ez év első napjaiban is, a vírus elleni harc fokozása helyett a nyelvtani nemek azonosítására szolgáló hagyományos szavak kigyomlálását és átdolgozását tűzte napirendjére. Az apa, anya, fiú, lány, testvér, unoka, nagyapa, nagyanya, úgy félszáz oldalon felsorolva, esett áldozatul. Jó példa rá, hogy aki nem mestere valaminek, mégis hozzányúl, hóhérja az annak. Soros felhívhatná Washing Tóniék figyelmét, egyszerűbb lenne, ha hivatalossá tennék a magyar nyelvet, amelyet elődeink eleve úgy alkottak meg, hogy nincsenek benne nemek. Nekünk nem is kell bajlódniuk e kérdésekkel, amelyek megkeserítették az amerikai honatyák sorsát, éppen azokban a napokban, amikor Trump ellen, vagy mellett kellett volna kiállniuk.

A humort félretéve, kimondhatjuk, a józanész mindenkinek sajátja; csak elő kell vennie és érvényre juttatni a saját környezetében. Az emberiség érzékelhetően rá is ébred, a sorsáról, de lehet, hogy a létéről van szó, ezért a helyes szavakkal egyre inkább beszélő tettek párosulnak. A közvélemény már sok országban mozgolódik és lázad, a kormányok azonban óvatoskodnak a háttérhatalommal kapcsolatban. Pedig többet tudnak a mesterkedéseiről, mint amennyit a népeiknek elmondanak, azaz jószerével semmit, meg sem merik említeni. Trump megtette, de kollégái – szövetségesei és ellenfelei egyaránt – magára hagyták. Pedig a háttérhatalom nyomulása a szemük előtt zajlott és zajlik, ám Oroszországon, Kínán és a V4-eken kívül mások alig tesznek ellene valamit. Pedig tudják, többről van szó, mint a vírusról, de a tőke korlátokat szab.

Örömmel állapíthatjuk meg, hogy a magyar kormány intézkedéseiben nemcsak a nemzeti út uralkodik, hanem kiérződik valami ígéretes más is. Neki is számolnia kell vele, hogy a pénz birtokában és a pénzforgalom kezelésében önmagát mindenhatónak képzelő háttérhatalom csak az erőből ért. Következésképpen, akárcsak más országok, sajátos egyre kevésbé burkolt harcra kényszerül, amely már jó ideje több fronton is folyik. A háttérhatalom részéről kezdettől fogva tudatosan és nyíltan; mi fokozatosan zárkóztunk fel hozzá, de felzárkóztunk! Kormányszinttől a közember szintjéig gondolatainknak, terveinknek, politikánknak, törekvéseinknek és tetteinknek a túlélés érdekében összhangban kell lenniük, országos és össznemzeti támogatást kell élvezniük. Az állampolgároknak támogatni kell a kormány helyes intézkedéseit, de nem szabad lemondani a társadalmi ellenőrzésről, hiszen ez a kormánynak is érdeke, mert csak együtt tudnak sikerrel szembeszállni a háttérhatalmi-ellenzéki nyomulással. Ez a magyar út. Az első hullám idején érzékeltük is, részesei voltunk, rajta haladtunk. Lényege, hogy nem késve, nem betegesen, azaz nemcsak az emberiségre szabadított járvány ellen védekezünk, hanem időben, tudatosan és sokoldalúan, biztosítjuk, hogy a társadalmi élet, a termelés ne álljon le. Éles viták közepette a háttérhatalomnak behódolt EU-ban is magyar úton haladunk.

Ugyanakkor eljárásainkat nem vonatkoztathatjuk el a világeseményektől, a háttérhatalom sokféleképpen megnyilvánuló nyomásától sem. Tőkés környezetben, tőkés országban élünk, hozzá kényszerülünk alkalmazkodni. Ennek megfelelően kormányunk is tőkés szemléletű. Ezt sem érdemnek, sem hibának nem tekinthetjük, a rendszerváltással előállt történelmi tényként kell kezelnünk. Méltányolnunk kell, hogy a kedvezőtlen feltételek mellett is komoly kétoldalú és nemzetközi csatákat vív a magyar állami és nemzeti érdekek védelmében. Mások által is elismerten, nemegyszer győztesen. Sok más intézkedése politikai, gazdasági, pénzügyi vis maior körülmények nyomasztó hatása miatt nem illeszkedhet kifejezetten, mindenben és azon melegében a magyar érdekekhez. Az a benyomás, hogy ezek a háttérhatalom követeléseivel, irányvonalával mutatnak bizonyos egyetértő, remélhetőleg inkább kényszerű alkalmazkodást, de nem feledkeznek meg a nemzeti érdekeinkről. E benyomás közel lehet az igazsághoz.

