|
BOLDOG-TALAN EMBEREK XXI.
Emberi balgaság, hazugság és gyávaság
Isten bölcs csodagyermekéből ördögfajzat
A földi pokolhoz vezető utak buzgó kövezői
Lehetséges életminőségek: ön- és más sorsrontók 5.
A léleklátó
Úgy jár itt az emberek között,
mint ki messzi nagy hegyekről jött
Arcán a mindenttudók mosolyával
bölcs-szelíden néz szembe a világgal
Keresztül lát álarcon, jelmezen.
Előtte minden ember meztelen
Minden titok mélyébe belelát
és mosolyogva mindent megbocsájt
Mert minden mögött, ami emberi,
a rejtett összefüggést keresi
A titokzatos aranyfonalat,
mely valahol a mélységben halad
s túl emberen és sorsokon felül
egy fenséges titokban elmerül
Hányszor gondolta már, hogy megtalálta!
De beleveszett újra a homályba,
és nem maradt más, csak a vak zavar,
az örvény, amely sorsokat kavar,
a rontás, amely lelkeket emészt,
és bánatot lát csak és szenvedést,
és embert, hitványt, pőrét, aljasat,
ki rothadást rejt rongyai alatt.
Csak nézi, nézi tehetetlenül,
míg minden bánat benne összegyűl
s úgy áll a roppant súly alatt,hajolva,
akárha költő, vagy próféta volna.
Wass Albert
1947
*
A kiközösítéstől rettegve hagyod,
hogy lehúzzon magához a középszerűség?
*
Csak akkor
becsülsz valamit,
ha abból igen keveseknek van vagy lehet?
*
Úgy
dicsekszik bűneivel
mintha valaki azzal kérkedne:
ő milyen nagy, súlyos beteg…
*
Addig-addig söprögeted
a szőnyeg alá a kis szemeted,
míg nagyon felpúposodva biztosan elbuktat…
*
Olyan
könnyelmű
vagy,mintha
mindent megismételhető,
minden jóvátehető lenne!
*
Leg-
remény-
teljesebb
gazdasági
vállalkozása:
sivatagban homokot,
eszkimóknak jeget árul…
*
Ki-
kacagja
a sírókat,
és meglepődik, ha
ők ezért alaposan elagyabugyálják…
*
Valahogy
nincs érzéke
a határidőkhöz,
a pontos időzítéshez:
„Ej, ráérünk arra még!”
*
Ha
bármi is
romlik el, biztos,
hogy Mekk mesterhez
fordulsz segítségért
*
Ájult
rajongással
követed a Mestered –
még a kútba vagy szakadékba
is azon nyomban utána ugrasz?
*
Hogy
ne kelljen kidobni,
mindig a rohadó almát eszed,
sose az épet… addigra az is megrohad!
*
Mint
önmagad
halálos ellensége:
a fogaiddal ásod ki saját sírgödrödet...
*
Hogyan
lehetnék
itt és most boldog,
ha akár holnap leéghet a házam,
és odavész minden ingóm-ingatlanom?
*
Háborog a lelked,
ha ebül szerzett javaid
igazság szerint: ebül vésznek el
*
Nappal
koplalással „bünteti”,
majd este nagy zabálással
viszont „megjutalmazza” magát
*
A
bohóc
tréfáján
megsértődik –
sőt mi több:
párbajra hívja,
feljelenti stb.
*
Elbizakodottan
előre iszik a medve bőrére,
s ez jelentősen hozzá is járul
a halálához/a medve sikeréhez
*
Vagy
nincsen állata,
vagy nem társnak, és
nem tanítómesternek látja őt
*
Ha képes
csúzlit gyártani,
akkor jogában is áll
lelőni a szelíd galambot?
*
Már előre
magáénak tart minden sikert,
így azután a bekövetkező kudarc is az övé…
*
Halmozódó,
titkolt, mert szégyellt bűneivel
egyre jobban zsarolhatóbbá is teszi magát…
*
Előbb kiélvez
minden tiltott gyümölcsöt,
legfeljebb, ha már megöregszik,
majd szánja-bánja, s jó útra tér…
*
Ha
ma este nyer
a kedvenc csapata,
egy zsákbamacskát is elvesz feleségül
*
Nem veheti el
nagy és hűséges szerelmét,
mert „a horoszkóp” ma éppen mást mond…
*
Munka után
lenne édes a pihenés –
megcsömörlik a sok „édes semmittevésben”
*
Ellenségének
mindent őszintén bevall,
a barátja előtt annál makacsabbul hallgat?
