-
Szigorúan ellenőrzött vonatok
-
Milos a német megszállás idején lép először szolgálatba a kis vidéki vasútállomásán. A hallgatag fiatalember megismerkedik az
-
-
Hrabal a sinekhez vezette a bizottságot. Miután – hogy be
-
-
-
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mášára gondoltam, arra, hogyan találkoztunk először, amikor még a pályafelvigyázónál dolgoztam, aki két vödör vörös festékkel kiküldött bennünket az államvasúti műhelyek kerítéséhez, hogy fessük be. Máša is akkor kezdte a gyakornokéveit, akárcsak én, szemben álltunk egymással, de ott volt közöttünk a magas drótkerítés, mind a ketten a lábunkhoz tettük a vödröt a míniumfestékkel, és elkezdtük mázolni a kerítést, mindegyikünk a maga oldalán, arccal folyton szemben egymással, és a kerítés összesen négy kilométer hosszú volt, öt hónapig álltunk így egymással szemben, és mindent elmondtunk egymásnak, ami csak eszünkbe jutott, és mindig közöttünk volt a kerítés; amikor már két kilométert lefestettünk belőle, egyszer Máša szája magasságában kentem a festéket a drótra, és azt mondtam neki, hogy szeretem, és ő a másik oldalon az én szájam magasságában kente a festéket a drótra, és azt mondta, hogy ő is szeret… és belenézett a szemembe, és mert épp egy mélyedésben álltunk magas laboda között, odatartottam a szájam, és a frissen festett dróton keresztül megcsókoltuk egymást, és amikor kinyitottuk a szemünket, a Máša száján olyanfajta illetlen romboid volt vörös festékből, amilyet a falakra szokás rajzolni, és az én szájamon ugyanolyan romboid volt vörös festékből, erre elnevettük magunkat, és attól fogva boldogok voltunk.
-
-
… Hrabal a sinekhez vezette a bizottságot. Miután – hogy be ne piszkolja egyenruháját – a földre teritett egy zsebkendőt, letérdelt a vágány mellé, és fülét a sinre szoritva igy szólt: 'A 804-es számú vonat most haladt Kamenné Zbozin." „Ezt hol tanulta?” – álmélkodott a vizsgabiztos… Igy kezdődött Bohumil Hrabal forgalmista-karrierje, amelynek élményeit Jiri Menzel Oscar-dijas filmjének köszönhetően egy csapásra világhirűvé lett kisregényében, a Szigorúan ellenőrzött vonatok-ban dolgozta fel.
-
-
A mű a második világháború utolsó napjaiban, egy cseh kisváros vasútállomásán játszódik. A történet hőse Milos, az ifjú forgalmista, akit sikertelen öngyilkossága után (az ereit vágta fel, merthogy nem sikerült férfivá válnia szerelmével a kis kalauzlánnyal) kiengednek a kórházból, és újra szolgálatra jelentkezik az állomáson, ahol különös társaság verődött össze. Először is itt van Hubicka forgalmista úr, a nagy szoknyavadász és bohém életművész, aki egy unalmas szolgálati éjjelen az összes fellelhető hivatalos bélyegzőt rányomja a távirász kisasszony pucér ülepére, amiből is éktelen skandalum kerekedik. A botrány legfőbb kárvallottja természetesen nem Hubicka forgalmista, hanem az állomásfőnök úr, a megszállott galambtenyésztő, aki csak ezekért az apró szárnyas jószágokért él-hal. Galamblelkűnek nem mondható neje, az esténként az irodában horgolgató főnökné asszony viszont nemes természetességgel nyisszantja el nyulak-baromfiak nyakát. Ebbe a kisszerű, ám a háborús körülmények között mégis idillinek tetsző világba robog bele egy szigorúan ellenőrzött vonat, egy lőszerszállitó katonai szerelvény, amelyet Hubicka forgalmista úr szive szerint felrobbantana. A hősi feladatra az immár férfivá érett Milos vállalkozik…
Hrabl játékosan, humorral-iróniával fűszerezve irta meg az alaptónusában tragikus és végkicsengésében felemelőtörténetet, hogy ezáltal még szembeszökőbb legyen a náci megszállás, a második világháború komor valósága. „Mennyiben lehet egymás mellé állitani két motivumot…”, töpreng Hrabal saját kisregényén. „A nevetségesség, az obszcén a tragikus esemény tőszomszédságában, mely utóbb fölött ott magasodik a fő motivum: az ellenséggel vivott harc.”
