Eugéniusz Testamentuma XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs és balga
A földi/égi poklok és mennyországok
Értelmiségi hivatások és hitvallások – II.
Arany János
Rendületlenül
Hallottad a szót: „rendületlenül -”
Midőn fölzengi myriád ajak
S a millió szív egy dalon hevül,
Egy lángviharban összecsapzanak?...
Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon
Merő szokássá szent imád ne váljon!
Sokban hívságos elme kérkedik,
Irányt még jóra, szépre is az ád;
Nem mondom: a hont ők nem szeretik;
De jobban a tapsot, mint a hazát...
Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon
Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!
Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,
Kinek világát csak divat teszi:
Őnála köntös, eb, ló egyremegy,
S a hon szerelmén a hölgyét veszi...
Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,
Külcsillogássá szent imád ne váljon!
Van - fájdalom! - kinek cégér hona.
Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:
Ki innen! e hely az Úr temploma:
Rátok az ostor pattogása vár!...
Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:
Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -
Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,
Gyarló erényünk öntagadni kész,
Mint Péter a rettentő éjtszakán.
Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -
De kishitűvé szent imád ne váljon!
Szeretni a hont - ah! még nehezebb,
Midőn az ár nő, ostromol, ragad...
És - kebleden be-vérző honfiseb -
Bújsz a tömegben, átkos egymagad.
Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon
Káromkodássá szent imád ne váljon!
Hallottad a szót: „rendületlenül?”
Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -
Lenn a sikamló tér, nyomás felül,
Vész és gyalázat el ne rántsanak.
Oh, értsd meg a szót: árban és apályon
- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!
(1860.)
*
Ha még oly nehéz is, de nyíltan bevalljuk,
ha nem tudunk segíteni - legalább nem ártunk senkinek
*
Nekünk sokkal előbbre való
a beteg emberek érdeke mint a mundér becsülete
*
Szerényen elismerjük, hogy
a Természet gyógyít, mi csak akadályokat hárítunk
*
Agy- vagy szívműtétnél sem
hiszed magad élet és halál urának, csak szolgának
*
Tudatában vagyunk, milyen végzetes
következménye lehet kis tévedésünknek is
*
Naprakész szakmai tudással
és formát jól időzítve vágunk bele a Nagy Feladatba
*
Kollektív bölcsesség leleményével
tartunk konzíliumot a beteg társadalom felett
*
Időnket nem kímélve gondosan,
sok feltevést fel- és elvetve diagnosztizálunk
*
Tudásunkat sosem méregkeverésre,
de gyógyszer és kúra kiötlésére használjuk
*
Hosszas mérlegelés után javaslunk
egy terápiát, amit folyamatosan tesztelünk
*
Hol remeteként elvonulsz-
elrejtőzöl meditálni, hol mozgalmak élén menetelsz
*
Megbecsüljük a ritka alkalmat,
ha kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt szót kapunk
*
Mi magunk teremtünk új fórumokat
szakértők és laikusok nézeteit ütköztetni
*
A szép műalkotással igényt ébresztünk
belső és külső világod folyamatos megszépítésére
*
Javaslatainkat személynevünkkel
vállaljuk, mert jótállunk-kezeskedünk értük
*
Receptek és előzmények nélkül
merünk semmiből, káoszból új világot teremteni
*
Ne hagyjuk levenni a napirendről
csoportunk, rétegünk, nemzetünk sorskérdéseit
*
Nem engedjük a mellébeszélést,
leleplezzük az eufemizmusokat, álválaszokat
*
A sötétség ellen nem nagyobb sötétséggel,
de fénnyel, világosággal vesszük fel a harcunkat
*
Fároszként világítunk éjszaka
a lélektenger partján, hogy a hajó hazataláljon
*
Szellemi arzenálunk korszerűsítéséért
örök konstruktív fegyverkezési versenyben állunk
*
Nincs választásunk, nekünk akár
még magunk ellen is nyíltan tanúskodnunk kell
*
Ha rossz irányban kutattunk,
akkor visszamegyünk az indulásig és újra kezdjük
*
Nem futhatunk a pénzünk után,
hiába tettünk fel egy rossz lóra mindent
*
Megrendelés nélkül is sűrűn
ébresztgetjük a társadalom szundikáló lelkiismeretét
*
Aki mindenkit szolgál, azt olykor senki
sem fizeti? Légy hát kolduló szerzetes!
