Eugéniusz testamentuma XXI.

A gonosz birodalma és a préda ember

Állatorvosi lovak a legrosszabb világban

A megélt és képzelt evilági poklok leírása – I.

Illyés Gyula

Óda egy hivatalba

lépő afgán miniszterhez 

Nem lopsz te többet! Ami még lopható
s egyáltalán mi még emelhető vala:
magas elődeid már mind elemelék -
Kongó puszta honod! Reménytelen egén

kifordított zsebek gyanánt lobognak a
felhők s mögöttük mint a forgalomból rég'
kiment tallér méláz antik fénnyel a nap -
nem váltható fel ő... hunyorog arcátlanul.

Szegény haza! nincs más dísze már csak amit
költői raknak rá: az őszi lomb nehéz
aranya, a folyók ezüstje s hölgyei
gyémánt szeme... de te tudod mindez mit ér!

Te a valóságot fürkészed gondteli
arccal s objektíven! s meg nem téveszthetőn -
A helyzettel, papa, te számolni akarsz
mesterséged finom szabályai szerint...

Látod ami van... és - elhiszem - szived
búsong! Mit messziről édes oázisnak
véltél: délibáb volt! szélhordta homok és
állathulladékok buckán ülsz merengve...

Értem keserved én! Ezért volt hát vitéz
könyökforgatásod az ősi mód szerént?
Ezért hajlongásod? Ilyen pályadíjért
nyaltál miként csiga útat e polc felé?

Ah, eljő majd a kor, tudod akárcsak én,
eljő a nap midőn minden tolvaj felel,
remegve állsz te is köztük, - ártatlanul!
szégyenkezve dicső eleid közt: kontár!
korcsa ivadék, aki már lopni sem tudott...

*

A származásod miatt leszel priuszos

Elzabrálják a házad – családod kitelepítik

*

Beszámoznak – nem vesznek emberszámba

Veled már nem kell elszámolni, le lehet selejtezni

*

Koholt vádakkal elítéltekkel

töltik fel a kényszermunkatábort

*

Az egy-pártnak tett hűségeskü

alapján stabil kontraszelekciós rendszer épül ki

*

Az utolsó atomcsapás katasztrófa után

te egyedül maradsz életben ezen a Földön

*

Amikor kitartasz igazad, az igazság mellett,

te leszel a kipellengérezett elsőszámú közellenség

*

Egy törpe vagy, aki nem menekülhet

az ellenséges óriások körbezárt földjéről

*

Gyermekkorod ízei végleg eltűntek:

a tápos gyári csirke halízű stb.

*

A Sárkány telhetetlen:

egyre követeli a fiatal szűz leányáldozatokat

*

A Vár nappal épült falai

éjjel leomlanak, ha szeretteinket nem öljük bele

*

Valaki egyfolytában

a fülembe sugdossa: bele se kezdj, add fel!

*

Szociális süllyesztőben:

minden járható út csak még lejjebb visz

*

A szexből neked csak

a kukkolás jut, s még jól el is vernek érte

*

Gyötör a képzelt-valós szívbaj:

nyilall, szúr, kihagy, a torkodban dobog stb.

*

Egy szuperhatalom elsőszámú

közellensége vagy, szuper vérdíjas

*

Derült égből villámcsapás:

tőből amputálják a lábad, a kezed

*

Amikor csak zavarnál, altatnak,

ha kell az élő védőpajzs, felélénkítenek

*

Mást se hallasz mint hogy

„Nekünk erre nem telik, arra nem telik…!”

*

Vétlenül gázolsz, s megölsz

vagy megnyomorítasz egy fiatalembert

*

Családi tragédiád után

teljes részvétlenséget, elhúzódást tapasztalsz

*

Gyermekekkel köztereken

skandáltatnak bemagoltatott politikai jelszavakat

*

Nem elég, hogy elestél és

megsérültél, de pofon vágnak és leszúrnak

*

Agyvérzéstől bénultan

tapasztalod: mielőbbi halálodat várják

*

Elhagynak és elveszítenek,

elfelejtenek és senkinek nem hiányzol

*

Nem kapsz bocsánatot, bánt a lelkiismeret

kínpadra von és lelked nem talál nyugalmat, békét

*

Egy háború, ahol foglyokat nem ejtenek,

vagy kínozzák, vagy halálra dolgoztatják

*

Nem alhatsz nyugodtan:

felmetszhetik a hasad, elvághatják a gigád

*

A mindennapi apró-cseprő

gondok liánként befonnak, hínárként lehúznak

*

Csak úgy menekülhet meg lányod

a nagyobb bűntől, hogy te magad ontod életét…

*

Mint gazfickót keresztre

feszítenek: leköpködve-kigúnyolva szenvedsz ki

*

Az otthonod műszaki

berendezései is csak pénzbedobásra működnek

*

Ha egyszer késel a munkából,

úgy rúgnak ki, hogy a lábad sem éri a földet

*

Szegény ember vagy,

akit még az az ág is húz, amire fellógattak

*

Elveszíted az egyensúlyérzéked:

csak tántorogsz, dülöngélsz, elzuhansz

*

A napi taposómalom, mókuskerék

egykedvűvé, enerválttá és fásulttá tesz

*

Bárhova mész, a fejedben

mindig dobol, zakatol, dübörög valami

*

Elapadnak a források,

kiszáradnak a tavak és a patakok, a folyók

*

Megalázó, méltatlan módon

kényszernyugdíjaztatva törzsgárdatagság után

*

Senki se vár, ha hazamész

s nem ölel át két puha kéz – magánzárka

*

Egy pacifista, szemüveges gyerekként

egy poroszos, drilles katonai iskolába adnak

*

Mindenből csak annyit kapsz,

hogy munkaerőd éppenhogy újratermelhessed

*

Nincs oldószer, pedig síró-

görcsbe merevedtél s csupa könny a szobád

*

Sokkal gyorsabban lep el

a kosz, a mocsok mint ahogy eltakaríthatod

*

Alapos emberismerettel,

személyre szólóan idegesítenek, kikészítenek

*

Már nincs fa, fém vagy kő,

csak műanyag tárgy, műszálas ruha, műbőr cipő

*

A lehető legtermészetellenesebb

az időbeosztás és a térkihasználás

*

Az állam hamis pénzeket nyom

és „békekölcsönökre” kényszerít

*

Senki nem alkalmazkodik hozzád,

a te igényeidet nem veszik figyelembe

*

Csak rémeket álmodsz, s ez valóra válik:

pl. halálra üldöznek és nincs hova bemenekülni

*

Mint dedósnak, úgy magyaráznak,

mégsem érthetsz ebből egy kukkot sem

*

Nagy erők gonosz játékának eszköze

vagy: életed csak megtörténik veled…

*

Jéghideg vízben kihűtenek,

majd az újraélesztést gyakorolják rajtad

*

Olyan a testhelyzeted, hogy

elzsibbad a karod és begörcsöl a lábad

*

Közösséged üvöltve vérbosszúra sarkall,

a „daimon”, a belső tiszta hang halkan óva int ettől

*

Akármilyen szépet is gondolsz,

csak rothadt frázisok jönnek ki belőled

*

Gyilkos konkurenciaharc

folyik a Pocsék Áruk Fórumának díjaiért

*

Kénytelen vagy hangosan

kacagni a főnök ócska, disznó viccein

*

Tüzesen süt le a nyári nap sugára,

s többé már nem is nyugszik le a nap

*

Semmi nem marad ott,

ahova raktad: elgurul, elpárolog, „lába kél”

*

Nincs kegyelem, azt kapjuk,

amit érdemlünk: akasztófakötelet

*

Többen halnak meg, mint

akik – már eleve betegen – születnek

*

Se megelőzni, se gyógyítani

nem lehet az új járványos paralízist stb.

