Bölcs-boldog balga-boldogtalan
Táltosparipa helyett állatorvosi ló
Földi édenkertből pokoli e-világok
Emberélet magyarul: rontás/romlás IV.
Arany János
A RÉGI PANASZ
"Eh! mi gondod a jövőre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd?
Századoknak bűne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?..."
Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhít társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.
Sőt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke.
Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád.
Mennyi seprő a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még.
Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.
Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?
(1877 júl. 26)
*
- Az egész világot megnyeri, de lelkében kárt vall
- Csak a kosz ragad rá – azt meg sajnálja levakarni
- Helyesírási hibái: „szegénységi bizonyítványa”
- Akiből csakis az irigység ördöge beszél
- Aki mindenét felteszi egy sötét lóra
- Bértollnok, vagy fizetett tapsoló (klakk)
- Azért jár vendéglőbe, hogy pénzéért „tiszteljék”
- Aki bárkivel leáll „Itt a piros, hol a piros”-t játszani
- Aki csak a tulajdon szemének hisz (vagyis hitetlen)
- Aki kitüntetést, plecsnit akaszt a saját mellére
- Önünneplő, önéljenző, öndicsérő – „önbüntető”
- Ál-öngyilkossággal magát egy ideig érdekessé tevő
- Az „isteni” Vezérben kétkedés nélkül, vakon hívő
- Csak a kísértésnek, másnak semminek nem engedő
- Halott embert keltegető, halott-csókolgató
- Egy éjszakai bohém, aki napközben nyárspolgár
- A házba ajtóstól rohanó/a kopogtatni sem merő
- Sündisznó állásba merevedő – szívekbe tüskét szúró
- Piperkőc ficsúr – tornából felmentett budai zsúrfiú
- A nyilvánvalót/a magyarázandóval magyarázó
- A fekete bárány szerepében tetszelgő jófiú
- Síró-pityogó, aki az óvodába nem való
- Mindenfelé vagdalkozó árnyékbokszoló
- Tizenkettő egy tucat – „átlagember”
- Aki nem oszt és nem szoroz, nem számít
- Egy púp a háton – aki púpot vesz magára
- Aki nem találja a fején a szöget – magát üti
- Áruló-árulkodó Júdás nem kap piros tojást
- Egy született vesztes – legalábbis így hirdeti
- A hitetlen Tamás/semmiben sem kételkedő
- Vasárnapi apuka: a lovak közé dobja a gyeplőt
- Más farkával vered a csalánt
- Okosan nem engedő, szamárként szenvedő
- Mindenből szirszarból presztízskérdést csináló
- Csak a felfelé útra gondol, de ki hozza le a fáról…
- Mások bizalmába férkőzöl, s értékesíted értesülésed
- Maffiára vallottál, de nincs tanúvédelem
- Házad büdös, füstös, zajos gyár mellé építed
- Örökre beéred a repülés szimulátorával is
- Olyan szekér után futkározik, ami nem veszi fel
- Mindig az utolsó pillanatban veszítesz…!
- A fejét a veszély esetén a homokba dugó
- Ha nincs két gyomra, akkor eszik-hány…
- Pályát tévesztettél, de nem mersz szólni
- Szó szerint veszi: szöget üt a fejébe
- Ígéreteiddel van tele padlás és spájz
- Rablógazdálkodást űzöl – ott fű nem terem
- Adsz ugyan enni, de előbb belehúgyozol
- Gyengén kezd, majd visszaesik
- Engeded a szabadrablást a házadban
- A kákán is csomót keres – kötözködik
- Hamar, feleslegesen kipontozza magát
*
BOLDOGTALANSÁG JENCIKLOPÉDIA
(anyaggyűjtés, ötlettár, vitaindító állítások)
A baj felismerése már a gyógyulás kezdete.
A bölcs mese, példabeszéd, mondás stb. rólunk szól,
Ismerjünk magunkra, s bátran változtassunk éltünkön!
Gyáva/balga léleknek se szerelme, se családja, se gyereke,
Se humora, se hivatása, se egészsége, se otthona, se hazája stb.
Nem a véletlenen, szerencsén, körülményeken múlik sorsunk!
Sokkal több van a hatalmunkban, mint azt önigazolásként véljük!
|