Eugéniusz Testamentuma XXI.
Boldog-boldogtalan, bölcs és balga
A földi/égi poklok és mennyországok
Értelmiségi hivatások és hitvallások – I.
Petőfi Sándor A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán! És addig? addig nincs megnyugvás, Addig folyvást küszködni kell. Talán az élet, munkáinkért, Nem fog fizetni semmivel, De a halál majd szemeinket Szelíd, lágy csókkal zárja be, S virágkötéllel, selyempárnán Bocsát le a föld mélyibe. (Pest, 1847. január.)
*
Jót s jól, ebben áll a nagy titok –
és nekünk csak a legeslegjobb életmű elég jó
*
Mint a gyermek, a bolond és a részeg:
mi is csak az igazat mondjuk, a teljes igazat
*
Ha a borban van az igazság,
akkor – jó - bort prédikáljunk és bort is igyunk
*
Ha egy bolond – állítólag - százat,
akkor egy bölcs ember hány százezret csinálhat?
*
Mi nem vagyunk csalhatatlanok:
tévedéseink lehetőségét (ön)kritikával minimalizáljuk
*
A kipróbált meggyőződésünk szent:
nincs alku/végkiárusítás - alkalmi engedmény se…
*
Nem nyughatunk mindaddig, amíg
a Szellem napsugara nem süt be minden ház ablakán…
*
Igyekszünk jó papok módjára
holtig tanulni, mások és a saját hibáinkból is
*
A szólás-sajtó, a kutatás-tanítás stb.
szabadságáért az utolsó töltényig küzdünk
*
Érezzük, hogy mikor van ideje
a láblógatásnak, és mikor a tengerátúszásnak
*
Sportemberek vagyunk, akik
jó példát mutatva törnek új/egyéni csúcsokra
*
Kiváló egyéni-csapat teljesítmény:
olykor egész népünkben tartjuk a lelket
*
Felállunk katedrára, szószékre,
hordóra: de csak akkor, ha van mondanivalónk
*
A nálunk jobbat őszintén és melegen
ajánljuk - akár még magunk helyett is
*
Az igazság bajnokaiként a hamisság
s hazugság előtt sohasem kapitulálhatunk
*
Igyekszünk üzeneteinket minél
egyszerűbben és közérthetőbben kifejezni
*
Nyilvános működésünket nem befolyásolja:
kitüntetnek vagy éppen – később - lecsuknak érte?!
*
A miránk bízott vagy tudomásunkra jutott titkokat
biztonságban megőrizzük a politikai rendőr elől is…
*
Nem lehetnek olyan titkaink,
amivel mi magunk esetleg zsarolhatók lennénk
*
Nemcsak bringázunk, de előnyeit
propagáljuk és lehetőségéért akciózunk is
*
Harag és részrehajlás nélkül
ítélkezünk az arab és zsidó stb. terrorizmuson
*
Szavainkra-műveinkre nyitott könyv
életünk-szenvedésünk az aranyfedezet
*
Sors, nyiss nekünk teret,
hadd tehessünk végre az emberiségért valamit!
*
Nem baj, ha más orozza el dicsőségünk,
egy a fő mindenek felett: ha a hazánk jó úton halad
*
Alkotva hass, gyarapíts, és akkor
családunk, kishazánk, nagyvilágunk fényre derül…
*
*
Segíts az embereknek: fölös-káros
erőfeszítés helyett ésszel jobban, s tovább élni
*
A közért csak a saját bőröd
vidd vásárra, s ne más farkával verd a csalánt
*
Ötletes-hatásos eszközöket
találj ki elhallgatásos hazugságot kihangosítani
*
Egy életre megtanítjuk a rászorulókat
érdekeiket felismerni és hatékonyan érvényesíteni
*
Tűzoltók vagyunk: örök készenlétben
állva, de nem keresve az éles bevetést
*
Katona vagy: gyakorlatozó, hadra
fogható, de az örök békére törekevő
*
Vészkorban elhagyva elefántcsont-
tornyunk mentjük a legfőbb értéket, az embert
*
Cerberussal őriztesd - Csokonai V.
Mihállyal szólva - „áldott magánosságodat”
*
Ne hagyd magad piti csetepatéba
belerángatni: sas nem kapkod a legyek után
*
Szellemi munícióval párbajképes
bátor Dávid légy a Gonoszság Góliátja ellen
*
Hetvenhét nyelven kell értenünk:
a gyerek, a melós, a cigány, a prosti stb. „nyelvein”
*
A Noé bárkádon van a holnap hőse:
röhögjenek a részegépítőre/evezősre
*
Szertelenül megmámorosodni –
a korlátlan szellemi élvezetekben tobzódni
*
Gondolunk nem egy, de több merészet
és nagyot: és rátesszük egész életünket!
