Payday Loans

Keresés

A legújabb

Eugéniusz testamentuma - Az ön- és társsorsrontás IV.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2018. március 28. szerda, 16:47

Képtalálat a következőre: „pesszimista bölcselet”

Eugéniusz testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga

Az aranykor helyett földi pokol

Táltosparipa helyett állatorvosi ló

Képtalálat a következőre: „népballadák”

Emberélet-minőség: Az ön- és társsorsrontás IV.

Képtalálat a következőre: „reviczky gyula”

Reviczky Gyula:

Ifjú pesszimistának (1886.)

 

Lemorzsolám felét már életemnek,

Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.

Szivem a nem birt távolért esengett;

Zajért magányban, álomért viharban.

Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,

Hogy élni büntetés, panaszkodám...

S mikor már úgy is késő, most belátom:

Jól élni az egyetlen tudomány! 

 

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...

Olvastam egykor és vallám azóta,

Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...

Sokan fujják; unalmas, régi nóta.

A teremtés kontármű, elhibázott;

Az ember bűnre, bajra születik...

Szidják, szapulják ezt a szép világot;

De élniök, hejh, mégis jól esik! 

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!

A száraz bölcselők bármit fecsegnek;

Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya

Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.

Éltét jól élni által ki ne vágynék!

S bár száz közől nem tudja egy alig:

Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,

Melyben reménye megfogódzhatik. 

 


Tekints körül! A ránczos képü dáma

Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,

Bár udvarlóit örökölte - lánya:

Hogyan toldhatná életéveit meg.

S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,

Sált hord a legforróbb nyár közepén;

S nem dugja ki az orrát sem, remegve,

Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény. 

 

És kik tagadnak mindent vakmerően?...

Kik elpocsékolták az ifjuságot,

Vagy koldusok lélekben, szíverőben

S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.

Minden csak önlelküknek viszsugára:

Az igazság náluk csak hangulat.

Gyanakszanak, köpködnek a világra,

Mert lelkük tükre torzképet mutat. 

 


Vannak, kiknél dorbézolás az élet;

Baromi módra sárban henteregnek,

És azt szeretnék elhitetni véled,

Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.

Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye

S az éj sötétje egyformát hazud;

És nem fog hinni soha semmi szépbe',

A kinek benső szivvilága rut. 

 

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;

Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.

Egyforma elitélteket becsülnek

A Megváltóban és a két latorban.

Az igazságért szenvedőt gunyolják;

Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.

Saját sivárságukban fel se fogják,

Hogy szenvedés is boldogság lehet. 

 

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!

Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;

Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,

Kik csak magukkal érzenek türelmet.

Hitvány világ, mondják e pesszimisták;

Mert mint maguk, olyannak képzelik.

Mások hibáit gúnyolják, leszidják;

De envétkük' lomhán dédelgetik. 

 

Távol maradt a gondok réme tőled;

Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!

Vagy bölcsei e nyavalyás időnek

Álmodni már az ifjakat se hagyják?...

Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...

Tanulj keresni, bízni, küzdeni!

Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...

Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni! 

 

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!

Penész büzét elűzi rózsaillat.

Szép lány szemétől meg leszel büvölve,

Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.

Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;

Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,

S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...

Engem már nem bocsát ki a hinár. 

 

Tanulj meg élni! A jót ne keressed

Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.

Használd ki a mosolygó, röpke perczet.

Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.

Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,

A töprengést a végokok felett

A kárhozottak bélyegzett fajának,

Kik születnek, hogy sírva éljenek.

