Payday Loans

Keresés

A legújabb

Egy éve válaszra várva...
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2018. február 27. kedd, 19:34

 

 

diogenesz_m_3

Tisztelt Miniszterelnök Úr!

Tisztelt Orbán Viktor Úr!

A saját jogon járó

nemzeti helytállásért pótlék

elismeréséről

 

A kommunizmus áldozatainak a napja

és március idusa, vagyis március 15.-e

- nekem mindig a sajtószabadság napja -

között vetődik fel bennem újra a kérdés,

és/mert – sajnos - másban nem nagyon,

ki mindenki nem részesül ebből a „pótlékból” sem.

 

Most az 1963. utáni időkre gondolok,

és azokra, akik nem „pusztán áldozatok”,

és nem csak passzív, de aktív ellenállók voltak –

mint például éppen március idusa kapcsán

közel két évre bebörtönzött Szalay Miklós barátomra,

aki ezek után nem fizikus, hanem mosógépszerelő lett…

Vagy a katonai szolgálatot politikai okokból megtagadó,

két év letöltendő börtönbüntetésre ítélt Keszthelyi Zsoltra…

 

De muszáj magamra is gondolnom,

és a szamizdatos-ellenzéki mozgalomban

mindvégig áldozatos szerepet vállaló feleségemre,

és a ma már családot alapító kisebbik fiamra

(a nagyobbat 2000-ben, épp február 25-én vesztettük el…)

 

Mindazokra, akik még élnek,

és már – majdnem – nyugdíjasok.

Mert sok a halottunk:

Krassó Gyuri, Modor Ádám,

Orosz István, Zsille Zoli és a többiek…

 

Amikor nyugdíjamat megállapították,

akkor én írtam a Köztársasági Elnök úrnak,

melyben kifogásoltam, hogy miért büntetnek azért,

amiért akár jutalmazni is lehetett/kellett volna…

 

Az 1979-es Charta-s aláírás után

1980-ben lettem „szabadúszó”/munkanélküli,

és sújtott az - íratlan, de hatékony – ún. Berufsverboten,

a foglalkoztatási tilalom: az eltiltás a hivatásom gyakorlásától…

 

Én azért

a magam szent meggyőződése szerint

mégis tovább gyakoroltam a – humán – értelmiségi hivatásom,

vagy egy évtizedig a független magyar szabad sajtó megteremtésében…

(„Köztörvényesként” engem is börtönbüntetésre ítéltek, de felfüggesztve…)

 

A nyugdíjam

megállapításánál ezeket az éveket

nemhogy duplán vették, de semmisnek tekintették –

ezért is kapok ma 50, azaz ötvenezer egynehány forintot egy hónapra…

 

Ezt

felháborítóan

méltánytalannak, igazságtalannak érzem –

és ennek a helyzetnek rossz társadalmi-politikai üzenete is van…

 

Hisz

mit üzen az a maiaknak,

és kiváltképp a magyar ifjúságnak,

ha azt látják például,

hogy az 56-os mártírok kopjafáit is ácsoló Inconnu-s Bokros Péter*

a legelemibb megélhetési gondok között, közmunkásként tengődik?

Jóhiszeműen feltételezem,

hogy Ön/Önök, a kormányzat is változtatni kíván,

és komoly szándékában áll a szükséges lépések megtételére.

 

Levelem nyílt levélnek tekintem, 

de minden további lépés, akció stb. megtételéig

fogyó, de még létező türelemmel várom a válaszát,

de legalább valaminő szándéknyilatkozatát

lehetőleg március idusáig...

 

Én/mi sem

hősködni, vagy mártírkodni, tüntetni stb.,

de hatni, alkotni, gyarapítani szeretné(n)k,

hogy a haza fényre derüljön…

 

Tisztelettel:

Nagy Jenő (1952- )

az ABC Független Kiadó

és a Demokrata folyóirat egykori,

illetve a boldogsag.net honlap mai mindenese

 

Kelt a 27 éve szabad Magyarországon, 2017. február 28-án.**

------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Bokros Péter meghalt 60 évesen tavaly decemberben...!

 

**az ügyben egy óbudai polgár próbálta megkeresni

országgyűlési képviselőnket, Varga Mihályt,

de ő - számára -  gyakorlatilag elérhetetlen... 

 

1988marc

post scriptum:

Miközben várjuk az illetékes helyről/személytől a választ

mindenkit felszólítunk/biztatunk, hogy ha magáénak érzi az ügyet,

akkor a maga módján segítse elő annak közismertté válását,

vagy bármi szellemes módon járuljon ahhoz hozzá,

hogy siker koronázza kezdeményezésünket

(ha már nem volt senki, aki helyettünk...!!!)