*

Akire csak ránézel, arról már

tudod, hogy mikor és miben fog meghalni

*

Tébolydába zárnak, ahol szadista

smasszerek gyorsítják hospitalizálódásodat

*

Sztahanovista munkaversenyben

kell lapát kezeddel tűbe cérnát fűzni

*

Annyira legyöngítik immunrendszered,

hogy a széltől is óvnod kell magad

*

Kivilágítatlan kerékpárral kell

éjszaka részegen az úton szlalomoznod

*

Az alvás- és ébrenléti időd

percnyi pontossággal évekre beosztva

*

A legrészletesebben, aprólékosan szabályozott

a napirend, az önkifejezés, és a szexuális élet is…   

*

Szexuális nyomorba döntenek:  

csak az önkielégítés, vagy a fajtalankodás maradna…

*

Egy hülye, hisztis, klimaxos főnök

naphosszat pattog, toporzékol stb.

*

Patyomkin faluba vezényelnek,

ami csak egy messziről szép díszlet

*

Kedvesed testszaga és lehelete

irreverzibilisen orrfacsaró büdös lesz

*

Szégyenszemre vénlány,

agglegény maradsz: nem kellesz senkinek

*

Mindig mindent máskor

és máshogyan kell csinálnod, hogy csinálhasd

*

Csak akkor kapsz munkát, s lesz kenyered,

ha mindenes cselédként egy életre eladod magad

*

Te vagy a beugró: más helyett

mész a seregbe, a börtönbe, a bányába

*

Viharban hánykolódik a hajó

kormány és vitorlák nélkül „szabadon”

*

Környezetedben mindenki

szenvedélybeteg: pia, drog, játék, munka stb.

*

Szüleid, nagyszüleid, testvéreid,

rokonaid: egymást szeretik, téged nem

*

Hiábavaló munkába kell

egyre nagyobb százalékban belerokkannod

*

Nincs válás, se távolságtartás, pedig férjed

iszik, kártyázik, megcsal és bántalmazza gyereked

*

Olyan világba cseppensz,

ahol semmi nem szent, minden profán…

*

A vevőket ott vágják át,

ahol tudják, s nincs fogyasztóvédelem

*

Már csak érdek- és üzletemberek vannak,

a barátság kiszenvedett, az ő ideje végleg lejárt….

*

Nem válogathatod meg,

hogy kit engedsz be házadba, vendégszobádba

*

Automata már a szerelem is:

bedobod a pénzt, s kijön, amit kérsz

*

Nem csukhatod és zárhatod a kapukat

és ajtókat: éjjel-nappal nyitott a házad

*

A Nap fivértől már csak

napszúrást, bőrbajt és bőrrákot kaphatsz

*

Hazugságra programoznak,

de mindig lebuksz és rád pirítanak

*

Már pénzért sem kapsz semmit,

ha nincs homlokodon a Jel, bőrödön a stigma…

*

Plasztikai sebész, sminkes stb.

vesz kezelésbe: világcsúffá varázsolnak

*

Grimaszba torzulnak az elátkozott

az arcok, és már nem tudnak visszasimulni

*

Tréfát nem ismerő, ostoba,

kőkemény hústorony pénzbehajtók a nyomodban

*

Testi hibás, fogyatékos cigány

gyerek vagy egy állami nevelőintézetben

*

Csúfolnak a hajszíned,

a fülformád, az alakod, a ruhád stb. miatt

*

Mesterséges karambolokkal

veled tesztelik az új autókat – próbabábú

*

ILLYÉS GYULA

EGY MONDAT A

ZSARNOKSÁGRÓL

Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban,
nemcsak az éjszakában
kiáltó őr szavában,
ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten
lobogó vádbeszédben,
beismerésben,
rabok fal morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös
ítéletében: bűnös!
ott zsarnokság van,
nemcsak a katonásan

pattogtatott "vigyázz!"-ban,
"tűz!"-ben, a dobolásban,
s abban, ahogy a hullát
gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődő jajsikolyban,
a csöndet

növelő néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengő szoborkövekben,
színekben, képteremben,

külön minden keretben,
már az ecsetben;
nemcsak az éjben halkan
sikló gépkocsizajban

s abban,
megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van
jelenvalóan
mindenekben,
ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,

abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;

az ott van
a búcsúcsókban,
ahogy így szól a hitves:
mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokottan
ismételt hogy-vagy-okban
a hirtelen puhábban
szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak
szerelmed arca megfagy,
mert ott van
a légyottban,

nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorában,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled
mi egyszer már övé lett;
vele hevertél,
ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban,
az van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak
s bedől a dögszag,
mintha a házban
valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,

fönt a Tejút is már más:
határsáv, hol a fény pásztáz,
aknamező; a csillag:
kémlelő ablak,

a nyüzsgő égi sátor:
egyetlen munkatábor;
mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad;

húnyod-nyitod a pillád,
mind az tekint rád;
mint a betegség,
veled megy, mint az emlék;

