BOLDOG-TALAN EMBER XXI.

Emberi balgaság, hazugság és gyávaság

Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat

A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői

Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 7.

*

Csukás István
Februári csalogató

Barlangjából medve, a tél fehér
pincéiből kijöttem vadvíz-zöldbe,
hunyorgó szememet csalja kacér
fák lenge, korai levél-kötője,
szikrázó meztelenség, ablakok
áttetsző szemérmetlensége fog
ketrecébe, hogy kapjak új erőre.

Kapnék az évszak gyors alkalmain
mohó reflexekkel, mint lobban vészes
hirtelenséggel a kankalin;
szívem szertelen szabadságot érez,
a mindent-újrakezdés vad öröm-
mámorát, hogy bordám is börtönöm –
Szűk lett a megfontolt vakmerőséghez

az égbolt is, a tűnt kölyökkori,
pedig vágyaimba majd belehaltam,
most pillanat alatt lekörözi
a szívem örömtelen diadalban,
s új eget keres, repülni muszáj,
csattogó szárnyat áhít az uszály –
s szárnyamat szemérmesen becsavartam.

S várom józanul, hogy majd összeáll
súlya, értéke szerint a rend bennem,
mint tavaszi vázlatból tömör nyár,
hogy alig kell valamit hozzá tennem.
Álom, hit anyagával összeér –
a madár akusztikája a tér,
vele él egyértelmű szerelemben.

Foggal-körömmel megvívtam kamasz-
időm, nem véreztem el kis csatákon,
ózonom e lőporszagú tavasz,
rügyek durrognak, foltokban hó: lábnyom,
inal csikasz horpaszú február,
űzi, nyomában március dudál;
nyomomban hujjogató ifjúságom.

*

Megtörik

életlendülete,

ha nem kap rögtön

pozitív visszajelzéseket?

*

Habzsolja

az édes életet:

pedig a „jóból”,

a kakaóból is megárt a sok

*

A

szeretet-

pótló édességhegytől

kövér, vagy cukorbeteg lesz

és holtáig diabetikus diétán vegetál

*

Öregen

sem kész a halálra:

még csak most kezdene istenigazából élni

*

Szilveszter

éjjel egy évre előre

kimulatod, kibolondozod stb. magad?

*

Baráti közösség

illúziójába ringatja magát

a szesztestvéri kocsmában-gyülekezetben

*

Férfinak

adva ki magát

nem molesztálják,

állást kap – de így marad…

*

Úgy él,

mint egy halott,

akinek halálát titkolnák,

és ezért áléletjeleket „ad”…

*

Élethossza mennyiségi,

mérhető megnyújtásáért

lelassítja alap-életműködését:

mintegy, kvázi hibernálódik!

*

Mint

a kis Valentino:

egy nap dolce vita

cserébe a börtönévekért…!?

*

Nem

találod meg

a tél örömeit:

depresszióban

töltöd/átaluszod!

*

Mi minden

veszik el életedből,

ha nem tudod érdekeid érvényesíteni?

*

Úgy

nézel magadra,

ahogy most éppen vagy,

és nem úgy, hogy még mi

minden lehetne belőled…

*

A

magánéleted

háborítatlansága miatt

teljesen feladod a közéletet?

Mintha még-már el lennél tiltva tőle…

*

Szólás-

szabadság-

harcosnak adja ki magát –

de otthon meg csak lapul,

meg se mer mukkanni…

*

Független

politikus és gondolkodó,

csak anyja s felesége zsarolgatja

*

Az

angyalok

nyelvén beszél,

holtat támaszt és a többi –

csak éppen - elég és jóféle –

szeretet  nincs benne!

*

Talonban maradt

mint élesben soha

be nem vetett tartalékos katona

*

Mint

az elásott pénzed,

úgy a konzervált életed

értéke is rohamosan inflálódik…

*

Az

árától félve

nem kóstolta

meg a szabadságot:

így életében nem is

tehetett kis-nagy csodát!

*

Vegetálásod

önfelmentő ideológiai mankói

a halál közelében kihullnak alólad, mellőled

*

A

főnököd

akár meg is nyúzhat,

de a bolti pénztárosba jól belerúgsz

*

Ha

nem jó élni,

akkor jobb korán halni –

a legeslegjobb pedig:

meg se születni

*

Úgy él,

mint akinek már

puszta lét is bűn:

bocsánatot kér, hogy él,

hogy a helyet foglalja…

*

Túl sok

életedben a holt idő –

s a holt pontok holt vágánnyá nyúlnak

*

Mint

amikor a fiúk

az elfojtott vágy

parazsát körbeállva lepisilik…

*

Születéstől

csökkent értékű emberként,

betegként viszonyulnak hozzá:

ő rááll erre, mert először és

sokáig csak a helyzet előnyeit látja!

*

Úgy (f)élsz

a társadalomban, államban

mint egy megtűrt, szegény távoli rokon?

*

Bezzeg gyerek,

mintaférj, mintapolgár –

aki nem mer „rosszalkodni” ,

aki nem mer kirúgni a hámból

*

Elzárkózva

cigányoktól, zsidóktól,

bevándorlóktól, még idegenektől,

lassan, de biztosan elszegényíti, elzáposítja életét

*

Abban

a hiszemben él-hal,

hogy ő nem, csak a kevés

kiválasztott lehet boldog!

*

Már

újszülöttként

inkubátorban kezdte,

burokban nevelték fel -

és védett munkahelyen,

majd öregotthonban végzi

*

Csírájában elfojtod,

vagy nem ápolva ölöd

az életszínesítő-életízesítő kapcsolataid

*

Idegen

a hely, a klíma, a szokások,

a gesztusok, az ízek: nem élet ez!

*

Féligazságod

kevesebb mint a semmi,

mert úgy hiszed, hogy egész…

*

Bedől

a reklám-hipnózisnak,

és tényleg el is hiszi, hogy

ő is megérdemelné a luxusjachtot!

Ettől fogva végleg oda a lelki békéje…

*

Előbb

istennek gondolja,

majd ebben csalódva

semmibe veszi magát…

*

Akár

csalással is

nyer a versenyben:

kit ért ma több és nagyobb baj?

*

Tiltott

doppinggal

ér el ereje

feletti teljesítményt,

majd egyszer s mindenkorra

lerokkan, még járni sem tud

*

Jó szándékúan

hamisít „kuruc verseket” –

mert 1. abból kevés maradt,

2. a sajátjaival meg fél kiállni…

*

Sokkoló lehet,

ha másnap reggelre meghal

a szolgálat-elsunnyogó szimuláns példakép…

*

A végrendelkezés

és lelked megbékítése helyett:

„Sose halunk meg!” az utolsó mondanód…

*

Szétosztottad mindened,

s csak rút hálátlanság lett jutalma -

majd Istent átkozod, mintha Ő kérte volna

*

Csak

egy ételt

tanultál főzni,

de annak viszont

minden nap más nevet adsz!?

*

Alkoholmámorban

zseniálisnak tűnő verset írt:

ő lesz és marad az örök csalódott másnapos

*

Nemcsak

egy veszélyt, betegséget,

de – horribile dictu – még

önmagad is túl lehet élni?!

*

Ez a földi élet

még nem az igazi fellépés,

ez még csak az edzés,

az előkészület, 

(fő)próbaidő

*

Életrajzod megírhatod

csak passzív-szenvedő igealakokat használva!

*

Nem mész előre,

így hátra és hátrább csúszol

de abban a téves hiszemben vagy,

hogy legalább helyben jársz

*

Hogyan élhetné saját életét

anyagilag és szellemileg kiskorúként,

láthatatlan kezektől „dróton rángatva”?

*

Ha

nincs vészhelyzet,

miért csinálsz otthonodból

titkos búvóhelyet, bunkert stb.?

*

Lehet

humor nélküli élet –

még ehető az étel is

só és fűszerek nélkül…

*

Csak semmi

bohó spontaneitás

vagy pláne elragadtatás:

csak szolid és józan „bulizás”

*

Nagylelkűségi rohamaiból

már késő/röstell visszakozni –

csak összeszorított fogakkal tűr,

és csak nyel, nyel…

*

Olyan előrelátó,

hogy már húszévesen

nyugdíjas éveiről gondoskodna

(s ha nem teheti, tartósan szorong)

*

Gazdagságát

akarván leplezni: nyomorog,

majd már nem tud váltani,

és örökre így marad

*

Olyan

világraszóló

lakodalommal vág fel,

hogy tényleg arról koldul…

(dínomdánom/szánom-bánom)

*

Nem tud

nemet mondani:

fél szívvel megy a programra,

olyan is lesz, plusz még jön rá

az a hervasztó, enerváló utóhatása

*

Mindenhol

csak azt nézi,

hogy neki mi járna, járhat -

így közben még amije volt,

azt is lecsökken, elúszik stb.

*

Nem meri

isten kezébe tenni,

de görcsösen markolva veszti el javait

*

Amíg

meg nem

jön a kedved,

addig nem teljesíted

az elemi kötelességed sem…

*

Bűn-

tudata van,

ha valamit nem

szigorú kötelességtudatból tesz meg

*

Nem adsz

senkinek kölcsön,

hogy ne veszíts el

pénzt és barátot is?

*

Egy gyereket vállal,

hogy neki mindent megadhasson,

csak éppen egy vagy két jó édestestvért, azt nem…

*

Egyetlen

gyereke a mindene,

s ha tragédia történik,

akkor-azután ő is élő halott?

*

Nem válogat – neki mindegy!

Mindenevő - ha ízlik az étel, ha nem…

*

Ő

nem lopott,

és nem csalt,

munkát sem lógott el:

akkor mégis mi a baj,

akkor miért boldogtalan?

*

Csak

semmi transz, extázis,

semmi önkontroll vesztés:

minden módosult tudatállapot

egyedül az ördögtől lehet/van!?

*

A

nemi

életben

semmi újítgatás,

semmi „perverzió”, „extra” dolog…

*

Az

életjátékban

csak arra ügyel:

ne hibázzon,

ne kapjon potyagólt…

*

*

Oly

görcsösen

akar bizonyítani vagy győzni,

hogy ennek csak nyögés lehet a vége

*

Maximum

egy pohár bor evés után,

nehogy dalra fakadjon vagy igazat mondjon

*

Férfiatlanként

szégyelli a könnyeit:

de mily nehéz, bajos

így megkönnyebbülnie

*

Minden

mellbevágó prédikáció,

vagy egy katartikus mű

mindig a szomszédra passzol,

mindig másokról, nem róla szól?

*

Sehol

nem lóg

ki a sorból:

templomban imádkozik,

utcán, kocsmában káromkodik…

*

Ügyesen

lefedezed magad:

sehogy ne lehessen „beléd kötni”?

*

A

permanens

rendrakás rabja vagy –

hátha pont most jön „valaki”…

*

Személyválogató

– idegennel sem áll szóba,

nem ad esélyt a véletlen életfordító ismeretségnek

*

Ő

nem teregeti

ki a „családi szennyest”,

és így akkor csak a saját

szemében kéne látnia magát?

*

Házas-

társaddal

mindig egy

véleményen vagy –

ami azt jelenti, hogy

az a „véleményed” mint neki

*

Stika

házi pálinkafőzéskor

már nemzeti ellenállónak gondolod magad

*

Úgy védekezel,

hogy csak gyermeknemzés céljából

élsz úgynevezett „házas életet”

(Tóth Tihamér iskoláját

kitüntetéssel végezte)

*

Nem

gátolod

a fogantatást:

ezt nem isten adta,

csak azt a húsz (20) gyereket?

*

Kerüli a kudarcot

és keresi a sikerélményt:

oly alacsonyra teszi lécét,

hogy holt biztosan átvigye!

*

Negatívan

diszkrimináltnak érzi magát:

mindig legalább duplán kell bizonyítana…?!

*

Sohasem

cserélhet a királyfival,

így el sem tudja képzelni,

bele sem tudja magát élni:

egész életében ezután sóvárog

*

Mintha

gyakorló skizofrén lennél:

nappal színjózan könyvelő,

éjjel pedig mámoros poéta?

