IX. Szemita világ.
Zsidó adomák.
A nagy rend.
A bécsi Rothschild bárót két lengyel zsidó akarta megsarcolni. Az egyik fölment a palotába, a másik pedig az utcán várakozott. De bizony rosszul járt a követségben járó lengyel zsidó. Kissé szemtelen volt, sokat akart, úgy hogy Rothschild egyszerűen kilódította a szobájából.
Az előszobában a titkár fogadta. Az is galléron kapta a koldust és kidobta a folyosóra; onnan meg az inas a kapuhoz lökte, a kapunál pedig a portás röpítette ki az utcára.
- No, Smüle, - fogadja odakünn várakozó társa, - mit kaptál a bárótól?
- Kapni ugyan nem kaptam semmit, - fakadt ki szomorúan Smüle, - de ha tudnád micsoda rend van ebben a házban!
Svájcban.
Bankárné (elragadtatva): Noccerő kilátás! Igazán megfizethetetlen!
Bankár: Ne mondjál oztot! Minden meg von fizetve. Mink tehetönk!
Uj nemesség.
- Milyen jó, hogy megértük az új századot, - mondja férjének Gyémántköviné.
- Miért? - kérdi kiváncsian Gyémántkövi úr, az új nemes.
- Csak azért, mert most legalább mondhatjuk, hogy nemességünk még a mult századból ered.
Jó biztatás.
- Hát ez o becsölet? Te mondol konkurzt és nekem ausgleichba csak csupán adsz tizenöt procent, míg a tübbi hitelezü kapta harminc?
- Nű, csak sendesen! Ki fogom edjenledni a dolog. A gyüvő esztendübe, ha megint csődöt mondok, te kopsz harminc procent, a tübbiek csak tizenöt.
Ebben a drága időben.
Nagybácsi: Na, hod hívnak a picike lánykát?
Mama: Arankának.
Nagybácsi: Ebe a drága idübe lett volna elég a Rézike is.
A kikerésztelkedés.
Lébele: Te igozán kikürüsztülküdtél thégedet? És milyen religiont választottál?
Simele: Lettem egy protestánt.
Lébele: Miért nem lettél inkább egy katolik?
Simele: Mert ottond már nodjon sok a zsidó.
Nagy haladás.
- Mennyire vagy már o tiéd ideállol?
- Mennyire? Nodjon messzire!
- Odj? Tolán már megkértél az üvé kezét?
- Nem én; honem már valtam o telekkünyvbe.
Jó jel.
Apa: Ez o mi fiunkat egyre csok o háboru érdekli.
Anya: Meglásd, még zob-liferáns lesz belüle.
Nagyot akart mondani.
Müller: Odje nodjszerően viseltem mogomat o párbojnál?
Spitz: Borátom, de ódj lüttél, mint edj oroszlán.
Bankár-büszkeség.
Vendég: Kedves Tulpenthal úr, a leányának valóban nagyon kellemes ezüstcsengésű nevetése van.
Bankár: Mért ne ledjen neki ezöstnevetés, mikor kapja kétszázezer korona hozományt?
A kiegyenlítés.
Könyvelő: Főnök úr, Pazarnoki már többel tartozik nekünk mint ötvenezer koronával.
Bankár: Terhelje meg a legidősebbik leányommal.
A keserűvíz.
- Rákóci ór Rákóci ór! Álljo meg! Rákóci ór, minek nem álljo meg?
- Nú, minek álljok meg? Engem nem hivják Rákócinak, hanem Honyadinak!
- Mboh! oz mindedj! Todtam, hodj edj keserőviz!
Stílszerűen.
Báró Aranyhegyi: Tanár úr, van szerencsém önnek bemutatni az Árpád fiamat.
Tanár: Árpád? Azt hiszem, azelőtt nem az volt a neve.
Báró Aranyhegyi: Nem; ezelőtt Izidor volt. De hogy ilyen ősrégi bútorokat szereztünk be, hát ehhez mégis csak jobban illik az Árpád név.
Ravasz házaló.
Házaló: Tolán szolgálhatok edj doboz ezösttisztító posztát?
