Az öttusa története

26. Sport plusz grundfoci és a profi élsport

2018. január 20. szombat, 08:23

Az öttusa története

Az antik öttusa kialakulása

A ma embere a régebbi korokból a legtöbbet valószínűleg a görögöktől örökölte. Pedagógiájukat a fennmaradt írásokból jól ismerjük, tudjuk, hogy testi nevelésük milyen magas színvonalon állt. Nyilvánvaló, hogy a görög testi kultúra irányítói jöttek rá arra elõször, hogy egy-egy sportág űzése és az abban elért kiváló eredmény nem biztosítja szükségszerűen az általuk egyébként megkívánt testi tökéletességet. Valószínűleg ez volt az oka annak, hogy már a 18. ókori olimpiai játékok alkalmával megrendezték az elsõ pentatlon versenyt is. Az addigi játékokon csak futószámok szerepeltek.Olimpiai játékokat négyévenként tartottak, de isteneik tiszteletére a közbeesõ évek mindegyikében sor került más-más helyszínen egy-egy jelentõs, az olimpiaihoz hasonló sportverseny sorozatra. Ezek voltak a nemeai, püthoi, iszthmoszi játékok.

A sportversenyek történetében kétségkívül a pentatlon volt az elsõ összetett verseny, mint a sokoldalú nevelés bizonyítéka, mércéje. A hiányosan fennmaradt írásos anyagok nem teszik lehetõvé, hogy az antik pentatlonnal kapcsolatos kérdéseket teljes hitelességgel megválaszolhassuk. A pontos válaszadást az egymásnak ellentmondó adatok tovább nehezítik.

Három lényeges és egymással összefüggõ kérdésre keressük a választ:

1. Milyen számokból állt az antik pentatlon verseny?

2. Hogyan bonyolították le a versenyeket?

3. Milyen módon állapították meg a gyõztest?

Ma már teljes bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy az antik pentatlon versenyszámai legtöbbször a diszkoszvetés, a gerelyhajítás, a futás, az ugrás és a birkózás voltak. A birkózás és a futás önálló versenyszámként is szerepelt, a másik három szám azonban elsõsorban csak mint a pentatlon része volt ismeretes.

Az ugrásokról néhány szót szólnunk kell. Igen sokféle változatát ismerték és gyakorolták a görögök. Ismert volt a távol-, magas-, mélyugrás, az árokugrás rohammal és helybõl egyaránt, sõt a távolugrás rúddal is. Ma elfogadottnak tekinthetõ, hogy a pentatlon ugrószáma öt, helybõl elvégzett ugrás sorozata volt. Ezt támasztja alá, hogy az ugrásokhoz mindkét kézben egy kis súlyzót (halter) tartottak. Ezeket a haltereket erõsítésre is használták az ókor sportolói.

A versenyek lebonyolításával kapcsolatban annyi bizonyos, hogy azok még akkor is egy nap alatt zajlottak, ha a küzdelmek az éjszakai órákba nyúltak. Nem tudjuk, hogy az egyes számok milyen sorrendben követték egymást.

A különféle kutatások alapján a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy a versenyt futással kezdték és majdnem mindig a birkózással fejezték be. A többi versenyszám valószínű sorrendje az volt, hogy a futás után az egyik dobószám következett, majd az ugrás és azután a másik dobószám.

Pontos adatunk a gyõztes megállapítására nincs, a feltevés a feltárt adatok ismeretében (mögé képzelve a görögök gondolkodásmódját) a következõ: ha valaki három számot megnyert, az már összetett gyõztes is lett. Ennél több számot ugyanis más már nem nyerhetett, a verseny ebben az esetben az elért három gyõzelem után véget is ért, a helyezésekkel nem sokat törõdtek. Nyilvánvaló, hogy volt olyan eset is, amikor senki nem nyert három vagy csak két számot sem. Ilyenkor végigküzdötték az egész versenyt és valószínűleg a birkózásban gyõztes nyerte azt. Elképzelhetõ az is, hogy valamiféle selejtezõ rendszerük volt, különösen akkor, ha sok volt az induló. Ezért logikus az, hogy a futás volt az elsõ szám és a birkózásra már csak kettõ vagy négy versenyzõ maradt.