Azt viszont tudjuk, látjuk is, hogy komoly, következetes és sikeres család- és népességtámogató politikát folytat, s jövőbe mutató átgondolt intézkedéseket foganatosít annak érdekében, hogy minél felkészültebben kezdhessünk majd neki a megújuló életnek a világjárványt követően. Mindez összességében vitathatatlanul magyar érdek, magyar út. A háttérhatalom az ellenkezőt követi és követeli. Az ellene vívott harcból közvéleményünk csak a Soros elleni csatákat látja, de e harc azzal nem merül ki. A kormány küzdhet olyan provokációk és merényletek ellen is, amelyekről még nem szólhat, ezért bizonyos kérdésekben a közvéleményünk sem láthat pontosan. Ez nem üdvözlendő eljárás, de a zavaros és veszélyes helyzetben megértéssel kell kezelnünk, ha ilyen átmeneti gyakorlati szükségszerűség felmerül. Vérre menő, bonyolult, átláthatatlan harc folyik, s a kormány azon dolgozik, hogy az elkerülhetetlen következményei ne legyenek visszafordíthatatlanok. Legyen hát világos előttünk, miért és merre tartunk. S ezt tudva, még a kormányintézkedések esetleges jogos bírálatát is támogatólag, segítően kell megfogalmaznunk.

Semmiféle közösséget nem vállalhatunk a neoliberális nemzetellenes ellenzék őrjöngő, esztelen kormányellenes, sajnos jelentős nemzetközi támogatást élvező hadviselésével. Pontatlan baloldalinak minősíteni, ahogy sokszor teszik, hiszen a történelmi baloldal szemben áll a tőkés rendszerrel, Gyurcsány és szövetségesei pedig e rendszer elkötelezett hívei, ezért önmagunkat csapjuk be, ha baloldalinak nevezzük őket. Árulkodó jel, hogy ők maguk nem is tiltakoztak e minősítés ellen. Azon is elgondolkodhatunk, hogy az önmagát jobboldalinak és nemzeti elkötelezettségűnek valló Mi Hazánk, bár világosan elkülönül a neoliberális ellenzéktől, mintha nem keresné a kormánnyal való együttműködést, nem osztaná helyes eljárásait a nehéz pillanatokban sem, hanem, akárcsak az elődje, szembefordul a kormánnyal. Azt is látni és értékelni kell, hogy a valóban baloldali Munkáspárt viszont tárgyilagosan ítéli meg a kormány lépéseit, alapvetően bírálja, de nem riad vissza attól sem, hogy a nemzeti érdekeinket elősegítő lépéseit elismerje.

Az amerikai tragédiából a legfontosabb megértenünk, rég megérett rá a helyzet a nemzetközi háttérhatalom irányelveit követő ellenzéki garázdálkodással, hazudozással, magyarellenességgel szemben intézkedéseket foganatosítsunk. A társadalmat éltető emberi erkölcsök lerombolásának folyamata az USA-ban a világ szeme előtt ment végbe. Nem igaz, amit el akarnak hitetni a világgal, hogy Kína, Oroszország, vagy külföldi politikai mozgalom szellemisége, beavatkozása szülte a folyamatot. Nem is a baloldal vezényelte: amerikaiak tették amerikaiakkal, mert valakik rávették őket, ne hagyják magukat korlátozni „elavult” erkölcsi elvárásokkal. Többévtizedes erkölcsromboló folyamatnak látjuk a társadalmi eredményét, lehet, hogy a végeredményét, ami ma teljesen uralja életüket. Jelen van óvodáktól egyetemekig minden oktatási szinten, tömegtájékoztató eszközökben, filmekben, zenében, reklámokban, különösen pénzügyekben, bel- és külpolitikában, és mint a világ láthatta még a „demokratikus” választásokban is. Intő példa minden más országnak, hogy mindezt a háttérhatalom, azaz nemzetidegen amerikaiak művelték amerikai amerikaiakkal. Más országokban is háttérhatalmi nemzetidegenek teszik majd meg az őshonosokkal. A hazai nemzetidegen és nemzetellenes ellenzéknek is ez az irányelve. Ellehetetlenítik a társadalmi életet, ok nélkül rágalmaznak, panaszkodnak a világnak, holott a legteljesebb szabadságot élvezik. Az amerikai események arra is figyelmeztetnek, hogy a közeljövőben nagyobb külföldi támogatást kaphatnak. Eljött hát az ideje, hogy ne csak levonjuk a következtetéseket, hanem azokat tettek is kövessék. A nemzeti oldalnak nem szabad továbbra is kesztyűs kézzel bánni velük, s tenni kell valamit, nem is keveset, hogy legyen végre valós okuk a panaszkodásra. A 2022-es választásokon mi választók is tegyünk meg mindent, nehogy az önmagát immár nem ellenfélnek tekintő, hanem ellenséggé nyilvánító, nemzetellenes és nemzetidegen ellenzék a hatalomnak a közelébe se kerülhessen. Budapest elvesztése (ami olyannyira megmagyarázhatatlan, hogy van, aki felelőtlenségnek, sőt átengedésnek minősíti), a főpolgármesteri hivatal kártékony szembefordulása az országgal hazai és nemzetközi szinten egyaránt, legyen elrettentő példa, visszaszerzése pedig valamennyi nemzeti erő kötelező feladata. Sajnos, a Soros-féle Közép-európai Egyetemen (CEU) változatlanul folyik a hazai háttérhatalom következő generációjának a felkészítése, amelynek már a 2022-es választásokon is szerepe lehet, s távlatilag a magyar Magyarország sírásóinak szánják őket.