*
A rágalmazási per eshetősége
nem tart vissza: kimondom a mást terhelő igazam
*
Tudj visszhangtalanságban is működni,
de örökké keresd a legszigorúbb kritikát
*
Százszemű Árgusként figyeljük-
felemlítjük, hol csorbul az emberi méltóság
*
Akkor is magvakat vess s palántákat
gondozz, ha már nincs esélyed az aratásra
*
Őrizzük-védjük a bevált régi jó
szokásokat - kockázatosan kutatjuk a hiányzót
*
A testi-lelki bajokra kitalált szerekkel
elsősorban és először önmagunkon kísérletezünk
*
Egész népem próbálom népfőiskolai
fokon az igazra, a szépre és a jóra tanítani
*
Plusz talentumaink nemessége
minket minél több „arany” visszaadására kötelez
*
Összerakjuk, egyesítjük a széttörött egészeket:
pl. testet és lelket, reált és humánt, népiest és urbánust
*
A csendes többség és az elnémított
kisebbség szóló vagy kórus hangjai vagyunk
*
Leszoktatunk alattvalói hajlongásról
felbátorítva az öntudatos polgári tartásra
*
Beszélünk és írunk a dadogós Mózesek
mellett és az analfabéta Tiborcok helyett
*
Alázattal, de egyben kritikádon átszűrve
fogalmazd meg a honfitársaid jogos igényeit
*
Segítsd elő, hogy embertársad
majd nélküled is minél szabadabban dönthessen
*
Utógondozzuk a börtönből,
elmekórházból, intézetekből, menhelyről kilökötteket
*
Tudod, mikor a tőled telhető legtöbb,
ha a nyomás dacára - tüntetően hallgatsz
*
Közkinccsé kell tennünk tudásunkat
a szarból aranycsinálás szellemi alkímiájáról
*
Megtanítjuk s ráneveljük gyermekünket
lelki egészsége, testi épsége értékelésére
*
Az alkotó-kreatív munkát mindenki
számára elérhető-elérendő célként mutassuk
*
Ritkán szólunk, de akkor nagyon
átgondolton és megfontoltan: annak súlya legyen
*
Az évezredes bölcsességeket
az új generációk nyelvéhez alkalmazkodva add át
*
Nagyobb erővel keressük-kutatjuk
tételünk, állításunk cáfolatát mint igazolását
*
Törekedj a megmérettetésre, ne bujkálj:
gördülj fel függöny, ítélj szakma és publikum!
*
Mert akarjuk/tudjuk különböztetni a hízelgő-
fizetett tapsot az érdek nélküli tetszésnyilvánítástól
*
*
Mint a jó vadász, oly hosszú türelemmel
ülünk felajzott íjjal, s várunk az ihletre, inspirációra
*
Esetleges, egyszeri pálfordulásaink hitelét
az – is - adja, hogy új hitünkkel rosszabbul járunk
*
Ha kitiltanak az iskolából-akadémiáról,
menj a piacra, agorára tudás-szülésnél bábáskodni
*
Hipnotikus erő sugárzik belőlünk:
az igazunkat szuggesztíven, hittel tudjuk átadni
*
Az igazság szabaddá tesz –
és szabadon szolgál a szellem jó ügyeket
*
Felmegyünk a hegyre és lemegyünk
a kazamatákba is a boldogságról tanítani…
*
A protestáns gályarabokkal szólunk:
itt állunk, gályázunk és nem tehetünk másként
*
Szellemi cirkuszművészként
végezz halálugrást, bűvészmutatványt és idomítást
*
Egyszemélyes intézményként is
működj, mint gondolkodó, író, kiadó és terjesztő
*
Minket senki nem nevezett ki
a helyünkre és így senki nem is válthat le onnan
*
Költői szabadsággal alkothatsz:
csak szabadon szolgáló szellem tehet csudákat
*
Csak az Isten áll felettünk, mástól
nem kell szólásra, írásra stb. engedélyt kérni
*
Nem rettent engem a szabadság, nem bújok senki-
semmi háta mögé: nem félek felelni minden szavamért!
*
Nem vállalunk vétkes néma cinkosságot
semmilyen elnyomorító sötét rendszerrel
*
Ha kell, börtönbe megyünk és ülünk,
hogy hitelesen tudósíthassunk az alvilágból
*
Kifigurázzuk a mártírt játszót, de
ha dudások akarunk lenni, pokolra is kell menni
*
Nem foghatják be pörös számat:
se korbáccsal-szájkosárral, se mézesmadzaggal
*
Itt és most akarj jelen lenni,
de bármikor tudj külső-belső emigrációba is vonulni
*
Éppen annyira akarunk egyvalamiről
mindent, mint mindenről egyvalamit tudni
*
Az Evangélium potenciális apostolait
főleg az egyszerű halászok közt keressük
*
Fakó teóriákat, poros könyveket
könnyen tűzre dobok a lét aranyló zöldje láttán
*
Tudjuk, hogy mit tudunk és hogyan,
de még inkább azt, amit s ahogy nem tudunk
*
Tudjuk, hogy mit muszáj és érdemes
tudni és mi az, amit felesleges, sőt káros…
*
Tudjuk, hogy a legveszélyesebb
a rosszat jól csinálni, rossz ügyet jól védeni…
*
Demonstrálva, milyen sokra megy
a sok kicsi, éreztetem kis lépéseid fontosságát
*
Ha barbár invázió fenyegeti kultúránkat,
szellemi védegyletben vállvetve küzdünk a létért
*
Hangyaszorgalommal rakjuk le
mindazt, amit agyunk az ihletett órákban teremt
*
Tettünk-művünk sikerének
végső próbaköve: előmozdítja-e a bárki boldogságát
*
Tisztában vagyunk a szellem
hatalmával: csak jó ügyek értelmi szerzője legyünk
*
Anyafarkasként küzdjünk
a gyenge gyereklélekre támadó ordas eszmék ellen!!