Mint Maróti Egon professzor írja, már több, mint egy évszázadra tekint vissza az ókori pentatlon kérdéseinek tudományos igényű kutatása, mégsem jogos az a megállapítás, hogy a népszerû versenyszám teljes ismerete a birtokunkban van. Erre talán már nem is kerül sor és a mi szempontunkból ennyi ismeret is elég. Tudjuk, hogy az antik pentatlon a küzdelmek egy sajátos rendszere volt, végigküzdése pedig csak egy gyõztest adott.

(Maróti: Az antik pentathlon problémájához, Antik Tanulmányok, 1965. 2. szám)

Coubertin harca a modern öttusáért

Pierre de Coubertin

A modern öttusa kialakulását részletezve, elõször néhány mondatot Pierre de Coubertinnek kell szentelni. Fiatal korában angliai tanulmányúton vett részt, ahol alaposan megismerte az angol testnevelés gyakorlatát, pedagógiai elveire, gondolkodásmódjára is nagy hatással volt ez az út.Az újkori olimpiai eszme létrehozása, keresztülvitele elsõsorban az õ kitartó harcának eredménye, küzdelme és gyõzelme közismert. Coubertin már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB/CIO) alapokmányába (1894) bevetette, hogy az atlétikai sportok részére egy fõ bajnokságot kell rendezni pentatlon név alatt. A görögök azonban nem rendeztek pentatlont az elsõ újkori olimpián (1896), sõt a következõ játékok műsorán sem szerepelt a pentatlon.

1906-ban, Athénban újra rendeztek játékokat a 10. évforduló alkalmából, ezt azonban a CIO nem fogadta el hivatalosan. Ekkor a görögök lebonyolítottak egy pentatlon versenyt az antik példa szerint, részei sorrendben: távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás, 200 méteres síkfutás, birkózás voltak. Pentatlon versenyt mindezek ellenére sem rendeztek 1908-ban, a következõ olimpián.

Coubertin nem adta fel a harcot egy modern pentatlon létrehozása érdekében. A CIO 1909-es berlini ülésén ismét felvetette elképzelését. A svéd Viktor Balck õrnagy (aki a CIO alapító tagja volt), mint a soron következõ stockholmi olimpia egyik szervezõje, a Svéd Olimpiai Bizottság elnöke, ekkor bejelentette, hogy õk hajlandók megpróbálkozni egy újkori öttusa kialakításával. Felajánlotta, hogy kísérleteket végeznek, és 1910-ben beszámol a CIO-nek. Coubertin eredeti javaslatát – futás, lovaglás, úszás, kardvívás, evezés korrigálva a párbajtõrvívást és a modern kornak megfelelõbb pisztolylövést iktatták a versenyszámok közé.

1910-ben a luxemburgi kongresszuson Balck beszámolt a CIO tagjainak, majd 1911-ben, Budapesten már a teljes programot is ismertette, bizonyos kezdetleges szabályokkal együtt. A számok sorrendje azután Stockholmban így alakult: lövészet, úszás, vívás, lovaglás, futás (ez a sorrend 1932-ben változott meg).

A stockholmi olimpiáról írt visszaemlékezéseiben Coubertin a következõket fejti ki: „… Egy további újítás volt a modern öttusa. Már kétszer terjesztettem elõ a CIO-nak, de egy érthetetlen, majdnem ellenséges visszautasítást kaptam. Ezért nem ragaszkodtam hozzá tovább. Azonban ez alkalommal elfogadtak egy versenyszámot, amelynek én nagy értéket tulajdonítottam. A modern öttusa, a valódi atléták igazi avatása, a következõ számokat foglalja magába: futás, lovaglás, úszás, párbajtõrvívás és végül egy lövõszám, amely helyén szívesen láttam volna egy evezõszámot. Ez azonban a rendezés már úgyis nagy nehézségeit fokozta volna. A modern öttusa ettõl fogva állandóan növekvõ eredményre tud visszatekinteni anélkül, hogy az én igazi nézetem valaha is megvalósult volna: én a résztvevõk részére egy ismeretlen pályát akartam, versenyszámokat, melyek szorosan egymás után következtek volna és lovakat, melyeket a rendezõ ország biztosít és az utolsó pillanatban sorshúzás után váltak volna ismerõssé (ezt az óhaját már 1920-ban megvalósították). Véleményem szerint ezen keresztül biztosítható az egésznek egy elsõrendű pedagógiai karakter.”

