Dhammapada
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
Dhammapada
Iker-versek Törekvés Gondolat Virágok Balgák Bölcsek Szentek Ezer Gonoszság Ütés Öregség Önmaga Világ Megvilágosultak Boldogság Vonzódás Harag Szenny Törvényben járók Út Különfélék Pokol Elefánt Szomj Szerzetes Bráhmana
Dhammapada - atthakathá (Magyarázó történetek a Dhammapadához)
Haragtartás Megbocsájtás Nanda esküvője Hasznos varázsmondás Elkószáló gondolatok Asszonnyá vált férfi Buborék az élet Az irigy aszkéta Paszénadi király és a szegény ember neje Hiába gyűjtött vagyon A Tan a legfőbb kincs A bőbeszédű házi pap Csábítás A hóhér Megtérő rablóbanda Csapások sorozata A mustármag (Kiszágótamí története) A vadász és kutyái A bűn visszaüt Viszálykeltő istennő Moggallána halála Kicsoda isteni jellegű? Viszákhá barátnői A halott örömleány "Két ökröm volt" Falovas király A vizisiklók és a sakál A takács lánya Színlelt terhesség Mára leányai Szomszédok viszálya Asszonyszobor A fa istennője Arannyá vált szántóföld Mindenkit megszólnak A nők olyanok, mint a folyók Figyelmetlenség A disznófejű kísértet Hervadó lótusz Hálátlan gyermekek Az öreg elefánt A bűzös szájú aranyhal A mutatványos Megtérő rablók A szerzetes és a kígyókirály A zsaroló pap Ökörverseny Indra mint aggastyán A Mester elmosolyodott Keletkezés és elmúlás törvénye
Utószó (Vekerdi József)
Utószó
A Dhammapada a legrégibb és legismertebb buddhista bölcsmondás-gyűjtemény. A buddhizmus régebbi, úgynevezett hína-jána ágazata páli nyelvű kánonjának, a Tipitakának ("Hármas kosár") része, a Szutta-pitakába, Buddha tényleges és állítólagos beszédeinek gyűjteményébe tartozik. 423, egymástól független, verses bölcsmondást tartalmaz, amelyeket téma szerint, illetve a versekben előforduló hasonlatok szerint osztottak 26 csoportba, pl. Törekvés, Harag, stb., illetve Virágok, Elefánt, stb. Bár a hagyomány magának Buddhának tulajdonítja a Dhammapada verseit, éppúgy, mint az egész kánont, valóságban nem tőle származnak, csupán az ő gondolatait tolmácsolják híven, esetleg egyik-másik konkrét kijelentését foglalják versbe. Maga Buddha sohasem lépett fel költői igénnyel; hitelesnek tekinthető beszédeiben nincsenek versek. Emellett a Dhammapada versei nagyrészt más páli nyelvű szövegekben is előfordulnak, sőt nem egy esetben szó szerint megtalálhatók egyéb, nem buddhista irodalmi művekben, pl. a szanszkrit nyelvű Mahábhárata eposzban vagy Manu törvénykönyvében. Így az egyes versek szerzőjét és keletkezési korát éppúgy nem lehet megállapítani, mint a közmondásokét. Csupán a gyűjtemény összeállításának időpontjáról feltételezhető, hogy a Tipitaka élőszóbeli rögzítésének idején - ami a hagyomány szerint Kr. e. 240 körüli zsinaton történt -, vagy ezt megelőzőleg szerkesztette egybe ismeretlen, de gondolkozásában és költői érzékével is kimagasló tehetségű összeállítója, aki egyúttal egyes verseknek szerzője vagy átdolgozója is lehetett.
A Dhammapada címet többféleképpen értelmezik. A páli dhamma (szanszkrit dharma) szó alapjelentése "törvény", "igazság", de buddhista szóhasználatban elsősorban Buddha tanítását, a Tant jelenti. A pada szó kettős jelentésű: "lépés, út, ösvény", és "verssor", ezért egyesek "Way of righteousness", "Wahrheitspfad", "The path of virtue", mások "A line or stanza of the dhamma", "Worte der Religion" címmel fordítják. Az "út" értelmezés mellett szól az, hogy magában a szövegben mindig ebben az értelemben áll a pada szó; "vers" értelemben a gáthá szót használja a szöveg.
A versek valóban a Magasztos erkölcsi tanításainak alapgondolatait tartalmazzák: béketűrést, szelídséget, harag legyőzését, szenvedélyek elvetését, lemondást a világ dolgaihoz ragaszkodásról, erkölcsi tisztaságot, s nem utolsó sorban Buddha fő tételét: az egész lét szenvedés voltának felismerését, s e felismerés révén az újjászületéstől (újraszületéstől) szabadulást, a Nirvána elérését. Minthogy a buddhizmus életeszménye a szerzetesség, előtérben állnak a szerzeteseknek szóló tanácsok, de a legtöbb gondolat a világi hívőkre is érvényes.
A mondások versformája a szanszkrit és páli költészet hagyományos bölcsmondás-formája, a kétszer 16 szótagból álló párvers, a slóka, amelyet a páli költészet meglehetősen lazán kezel. Még lazábban - olykor szinte felismerhetetlenségig szabadon - kezelnek néhány ritkábban előforduló, fordításokban négysoros strófákkal visszaadott verset: tristubh, indravadzsrá, vaitálíja, árjá. Fordításukban igyekeztünk kötöttebben kezelni az adott formákat, hogy a ritmus érzékelhetőbb legyen.