 

Itt nem "csak" a plebejus szamizdatosokról,

de sok ismeretlen politikai fogolyról is szó van.

(Bár nem oly sokról, hogy államcsődöt idézzen elő)

 

Az elutasító válasz a nemzet szégyene is lenne,

és nem kizárt, hogy a honlap is végleg bezárna

(korgó gyomorral hogy lehet filozofálni,

számítógép, internet nélkül honlapozni...?)*

 

Nagy Jenő - 2017. március idusa felé...

 

*a levelemet egyetlen újság, fórum stb. sem jelentette meg,

az értelmiségi elit megszólítottjai közül páran sajnálkoztak...

(2018. február 27.)

 

 

450px-escola_de_atenas

Ez egy jóval korábbi, szintén válasz nélkül hagyott levél:

 

EGY "FILOZÓFUS" LEVELE EGY "FEJEDELEMHEZ"
alexander_and_aristotle

Egy "filozófus" levele egy "fejedelemhez"

Kedves Viktor!

Tisztelt Miniszterelnök Úr!


Üres hassal nem lehet bölcselkedni, de szabadon sokat szolgálhat a szellem…

Az első megszólítás annak a fiatalembernek szól,

aki még mellettem ült a Hálózat ülésén a Hági sörözőben,

a második a későbbi, jelenlegi és főként reménybeli államférfinak.

(És azért írok, mert remélem:

az a fiatalember nyugodtan találkozhatna a maival…)

Most az utóbbi minőségben szólítom meg Önt,

ezért maradok a magázódásnál.

Látszólag államügyekhez képest piti ügyben keresem meg Önt,

aki most hitünk szerint egy békés radikális, „forradalmi” átalakulást vezet.

De szentül hiszem, hogy „magánéleti” nehézségeimnek

van jelképes országos vetülete.

(Érdekes: ez idáig egyetlen tanulmányom jelent meg

a szamizdatos ellenzékről a Bibó Szakkollégium kiadványában,

ami a Csendes? Forradalom? Volt? címet viselte…

Tanulmányom címe: Magyar? Demokratikus? Ellenzék?

nem sok jót jósolt nekem 1991-ben szép új világunkban, s lőn…)

Éppen a Biszku-dokumentumfilm vetítése idejére esett, hogy kiderült:

jogosult vagyok rendszeres szociális segélyre,

ami írd és mondd itt és most 10 ezer – egyre jobb – magyar forintot tesz ki.

Feleségem álláskeresési támogatásával együtt 48 ezer forintot kapunk.

Ahogy mifelénk mondják: éhen halni kicsit sok, megélni nagyon kevés…

(Próbálnék röviden fogalmazni és idejét nem rabolni,

mert ha van minimális esélye annak, hogy levelem Ön elé kerül,

regényes életrajzok elolvasását mégsem várhatom el az ország vezetőjétől…

De a lényeges pontok felsorolása sem fér el egy oldalon, talán kettőn…)

Az AB-ABC kiadó és a Demokrata, a Republikánus Kör mindeneseként

a nyolcvanas években a legtöbb retorziót mi szenvedtük el családommal.

Ezért sem hálát, sem kitüntetést nem vártunk, de azért a nyomorgást sem!!!

(Andrásfalvy Bertalan anno az állam nevében ugyan megkövetett minket,

és egy – akkor társadalminak gondolt – elismerést is átvettünk: Nagy Imre díj)

De sem a tőlünk einstandolt kéziratokat, könyveket, eszközöket stb.

sem az 1980-ban Charta’77-es aláírással elveszített állásomat nem kaptuk vissza.

Sőt: egyáltalán semmilyen szellemi szak- vagy segédmunkát sem.

(Egy kivétel volt: egy egyéves ösztöndíj a szamizdatos emlékek megírására,

de az elkészült írások megjelentetését már nem támogatta akkor az ún. NKA…)

Egy kivételes pillanatban még megjelenhetett az említett írás

a Ring búcsúszámában,

és az Új Magyarország közölt velem egy hosszabb interjút,

rólam egy összeállítást…

Több hangot és betűt nem kaptunk az elmúlt húsz évben!!!

A Gulyás-Modor páros által készített riportfilm is

egy – fekete? – dobozban van…!!!

Mintha az jellemezné a szabad – közszolgálati/kereskedelmi – sajtónkat, hogy

„ha nem is értek veled egyet, mindent megteszek érte,

hogy ne mondd el véleményed…”

Ez sajnos nemcsak a baloldali,

de olykor a nemzeti(nek tartott) médiumokra is igaz (volt?)