*

Neked

két „éned” van –

s csak a jobbikért felelsz,

a másik tettei fölött nincs hatalmad…

*

Legendásan

megbízható munkaerő,

aki még bevallottan beteg

se mert sohasem lenni…

*

Megvetően néz le

a prostira, piásra, „buzira” –

Ő ettől lenne különb?

Ettől ő felértékelődik?

*

Annyira

szelíd, hogy

minden „harc” nélkül

lemond labdáról, nőről és állásról…

*

Az idegenekhez

is annyira jó akar lenni,

hogy hozzátartozóinak csak a maradék jut!

*

Ő

nem akar

személyválogató lenni:

még a - jó/rossz - barátait sem válogatja meg!

*

Önmagad

halovány árnyékaként

bolyongsz az utca árnyékos oldalán…

*

Egy

kétlábon járó,

élő anakronizmus,

aki anno fenséges volt,

de itt és most nevetséges…

*

Szép, jó

és igaz dolgokat mondasz,

csak éppen nem illik a jelen helyzethez

*

Már

régóta

utálja az urát,

de úgymond csak

a gyerekek miatt nem vált el…

*

Mire

ráveszi magát

a társkeresésre,

együttélésre,

már képtelen:

annyira kőkeményre

merevedtek szokásai

*

Élethazugságait,

önfelmentő ideológiáit stb.

addig mondogatja, ismételgeti,

míg a végén maga is elhiszi

*

Ahhoz is gyáva,

hogy „öngyilkos” legyen,

ha végleg odalett becsülete!

*

Kísért

a heroikus pótcselekvés –

egyszerű hátrafordulás helyett

nyolcvan (80) napos Földmegkerülés

*

A család nemtője:

napi feladatot nem vállal,

de árvízben, tűzvészben,

rablótámadáskor hős lenne!?

*

Az emberiség barátja:

a szomszéd apró-cseprő üggyel ne zavarja!?

*

Annyi

erőt-energiát vet be,

hogy fiatalabbnak lássák:

a végén pont ebbe őszül bele

*

A szobában

vetített képek, film

előtt vadul bicajozva

nézel, de nem látsz világot?

*

Arra büszke, hogy

a gyereke a barátja (is) –

pedig őneki egy határozott

szülőre/támaszra lenne szüksége

*

Az se jó,

ha ló helyett szamár van,

de ha erről még csak nem is tudsz…

*

Mintha

egész életedben

más szívességéből

laktál és lakomáztál volna

*

Szemorvosi

leleteid kiválóak –

csak a szépre-ízlésesre vagy vak?

*

Művészként

a plebsztől különbnek tartja magát,

pedig olykor épp ennek ellenkezője

lenne gyümölcsöző és lélekmentő

*

Nem

él együtt

az életjátékkal,

késve, lassan reagál,

s csak fut az események után…

*

A

mellékes

dolgokon lovagol,

így elrobog, elvágtázik

mellette az, ami a fő,

ami az igazán lényeges…

*

Úgy élsz,

mint aki labda nélkül „teniszezik”

és csak ügyesen imitálja a játékot

(Nagyítás)

*

Soha semmibe

nem ad „mindent bele”,

holtáiglan vár, tartalékol

valami nagy, sorsdöntő csatára?

*

Az érzelmeket

ki se fejező, fel se fogó

két lábon járó mesterséges intelligencia

(„aki” ezért is könnyen átprogramozható)

*

Túl

sokat tudsz

a kulisszatitkokról,

így elveszik számodra

a jó, a nem hamis illúzió!

*

Addig-

addig engedi

maga elé a sorban

kismamát, rokkantat, öreget:

hogy a végén végképp lemarad!

*

„Udvariasságból”

nem tud kimenekülni

„üresjáratú” beszélgetések holtvágányáról.

*

Összkomfortot elhagyva

a szabadban egyszerűen élni?

Nem mer még táborozva sem

kísérletezgetni a nomád életformával!

*

Neked

a fájdalom hiánya az élvezet,

a betegség hiánya már maga az egészség?

