Payday Loans

Keresés

A legújabb

Emberélet-minőség dimenziók: Hivatások és hitvallások I.
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2018. március 14. szerda, 08:39

Képtalálat a következőre: „értelmiségi hivatás”

Eugéniusz Testamentuma XXI.

Boldog-boldogtalan, bölcs és balga

A földi/égi poklok és mennyországok

Képtalálat a következőre: „írástudó hivatás”

Értelmiségi hivatások és hitvallások – I.

Képtalálat a következőre: „petőfi festmény”

Petőfi Sándor
A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI 

Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját,
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. 
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.


(Pest, 1847. január.)

Képtalálat a következőre: „értelmiségi hivatás”

*

 

Jót s jól, ebben áll a nagy titok –

és nekünk csak a legeslegjobb életmű elég jó

 

*

 

Mint a gyermek, a bolond és a részeg:

mi is csak az igazat mondjuk, a teljes igazat

 

*

 

Ha a borban van az igazság,

akkor – jó - bort prédikáljunk és bort is igyunk

 

*

 

Ha egy bolond – állítólag - százat,

akkor egy bölcs ember hány százezret csinálhat?

 

*

 

Mi nem vagyunk csalhatatlanok:

tévedéseink lehetőségét (ön)kritikával minimalizáljuk

 

*

 

A kipróbált meggyőződésünk szent:

nincs alku/végkiárusítás - alkalmi engedmény se…

 

*

 

Nem nyughatunk mindaddig, amíg

a Szellem napsugara nem süt be minden ház ablakán…

 

*

 

Igyekszünk jó papok módjára

holtig tanulni, mások és a saját hibáinkból is

 

*

 

A szólás-sajtó, a kutatás-tanítás stb.  

szabadságáért az utolsó töltényig küzdünk

 

*

 

Érezzük, hogy mikor van ideje

a láblógatásnak, és mikor a tengerátúszásnak

 

*

 

Sportemberek vagyunk, akik

jó példát mutatva törnek új/egyéni csúcsokra

 

*

 

Kiváló egyéni-csapat teljesítmény:

olykor egész népünkben tartjuk a lelket

 

*

 

Felállunk katedrára, szószékre,

hordóra: de csak akkor, ha van mondanivalónk

 

*

 

A nálunk jobbat őszintén és melegen

ajánljuk - akár még magunk helyett is

 

*

 

Az igazság bajnokaiként a hamisság

s hazugság előtt sohasem kapitulálhatunk

 

*

 

Igyekszünk üzeneteinket minél

egyszerűbben és közérthetőbben kifejezni

 

*

 

Nyilvános működésünket nem befolyásolja:

kitüntetnek vagy éppen – később - lecsuknak érte?!

 

*

 

A miránk bízott vagy tudomásunkra jutott titkokat

biztonságban megőrizzük a politikai rendőr elől is…

 

*

 

Nem lehetnek olyan titkaink,

amivel mi magunk esetleg zsarolhatók lennénk

 

*

 

Nemcsak bringázunk, de előnyeit

propagáljuk és lehetőségéért akciózunk is

 

*

 

Harag és részrehajlás nélkül

ítélkezünk az arab és zsidó stb. terrorizmuson

 

*

 

Szavainkra-műveinkre nyitott könyv

életünk-szenvedésünk az aranyfedezet

 

*

 

Sors, nyiss nekünk teret,

hadd tehessünk végre az emberiségért valamit!

 

*

 

Nem baj, ha más orozza el dicsőségünk,

egy a fő mindenek felett: ha a hazánk jó úton halad

 

*

 

Alkotva hass, gyarapíts, és akkor

családunk, kishazánk, nagyvilágunk fényre derül…

 

*

Kapcsolódó kép

 

*

 

Segíts az embereknek: fölös-káros

erőfeszítés helyett ésszel jobban, s tovább élni

 

*

 

A közért csak a saját bőröd

vidd vásárra, s ne más farkával verd a csalánt

 

*

 

Ötletes-hatásos eszközöket

találj ki elhallgatásos hazugságot kihangosítani

 

*

 

Egy életre megtanítjuk a rászorulókat

érdekeiket felismerni és hatékonyan érvényesíteni

 

*

 

Tűzoltók vagyunk: örök készenlétben

állva, de nem keresve az éles bevetést

 

*

 

Katona vagy: gyakorlatozó, hadra

fogható, de az örök békére törekevő

 

*

 

Vészkorban elhagyva elefántcsont-

tornyunk mentjük a legfőbb értéket, az embert

 

*

 

Cerberussal őriztesd - Csokonai V.