*
Hajnalban
álomfejtőjével konzultál,
addig bele se kezd aznapi teendőibe!
*
Magadnak se
adsz tiszta lapot:
újraolvasod folyton bővülő „rovásírásod”
*
Nem megemészthető számára,
hogy élete legnagyobb adományai
egyáltalán nem kiérdemelhető dolgok!
*
Csak egy
kis tüzet rak,
lábbal eltaposhatót,
de - elővigyázatlanul -
a szelet nem kalkulálja be!
*
Egy kis
fuvallatot, szellőt vetsz
és szélvészt, pusztító vihart aratsz?
*
Csak
egy kis
játékos birkózásnak indul,
de kegyetlen élethalálharcba fut, azzá fajul…
*
A
túl nagy
nevetésnek
– ha mégoly kicsi is,
de – sírás lesz a vége…
*
Jól belegondol:
hol és hogyan készül
ez az állati váladék, a tej…
(és naturalistákat olvas hozzá)
*
Anyanyelve
is idegen marad
összekeverve például
a felfüggesztést-felakasztást…
*
Ezerfelé
indulsz el, de - éppen ezért -
egyetlen egy helyre sem érkezel meg…
*
Krónikus-
mániákus önfeljelentő,
aki magára terhelően vall,
és súlyosbításért fellebbez…
*
Leárazza,
leértékeli és
végkiárusítja magát!
Még licitálni is lehet:
ki ad kevesebbet, legkevesebbet?
*
Eltéveszted a házszámot
s a szomszéd házban kezdesz
parancsolgatni, és rendezkedni…
*
Ha nincs
világszép hangja,
akkor még egyedül-kórusban sem énekel?
*
Míg nem lebegett
feje felett az amputáció réme,
még nem csodálta meg földig érő jobb-bal lábát…
*
A divathullámon lovagláshoz
nyáron bundát, télen hálóinget vesz fel…
*
Szívében haraggal,
lelkében furdalásokkal
és ezért nyugtatóval fekszik –
így nyugtalanul, álmatlanul „alszik”,
majd tompán, így serkentővel ébred…
*
Nincs
egy hobbid,
magánpassziód –
csak olyat csinálsz,
amiért meg is fizetnek?
*
Oly
egyoldalúan
„fejleszted” magad:
nagy fenéken, seggen egy nagy fej leszel!
*
Vad-
idegenben vakon megbízol,
barátodat folyton teszteled, le-leellenőrzöd?
*
Előrelátóan
gondoskodsz másállapotodról:
összkomfortosan rendezed be a sírkamrádat
*
Összeköti
a kellemetlent a haszontalannal:
pl. folyamatosan szőrteleníti a lábát
*
Addig eszel,
amíg a szemed kívánja,
ámbár a gyomrod utána kihányja!
*
Örömet szerez
drága szüleinek:
ők választhatnak
párt és pályát neki
*
A
békesség
és a bevétel kedvéért
a rajta szekatúráztató
megrendelő minden rigolyáját kiszolgáló
*
Egyre több
reggeli-esti ital „feledteti”:
egyre messzebb távolodtál az ideálodtól!
*
Te vagy
a feltalált örökmozgó,
csak nem veszed észre,
hogy körbe-körbe jársz…
*
Csak azért
neveli fel így a gyerekét,
hogy legyen, aki minél előbb a sírba vigye?
*
Edzel
a jégkorszakra:
kihűtöd lakásod,
ételed, fürdővized, ágyad…?
*
Állandóan
fokozott harckészültségben:
mintha mindig valami súlyos támadást várna…
*
Senki nem vádol,
s te mégis mentegetőzöl,
s ezzel tulajdonképpen önmagadat vádolod…
*
Nála jár
lánykérőben
az álruhás királyfi,
előítéletesen ő csak
egy csavargót lát benne!
*
Örül,
ha a gomba
friss, szép, sok:
hogy bolond vagy mérges, nem érdekes
*
Dafke
mindent
fordítva csinálok:
félrevonulva eszek,
nyilvánosan vécézek
*
Külföldiekkel
lassan, szótagolva
s hangosítva szólva
értetnéd meg magad?
*
Mindent
tudni akarsz,
ha mégoly felesleges
vagy káros is az rád nézve?
*
Naphosszat
gyötröd az agyad,
hogy pontosan visszaemlékezz álmaidra!