*
Világot járunk és látunk, tanulunk,
hogy ésszel verjük el a port a mai Döbrögiken
*
Bátran éljünk a mindenkori
király bolondja szerep adta előjogokkal
*
Az arra alkalmas jelentkezőt
mi avatjuk be fokozatosan a szellemvilág titkaiba
*
Tudjuk és tanítjuk, mennyire más
a tudás, a művészet és a hit titkainak jellege
*
Lebeszélünk a minden titok
megfejtésének fölösleges, sőt káros vállalkozásáról
*
Óvjuk az embereket a számonkérhetetlen
politikai, ideológiai, papi, tanári stb. demagógiától
*
Már azzal sokat használunk,
ha oldjuk a rögeszméket és oszlatjuk a babonákat
*
Ne csak aufklerista, de radikális légy:
nyomozd ki a hamis tudat társadalmi gyökerét
*
Az efemer, másvilági, mesterséges
paradicsom helyett ürömmentes igazit ajánlj!
*
Meggyőzünk: végleg dobd el
élethazugságaid mankóját - de elesni nem engedünk
*
Vizsgálva átlátunk élethazugságaidon -
érzéstelenítve, de megmondjuk az igazat
*
Leszoktatunk a szellemi kábító-
szerekről, az öngyilkoló életpótlékokról is
*
Beláttatjuk, hogy elengedhetetlen
a nagy bajban külső közvetítőkhöz fordulni
*
Ellenezzük-betiltatjuk az elektrosokkot,
de meg-megrázzuk, ébresztjük az élet hétalvóit
*
Buzdítunk és segítünk:
emancipálódj a mai korszellem rabszolgasorából!
*
Mi olyan bábukat-szobrokat,
királyfikat faragunk, amikbe életet is tudunk lehelni
*
Nemcsak megálmodunk, vagy vizionálunk
alternatív jövőképeket - azt le is festjük
*
Mindig át kell látnunk a társadalmi
kontextust: mikor mire nem használhatnak?
*
Ha csak te szólhatsz „szabadon”,
alapos a gyanúd: gőzlevezető szelep a szerep
*
Újra és újra fogalmazd meg velősen
és velőtrázón az éppen aktuális 12 pontot
*
Mivel mi tudjuk, mi a lényeg,
ezért kívüle mindenből nagyvonalúan engedhetünk!
*
Közvetlenül pompásan szórakoztatsz-vidítasz,
közvetve fabulád erkölcsnemesítő küldetést teljesít
*
Játszani hívod s nem csapod be a nebulót,
de általa okul is és jelleme is jó felé alakul
*
Petőfi Sándor
SZÍNÉSZDAL
Minden müvészetek
Fején a korona:
A mi művészetünk,
Ellen ki mondana?
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Csak árny, amit teremt
A költőképzelet;
Mi adjuk meg neki
A lelket, életet.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Miénk a hatalom
Az emberszív felett:
Idézni egyaránt
Mosolyt vagy könnyeket.
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
Apostolok vagyunk
Az erkölcs mezején.
Apostoli szavunk
Téged kiált: erény!
Mi szép, mi szép, mi szép
A mi föladatunk!
Legyünk büszkék reá,
Hogy színészek vagyunk.
De amit színpadon
A népnek hirdetünk,
Ne hazudtolja meg
A cselekedetünk.
Ha meg nem tesszük azt,
Ami föladatunk:
Akkor gyalázat ránk,
Szinészek nem vagyunk!
Pest, 1844. szeptember
*
*
Leleplezed a műbalhékat-pszeudo-
botrányokat és a figyelemelterelő manővereket
*
Ne engedd megbotránkoztatni
a kisdedeket, s itt végképp ne te légy botrányhős
*
Ha nincs más mód figyelemfelhívásra,
akkor nem lehet nem botrányt csapni!