A verseny lebonyolításával kapcsolatban a következõket írta: „... az öt teljesítménynek megszakítás nélkül kellene egymásra következni, úgy, hogy az atléta az egyik szám után áttér a másikra, s csak annyi idõre szakítja meg, amennyi szükséges az esetleges ruhaváltáshoz. Nincs kétség aziránt, hogy ezt elérjük.” E tárgyban 1928-ban is mondta már, hogy nagyon szeretné megérni az öttusa egy nap alatt történõ lebonyolítását a következõ sorrendben: futás, lovaglás, úszás, vívás, pisztolylövés.

(Forrás: www.pentathlon.hu)

Az öttusasport a kezdetektől 1945-ig

1912 Stockholm - George Patton olimpiai befutóján

Ismeretes, hogy az elsõ nemzetközi öttusaversenyre 1912-ben, a stockholmi olimpián került sor. Magyarországon az elsõ versenyt 1927 áprilisában rendezte a Ludovika Akadémia. A két idõpont között eltelt 15 év alatt két újabb olimpia műsorán szerepelt az öttusa.A svédek, a németek, az angolok, a finnek, az amerikaiak, a dánok, az olaszok ezekre viszonylag tudatosan készültek. Míg az 1928-as amszterdami olimpia Svédország, az USA, Franciaország, Norvégia és Nagy-Britannia részére már a negyedik világverseny volt, a magyarok csak ebben az idõben kezdtek készülni elsõ versenyeikre. Svédországban már 1921 óta nemzeti bajnokságokat rendeztek. Az addigi olimpiai bajnokok közül Dyrssen és Lindman már svéd bajnokságot is nyertek, Lindman kettõt. 1927-ben indult el Thofelt gyõzelmi sorozata, egymás után öt svéd bajnokságot nyert. Az érdekesség kedvéért megemlítjük azokat az újságcikkeket, amelyek a Nemzeti Sport hasábjain jelentek meg 1910-11-ben, tehát akkor, amikor maga a sportág kialakult. Az 1910. július 2-i számban a következõket írta Muzsa Gyula, a MOB társelnöke: "Dűlõre került a modern pentathlon ügye, melynek alapeszméje Coubertintõl ered és abból indul ki, hogy a mai kor embere miféle eszközökkel védheti magát.

1927 Az első magyar öttusaverseny résztvevői:

Bénárd Ágoston (2), Filótás Tivadar (5), Hámory Gaszton (1), Platthy Árpád (8), Zawrzel Zsitva Zoltán (10), Klasánszky Zsolt (9), Jeney István (4), Petneházy Imre (7), Virányi Ferenc (köpenyben 11), Monspart Gábor (6), Pálovits Endre (3)

Innen az elnevezés is: self-defence-pentathlon.

Amikor megtámadják, elébb futásban keres menedéket, a terrénum akadályokat is rejt magában. Közben víz áll útjában: átúszik rajta. A túlsó parton lovat talál, s azon menekül. Amikor utolérik, fegyverrel védi az életét (vívás), s mikor a fegyverétõl megfosztják, birkózik. E helyett, modern emberrõl lévén szó, a kongresszus a lövõfegyver alkalmazását korszerűbbnek találta, s így az ötödik szám céllövés lesz."

De maga Muzsa fél évvel késõbb (1911. február 19.) már másképpen írta le a modern öttusa öt számát: "Az olimpiád egyik legsajátságosabb, de kétségkívül érdekes kihívása a modern pentathlon, amely a következő öt versenyből áll: futás, távol- és magasugrás, úszás, lovaglás és vívás. Ez a pentathlon tulajdonképpen egy ember üldözését akarja szimbolizálni, aki futva menekül, közben árkon-bokron kell átugrania, egy kis patakon átúszni, majd a patak túlsó partján lévõ lóra pattan és végül megvív üldözõjével."