Mihállyal szólva - „áldott magánosságodat”

 

*

 

Ne hagyd magad piti csetepatéba

belerángatni: sas nem kapkod a legyek után

 

*

 

Szellemi munícióval párbajképes

bátor Dávid légy a Gonoszság Góliátja ellen

 

*

 

Hetvenhét nyelven kell értenünk:

a gyerek, a melós, a cigány, a prosti stb. „nyelvein”

 

*

 

A Noé bárkádon van a holnap hőse:

röhögjenek a részegépítőre/evezősre

 

*

 

Szertelenül megmámorosodni –

a korlátlan szellemi élvezetekben tobzódni

 

*

 

Gondolunk nem egy, de több merészet

és nagyot: és rátesszük egész életünket!

 

*

 

A rágalmazási per eshetősége

nem tart vissza: kimondom a mást terhelő igazam

 

*

 

Tudj visszhangtalanságban is működni,

de örökké keresd a legszigorúbb kritikát

 

*

 

Százszemű Árgusként figyeljük-

felemlítjük, hol csorbul az emberi méltóság

 

*

 

Akkor is magvakat vess s palántákat

gondozz, ha már nincs esélyed az aratásra

 

*

 

Őrizzük-védjük a bevált régi jó

szokásokat - kockázatosan kutatjuk a hiányzót

 

*

 

A testi-lelki bajokra kitalált szerekkel

elsősorban és először önmagunkon kísérletezünk

 

*

 

Egész népem próbálom népfőiskolai

fokon az igazra, a szépre és a jóra tanítani

 

*

 

Plusz talentumaink nemessége

minket minél több „arany” visszaadására kötelez

 

*

 

Összerakjuk, egyesítjük a széttörött egészeket:

pl. testet és lelket, reált és humánt, népiest és urbánust

 

*

 

A csendes többség és az elnémított

kisebbség szóló vagy kórus hangjai vagyunk

 

*

 

Leszoktatunk alattvalói hajlongásról

felbátorítva az öntudatos polgári tartásra

 

*

 

Beszélünk és írunk a dadogós Mózesek

mellett és az analfabéta Tiborcok helyett

 

*

 

Alázattal, de egyben kritikádon átszűrve

fogalmazd meg a honfitársaid jogos igényeit

 

*

 

Segítsd elő, hogy embertársad

majd nélküled is minél szabadabban dönthessen

 

*

 

Utógondozzuk a börtönből,

elmekórházból, intézetekből, menhelyről kilökötteket

 

*

 

Tudod, mikor a tőled telhető legtöbb,

ha – a nyomás dacára - tüntetően hallgatsz

 

*

 

Közkinccsé kell tennünk tudásunkat

a szarból aranycsinálás szellemi alkímiájáról

 

*

 

Megtanítjuk s ráneveljük gyermekünket

lelki egészsége, testi épsége értékelésére

 

*

 

Az alkotó-kreatív munkát mindenki

számára elérhető-elérendő célként mutassuk

 

*

 

Ritkán szólunk, de akkor nagyon

átgondolton és megfontoltan: annak súlya legyen

 

*

 

Az évezredes bölcsességeket

az új generációk nyelvéhez alkalmazkodva add át

 

*

 

Nagyobb erővel keressük-kutatjuk

tételünk, állításunk cáfolatát mint igazolását

 

*

 

Törekedj a megmérettetésre, ne bujkálj:

gördülj fel függöny, ítélj szakma és publikum!

 

*

 

Mert akarjuk/tudjuk különböztetni a hízelgő-

fizetett tapsot az érdek nélküli tetszésnyilvánítástól

 

*

 

Képtalálat a következőre: „értelmiségi hivatás”

 

*

 

Mint a jó vadász, oly hosszú türelemmel

ülünk felajzott íjjal, s várunk az ihletre, inspirációra

 

*

 

Esetleges, egyszeri pálfordulásaink hitelét

az – is - adja, hogy új hitünkkel rosszabbul járunk

 

*

 

Ha kitiltanak az iskolából-akadémiáról,

menj a piacra, agorára tudás-szülésnél bábáskodni

 

*

 

Hipnotikus erő sugárzik belőlünk:

az igazunkat szuggesztíven, hittel tudjuk átadni

 

*

 

Az igazság szabaddá tesz –

és szabadon szolgál a szellem jó ügyeket

 

*

 