Nő: Nem kell semmi!
Házaló: Nodjon sojnálok; de látom, hodj a szamszédasszonynak igozo volt, mikor mondta, hodj ne is jőjek ide, mert o nodságánok nincsen is ezüstnemő.
Nő: Adjon rögtön hat dobozzal.
Kitelik tőle.
- Mit keresel te a keresztény templombo?
- Csok benéztem, hodj a feleségem nem járjo még ide is az üvé oj rohát motogatni?
Mikor megy jól?
- Hogy megy a kávémérés, Schwarcz úr?
- Pampáson! Minden nap nüvekedik a czigória-fogyosztás.
Különös.
- A háziór felmandta nekönk.
- Miért?
- Aztot mand, hodj nálunk sok a palaska.
- Nű, és az neki fáj, ha minket csípik?
Irigykedés.
A lengyel zsidó az Andrássy-úton egy fényesen kivilágított divatüzlet nagy forgalmát látva, így sóhajt fel:
- Gott, ha egy ilyen boltos csűdöt mond!
Nagy szerelem.
Kohn: Grotolálok, Ciceszbeiszer. Hallom, hodj mogánok o fia házasodja. Remélek, csinál edj jó párti?
Ciceszbeiszer: Wie hájszt, jó párti? Kitönő párti!... O legszebb leángy o városbo!... Százezer karana hozomángy!... És milejen szép, mővelt leángy!... Voloságos kincs oz o leángy! Oztot hiszek, oz én Izidorkám okkor is elvett volno, ho volno neki csopán csok kilencvenezer karana hozomány.
Tőzsdenyelven.
- Hodj van, Rosenbaum ór?
- Tizenöt korona per auguszt-szeptember.
A reklám sikere.
Apa: Te kölök, mit koporászol obbo o spenotba? Ürdög bujjon a tied gyombrodba!
Számi: Tátikám, keresem a spenótba edj poloskát, a melikért kapok majd száz aranyt.
A névmagyarosítás korában.
A Széchenyi-szobrot nézegeti egy fővárosi izraelita egy vidéki ismerősével.
- Kit ábrázolja ez monument? - kérdi a vidéki zsidó.
- Gróf Széchenyi Istvánt.
- Nű, és hodj hivták őtet azelőtt?
Kellemetlen megelőzés.
Báró: Engedje meg, Ezüstkövi úr, hogy bájos leánya kezéért esedezzem.
Bankár: Ajánlata nagyon megtisztelő rám nézve, báró úr, de leányom kinyilatkoztatta, hogy már egy másik adósomat szereti.
Nagyzás.
Asszony: Jajtelesz, Jajtelesz! Nű, nem hallosz, hodj hívlok?
Férj: Dehodj nem! De mandtam már neked, hodj ebbe az oj szép óri lokásbo nem illik ez o megszólítás: Jajtelesz! Igozán nem értek, te nem todol erről leszakni! Mandtam már ezentól hívjál engimet idj: Jeán! Te még mindig oztot hiszel, hodj a szerecsen-otcábo lokunk!
Elővigyázó.
Örömapa: Itt van a húszezer korona hozomány; de igérje meg, hogy hű s szerető férje lesz a leányomnak.
Vőlegény: Bocsánat, - előbb megolvasom!
Nemes vetélkedés.
Apa: Miért te sirsz, Icig fiom?
Dolfi: Hát a Goldsteinéknál valtam és ott a jerekek ozzol csófolnak, hodj oz ű tátijok már kétszer megbokott, s oz én tátim még csok edjszer.
Apa: Nű, azt ne szédjeljél, fiomlében. Ne félj, még ebben az esztendűben otólérem én a Goldsteint.
A nehezebb dolog.
- Ez a Roth nodjszerően tod az üvé velocipédrűl leogroni.
- Mboh! Leograni, aztot mindenki todjo, de rojto morodni!
Mit tud hát?
Witzmann (segédjéhez): Holljo mogo Boronkai. Megfizette-e mogánok o Hozenzeig o portékáért o péndzt?
Segéd: Már nem todom!
Witzmann: Hát o Barmos Pálnok elköldte o portékát?
Segéd: Ozt se nem todom.
Witzmann (nagy dühösen): Mogo semmit se nem tod! Ozt se todjo, miljen keveset tod!
Ha tudná!
A bankárnak megmutatják újszülött leánykáját. A tőzsér nézi, nézi; aztán megszólal:
- Mit vág ez a lány oljan sovonyu arcot? Hiszen százezer khorona hozomány fog thűlem kopni.
Talpraesett válasz.
Diák: Mózsi, miért nem be fog még egy szamarat a taligájába? Hisz az az egy nem birja a nehéz terhet.
Handlé: Hisz volna csak akkora is, mint az ifiúr, minden bizonynyal mellé fognám.
Ki kiabál?
A tőzsdén két ágens összevész.
- Khérem, ne kiabáljon olyan sokat!
- Micsodha? Én khiabálok? Ki khiabál? Ön khiabál!... Forcsha; ő khiabál és aztat khiabálja, hogy én khiabálok!
Cserélne a kutyájával.
Ábrahám Máramarosból Budapestre utazott a kutyájával. A kutyát elhelyezték egy egészen üres kutyakocsiban, őt pedig egy zsufolásig megtelt harmadik osztályú szakaszba tuszkolta be a vonatvezető.
- Bocsánat, khondokter ór, - fordul Ábrahám a vonatvezetőhöz, - nem cserélhetnék tolán a kotyámmol?
Bálban.
- Noccsád, kérem, bátorkodok mogomot bemotatni, én Kohn vadjok.
- Mindjárt gondoltam.
Csak öntse be!
Egy lengyel zsidó nyit be a tokaji gyógyszertárba.
- Kérek ütven fillérért féregpor.
- Papirosban, vagy dobozban? - kérdi a segéd.
- Nem, - válaszol erősen vakarózva a lengyel zsidó. - Csak üntse mindjárt ide a nyakomba, bele!
Előrelátás.
- Ez a Rettichblüh miért hozzo mindig csok oz edjik leányát o bálba?
- Nű, mert edj leány mogában nem látszik oljan csonyának, mint mikar mind a nédj edjött von.
Jó tanács.
- Mi lelt mogát a korjatul, Izidor?
- Lóvteniszt jáctam és kificamítottam.
- Holja, minek jácik mogo lóvtenisz, minek nem jácik klobriász?
Mitől hízik?
- The Náci, mitől híztál te meg oljan rövid idő olott?
- Mithől? Hát - a rab-élelmezésből.
Furfangos kibúvó.
- Micsoda, Áron, maga szombaton is csinál üzletet?
- Khérem, ha én mogának eztet a kabátot eladom hat forintért, az nem özlet; az van egy ajándék. Ajándékozni pedig szombaton is szabad.
Az is párbaj.
Lilienthal: Nű, mi lelte o te kípedet?
Rosenduft: Hodjál el engemet, én párbojoztam.
Lilienthal: Gatt! És kivel?
Rosenduft: Hát a Szálikámmal.
Ismeri őket.
A vigéc-bálon többen bemutatkoznak egy ismeretlen idősb úrnak.
A.: Van szerencsém magam bemutatni: Kemény Ignác vagyok.
B.: Én Kohári Izidor vagyok...
C.: Nevem Kun Izrael.
D.: Nodjon örvendek, - én is Kohn vodjok.
Drága hóditás.
Gyémántligetiné: Móritz, o te leányod meghódított egy főhadnagyot!
Gyémántligeti: Hodjál el az oljan hódítást, ahol a győző félnek kell füzetni o hadikültség!
Szerencse.
Férj: Te Rézi, o mienk cselédnek két huszárszeretője von.
Asszony: Szerencse, hodj nincs nekönk zabkereskedés.
A csengeri vásáron.
A rőföskereskedő: A feleségem ne érje meg a holnapi sábeszt, a jerekeim foladjanak meg a torokjikba, ha minden méterre öt garast nem ráfözetek!
Erzsók néni: No jó Áron szomszéd, vágjon hát le a kelméből öt métert. De mondja csak szomszéd, egy kis vásár miatt, hogy tudta úgy elátkozni a feleségit, meg a gyermekeit?
A rőföskereskedő: Phő!... Hiszen nékhem nincs is familiám!
A közönséges név.
Apa: Oztot hiszek, legjubb lesz, ho Adolfnok hívják o jerekönket.
Anya: Nű, csok nem okorsz fizetű-pincért nevelni belűle?
Az eladó fogfájás.
- Hé Icig gazda, gyűjjék csak ide! - kiált a portája előtt elmenő handléra a falusi gazda.
- Nű, mi van eladó?
- Egy fogfájás. Mit ad érte? Olcsón adom.
- Itt van khendnek négy fillér foglaló. Thartsa meg khend a foghfájását a gyüvő egri vásárig, akkor majd eljüvök érte.
A nagy siker.
- Nézze csak Bruck ór, ez az én feleség. Senkinek se kellett, s én mégis megkoptom.
Rosz üzlet.
Mózsi: Te mán csináltál nadjon sok jó özlet, te mán vadj edj gazdag ember. Foksz most nősölni magad?
Náci: Micsada? Nősölni? Hát thodsz te, hodj házasságban férj és feleség lesz edj test és lélek: - kettőbül edj; a mi van 50 procent thiszta veszteség. Gondolod, hodj én tsinálok iljen rosz özlet?
Franciául tanul.
Izor: Thátikám, bon jour!...
Gyémántvölgyi: Micsoda nyelven beszélsz te velem?
Izor: Thátikám, én thanulom franciáol.
Gyémántvölgyi: Jobb lesz, ha nem tonolsz. Minek todjanak a franciák is, hodj te miljen nadj szamár vagy.
Alapos magyarázat.
Fiú: Tátikám, mi oz o komorozene?
Apa: A komorozene? Te ostaba, a ki vodj! Hát mikor a komorába muzsikálják.
Az ok.
Grosz: Ez a Klein rettentű szerelmi bánotbon szenved! Borzasztó, o hodj kinéz!
Blau: Nű, hát oljan rosz parthi az ideálja?
Túllicitálta.
- Félévtül óta hardak eztet o pár cipőt és még egészen új.
- Mböh! Én már háromnedjed esztendűtűl óta hardak edj ing, s még egészen tiszta.
A tőzsdéről.
- A tőzsdén - magyarázgatta egy vén börziáner, - kétféle ember fordul meg: a ki csal, és a ki csalatik.
- Hát ön melyik osztályhoz tartozik?
- Én? Már mind a kettőhöz tartoztam.
A kurta méter.
- Ejh, Mózsi, de kurta méterje van, - szól a parasztmenyecske a vásáros-zsidóhoz. - Ez csalás ám!
- Shemmi csholás! Ha khurta is a mérthékem, de annál vastagabb.
Esdeklés.
- Kisasszony, - esdekel a kereskedő imádottja előtt, - ha már engem nem szeret és nem akar a feleségem lenni; csak arra az egyre khérem, ne menjen férjhez a khonkurrenshez.
Óvatosság.
- Móric, kelj fel! - költögeti a kocsmáros a fiát. - Thodod, hogy a khi khorán kel, aranyat megtholál!
- Mutasd meg előbb az arany, aztán khelek fel.
Rotschild és a lengyel herceg.
Rotschild báró irodájába egyszer egy lengyel herceg ment valami üzleti ügyben.
Rotschild éppen fontos levelet írt, fölnézett írásából és így szólt:
- Kérem legyen szives leülni. Egy kis sürgős dolgom van még. Akad ott valahol egy szék.
Ezzel tovább írt. A vendég vár néhány percig, azután türelmetlenül, hangsúlyozva mondja:
- Kérem én Y. herceg vagyok!
A báróbankár még nem végezvén el dolgát, egész flegmatikusan így vág vissza:
- Hát akkor vegyen két széket magának.
Az élet becse.
Rákócy Izor: Mit? Nem okorsz nékhem odni szotiszfakción? Te gyáva kotya!
Zrinyi Mór: Inkább vadjok edj élő kotya, mint edj adjonlőtt aroszlán!
A nagyszerű találmány.
Két felvidéki zsidó utazik a vasuton.
- Huvá, huvá, borátomkám? - kérdi az egyik zsidó szembenülő hitsorsosától.
- Én Bodapesthre. És mogo?
- Én Debrecinba.
- Naccerő! Én ölek ebe o sorkába, maga öli o másik sorkába, s a güzös elvisz mogát Debrecinba és enghemet Bodapesthre. Naccerő!
Mindent percentre.
Jakab: Hát csak elvesztetted egyetlen fiadat?
Ábrahám: Ne is emlékeztess rá. A fájdhalom 34 procenttel öregebbé thette enghemet.
Jeles firmák.
Grün: De mondja csak Weisz úr, hogy adhat ennek a Khalmannak hitelbe? Hiszen nem fizet.
Weisz: Hát én fizetek?
Ez is üzlet.
- Geseftben okorok beszélni a nodságos órral.
- Hiszen ön koldul!...
- Nü? A koldolás az én geseftem!
Az utolsó szó.
Aranka kisasszony visszautasítja kérője, egy utazó ügynök házassági ajánlatát.
- Nem akar tehát az enyém lenni? - kérdi az ügynök kétségbeesetten.
- Igazán sajnálom, hogy tagadó választ kell adnom.
A kérő kalapjához nyúl.
- Csak még egyetlen egy utolsó szót engedjen meg, mielőtt örökre távoznám.
- Kérem, csak szóljon bátran.
- Vegyen tőlem, három doboz Hicksen-féle hajkenőcsöt. A legjobb gyártmány a föld kerekségén.
Találó.
A kis Móric: Tátelében, mondjál meg nekem, mit irjok o borátomnak oz üvé emlékkünyvibe?
Apa: Nű, hát írjál edjszerően: "Memento Móric."
Divat és főkönyv.
- Ej, Rosenzweig úr, hogy van az, hogy a felesége olyan pompásan öltözködik, maga meg olyan egyszerűen, ne mondjam: kopottan jár?
- Az onnét van, hogy a nőm a divat szerint öltözködik, én pedig a főkönyv szerint.
Tengeren.
- Juj, Ármin, érzem, hogy elfog a tengeri betegség!
- Mi jut eszedbe. Éppen most, hogy ötfrankos ebédet ettünk. Micsoda tékozlás lenne az?!
Apai tanács.
- Olga, jön a kérőd. Ülj a Wertheim-kaszsza mellé, hogy ne látszassál olyan vénnek.
A gazdagodás útja.
- Te Smüle! Aztat mondanak, hogy te már nagyon ghazdag vadjol.
- Vi hajszt! Ghazdag? Hiszen thodod, hodj mégh csak egyszer boktham meg magamat.
Apai büszkeség.
Bankár, a kinek megmutatják újszülött fiacskáját:
- Milyen okos jermek! Epend o gozdog Oronyküvi bonkárt választotta ki oz üvé tátikájának!
Az új földesúr.
- András thodja, hogy két hét óta vadjok a maga nadságos ór. Hanem maga megfeledkezi a szökséges tisztelet. Vedje le a khalap!
- Elhallgass Mózsi! - válaszol a számadó juhász. - Hiszen, ha ezeket a jólelkű, tisztességes birkáidat nem tekinteném, rég faképnél hagytalak volna.
Kitalálta a módját.
Izor: Mit csináltál ozoknak oz üsmert ontésemitáknak o társoságába, omik mindig szidnak a zsidókt?
Adolf: Mi csináltam vuna? Segítettem nekhik, hadd ledjenek homarább khészen.
Gyöngéd figyelem.
Egy gazdag bankár e szavakkal hívta meg ismerőseit estélyre:
- Igenis oraim, - cigányok is fogják mozsikálni a szojarémba. És todják oraim, miért hozatok éppen cigányokat? Azért oraim, hodj ha el tonál veszni mogáth edj pár ezüstkonál, ne lehessen ráfogni ünökre.
Csúffá teszi a familiáját.
Sugár parasztlegény kopogtat be a rabbinushoz.
- Tisztelendő rabbinus úr, én át akarok térni a zsidó vallásra.
- Fhiam, jól gondolja meg, mit tesz, - inti elhatározása következményeire a rabbinus.
- Jól tudom.
- Tehát mi khészti arra, hodj a keresztény hitet elhagyja?
- Hát kérem alásan,... édes apámék nem akarják megengedni, hogy a Julist elvegyem, már most elhatároztam, hogy csúffá teszem az egész familiát.
Félreértés.
- Hogy hívják önt?
- Szentkereszty Mórnak.
- Nemes ember ön?
- Hogyne!
- Mi az előneve?
- Kohn!
A kereskedői becsület.
- Ugyan, főnök úr, ha szabad kérdeznem, mi a kereskedői becsület? - kérdezi a gyakornok főnökétől.
- Én istenem, hisz ez igen egyszerű, - magyarázza a főnök. - Ha például valamelyik adósunk 500 korona helyett tévedésből 600 koronát küld és a pénzt én veszem át, a czégtársamnak adok e váratlan nyereségből 50 koronát. Ez a kereskedői becsület, édes barátom.
Az arany óra.
A házaló aranyműves zsebórát adott el egy vidéki földbirtokosnak.
Ámde az óra, pedig ugyancsak drága volt, másnap reggel már megáll, s semmiféle módon nem lehet többé megindítani.
Előhivatja a földbirtokos a házalót.
- Hallja! Maga, úgy látszik, engem csúful becsapott.
- Éhn? - méltatlankodik a házaló. - Hisz oz óhra djonörü, thiszta orony!
- Mit ér az, ha még oly tiszta arany is, mikor tizennyolc óra mulva, ámbátor fel volt húzva, mégis megállott?
- Khérem aláson, - válaszol a házaló, - hisz ez nem cshoda. Tessék a nagyságos órnak thizennyolc óhra hosszat járni, bizomosan meg fogh állani a nagyságos úr is.
A mentség.
Nagykereskedő: Blau, ho mogát még edjszer rojto kopok, hogy verseket irjo oz én konkurensem leányához, hát én rügtön elcsapok mogát. Érthette...
Segéd: De fűnök ór, tessék elolvasni eztet a verset, milyen rémítűen rosz!
Ki a nagyobb?
Grosz és Mänseles az Orczy-kávéházban szörnyen összekaptak.
Grosz: Te vodjol edj szomár!
Mänseles: Te vodjol edj nodjobb szomár!
Grosz (a pincérhez): Holljo, mogo, Ignác, mandja meg mogo, ki a nodjobb szomár: én-e, vodj o Mänseles ór?
Pincér (kedélyesen): Oztot ódj nem mandhatok, tessenek mind o ketten felállni!
Mindig üzletember.
Knófelesz: Kedves oram, oz én lánjommol tízezer koronát adok magának, hodj edj özletet sináljon... Nű, megelégszik?
Vőlegényjelölt: Nodjon is, kérem. Áll oz özlet. (Belenyúl a zsebébe.) Itt van mindjárt edj váltó tizezer koronárúl. Tessék aláírni.
Ez is műbirálat.
- Nézd csak, milyen drágo kíp ez. Ötezer kharona.
- Mi von ezen drága, mikar csok olojfestékkel von befestve. Még ho oronyfestékkel valna, okkor még érne volomit.
A barátságos arc.
- Igazán, Braun úr, ezen a fényképen nagyon barátságos arcot vág... Vajjon mire gondolt?
- Hát arra, hogy a fotográfusnál nagyszerűen lealkudtam a képek árából.
Nagy hozomány.
- Smüle, hallod, mit adsz a lányoddal hozományt?
- Sáros vármedjét.
- Micsada? Sáros vármedjét.
- Na igen, mindjárt megmandak nekhed. Járokh én egész esztendőn át Sáros, Zemplén és Abauj vármedjébe seftelni. Foghom járni ezentól csak Zemplén és Abauj vármedjébe; khapja az én vhűm egész Sáros vármedjét.