*
A rivális eszmerendek legjobb
képviselőit hívjuk ki szellemi élet-halál párbajra
*
Akár cirkuszi mutatványokat is
betanulsz, csakhogy a közönségednek üzenhess
*
Nyíltan felvilágosítunk a nemi betegségekről,
de nem vesszük el nemi életkedved, ellenkezőleg…
*
Nekünk nem kell álruhában/kampányban
a nép közé járni: sorsközösségben élünk vele…
*
Igyekszünk mindenkitől minél többet
ellesni-eltanulni, még többet el is felejteni
*
Szervezem s propagálom, képviselem
az anonim alkoholisták önsegítő csoportját
*
A névtelenek ezreinek érdekeit képviselendő
arccal és névvel is vállalom prostituált múltam
*
Színházterápiát - fellépést - szervezek
fogyatékosokkal, börtönbe zártakkal, ill. nekik
*
Magam példáján is bizonyítom:
az oly nehéz bűnvallás mennyire könnyíti a lelket
*
A közszolgálatban elkövetett bűneinket
amúgy is nyilvánosan kell megvallanunk!
*
Bemutatjuk és éreztetjük:
milyen nagyszerű s teljesértékű hivatás anyának lenni
*
Előre figyelmeztetünk a házasélet
tipikus buktatóira ill. segítünk mielőbb felállni
*
Régóta befagyott hidegháborús légkört
oldunk békévé mediátori ügyködésünkkel
*
A tenger fenekére is lemegyünk
az emberiségnek hiányzó kulturális közkincsért
*
Töredékekből restaurálunk tárgyakat,
de megszívlelendő letűnt életformákat is
*
Elővigyázzuk-utógondozzuk
az emberek s kultúrkincsek testi/szellemi épségét
*
Ha egyszer szagot kapunk,
magyar agárként üldözzük és elkapjuk a dúvadakat…
*
Nagyrabecsülésünk jeléül
a maximumot követelve futtatjuk a tanítványainkat
*
Ne az ökör, de a gondolkodó ember következetességével neveld gyereked, diákod
*
Folyamatosan felülvizsgáljuk, revideáljuk
a nemzeti alaptanterveket és nevelési eszményeket
*
Felcsábítunk a humor magaslatára,
hogy innen lássál rá "óriási” ügyedre-bajodra
*
Az örökkévalóság szempontjából
vizsgáltatjuk meg arasznyi földi léted céljait
*
Ha bajban van a haza, verbunkossal,
szózattal toborzunk, de csakis a honvédelemre!
*
Nem csiki-csukizok: színt vallva
az álláspontomat akár írásba-nyomdába is adom
*
Mentjük-rögzítjük és tároljuk-védjük
mindazt, amit őrzésre érdemesnek ítélünk
*
Felnőtt emberrel ne atyáskodjunk,
de próbáljuk rávezetni valódi érdekei felismerésére
*
Gyermekeink hosszabbtávú érdekeiért
akár nem szabad akarata ellen is döntünk!
*
Törekedj a társadalmi békére, de
tudatosítd: az igazságtalan rend is időzített bomba
*
Szakértő és követhető tanácsokkal segítsük
a mamutcégekkel szerződő gyenge egyes embert
*
Egy nagy-nagy Panaszkönyvbe
gyűjtsük össze a polgárok, fogyasztók sérelmeit
*
Olykor görbe tükröt is készítsünk,
melyben sokan döbbennek rá torzult arcukra
*
Dramatizáljuk a hatóságok által
bagatellizált, komolyan fenyegető veszélyeket
*
*
Reményik Sándor
Írjad poéta
Írjad poéta!
Ha csügged a lelked,
Nehezül a szárnyad,
Ha rajtad a kétely
Zsibbasztón elárad:
Írjad csakazértis!
Ne kérdezd; mi célból?
Ne kérdezd: mi végre?
Nem tudod te, hol vár,
Éppen terád hol vár,
Egy lélek ínsége.
Egy lélek éhsége,
Egy szív szomjúsága:
Megenyhül a lelked
Egy rebbenésére,
Egy színes szavára.