*
Sosem vaklármázunk, ezért figyel oda
és rohan mindenki, ha „Farkas!”-t kiáltunk
*
A szellemi, biológiai, fizikai népirtásokat
megelőzendő leromboljuk a hamis mítoszokat
*
A lelkekben is feltámasztjuk a zsidó-
kereszténység által kiirtani próbált magyar tündérvilágot
*
Nem vagyunk önsanyargatók,
de pusztán kenyérféltésből nem engedünk a 48-ból
*
VÖRÖSMARTY MIHÁLY
GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN
Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
Az emberiségnek elhányt rongyain
Komor betűkkel, mint a téli éj,
Leírva áll a rettentő tanulság:
"Hogy míg nyomorra milliók születnek,
Néhány ezernek jutna üdv a földön,
Ha istenésszel, angyal érzelemmel
Használni tudnák éltök napjait."
Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
Legeljünk rajta? s léha tudománytól
Zabáltan elhenyéljük a napot?
Az isten napját! nemzet életét!
Miért e lom? szagáról ismerem meg
Az állatember minden bűneit.
Erény van írva e lapon; de egykor
Zsivány ruhája volt. S amott?
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
És itt a törvény - véres lázadók
Hamis birák és zsarnokok mezéből
Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
Emitt a gépek s számok titkai!
De akik a ruhát elszaggaták
Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
Számon kivül maradtak: Ixion
Bőszült vihartól űzött kerekén
Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
A csillagászat egy vak koldus asszony
Condráin méri a világokat:
Világ és vakság egy hitvány lapon!
Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
S most a szabadság és a hősi kor
Beszéli benne nagy történetét.
Hűség, barátság aljas hitszegők
Gunyáiból készült lapon regél.
Irtózatos hazudság mindenütt!
Az írt betűket a sápadt levél
Halotti képe kárhoztatja el.
Országok rongya! könyvtár a neved,
De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e
A könyvek által a világ elébb?
Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
Salakjok annál borzasztóbb legyen,
S a rongyos ember bőszült kebele
Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
De hát ledöntsük, amit ezredek
Ész napvilága mellett dolgozának?
A bölcsek és a költők műveit,
S mit a tapasztalás arany
Bányáiból kifejtett az idő?
Hány fényes lélek tépte el magát,
Virrasztott a sziv égő romja mellett,
Hogy tévedt, sujtott embertársinak
Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
Az el nem ismert érdem hősei,
Kiket - midőn már elhunytak s midőn
Ingyen tehette - csúfos háladattal
Kezdett imádni a galád világ,
Népboldogító eszmék vértanúi
Ők mind e többi rongykereskedővel,
Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,
Rosz szenvedélyek oktatóival
Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -
Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
Oly fényes elmék a sár fiait
A sűlyedéstől meg nem mentheték!
Hogy még alig bír a föld egy zugot,
Egy kis virányt a puszta homokon
Hol legkelendőbb név az emberé,
Hol a teremtés ősi jogai
E névhez "ember!" advák örökűl -
Kivéve aki feketén született,
Mert azt baromnak tartják e dicsők
S az isten képét szíjjal ostorozzák.
És mégis - mégis fáradozni kell.
Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
Egy új irány tör át a lelkeken:
A nyers fajokba tisztább érzeményt
S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
Hogy végre egymást szívben átkarolják,
S uralkodjék igazság, szeretet.
Hogy a legalsó pór is kunyhajában
Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
Testvérim vannak, számos milliók;
Én védem őket, ők megvédnek engem.
Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
Ez az, miért csüggedni nem szabad.
Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
Agyunk az ihlett órákban teremt.
S ha összehordtunk minden kis követ,
Építsük egy újabb kor Bábelét,
Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
Kihallhatók az angyalok zenéjét,
És földi vérünk minden csepjei
Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
Menjünk szét mint a régi nemzetek,
És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
S meg nem kövűlnek élő fiai.
Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!
Vörösmarty Mihály
1844 vége felé…
*
A Szent Hivatások
Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai
Szerep és ars poétika – elhívás és megfelelés
Az isteni talentumok méltó kamatoztatása a köz javára
Szellemi és politikai vezetők, papok, tanítók és bölcselők
Tudósok, feltalálók, művészek, gyógyítók, nevelőszülők stb.
A nagyobb rész boldogságának áldott áldozatos munkálkodói...
|