Felmegyünk a hegyre és lemegyünk

a kazamatákba is a boldogságról tanítani…

 

*

 

A protestáns gályarabokkal szólunk:

itt állunk, gályázunk és nem tehetünk másként

 

*

 

Szellemi cirkuszművészként

végezz halálugrást, bűvészmutatványt és idomítást

 

*

 

Egyszemélyes intézményként is

működj, mint gondolkodó, író, kiadó és terjesztő

 

*

 

Minket senki nem nevezett ki

a helyünkre és így senki nem is válthat le onnan

 

*

 

Költői szabadsággal alkothatsz:

csak szabadon szolgáló szellem tehet csudákat

 

*

 

Csak az Isten áll felettünk, mástól

nem kell szólásra, írásra stb. engedélyt kérni

 

*

 

Nem rettent engem a szabadság, nem bújok senki-

semmi háta  mögé: nem félek felelni minden szavamért!

 

*

 

Nem vállalunk vétkes néma cinkosságot

semmilyen elnyomorító sötét rendszerrel

 

*

 

Ha kell, börtönbe megyünk és ülünk,

hogy hitelesen tudósíthassunk az alvilágból

 

*

 

Kifigurázzuk a mártírt játszót, de

ha dudások akarunk lenni, pokolra is kell menni

 

*

 

Nem foghatják be pörös számat:

se korbáccsal-szájkosárral, se mézesmadzaggal

 

*

 

Itt és most akarj jelen lenni,

de bármikor tudj külső-belső emigrációba is vonulni

 

*

 

Éppen annyira akarunk egyvalamiről

mindent, mint mindenről egyvalamit tudni

 

*

 

Az Evangélium potenciális apostolait

főleg az egyszerű halászok közt keressük

 

*

 

Fakó teóriákat, poros könyveket

könnyen tűzre dobok a lét aranyló zöldje láttán

 

*

 

Tudjuk, hogy mit tudunk és hogyan,

de még inkább azt, amit s ahogy nem tudunk

 

*

 

Tudjuk, hogy mit muszáj és érdemes

tudni és mi az, amit felesleges, sőt káros…

 

*

 

Tudjuk, hogy a legveszélyesebb

a rosszat jól csinálni, rossz ügyet jól védeni…

 

*

 

Demonstrálva, milyen sokra megy

a sok kicsi, éreztetem kis lépéseid fontosságát

 

*

 

Ha barbár invázió fenyegeti kultúránkat,

szellemi védegyletben vállvetve küzdünk a létért

 

*

 

Hangyaszorgalommal rakjuk le

mindazt, amit agyunk az ihletett órákban teremt

 

*

 

Tettünk-művünk sikerének

végső próbaköve: előmozdítja-e a bárki boldogságát

 

*

 

Tisztában vagyunk a szellem

hatalmával: csak jó ügyek értelmi szerzője legyünk

 

*

 

Anyafarkasként küzdjünk

a gyenge gyereklélekre támadó ordas eszmék ellen!!

 

*

 

Sosem vaklármázunk, ezért figyel oda

és rohan mindenki, ha Farkas!-t kiáltunk

 

*

 

A szellemi, biológiai, fizikai népirtásokat

megelőzendő leromboljuk a hamis mítoszokat

 

*

 

A lelkekben is feltámasztjuk a zsidó-

kereszténység által kiirtani próbált magyar tündérvilágot

 

*

 

Nem vagyunk önsanyargatók,

de pusztán kenyérféltésből nem engedünk a 48-ból

 

*

Képtalálat a következőre: „értelmiségi hivatás”

VÖRÖSMARTY MIHÁLY

GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN

 

Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,

Az emberiségnek elhányt rongyain

Komor betűkkel, mint a téli éj,

Leírva áll a rettentő tanulság:

"Hogy míg nyomorra milliók születnek,

Néhány ezernek jutna üdv a földön,

Ha istenésszel, angyal érzelemmel

Használni tudnák éltök napjait."

Miért e lom? hogy mint juh a gyepen

Legeljünk rajta? s léha tudománytól

Zabáltan elhenyéljük a napot?

Az isten napját! nemzet életét!

Miért e lom? szagáról ismerem meg

Az állatember minden bűneit.

Erény van írva e lapon; de egykor

Zsivány ruhája volt. S amott?

Az ártatlanság boldog napjai

Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,

Vagy egy dühös bujának pongyoláján.

És itt a törvény - véres lázadók

Hamis birák és zsarnokok mezéből

Fehérre mosdott könyvnek lapjain.