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled;

cikáz a villám, az van
minden váratlan
zörejben, fényben,
a szív-hökkenésben;

a nyugalomban,
e bilincs-unalomban,
a zápor zuhogásban,
az égigérő rácsban,

a cellafal-fehéren
bezáró hóesésben;
az néz rád
kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

mint víz a medret
követed és teremted;
kémlelődsz ki e körből?
ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál,
fogoly vagy, s egyben foglár;
dohányod zamatába,
ruháid anyagába,

beivódik, evődik
velődig;
eszmélnél, de eszme
csak övé jut eszedbe,

néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
s már körbe lángol
erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad,
el nem tiportad;
s így rád is ő vigyáz már,
gyárban, mezőn, a háznál,

s nem érzed már, mi élni,
hús és kenyér mi,
mi szeretni, kívánni,
karod kitárni,

bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
ha eszel, őt növeszted,
gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;

vakondként napsütésben,
így járunk vaksötétben,  
s feszengünk kamarában,
akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

1950.
(Irodalmi Újság, 1956. nov. 2.)

*

Pont a féktávolság határán

kell a mozdony elé állnod a síneken

*

Minden lenyelt falatnál

arra kell gondolnom, hátha megmérgeztek

*

A Vezér púpos és sánta:

az ő képére faragnak át mindenkit

*

Mindenki valaki mást

parodizál, karikíroz – és úgy marad…

*

Ha a fene fenét eszik,

akkor is csak az lehetsz, ami apád volt

*

Bármilyen foglalkozást választhatsz,

csak az édesapádét nem folytathatod tovább…

*

„Magad vagy!” – mondják,

bár én velük lettem volna boldogan

*

Egy katonai puccs utáni teljhatalommal  

totálisan militarizálják az államot és a társadalmat

*

Jéghideg cellában kőkemény priccsen

egy csupasz égő villanykörte alatt korgó gyomorral…

*

Indoklás nélkül letartóztathatnak,

előállíthatnak, őrizetbe vehetnek, kitoloncolhatnak…

*

Ha ezer veszéllyel dacolva

nem csempészel, az szinte biztos éhhalál

*

Nincs járda, csak autópálya -

a száguldó autók között járókelek

*

Egy ízlésficamos császár diktálja

az egyen-divatot, a formatervezést,a városképet…

*

Az egyik blama, felsülés,

leégés és pofára esés követi a másikat

*

Legfőbb vágyam, hogy rögtön nyíljon

meg a föld s elsüllyedjek szégyenemben

*

Már nem is adják-veszik az embert,

hisz egy fabatkát sem ér a robothoz képest

*

Minden bíróság elfogult

és statáriális – nincs apelláta, nincs fellebezés…

*

A teljhatalmú zsarnokot

senki és semmi nem fékezi ámokfutásában

*

Nem tudsz úgy jót lépni, hogy

ne tartsanak be, ne gáncsoskodjanak

*

Mindenkit megfertőz a mindennapos

agyvérszegénység és „szívelégtelenség”

*

Minden hajnalban, még félálmodban

kipenderítenek a meleg ágyikódból jégverembe…

*

Csak akkor írhatsz bármit is,

ha előbb minden könyvet végigolvastál

*

Beutalnak egy lakótelepre, ahol mindent

áthallasz az idegen és idegesítő szomszédtól

*

Minél jobban igyekszel kiemelkedni,

annál jobban lesüllyedsz a mocsárba

*

Egyszer lehet bepótolni mindent,

és így jó eséllyel betegre-halálra zabálod magad

*

Minden virtuális: interneten keresztül

„focizunk”, „kerekezünk” és „szeretkezünk”

