Eugéniusz testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga

Az aranykor helyett földi pokol

Táltosparipa helyett állatorvosi ló

Pokoljáró dudások sorsa – I.

JÖVENDÖLÉS

"Mondád, anyám, hogy álmainkat
Éjente festi égi kéz;
Az álom ablak, melyen által
Lelkünk szeme jövőbe néz.

Anyám, álmodtam én is egyet,
Nem fejtenéd meg, mit jelent?
Szárnyim növének, s átröpűltem
A levegőt, a végtelent."

,Fiacskám, lelkem drága napja,
Napomnak fénye! örvendezz;
Hosszúra nyujtja élted isten,
Álmodnak boldog titka ez.' –

És nőtt a gyermek, lángra lobbant
Meleg keblén az ifjukor,
S a dal malasztos enyh a szívnek,
Midőn hullámzó vére forr.

Lantot ragadt az ifju karja,
Lantjának adta érzetét,
S dalszárnyon a lángérzemények
Madárként szálltak szerteszét.

Égig röpűlt a bűvös ének,
Lehozta a hír csillagát,
És a költőnek, súgarából
Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze;
S mit a költő a lantnak ad,
Szivének mindenik virága,
Éltéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng.
És ő a lángban martalék;
A földön őt az életfának
Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon,
Sok szenvedésnek gyermeke,
S hallá, mit a szülő bus ajka
Kínjának hangján rebege:

,Halál ne vidd el őt karomból,
Ne vidd korán el a fiut;
Soká igérte őt éltetni
Az ég... vagy álmunk is hazud?...'

"Anyám, az álmok nem hazudnak;
Takarjon bár a szemfödél:
Dicső neve költő-fiadnak,
Anyám, soká, örökkön él."

Petőfi Sándor

Kecskemét, 1843.

*

„A géniusz,

ha kis nép szüli, kalitkába zárt sas…”

*

„Kiválasztottságod” jelentése,

hogy több a dolgod: noblesse oblige

*

Hopp-kopp életmód –

ami egyáltalán nem a kivétel: a szabály

*

„Különc” életmód miatt

gyerekeid elvételével fenyegetnek

*

„Miért ne legyek tisztességes,

kiterítenek úgyis!” (József Attila)

*

Zsarnokod tisztában van

a Szellem hatalmával: felír halállistájára

*

A „kibeszélő” pacifista orosz,

zsidó atomtudósokat bebörtönzik, ugye?

*

A „szaván fogják” a vézna,

tüdőbeteg költőt, s kiprovokálják a harctérre

*

A betegjogi képviselőn

vezetődnek le a kórházban felgyűlt feszültségek

*

A bulvársajtó szabad prédájaként

indul családod ellen a hajtóvadászat…

*

A csatában őt tolják előre,

győzelem után nevét is törlik a történelemből

*

A független értékbecslő

se a vevőnek, se az eladónak nem tehet eleget…

*

A gátlástalan grafománoktól

megriadva már-már meddő perfekcionista lehetsz

*

A gyermekszülés bábáskodására esküdt,

de it és most a legtöbben magzatelhajtást várnak tőle

*

A háborús hisztériában nehéz, szinte

lehetetlen legalább egy emberként pacifista maradni

*

A hazai pályán maradsz,

pedig jobb feltételekkel „idegenlégióskodhatnál”

*

A humorista nem kap díjat,

vagy ha kap, az annál rosszabb szégyenbélyeg

*

A jog szerint fel kell mentened

ártatlan gyermek elvetemült kéjgyilkosát

*

A jót elfelejtik, a rossz házasság-

közvetítést sokáig és sokat átkozzák…

*

A kibontakozó tehetség

főként másnak áldás - neked inkább átok…

*

A király bolondjaként

feszegeted a határokat – az ostor rajtad csattan

*

A kiszámíthatatlanul hullámzó

kultúr- és tudománypolitika elszenvedője

*

A közönség érdekében is

ki kell bírni direktorod-rendeződ magalázásait

*

A lelki szegény és a szent együgyű

boldogsága adva van – neked csak feladva…

*

A magad útját kell járnod –

nincs kit követni, utánozni vagy kérdezni…

*

A magyar közmondás szerint:

mondd meg az igazat és betörik a fejed

*

A margón magadra hagynak,

ha a középpontba kerülsz: elözönlenek

*

Megélhetésüket anyafarkasként

védő sarlatánokkal, kontárokkal küzdő

*

A mély vízen kell járnod:

ha gyengül hited, akkor rögtön süllyedsz is el

*

A mindenséggel méri magát:

egyre magasabb csúcsot kell megmászni

*

A műért hozott áldozatnak

jelképes példája Farinelli, a kasztrált énekes

*

A pápának hadserege,

neked pénzed sincs: csak igazságod van, ha van

*

A papíron még alig valami

olvasni érdemes, a papírkosarat üríteni kell

*

A passzív diákok rád ásítoznak –

az aktívabbak köpő-csővel célozgatnak

*

A rablógyilkos kárvallottjai

tömegben mégis inkább Jézust feszítik meg

*

Régésznek , nyomozónak néhány

töredékből kéne az egészet kitalálnia

*

A rivaldafény, a taps

az éltető közege, de mi lesz a kiöregedett bohóccal

*

A sok fiaskó sem veszi el kedved

a további igen drága kísérletezésektől?

*

A sok tennivalót s lógóst látva

neked nehéz, hogy ne légy munkamániás

*

Baudelaire: 

AZ ALBATROSZ

Olykor matrózi nép,

kit ily csiny kedvre hangol,
Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára, 
A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva
S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, - most sántit suta félsszel,
Még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt,
Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
Egy másik sántikál: hé, így röpűlsz te, nézd!

A költő is ilyen, e légi princnek párja,
Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.

Ford.: Tóth Árpád

*

A suszterből lett komisszár,

újgazdag beledumál a műhelymunkádba…

*

A szélhámost leleplezve mindenkit szolgált,

Ő, a lebuktatott viszont egyedül rajta áll bosszút

*

Szellemi dolgozó: anno

hivatalosan improduktív, népnyelven: lógós…

*

A szellemi kiskorúak

a paternalista tanítómestert mumusnak nézhetik

*

A szemed láttára égetik el

pótolhatatlan kézirataidat, egész életműved…

*

A szépség erotikus dimenzióját

tárja fel, mégis pornográfiával vádolva

*

A színpadon átszellemülve kivirul,

otthon viszont mint kifacsart citrom

*

A szó elrepül, de írás megmarad:

eléd tolják mint terhelő bizonyítékot

*

A szorgalmas hangyáktól

megkapja a muzsikus tücsök a kioktatást…

*

A szülő élete nyitott könyv

a kritikus gyermekszem és gyerekszáj előtt

*

A te „vétkeidért” gyermekeiden

állnak bosszún meggátolva tanulásuk

*

A te verseddel vallanak szerelmet

pont annak a lánynak, aki rád se néz

*

A tóparton nyugdíjasként horgásznál,

de hogy ezek az antitalentumok butítsák a „néped”!

*

A többségért „lobbizva”

nemcsak kisebbségben, de magadra maradsz…

*

A túl sok gyónás, Gulag emlékezés

hallgatásába is megbetegedhet az érző-vérző lélek

*

A vádlott mindig túl súlyosnak,

az ügyész túl enyhének érzi az ítéleted

*

A vadrezervátumban testi épséged

is kockáztatod az orvvadászt elszántan üldözve

*

A világ más táján szent dalnok

lett volna a Hortobágy elvetélt poétája…

*

A visszhangtalanság közönyébe fullasztva –

még negatív válasz, reakció, recenzió, recepció sincs

*

A zsákbamacskában oly feleség volt, ki

cerberusként őriz dolgozószobát: senki se ki, se be…

*

Addig és oly átéléssel alakította

az intrikus szerepeket, míg úgy maradt

*

Agorafóbiás, közszerepléstől rettegő

sem úszhatja meg olykor: a nyilvános Beszéd

*

Ahogyan anno a görög Szókratész,

„az ifjúság megrontójaként” - ő is méregpoharat kap

*

Akár túlórában is neked kell kimosni

a körzeted lakóinak minden lelki szennyesét

*

Aki próbált már egyszer is

árral szemben úszni, széllel szemben járni…

*

Akkor is előre törsz, kúszol-mászol,

ha senki, de senki se követ, biztosít…

*

Akkor is riadóztatsz, ha nem vagy

teljesen biztos – ki is pellengéreznek…

*

Akkor is tovább nyomoz a bűnös után,

ha a szálak egyre magasabbra vezetnek…

*

Aktfestményed sorsáról nem

a publikum, a zsűri, de erkölcsrendész dönt

*

Amennyire biztos, hogy gyereked

éhes lesz, annyira bizonytalan a gázsid

*

Amíg mások pankrációzgatnak,

te élethalálharcban küzdő gladiátor vagy

*

Amíg ők játszottak a téren,

addig te billentyűket gyúrtál egy zongorán…

*

Amikor éppen neked kell

működtetni, szervezni illegális kiadót, rádiót…

*

Amikor már végre szabadon

szólhatnál, annál kínosabb, ha már nincs mit

*

Amikor nagyon megy a munka,

akkor bűnösen elhanyagolja szerettei körét

*

Amikor osztozkodik a cigánybanda,

hiába járna mindenkinek: de nem jut…

*

Amikor tanácsot kell adni

a gyámügynek egy állami gondozásba vételről…

*

Amikor úgy kell felderíteni a tettest,

hogy maga az áldozat sem segít, sőt ellenkezőleg…

*

Amit kutatni szeretnél, az most

de jure vagy de facto nem hozzáférhető

*

Amit kutatsz, arról nem beszélnek –

és a dokumentumok 25/50 stb. évre titkosítva...