Képtalálat a következőre: „pesszimista bölcselet”

*

 

Nálad mindig az idegen az első,

a többiekre csak maradványaidból „költesz”

 

*

 

Nem tudod, neked mire van szükséged,

ezért mindenből a még, a legdrágább kellene

 

*

 

Eldobható Barbie-babád volt,

kiskutyád nem: készületlenül ér egy csecsemő

 

*

 

Egykeként nevelkedtél, így nehezen

alkalmazkodsz egy új élet- és lakótárshoz

 

*

 

Nem is feltételezed, hogy benned

is lehet a hiba: évenként újraházasodsz

 

*

 

Mindig segítségre vársz, nem próbálsz

talpra állni s így azután el is satnyulnak izmaid

 

*

 

Már beletörődtél a született vesztes szerepébe,

neked az is elég ha a kedvenc focicsapatod olykor győz

 

*

 

Egymás vétkei fölött cinkosan

szemet hunytok: ez a kölcsönösség neked barátság

 

*

 

„Kicsi” kukid vagy melled úgy rejtegeted,

mintha az valami kínos szégyenbélyeg lenne

 

*

 

Engeded, hogy fát vágjanak hátadon;

„lelki egyensúlyodért” gyereked, állatod kínzod

 

*

 

A Másik jelenléte neked csak

ürügy monológodhoz, így magányos leszel

 

*

 

Időre mindent meg akarsz kóstolni

a potya svédasztalról és: elrontod a gyomrod

 

*

 

Utcai harcosnak készülve

a konyhapadló köveiből barikádot építesz

 

*

 

Egyre több kóbor állatot befogadva

családi otthonodból büdös és zűrös állatmenhely lesz

 

*

 

A szellemi táplálékod nem válogatod,

nem kóstolod, nem rágod és nem emészted meg

 

*

 

Neked az orvosod mondja meg, hogy

hol, mennyire és miként fáj/fájhat valamid

 

*

 

Neked hízeleg, hogy „megszállottnak”

tartanak s így nem is akarsz felszabadulni

 

*

 

A kába, bódult tudatállapotot

tartod jónak, mesterségesen is előidézed

 

*

 

Annyira tartasz a vak megszokás

rabságától, hogy naponként mindent módosítasz

 

*

 

Röstellsz szólni, amikor már nem érted

az előadást s az egésztől elmegy a kedved

 

*

 

Operaénekessé kasztráltatod magad,

de mikor megbánod, már nincs visszaút

 

*

 

Csak azért utazol, hogy

eldicsekedhess vele, s szaporítsad irigyeid számát

 

*

 

Testvérféltékenységed rögzül:

életed fontos döntéseit az ő legyőzése motiválja

 

*

 

Birtokod egy nagy szafariparknak

rendezed be, ahol te élsz ketrecekben

 

*

 

Ha éppen nincs kéznél gyufád,

akkor kést, villát és ollót adsz kicsidnek játékszerül

 

*

 

Gyötör és lassan megöl a gond,

hogy visszakapod-e a kölcsönadott könyveket

 

*

 

Nem akarsz „félmunkát” végezni:

egész nap takarítasz, mosol és mosogatsz

 

*

 

Úgy őrzöd a lakás rendjét és

tisztaságát, hogy meg se merünk benne moccanni

 

*

 

Szinte menekülsz a kínálkozó boldogság elől,

hogy így sok szenvedés árán Nagy Művész lehessél…

 

*

 

Pusztán azért mész bele

homoerotikus kalandokba, mert vonz a „földalattisága”

 

*

 

Olyannyira cidrizel,

hátha valami hülyeséget mondasz, hogy „megkukulsz”

 

*

 

Piócákat rakatsz testedre,

akik elszívják véred, míg ők nagyra híznak

 

*

 

Betartom a szokás, az illem,

az erkölcs és jog szabályait, mégsem vagyok boldog?!

 

*

 

Ha nem lősz gólt, akkor csak

hátba veregetett „fair play”-díjas lehetsz

 

*

 

Ha nem eszed meg a szappant,

akkor már olyan jó fiú vagy, aki jutalmat érdemelne?

 

*

 

Csak kortárs bölcsekre figyelsz,

hisz ők nyilván aktuálisabbak Platónnál…

 

*

 

Szánakozva konstatálod: milyen agyalágyultak

is lehettek a geocentrikus világkép kidolgozói!

