Eugéniusz testamentuma XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs-balga
Az aranykor helyett földi pokol
Táltosparipa helyett állatorvosi ló
Emberélet-minőség: Az ön- és társsorsrontás II.
Engem anyám úgy szeretett, Tejbe-vajba feresztgetett, Keszkenyőbe takargatott, Mégis idegennek adott. Édes volt az anyám teje, Keserű a más kenyere. Keserű is, savanyú is, Jaj, de sokszor panaszos is. Bánatos hajóra ültem, A hajóval elmerültem. Bánatos az én életem, Hogy én fel nem cserélhetem. *** Tavaszi szél utat száraszt, Minden madár társat választ. Hát én immár kit válasszak, Szívet szívért kinek adjak? Addig éli lány világát, Míg szél fújja pántlikáját. A pántlika könnyű gúnya, Mert azt a szél könnyen fújja. Jaj Istenem, de víg voltam, Míg az anyám lánya voltam. De mióta nem az vagyok, A búnak is helyet adok. *** Végig mentem az utcán, Bésároztam a csizmám. Megérdemli az a lány, Kiért sáros a csizmám. Fehér rózsa, tulipán, Engem a szerelem bánt. Nincsen nagyobb gyötrelem, Mint a titkos szerelem. Túl a hegyen egy faluba, Gyászol engem egy viola. Violának nincsen szagja, Szeretőmnek nincsen anyja. Szeress rózsám, csak nézd meg kit, Mer a szerelem megvakít. Mer engem is megvakított, Halálig megszomorított. *** Én is voltam, mikor voltam, Virágok közt virág voltam. De rossz kertészre akadtam, Keze között elhervadtam. Száraz a bokor a tetőn, Elhagylak régi szeretőm. Elhagynálak, de sajnállak. Mondd meg rózsám, mit csináljak? Száraz a bokor a tetőn, Száradj meg régi szeretőm! Úgy száradj meg lábon állva, Mint a fűszál lekaszálva.
https://www.youtube.com/watch?v=n5rpF1DfDVw
*
Nem használtad el magad;
„megkímélt állapotban” próbálnád elcsereberélni
*
Azért olyan görnyedt testi-lelki tartásod,
mert más keresztjeit is cígölöd
*
Te mindent beveszel: ezt az anyuka,
azt a tanár bácsi, amazt a cukros bácsi kedvéért
*
Úgy nézel szerelmed fogyatkozásaira,
ahogy egy nőgyógyász vizsgálja betegét
*
Egyoldalú vagy: mindennek csak
a rossz oldalát látod, de azt felnagyítva
*
Senkiről nincs jó véleményed,
de a legrosszabb az magadról van
*
Regressus ad infinitum:
miért kelsz fel, miért mész dolgozni… miért élsz?
*
Mindenkit ügyesen parodizálsz,
de közben elsorvadt eredeti hangod
*
A háziorvosodtól vársz eligazítást,
milyen tartalma és formája legyen életednek
*
Felerősíted lappangó hajlamod
a melankóliára, mert ez köreidben előkelő
*
Abban a játékban bízol,
ahol csak egy nyerhet és milliók vesztenek
*
Elmulasztod feltölteni lelki
és testi akkumulátoraidat és lemerülsz
*
Makacsságod tehetetlenségi nyomatékát
mily erő győzné le, s hozná életlendületbe?
*
„Anarchistaként” hogyan is parancsolnál
gyerekednek: így óhatatlanul is a fejedre nő
*
Mintha az egész életed csak „megúszni”
szeretnéd: lehetőleg – nagyobb - kudarc nélkül
*
Először szörnyű bűzt érzel,
de azután megszokod, mint ahogy minden mást
*
Hogy ma „divatos” légy, véglegesen
eldeformálod lábad, tartásod, látásod stb.
*
Egy lelki szemétláda vagy,
amit mindenki használ, de senki sem ürít
*
Vadcsikóként fickándoztál,
míg felnőve be nem törtél igavonó barommá
*
Képtelenség jobb belátásra téríteni,
mert zárt elméjű fanatikus – érv és tény immunis
*
Szellemi energiáid csak akkor mozgósítod,
ha az önigazolásodról van szó (de akkor nagyon)
*
Leeszed magad körül és fölül
„mézeskalács házikód”: elárverezi a bank
*
Képtelen vagy dönteni két egyenlő
lehetőség között: két szék között a pad alá esel
*
Áruvá minősíted magad,
csökkent értékűvé s kiállsz az emberpiacra
*
Egy ételt tudsz főzni, s mindig
azt eszed, mert nem mersz kísérletezni
*
Egy ideig bűntudatosan cigizel,
majd jólélekkel szenvedsz az elvonókúrán
*
A legegyenlőtlenebbül eloszló javakra
vágysz leginkább: pénz, siker, hatalom…
*
Se látsz, se hallasz: ámokfutóként
rohansz vesztedbe, a Jóisten se tud eltéríteni
*
Nem vágod el a lelki köldökzsinórt,
s anyukád mellett, óriáscsecsemőként öregszel meg
*
Már rég véget ért a ma esti színi előadás,
s te még mindig Napóleonként viselkedsz, intézkedsz…
*
Eladhatatlan házat veszel
a siralomvölgyben, s a környezethez hasonulsz
*
Úgy érzed, ha nem produkálod
folyton magad, akkor levegőnek néznek
*
A megtestesült élhetetlenség vagy:
nem tudsz még a sivatagban sem vizet eladni
*
Az emberekben végérvényesen csalódtál,
ezentúl holtodiglan a kutyáddal laksz, eszel és alszol
*
Prófétának képzeled magad,
mivel kutyád bűntudatosan hallgatja papolásod
*
Karót nyelt fapofa vagy –
vagy idétlenül vihogsz: elég kisujjam mutatni
*
Összekevered a szezont a fazonnal –
vagy ami rosszabb: az amnéziát az amnesztiával…
*
Nálatok Rend, szigorú rend van, csak éppen
fordított: nyúl viszi a puskát, nejed hord nadrágot…
-
Ha van végre egy boldog pillanatod,
akkor szeretnéd a homokórát/a Napot megállítani
*
Nem ismered az ősi illemszabályokat,
így már eleve nagy hátránnyal indulsz ismerkedni
*
Eklektikus stílusú, ízlésficamos öltözettel,
lakberendezéssel taszítod potenciális élettársadat…
*
Neked nem elég, hogy szárnyakkal
repülhetsz: túl közel repülsz a perzselő Naphoz
*
Egy hibátlan és baba-báb kisöcsköst kérsz szülinapra,
és így egyke maradsz, vagy Káin-Ábel iszonyotok lesz…
*
Könnyelműen, nevetve veszed fel a kölcsönt,
kínkeservesen, sírva törleszted (és örökül is marad)
*
Ha egyszer betévedsz vendégként a gazdaghoz,
akkor bosszúból ki akarod enni őket vagyonukból
*
Vagy szégyelled a – kódis/tisztes - szegénységed,
vagy épp ellenkezőleg: még büszkén tüntetsz is vele
*
Kecskéhez elölről, lóhoz hátulról közelítesz:
csoda, hogy megjárod (mint Mehemed a tehenekkel)
*
Elégedetlen vagy saját, Égből pottyant álmaiddal
és sóvárogsz, epekedsz a „híres-hírhedt” másokéi után
*
Pornófilmekkel világosítod fel magad,
és egyben veteted el a kedved egy – nemi - életre
*
Ha a folyóban fuldoklasz, nem a mentőövbe,
de görcsösen egy másik fuldoklóba kapaszkodsz
*
Ha láttál már valaha egy rossz házasságot,
ebből általánosítasz, és sose nősülsz meg/mégy férjhez
*
A lehető leglelkiismeretesebben hajtod végre
a vezér minden parancsát : gond/gondolkodás nélkül
*
Jogot formálsz arra, hogy kisistenként – mint
Raszkolnyikov – te magad szolgáltass e Földön igazságot
*
Egy ideig annyira megtartóztatod
magad, hogy azután kicsapongással kárpótolsz
*
Ha jó/rosszhiszeműen beállnak eléd
a sorba, presztízskérdést csinálsz a „jogorvoslatból”
*
Mindent bevetsz, tartalékaidat is mozgósítod
üldözöttséged/fontosságod látszatának fenntartására
*
Nemhogy ésszel-szívvel felnőnél a feladathoz,
de inkább eltörpülsz az „óriás” Góliát kihívása láttán
*
Önként „előnyugdíjaztatod” magad,
és obsitosként szájhősködsz „dicső tetteiddel”
*
A bűn rabságában senyvedsz,
de gőgösen elutasítod az érted küldött váltságot
*
Nem vársz tovább a sorodra:
előlépteted, hátba veregeted és kitünteted magad
*
Mindig jól, legjobban akarsz járni és
- látatlanban - az ürömből is a nagyobbat szakítod
*
*
Zömmel képtelen vagy eldönteni,
mikor nem esel érzéki csalódás áldozatául
*
Ha annyival jobb a túlvilág,
önkezűleg és önfejűen lerövidíted utad
*
Életfából bitófát ácsolsz,
s az egyik próbaakasztás túl jól sikerül
*
„Megölted” anyád születésedkor,
ezért állandóan bocsánatot kérsz, hogy vagy
*
Amikor levegőzöl és táplálkozol,
úgy érzed, minden harapást mástól veszel el
*
Karnyújtásnyira van tőled a földi purgatórium,
mégsem élsz a művészet ingyenes katarzisával
*
Illuzionista mutatványként
tovább osztod magad szívemberre és észemberre
*
Csalással próbálsz versenyt nyerni,
és még te csodálkozol, ha diszkvalifikálnak
*
A külső horzsolásaid elláttatod,
a belső – lelki - vérzésről mélyen hallgatsz
*
Akkor is a legközelebbi boltba mész,
ha az rablók, árdrágítók állandó tanyája
*
Minden egyes apró cikket ott, és csak ott
veszed meg, ahol az most épp a legolcsóbb
*
Felkorbácsolva háborog a lelked,
hogy a nap egyformán süt jókra, gonoszokra
*
Pályatársaidban csak a kiiktatandó
riválist, s nem segítő szövetségest látsz
*
A versenytársak elgáncsolására
megy el erőd, s így te sem jutsz célba
*
Szeretnél az egyetlen nő maradni a világon;
de akkor meg a bőség zavarával küszködnél…
*
Nem osztod meg orvosi tudásod,
és így éjjel-nappal zaklatnak a betegek
*
Egy óriáslencsével minden napsugarat
elorzol, de így meg felperzseled élőhelyed
*
Csak egyszer műveled meg kerted,
majd „istenre bízod” mintha vadon lenne
*
Nem kockáztatod meg a magok elvetését;
az biztos, amit most, még ma délben megeszel
*
Nem tanulsz a történelem mestertől,
s így a nehéz éveket kell újra megismételned
*
Egy dologban vagy „konzekvens”,
örök következetes: hibáid megismétlésében
*
Vagy nem nyílik ki szemed a szellemvilágra,
vagy spiritizmussal, silány ezoterikával szúrják ki
*
Hogy a legközelebb legyél istenhez,
fogvacogva a Csomolungma tetején táborozol
*
Amit megeszel, az a tied? –
és a hánytatás, gyomormosás, koplaltatás…?
*
Örök isteni bölcsesség helyett
gyorsan avuló szakismereteket szerzel
*
Úgy tartod féken falánkságod,
hogy legutáltabb ételeiddel fanyalogva „táplálkozol”
*
A züllés lejtője elején még csak-csak
fékezhettél volna, ha nem vagy oly elbizakodott
*
Teljes önellátásra rendezkedsz be:
magad simogatod, becézed és ringatod
*
A piperkőcség, a body building stb.
testkultusza ellen tiltakozva a másik végletbe esel
*
Kutyaharapást nem a szőrével,
lelki bánatod testi örömszerzéssel „kúrálod”
*
Külföldről hozol haza itt nem honos
egzotikus növényeket és betegségeket
*
Folyamatos termékenységed elkábít,
nem gyanakszol ebből dilettantizmusodra
*
Perfekcionizmusoddal ideologizálod meg,
hogy ismeretlen remekműved csak egy üres vászon
*
Azoktól kérsz munkádról tárgyilagos véleményt,
akiknek te adsz itt nap, mint nap betevő kenyeret
*
Nem hiszed el, hogy az AIDS tényleg
fertőző: magad is meg akarod tapasztalni…
*
Nem elég, hogy sutyiba más ablaka
alá rondítasz, de be is kopogsz WC-papírért
*
Garantáltan nincs sikerélményed:
szerecsent mosdatsz, halottal táncolsz
*
Neked a hősi halál az életcélod:
kamikázé, öngyilkos merénylő stb. lennél
*
Szégyelled s így próbálod elfojtani
köhögésed, tüsszentésed, szellentésed stb.
*
Nem szereted saját hangodat:
olyan mintha egy undok idegené lenne
*
Többet fizetsz riasztókra és őrzésre,
mint amennyibe az autód, a házad stb. került
*
A mosdóvízzel együtt a kisgyereket
is kiöntöd a lavórból a szennycsatornába
*
Akárhogy kínlódsz, tudásod puzzle-darabkái
nem állnak össze egy egész, otthonos épületté…
*
„Játékos” vaklármáidért súlyos árat fizetsz:
éppen a (vég)veszélyben már nem segítenek neked…
*
Elégedetlen vagy barátaiddal,
és az ellenségedhez menekülsz pártfogásért
*
Blöffölsz: többet sejtetsz, mint amid van,
és éjjel-nappal rettegsz az igazság pillanatától
*
Olyan ajándékot is elfogadsz,
amivel megvesztegetnek és kompromittálnak
*
A kishitűség ördögi körébe záródsz:
nem próbálkozol, így ki se derülhet semmi
*
*
Ha egy rossz lóra is tettél,
futsz a pénzed után: még költesz rá
*
Úgy akarod lelki békéd összebuherálni,
hogy te soha nem adsz és nem kérsz kölcsön
*
A Guinness-könyvbe akarsz bekerülni,
ha mással, nem, legalább kudarcaid gyűjteményével
*
Zseni lehettél volna, ha az 1%
tehetséghez hozzáadod a 99% szorgalmat
*
Életkísérletet folytatsz:
el akarod érni a boldogtalanság legfelső fokát
*
Megértés és megbeszélés, tanácskérés
híján hálószobátokból kínzókamrát csináltok
*
Az egyikőtök szadista, a másik mazochista:
így biztosan kielégítitek egymást – vagy mégsem?
*
Az idegen kultúrnövényt kigyomlálod,
az őshonos gizgazokat viszont meghagyod
*
Önként, és nem is előnyökért leszel
besúgó, mondván: jobb neked, ha én súglak be
*
Ránehezedik lelkedre a bánat:
neked szégyen a könny, nem könnyebbülsz meg
*
Annyira félsz, hogy élelmesnek lássanak,
hogy inkább mafla, mamlasz, mulya, málé stb. leszel
*
Férfikorodat a munka frontján
csatázva töltve kapuzárás előtti pánikban vagy
*
Arra még számítottál a műrepülőn, hogy
bepisilsz, bekakilsz, de hogy mindez nyakadba csurog…
-
Belekényszeríted magad a szigorú
és csak rendőrködő, büntető stb. apa szerepébe
*
Kreatív szexuális fantáziád hiányát
péniszprotézis beültetésével „pótolod”
*
Megírod a levelet, de titkosírással,
rossz címzéssel – vagy fel se adod, elsüllyeszted…
*
Palackpostát dobsz az óceánba,
majd felháborodottan reklamálsz a postánál
*
Örökkévalóságnak szánt remekműved
apálykor a tenger homokjába karistolod
*
Önbeteljesedik jóslatod:
az ördögöt a falra festve mintegy megidézed őt
*
Csípsz, rúgsz, karmolsz és harapsz:
mindenkit tartósan/végleg elvadítasz magadtól
*
Ami valaha csendes és nyugodt otthon volt,
abból átjáróházat, tömegszállást stb. csináltál
*
Fene nagy „jószívűségedben” éjjeli
menedékhelyet rendezel be kis családi házadban
*
Olyannyira veszélyesen akarsz élni,
hogy egyenesen a taposóakna-mezőre jársz kocogni
*
Már minden lehetőt tudsz már
az alázatról, áhítatról – de ilyet még nem éreztél
*
Már most azért aggodalmaskodsz,
mi lesz, ha három év múlva kemény tél jön
*
Nemhogy menekülnél terrorista elrablóidtól,
de túszként hamar azonosulsz és szimpatizálsz velük
*
Nincs veszteni való időd: jó, ha
megengedsz magadnak pár perces szunyókálást
*
Fakó teóriákon kérődzöl a humorról,
de még egy viccen egy jót, jóízűt nem nevettél
*
Esténként „ledokumentálod” aznapi
szavaid, gondolataid, álmaid, munkáid, kosztod
*
Nappali életed kamerákkal rögzíted,
majd éjszaka - kicsit felpergetve - megnézed
*
Nem látsz át a manipuláción:
mindig másnak kaparod ki a gesztenyét
*
*
Az első füttyszóra indulsz a csatába:
könnyűlovasság a tankok, meztelen a fegyveres ellen
*
Az ételek között válogatsz,
pedig nem is vagy éhes, vagy rossz a szád íze
*
Sokáig úgy érzed, még korai lenne
családot alapítani, azután meg már túl késő
*
Ellenségképet gyártasz és hadakozol,
így nem csoda, hogy elhallgat, elhidegül a múzsád
*
Megúszhattad volna három évvel,
de „őszinte beismeréssel” hatot kaptál
*
Úgy viselkedsz mint egy
kamikázé egér, aki a macska bajuszát ráncigálja
*
Mikor végre nagy nehezen
el- és megéred a nyugdíjkort: megöl az unalom
*
Annyira naiv jóhiszemű vagy, hogy éppen
egy közismert besúgónak gyónod meg bűneid
*
Sorrend a lelke mindennek,
csakhogy te mindent pont fordítva csinálsz
*
Mintha Robinson, hajótörött lennél:
nem élsz a munkamegosztás adta előnyökkel
*
Lerombolod a gépeket, melyek teher-
mentesítenének és időt-erőt szabadítanának fel
*
Nyilvános helyeken „rendeztek”
családi veszekedést, adtok ingyen cirkuszt
*
Halált megvető bátorsággal meglopod
az isteneket s parazsat gyűjtesz fejedre
*
Odaadod hétvégére a vasárnapi apukának
gyereked: ő „persze” kényezteti, ellened hangolja
*
Megveszed az összes kaparós
sorsjegyet, hogy biztosan te nyerj
*
Ha bemondják a televízióban,
hogy zuhog az eső, már ki se nézel az ablakon
*
Naponkénti rotáció a családban:
cserélgetitek a szülő, nagyszülő, gyerek szerepét
*
„Mindenki a vendégem!” –
nagyfaszoskodásodra elköltöd inged és gatyád
*
Ha bocsánatkérés nélkül
lábadra lépnek, el van rontva egész napod
*
Nem mész ki az utcára, nehogy
a szél összekócolja jól beállított hajad
*
Mások felett pálcát törve
eltöröd saját, egyetlen varázspálcád is
*
Váláskor mindent pontosan
elfeleztek: a tévét is, a gyereket is…
*
Senkiről nem akarsz lemaradni,
minden szembejövővel megismerkedsz
*
Mindent csak egyszer használsz,
majd eldobsz: WC-papírt, szeretőt, eszmét
*
A bilin ill. szobavécén trónolsz,
innen uralkodsz kis, saját szemétdombodon
*
Neked mindenből az újabb a jobb:
Varázsfuvola helyett inkább kortárs zenét hallgatsz
*
Vissza a természethez:
leveted ruháid és négykézlábra ereszkedsz
*
Mindent meg akarsz újítani:
pl. az utcai cipőkre sok kis görgőt szerelsz
*
Ha valamit megígérnek neked,
azt úgy veszed, mintha már a tied lenne
*
Holt tested szellem nem kelti életre:
de kómában elvegetálsz pár évtizedig…
*
Külön pályáztatsz: kaszting a konyhai,
az ágybeli és a társalgó feleség szerepére
*
Ha éppen nem szenvedsz időhiányban,
akkor nem érzed magad elég nagy embernek
*
Annyi mindent akarsz csinálni,
hogy lassan eltörpülsz restanciáid mellett
*
Ha nem tiltja a törvény, miért ne
költhetnéd vagyonod szerencsejátékra?
*
Nincs olyan szellemi magaslatod,
ahonnan nézve eltörpülnek gondok, bajok
*
Nem tudod befejezni a munkád:
egyre kisebb hatékonysággal egyre tovább…
*
Beéred olcsó vigasszal:
savanyúnak mondod azt a szőlőt, amit nem érsz el
*
Mindegy milyen, csak gomba legyen:
ehető, ehetetlen, mérges, bolond? – nem számít!
*
Mindent dafke fordítva csinálok:
félrevonulva eszek, nyilvánosan vécézek
*
A kevesebb több lenne:
ismerősöd sok száz, de igaz barátod egy sincs
*
Külföldiekkel magyarul, de lassan tagolva,
hangosítva és ismételve „érteted meg” magad
*
Brahiból, fék nélküli kerékpárral
rohansz a vesztedbe a züllés lejtőjén
*
Mindent, de mindent tudni akarsz:
legyen az rád nézve felesleges vagy káros…!
*
Naphosszat gyötröd agyadat, hogy
hajszálpontosan visszaemlékezz álmaidra (jegyzőkönyv)
*
Mindent gyűjtesz és nem selejtezel:
kiszorulsz raktárrá, lomtárrá lett lakásodból
*
Isten nem ver bottal: azzal bűnhődsz,
hogy ronda lelked szinte teljesen kiül arcodra
*
Úgymond „természetesen” viselkedve
köpködsz, szellentesz, fikázol – így izolálod magad
*
Azt kéred a jó tündértől, hogy
minden kívánságod teljesüljön: bánatodra úgy is lesz…
*
Játéknak véve az életet amikor nem megy,
rögtön ki akarsz szállni a repülőből: nem ér a neved!?
*
Csatákat még csak-csak nyersz,
de a háborút a végén mindig elveszíted
*
Röstellsz vagy már nem is tudsz
sehol lazítani: túlfeszíted a húrt
*
Még a feleslegből is rosszkedvűen,
fogcsikorgatva adakozol mintha vért/vesét adnál
*
Bármiről lemondasz, mindent lenyelsz
csakhogy legalább egy csoporthoz tartozhass
*
Sokkal inkább vagy a királyok kutyája,
mint a kutyák királya (nem = kakas a szemétdombon)
*
Lelki nemesedésedet tested
rafinált gyötrésétől, sanyargatásától várod
*
A legkisebb szenvedéstől is irtózol, inkább nem
szülsz egy gyereket se (sterilizált, meddő, béranya…)
*
Csokonai Vitéz Mihály
A reményhez
Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény! Kit teremt magának A boldogtalan, S mint védangyalának, Bókol úntalan. Síma száddal mit kecsegtetsz? Mért nevetsz felém? Kétes kedvet mért csepegtetsz Még most is belém? Csak maradj magadnak! Biztatóm valál; Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal Végig űltetéd; Csörgő patakokkal Fáim éltetéd; Rám ezer virággal Szórtad a tavaszt S égi boldogsággal Fűszerezted azt. Gondolatim minden reggel, Mint a fürge méh, Repkedtek a friss meleggel Rózsáim felé. Egy híjját esmértem Örömimnek még: Lilla szívét kértem; S megadá az ég.
Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném.
Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
*
Mindennapi és ünnepi tét- és létkérdések
Gondolatébresztő/serkentő vázlatok arról,
Hogy min múlik, min áll vagy bukik boldogságunk,
Teljes értékűnek ítélt és érzett egyszeri életünk.
Csak ez emberi élet lehet ennyire fent vagy lent…!?
Az evés-ivás nem az öröm, de a bánat forrása lesz?
Kivirulunk-e az egészségben, vagy betegeskedünk?
A szerelem megtáltosít, vagy átkozott gyötrelmet okoz?
A szex tiszta gyönyörei helyén kínos nyomor, mocsok…?
A házasság mennyországa helyett mindennapi pokol?
Lesz-e édes otthonunk, s - nem csonka - családunk?
Hivatásunkat gyakoroljuk, vagy bérért rabszolgálunk…
Éltető vagy (ön)gyilkos lesz-e e humorunk stb. stb.
|