Bizonyára sokan olvastak égető kérdések kapcsán született írásokat, amelyek némi túlzással úgy fejeződtek be, hogy haladéktalanul intézkedni kell, mert holnap már késő lehet. Számunkra azonban most bizonyítottan eljött e pillanat, hiszen naponta halljuk az embertelen szándékokat, látjuk a halált, ami minden kétséget kizárva figyelmeztet, hogy az életünkről van szó. Nem válhatunk az emberségtől elidegenedett szűk háttérhatalmi kaszt tehetetlen függvényévé. Tudatosan törekedjünk rá, hogy a saját posztján és lehetőségeivel élve, mindenki, minden intézmény szervezet, párt és kormány összehangolva megtegye a tőle telhető legtöbbet, hogy ez ne következhessen be. A Nemzeti Együttműködési Rendszer (NER) keretében szélesebb, erős, tudatos és valóban népi-nemzeti egységet kell megteremtenünk, s aktívan tartanunk nemcsak a 2022-es választásokig, hanem utána is. Erkölcsileg-politikailag mi sem lett volna természetesebb már régen, de most parancsolóvá vált, hogy zéró toleranciát vezessünk be a magyarellenesség ellen. Ehhez a törvényileg elrendelt antiszemitizmus elleni zéró toleranciát, azzal a könnyed és vigyázatlan eljárással, ahogy létrehozták, törvényileg meg kell szüntetni. Eddigi gyakorlata fájón bizonyítja, nemcsak nem ésszerű, hanem káros. Egyrészt önmaga tartósítja az antiszemitizmust. Másrészt sok magyar hazafit riaszt. Harmadrészt, ügyeskedő politikusok a kormány helyes jelszavának megvalósításáért, a Magyar Magyarország létrehozásáért tevő-cselekvő magyar hazafiak, sőt a kormány ellen fordíthatják. Továbbá jogosulatlan, igazságtalan védőbástyát képez, a számtalan pozitív megkülönböztetés mellett újabb előjogokat biztosít a hagyományosan hálátlan nemzetellenes-nemzetidegen háttérhatalmi erők részére, amely mögül büntethetetlenül lövöldözik ránk mérgezett nyilaikat.

A vírusjárvány hátterében sokkal nagyobb világpolitikai játék folyik annál, mint amennyit látunk, látni hagynak belőle. Ennek okán történelmi tettre vagyunk hivatottak; az dől el, milyen lesz a jövőnk, vagy lesz-e jövőnk egyáltalán. Vagy elvégezzük történelmi feladatunkat, vagy eltűnhetünk a Föld színéről. A hadba szállt gátlástalan nemzetközi háttérhatalom, s hazai ügynökei, csatlósai élet-halál harcot vívnak ellenünk. Ha ezzel nem számolunk halálosan komolyan, a leleplezésükön, elítélgetésükön túl nem teszünk semmit, s ha csak védekezésre rendezkedünk be, ahogy eddig tettük – veszítünk! Tudatában kell lennünk, az válhat a nemzetközi és a hazai háttérhatalmi összeesküvők leghatékonyabb fegyverévé, ha a népek, nemzetek nem hiszik el, hogy milyen sorsot szánnak nekik, tájékozatlanok, felkészületlenek és tétlenek maradnak. A valóság megismerése és bátor hirdetése emberpróbáló feladattá vált, ami elől sajnálatosan nemcsak a háttérhatalmi összeesküvés ellen hadakozókat lenézően kinevetők, hanem az immár megfélemlítettek is kitérnek, nem törődve vele, hogy akkor már késő lesz, amikor semmi mást nem tudnak tenni, csak sajnálkozni egykori együgyűségükön. Minden állampolgár alkatrész a háttérhatalom által uralni akart világ gépezetében, de az akadozni fog, ha csak ezer alkatrész felmondja a szolgálatot, ha pedig milliók, le is áll. Ebben a szellemben vészkiáltásunknak csatakiáltássá kell válnia. Akár természetes, akár mesterséges a ránk rontott koronavírus, le fogjuk győzni akárhány hullámban is kell megküzdeni vele. Ám egy pillanatra se feledjük, meg kell vívnunk és nyernünk a másik csatát is a fő ellenség, a rejtőzködéséből a nemzetközi arénában és nemzeti keretekben egyaránt előbújt, világuralomra törő emberidegen háttérhatalom és kiszolgálóik ellen. Túl sokszor megszenvedtük gátlástalanságukat, s most be is jelentették, hogy földönfutóvá tesznek mindenkit, aki nem az ő hívük. Ezzel feljogosítottak rá bennünket, hogy a saját fegyvereiket is ellenük fordíthassuk: velük szemben okafogyott a politikai korrektség, ám megokolt a zéró tolerancia.

- - -

* A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró