A fele se igaz, csak az egész! | Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek

Posted on 2013. április 9. kedd Szerző: 

0


Karpowicz_Égiek-bor180Írta: Cserhalmi Imre

»Tudomány a sorok között« – így fordítják a fülszövegen a Science in fictiont, annak a sorozatnak a címét, melynek egyik tagjaként jelent meg Ignacy Karpowiczkönyve. Kevésbé szépen úgy is fordíthatnánk, hogy tudomány a fikcióban, tehát az író által kitalált-konstruált történetben. És rögtön hozzá is tehetjük, hogy a science fiction (tudományos-fantasztikus) műfaj aligha létezhetne, ha nem rendelkezne ennek fordítottjával is: nevezetesen a fikcióval a tudományban. Mindez talán bonyolultnak tűnik, de aligha megkerülhető, ha érzékeltetnünk kellene, hogy milyen többrétegű, sokszínű alapra épül az Égiek és földiek, amit – ennek ellenére vagy talán éppen ezért – olvasni cseppet sem bonyolult.

Ugyanis lényegében arról van szó, hogy a modern világban (is), a mai ember tapasztalata-közérzete szerint (is), a korábbi korszakokhoz képest talán még inkább elbizonytalanodik a gyakran elmagányosodott egyén önmaga sorsa, közösségeinek érvényessége, sőt picit patetikusabban a léte értékeinek és értelmének a dolgában. Hitét veszítheti a cselekvésben, az érzelmekben, az emberekben, lehet aztán s ezért is cinikus, fásult, magányos, könnyen manipulálható és manipuláló, menekülhet kábulatba, magányba vagy agresszióba, módosíthatja a testét, a tudatát is – szóval, van baj, elég. Na most, tessék elképzelni, hogy mindezt nem a sorstragédiák komorságával, a bűntudat meg a vezeklés ön- és közmarcangolásával ábrázolja az író, nem kacsint megrendültségre, katarzisra meg pláne nem, hanem végtelenül könnyed, ironikus, sokszor kifejezetten kacagtató szellemességgel. Ezzel együtt mégis a jelentős irodalomra jellemző felelősséggel és mélységgel.

Gyanítható, hogy éppen a könnyű fogyaszthatóság eléréséhez van szüksége erre a műfajra. A könyv nem túl sok mai szereplője minden ízében és jellemzően mai életet él, mai örömök és kudarcok, mai konfliktusok, mai várt, remélt és néha bekövetkező csodák. Ez utóbbiak közé tartozik, hogy néhány görög isten (többek között Zeusz, Apollón, Athéné, Niké) is csatlakozik hozzájuk, sőt Jézus, Lucifer meg Ozirisz is, akik a nemisteni lényekkel teljesen azonos emberi életet élnek. Blaszfémia? Csak a nem értő olvasó számára. Inkább csak szokatlan – még ha a világirodalomban nem is egyedülálló – módja annak, hogy az öröknek is minősíthető emberi tulajdonságok (hit, bűn, vágy stb.) és sorsok (szegénység, szenvedés stb.) tér és idő hatalmas távlataiban legyenek felmutathatók, a többi közt azt sugallva, hogy nincs új a nap alatt. De ha mégis volna vagy lehetne, azt a tudomány – e könyvben főként a társadalomtudomány – sok ágának megidézése érzékelteti, még hozzá ugyancsak könnyeden, és olykor rendkívül mulatságosan.

Lám most is, itt is gyakran használunk feltételes módot. Igen: olykor a lehetőségek korlátai éppen a lehetetlenségek végtelenségei közepette ismerhetők fel igazán. A tudományok által rögzített tényeknek a fikcióval való keveredése, pontosabban együtt létezésük a derűssé vált olvasót észrevétlenül a kreatív szkepszisnek, az alkotó kételynek abba a gondolkodást is ösztönző világába vonzza, amelyben felelősségről, szerelemről, boldogságról, az élet értelméről másként is mérlegelhet vagy érezhet, mint hétköznapjai fogságában. Például mindennapjainak azok közt a nagyon friss gazdasági, politikai, kulturális, tömegkommunikációs, stb. produktumai és dilemmái között, amelyekre a regényben igen sűrűn esik – nem ritkán ironikus – utalás.

Ignacy Karpowicz

Ignacy Karpowicz

Természetesen nem felejthető el, hogy a regény teljes cselekménye szókimondó, sőt olykor túlfűtött erotikába van ágyazva. Aki nem eredendő prüdériával, hanem a gyakorlott olvasó nyitottságával kezeli a világirodalom­nak ezt a sokszor alkalmazott és sokszor rangos eszközét, az hamarosan érzékeli, hogy ennek a regénynek a világá­hoz, sőt mondandójához mennyire elengedhetetlen ez.

Ha már itt tartunk, talán mi is fogalmazhatunk úgy, hogy érteni és élvezni, az bizony a szexualitásban is két dolog. Ezt a tudományos, történelmi, művészeti és politikai utalásokkal teli regényt bárki megértheti ugyan, tehát mindenki számára lehet hangulatos és szórakoztató, de igazán vagy még inkább élvezni az fogja, aki legalább egy kicsit járatos a görög mitológiában, a keresztény kultúra és a Biblia világában, akinek van némi ismerete filozófiáról, ismeretelméletről, lélektanról, klasszikus és kortárs irodalomról, európai történelemről és más effélékről. Akinek nem volna, az se féljen, mert ilyen könnyedén, szórakozás közben, szinte mellékesen némi műveltséghez jutni – már az sem mindennapi élmény.

Éppen ez utóbbinak a szolgálatában sietünk leírni, hogy a mindössze 37 éves lengyel író, Ignacy Karpowicz nevével biztosan gyakran fogunk még találkozni. Legalább is ezt kívánjuk önmagunknak.

Feltétlen elismeréssel kell megemlíteni a fordító Körner Gábort, aki kiváló, olykor egészen bravúros munkát végzett.

Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek
Typotex Kiadó, 2013
700 oldal
ISBN 978 963 279 7489

»Ignacy Karpowicz: Égiek és földiek – megvásárolható a polc.hu webáruházban«