Magyar nyelven igen pontos prózai fordítás jelent meg a Dhammapadáról Fórizs Lászlótól: Dhammapada, Az Erény útja. Budapest 1994. Fórizs célja az eredeti szöveg terminológiájának, filozófiai fogalmainak minél hívebb visszaadása, éppen ezért lemond a verses formáról. Mi fordításunkban - az eredeti gondolatok minél világosabb tolmácsolása mellett - a versek költői szépségét is igyekeztünk érzékeltetni. A két eljárás összehasonlítása kedvéért idézzük az első és utolsó verset a két fordításban:
Fórizs:
A szív megelőzi a tényeket, felettük áll, azok belőle épülnek fel. A gonosz szívvel cselekvő, gonosz szívvel beszélő embert úgy követi a szenvedés, mint a kocsi elé fogott ökröt a kerék.
Kötetünkben:
A szándék minden dolognak az indítéka, lényege. Azt, aki gonosz szándékkal teszi tettét, szólja szavát, nyomon követi szenvedés, mint igavonót a kerék.
Fórizs:
Aki ismeri a korábbi lakhelyét, keresztüllát a Mennyen és Poklon, akiben a létesülés lánca véget ért, akiben tudása teljessé lett, akiben minden tökéletesség beteljesült, azt a bölcset hívom én bráhmanának.
Kötetünkben:
Aki ismer eget-poklot, s előző születéseit, tudása teljessé lett, a születések végére ért, tökéletességre jutott, bráhmanának azt nevezem.
A Dhammapada számos kiadása és fordítása közül kiemelkedik S. Radhakrishnan kiadása: The Dhammapada with introductory essays, Pali text, English translation and notes. London 1950 (számos utánnyomásban).
A Dhammapada mindegyik verséhez kommentárt fűzött - szintén páli nyelven - Kr. u. 450 körül egy ismeretlen szerző. A hagyomány Buddhaghósát, a nagynevű buddhista filozófust nevezi meg szerzőként, ezt azonban a filológiai kutatás nyelvi bizonyítékok alapján elveti. Ez a kommentár, a Dhammapada-atthakathá, lényegében a versekhez alig kapcsolódó legendagyűjtemény. Előad egy-egy legendát Buddha életéből vagy előző születései egyikéből, azzal fejezve be, hogy az eset tanulságaként a Mester az adott verset mondta (és ennek elhangzása után egy vagy több hallgatója, olykor százezer szerzetes, abban a pillanatban elnyeri a szentség fokozatát). A legendákat nagyrészt a Tipitaka egyéb szövegeiből meríti a szerző, elsősorban a Dzsátaka című mese- vagy legenda-gyűjteményből, amelyből több, mint félszáz történetet vesz át.[53] A Dzsátaka-gyűjtemény szerkesztésmódját is pontosan követi. Mindegyik történetet az a bevezető keret indítja, hogy a Mester itt és itt (legtöbbször Dzsétavanában) tartózkodva, egy bizonyos eset kapcsán a szereplők előző születéseinek eseményeivel magyarázza a történeteket. A történeteknek igen gyakran semmi közük sincs az adott Dhammapada-vershez. Erkölcstanuk meglehetősen sablonos: többnyire azt szögezik le, hogy egy szerzetes megszabadul gyengeségeitől, vagy egy világi hívő a szerzeteseknek adott alamizsna jutalmául elnyeri a szentség fokozatát. (A megigazulás négy fokozata: sodrásba belépő, még egyszer újraszülető, emberként már nem - csak az égben - újraszülető, és szent - arahat -, aki halál után közvetlenül a Nirvánába jut.) Másik gyakori téma a bűnösök pokolba kerülése. Mindvégig a szerzetesi erények hangsúlyozása és általában a szerzetesi élet magasztalása áll a szerző figyelme központjában.
Kötetünkben a szerkesztésmód bemutatása kedvéért az első három darabot (3, 5, 13. számú az eredetiben) teljes terjedelmében fordítottuk, csupán a vers elhangzása utáni megigazulási záróformulát és a nyelvi magyarázatokat mellőzve, a továbbiakban mellőztök a bevezető sablont, csak magát a történetet vagy annak érdekesebb részét fordítottuk. Cím gyanánt az eredeti szöveg egyszerűen a főszereplő (általában szerzetes) nevét adja meg, pl. 3. Thissza-théra-vatthu "Tissza szerzetes története". Fordításunkban a cselekményre utaló címeket adtunk, pl. 3. Haragtartás.
A teljes Dhammapada-atthakathá gyűjteménynek kitűnő angol fordítása van, 141 oldalas bevezető tanulmánnyal: Buddhist legends. Translated from the original Pali text of the Dhammapada Commentary by Eugene Watson Burlingame. Vol. 1-3. Cambridge Mass. 1921. Harvard Oriental Series 28-30. Burlingame a páli szöveg burmai kiadását használta, fordításunkban a Pali Text Society szövegét vettük alapul (London 1906-1915), ez okoz alkalmi eltérést Burlingame fordításától.
http://mek.oszk.hu/00100/00165/#
|