Írjad poéta,
Írjad csakazértis!
Nem tudod te, mit tesz
A szavad hatalma,
Hova mindenüvé
Vagyon bejáratja,
Ismeretlen ajtók
Nyílanak meg néki,
Hova nem is szántad,
Oda fog betérni.
Nő a jelentése,
Mint a folyam, árad,
Távol szerelmeket
Himbál, hajókáztat,
Ismeretlen partok
Intenek feléje,
Szélvészként belekap
Vitorlák vásznába
Lobogók selymébe.
Szertezúg, szétárad
Világ minden táján,
Míg te nem is sejted
Magányod szomorú,
Szép Szent-Ilonáján.
Írjad poéta,
Írjad csakazértis!
*
Ne tűrjük, hogy gazdasági-politikai
érdekből kitalált mumussal riogassák népünk
*
Tanítva tanulj és a tanítvány
kérdéseiből okulva még jobb mesterek legyél!
*
Könyvtárosként úgy szolgálunk ki,
hogy – rejtve - apránként megemeljük igényeidet
*
Megvizsgáljuk a műtárgyak, zenék
és teóriák eredetiségét - kiszűrjük a hamisat
*
Fülöp és Böjte atyaként - kallódó
gyerekeket mentendő - házról-házra kolduljunk
*
Manipulálatlan felméréssel
az érintettekért kutasd és ismertesd a közvéleményt
*
Minden kezdet nehéz: mi a kezdő
lökéssel beindítunk szellemi műhelyt, fórumot
*
Olyan jó kérdést teszünk fel,
mely új megvilágításba helyezi korábbi tudásunkat
*
Tárgyilagosan, de buzgón elősegítjük
alternatív gyógymódok egyenlőbb esélyű versenyzését
*
Házasságot közvetítve is segítsünk
a sok egyedülállónak megfelelő párt találni…
*
Csak addig élünk-éldegélünk
a sportból, míg ezt magáért a sportért tehetjük!
*
A parttól olykor végleg eltávolodva
modern Kolumbuszként hajózz Új Világ felé
*
A drága időnkből áldozunk, ha valaki
komolyan tanulni, gyógyulni vagy gyónni kíván
*
Költők vagyunk: istenadta hatalmunk
erkölcsi törvényeket hozni és ítélkezni
*
Nem járunk kérdőívezni, mégis mi vagyunk
a consensus omnium, a közvélemény legjobb kifejezői
*
Sámán, táltos révületben átkelünk
a túlsó partra elhozva népünknek az égi segélyt
*
Kiengesztelhetetlen, távolodó csoportok
közé időben verünk hidat a szakadék fölé
*
Örökérvényűnek szánt remekművekben
őrizzük, élesztjük az emberiség emlékezetét
*
Előszelektálva csak a legjobb könyveket
ajánld,és képesíts is az értésükre-élvezetükre
*
Szaktudásunkkal és empátiánkkal
ott állunk a bölcsitől a mesterkurzusig
*
Egy nap se hagyd szó nélkül
a megalázó családbomlasztó és lélekölő nyomort
*
A társadalmi igazságtalanságokat bírálva
ne ringasd hamis illúziókba a szegényeket
*
Hirdesd az igét: a tisztes szegény ember
jó-jobb eséllyel élhet és halhat boldogan
*
Szellemi immunerősítő védőoltásokat
adj a mindenkori „morbus hungaricus” ellen
*
Leromboljuk az önáltató illúziókat,
kifigurázzuk a divatos életrontó ábrándokat
*
Katalizáld-mobilizád a feltörekvést
a lelki nemesek, a szellem arisztokratái közé
*
Támpontokat adunk, hogy te is
beazonosíthatod a megélhetési politikust, közírót
*
Megismerve tedd közzé a varázsigéket,
mellyel a veszett verekedés-háború megelőzhető
*
Diplomáciai érzéket csúcsig fejlesztve
ültess tárgyalóasztalhoz ádáz ellenfeleket
*
Elveid demonstrálni költözz hordóba is,
de tartózkodj, irtózz minden öncélú különcködéstől
*
Egy jó családterapeuta tisztázza
a légkörmérgező félreértést, leleplezze le játszmáikat
*
A zavarosban halászókat,
a sötétben ólálkodókat megröntgenezzük, átvilágítjuk
*
A „közérdekű” kezdeményezés, intézkedés
mögött bemutatjuk az önző egyéni-csoportérdeket
*
Mint kívülről jött outsider
új paradigmákkal forradalmasíthatod szakterületed
*
Te vagy az úr, a vers csak cifra szolga –
felülírva túllépsz minden létező, bevett kánonon!