1936-os berlini olimpia lövészete

Három hétre rá (március 5.) Stéger Hugó György, a Magyar Olimpiai Bizottság vívószakosztályának elõadója, cikkében a következõket írta: "Tudvalevõ, hogy a stockholmi olimpiádon egy modern pentathlon is szerepel, mely vívás, 300 m-es úszás, 3000 m-es futás, 3000 m-es lovaglás és pisztolylövésbõl áll. E pentathlonban huszártisztjeink: Békessy, Szántay, Rády, Hertelendy, stb. révén elsõrangú esélyeink vannak." Ezek után szinte érthetetlen az április 2-i számban megjelent szerkesztõségi cikk: "Stéger György dr. azon indítványát, hogy a modern pentathlonban is külön szakosztály létesüljön, elvetették. Mint értesültünk, a versenyen a futás, úszás és lovaglás össze lesz kapcsolva, a vízbõl kiugró versenyzõk azon vizesen egy csomó kipányvázott lóhoz fognak rohanni, azok közül egyre felugrani és úgy szõrén hajszolni a célhoz. Ha ezek a nevetséges szabályok meg nem változnak, kár a dologgal foglalkozni."

De maga Muzsa fél évvel később (1911. február 19.) már másképpen írta le a modern öttusa öt számát: "Az olimpiád egyik legsajátságosabb, de kétségkívül érdekes kihívása a modern pentathlon, amely a következõ öt versenybõl áll: futás, távol- és magasugrás, úszás, lovaglás és vívás. Ez a pentathlon tulajdonképpen egy ember üldözését akarja szimbolizálni, aki futva menekül, közben árkon-bokron kell átugrania, egy kis patakon átúszni, majd a patak túlsó partján lévõ lóra pattan és végül megvív üldözőjével."

Lipcsey Márton főhadnagy

Három hétre rá (március 5.) Stéger Hugó György, a Magyar Olimpiai Bizottság vívószakosztályának előadója, cikkében a következőket írta: "Tudvalevő, hogy a stockholmi olimpiádon egy modern pentathlon is szerepel, mely vívás, 300 m-es úszás, 3000 m-es futás, 3000 m-es lovaglás és pisztolylövésbõl áll. E pentathlonban huszártisztjeink: Békessy, Szántay, Rády, Hertelendy, stb. révén elsõrangú esélyeink vannak." Ezek után szinte érthetetlen az április 2-i számban megjelent szerkesztõségi cikk: "Stéger György dr. azon indítványát, hogy a modern pentathlonban is külön szakosztály létesüljön, elvetették. Mint értesültünk, a versenyen a futás, úszás és lovaglás össze lesz kapcsolva, a vízbõl kiugró versenyzők azon vizesen egy csomó kipányvázott lóhoz fognak rohanni, azok közül egyre felugrani és úgy szőrén hajszolni a célhoz. Ha ezek a nevetséges szabályok meg nem változnak, kár a dologgal foglalkozni."


Lipcsey Márton		Filótás Tivadar		Orbán Nándor

E rövid kitérő után nézzük most már csakugyan a magyar öttusa kezdetét. Az elsõ öttusaverseny kilenc napig tartott, minden szakág versenye után beiktattak egy nap pihenõt. A verseny megszervezése elsősorban Filótás Ferencnek (ekkor alezredes, a MAC tõrvívója, többszörös magyar bajnok) volt köszönhetõ. Feltehetõleg ő azért is szorgalmazta az öttusát, mert ezzel fiának, Filótás Tivadarnak adott esélyt a sportágban. 1934 augusztusában jutottak a magyar öttusázók először nemzetközi versenylehetõséghez. A svédek Stockholmban rendeztek nagyszabású versenyt annak emlékére, hogy a svéd szövetség 1909-ben megalakult, tehát ekkor éppen 25 éves volt. A svéd, német, magyar és finn csapatokon kívül két holland és egy olasz résztvevõ volt, összesen 18 versenyzõ indult. A versenyt Thofelt nyerte Oxenstierna és a német Birk elõtt, negyedik Orbán lett, mindössze 1,5 ponttal a gyõztes mögött. Jós a kilencedik, Petneházy a tizenegyedik, Gyalókay a tizenkettedik helyen végzett. A csapatversenyben a magyarok a svédek és a németek mögött a harmadik helyet szerezték meg. A berlini olimpiát Gotthardt Handrick nyerte, az amerikai Leonard lett második, az olasz Abba a harmadik, Thofelt megismételve az 1932-ben elért helyezését most is negyedik, Orbán az ötödik helyen végzett. Hibátlanul lovagolt, 4:23.4-et úszott, de csak 182 kört lõtt. A 41 induló közül Bartha a nyolcadik, Sipeki Balás a huszonegyedik helyet szerezte meg.

1932 útban Los Angeles felé - vívóverseny a hajón

1939-ben még egyszer nemzetközi lehetõséghez jutottak a magyarok, 5 versenyzõnk utazott ki a Berlin melletti Wünsdorfba, ahol még német, olasz és finn versenyzõk indultak, összesen 20 fõ. A II. világháború kitörése mintegy lezárja ezt a korszakot. Igaz, hogy még a háború alatt is rendeztek versenyeket, amíg lehetett (a svédek például minden évben bajnokságot), de egyre többen vonultak be, és a régiek közül egyre többen mentek ki a frontra. Így például Orbán is, aki 1940-ben azért még nyert egy magyar bajnokságot nagyöbű sportpisztollyal. A háborús évek alatt évente több részversenyt rendeztek és 1941-42-43-ban is volt egy-egy öttusaverseny. 1943-ban lóhiány miatt kerékpárverseny volt az elsõ szám. Nehéz terepen kellett a versenyzõknek 16 km-t teljesíteniük.


1932 Los AngelesPetneházy Imre	1935 Budapest Rüttmann (GER) "kényszerpihenő, Ilda lova fürdőt tart"

Az öttusa sport 1945-től és a

Magyar Öttusa Szakszövetség rövid története

A sportág első vezető szerve az 1941-ben alakult Olimpiai Öttusa Magyar Nemzeti Bizottság volt, ez azonban a világháború miatt nem sokat dolgozott, nem igazán működött. A világháború után (1946 végén) előbb a Magyar Modern Pentathlon Szövetség, majd (1947-1948) a Modern Pentathlon Intéző Bizottság tevékenykedett. Eb-ben az időben főtitkár még nem volt, a levelezést Jós Miklós és Csáthy Dénes bonyolították.

UIPM

1948-ban, Londonban megalakult a Nemzetközi Atlétika Szövetség (UIPM) és az alakuló ülésen résztvevő magyarok bejelentették, hogy annak tagjai lesznek. Így gyakorlatilag a MÖSZ ekkor megalakultnak tekinthető, hiszen az első főtitkárt, Lendvay Pált még 1948 decemberében ki is nevezték. 1951-56 között a hivatalos megnevezés Országos Öttusa Társadalmi Szövetség volt. Ennek elnöke Padusitzky László, majd Benedek Ferenc volt, főtitkára Lendvay után Kapuvári Zalán (1955-57). Ettől kezdve a MÖSZ ugyanolyan tevékenységet fejt ki, mint a többi sportági szakszövetség. Van főtitkára, elnöke, elnöksége, működtet bizottságokat, irányítja a sportág életét. Megjegyezzük még, hogy 1959-ben is mindössze 5 felnõtt és 2 ifjúsági verseny szerepelt hazai versenynaptárunkban. 1965-ben 7 felnõtt és 5 ifjúsági versenyre került sor. Az igazi versenydömping 1966-ban kezdődött.