*
Mindent gyűjtesz
és alig-alig selejtezel:
teljesen kiszorulsz „otthonodból” -
jobban mondva: raktárrá lett lakásodból
*
„Természetes” viselkedésed
- köpködsz, szellentesz, büfögsz stb. –,
szociálisan egyre inkább izolál téged:
ki is rekeszted magad a „jobb körökből”…
*
Úgy jársz,
mint Midász király,
akinek pechjére tényleg minden kívánsága teljesült!
*
Az életet
játéknak venné,
s amikor elmegy tőle a kedve,
akkor életbe lép a „Nem ér a nevem!
*
Hogy győzzél
egy presztízscsatában,
ezért lemondasz a háború megnyeréséről?
*
Sokkal inkább
vagyok én a királyok kutyája,
mint a nomád kóbor kutyák-farkasok királya?
*
Lelki
nemesedésedet
elsősorban tested
rafinált gyötrésétől,
sanyargatásától várod
*
Betegségtől bepánikolva
tíz orvoshoz is rohan:
így tényleg nem csoda,
hogy egyáltalán nem gyógyul?
*
A kis
fájdalomtól is irtózva
még gyereket se mer szülni,
nehogy ez is, kicsit is fájjon!
*
Egy cinikus
aranyköpésen élsz-halsz:
„csak a kísértésnek nem tudok ellenállni…”
*
Tóth Árpád
Álarcosan
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.
Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,
Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.
1927.
*
Hirtelen
akarsz meggazdagodni,
ezért minden vagyonodért lottózol…
*
Vaktában,
összevissza lövöldözöl,
s mire szembekerülsz az ellenséggel,
már üres a tár, már felteheted kezed!
*
Te
annyira
bíztál Istenben,
hogy még a lőport
sem tartottad szárazon…
*
Te
csak
egy cseppet
töltöttél a pohárba,
csakhogy ez már a legutolsó volt…
*
Állig páncélban
teszi sebezhetetlenné magát,
de így viszont simogatni se lehet…
*
Ha már
elvonult a vihar és égszakadás,
akkor három esőkabátot is felveszel?
*
Csak
a lépcsőházban jut eszébe,
amit még bent mondani kellett volna…
*
Nincs
tisztában
szavai jelentésével:
itt és most a sértését bóknak szánta
*
Minden
járt utat elhagy,
annyira erőlteti, hogy
„egyéni” úton „haladjon”…
*
Vasár-
és ünnepnapokat
hétköznappá téve
bőven termelsz veszteséget, hiányt?
*
Dühös vagy
az irgalmas szamaritánusra,
amiért egy kicsit „késett” a segítséggel?
*
Házasság-
kötési ügyben
frissen elválttól vagy
riválisodtól kérsz tanácsot?
*
Ha
másoktól
nem kap elégnek
érzettet, ítéltet,
magának ad „szeretetet”,
s így agyonkényezteti magát…
*
Nem
érsz rá
oltani az égő házad,
mert akkor lemaradnál az élő VB döntőről
*
Annyira
szórakozott professzor,
hogy elfelejt enni és egyszerűen éhen hal...
*
Mások szokásait kinevetve
magáról állít ki magyarázandó bizonyítványt…
*
Ha
két legyet
ütöttél egy csapásra,
már nagy vadásznak képzeled magad…
*
Úgy szidod,
ócsárolod saját portékád,
mintha a nemtelen versenytárs lennél!
*
Egy
eszményi
nőt szeretnél,
de mire részekből
„összerakosgatod”:
szörnyeteg, házisárkány,
anti-nő stb. lesz!
*
Évekig vársz
a nagy alkalomra,
hogy valami ereklyét
szerezz bálványodtól,
amit azután hamarosan
a sutba, a lomtárba vetsz…
*
Addig nem
értékeled, amid van,
csak akkor,amikor
már végleg elveszett?
*
Mindent pénzben
akarsz, próbálsz értékelni,
hogy azután könnyen összehasonlíthassad őket?
*
Neked kínos
nemet mondani,
így nagyon sokan
élnek vissza a „jóságoddal”…
*
Annyira
tiszteli az életet,
hogy nem mer sétálni a mezőn,
hátha eltapos egy útját keresztező hangyát...
*
Csak a kisujját
nyújtotta az ördögnek,
mégis berántották-bedarálták a fogaskerekei…
*
Elvágod a gyökereidet –
átültetve próbálod magad
mesterségesen éledtben tartani?
*
A száműzetés
régen súlyos büntetés volt,
és ez nem volt véletlen szokás
- te meg önként vándorolsz ki…?!
*
Ha eltakarod,
vagy behunyod a szemed,
akkor a dühöngő bika se lát téged, ugye?
