Payday Loans

Keresés

A legújabb

Eugéniusz testamentuma XXI. - Az ön- és társsorsrontás II.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2018. március 18. vasárnap, 06:17

Képtalálat a következőre: „depresszió könyv”

Eugéniusz testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs-balga

Az aranykor helyett földi pokol

Táltosparipa helyett állatorvosi ló

Képtalálat a következőre: „depresszió könyv”

Emberélet-minőség: Az ön- és társsorsrontás II.

Kapcsolódó kép

Engem anyám úgy szeretett,
Tejbe-vajba feresztgetett,
Keszkenyőbe takargatott,
Mégis idegennek adott.

Édes volt az anyám teje,
Keserű a más kenyere.
Keserű is, savanyú is,
Jaj, de sokszor panaszos is.

Bánatos hajóra ültem,
A hajóval elmerültem.
Bánatos az én életem,
Hogy én fel nem cserélhetem.

***

Tavaszi szél utat száraszt,
Minden madár társat választ.
Hát én immár kit válasszak,
Szívet szívért kinek adjak?

Addig éli lány világát,
Míg szél fújja pántlikáját.
A pántlika könnyű gúnya,
Mert azt a szél könnyen fújja.

Jaj Istenem, de víg voltam,
Míg az anyám lánya voltam.
De mióta nem az vagyok,
A búnak is helyet adok.

***

Végig mentem az utcán,
Bésároztam a csizmám.
Megérdemli az a lány,
Kiért sáros a csizmám.

Fehér rózsa, tulipán,
Engem a szerelem bánt.
Nincsen nagyobb gyötrelem,
Mint a titkos szerelem.

Túl a hegyen egy faluba,
Gyászol engem egy viola.
Violának nincsen szagja,
Szeretőmnek nincsen anyja.

Szeress rózsám, csak nézd meg kit,
Mer a szerelem megvakít.
Mer engem is megvakított,
Halálig megszomorított.

***

Én is voltam, mikor voltam,
Virágok közt virág voltam.
De rossz kertészre akadtam,
Keze között elhervadtam.

Száraz a bokor a tetőn,
Elhagylak régi szeretőm.
Elhagynálak, de sajnállak.
Mondd meg rózsám, mit csináljak?

Száraz a bokor a tetőn,
Száradj meg régi szeretőm!
Úgy száradj meg lábon állva,
Mint a fűszál lekaszálva.

https://www.youtube.com/watch?v=n5rpF1DfDVw

Képtalálat a következőre: „depresszió könyv”

*

Nem használtad el magad;

„megkímélt állapotban” próbálnád elcsereberélni

*

Azért olyan görnyedt testi-lelki tartásod,

mert más keresztjeit is cígölöd

*

Te mindent beveszel: ezt az anyuka,

azt a tanár bácsi, amazt a cukros bácsi kedvéért

*

Úgy nézel szerelmed fogyatkozásaira,

ahogy egy nőgyógyász vizsgálja betegét

*

Egyoldalú vagy: mindennek csak

a rossz oldalát látod, de azt felnagyítva

*

Senkiről nincs jó véleményed,

de a legrosszabb az magadról van

*

Regressus ad infinitum:

miért kelsz fel, miért mész dolgozni… miért élsz?

*

Mindenkit ügyesen parodizálsz,

de közben elsorvadt eredeti hangod

*

A háziorvosodtól vársz eligazítást,

milyen tartalma és formája legyen életednek

*

Felerősíted lappangó hajlamod

a melankóliára, mert ez köreidben előkelő

*

Abban a játékban bízol,

ahol csak egy nyerhet és milliók vesztenek

*

Elmulasztod feltölteni lelki

és testi akkumulátoraidat és lemerülsz

*

Makacsságod tehetetlenségi nyomatékát

mily erő győzné le, s hozná életlendületbe?

*

„Anarchistaként” hogyan is parancsolnál

gyerekednek: így óhatatlanul is a fejedre nő

*

Mintha az egész életed csak „megúszni”

szeretnéd: lehetőleg – nagyobb - kudarc nélkül

*

Először szörnyű bűzt érzel,

de azután megszokod, mint ahogy minden mást

*

Hogy ma „divatos” légy, véglegesen

eldeformálod lábad, tartásod, látásod stb.

*

Egy lelki szemétláda vagy,

amit mindenki használ, de senki sem ürít

*

Vadcsikóként fickándoztál,

míg felnőve be nem törtél igavonó barommá

*

Képtelenség jobb belátásra téríteni,

mert zárt elméjű fanatikus – érv és tény immunis

*

Szellemi energiáid csak akkor mozgósítod,

ha az önigazolásodról van szó (de akkor nagyon)

*

Leeszed magad körül és fölül

„mézeskalács házikód”: elárverezi a bank

*

Képtelen vagy dönteni két egyenlő

lehetőség között: két szék között a pad alá esel

*

Áruvá minősíted magad,

csökkent értékűvé s kiállsz az emberpiacra

*

Egy ételt tudsz főzni, s mindig

azt eszed, mert nem mersz kísérletezni

*

Egy ideig bűntudatosan cigizel,

majd jólélekkel szenvedsz az elvonókúrán

*

A legegyenlőtlenebbül eloszló javakra

vágysz leginkább: pénz, siker, hatalom…

*

Se látsz, se hallasz: ámokfutóként

rohansz vesztedbe, a Jóisten se tud eltéríteni

*

Nem vágod el a lelki köldökzsinórt,

s anyukád mellett, óriáscsecsemőként öregszel meg

*

Már rég véget ért a ma esti színi előadás,

s te még mindig Napóleonként viselkedsz, intézkedsz…

*

Eladhatatlan házat veszel

a siralomvölgyben, s a környezethez hasonulsz

*

Úgy érzed, ha nem produkálod

folyton magad, akkor levegőnek néznek

*

A megtestesült élhetetlenség vagy:

nem tudsz még a sivatagban sem vizet eladni

*

Az emberekben végérvényesen csalódtál,

ezentúl holtodiglan a kutyáddal laksz, eszel és alszol

*

Prófétának képzeled magad,

mivel kutyád bűntudatosan hallgatja papolásod

*

Karót nyelt fapofa vagy –

vagy idétlenül vihogsz: elég kisujjam mutatni

*

Összekevered a szezont a fazonnal –

vagy ami rosszabb: az amnéziát az amnesztiával…

*

Nálatok Rend, szigorú rend van, csak éppen

fordított: nyúl viszi a puskát, nejed hord nadrágot…

-

Ha van végre egy boldog pillanatod,

akkor szeretnéd a homokórát/a Napot megállítani

*

Nem ismered az ősi illemszabályokat,

így már eleve nagy hátránnyal indulsz ismerkedni

*

Eklektikus stílusú, ízlésficamos öltözettel,

lakberendezéssel taszítod potenciális élettársadat…

*

Neked nem elég, hogy szárnyakkal

repülhetsz: túl közel repülsz a perzselő Naphoz

*

Egy hibátlan és baba-báb kisöcsköst kérsz szülinapra,

és így egyke maradsz, vagy Káin-Ábel iszonyotok lesz…

*

Könnyelműen, nevetve veszed fel a kölcsönt,

kínkeservesen, sírva törleszted (és örökül is marad)

*

Ha egyszer betévedsz vendégként a gazdaghoz,

akkor bosszúból ki akarod enni őket vagyonukból

*

Vagy szégyelled a – kódis/tisztes - szegénységed,

vagy épp ellenkezőleg: még büszkén tüntetsz is vele

*

Kecskéhez elölről, lóhoz hátulról közelítesz:

csoda, hogy megjárod (mint Mehemed a tehenekkel)

*

Elégedetlen vagy saját, Égből pottyant álmaiddal

és sóvárogsz, epekedsz a „híres-hírhedt” másokéi után

*

Pornófilmekkel világosítod fel magad,

és egyben veteted el a kedved egy – nemi - életre

*

Ha a folyóban fuldoklasz, nem a mentőövbe,

de görcsösen egy másik fuldoklóba kapaszkodsz

*

Ha láttál már valaha egy rossz házasságot,

ebből általánosítasz, és sose nősülsz meg/mégy férjhez

*

A lehető leglelkiismeretesebben hajtod végre

a vezér minden parancsát : gond/gondolkodás nélkül

*

Jogot formálsz arra, hogy kisistenként – mint

Raszkolnyikov – te magad szolgáltass e Földön igazságot

*

Egy ideig annyira megtartóztatod

magad, hogy azután kicsapongással kárpótolsz

*

Ha jó/rosszhiszeműen beállnak eléd

a sorba, presztízskérdést csinálsz a „jogorvoslatból”

*

Mindent bevetsz, tartalékaidat is mozgósítod

üldözöttséged/fontosságod látszatának fenntartására

*

Nemhogy ésszel-szívvel felnőnél a feladathoz,

de inkább eltörpülsz az „óriás” Góliát kihívása láttán

*

Önként „előnyugdíjaztatod” magad,

és obsitosként szájhősködsz „dicső tetteiddel”

*

A bűn rabságában senyvedsz,

de gőgösen elutasítod az érted küldött váltságot

*

Nem vársz tovább a sorodra:

előlépteted, hátba veregeted és kitünteted magad

*

Mindig jól, legjobban akarsz járni és

- látatlanban - az ürömből is a nagyobbat szakítod

*

Képtalálat a következőre: „depresszióipar könyv”

*

Zömmel képtelen vagy eldönteni,

mikor nem esel érzéki csalódás áldozatául

*

Ha annyival jobb a túlvilág,

önkezűleg és önfejűen lerövidíted utad

*

Életfából bitófát ácsolsz,

s az egyik próbaakasztás túl jól sikerül

*

„Megölted” anyád születésedkor,

ezért állandóan bocsánatot kérsz, hogy vagy

*

Amikor levegőzöl és táplálkozol,

úgy érzed, minden harapást mástól veszel el

*

Karnyújtásnyira van tőled a földi purgatórium,

mégsem élsz a művészet ingyenes katarzisával

*

Illuzionista mutatványként

tovább osztod magad szívemberre és észemberre

*

Csalással próbálsz versenyt nyerni,

és még te csodálkozol, ha diszkvalifikálnak

*

A külső horzsolásaid elláttatod,

a belső – lelki - vérzésről mélyen hallgatsz

*

Akkor is a legközelebbi boltba mész,

ha az rablók, árdrágítók állandó tanyája

*

Minden egyes apró cikket ott, és csak ott

veszed meg, ahol az most épp a legolcsóbb

*

Felkorbácsolva háborog a lelked,

hogy a nap egyformán süt jókra, gonoszokra

*

Pályatársaidban csak a kiiktatandó

riválist, s nem segítő szövetségest látsz

*

A versenytársak elgáncsolására

megy el erőd, s így te sem jutsz célba

*

Szeretnél az egyetlen nő maradni a világon;

de akkor meg a bőség zavarával küszködnél…

*

Nem osztod meg orvosi tudásod,

és így éjjel-nappal zaklatnak a betegek

*

Egy óriáslencsével minden napsugarat

elorzol, de így meg felperzseled élőhelyed

*

Csak egyszer műveled meg kerted,

majd „istenre bízod” mintha vadon lenne

*

Nem kockáztatod meg a magok elvetését;

az biztos, amit most, még ma délben megeszel

*

Nem tanulsz a történelem mestertől,

s így a nehéz éveket kell újra megismételned

*

Egy dologban vagy „konzekvens”,

örök következetes: hibáid megismétlésében

*

Vagy nem nyílik ki szemed a szellemvilágra,

vagy spiritizmussal, silány ezoterikával szúrják ki

*

Hogy a legközelebb legyél istenhez,

fogvacogva a Csomolungma tetején táborozol

*

Amit megeszel, az a tied? –

és a hánytatás, gyomormosás, koplaltatás…?

*

Örök isteni bölcsesség helyett

gyorsan avuló szakismereteket szerzel

*

Úgy tartod féken falánkságod,

hogy legutáltabb ételeiddel fanyalogva „táplálkozol”

*

A züllés lejtője elején még csak-csak

fékezhettél volna, ha nem vagy oly elbizakodott

*

Teljes önellátásra rendezkedsz be:

magad simogatod, becézed és ringatod

*

A piperkőcség, a body building stb.

testkultusza ellen tiltakozva a másik végletbe esel

*

Kutyaharapást nem a szőrével,

lelki bánatod testi örömszerzéssel „kúrálod”

*

Külföldről hozol haza itt nem honos

egzotikus növényeket és betegségeket

*

Folyamatos termékenységed elkábít,

nem gyanakszol ebből dilettantizmusodra

*

Perfekcionizmusoddal ideologizálod meg,

hogy ismeretlen remekműved csak egy üres vászon

*

Azoktól kérsz munkádról tárgyilagos véleményt,

akiknek te adsz itt nap, mint nap betevő kenyeret

*

Nem hiszed el, hogy az AIDS tényleg

fertőző: magad is meg akarod tapasztalni…

*

Nem elég, hogy sutyiba más ablaka

alá rondítasz, de be is kopogsz WC-papírért

*

Garantáltan nincs sikerélményed:

szerecsent mosdatsz, halottal táncolsz

*

Neked a hősi halál az életcélod:

kamikázé, öngyilkos merénylő stb. lennél

*

Szégyelled s így próbálod elfojtani

köhögésed, tüsszentésed, szellentésed stb.