Az előbbiekről nem lehettek illúzióim,

a Beszélőben pl. soha egy szót sem szólhattam…)

Magamért sosem szerettem akciózni/lobbizni,

de az ügyért és családomért esetleg…

Olykor-olykor írásban vagy személyesen megkerestem

képviselőket, köztisztviselőket,

köztársasági elnököket, belügyminisztert, kulturális minisztert

és polgármestereket stb.

Egy ember tényleg próbált segíteni, akit nem is én kerestem,

hanem egy ismerősöm.

Ő Magyar Bálint volt, aki már korábban megkörnyékezett

egy állami elismeréssel,

s most is – kimondatlanul – ennek átvételéhez kötötte, hogy álláshoz segít.

A díjat nem vettem át, az MTA Filozófiai Intézete/

Vajda Mihály meg csak hitegetett…

Pedig már régóta visszatértem eredeti hivatásomhoz, a bölcselet műveléséhez,

de most már érett fővel, s kamatoztatva az ifjúkori forradalmárkodás,

s az utána következő kereszténnyé válási korszakom

szellemi újjászületése tanulságait.

Szeretném az ember- és életidegen „filozófiát”

jó magyar hagyományokból megújítani,

a boldogságot keresők kezébe érthető és használható

bölcs igazságokat/tanácsokat adni!

Megmutatni, hogy mennyi minden múlik rajtuk,

hogy teljesértékű életet élhessenek

A vallás, a barátság, a szerelem, az otthon, a családi kör, a hivatás,

munka, a játék, a sport

- különösen a (grund)foci -, az egészség, a tudás, a művészet, a közélet stb.

területein…

(Mindenről ízelítőt adok és így kép alkotható

a www.boldogsag.net honlapomról…)

Aki mindenkit szolgál, azt nem fizeti senki?

Én nem mártírkodni, de használni szeretnék:

hatni, alkotni, gyarapítani a hazáért!

Méltányossági nyugdíjat sem kaptam,

pedig – én is meglepődtem – van húsz évem…

A Tarlós István/Bús Balázs vezette önkormányzat

pedig sokáig elutasította segélykérésem,

hogy esetemben tegyenek kivételt és gyakoroljanak méltányosságot –

S most, hogy a törvény betűjének is megfeleltem,

most itt a havi tízezer forint alamizsna…

Sok minden kavarog most bennem, ahogy az Oral History végre megkeresett,

közzé is fogom tenni - legalább a honlapomon - a történetünket,

s a korét, ahogy láttam.

De ez egy non profit tevékenység – füzeteimet is

kosztpénzből fénymásolva osztogatom…

Nem mentünk el innen és nem kurvultunk el, nem épültünk le

és nem épültünk be,

isten kegyelméből diszkrimináltságunkból

és családi tragédiánkból is erőt merítettünk.

De valahogy pont most betelt a pohár – éppen harminc éve (!)

élünk létbizonytalanságban,

s végszükségben az ember sok mindenre

– bármire? - feljogosítva érezheti magát…

58 éves leszek, feleségem, aki mindvégig kitartott mellettem, 56.

Nem hiszem, hogy ne lehetne valami megoldást találni arra,

hogy hátralevő éveinkben ne kelljen elemi dolgokat nélkülözve élnünk.

Eddig is vállaltuk sorsközösségben honfitársainkkal a tisztes szegénységet,

de a nyomorunk senkinek sem használ

és talán egyik szégyene is a rendszerváltásnak…

Ha nincs más megoldás, kénytelen leszek tüntető koldulásba stb. kezdeni,

Csak… csak – és nem önkímélésből - nagyon szeretném nem ezzel kezdeni,

mert nem szeretnék a mai ellenzék sajtójában rossz cél eszköze lenni stb.

(Egyszer már Demszky a Tarlóssal való vitámban akart volna így használni,

de arra azért mára már figyelek, hogy bőven termő bamba diófája

ne legyek senkinek,

s különösen ne nekik, akik felbérelni/kivégezni nem tudván,

el akartak lehetetleníteni…)


Magyarország, Kr. u. 2010. július 21.


Válaszát várva tisztelettel üdvözli: ………………………………

N a g y J e n ő


1037. Budapest Solymárvölgyi út 43.

Tel.: 387-37-16 ill. 06 20 222 01 58

P.s.: A levelemet a válasszal együtt nyilvánosságra fogom hozni, többek között a többi érintett sorstársam, és egy esetleges későbbi közös, nem kivételező megoldás érdekében is

***

diogenesz_m_3
LAST_UPDATED2