Mikor ő úgy is tud.
- Dolfi, miért jársz te görbén, miért nem edjenesen?
- Miért járjak én edjenesen, mikor thodok görbén is járni?!
A befektetés.
- Hát aztán mennyi hozományt kap a leánya?
- Húszezer koronát.
- Nű, akkor a házasságból nem lesz semmi. Én az Izor fiamat jobb procentre tudom befektetni.
Lefőzte őket.
Egy sörházban két fiatal ember ül. Odalép hozzájuk egy házaló és kínálja az áruit.
- Ifiorak, thessék venni, fájn dolgok. Edj khitönő khefe, edj szép djofatarthó!
Az egyik tréfából ezt feleli a nagy kínálásra:
- Barátom, minket kínál vele? Hiszen mi csináljuk az ilyeneket.
- Odj! Nadjon sajnálok. Mert ez meg van egy fegyencmunka.
Az antiszemita világban.
Egy kikeresztelkedett zsidó találkozik egy régi ismerősével.
- Hallotham, hodj the fhelcsoptod mogadat anthiszemitának?
- Moszháj boráthom, - divat!
Önbirálat.
Apa: Mit válogatsz? Nem vagy szép, se művelt; s csak kétezer korona a hozományod. Kire vársz?
Leány: Morgenstern Szálinak csak ezer koronája volt, mégis kapott férjet.
Apa: De neki van legalább egy tisztességes apja.
A vigéc szerelmi vallomása.
Menyasszony (pirulva): Igazán még nem volt szerelmes?
Utazó (lelkesen): Esküszöm, hogy eddig még nem utaztam ebben a cikkben!
Ki van meglőve?...
- Waj geschrieen! - kiált az uzsorás, mikor meghallja, hogy egy adósa főbe lőtte magát. - Waj geschrieen! Magát lőthe főbe és mégis engemet tanált!
Felfortyanás.
- Ugyan, Rosenzweig, miért önt annyi porzót a könyvkivonatra? Azt hiszi, hogy a sivatagban van maga edj teve?!
A szökő év.
- Tátikám, mi az a szökő év? - kérdezi a kis Izor apjától.
- A szükő év? Hát a melyik esztendőben a legtübb bokásra van kilátás, - hangzott a magyarázat.
Kárbaveszett harag.
- Juj, de dühös vadjok! - fakad ki az uzsorás. - És épend ilyenkor nem tod jönni voloki, aki thülem pénzt kéri!
Tromf.
Jakab: Hová megyel, Sműle?
Sműle: Nézni nekem egy menyosszony.
Jakab: És ezzel a mojompofával?
Sműle (dühösen): Hát mikor o tiéd menyosszony férjhez ment, te milyen pafát vettél fel?
A szamárbőr.
Ószeres: Van-e nyulbőr eladó?
Emeleti lakó (lekiált): Van még szamárbőr is.
Ószeres: Nű, abból jó vásárja lehetett, mert csok egyet láthok.
Figyelmeztetés.
- Vigyázzon az ön pénztárnokára, bankár úr! Magaviselete nagyon gyanús.
- Hogy-hogy?
- Egyre útleírásokat olvas.
Érthetetlen.
- Azt a Borkövi Izidort már husz év óta ismerem, s még egyszer se mondotta csőd.
- Khölönös! Hodj tett akkor oly nadj vagyonra szhert?!
Mikor a gyakornok panaszkodik.
Gyakornok: Főnök ór, kérem, a künyvelő nyakonvágta enghemet!
Főnök: Hát mindent mogom végezzek?
Jó számítás.
- Azt hallom, hogy atyád részletekben fizeti ki férjednek a hozományt.
- Igaz. Azt mondja, hogy így hosszabb ideig tart majd a férjem szerelme.
A nagyralátó.
Bankár: Mi van?
Pincér: Kitünő halászlé.
Bankár: Oz közönséges. Hozzon nekem egy holászlé orongyholokból!
Az még nem baj.
Asszony: A Julinál odakin egy katona von. Odj látszik tőzér!
Férj: Nű, mi kölömös von ebbe?