Az 1954-es világbajnokság még csak az ötödik volt a vb-k sorában, ám az addigi eredmények - olimpiai, világbajnoki gyõzelmek és érmek - alapján nem volt meglepő, hogy Magyarország kapta a rendezés jogát. A II. világháború után ez volt az első világverseny hazánkban, érthető volt a nagy érdeklődés. A résztvevők száma világbajnokságon először szárnyalta túl a harmincat (34), és ezen a vb-n jelent meg először az akkor még létező Szovjetunió. A magyar csapat azzal a három versenyzővel gyõzött, akik nem nyerhettek Chillében: (3. Szondy, 5. Benedek, 7. Tasnády) szerezte meg az aranyérmet az addig egyeduralkodó svédek előtt, akiknek a svájciak mögött a bronzérem jutott. Hivatalosan ezen a versenyen mutatkozott be a deklatlon pontrendszer. Már a negyvenes évek végén egyre több helyen alkalmazták ezt a számítási módot a régi, helyezéses pontszámítás mellett, sőt, már végeredményt is hirdettek az új pontozás szerint. Ez a számítási mód sokkal jobban jutalmazta a kiugró teljesítményeket, mint elődje.

MÖSZ


1952 Helsinki - 2. Benedek Gábor, 1. Lars Hall, 3.Szondy István	1952 Helsinki - 2. SWE, 1. HUN (Benedek, Szondy, Kovácsi), 3. FIN

A hivatalos elnevezés 1997-tõl: Magyar Öttusa Szakszövetség.

"A legnagyobb öttusázó"

Balczó András

Az öttusasport történetének legnagyobb alakja. Nyolcszor nyert magyar bajnokságot egyéniben, hatszor pedig csapatban. 1963-ban, 1965-ben, 1966-ban, 1967-ben és 1969-ben egyéni világbajnok. Ötszörös csapatvilágbajnok. Az 1960-as római olimpián az aranyérmes csapat tagja, egyéniben negyedik. Az 1968-as mexikói olimpián a győztes csapat tagja, egyéniben ezüstérmes. Az 1972-es müncheni olimpia egyéni bajnoka, csapatban második.

Békés megyében, Kondoroson, 1938. augusztus 16-án született. 16 évesen Nyíregyházán ismerkedett meg a sporttal atlétaként. 1957-től válogatott öttusázó. 20 évesen Aldershotban mutatkozott be a világbajnokságon, majd 1960-as római olimpián az aranyérmes csapat tagja, aki egyéniben negyedik lett. 1968-as mexikói olimpián aranyérmes csapat tagja, aki egyéniben ezüst érmes, az 1972-es müncheni olimpián csapatban második, egyéniben aranyérmes lett.

Elhivatottsága és kivételes tehetsége segítette győzelemre 1960-ban, 1963-ban, 1965-ben, 1966-ban, 1967-ben és 1969-ben is, amikor egyéni világbajnok lett. A világbajnokságok során 20 érmet nyert, ebből 10 arany. A háromszoros olimpiai és tízszeres világbajnok öttusázó úgy tudott futni, mint senki más.

1973-ban visszavonult. Sajnos nem részesítették az őt megillető támogatásban. Belovagló lett az Országos Lótenyésztési Felügyelőségnél. Pályafutásáról Kósa Ferenc "Küldetés" címmel készített filmet 1976-ban. Dávid Sándor pedig megírta "Balczó" című könyvét. A Nemzetközi Transsylvania Alapítvány kuratóriumi tagja. 1983-tól szellemi szabadfoglalkozású. 1996-ban Magyar Örökség-díjat kapott. Vívó és öttusaedzői szakdiplomája van. Feleségével, Császár Mónikával, a müncheni tornász olimpikonnal 12 gyermeküket nevelik szeretetben és békességben Budakeszi házukban, amit Bandi maga épített. 38 évesen lett először apa.


Dávid Sándor - Balczó '1973					Balczó Andrással beszélget Kocsis L. Mihály						Kósa Ferenc - Küldetés '1978Balczó András - A nemzet sportolója

A magyar öttusa vb-k történetét:

1954 Budapest

Egyéni:
Csapat:

3. Szondy
1. Szondy, Benedek, Tasnády

Az első magyarországi öttusa világbajnokság után 15 évvel, 1969-ben már a 16. felnőtt és a 4. junior vb-re került sor Budapesten. A sportág történetében egyszer már előfordult, hogy egy helyszínen egy időben két korosztály világversenye zajlott, négy évvel korábban, Lipcsében, ahol hét arany is született. Budapestre 45 felnőtt és 39 junior versenyző jött el, ami részvételi rekordot jelentett, tehát láthatóan megerősödött a sportág. A csapatversenyben a Szovjetunió mögött a Bakó, Kelemen, Balczó összetételű magyar együttes a második helyen végzett. A magyar juniorok is kitettek magukért, mindkét aranyérmet megszerezték.