*

Bábel tornya után kötelező lesz

a primitív eszperantó nyelven beszélni és írni

*

A látható, tapintható és hallható művilág,

amit ember észlelhet: giccs, praktikus, „avantgard”

*

Monopóliumok diktálnak:

megszűnik a verseny, nem számít a fogyasztó

*

A kicsinek nem mesélnek, énekelnek,

de bölcsőde-előkészítőbe, megőrzőbe járatják

*

Beoltottak lelki érzéstelenítővel:

már nem bánkódsz, de már nem is örülsz

*

Feleséged csak halálos ágyán

mondja el nászéjszakái, mézeshetei panaszait

*

Szemesnek áll a világ,

illetve szemtelen piaci legyek urainak

*

Még ki sem virágoznak

a lágy rózsabimbók, már el is hervadnak

*

Varázsitallal elbűbájolnak,

s egy szamárba leszel fülig szerelmes

*

„Megáll az idő”: elátkozott

Csipkerózsika vagy a megváltó csók nélkül

*

Egy eltérített repülő a világ,

amit egy amatőr, kontár pilóta vakon vezet

*

Ha bármiben megbetegszel,

koncként vetnek oda az éhes farkasoknak

*

Ha egy kicsit lemaradsz,

végleg leszakadsz s leszel gyógypedagógiai eset

*

Mindig eggyel kevesebb

szék van, mint ahány holtfáradt köröz

*

Gyakori bombariadó,

de nem tudható, melyik a vaklárma

*

Feltüzelt, megvadított bandák

garázdálkodnak, fosztogatnak, öldökölnek…

*

Az éjszakai kórtermekben

egy „fekete angyal” oszt „kegyes halált”

*

Váratlan pillanatokban

és veszélyes helyeken az ájulás környékez

*

Nem mersz otthonról kimozdulni

az epilepsziás rohamtól való félelmedben

*

A sors nem nyit neked teret

és így te is „tele kofferral” lépsz le a világszínpadról

*

Nem lehet ablakot, ajtót nyitni,

s elromlik még a klímaberendezés, a hűtőgép is

*

Profin, aljasul rágalmaznak,

és a te védőd többet árt, mint használ neked

*

Akit itt és most éppen megszeretsz,

az megbetegszik, elsorvad és elpusztul

*

Annyira elkényeztettek, hogy

már csak a gonoszkodásban leled kárörömed

*

Mindenből mindig csak

vagy túl keveset, vagy túl sokat kapsz

*

Idő előtt mindent

kipróbáltatnak veled: unatkozol, csömöröd van

*

Az ördögfióka megkaparintja

a csodafurulyát és a halálba táncoltat

*

Az ávósutódok a csikket

az arcodon nyomják el, tépkedik a körmeidet

*

Az ágynak dőlsz és nem itatnak,

nem ágytálaznak, nem babusgatnak

*

Mihelyst a szádhoz emelsz egy falatot,

éhező gyermekek sóvárogó szemmel néznek rád

*

Mindenért fizetni kell:

levegő, napfény, járdahasználat, éneklés stb.

*

Veszett kutya harap, marcangol

és észrevétlen sok-sok kullancs fúródik bőrömbe

*

Kudarcai után fiad „felfedezi”

ferde hajlamait és fiúkkal jár, hál

*

Kihűlő-félben a Nap:

már alig melegít s éppenhogy pislákol

*

Földalatti városban

vakond-életmódra berendezkedve vegetálsz

*

A talpfákhoz kötöznek,

s fejed felett robog át a villamos, a vonat

*

Nagy vihar előtti nyomasztó

csend vagy mennydörgős égiháború van

*

Édesanyád még a halálos

ágyán sem bocsát meg végre neked

*

Egy életen át úgy néznek rád,

mint nem ill. a pokolba kívánt gyerekre

*

Nem tudod, mi baj(od) van:

akaratod ellenére titkolóznak előtted

*

Csak a csupasz kezed, öklöd van

s rád uszítják a felhergelt harci kutyákat

*

Alighogy eltervezel valamit

s elindulsz, már el is felejted célod

*

Mindent átrendeznek és átneveznek:

elcsavargok és többé már nem találok haza

*

Hamis vádakkal szerzetesként

bedutyiznak, a rabtársak „köcsögnek” használnak

*

Túl sok pénzt nyersz a lottón:

minden kapcsolatoddal az életed is tönkremegy

*

Kényszer-beutaló Nagyfára

egy szocialista állami alkoholelvonó kúrára

*

Ha zavarod a zsarnok köreit,

mindörökre száműz hazádból (s még ez a jobb eset)

