Payday Loans

Keresés

A legújabb

Ivan Iszajenko láthatatlan élete PDF Nyomtatás E-mail
Az én internetes könyvtáram
2017. december 29. péntek, 17:05

Képtalálat a következőre: „Ivan ​Iszajenko”

Szia Jenő!

Ígértem, hogy mesélek a könyvről. Ezt találtam a neten....de ez nem adja vissza megfelelően.

"Ivan ​Iszajenko tizenhét éves, és tisztában van azzal, hogy egész hátralevő életét azon a kórházi osztályon fogja tölteni, ahol születése óta fekszik. Ennek a belarusz gyermekkórháznak minden ápoltja ugyanolyan súlyos beteg, mint Ivan: a legtöbben a csernobili katasztrófa kései áldozatai. 
Ivan ebben a szörnyű környezetben – egyfajta túlélési stratégiaként –, amennyire csak lehet, leválasztja magát a valós eseményekről, és fantáziajátékokba menekül. Egészen addig, amíg fel nem bukkan egy különleges, szép lány, Polina. Az ő jelenléte teljesen kizökkenti Ivant a korábbi rutinjából. 
A fiút felkavarja Polina viselkedése, aztán hamarosan vonzalom ébred benne. A Polinához fűződő romantikus kapcsolat révén minden álma valóra válik; Ivan eközben feladja minden távolságtartását, és már csak egyvalamit akar: hogy Polina életben maradjon."


A könyv valójában naplótöredékek és jegyzetek. A srác Csernobil útóközvetkezményeként fél kézzel, nyomorékon születik és születésétől fogva a Gyógyíthatatlan betegek kórházában él. A kórházban senkit ne kapcsolnak le a gépekről, de gyakorlatilag csak hagyják őket vegetálni. A naplót egy 17 éves fiatal írja, az ő szemén keresztül ismerjük meg a lakókat (akik mind gyerekek) és a személyzetet. Testi fogyatékossága és kínjai ellenére nagyon erős az értelme és a humora, ami igen korán felfedez az egyik ápolónő....csak ez az egyetlen (akinek nyilván meg van a maga története...és FELADATA). A nővér onnantól kezdve könyveket hoz neki és sokat beszélget vele. Az ő hatására kezdi leírni a gondolatait, megéléseit---és kiírni akár a fájdalmait. A monoton napok elviselése érdekében különféle taktikákat talál ki, kataton állapotot szimulál és folyamatosan kihallgatja, kilesi a személyzetet, ha valami nem tetszik neki, aki kicsit összekuszálja a dolgokat, manipulálja a személyzetet vagy a betegtársait. ( a segítő nővéren kívül senki nem tudja mire képes és nem is veszik a fáradtságot, hogy megismerjék) . Iván tudja, hogy sohasem fogja elhagyni a kórházat, hacsak halálát követően nem. Sosem fog beleszeretni valakibe, vagy éppen szeretkezni...és persze még ezernyi dolgot. Mégis a könyvek és az intelligenciája hatására 17 évesen egy érző ember...ugyanolyan gondolatokkal, szomorúsággal, kétségekkel és vágyakkal mint mindenki más. Egy érző lény, aki szintén szeretne adni és kapni, de főleg adni. Így megtanul egy kézzel egy babán pelenkázni, hogy a torz, nyomorék újszülött babát, akit nemrég hoznak a kórházban éjszaka be tudja pelenkázni. Mert a kisfiút, akinek torz teste patkóformába van préselve, soha nem fogja senki ölelgetni. Iván éjszakánként meglátogatja, olvasgat neki és egy kezével próbálja megölelni. Mivel az ápolók csak reggel cserélik a pelenkát, Iván megtanulja, hogyan tegye tisztába a csecsemőt.

A szereplőket az ő szemüvegén keresztül látjuk, ami időnként szarkasztikus, irónikus....máskor csak tényszerű, de annál humorosabb. (Iván furcsa, enyhén bosszantó, de nagyon is szerethető karakter.)

A történet lassan indul, de akkor megérkezik Polina a leukémiás lány, akinek hetei vannak hátra. A lány a szüleivel utazott egy buszon, ami balesetet szenvedett, két ember maradt életben, az egyik ő....aki halálosan beteg.

Iván beleszeret a lányba és idővel a torz külseje ellenére felkelti a lány figyelmét. A könyv onnantól kezdve egy visszaszámlálás. Idővel a személyzet is felfigyel és megértik, támogatják azt ami a szemük előtt zajlik. Teret adnak, hogy a két fiatal megélje, átélje azt az időt, ami még megadatott a lány számára. A két fiatal között kialakuló bizalom , majd érzelem....Ivánt teljesen megváltoztatja és kilibbenti korábbi életéből.  És egyetlen dolgokat akar, hogy Polina éljen.

Időnként bőgni tudtam volna attól a szenvedéstől és attól a pokoltól, amit megélt, amit megéltek körülötte, de közben olyan humorosan és elfogadóan állt a történések elé a fiatal, hogy a könnycsepp is megállt Bennem. nem tudom jól megfogalmazni ezt. Egyszerűen csodáltam őt, azért  a pozitív hozzáállásárt, élni aIvan Iszajenko láthatatlan életekarásért, azért, hogy ebben a torz világban( kórház, test) hogyan tud ilyen energiával élni és létezni. Hogy folyamatosan fejleszti magát testileg, lelkileg, értelmileg és nem adja meg magát...senkinek és semminek. Pedig látszólag minden és mindenki az ő életének korlátozója. A folyamatos fizikai korlátok és határok az elme és a lélek szabad szárnyalásához vezetnek. Az az abszurd helyzet állt elő, hogy miközben csupa szörnyű és szomorú dolgokat olvasok a lapokon,....mosolygok, olykor kacagok....aztán meg könnyezek. (Utoljára ilyet a Mégis kinek az élete c. színházi előadáson éltem meg)

Az író figyel arra, hogy mégsem legyen ez egy annyira csípős, fájdalmas és elkedvetlenítő történet, Iván humoros meglátásai, következtetései és a két fiatal szexuális vágyai, a" hatalommal " szembeni küzdelmeik annyira emberiek.

A kislány eltávozik.....

L.

Képtalálat a következőre: „mégis kinek az élete”