1969 Budapest

Egyéni:
Csapat:

1. Balczó András (Oltszem nyergében)
2. HUN (Kelemen, Bakó, Balczó)

1979 Budapest

Egyéni:
Csapat:

4. Horváth L.
2. HUN (Horváth, Maracskó, Kancsal)

A sportág 1979-re tovább erősödött, már rendezett világbajnokságot Ausztrália, Mexikó és az Egyesült Államok, és jutott vb a dél-amerikai kontinensre is, míg a junior vb-k közül egynek Kanada adott otthont. Budapest ekkor már a harmadik felnõtt világversenyét rendezhette - újból rekordlétszámú mezõnnyel. 1967-ben Jönköping-ben 60 öttusázó indult a vb-n, ez jelentette az addigi csúcsot, a magyar fõvárosba viszont 67-en érkeztek. Ezen a versenyen a magyar válogatott, Maracskó, Horváth, Kelemen összeállításban nagy küzdelem után 7 ponttal vesztette el a csapatversenyt.

1989 Budapest

Egyéni:
Csapat:
Váltó:

1. Fábián L., 2. Mizsér A.
1. HUN (Fábián, Mizsér, Martinek)
1. HUN (Kálnoki Kis, Martinek, Mizsér)

Az 1989-es magyarországi világbajnokság minden résztvevõ számára örökké emlékezetes maradt, mert ebben az évben lett 4+2 napos a verseny, a hagyományos egyéni és csapatküzdelem a vívással kezdõdött és a lovaglással ért véget, majd következett a kétnapos váltó. A 20 éves lõteret teljesen felújították, és ekkor még senki sem gondolta, hogy a szabályok változása miatt öt év múlva már nem ezen a lõtéren, és nem robbanó fegyverekkel zajlanak majd a versenyek. Ekkor lõttek elõször a versenyzõk körös táblákra, és Mizsér Attila 196 körrel meg is nyerte ezt a számot. Két nappal késõbb versenyzõink teljessé tették a szurkolók, az edzõk és önmaguk örömét: izgalmas csatában, a végén szakadó esõben Kálnoki, Martinek, Mizsér, összeállításban megnyerték a váltóversenyt is. A váltók küzdelmében a csapatversenyben az elsõ tíz helyen végzett válogatott indulhatott, és egy versenyzõt lehetett cserélni.

1999 Budapest

Női egyéni:
Férfi egyéni:
Férfi Csapat:
Férfi váltó:

1. Vörös Zs.
1. Balogh G.
1. HUN (Balogh, Hanzély, Sárfalvi)
1. HUN (Hanzély, Sárfalvi, Balogh)

A négy budapesti férfi felnõtt világbajnokságot követõen 1992-ben rendezett elõször női vb-t Magyarország. Előtte kétszer is otthont adtunk már a szebbik nem junior vb-jének - Győr, 1990 és 1991 -, ám a felnőtt világbajnoki premierre a barcelonai olimpia évéig várni kellett. A zárónapi lovaglás után kettős lengyel siker tanúi lehettek a nézők. A kétnapos váltóverseny helyszínei egy kivételével megegyeztek a hagyományos versenyével, ám a futásnak a Népstadion adott otthont. Ez a versenyszám is lengyel győzelemmel zárult. A magyar hölgyek csapatban (Kovács, Pécsi, Tulok) egy ezüstérmet, váltóban (Kovács, Pécsi, Tulok) egy bronzérmet szereztek.


1989 Gallarate első női junior VB győztesei: Heilig, Kovács, Pécsi, Kárpáti Vezetők: Pikály Á., Magyar T., Magyar V.	Tata: Tulok, Kovács, Kárpáti, Heilig, Hortobágyi, Köblő, Füri Csilla és Ilona