*
Kis lakásba
kis kölyökkutyát hozol,
majd meglepődsz, hogy
felnőve kitúr lakásodból!
*
Mindent
meg akarsz tapasztalni –
a tűzbe, a savba stb. is belerakod a kezed
*
Semmiben
nem ismersz tréfát,
mindent halál komolyan veszel?
*
Mérget veszel rá,
hogy neked semmi sem fog sikerülni –
és tényleg bejön, ha magad ellen fogadsz…
*
Tablettás
bort iszol,
olcsó virslit eszel –
az itt megspórolt pénz
majd jó lesz az orvosságra?
*
Ha
megharap
egy – veszett - kutya,
odatartod neki a másik lábadat is?
*
Minden
bolonddal
leállsz vitatkozni –
és persze veszekedni,
majd verekedni is…
*
Nagyon
büszke legény –
saját magát szeretné, sőt akarja
a hajánál fogva a mocsárból kihúzni!
*
Előbb
fejest ugrasz,
majd úgyis megtapasztalod,
hogy pontosan milyen mély itt a víz…
*
Egyik dolga
fontosabb, mint a másik:
maradék időben keresgéli,
de nem találja a boldogságát…
*
Nagy
ügyeket szolgálhatnál,
de te inkább vagy „úr” a szemétdombon…
*
Fájdalomfóbiásan
végleg érzéstelenítetted magad:
inkább kellemest és kéjt se érezz!
*
Ifjan
csak szemlélődő bölcselkedő –
öregen meg felforgatná az egész világot…
*
Gyóni Géza :
LE AZ ÁLARCCAL!
Le az álarccal, kufárok fajzatja,
Le az álarccal, világ-uzsorások.
A Végzet ajkán elhangzott a Rajta.
Nem tűri többé tenger bitorlástok.
Gőgös, lelketlen úrságtok cafatját
(Gőgös, lelketlen, aranyéhes népség)
Kairó utcáin az ebek szaggatják.
Shakespeare szégyenli angol születését.
Becsukott szemek nagyvégre kinyiltak:
Ti voltatok a világ példaképe?
Szabadság? vallás? munka? béke-csillag?
Mennyi hazugság süllyedt tenger-mélyre!
Mennyi hazugság! A szabadság őre!
Ki irja fel az irek szenvedését?
Sirjában forog Hellász éneklője,
Kit messze üzött a szabadság-éhség.
Mennyi hazugság! Angol és szabadság.
Ó, hogy nem ég ki e szóra a szátok.
Szabad mezőknek sok rabolt aranyját
Rabszolga ezrek vérével mostátok.
Mennyi hazugság, mennyi farizeus!
Ti voltatok az Irás terjesztője?
Júdás csak egyszer adta el Jézust -
S ti kereskedést üztetek belőle.
Ti és a Jézus!... Az ős vadon jajgat
Hittérítéstek üvöltő gazságán:
Láthatlan Istent adtok a vadaknak,
Hogy ellopjátok a szinarany bálványt.
Mennyi hazugság; angol és a munka!
London leánya hentereg a kéjbe -
S fehér ingéért embert öl naponta
Fekete bányák fekélyosztó mélye.
Mennyi hazugság: méltóság és béke!
Aranyimádó irtó kapzsiságtok
Bérelt barmoknak végveszedelmére
Vérrel mosatta végig a világot.
Vérrel mosatta, drága embervérrel,
Ó, Krisztusoknak kiontatott vére,
Amelyből egy csepp aranyheggyel ér fel
S átokkal száll a bérgyilkos fejére.
Átokkal száll rád, kufárok fajzatja:
Örök szégyenben kell érte pirulnod...
A Végzet ajkán elhangzott a Rajta,
S nyakadra lépnek az uj Nibelungok.
* * *
Eugéniusz:
A boldogtalan ember
Egymondatos lényegkereső kísérletek
Szembesítő tükör:
bátran meglátni a fájó igazságot.
Magadon nevetsz/szörnyülködsz:
a mese pont rólad is szól!
Te
mi mindent
mulasztasz el,
illetve teszel rosszul,
amivel folyamatosan és
durván rontod legfőképp
saját, de legalább közvetve
az előszeretteid stb. életminőségét?
Gyáván,
öngyilkos módon,
hárítható a felelősség
mindaddig,
míg meg nem halsz,
mielőtt éltél volna…
Ismerj önmagadra,
- a betegség felismerése
már a gyógyulás kezdete -
és változtass bölcsen: van,
lehet/legyen Élet a halál előtt!
|