*

Nem szereted saját hangodat:

olyan mintha egy undok idegené lenne

*

Többet fizetsz riasztókra és őrzésre,

mint amennyibe az autód, a házad stb. került

*

A mosdóvízzel együtt a kisgyereket

is kiöntöd a lavórból a szennycsatornába

*

Akárhogy kínlódsz, tudásod puzzle-darabkái

nem állnak össze egy egész, otthonos épületté…

*

„Játékos” vaklármáidért súlyos árat fizetsz:

éppen a (vég)veszélyben már nem segítenek neked…

*

Elégedetlen vagy barátaiddal,

és az ellenségedhez menekülsz pártfogásért

*

Blöffölsz: többet sejtetsz, mint amid van,

és éjjel-nappal rettegsz az igazság pillanatától

*

Olyan ajándékot is elfogadsz,

amivel megvesztegetnek és kompromittálnak

*

A kishitűség ördögi körébe záródsz:

nem próbálkozol, így ki se derülhet semmi

*

Képtalálat a következőre: „depresszió könyv”

*

Ha egy rossz lóra is tettél,

futsz a pénzed után: még költesz rá

*

Úgy akarod lelki békéd összebuherálni,

hogy te soha nem adsz és nem kérsz kölcsön

*

A Guinness-könyvbe akarsz bekerülni,

ha mással, nem, legalább kudarcaid gyűjteményével

*

Zseni lehettél volna, ha az 1%

tehetséghez hozzáadod a 99% szorgalmat

*

Életkísérletet folytatsz:

el akarod érni a boldogtalanság legfelső fokát

*

Megértés és megbeszélés, tanácskérés

híján hálószobátokból kínzókamrát csináltok

*

Az egyikőtök szadista, a másik mazochista:

így biztosan kielégítitek egymást – vagy mégsem?

*

Az idegen kultúrnövényt kigyomlálod,

az őshonos gizgazokat viszont meghagyod

*

Önként, és nem is előnyökért leszel

besúgó, mondván: jobb neked, ha én súglak be

*

Ránehezedik lelkedre a bánat:

neked szégyen a könny, nem könnyebbülsz meg

*

Annyira félsz, hogy élelmesnek lássanak,

hogy inkább mafla, mamlasz, mulya, málé stb. leszel

*

Férfikorodat a munka frontján

csatázva töltve kapuzárás előtti pánikban vagy

*

Arra még számítottál a műrepülőn, hogy

bepisilsz, bekakilsz, de hogy mindez nyakadba csurog…

-

Belekényszeríted magad a szigorú

és csak rendőrködő, büntető stb. apa szerepébe

*

Kreatív szexuális fantáziád hiányát

péniszprotézis beültetésével „pótolod”

*

Megírod a levelet, de titkosírással,

rossz címzéssel – vagy fel se adod, elsüllyeszted…

*

Palackpostát dobsz az óceánba,

majd felháborodottan reklamálsz a postánál

*

Örökkévalóságnak szánt remekműved

apálykor a tenger homokjába karistolod

*

Önbeteljesedik jóslatod:

az ördögöt a falra festve mintegy megidézed őt

*

Csípsz, rúgsz, karmolsz és harapsz:

mindenkit tartósan/végleg elvadítasz magadtól

*

Ami valaha csendes és nyugodt otthon volt,

abból átjáróházat, tömegszállást stb. csináltál

*

Fene nagy „jószívűségedben” éjjeli

menedékhelyet rendezel be kis családi házadban

*

Olyannyira veszélyesen akarsz élni,

hogy egyenesen a taposóakna-mezőre jársz kocogni

*

Már minden lehetőt tudsz már

az alázatról, áhítatról – de ilyet még nem éreztél

*

Már most azért aggodalmaskodsz,

mi lesz, ha három év múlva kemény tél jön

*

Nemhogy menekülnél terrorista elrablóidtól,

de túszként hamar azonosulsz és szimpatizálsz velük

*

Nincs veszteni való időd: jó, ha

megengedsz magadnak pár perces szunyókálást

*

Fakó teóriákon kérődzöl a humorról,

de még egy viccen egy jót, jóízűt nem nevettél

*

Esténként „ledokumentálod” aznapi

szavaid, gondolataid, álmaid, munkáid, kosztod

*

Nappali életed kamerákkal rögzíted,

majd éjszaka - kicsit felpergetve - megnézed

*

Nem látsz át a manipuláción:

mindig másnak kaparod ki a gesztenyét

*

Képtalálat a következőre: „depresszióipar könyv”