Asszony: De kordjo is von neki!
Férj: Nű, csok ágyut ne hozzon mogával!
Föltételes bocsánat.
Vigéc: Bocsánatot kérek, a nevem Khon Mór...
Kereskedő: Azt megbocsájtom, de ha mintákat akar mutatni, baj lesz!
Kivágta magát.
Izidor: Papa, itten tanulok a természetrajzban az állatvilágot. Szeretném tudni micsoda állat az a Kolibri?
Apa (a kinek a hideg verejték üt ki a homlokán): Kalibri, Kalibri! Már todom, már todom! O Kalibri von edj megbalandult hal!
Izidor: Hogy lehet az? Hiszen itt áll, hogy egy ágról a másikra száll!
Apa: Nű, oz épen von oz üvé balandságo!
Tudja a következményét.
Leány: Áronkám, igozán szeretsz?
Áron: Szeretlek.
Leány: Még okkor is, ho o totám megboknék?
Áron: Okkor még jobban!
Mikor fürdik?
- Hodj ez a fürdőjegy?
- Hatvan krajcár.
- Hiszen oz rappant drágo!
- Vegyen tizenkét darabot, akkor csak negyven krajcárba kerül darabja.
- Mböh! Mit todok én, hodj élek-e tizenkét esztendűt?
Megnyugtató tudat.
- Nem félsz a tengerre szállni? Hátha vihar támad, s a hajó elsülyed? - kérdik a kereskedelmi utazótól.
- Ha elsülyedünk, - válaszolta a kereskedelmi utazó, - majd kidob a tenger. Engem még mindenünnen kidobtak!
Háborús hírek idején.
Egy úri ember szóba elegyedik a tőzsdebankárral.
- A háborús hírek, nemde sok embernek nagy veszteségeket okoztak a börzén? - kérdi az úri ember.
- Bizony.
- Ön is köztük van?
- De mennyire! Többet vesztettem százezer koronánál. S a mi leginkább bánt engem, hogy száz korona az én pénzemből volt.
Az első gondolat.
Az ékszerész kis fia játék közben egy arany inggombot nyelt le.
- Jaj, Dolfi, az istenért, - jajveszékel az asszony, - a fiónk lenyelte edj aranygomb!
- Nű, - válaszol dühösen az ékszerész, - nem találta edj utánzatot? Mindjárt neki edj drágo echt aranygomb nyelni le!
A hitel.
Koldus: Ajándékozzon meg, nagyságos úr, egy pár forinttal, mert nagyon rossz dolgom van, majd szorgalmasan imádkozom nagyságodért, hogy még több szerencsében legyen része s még gazdagabb legyen.
Bankár: Kedves barátom, én azt hiszem, hogy magának a menyországban sincs elég - hitele.
[összeáll.] Gracza György A nevető Magyarország
TARTALOM
I. kötet
I. Krónikás adomák. 11. A zsentri. (Adomák a magyar köznemesség életéből) III. Papramorgó. (Papi adomák) IV. Budapesti élet. (Adomák a fővárosi életből) V. A színfalak mögül. (Színházi adomák) VI. Csöppek. (Orvosi adomák) VII. Ahol az igazságot mérik. (Adomák a biróság köréből és az ügyvédi életből) VIII. A kaszárnyából. (Adomák a katona-életből) IX. Szemita-világ. (Zsidó adomák) X. A társaságból. (Adomák a társaséletből)
II. kötet
I. Jaj de huncut... {Adomák a szabadságharc- és a Bach-korszakból) II. Kalapács. (Adomák az iparos- és munkásvilágból) III. Baklövések. {Vadász adomák) IV. Az iskolából. (Diák-adomák.) V. Rántás. (Vendéglői és kávéházi adomák.) VI. Kortesvilág. (Választási adomák) VII. A nép humora. (Adomák a nép életéből.) VIII. Gyermek-észjárás. (Gyermek-adomák.) IX. Cigánykerekek. (Cigány-adomák) X. Görögtűz. (Különféle apróságok.)
http://mektukor.oszk.hu/07000/07085/index.phtml#
|