*
*
Mécs László:
Vád- és védőbeszéd
Én, Mécs, Isten szavának trombitája s mint költő, élő lelkiismeret: szétkürtölöm most minden égi tájra, hogy vannak züllött ifjú emberek, kikből nem lesz se szent, se honfi hős! S e fiúkért valaki felelős!
A kis királyfit rajongástul égve nagy mesterek védték a bűn elől, grófok, bárók s a pápa őszentsége is érdeklődött hogyléte felől – s ezekre nem vigyázott lelki csősz! E fiúkért valaki felelős!
E fiúknak nem volt gyerekszobájuk, hol mese-forrást rejtnek a zsaluk, lakásuk volt egy rossz szagú muszáj-lyuk, hol több család csókolt, pörölt, aludt! Vagy ólban nőttek s rájuk tőrt az ősz. E fiúkért valaki felelős!
Vagy műhelyekben, forgáccsal, csirizzel kavart habarcs volt álom-malterük. Az ételükben ember-jóság-ízzel nem találkoztak, bár az ég derűt szült, mert Istennel viselős! E fiúkért valaki felelős!
Pofozta őket mester, gazda, béres s rugdalta a kikent, kifent segéd: sokszor volt lelkük s hátuk alja véres, bőrük tetveknek vacsora s ebéd. A csontjuk vitriolos s nem velős. E fiúkért valaki felelős!
Csak ezt hallották mindég: „te gazember”, s ha többen voltak, akkor: „csőcselék”, irigy ebek a dús koncokkal szemben s a háborúban ágyútöltelék! Üvöltni kell, bár közhely, ismerős: e fiúkért valaki felelős!
Nem tudnak semmit ők a Bibliáról s hogy van Madách, Faust, lélek-asztagok! S csak annyit tudnak az Isten fiáról, hogy elítélt minden gaz gazdagot! Kinél szurony s arany van: az erős! E fiúkért valaki felelős!
Rothasztó testi-lelki rossz koszokból nem hámozta ki senki kincsüket s zenghet a jóság száz angyal-torokból, fülük az ég szavára már süket. Szívük gennyes, szemük nézése bősz. E fiúkért valaki felelős!
Ezeknek az lesz majd a messiásuk, ki forradalmat, pénzt és nőt ígér, a Múlt hulláján tánc lesz, kurjongatásuk világ-lángok között a Holdig ér. Jön a Halál, a mindent elnyelős: ítélet lesz s valaki felelős!
Forrás: Legyen világosság, 1933
*
*
Te ne akarj bölcsebb lenni,
mint versed, hisz az egyszeri ihletben született
*
Inkább műveljük mint magyarázzuk
a csodát - a mű önmagáért beszéljen
*
A leendő vásárló eszére is, szívére is
hatva: csakis a jó bornak festünk cégért
*
Visszavadítjuk a vadonba a gyógyult
farkast és megszelídítjük a vadembereket
*
Egy marslakó, egy „vadember” szemével
csodálkoztassunk rá a kiüresedett konvencióinkra
*
A gyermekpalánták vadhajtásait
le-lenyesegetjük, a kertünket ki-kigyomláljuk
*
A légváradat a segítségeddel leromboljuk, de
nem hagyunk a lelki-szellemi hajléktalanok sorában
*
Közérdekű nyílt levélben, kiáltványban
követeljünk intézményes garanciát a levéltitokra stb.