 

*

 

Az arany középút megmutatását

középszerű gondolkodóktól várod, de hiába

 

*

 

Képtalálat a következőre: „a velencei kalmár”

REVICZKY GYULA

ZSIDÓK, KERESZTELKEDJETEK KI!

 

Ahasvér, az örök bolyongó

Sóhajt minden gettó előtt:

Hát meddig lesz még rajtam átok!

Mikor lelek már pihenőt. -

És titkos szózat zúg a légben:

Mindaddig nem fogsz megpihenni,

Míg egy gettónak lesz lakója... -

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

 

Más istenünk van, más világunk!

Mi meg nem értjük Jehovát.

A régi istenek kivesztek;

Mit kísértsen csak ő tovább!

Villámszóró Zeusz sem él már;

Alláht is látom útra kelni

Európábul Ázsiába...

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

Képtalálat a következőre: „a bolygó zsidó”

A haragos Jehova meghalt;

Most szerető, jó Isten él.

Lehet-e Isten bosszuálló?

Kívánhat-é szemet-szemér'?

Tilthatja-é a nem zsidóval

Jót tenni, vele lakni, enni?...

Mondhatja-é: Gyűlöljed, öld meg!...

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

 

Ezernyolcszáz és nyolcvan éve

Hogy Ahasvér, szegény bolond,

Elátkozottan, kitaszítva

Ezen a földtekén bolyong.

Szánjátok őt meg; mert ha többé

Jehovát egy zsidó se zengi:

Ahasvér akkor fog pihenni...

Zsidók, keresztelkedjetek ki!

 

Képtalálat a következőre: „a velencei kalmár”

 

*

 

Hogy egy egész, teljes életű ember legyél:

fél életed férfiként, felét transzvesztita nőként töltöd

 

*

 

Nem készíted fel magad

a fájdalmas lelki műtétekre és nem kérsz érzéstelenítést

 

*

 

Beállsz az ellendrukkereid táborába

és nagy tétben fogadsz magad ellen – és nyersz…

 

*

 

Az iskola legjobb tanulója voltam,

hogyhogy nem állom meg helyem az „életben”

 

*

 

Úgy ölelkezel, hogy közben „kívülről”

figyeled magad, hogy majd megírhassad

 

*

 

Úgy akarod minimalizálni

elbukásod esélyét, hogy ezzel a sikertől is megfosztódsz

 

*

 

Tudván mennyire ehetetlen

az elsózott étel, inkább ízetlenül-sótlanul eszed

 

*

 

Nem becsülöd, s így nem is rögzíted, ezért örökre

elveszíted egy-egy felröppenő gondolattüneményed

 

*

 

Az itallal akarod magad kirángatni

a gödörből, de még őt is magaddal rántod oda le…

 

*

 

Ugyan jó magasra felugrottál,

de nem kapaszkodsz meg s így nagyot is esel

 

*

 

Helyet és pénzt lekötve úgy vásárolsz be,

mintha már holnap kitörne az új világ háború

 

*

 

Ki nem állhatod, ha ellenőriznek –

bajba kerülve szemrehányod, miért nem intettünk

 

*

 

Soha nem észleled az előjeleket:

téged minden derült égből villámcsapásként ér

 

*

 

Túlbuzgó szadista őrként lesed,

cseszteted, szivatod és bünteted magad

 

*

 

Sokat szenvedve, nehezen esel teherbe

és hordod ki koraszülött, szörnyszülött, torz műveidet

 

*

 

Már sikerül kiskorában úgy elrontani gyereked,

hogy egész életed nagyobbik részét megkeseríti

 

*

 

Nem akarod, hogy zavarjanak:

magadra zárod ajtód és a Dunába dobod kulcsát

 

*

 