Hrabalnak ezúttal is sikerült bravúrosan megoldania a feladatot: remekművet irt.
Hrabal mozija
Hrabal mozijában
Mélysár és varázslat
Bikácsy Gergely
Hrabal és Menzel rokonlelkek, de sok mindenben el is térnek. A Hrabal-próza legyűrhetetlen életszeretete ellenére sötétebb, árnyékosabb, élesebb, mint aSzigorúan ellenőrzött vonatok utáni derűs Menzel-filmek.
A szélárnyékos Kádár-korszak közepén, talán épp a szélárnyék szürkeségét unva figyelt fel a magyar olvasó egy cseh íróra, aki nemcsak új volt, de ráadásul a prágai ‘68 után fél évvel jelent meg magyarul. Táncórák idősebbeknek és haladóknak (Taneční hodiny pro starší a pokročilé, 1964) – habzsoltam más olvasókkal én is, bár azóta sem sejtem, miben is voltunk, magyar olvasói haladók és miben kezdők, s főleg miben felnőttek…
Káin és a sörgyár legendája
Hrabal és a film… – a „hetedik művészet” önálló, nagy fejezete. Az író értő ismerői szerint nálunk és Lengyelországban mindvégig olvasottabb volt, mint hazájában, ahol kirobbanó sikerperiódusok váltogatták egymást kényszerű elhallgattatásokkal. (A Zsebcselek (Kalligram, 1992) interjú-kötete Varsóban „Hidegkúti-cselek” (!) címen jelent meg a magyaron kívül csak lengyelül…) Hazai bemutatkozása, a Bambini di Praga mérsékelt sikert hozott. Egy sokáig kéziratos írásának második változata szintén hamar olvasható lett magyarul is: előbb, mint a Táncórák, még 1965-ben, de csak szlovákiai magyar kiadó kötetében, és itthoni könyvesboltba alig került.) Épp az a kisregény, melynek alapján Jiří Menzel nemsokára saját remekművet készít. A Szigorúan ellenőrzött vonatokról (Ostře sledované vlaky, 1966) van szó. (Fölényeskedő szó ez a remekmű: ki dönti el, s ha annak érezzük, meddig marad az, holnap vagy holnapután is mondhatjuk? Hrabal századik születésnapján a magyar közkönyvtárak tanúsága szerint mind a regény, mind a film továbbra is őrzi helyét a magas polcon.)
Talán kevesen tudják, hogy az első „Hrabal-film” mégsem a Vonatok… , de nem is Menzel nagyfilmjét megelőző kis remeke, a Baltazár úr halála volt (aGyöngyök a mélyben nyitó epizódja), hanem Ivan Passer rövidfilmje, a Fád délután (megőrzöm a cseh eredeti, Fádni odpoledne, bizarrul csengő szavát), fél évvel a Gyöngyök előtt, még 1964-ben. Felmerült, hogy bekerül a „Gyöngyökbe”, de csak programkitöltő kísérőfilmként forgalmazták. Passernek már indulásakor sem volt szerencséje a sorssal…
1964/65.Tehetség-röppenések. Vannak időszakok, amikor a kultúra feleselni kezd a politikai szélárnyékkal: ilyenkor remekművek zsúfolódnak össze akár félévekben, akár hetente torlódó hullámokkal: Jancsó, Wajda, lengyel új hullám, Forman, Menzel. Chytilová, cseh új hullám meg jugoszláv új hullám. Nem hiszem, hogy szélárnyék ihlette őket, szélárnyékban nincs hullám – viszont a szélárnyék megtűrte, hogy elkészüljenek).
forrás és folytatás:
filmvilag.hu/cikk.php?&cikk_id=11870&gyors_szo=&kep=
A Szigorúan ellenőrzött vonatokról (Ostře sledované vlaky, 1966) van szó. (Fölényeskedő szó ez a remekmű: ki dönti el, s ha annak érezzük, meddig marad az, holnap vagy holnapután is mondhatjuk? Hrabal századik születésnapján a magyar közkönyvtárak tanúsága szerint mind a regény, mind a film továbbra is őrzi ...
|