*

Amit vesztettél s amit ártottál,

az kézzelfogható – az ellenkezője ködös, bizonytalan…

*

Annak tudatában kell keményen dolgoznod,

hogy ettől még egész biztosan nem lesz siker

*

Anyagi vagy erkölcsi gond miatt

saját próbababád, kísérleti alanyod vagy

*

Annyira félsz az éretlen műtől,

hogy kilenc éven is túl is érlelve cefrésedik

*

Atomhulladékot szállító vonatszerelvény

elé te is akár a vasúti sínekhez láncolnád magad?

*

Az a püspök vagy, aki a téged meglopó ex-

fegyencnek a „hamis tanúskodás” után még ajándékoz is…

*

Az ámokfutó gyilkost szabályosan üldözöd,

míg ő, a gazfickó „persze” semmitől nem riad vissza

*

Az élet vizét kutatva szomjan hal,

mert nincs, aki egy pohár vizet adjon…

*

Az emberiségnek szóló életbevágó

üzeneted csak hánykódó palackposta az óceánon

*

Az erkölcsi etalon szerepét osztva rád

pályatársaid még azt is elvárják, hogy akár éhezzél is…

*

A Hortobágy poétája

Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
Kínzottja sok-sok méla vágynak,
Csordát őrzött és nekivágott
A híres magyar Hortobágynak.

Alkonyatok és délibábok
Megfogták százszor is a lelkét,
De ha virág nőtt a szivében,
A csorda-népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet,
Gondolt halálra, borra, nőre,
Minden más táján a világnak
Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba
Társakra s a csordára nézett,
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett

Ady Endre

*

Az erotika új költői nyelvén kísérletezik,

de csak a Dörmögő Dömötör/Pajtás újságba írhat

*

Az hagyján, hogy neked nincs

nyugdíjkorhatárod – de nyugdíjad sincs!

*

Az igazat megmondani, de oly diplomatikusan,

hogy iskolád még véletlenül se sértődjön meg!

*

Az illegalitásba szorult szellemi-politikai mozgalom se

oly romantikus a bele szorultaknak, sőt léleknyomorító…

*

Az önfeladásig asszimilálódsz, hasonulsz,

vagy lassan éhenhalsz: tessék „választani”!

*

Az újságírók is korán halnak,

pláne ha komoly oknyomozók, haditudósítók stb.

*

Hány tudós, politikus, diplomata, rendőr stb.

halt már meg váratlanul: baleset, öngyilkosság…

*

Azért tudtad Bovaryné tragédiáját

oly jól ábrázolni, mert önmagadra vall

*

Bármennyire aláaknázott a terület:

mégis fel kell tenned a jó zsidó-kérdéseidet stb.

*

Bármily óvatosan tapogat is

a sötétben, mégis darázsfészekbe nyúlhat…

*

Belegyömöszölnének abba a skatulyába,

hogy neked soha semmi se jó, „örök ellenzéki” stb.

*

Beleremeg kezed és hangod

amilyen nagy felelősség százezrekhez szólni

*

Biztos, hogy akarsz írni, ha ez

mindig bűnvallás, önvád és önelítélés is?

*

Büszke lehetsz rá, hogy vezér-

egyéniség vagy, de a mesterlövész is rád lő

*

Csak a zenei csodagyerek

ugorhatja át a beszürkítő iskola létrafokait…?

*

Csak az biztos, hogy bizonytalan

egzisztencia vagy – ki lenne így a párod?

*

Csak balsors nyitott neked teret:

bugyuta reklámversikéket írogathatsz bóvli árukról

*

Értelmiségiként csak két utad volt:

az egyik az ital, a másik pedig nem járható…!?

*

Csak zenédre lehet igazán sírva-vigadni,

de az utcán, és másutt is csak a lenézett cigány maradsz

*

Csakazértis „keljfeljancsi” vagy –

jöhet a gáncs, a bukás és knock out?

*

„Csillagok útján, csillagok útján meghal,

ki továbbmenni fél”…?! De mi lehet ott tovább?