Képtelen vagy beletörődni, hogy

neked kell alkalmazkodni a busz menetrendjéhez

 

*

 

Nem bízod a véletlenre, hogy

kapsz-e ajándékot – inkább „megleped” magadat

 

*

 

Megöregedve egyre bizalmatlanabb vagy saját

családodhoz, örököseidhez – vadidegent viszont beengedsz…

 

*

 

Arányérzéked elromlik és nem javítod ki:

megdobnak kenyérrel, visszadobsz kővel

 

*

 

Ha nem tudsz mindent kijavítani,

akkor inkább mindent sikeresen tönkreteszel

 

*

 

Ha egy lány nem lehet a tied,

akkor megölöd, hogy másé se lehessen

 

*

 

Mindig az a gondolat gyötör, hogy

most éppen milyen eseményről maradsz le

 

*

 

Egyéjszakás kalandodból nemi betegséggel

és/vagy gyerektartási perrel nyakadon jössz ki

 

*

 

Olyan unalmassá teszed polgári életed,

hogy önként mész a frontra halálközeli élményért

 

*

 

Már annyira emancipált nő lettél,

hogy kinő a szakállad, káromkodsz, köpködsz stb.

 

*

 

Nem merülsz el semmiben,

a több tucat tévécsatorna vize felszínén szörfölsz

 

*

 

Mindenhez érteni akarsz, ezért

mindig azt csinálod, ami még éppen nem megy

 

*

 

Nincs monotónia tűrése:

mindig a rádió-távirányító hangerő-szabályozójával babrál

 

*

 

Részegen álmodott-megtervezett házad

józanon meg is építteted - beköltözve ismét innod kell…

 

*

 

Újszülöttnek képzeled magad és naponként

térdedet csapkodva ugyanazon a viccen nevetsz, röhögsz… 

 

*

 

Nem alázattal viseled, de lábon hordod

ki betegséged – hordágyon visznek el téged…

 

*

 

Annyira szórakozott vagy,

hogy más gyerekét hozod el az óvodából és elveszted

 

*

 

Éhes gyermekeid szemrehányó

tekintete dacára csakis a hobbidnak élsz

 

*

 

Nem tudsz lezárni egy kapcsolatot:

egy kihűlt szerelmet próbálsz felmelegíteni

 

*

 

Annyira kíméled és óvod magad,

hogy lever egy nátha, s szaporodnak allergiáid

 

*

 

A nyugodt víztükörnek hiszel,

vaklármának tartod a viharjelzést

 

*

 

Vered a fejed a kapufába

a potyagól miatt, s így megszédülve kapod a másikat

 

*

 

A „szégyenfoltot” nevedről feles-káros

hősködéssel próbálod lemosni: (nem) mint Nemecsek

 

*

 

Kizárva a szabad, friss levegőt

saját levegődet te magad rontod el

 

*

 

Jegyet véve magadtól szállsz fel

a szellemvasútra, hogy frászt hozzák rád

 

*

 

Nem vered be jól a patkószeget,

s ezért – végső soron – az országod elesik

 

*

Képtalálat a következőre: „pesszimista bölcselet”

Schopenhauer olvasása közben

 

Sötét lapok! komor, nagy eszmék!

Igazság, mély, egyhangu bánat.

S én hiszem is, de úgy szeretnék

Örülni mégis a világnak.

 

Nagy bölcs! olvaslak bámulattal;

De bölcseséged nem vigasztal.

Porember, óh, tanuld meg itten,

Hogy a teremtés elhibázott.

 

Maradj meg régi bűneidben;

Légy hitszegő, kegyetlen, álnok.

Légy aljas! bűnre vagy teremtve.

Gép vagy; ne bánd, ne vedd szivedre.

 

Átkozd anyádat, születésed',

Utálatos légy önmagadnak.

Zokogj! nagy bűnhödés az élet,

S a boldogságnak vágya van csak.

