Hogy a földrajz-testnevelés szakos Danyi Gábor mennyire lesz jó edzője a Győri Audi ETO KC világklasszis női kézilabdásainak? Azt most még nem tudni.

„Szeretem a kihívásokat” – Danyi Gábor győri vezetőedzőként is önmagát akarja adni

Danyi Gábor érzi a súlyát annak, hogy magyarként irányíthat topcsapatot

A Győr leendő edzője fizetetlen szabadságra ment, hogy NB I-es edző lehessen

Hogy a vezetőedzőként eddig leginkább változatos nemű és nevű pécsi kiscsapatokkal az NB I és NB II határmezsgyéjén elbillegő tréner mennyire lesz sikeres a legalább háromszoros Bajnokok Ligája-győztes klub kispadján? Fogalmunk sincs.

Az viszont az eddigiek alapján valószínűsíthető, hogy reggelente nyugodtan fog tudni tükörbe nézni borotválkozásnál, márpedig az sokkal fontosabb, mint holmi kézilabdás trófeák. Egyrészt ugyanis azt jelentené, hogy Danyi Gábor talán rászokott a rendszeres borotválkozásra, másrészt meg azt, amit a vele készített interjúnkban hangsúlyoz is: hogy valóban mindent elkövet, hogy megmaradjon önmagának (mármint leszámítva a rendszeres nem borotválkozást.)

És ezzel máris megtette a legnagyobb lépést afelé, hogy jó és sikeres legyen.

A legnagyobb hiba ugyanis, amelyet elkövethetne, az volna, ha a szupercsapat szuperedzőjeként ki akarna bújni a bőréből, és félelemből, megfelelési kényszerből vagy valamilyen rosszul felfogott kötelességtudatból ez az alapvetően tiszta és szórakoztató fickó megpróbálná eljátszani a tévedhetetlen edzőfejedelmet vagy a korbácsos diktátort, összetévesztve a profizmust a gépies humortalansággal, a természetes közvetlenséget a csendőrpertuval, s a következetességgel, emberséggel és alázattal kiérdemelt tekintélyt a hatalmi szóval megkövetelt fegyelemmel. Nem ez lenne az első eset: akadt már néhány edző (meg nem csak edző), aki a nagy feladathoz elérkezvén előbb vagy utóbb teljesen kifordult önmagából, és elfelejtette, mi juttatta addig, ameddig, ez pedig aztán hamar el is koptatta azt a hitelességét, amely nélkül edző (meg nem csak edző) nem lehet sokáig sikeres – hiszen már nem önmaga többé.

Márpedig az önazonosság feladása bizonytalanságot, a bizonytalanság pedig félelmet szül. Rettegve azonban nem lehet alkotó munkát végezni, és értelemszerűen sportolni sem – márpedig a magyar sportban aztán egy fél téglát sem lehet úgy eldobni háromszor, hogy abból kétszer ne az ijedtségét kényszeredett hiénavigyorral vagy agresszív fölényeskedéssel leplező kudarckerülőt üssünk vele agyon. Közben meg csak annyi kellene, hogy büszkén, elszántan, élvezettel, jó hangulatban tegye mindenki a dolgát, értékén kezelve és elfogadva a megérdemelt sikert meg az elkerülhetetlen kudarcot egyaránt.

Ami egyébként, mint interjúnkból is kiderül, éppen egybevág Danyi Gábor szakmai meg életfelfogásával. S ha a szakember ki tud tartani emellett – és miért ne tudna? –, jó és sikeres edzője is lesz a Győrnek.