*

Ha a rokonoknak kéne a szép és nagy lakásod,

elintézik a beutalást az öregek elmeszociális otthonába

*

Az ígéreteket és a szerződéseket

büntetlenül lehet be nem tartani/megszegni

*

Korrupt a rendőr, a bíró, a tanár,

az adószedő, a hivatalnok, az ellenőr, a politikus

*

Beteg, tüdőbajos a kisgyereked,

de nincs pénzed orvosra, orvosságra, szanatóriumra

*

Titkos feketelistán vagy,

senki nem akar neked szak/segédmunkát adni

*

Illyés Gyula

Haza, a magasban

Jöhet idő, hogy emlékezni

bátrabb dolog lesz, mint tervezni –

bátrabb új hont a mult időkben

fürkészni, mint a jövendőben –?

Mi gondom! – áll az én hazám már,

védőbben minden magasságnál.

Csak nézelődöm, járok, élek,

fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,

milyen e biztos, titkos otthon.

Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,

köréd varázskör teremtődik.

Ha új tatárhad, ha kufárhad

özönli el a tiszta tájat,

ha útaink megcsavarodnak,

mint giliszta, ha rátapodnak:

te mondd magadban, behunyt szemmel,

csak mondd a szókat, miktől egyszer

futó homokok, népek, házak

Magyarországgá összeálltak.

Dühöngő folyók kezesedtek,

konok bércek – ezt ne felejtsed,

ha megyünk büszke szájjal vissza,

mint várainkba, titkainkba.

Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet,

nem ölhet, mi csak ölne minket,

mormolj magadra varázsinget,

kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.

Míg a szabad mezőkön jártál,

szedd össze, pajtás, amit láttál,

mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,

vidám vitáknál, leányoknál.

Mint Noé a bárkába egykor,

hozz fajtát minden gondolatból,

ábrándok árvult szerepét is,

álmaid állatseregét is.

Lapuljanak bár ezredévig

némán, mint visszhang, ha nem kérdik,

szavaid annál meglepőbbet

dörögnek majd a kérdezőknek.

Figyelj hát és tanuld a példát,

a messzehangzóan is némát.

Karolva könyvem kebelemre,

nevetve nézek ellenemre.

Mert ha sehol is: otthon állok,

mert az a való, mit én látok,

akkor is, ha mint délibábot,

fordítva látom a világot.

Igy maradok meg hírvivőnek

őrzeni kincses temetőket.

Homlokon lőhetnek, ha tetszik,

mi ott fészkel, égbemenekszik.

*

P.s.:

POKOLKÉPEK

Életminőségünk romlása/rontása

Rossznak tartott korban-helyen születni-halni

A halmozottan hátrányos adottságok-helyzetek

Ördögi zsarnokság – mindenki szem a láncban!?

Népnyomorító és népirtó, életellenes rendszerek

Bűnös szellem, rendszer, politika, állami terror

Hidegháborús családi, rokoni tűzfészkek

Balszerencsés/katasztrofális helyzetek

Az írástudók árulása/pokoljárása

Mostohagyerek-sorsok

Ragadozók és prédák

Stb.

p.s.:

De hát senki sem

– csupán – vétlen áldozat,

A balsors peches, balszerencsés alanya-tárgya,

Hanem szellemi-társadalmi súlyával arányban

Aktív-passzív közreműködő, cinkos bűnpártoló,

Aki segíti-hagyja, hogy így legyen, maradjon…!

És aki nem is próbál a szarból aranyat csinálni…

Boldogtalansága okát külső körülményekben keresi,

Saját felelősségét pedig minimalizálja, sőt: hárítja:

Pedig a legtöbbet ő árthat magának és szeretteinek…