 

Légy koldus vagy a sors kegyeltje:

Nyomorra, kínra vagy teremtve.

Fonák, hívságos, ferde minden,

Hanem szükséges; ez vigasztal.

 

Szükség határoz tetteidben.

Gonosz vagy?... ne törődj' te azzal!

Sorsod előre van kiszabva,

Mint sötétedés holdba', napba'.

 

Urad két óriási zsarnok:

A körülmények és a véred.

Gyötör a vágy sokszor s akarnod

Még sem lehet, te törpe, féreg!

 

Csak hurczolod tovább a vétket,

S az önzés balzsamod, reményed.

Nem tudsz te élni, csak hibában.

Erőd nincs jónak lenni mindég.

 

Önző vagy s gyáva halni bátran,

Fájdalmad, kínod bárhogy' is tép.

Szerencsétlen vagy, gonosz vagy,

S élsz bűneidnek, kínaidnak.

 

Mert együgyűnek lehetetlen

Érezni kéjek hevülését.

S ha tán eszes vagy, ép' a szellem

Csepegteti szivedbe mérgét.

 

Nyugalmadat elűzi kétség.

Rab vagy, silány játékszer és gép.

Gőgös sziveddel élsz kinokban,

Végetlen önzés lakja mélyét.

 

Tenbűnödet mindenha jobban

Beczézed mint a más erényét.

S minél kisebb vagy és silányabb,

Más ellen annál több a vádad.

 

Ha buta volnál, mint az állat,

Nem volna, hidd el, annyi vétked.

Az ész a fájdalom tenálad;

Az ész tipor a sárba téged;

 

Mert jámbor erkölcs és a szellem

Öröktől két halálos ellen.

Jóság, hüség: önzés, de gyáva.

Félt mindig, a ki sosem ártott.

 

Hazugság minden álom ára,

Ismerd s utáld meg a világot.

Ne gondolj véle: búban, üdvben

Nézz hidegen rá, megkövülten.

 

Keresd az üdvöt nyugalomban,

S ne higyj a jóban, szeretetben.

A világ legrosszabb a hogy' van

S az ember átka véghetetlen.

 

Erénye, üdve, vágya semmi,

S legjobb nem élni, nem születni.

Sötét lapok; mély, komor eszmék!

Takarjon el most rózsafátyol.

 

A boldogságban én hiszek még,

Bár tőlem minden percze távol;

S lelkem bár szomorú halálig,

Örömre, boldogságra vágyik.

 

S bár könnyem' látja minden óra,

Szivem rajong, szeret, remél még,

S illatlehellő, mint a rózsa,

Bár eltaposták, összetépték.

 

S ha nem leszek is soha boldog:

Szeretek, álmodom, rajongok

 

Reviczky Gyula

Kapcsolódó kép

 

*

 

Csak egyszer ülsz részegen

a volánhoz, de akkor gerincet és lelket is törsz

 

*

 

Egy világmegváltó álmodozó

„felnőtt” egy álmos, alvajáró adófizetővé

 

*

 

Egy elved azért még neked is van:

az elvtelenség – szélkakas és kaméleon vagy

 

*

 

Egy cinikus aranyköpésen élsz:

„Csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”

 

*

 

Egyik dolgod fontosabb mint a másik,

s ha marad még időd, keresed Isten Országát

 

*

 

Alázattal szolgálhatnál nagy ügyeket,

de te inkább úr vagy – egy szemétdombon

 

*

 

Fájdalomfóbiás - végleg érzéstelenítő:

inkább kellemest, gyönyört, kéjt se érezz

 

*

 

Ifjan adod a kissé rezignált „bölcset”,

öregen felforgatnád, sarkaiból kimozdítanád a világot

 

*

 

Ép elméd szándékosan megbontod:

berúgsz, s kijózanodásodig őrült vagy

 

*

 

Kíváncsi vagy lelki teherbírásodra: kísérletezel -

ellenségeddel, vagy csak barátoddal költözöl össze

 