*

Döntsd a tőkét, ne siránkozz,

ne szisszenj minden kis/nagy szilánkhoz…

*

Dörzsölt, pénzes és rafinált

ipari kémbandák ellen védenéd a találmányod

*

Dürer Melankólia c. grafikája

nem földművelőt vagy kovácsot ábrázol

*

Egész életen át ott sugdos

a kisördög: csak rögeszméd oltárán áldoztál

*

Egy „puszta szilenciummal”

könnyen, mégis súlyosan „büntethetnek”

*

Egy életen át beleadtál apait-

anyait, mégiscsak selejtet termeltél…

*

Egy ismeretlen öngyilkos önjelöltben

kellene telefonon át tartósan tartani a lelket

*

Egy kihalófélben levő

és rokontalan kis nép nyelvi börtönébe záródtál…

*

Egy kócerájban, egy sufniban kell

eszközeid összebuherálni s nagy intézeteket kihívni!

*

Egy középszerű művésztárs

ártani sokat tud a zseninek, ha akar: és akar

*

Egy mindenkiért és mindenki egy ellen:

rád nemegyszer ez a nem fair play „játék” vár

*

Egy nagyobbat mindenki hibázhat –

egyedül ő nem javíthat, mert meghal

*

Egy szórakozott professzor

sok mindennek ki van téve: pl. gondnokság alá veszik

*

Egyik percben „mindenhatónak”,

a másikban „impotensnek” érzed magad

*

Elég egy hiba-műhiba a szülés levezetésekor,

és máris életfogytiglan autista lehet a gyerek

*

Életfogytig elítélt cinikus nehéz fiúk

börtönében próbálsz evangelizálni, igét is hirdetni

*

Életfogytig kutatsz gyógyszert,

ásol sivatagot stb. - és sehol semmi eredmény

*

Eleve túl sok stressz már az is, hogy

a csúcsformádat pontosan kellene időzítened

*

Előbb állást ígérnek, majd

munkát se kap - a végén már megélni se tud…

*

Előbb gúzsba kötik, majd

táncra cukkolják: most mutasd meg, mit tudsz!

*

Elsőgenerációs, ráadásul cigány/roma

értelmiségiként helytállni a „szabad versenyben”…

*

Éltében leköpve-megvetve éhezett,

holta után bankárok licitálnak az égig a képeire

*

Elviselni annak a látszatát,

hogy mások keményen dolgoznak helyetted

*

Tragédia

Somló Bódog halálára

A Mester épít, kristályt kristályra rak,
Az Ész áttetsző alabástromát
Nem színezi, nem árnyalja salak.
Az alap gránit, tömör és szilárd,
Természetadta, biztos, ősi kő,
Rajta ível árkád árkád után,
S fölibük tornyosul majd a tető.

A Mester épít, kristályt kristályra rak. 
Irígység, önzés, bosszúvágy, harag
A számítását nem keresztezi. 
Nem csalnak a gigászi méretek. 
A gondolat királyi termei 
Visszhangozzák a szót: nem tévedek.

A Mester épít - és nem álmodik.

Itt nincs egy célon túlmenő "talán",
Itt nincs egy célon innen maradt "hátha", 
Itt minden csupa egyensúly, s arány.

A munka halad, egyre feljebb hág, 
Ami még hátra van, talán kevés,
Behálózva a megértett világ,
S leszűrve minden földi szenvedés.

És akkor jő egy váratlan lökés. 
A büszke homlokzat végighasad. 
Valahol lenn, megnyílt egy mély pokol,
Valahol lenn, mélyen az Ész alatt.
És a repedés tágul, egyre tágul, 
A meghasonlott lélek látja ezt,
Látja - és tompán önmagába bámul.

S nincs gyöngéd kéz, mely nyúlna most felé, 
S törölné verejtékes homlokát,
Mikor recsegve minden összedűl, 
Nincs váll, hol megtámaszthatná magát, 
Nincs nyugvópont, nincs kívül, nincs belül, 
A végzet mindent, mindent letarol.

Akkor eszébe jut:
Van még egy sírhant, messze valahol.

Reményik Sándor

Kolozsvár, 1920. szeptember 30.

*

A pokoljáró dudások

Nagy Jenciklopédiájá-

nak napi előmunkálatai

Aki dudás akar lenni,

pokolra kell annak menni,

ott kell annak megtanulni,

hogyan kell a dudát fújni….

Mire (ne) számíts, ki itt belépsz!

Jobb ha előre tudod, mit vállalsz.

A szellemi, a vezető, a segítő stb.

pálya buktatói, veszélyei, kockázatai.

Nem – csak - az a legény, aki üt,

hanem az, és főleg az, aki állja….