Hatvanegy éves korában, családja körében a hétvégén elhunyt Sneé Péter író, újságíró, a Kádár-kori ellenzék emblematikus alakja.
Sneé Péter 1981-ben végzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, magyar–népművelés szakon; a ’80-as évek elejétől jelentek meg írásai rangos irodalmi, művészeti folyóiratokban (a régi Mozgó Világban és a Filmkultúrában már 1980-ban publikált).
1987-től a Demokrata című szamizdat folyóiratmunkatársa volt; a lapot megjelentető Nagy Jenő ABC Szamizdat Kiadójánál 1990-ben látott napvilágot filmes írásainak gyűjteménye, 1991-ben pedig publicisztikai kötete.
1989–90-ben a Filmvilág, a Holmi, a 2000 is közölte írásait, a ’90-es években és az ezredfordulón leggyakrabban a Kortársban és a Magyar Szemlében publikált.
Project című regénye 2002-ben, Luka Lászlóval készített életút-interjúja (Rendhagyó életút címmel) 2005-ben jelent meg. Gyuri után című, Krassó Györgynek emléket állító kötetét Osztovits Ágnes „a rendszerváltozás egyik legfájdalmasabb és legszebb emlékműve”-ként méltatta a Heti Válaszban. (A teljes írás itt olvasható.)
Az én 1988-am című visszaemlékezése 2007-ben látott napvilágot; az utóbbi években a Lyuk a végtelenben című blogon publikálta írásait.
Facebook-oldalán családtagjai tették közzé fájdalmas búcsúüzenetét:
„Kedves Ismeretlenjeim!
Viszonyunk ritka kivételtől eltekintve megrekedt a formalitásoknál, éppoly keveset tudtok rólam, mint amennyit tudtam rólatok én. Ami nem meglepő, tekintettel az elmúlt évtizedek félig kényszerű, félig magam választotta belső emigrációjára. Noha jobban esett volna, ha több érdeklődést tanúsítunk egymás iránt, mégis elégedett lehettem, mivel a különféle hivatalos és félhivatalos formációk nálatok is tájékozatlanabbak. Változatlanul bízom abban, hogy megúszhatom a családom számára esetleg előnyös, nekem azonban kellemetlen saját halottá nyilvánítást.
Erről szól ugyanis levelem: »hosszú szenvedés után«, stb.
Utólag és ok nélkül talán senki nem nevez már barátjának, harcostársának. Lábcédulámra éppen elég a nevem. Fura fickó benyomását kelthettem, aki egykét szakszervezeti tagságától eltekintve nem lépett be földi, és - megrögzött ateistaként - misztikus szervezetbe sem. Mindössze élni próbált volna köztetek.
Nem először és - talán nem utoljára a Hyde-parkban A szerzőnek ezen, második kötete az elmúlt fél évtized alkalmi írásait adja közre, melyek zöme a szamizdat alacsony példányszáma miatt ma nehezen hozzáférhető. Cenzúra-történeti gyűjteménnyé rendezett filmes tárgyú cikkei is kiadónknál jelentek meg 1990 Karácsonyán. Sneé Péter 1953-ban született. Első publikációi a (régi) Mozgó Világban láttak napvilágot. 1989-ig a honi legális sajtó csupán elvétve közölte. Párt-, brancsbéli sohasem volt. Egyetlen kedvtelése, hogy szeret - ha engedik, ha hagyják.
TARTALOM
Bevezetés 9 1. fejezet Néhány szó a félelemről Muszáj szeretni 13 Emlékvadászat 14 Tizenhat éve 15 Márciusi krónika 20 Magyar Televízió 26 A kerítés 27 Kakukk 28 Nyárelejei koncert 29 A szovjet garancia 29 Konok ajánlat 31 Néhány szó a félelemről 32 2. fejezet Rossz napok Interjú egy pályaelhagyóval 37 Politikai fecsegés 40 Csütörtöki meglepetés 42 A rendőrségről, karhatalomról 42 Rossz napok 43 A megemlékezés 45 Kirándulás 47 Nagyszerű ajánlatot kaptunk 49 Új szövetség? 50 3. fejezet HOL VAGYUNK? Ne legyünk cinkosok!.....................55 Elsötétités 56 Kontra denevér ...............58 Hol vagyunk? ..................................58 A szegény rokon üzenete............................59 Levél a Radikális Pártnak ......................................61 Világnézet ..........................................................63 Radikális karnevál volt ..........................................64 Legenda? ............................................................65 Cim nélkül, odafönt ..............................................68 4. fejezet VALAMINEK VÉGE A Szégyen nekrológja ............................................73 Köszöntés ........................................................74 Magyar demokrácia .......................75 Máshol, máskor ....................................................81 Hozzászólás ........................................................83 Alázat hiján........................................................86 Magyar glossza ....................................................87 Különvélemény ..................................................90 Tamás Gáspár Miklós színrelépései ..........................92 Bulizó jókedvünk vége ..........................................97 Óm mani padmé húm .........................................100 Virágkötéllel, selyempárnán..................................101 5. fejezet SZÍNEVÁLTAS Emlékezzünk! .......................... 107 Tisztelt Orbán Viktor Úr! .................. 108 Kérdések - felelet híján ................... 109 Szikkadt március 110 Kérdések és állítások 111 Krónika lapok 113 Számadás 119 Fúj! Provokáció! 122 Nyílt levél (a Newsweek c. amerikai hetilap szerkesztőségéhez) 123 Üzenetet kaptunk 124 Kivilágos kivirradtig 126 Szabálytalan 127 Fél évszázad panorámája 129 6. fejezet A bunker Jó angyalka illata van 133 Mosónőink a kádnál 134 Az ördög füttyöget 136 Tortúra 138 A helyzet 138 Luxusétterem 141 A bunker 144 Raszkolnyikov előre ment 146 Temető sokk 148 7. fejezet Vizen járni Most tanulunk vízen járni 153 Kié a világ? 155 Anyám számol 160 Rablógazdálkodási legenda 162 Vissza a civilizációhoz 163 Kukurikú! 165 A történelem mosolya 167 8. fejezet SAJTÓSZABADSÁG A jelen karikatúrája ............................................173 A méltatlankodó Szabó Lászlónak 179 Gondolatforgató 180 Pártsajtószabadság? 181 Levél a Magyar Narancs Szerkesztőihez 183 Kegyencek ....................................................184 Hasadt lelkek ...................................................185 Szabad.........................................................186 Tempora mutantur............................................187 9. fejezet ELMENT AZ IDŐ Nemzedéki kérdés? ......................191 Elment az idő veled ......................193 Tétova fohász .......................... 195 We shall overcome .......................199 Mi, machók ...........................202 10. fejezet MINDENEN TÚL A béke megtöretése ............................................207 62-cs ................................................................209 Édes Néném! ....................................................212 Levél idegenbe ..................................................214 Utolsó üzenet ....................................................216 Búcsú ..............................................................217