*

 

Mint egy vándorcirkuszos:

„előadod” magad egy társaságnak, majd odébbállsz

 

*

 

Az élettől éppúgy rettegsz, mint a haláltól:

folyton betegeskedve/haldokolva sajnáltatod magad

 

*

 

Annyira tiszteled az életet, hogy

kerülöd a rétet, hátha eltaposol pl. egy hangyát

 

*

 

Mintha bedugnád mind a két füled:

egyfolytában csak magadat hallgatod – visszhang

 

*

 

Összetöröd az igazmondó tükröket:

száműzöd a jó barátokat és a jó művészetet

 

*

 

Nem látod a fáktól az erdőt,

a házaktól a várost: elveszel a részletekben

 

*

 

A hitelszerződés kiemelt csábító pontjai elkábítanak,

az elbújt ördögöt nem is keresed az apróbetűs részletekben

 

*

 

Szolgalelkűsítő, megalázó, lélekölő munkát vállalsz,

hogy „szabadidődben”/nyugdíjasan kiteljesíthesd magad

 

*

 

Oly zsugori vagy mintha te örökké élnél,

s oly tékozló vagy, mintha neked már alig lenne hátra

 

*

 

Neked soha nincsen jó idő,

mindig találsz „panaszkodnivalót” az időjárásban

 

*

 

Azt választod szent élethivatásnak,

hogy mások kívül-belül hiteles dublőre légy

 

*

 

Ha a Napnak nem parancsolhatsz,

akkor a gyermekednek is csak rimánkodsz

 

*

 

Egyre önteltebb és felfuvalkodottabb leszel,

míg lufiként, felfújt hólyagként ki nem pukkadsz

 

*

 

Semmit sincs szíve kidobni a süllyedő léghajóból,

s így a ballasztokkal menthetetlenül a tengerbe veszel

 

*

 

Annyira nem vagy a magad ura, hogy

még tested is diktál: ahol rád jön, ott kakilsz

 

*

 

Minden csillogó csalira ráharapsz

és horogra akadva kipecáznak, elemésztenek…

 

*

 

Éhen halsz, mert görcsösen

markoltad a magot ahelyett, hogy elvetetted volna

 

*

 

Pletykaéhezőként egyfolytában furdalja oldalad

ez a fajta – hamar és tartósan öregítő – kíváncsiság

 

*

 

Üldözési mániád van: megijedsz

saját árnyékodtól, s nem tudod lerázni

 

*

 

Ha sok pénzzel álmodtál,

azt már tiednek veszed, s kezdesz belőle költeni…

 

*

 

Folyton csak hátrafelé nézegetsz,

így vagy a fejed vered be, vagy karambolozol autóddal

 

*

 

Mindig csak az Égre tekintesz,

s így elbuksz egy kőben, beleesel a verembe

 

*

 

Te Szkeptikus vagy: még abban

sem vagy biztos, hogy most kételkedsz és vagy

 

*

 

Preferálod a bonyolult megoldásokat:

nekiállsz kibogozni a gordiuszi csomót

 

*

 

Amikor ég a ház, akkor hamar

és ügyesen jó sok olajat öntesz a tűzre

 

*

 

Nem akarsz a szellem magaslatára

felkapaszkodni, hogy onnan magadra láthass

 

*

 

Neked az egész év egy fordított nap:

az asszonyon van a nadrág, kalap – ő a családfő…

 

*

 

Nem vagy tisztában képességeid

és tudásod korlátaival: sokat akar a szarka

 

*

 

Félnapod elmegy arra, hogy

mindent be- és elzárj, a másik felében nyitogatsz

 

*

 

Nem érted a tréfát, s így neked

nem teszik cukros mázba a keserű pirulát

 

*

 

Ha passzívan állsz ellen,

akkor a ráktól, ha aktívan, az infarktustól félsz

 

*

 

Placebo bogyó drágán a depressziósoknak:

aktív-passzív partner az orvos-beteg játszmában.