*
A többieket tehermentesítve szorgosan,
türelmesen átrágjuk magunkat a könyvhegyeken
*
Ne dugd be füled, ha szirént hallhatsz,
de az árbochoz jó erősen kötöztesd ki magad…!
*
Furfanggal, emberismerettel
és kitartással kinyomozod: ki gyanúsítható alaposan
*
Csak úgy ítélkezz, hogy a bűnös meglakoljon,
de az ártatlan vádlottat felmentsék, kárpótolják
*
Te légy az a tizenkét dühös emberből,
akinek az igazság kiderülése a legeslegfontosabb
*
Intellektuális kihívásként éld meg
szellemi játszmád a rafinált fehérgalléros bűnözővel
*
Megalapítod, gyarapítod, óvod
és rendszerezed az általános és szakkönyvtárakat
*
Tudósítunk minden csata frontjáról,
ahol ember bízva küzd a jobb minőségű életéért
*
Kis és nagy idők kis-nagy tanújaként
akkor is igazat írj, ha ezzel önmagad jelented fel
*
Száraz tényekkel vagy érzelmes mesével,
de szociálisan érzékenyítsd kőszívű embereket…
*
Ha felesküdtem a gyógyításra,
elmegyek falura, lepratelepre, járványkórházba is
*
Kiállunk a lincshangulatú, pogromra hergelt
csőcselék, vérszomjas söpredék elé, hogy lenyugtassuk
*
Protest song énekesként
egy szál gitárral is felvillanyozod a dermedt publikumot
*
Egy öngyilkosságra készülő ismeretlennek
telefonon is próbálj segíteni: az élet mellett döntsön
*
Nem helyetted döntünk,
de nagy megtiszteltetésnek vesszük, ha tanácsot kérsz
*
Ha alkalmas vagy rá, te légy
a csoporthangadó, az érdeket artikuláló és képviselő
*
A családot közelről ismerő orvosként
megelőzöd ill. csírájában fojtod el a bajokat
*
A család életmódját-lelkületét figyelve tervezed-
építed kívül-belül a házukat, leendő otthonuk színterét
*
Bátorítjuk és önpusztító szorongásaitól
mentesítjük a várandós nőt, de be nem csapva őt!
*
Nem tukmálsz rá senkire életcélokat,
de átgondoltatod azt/javasolsz-kifogásolsz eszközöket
*
Kiss Dénes:
Velünk, vagy ellenünk
Döntsd el magyar, mondd ki a szót! Itt visszalépni nem lehet! Az ifjúság acél-szíve a forróságtól megreped!- Döntsd el magyar, döntsd el diák, és fonjuk lánccá a kezünk! Döntsd el, ki élsz itt e honban velünk jössz-e? Vagy ellenünk? Ébredj magyar! Ma aludni gyalázat! Vakondok szerep! Jöjj el közénk égő szívvel s emeld fel büszkén fejed! Birka-fejjel a gyávák járnak! Napba-néző a mi szemünk! Ne várj tovább! Ma határozz! Velünk jössz-e? Vagy ellenünk? Felgyújtottuk a szíveinket, szemünkben villámfény lobog, hozzátok szólunk fásult falvak, ébredő magyar városok! Mi lettünk ma a vérkeringés, új indulókat ver szívünk. Tudni akarjuk, még ma! Tudni! Ki van velünk és ellenünk? Utódai a mártíroknak - mi döntsük el a holnapunk! Bitófák nőnek virágok közt, ha nem merünk, ha hallgatunk! - Kiégetik a lelkeinket, férgek marják az életünk! Holnap késő már! Ma kiáltson: Ki van velünk és ellenünk!!
(írta: 1956.10.24-én, Pécsett)
https://www.youtube.com/watch?v=zJpc9wLhG28
*
A Szent Hivatások
Nagy Jenciklopédiájának előmunkálatai
Szerep és ars poétika – elhívás és megfelelés
Az isteni talentumok méltó kamatoztatása a köz javára
Szellemi és politikai vezetők, papok, tanítók és bölcselők
Tudósok, feltalálók, művészek, gyógyítók, nevelőszülők stb.
A nagyobb rész boldogságának áldott áldozatos munkálkodói
|