BOLDOG-TALAN EMBER XXI.

Emberi balgaság, hazugság és gyávaság

Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat

A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői

Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 9.

*

Ady Endre

Az Idő rostájában

Kezében óriás rostával

Áll az Idő és rostál egyre,

Világokat szed és rostál ki

Vidáman és nem keseregve

S búsul csak az, akit kihullat.

S aki kihull, megérdemelte,

Az ocsut az Idő nem szánja,

Aszott nemzetek, hült világok,

Tört életek miazmás vágya

Halálra-valók s nem kár értük.

Szóljak próféták új szavával:

Nem kik mertek tagadni multat,

De kik nem magvak a Jövőnek,

Mindig azok, akik kihullnak:

Világok, népek, girhes eszmék.

Fonnyadtak s összezsugorodtak,

(Így szól az új próféta-ének)

Az Úr, az Idő áll örökké,

De elmulnak a renyhe népek

S velük együtt a tiszta Lóthok.

Óh, aszottak és be nem teltek

S óh, magam is faj-sorsom osztván,

Be igazság szerint hullunk ki

A kegyetlen óriás rostán,

Kedvét nem töltvén az Időnek.

*

Kvantifikálva

kell bizonygatnod:

istenáldotta a Te életed

(pl. pénzed mennyiségével)

*

Egyheti

böjtöt még kibírsz,

de hogy egyedül maradj a nézeteddel...

*

Megvesztegethetetlenül

szolgál ki minden rendszert:

a még annyira népelleneset is

*

Csak úgy

sétálgatva szemlélődni:

ez időpazarlás, igazolatlan hiányzás?

*

Távoli

útra gyűjtve

nem marad időd

fűben hasalva rácsodálkozni a világra?

*

Skrupulózus

a táplálék válogatásban:

de tévé „ingyen-konyhájából”

még a moslékot is eszi, falja, zabálja!

*

„Lelki nyugalma”

csupán beletörődés:

beéri már más Nagy Életek kukkolásával

*

Ígéret

szép szó –

ő akkor is megtartja,

ha zsarolás, megtévesztés vette rá?

*

Istened

hermafrodita, biszexuális,

és te neki a hű hasonmás akarsz lenni?

*

Egy spicli

kígyót melengetsz kebleden,

hátha pont te egy szelíd galambbá téríted…?

*

Nagylelkűnek

gondolva-mutatva magad,

már életedben szétosztod

mindened, de tényleg mindened?

*

Minden terved

túl korán szétkürtölöd:

így lenyúlják vagy csírájában elfojtják!

*

Még

akkor sem

tudod magad

másnak tettetni,

amikor ez itt és most

érték- vagy életmentő lenne?

*

Ő egy

„büszke legény”,

senki elől nem tér ki:

se úr, se csőcselék,

se részeg, se bolond elöl?

*

Amikor

már nem vitáznak,

de mindent ráhagynak

ezt bölcsessége, s nem

bolondsága elismerésének veszi

*

Egy

négyéves kisfiúval,

vagy egy fanatikussal is

éppen úgy vitázol, mint

bárki más vitapartnerrel?

*

Te

nem mondasz

„hazug gólyamesét”:

már óvodásod felvilágosítod?

*

Nálatok

nincs Jézuska/Mikulás:

varázstalanított világ,

tőled kapja a gyerek, amit kér,

együtt is veszitek meg a boltban!

(még meglepetés sincsen!)

*

Inkább

rongyokban jársz,

hogy a gyereked divatos legyen –

és hogy ezért így téged szégyelljen…

*

Jaj,

csak

a gyereknek

mindene meglegyen,

(és így garantáltan

életre nem való legyen?)

*

Ha

a haza

az áldozatáért

rosszal-rosszul fizet,

akkor rögtön átáll és

a legnagyobb ellensége lesz!

*

Mennyire

büszke rá, hogy

nem tud hazudni:

az ostromló ellenségnek

is elmondja a vár gyengéit!

*

Míg

a bekapott

kínos potyagólért

ostorozod önmagadat,

máris egy újat kaptál,

esetleg egy még nagyobbat…

*

Hétköznap

semmi „őrültség” –

a gyüliben, dizsiben,

csak szombaton jöhet

egy óra „extázis” öttől  hatig!

*

A

gyerek

kegyelemkettese

érdekében eljátszva,

az alkoholista apa szerepébe

túlságosan is beleélte magát

*

Oly

alaposan

fontolgatod,

hova ültesd el

magad-magod,

míg késő lesz…

*

Gyermekkora

süllyedő világa hajójáról

semmit se ment ki a még lakatlan szigetre?

*

Meddig megy el

a nagy alázatoskodásban –

neki jó az életben a statisztaszerep?

*

Megfutamodsz

a szerelmi kihívás elöl:

Hűbele Balázs inkább idegen országért ontja véred

*

Azért,

csak azért

szülsz gyereket,

hogy ezzel végleg

magadhoz bilincseld szerelmed?

*

Több

sebből vérzel,

fél lábbal a sírban,

de a fodrásznál ülsz,

hogy frizurád csinosítsa?

*

Hova jutott

Monte Christo grófja,

aki hátralevő életét az amúgy

jogosnak tűnő bosszúnak „szentelte”!

*

Miért

lett öngyilkos

a Nyomorultak Javert felügyelője,

aki amúgy szakmája-hivatása kiválósága volt!?

*

Potenciális-aktuális

barát előtt bezárulsz,

egyszer látott vadidegen,

alkalmi útitárs előtt megnyílsz?

*

Lakása

egy „tisztaszoba”,

amit csak vendége használhatna,

ha élete nyugalmát-unalmát meghívással kockáztatná…

*

Ünnepre

- mint Szaros Pista,

Jézus nevenapján –

kirittyented magad,

a napestig hordott

munkaruha-cipő ócska,

kényelmetlen…

*

Mintha mindig

a sötét bábukkal sakkoznál –

lemondasz erről a pozícióról:

soha nem kezdeményezel,

te csak reagálsz a másikra?

*

Te nem vagy

egy panaszkodós típus:

neked akár még a fejedre is tojhatnak

(legfeljebb belül morogsz, de nem tiltakozol)

*

Semmi

hatalmat senkinek,

semmi paternalizmus:

döntsön mindenben a gyereked,

vagy legalább legyen vétójoga…

*

*

Csak semmi

két-három lépés távolság,

ő a gyerek bratyizós barátja:

ő így, ekképpen modern szülő, tanár

*

Fő a békesség?

Kerülöd a legkisebb konfrontációt is:

fejedre nő a nő,  a főnök, a kolléga és a szomszéd…

*

Sokáig

csak némán

nyelsz és nyelsz,

majd egyszer csak szétrobbansz…

*

Nem

tudván a lényeget,

egyetlen vesszőt sem

enged el a Szentírásából…

*

A bölcsőtől a koporsóig

az osztályon aluli fapados életre fizetsz be?

*

Annyira

megtetszik

a teremtett mesevilág,

hogy végleg beköltözöl,

kivonulsz a való világból

*

Minden közeli

és távoli ismerőst egyformán,

mélyen és hosszan meggyászolsz?

*

Mert

tegnap jót főztél,

ezért ma is ugyanazt

és pont ugyanúgy főznéd?

*

Szigorúan

betartja a törvényeket:

méltányosságból se „kivételez”!?

*

Másból

sem áll az élete

mint próba-szerencse kísérletezgetésből

(még az állására-járására, ülésére is igaz ez)

*

Még lakása

bejárati ajtaját nyitandó is

újból végigpróbál minden egyes kulcsot

*

Nem tudva-merve

kifejezni-kimutatni érzéseid,

azok szép lassan, de biztosan sorra elsorvadnak…

*

Isten

apácának teremtette:

de megfelelési késztetésből férjhez ment!

*

Kitartásként éli meg,

ami már csak a csúcson túli szánalmas vergődés

*

Szeretnél

megszépülni,

ezért sminkeled agyon

idegen mintára arcodat…

*

A

komolytalan

játékot kerülendő

úgy focizol, mintha

az tényleg vérre menne?

*

Úgy

viselkedsz

„illemtudásból”

a vendégségben, mintha

egy magatehetetlen/rokkant kripli lennél?

*

Nem akarván

túl otthonosan mozogni,

nem is találva fel magát:

túlterheli vendéglátóját

*

Belátva:

nem lehet tökéletesen jó,

nem éri be félmegoldással:

inkább teljesen rossz lesz?

*

Ami

nem volt

kötelező házi feladat,

azt öndicsőítő magánszorgalommal végzi…

*

Ne akadékoskodj,

hisz egyértelmű az eset,

és az a 12 dühös ember is

sietne halaszthatatlan dolgára!

*

Jó

szándékában

tiszteletreméltó lenne,

mégis erőszakmentességre

terrorizálja keresztény családját…

*

Nem

tudod bevenni,

hogy az evangélium

egyik főhőse, a bűnbánó Magdolna,

aki előbb tér meg, mint a jó Mária

*

Ha

már egyszer

kibírta a csúcsterhelést,

akkor ezután soha alább már nem is adja?

*

Nem

akar mást

betegségével terhelni:

így még egy önsegítő

csoportba se jut el!

*

Ő a legjobb

a kisegítő osztályban,

így ebből nem váltana jövőre se…

*

Inkább

eltitkolod betegséged –

mert nem bírod ki, hogy

valaha másra is szorulhatsz?

*

Sok

jó bába között

is elveszhet gyerek,

pedig nincs egyetlen boszorka sem  köztük

*

Pénisz

komplexusodat

bazi nagy autó

üzemeltetésével kompenzálod?

*

Hiányzik

férfiasság az arcodból,

mozgásodból, kiállásodból,

az egész lényedből, jellemedből

*

Te

minden

akarsz lenni:

egyszerre férfi

és nő, gyerek és felnőtt?

*

Az

a jószívű

kontár vagy,

aki minél lelkesebb,

annál több kárt okoz…

*

Ha élete

nem foglalható

pöttyös leányregénybe,

nem biztos a happy end,

akkor mérget rá: öngyilkos lesz!

*

Annyira

fölülemelkedsz

az emberek napi ügyén-baján,

hogy csak elvont általánosságok eseteit látod bennük

*

Nemcsak

kifelé állsz ki

a tűzre rossz fát tett gyerekedért,

de azután még otthon se veszed őt elő?

*

Te még

az ostromállapotban is

mindent újra és újra megvitatnál…

*

Nemes hivatás

egy komoly létproblémán gondolkodni –

hiábavaló parazita mesterség kiagyalttal tenni ugyanezt

*

*

Nem létező

dolgok kutatására

áldozza fel saját és családja életét…

*

Önleleplező,

ha egy egész napra kiborít,

hogy egyvalaki eléd furakodott a sorban…

*

Páni félelemmel

„várod” az öregkorod,

mondván, hogy „nem

akarsz másra szorulni”!?

*

Az

egy ideig

használt, majd

dobott kapcsolat

valójában nem egy

önkezű lelki öncsonkítás?

*

Miután lebuktál,

milyen az a bevásárlás,

ahol tüntetően kell jelezni:

te most biztosan nem lopsz…!?

*

Életfogytig titkolnod

vagy magyaráznod kell:

mi a munkád/foglalkozásod - 

kétes az egzisztenciád?

*

Elveszett

ember vagy, ha elérik:

szégyelld tisztes szegénységedet…

*

Ha

már dől a ház,

a munka hőse vagy –

de hol voltál előtte hosszú éveken át?

*

Elvetettségedben

mindig új társaságba mész,

hogy ott ismét premieren debütálva előadd magad

*

A bűvész tud(at)ja:

„csal” és a közönsége is:

de téged (senki)ki (sem) figyel(meztet)?

*

Olyan  

terepre vonul

- szabad költészet,

absztrakt festészet -,

ahol nehéz mérni, megítélni

a teljesítményt - könnyű a blöff?

*

Lakásod

már készen vetted,

a feleséged rendezi be –

te meg naphosszat és éjjel

úgy teszel, mintha  élnél is benne?

*

Egy álruhás

rendőr, ellenőr, próbavásárló stb.

tartós szakmai-foglalkozási ártalmainak listája

*

A

nomád

vándorlást dicsőíti,

pedig de szívesen verne már gyökeret…

*

A

sok-sok

kudarc nem tört meg,

de a váratlan siker romlásba dönt?

*

Pusztán

már attól bűntudatod van,

ha valamit bűntudat nélkül, önfeledten élvezel?

*

Nem tud

mulatni, ünnepelni –

az árlapra, a holnapi felkelésre gondol…

*

Csak semmi

erősebb színdinamika,

csak semmi vadítóbb-pörgetős zene?

*

Hogy ne

ábrándítsd ki rajongóidat,

megöregedve már bujkálsz a világ elöl?

*

Állandó

ügyeletes jópofaként

te csinálsz magadból pojácát…!

*

Taszítóan

piszkos, büdös –

vagy túlillatosított,

cicomázott piperkőc?

*

*

Származási-

családi adottságaidat

születési hibaként radíroznád ki?

*

Rengeteg

energiát pazarol

azzal, hogy mindenkit

az ő kis gyülekezetébe terelne…

*

Mindent

fényűzésnek ítélsz,

amit a Földön nem

mindenki engedhet meg...

*

Idő

előtt

végelgyengül,

mert minden,

de minden ellen

védőoltást kér…

*

Ha csak

autóstoppal utazhatna,

akkor inkább mások világjárását nézi…

*

Ihlet

helyett szorgalom,

vagy pont megfordítva!?

Nincs tertium datur!?

*

Botrány-

kőként nyom agyon

a bal lator kegyelmi példázata!

*

Vagy

a haza nem térő tékozló fiú

vagy a méltatlankodó „jó testvér”?

*

Azt hiszed,

megvan a tuti életrecept,

hogy üdvözülésed biztos útja,

ha mindig rosszul jársz?

*

Tiszteletreméltó,

milyen hévvel építi a házát –

nagy kár, hogy homokból homok fundamentumra!

*

Nem eszel

a tiltott gyümölcsből,

de keserű a szád és a csókod íze…

*

Példaképei

vonzó életéből

mazsolázza össze az övét:

egy felskiccelt fantomképet…

*

Sosem késik el

a prédikációjáról,

ha egy-két lelki sebesültön

elsősegélynyújtás nélkül át is ugrik…

*

Csak

gazdagak tanácsát kéri:

Isten vihette fel dolgukat,

s akinek ő pénzt ad, annak észt is ad

- aki boldogul, csak az a boldog…

*

A kis lépések

biztosra vett taktikáját vallod,

pedig most éppen egy széles szakadék áll utadban

*

Csak

a rendőri körözés esetén derül ki,

neki tulajdonképpen nincs is különös ismertetőjele…

*

Nem

„komplikálja” az életét –

ő se megy sehova, hozzá se jöjjön senki…

*

Nem bízz

semmit a véletlenre:

már most tudd, hogy

hol leszel fél év múlva este

és azt is: mi lesz a vacsorád?

*

Hiába

beszélsz

az angyalok nyelvén,

ha szeretet nincs benned, lópikulát sem ér

*

Egész napod

arra megy el, hogy

helyet keress magadnak,

ahol éjjel meghúzhatod magad!

*

Egy

mai költő

ne legyen érzelmes:

így posztmodernül ironizálgatsz?!

(tán még szerelmet is így „vallasz”…)

*

Mintha

vészhelyzetek

sorozata lenne az élet,

mindig csúcsra járatsz,

és a vésztartalékokat mozgósítod

*

Csak

imitálod

az élettánc lépéseit –

biztosan a másvilágra tartalékolsz!

*

Isten ügyét

akarván védeni

te mindig többet

mutatsz, mint amid van?

*

Gyógyultnak,

és nem most

éppen tisztának véve

hagyod megkísérteni,

és a bukásba is vinni magad?

*

Magadat

akarod becsapni?

Sámlira állva méred meg a magasságodat?

*

Az

ihletet

bejegelnéd,

hisz csak nem fogsz

az utcán állva-ülve írni?

*

Két

füled van

neked is és

csak egy nagy szád,

mégis kétszer annyit

beszélsz, mint hallgatsz

*

Folyton

úgy kárhoztatod magad,

mintha tévedni nem lenne

általánosan emberi dolog…

*

Ha

naiv idealista

illúzióiból veszít,

akkor keserű-cinikus

törtető karrierista lesz ?

*

Mozgásban

hiszi magát:

a világ halad,

ő holtvágányon

áll vagy tolat…

*

Hiperaktívan

brusztol a részcélokért –

fél megállni és elmeditálni a végcélokról?

*

Betartva

a munkavégzés

minden hivatalos előírását:

ez már majdnem vagy tényleg

kvázi lassító sztrájk?

*

Úgy teszel,

mintha számodra

teljesen közömbös lenne

az elismerés, a pozitív visszajelzés

- ne adjisten: a kitüntetés stb….?!

*

Csak

egy várakozás

fűti az ő mozdonyát:

dicséret, kitüntetés, rang s cím

(gyógyíthatatlan rangkórságban szenved)

*

Nem mered

megcsókolni a szerelmed,

s ezért kitalálod, hogy ez

egy úgynevezett plátói kapcsolat

*

Aki

abban élvezkedik,

abban tetszeleg, hogy

magát becsmérli, köpködi stb.

*

Egy

nagy manipulátor

eldobható eszköze,

vagy egy álszent ügy

buzgó balekja vagy…

*

Ha

már

te esendő,

gyarló ember vagy,

akkor már legalább

az élettársad legyen tökéletes

*

ADY ENDRE

A HŐKÖLÉS NÉPE

Bíró Lajosnak,

akivel szerencsés volt

régi találkozásom s örök a barátságom

Ez a hőkölő harcok népe

S mosti lapulása is rávall,

Hogy az úri kiméletlenség

Rásuhintott szíjostorával.

Mindig ilyen volt: apró khánok

Révén minden igának barma,

Sohse harcolt még harcot végig,

Csak léhán és gyáván kavarta.

Erőt mutattak, erőt látott,

Vertnek született, nem verőnek.

Önerejét feledte mindig,

Sohse szegzett erőt erőnek.

Betyár urai így nevelték,

Nem rúg vissza, csak búsan átkoz

S ki egyszer rugott a magyarba,

Szinte kedvet kap a rugáshoz.

Ma is itt ül lomhán, petyhüdten,

Fejét, jussát, szívét kobozzák

S ha néhányan nem kiáltoznánk,

Azt se tudná, hogy őt pofozzák.

Csak a Csodák-Ura meglátná

Végre ezt a szánalmas népet,

Adna neki csak egy dárdányi,

Úri, kis kíméletlenséget.

Hogy néhány maradt sereghajtó

Törötten, fogyva azt ne vallja:

Ezért a népért ugyis is mindegy,

Ebsorsot akar, hát - akarja.

*

Eugéniusz:

A boldogtalan ember

Egymondatos lényegkereső kísérletek

Szembesítő tükör:

bátran meglátni a fájó igazságot.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz:

a mese pont rólad is szól!

Te

mi mindent

mulasztasz el,

illetve teszel rosszul,

amivel folyamatosan és

durván rontod legfőképp

saját, de legalább közvetve

az előszeretteid stb. életminőségét?

Gyáván,

öngyilkos módon,

hárítható a felelősség

mindaddig,

míg meg nem halsz,

mielőtt éltél volna…

Ismerj önmagadra,

- a betegség felismerése

már a gyógyulás kezdete -

és változtass bölcsen: van,

lehet/legyen Élet a halál előtt!