 

*

 

Szertelenül szerettél volna élni fiatalon,

De ma altatószerek és serkentők a napi betevők.

 

*

 

Ha egyszer visszaéltek bizalmaddal,

beteges rosszhiszeműség lesz úrrá rajtad

 

*

 

A kecskére bízod a káposztát…

Barátodra a csinos, kikapós asszonykádat…

 

*

 

Nem hagyod abba a csúcson –

megszégyenülve kell elkullognod

 

*

 

Képtalálat a következőre: „pesszimista bölcselet”

 

MAGAMRÓL

 

Rossznak mondod a világot,

Dőresége bosszuságod;

Siratod az élet álmát,

Földi gondok durva jármát;

Felpanaszlod lázban égve:

Bölcs elméje, jók erénye

S fényt sugárzó lángod, ég,

Csak hiúság, búborék.

 

Óh, pedig hány perczed, órád

Volt, midőn e sujtoló vád

Könnyeidben elviharzott

S kiderült rá szíved, arczod.

Gyönyörűség volt az élet,

Megáldottad születésed';

Rózsák közt jársz, azt hivéd,

S mi okozta? ... Semmiség!

 

Nem tudod, mi nyomja szíved',

Semmiségek üdvezítnek.

Hogy jön, nem tudod, csak érzed,

Hogy e bűnös-bűvös élet,

Mely ma szennyes, ronda börtön,

Holnap éden kertje rögtön.

Ma a békét áhitod,

S holnap küzdve élni jobb.

 

Ember! önző vágy vezérel.

Bánatával, örömével

Ezt az undok szép világot

Sorsodon át nézve látod.

Hogyha gondok elcsigáznak:

A világot éri vádad,

S ha örömre gyúl szived:

Nincs e földnél semmi szebb.

 

Ragyoghat a nap az égen;

Te sötétben, feketében

Látsz mindent, ha bánatod van;

Mig, ha kedved lángra lobban,

Minden érted van teremtve;

Télen is jársz rózsakertbe';

A nap is csak rád ragyog,

S kik itt laknak: angyalok.

 

Az örvendőt meg nem érted,

Ha világod' búban éled;

S csak ha lelked' szenvedőnek

Vallod, sajnálsz szenvedőt meg.

Mit törődöl a világgal,

Szenvedő sziv sóhajával,

Ha egy édes pillanat

Teljesíti vágyadat!

 

Hát ne fordulj vak hevedben

A világ és rendje ellen...

Úgy tekints az emberekre,

Hogy a föld se jó, se ferde;

Se gyönyör, se bú tanyája,

Csak magadnak képe, mása.

Ki sohajtoz, ki mulat.

A világ csak - hangulat.

 

REVICZKY GYULA

Kapcsolódó kép

 

*

 

Mindennapi és ünnepi tét- és létkérdések

 

Gondolatébresztő/serkentő vázlatok arról,

Hogy min múlik, min áll vagy bukik boldogságunk,

Teljes értékűnek ítélt és érzett egyszeri életünk.

Csak ez emberi élet lehet ennyire fent vagy lent…!?

 

Az evés-ivás nem az öröm, de a bánat forrása lesz?

Kivirulunk-e az egészségben, vagy betegeskedünk?

A szerelem megtáltosít, vagy átkozott gyötrelmet okoz?

A szex tiszta gyönyörei helyén kínos nyomor, mocsok…?

 

A házasság mennyországa helyett mindennapi pokol?

Lesz-e édes otthonunk, s - nem csonka - családunk?

Hivatásunkat gyakoroljuk, vagy bérért rabszolgálunk…

Éltető vagy (ön)gyilkos lesz-e e humorunk stb. stb.

Képtalálat a következőre: „pesszimista bölcselet”