*

Az első füttyszóra indulsz a csatába:

könnyűlovasság a tankok, meztelen a fegyveres ellen

*

Az ételek között válogatsz,

pedig nem is vagy éhes, vagy rossz a szád íze

*

Sokáig úgy érzed, még korai lenne

családot alapítani, azután meg már túl késő

*

Ellenségképet gyártasz és hadakozol,

így nem csoda, hogy elhallgat, elhidegül a múzsád

*

Megúszhattad volna három évvel,

de „őszinte beismeréssel” hatot kaptál

*

Úgy viselkedsz mint egy

kamikázé egér, aki a macska bajuszát ráncigálja

*

Mikor végre nagy nehezen

el- és megéred a nyugdíjkort: megöl az unalom

*

Annyira naiv jóhiszemű vagy, hogy éppen

egy közismert besúgónak gyónod meg bűneid

*

Sorrend a lelke mindennek,

csakhogy te mindent pont fordítva csinálsz

*

Mintha Robinson, hajótörött lennél:

nem élsz a munkamegosztás adta előnyökkel

*

Lerombolod a gépeket, melyek teher-

mentesítenének és időt-erőt szabadítanának fel

*

Nyilvános helyeken „rendeztek”

családi veszekedést, adtok ingyen cirkuszt

*

Halált megvető bátorsággal meglopod

az isteneket s parazsat gyűjtesz fejedre

*

Odaadod hétvégére a vasárnapi apukának

gyereked: ő „persze” kényezteti, ellened hangolja

*

Megveszed az összes kaparós

sorsjegyet, hogy biztosan te nyerj

*

Ha bemondják a televízióban,

hogy zuhog az eső, már ki se nézel az ablakon

*

Naponkénti rotáció a családban:

cserélgetitek a szülő, nagyszülő, gyerek szerepét

*

„Mindenki a vendégem!” –

nagyfaszoskodásodra elköltöd inged és gatyád

*

Ha bocsánatkérés nélkül

lábadra lépnek, el van rontva egész napod

*

Nem mész ki az utcára, nehogy

a szél összekócolja jól beállított hajad

*

Mások felett pálcát törve

eltöröd saját, egyetlen varázspálcád is

*

Váláskor mindent pontosan

elfeleztek: a tévét is, a gyereket is…

*

Senkiről nem akarsz lemaradni,

minden szembejövővel megismerkedsz

*

Mindent csak egyszer használsz,

majd eldobsz: WC-papírt, szeretőt, eszmét

*

A bilin ill. szobavécén trónolsz,

innen uralkodsz kis, saját szemétdombodon

*

Neked mindenből az újabb a jobb:

Varázsfuvola helyett inkább kortárs zenét hallgatsz

*

Vissza a természethez:

leveted ruháid és négykézlábra ereszkedsz

*

Mindent meg akarsz újítani:

pl. az utcai cipőkre sok kis görgőt szerelsz

*

Ha valamit megígérnek neked,

azt úgy veszed, mintha már a tied lenne

*

Holt tested szellem nem kelti életre:

de kómában elvegetálsz pár évtizedig…

*

Külön pályáztatsz: kaszting a konyhai,

az ágybeli és a társalgó feleség szerepére

*

Ha éppen nem szenvedsz időhiányban,

akkor nem érzed magad elég nagy embernek

*

Annyi mindent akarsz csinálni,

hogy lassan eltörpülsz restanciáid mellett

*

Ha nem tiltja a törvény, miért ne

költhetnéd vagyonod szerencsejátékra?

*

Nincs olyan szellemi magaslatod,

ahonnan nézve eltörpülnek gondok, bajok

*

Nem tudod befejezni a munkád:

egyre kisebb hatékonysággal egyre tovább…

*

Beéred olcsó vigasszal:

savanyúnak mondod azt a szőlőt, amit nem érsz el

*

Mindegy milyen, csak gomba legyen:

ehető, ehetetlen, mérges, bolond? – nem számít!