*

Jólnevelten, illemtudóan,

a vendéglátót meg nem bántva

halálos ellenségénél is mindent

megeszik, amit elé raknak…

*

Jó beteg,

aki együttműködő,

vagyis nem akadékoskodó:

kérdés nélkül bevesz mindent,

és aláveti magát mindennek…

*

Időjárásról

kényszertársalog szomszédjával,

pedig ő segíthetne nyomasztó lelki gondjaiban

*

Mint a számító gép:

csak mechanikusan „beszél”,

pláne nem énekel és táncol örömében-bánatában!

*

Olyan fiatalon

kiéled-kiégeted magad,

mintha már holnap reggel a világvége lenne!!

*

Kerüli

a megmérettetést, a mérkőzést –

vagy mindig kiegyezik egy szalonremiben

*

Nem akar

senkit megbántani:

így aztán meg se szólal –

ez ugye nem bánt senkit?

*

Olyan

diplomatikusan fogalmaz:

már maga sem tudja, hogy

mit akar mondani, mit elhallgatni…

*

Ha

egyszer

őt becsapták,

oly elővigyázatos lesz:

ezután többé idegent már

nem enged be lakásszentélyébe!

*

Neki

Elvei vannak,

az már nem érdekli:

mekkora terheket rak

másra pl. vegetáriánussága?

*

Kéretlenül ontod

bölcsességeid, jó tanácsaid ,

de nem személyreszabottan –

csak hogy magadat fényezzed…

*

Barátodnak

harapófogóval kell

kiszedni belőled azt,

amit egy vadidegen utas-

társnak kéretlenül is kifecsegsz

*

Már

az egész

család kikészült,

olyan a készülődés a Nagy Ünnepre…

*

A

prédaállatok

vészhelyzetben,

te egész életedben:

észrevétlenség, háttérbe

olvadás, mimikri, tetszhalál…

*

Mintha

az egész életed

valahogy ki kellene bírni,

meg kellene úszni, túl kéne

élni, át kéne vészelni?

*

Azt

hiszed,

te hódítottál,

pedig a hölgy választott

és most már el nem ereszt…

*

AKI NEM TUD JÓL BÚSULNI

(népdal - Gyimesvölgye)

aki nem tud jól búsulni

jöjjön hozzám tanács kérni

mer én jól tudok búsulni

őt is meg fogom tanítni

fáj a szívem nem tagadom

hogy miért fáj nem mondhatom

csak magamba letitkolom

s azzal magamat hervasztom

hasadj meg szívem kettőbe

hogy vigyenek temetőbe

hasadj meg szívem haljak meg

az egész világ tudja meg

olyan házat csináltatok

ablakot rá nem vágatok

sem ablaka sem ajtója

sem aki bekopogtatna

bánat bánat csukros bánat

mér raktál szívemre várat

várat raktál megnyugodtál

örökre megszomorítál

A PUSZTA TETEJÉN

(Magyarvista, Kalotaszeg)

a puszta tetején

csikók nyeriteznek

hej de rózsám édes rózsám

elhagytál engemet

szerelem szerelem

átkozott gyötrelem

hej de verjen meg az isten

mért csaltál meg engem

te voltál szívemnek

első és utolsó

hej de készül már számomra

a gyászos koporsó

elmegyek az ácshoz

fejfát csináltatok

hej de aranyos betűkkel

nevem rávágatom

azt vágatom rája

itt nyugszik egy árva

hej de kinek szerelemből

történt a halála

*

Eugéniusz:

A boldogtalan ember

Egymondatos lényegkereső kísérletek

Szembesítő tükör:

bátran meglátni a fájó igazságot.

Magadon nevetsz/szörnyülködsz:

a mese pont rólad is szól!

Te

mi mindent

mulasztasz el,

illetve teszel rosszul,

amivel folyamatosan és

durván rontod legfőképp

saját, de legalább közvetve

az előszeretteid stb. életminőségét?

Gyáván,

öngyilkos módon,

hárítható a felelősség

mindaddig,

míg meg nem halsz,

mielőtt éltél volna…

Ismerj önmagadra,

- a betegség felismerése

már a gyógyulás kezdete -

és változtass bölcsen: van,

lehet/legyen Élet a halál előtt!