DOSZTOJEVSZKIJ
EPILEPSZIÁS TAPASZTALATAI ÉS EPILEPSZIA -
ÁBRÁZOLÁSA A MAI NEUROLÓGIA TÜKRÉBEN
HORVÁTH ZSUZSANNA
Mottó:
„ Mint ahogyan az ember
nem tudja felfogni egy könyv értelmét,
ha csupán kezében tartja
vagy a lapjait forgatja
anélkül, hogy elolvasná,
úgy nem hoz neki semmilyen hasznot
sorsának lepergése,
ha nem fogja fel az értelmét;
a történések követik egymást,
mint egy könyv levelei,
melyekben a halál lapoz;
csak azt tudja:
megjelennek és eltűnnek,
és az utolsóval véget ér a könyv. ”
(Gustav Meyrink: A fehér dominikánus)
Bevezetés
Nagyon sok Dosztojevszkij művet olvastam
már a gimnáziumi évektől kezdődően
és feltűnő volt, hogy az író mennyi szerencsétlen sorsot,
eltékozolt életet, hisztérikus nőt és beteg, epilepsziás szereplőt
vonultat fel regényeiben.
Azt is tudtam, hogy regényalakjai
nem véletlenül epilepsziásak,
hiszen szerzőjük is ugyanebben a betegségben,
a „morbus sacer"-ben szenvedett.
Jóllehet gyógypedagógiai tanulmányokat folytattam,
mindig érdekeltek a gyógypedagógia
és az orvostudomány határterületei.
Munkámban összefoglalom
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij betegségével kapcsolatos
saját kutatásaimat
és az idevágó orvostörténeti szakirodalom megállapításait.
https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_ORVO_OK_2011_214_217/?pg=70&layout=s
|