Ez már a kommunizmus, vagy lesz ennél még rosszabb is?
HAL(L)HATATLAN POLITIKAI VICCEK
az 1948-1988 közötti időkből
Szerkesztette: Homa János
TARTALOM
ELŐSZÓ
"TAPSOLJ, KOPASZ, MERT ELVISZ AZ ÁVO!" (Viccek Rákosiról)
"AKI NEM HISZI, UTÁNAJÁRUNK!" (Az ötvenes évek humora)
"INKÁBB MEGHALOK, DE A KOLHOZNAK NEM TOJOK!" (Téeszcsés viccek)
"EGY KÁDÁRUNK VAN, AZ IS AZ OROSZOKNAK DOLGOZIK..." (Somolygás a Kádár-korszakban)
"NEM OSZTOGATTAK, HANEM FOSZTOGATTAK" (Szovjetunió - a mosoly országa)
"KOMBÁJNJAINK VISZONOZTÁK A TÜZET..." (Pártvezérek Lenintől Gorbacsovig)
A PÁRTFEGYELEM - AZ PÁRTFEGYELEM (Középpontban a párttitkárok)
AZ ILLEGALITÁSTÓL AZ ALIG-ELLÁTÁSIG... (A kapitalizmus nem szocializmus)
TALÁLÓS KÉRDÉSEK
A KÖTETBEN SZEREPLŐ VICCEKET BEKÜLDTE
KI KICSODA?
ELŐSZÓ
Aki felnőttként élt Magyarországon az 1948-1988 közötti időszakban, az emlékszik rá, hogy ez viccesnek aligha nevezhető periódusa volt históriánknak.
A történelmi helyzet hozta ezt magával.
Jalta, majd különösen 1956 után orosz kezekbe kerültünk. Ennek köszönhetően testközelből is megismerhettük Rákosi alatt a sztálinizmust, majd a Kádár-korszakban a marxizmus-leninizmust.
Abszurdabbnál abszurdabb dolgokat tapasztalhatott meg az ember, aki - jobb híján - a túlélésre játszott. Mert minden porcikája tiltakozott a naponként megtapasztalt politikai és kulturális terror miatt.
Tömeges - úgymond társadalmi - méretekben kevés esélye volt a nyílt szembeállásra az erős rendőrségnek és a kegyetlen spicli-hálózatnak köszönhetően. Az egyes embert - "tisztelet" a kivételnek - nem sikerült orránál fogva vezetni.
A megalázott, lelkileg összetört egyén nevetni, kacagni akart urain, az elvtársakon. Ez szülte a politikai viccet.
Az ügy pikantériáját az jelentette, hogy e szellemes gondolatokat nem volt szabad terjeszteni. Mert nem lehetett kigúnyolni sem a kommunista politikusokat, sem az egypártrendszert. Megtiltották, hogy bárki Leninen, Marxon, netán Kádáron röhögjön.
E kötet összeállítójaként az a cél vezetett, hogy segítőtársaimmal együtt összegyűjtsük, és az utókornak átadjuk ezeket a halhatatlan szösszeneteket, amelyek jó ideig hallhatatlanok voltak.
Sokakat meghurcoltak a rendszert lefitymáló "beköpések" miatt. Nekik, valamint e vissza nem kívánt korszaknak igyekeztünk emléket állítani ily módon is, hogy közzétesszük a mosolyt fakasztó szomorúságot. A kötetben szereplő sorok jelentős hányadát arra a Politikai viccpályázatra küldték be a szerzők, amelyet a Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyében megjelenő újság, az Északi Extra hirdetett meg. E hetilap gazdája, az Északi Lap- és Könyvkiadó Kft. vállalta, hogy a beérkezett több ezer tréfás írás közül a legszellemesebbeket könyv alakban is megjelenteti.
Kívánom, hogy amikor e sorokat olvassák, ne keseregjenek, hanem felszabadultan hahotázzanak, remélve, hogy az 1948-1988 közötti időszak tényleg a kommunizmus volt. Mert akkor a nehezén már túl vagyunk.
Homa János
"AKI NEM HISZI, UTÁNAJÁRUNK!"
(Az ötvenes évek humora)
Két párttag beszélget
A szavazásról beszélget egy kisgazdapárti és egy kommunista párttag.
Kisgazda: - Tudod, van olyan párttagunk, aki halálos ágyából 41,4 fokos lázzal felkelt, és elment szavazni. Leszavazott, utána hazament, lefeküdt és meghalt.
Kommunista párttag: - Az semmi. Az egyik párttagunk a szavazás előtt hónapokkal meghalt. Ennek ellenére elment szavazni, leszavazott, onnan továbbment egy másik szavazóhelyiségbe, ott is leszavazott, aztán egy harmadikba, egy negyedikbe, és talán még most is szavazna, ha a szavazás nem fejeződik be.
Józsi bácsi Budapesten
Józsi bácsi 1952-ben felutazik Budapestre, és mivel legutóbb csak a háború előtt járt ott, nehezen tud eligazodni az új utcanevekkel. Meg is kérdez egy járókelőt:
- Tessék mondani, merre van a Horthy Miklós utca?
- Hű, bácsikám, ne mondjon ilyet, mert ha meghallják, rögtön elviszik! Már nincs Horthy utca, Lenin utca van helyette.
Az öreg tovább mászkál, de csak nem tud eligazodni. Ismét megkérdez egy járókelőt:
- Tessék mondani, merre van a Mussolini tér?
- Megbolondult maga, bátyám! Ilyet ki ne mondjon máskor, mert megütheti a bokáját! Nincs már Mussolini tér, csak Moszkva tér.
Az öreg nagyon el van keseredve, de megy tovább. Ismét megkérdez egy járókelőt.
- Tessék mondani, merre van a Hitler utca?
- Maradjon csendben, öreg, mert baj lesz! Hát hol él maga? Nincs már rég Hitler utca, Vörös Hadsereg utca van.
Szegény Józsi bácsi nagyon elkenődik, és bánatában leül a Duna partján a lépcsőre. Ahogy ott búslakodik, arra megy egy rendőr és megkérdezni:
- Mit csinál itt, bácsikám?
- Nézem a Volgát! - feleli az öreg.
Az ÁVH-s fiú hazalátogat
Államvédelmi akciócsoportos lett a falusi srácból, vérbeli ÁVH-s. Egy nagyobb bevetés után éppen arra mennek hazafelé, ahol a szülei laknak. A fiú hazamegy látogatóba, természetesen talpig fegyverben. Az apja körbeforgatja, úgy nézegeti a fiát.
- Ez igen! Büszke vagyok rád! Mi ez? - mutat a géppisztolyra.
A srác lekapja a válláról a fegyvert, lő egy sorozatot, az udvaron ott marad öt tyúk kinyúlva.
- Ez géppisztoly.
- És ez? - mutat az öreg a kézigránátra.
- Ez? - a fiú leakasztja az övéről, kibiztosítja, odavágja az udvar végén álló budihoz, az a levegőbe repül. - Kézigránát.
- Nagyon derék! - bólogat az öreg. - Kár, hogy szegény anyád ezt nem láthatja.
- Miért, hol van?
- A budiban...
Kérdések
1953-ban fejtágító falugyűlést tartanak. A beszéd után a szónok így szól:
- Elvtársak, várom a kérdéseiket!
- Nekem volna három kérdésem - jelentkezik Kohn bácsi. - Hová lett a hús, hová lett a kenyér és hová lett a bor?
Egy hét múlva ismét falugyűlés, a szónok ismét kérdésekre vár. Jelentkezik Grün bácsi.
- Nekem csak egy kérdésem volna: hová lett a Kohn?...
Fejtágító után
János gazdát több társával együtt a pártbizottságra rendelik. Úgynevezett "fejtágító" szemináriumon vesznek részt. A sok "süket-sóder" elhangzása után az előadó a felmerült kérdésekre válaszol.
- Előadó elvtárs - kérdezi János gazda -, milyen az igazi szocializmus?
- Jöjjön ide, János bátyám - szólt az előadó -, nézzen ki az ablakon, mit lát?
- Az előadó elvtárs nagy, fekete kocsiját! - szól az öreg paraszt.
- Na látja, ha mindenkinek olyan kocsija lesz, akkor lesz a szocializmus!
János bácsi hazaérkezése után összehívja a falugyűlést.
- No, emberek, én most megmagyarázom maguknak, milyen a szocializmus! Nézzenek ki az ablakom, mit látnak?
- Hát mi nem látunk mást, mint Jankót, a falu bolondját, az énekes kódist, hátán a tarisznyájával!
- Na látják! Ha mindenkinek olyan kódistarisznya lesz a nyakában, az lesz az igazi szocializmus!
Dilemmák
A pártba belépőnek három kérdésre kell megfelelnie:
- Hogyan oldanád meg, elvtárs, a lakáskérdést Magyarországon?
- Kinyitnám a nyugati kaput...
- Mit tennél, elvtárs, hogy mindenkinek jusson olcsó hús?
- Becsuknám a keleti kaput...
- És mit tennél, elvtárs, hogy még kevesebben járjanak templomba?
- Hát... Jézust a keresztfával kihoznám, Sztálint meg bevinném...
Az ÁVH vendégszeretete
A cukrász valami olyat mondhatott, ami nem nyerte meg az ávéhás verőlegény tetszését, ezért bekíséri az Andrássy út 60-ba. Ott, a "várószobában" már van néhány "vendég", mindnyájuknak a hátán szaladgál a hideg, mert az egyik szobából félelmetes ordítás hallik.
- Ki ordít ott benn? - kérdi a cukrász az őrtől.
Az ÁVH-s őr barátságosan felvilágosítja:
- Itt mindenkinek alá kell írni bizonyos papírokat, és aki vonakodik, azt mestersége szerint "rábeszélik". Most egy ács van benn, annak a fenekébe ácskapcsot vernek.
- Én cukrász vagyok, akkor nekem kinyalják a fenekem?
- Ahogy maga téved! - vigasztalja az ávós. Magának a tojásaiból fognak habot verni!
Ki az?
1955. Késő éjjel rémisztő dörömbölés egy pesti bérlakás ajtaján, az alvó férfi felriad, ijedten kisiet az előszobába, reszkető hangon kérdi:
- K-k-ki az?...
- A Halál!
Az illető megkönnyebbülve:
- Hála Istennek, már azt hittem, az ÁVH...
Beléptél az MKP-be?
Két cigány beszélget:
- Igaz, hogy beléptél az MKP-be?
Mire a másik felemeli a lábát és tüzetesen megvizsgálja a cipőjét.
- Én-e? Hol?
15 éves vicc
Jó hangulatú társaságba becsöppen az egyik barát, aki történetesen büntetőbíró.
- Fiúk, most hallottam egy 15 évi elzárással járó politikai viccet.
- Mondd el nekünk is!
- Ha bolond lennék, most szabtam ki érte 15 évet.
A rendőr - civilben
Egy vidám társaságban így szól egy fiatalember a körülötte állókhoz:
- Jól figyeljenek, egy merész politikai viccet fogok elmondani!
Megszólal mellette egy komoly kinézetű férfi:
- Vigyázzon, barátom, én rendőrtiszt vagyok, de most civilben.
Mire a mesélni akaró így válaszol:
- Köszönöm, hogy szólt, majd lassabban mondom!
Hárman - egy cellában
Hárman ülnek egy sötét cellában és kérdezik egymást, miért vannak itt.
- Én azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót.
- Én is azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót.
- És te ki vagy?
- Én vagyok Rajk László!
Dolgozik az ÁVO
A tanító méltatlankodva meséli az ávós százados ismerősének:
- Képzeld, történelemórán kihívtam Mórickát, és megkérdeztem tőle, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét. Erre sírva fakadt, és azt válaszolta, hogy "tanító bácsi, nem én voltam!"
Másnap a százados nagy diadallal újságolja:
- Én már tudom, hogy ki törte össze a Lehel kürtjét!
- Na, ne beszélj, és szerinted ki tette?
- Hát Móricka meg a papája!
- Ezt meg honnan veszed?
- Bevallották!
A mese kezdete és vége
- Hogy kezdődött régen egy mese?
- Egyszer volt, hol nem volt...
- Hogy kezdődik ma egy mese?
- A TASSZ jelenti.
- Hogy végződött régen egy mese?
- Aki nem hiszi, járjon utána!
- Hogy végződik ma egy mese?
- Aki nem hiszi, utánajárunk!
Párbeszéd a villamoson
- Elnézést, elvtársam, ön párttag?
- Nem, kérem.
- Akkor esetleg valamelyik rokona?
- Nem.
- Vannak jó ismerősei a rendőrségen?
- Nincsenek.
- A minisztériumban sem dolgozik senkije?
- Nem, senki.
- Esetleg a városi tanácson?
- Ott sem.
- Akkor szállj le a lábamról, te pávián, mert felpofozlak!
Közmunka után műtét
Debrecenben a nagy közmunkák idején az orvosi egyetem tanárait és diákjait is kivezényelték közmunkára. A műtétje előtt álló illetékes elvtárs megkérdezte a munkán az orvostól:
- Doktor úr, felnőtt emberek vagyunk. Mondja meg őszintén, mire számíthatok a holnapi műtéten?
- Uram, legyen erős, nem sok jóval biztathatom. Nézze meg a kezeimet, reggeltől téglát pakolok...
Recsken
Farkas Mihály Recskre látogat.
- Maga miért van itt? - kérdi a politikai rabot.
- Mert nem engednek haza.
ÁVH-n
- Nos, cigány, mit szólnál akkor, ha az utcán csendőrök igazoltatnának?
Gondolkodik a more és cinikus mosollyal válaszol:
- Én csak-csak, de maguk!
Jegyezzetek békekölcsönt!
A cigányt behívják a tanácsra. Az elnök mondja:
- Ti is magyar állampolgárok vagytok, jegyezzetek ti is békekölcsönt, és támogassátok a demokráciát!
A cigány megkérdi:
- Már dőlő módon van?
Cigány a fán
1956 decemberében az osztrák-magyar határon egy cigány fára kapaszkodva figyeli a tájban a disszidálókat, újságot tartva a kezében. Odamegy egy határőr és megkérdezi:
- Mit csinálsz itt, te cigány?
Mire a kérdezett:
- Olvasom a Szabad Népet.
Az értetlen határőr
A cigány utazik a vonaton, a határőr megkérdi:
- Hová mégy, cigány?
- Svájcba, az öcsém megvakult, azt kell ápolnom,
- Nem lenne jobb, ha az öcséd jönne haza?
- Őrmester elvtárs, nem jól hallotta, az öcsém nem hülye, hanem vak!
Szovjet-magyar árukereskedelem
Az ötvenes években, mielőtt Józsi bácsit felvették volna a pártba, feladatot kapott, amiről a felvételi beszélgetésen be kellett számolnia. Józsi bácsi egy évig tanulmányozta a szovjet-magyar árukereskedelmet, mire eljött a felvétel ideje.
- Na, Józsi bátyám, hát mit vittek ki a Szovjetunióba?
- Több mázsa búzát és rengeteg élőállatot!
- Helyes. És mit hoztak be?
Józsi bácsi sokáig gondolkodik:
- Hát, a negyven tagú Grúz Állami Népi Együttest...
Mit lehet tenni?
- Igazgató kartárs! Móricka az egész osztály előtt azt mondta, hogy én menjek a fenébe, az a büdöslábú igazgató meg fogja be a pofáját.
- Ki ennek a Mórickának a papája?
- Ő a városi rendőrkapitány.
- És a mamája?
- Ő a Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke.
- Akkor tudja, mit? Én elmegyek lábat mosni, maga pedig, kartársnő, menjen a fenébe!
Köszönet
Egy árva fiú a tanácselnök segítségével - tehetséges volt, és felkarolta - ipari tanuló lett, és kitanulta a kőfaragó szakmát. A kisipari szövetkezetnél dolgozik. A mester kérdi a "segédet":
- Megköszönted-e már a tanácselnök elvtársnak, hogy segített kitanulnod ezt az alkotóan szép szakmát?
Másnap a segéd felkeresi a tanácselnököt.
- Kedves elnök elvtárs! Nagyon szépen megköszönöm, hogy kitanulhattam a kőfaragó szakmát. Olyan szép síremléket készítek magának, hogy amíg él, nem felejti el.
A szép halál
Kohn bácsi nyugati útlevelet kap 1956 után, és amikor hazatér, ismerősei kíváncsian kérdezgetik:
- Milyen az a haldokló kapitalizmus?
Mire Kohn bácsi ezt feleli:
- Hát szép halál, nem mondom, szép halál!
Tito Magyarországon
Tito marsall ellátogatott Magyarországra 1956 után. Kádár János teszi a szépet Jovankának, a feleségének, mire az egyszer csak így válaszol:
- Küszönöm a bókot, de azért a férjem se kutya!
A megbántott plébános
A falusi pártgyűlésre - nevelési célzattal - meghívják a falusi plébánost is. A párttitkár megnyitja az értekezletet:
- Szeretettel üdvözlöm a megjelent tagságot és a klerikális reakció képviselőjét!
A plébános elgondolkodik, hogyan adhatná ezt a sértést vissza.
A pártgyűlés végén feláll és megszólal:
- Elvtársak, térdeljünk le és imádkozzunk!
Szent Antal segített
A téeszesítés idején János bácsi belépeti a pártba, és leszokott a templomba járásról. De itt a tél, és nincs tüzelője. Kér ezer forintot a szakszervezettől, de az nem ad. Elmegy a templomba, letérdel Szent Antal elé, és buzgón imádkozni kezd.
Ahogy kilép a templom kapuján, összetalálkozik a párttitkárral.
- János elvtárs, mit keresel a templomban?
- Nincs tüzelőm, itt a tél, a család fázik, a szakszervezet meg nem ad.
- Gyere velem, János elvtárs, a párt mindig segít!
Hazafelé János bácsi megint betér Szent Antalhoz.
- Köszönöm a pénzt, Szent Antal, de máskor ne a párttitkárral küldd, mert ötszáz forintot ellopott belőle!
Nem úr, elvtárs!
Rákosiék idején egy irodai tisztviselő a következő kéréssel fordul az igazgatóhoz:
- Igazgató úr, szíveskedjék ma korábban elengedni a munkából, mert a feleségemmel este az Operába szeretnénk menni!
Az igazgató:
- Idefigyeljen, kedves kollégám! Magának tudnia kellene, hogy az "úr" megszólítás már rég idejét múlta. Helyette általánosan bevett gyakorlat szerint az "elvtárs" megszólítás a helyénvaló. Ettől függetlenül természetesen hozzájárulok, hogy ma a munkából korábban hazamenjen. Na és mi az az opera, amit megnéznek?
- A TRUBAD-ELVTÁRSAT.
|