Emitt a gépek s számok titkai!

De akik a ruhát elszaggaták

Hogy majd belőle csínos könyv legyen,

Számon kivül maradtak: Ixion

Bőszült vihartól űzött kerekén

Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.

Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;

A csillagászat egy vak koldus asszony

Condráin méri a világokat:

Világ és vakság egy hitvány lapon!

Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből

S most a szabadság és a hősi kor

Beszéli benne nagy történetét.

Hűség, barátság aljas hitszegők

Gunyáiból készült lapon regél.

Irtózatos hazudság mindenütt!

Az írt betűket a sápadt levél

Halotti képe kárhoztatja el.

Országok rongya! könyvtár a neved,

De hát hol a könyv mely célhoz vezet?

Hol a nagyobb rész boldogsága? - Ment-e

A könyvek által a világ elébb?

Ment, hogy minél dicsőbbek népei,

Salakjok annál borzasztóbb legyen,

S a rongyos ember bőszült kebele

Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.

De hát ledöntsük, amit ezredek

Ész napvilága mellett dolgozának?

A bölcsek és a költők műveit,

S mit a tapasztalás arany

Bányáiból kifejtett az idő?

Hány fényes lélek tépte el magát,

Virrasztott a sziv égő romja mellett,

Hogy tévedt, sujtott embertársinak

Irányt adjon s erőt, vigasztalást.

Az el nem ismert érdem hősei,

Kiket - midőn már elhunytak s midőn

Ingyen tehette - csúfos háladattal

Kezdett imádni a galád világ,

Népboldogító eszmék vértanúi

Ők mind e többi rongykereskedővel,

Ez únt fejek - s e megkorhadt szivekkel,

Rosz szenvedélyek oktatóival

Ők mind együtt - a jók a rosz miatt -

Egy máglya üszkén elhamvadjanak?

Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,

Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,

Oly fényes elmék a sár fiait

A sűlyedéstől meg nem mentheték!

Hogy még alig bír a föld egy zugot,

Egy kis virányt a puszta homokon

Hol legkelendőbb név az emberé,

Hol a teremtés ősi jogai

E névhez "ember!" advák örökűl -

Kivéve aki feketén született,

Mert azt baromnak tartják e dicsők

S az isten képét szíjjal ostorozzák.

És mégis - mégis fáradozni kell.

Egy újabb szellem kezd felküzdeni,

Egy új irány tör át a lelkeken:

A nyers fajokba tisztább érzeményt

S gyümölcsözőbb eszméket oltani,

Hogy végre egymást szívben átkarolják,

S uralkodjék igazság, szeretet.

Hogy a legalsó pór is kunyhajában

Mondhassa bizton: nem vagyok magam!

Testvérim vannak, számos milliók;

Én védem őket, ők megvédnek engem.

Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.

Ez az, miért csüggedni nem szabad.

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit

Agyunk az ihlett órákban teremt.

S ha összehordtunk minden kis követ,

Építsük egy újabb kor Bábelét,

Míg oly magas lesz, mint a csillagok.

S ha majd benéztünk a menny ajtaján,

Kihallhatók az angyalok zenéjét,

És földi vérünk minden csepjei

Magas gyönyörnek lángjától hevültek,

Menjünk szét mint a régi nemzetek,

És kezdjünk újra tűrni és tanulni.

Ez hát a sors és nincs vég semmiben?

Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal

S meg nem kövűlnek élő fiai.

Mi dolgunk a világon? küzdeni,

És tápot adni lelki vágyainknak.

Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?

Mi dolgunk a világon? küzdeni

Erőnk szerint a legnemesbekért.

Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.

Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből

S a szellemharcok tiszta sugaránál

Olyan magasra tettük, mint lehet,

Mondhatjuk, térvén őseink porához:

Köszönjük élet! áldomásidat,

Ez jó mulatság, férfi munka volt!

 

Vörösmarty Mihály

1844 vége felé…

Képtalálat a következőre: „értelmiségi hivatás”

Képtalálat a következőre: „értelmiségi hivatás”

*

A Szent Hivatások

Nagy Jenciklopédiája előmunkálatai

Szerep és ars poétika – elhívás és megfelelés

Az isteni talentumok méltó kamatoztatása a köz javára

Szellemi és politikai vezetők, papok, tanítók és bölcselők

Tudósok, feltalálók, művészek, gyógyítók, nevelőszülők stb.

A nagyobb rész boldogságának áldott áldozatos munkálkodói...

Kapcsolódó kép