*

Mindent dafke fordítva csinálok:

félrevonulva eszek, nyilvánosan vécézek

*

A kevesebb több lenne:

ismerősöd sok száz, de igaz barátod egy sincs

*

Külföldiekkel magyarul, de lassan tagolva,

hangosítva és ismételve „érteted meg” magad

*

Brahiból, fék nélküli kerékpárral

rohansz a vesztedbe a züllés lejtőjén

*

Mindent, de mindent tudni akarsz:

legyen az rád nézve felesleges vagy káros…!

*

Naphosszat gyötröd agyadat, hogy 

hajszálpontosan visszaemlékezz álmaidra (jegyzőkönyv)

*

Mindent gyűjtesz és nem selejtezel:

kiszorulsz raktárrá, lomtárrá lett lakásodból

*

Isten nem ver bottal: azzal bűnhődsz,

hogy ronda lelked szinte teljesen kiül arcodra

*

Úgymond „természetesen” viselkedve

köpködsz, szellentesz, fikázol – így izolálod magad

*

Azt kéred a jó tündértől, hogy

minden kívánságod teljesüljön: bánatodra úgy is lesz…

*

Játéknak véve az életet amikor nem megy,

rögtön ki akarsz szállni a repülőből: nem ér a neved!?

*

Csatákat még csak-csak nyersz,

de a háborút a végén mindig elveszíted

*

Röstellsz vagy már nem is tudsz

sehol lazítani: túlfeszíted a húrt

*

Még a feleslegből is rosszkedvűen,

fogcsikorgatva adakozol mintha vért/vesét adnál

*

Bármiről lemondasz, mindent lenyelsz

csakhogy legalább egy csoporthoz tartozhass

*

Sokkal inkább vagy a királyok kutyája,

mint a kutyák királya (nem = kakas a szemétdombon)

*

Lelki nemesedésedet tested

rafinált gyötrésétől, sanyargatásától várod

*

A legkisebb szenvedéstől is irtózol, inkább nem

szülsz egy gyereket se (sterilizált, meddő, béranya…)

Képtalálat a következőre: „depresszió könyv”

*

Csokonai Vitéz Mihály

A reményhez

Főldiekkel játszó
Égi tűnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Biztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.

Kertem nárcisokkal
Végig űltetéd;
Csörgő patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt
S égi boldogsággal
Fűszerezted azt.
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
Lilla szívét kértem;
S megadá az ég.

Jaj, de friss rózsáim
Elhervadtanak;
Forrásim, zőld fáim
Kiszáradtanak;
Tavaszom, vígságom
Téli búra vált;
Régi jó világom
Méltatlanra szállt.
Óh! csak Lillát hagytad volna
Csak magát nekem:
Most panaszra nem hajolna
Gyászos énekem.
Karja közt a búkat
Elfelejteném,
S a gyöngykoszorúkat
Nem irígyleném.

 

Hagyj el, óh Reménység!
Hagyj el engemet;
Mert ez a keménység
Úgyis eltemet.
Érzem: e kétségbe
Volt erőm elhágy,
Fáradt lelkem égbe,
Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!

*

Képtalálat a következőre: „depresszió könyv”

Mindennapi és ünnepi tét- és létkérdések

 

Gondolatébresztő/serkentő vázlatok arról,

Hogy min múlik, min áll vagy bukik boldogságunk,

Teljes értékűnek ítélt és érzett egyszeri életünk.

Csak ez emberi élet lehet ennyire fent vagy lent…!?

 

Az evés-ivás nem az öröm, de a bánat forrása lesz?

Kivirulunk-e az egészségben, vagy betegeskedünk?

A szerelem megtáltosít, vagy átkozott gyötrelmet okoz?

A szex tiszta gyönyörei helyén kínos nyomor, mocsok…?

 

A házasság mennyországa helyett mindennapi pokol?

Lesz-e édes otthonunk, s - nem csonka - családunk?

Hivatásunkat gyakoroljuk, vagy bérért rabszolgálunk…

Éltető vagy (ön)gyilkos lesz-e e humorunk stb. stb.

Képtalálat a következőre: „depresszió könyv”

Képtalálat a következőre: „depresszió könyv”