EUGÉNIUSZ TESTAMENTUMA
Bölcs és boldog ember életminősége
A létező-leendő édenkertlakás ABC
Köszönetnyilvánítás – VI.
Somlyó Zoltán: Mese arról, ki hogyan szeret
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske,
amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.
*
Hálás szívvel köszönöm Neked/Nektek, hogy…
1.
Kérés nélkül is adtál, amikor láttad, hogy én most szégyellem
Kishitűségemet előttem kifigurázva segítettél legyürkőzni azt…
Kivártad rosszkedvem múlását, feledted, amit mérgemben mondtam
Kibírtál rossz passzomban, nem vetted zokon a kicsúszott bántó szavakat
2.
Kivetted a szálkát az ujjamból, kihúztad a tüskét a szívemből
Kockázatot vállalva elbújtattál, míg el nem múlt a nagy veszély
Koromhoz illő bölcs életelvekbe avattál be – sőt: életpéldát adtál
Közreműködött a napi munkámban - egyengette útját, tolta a szekerét
3.
Magad nem kímélve a leggondosabb ápolásban részesítettél
Lemondott kedvteléséről, pályáról, hogy hivatásomnak élhessek
Megadtad a tévedés jogát: zsebpénzköltéssel tanuljak gazdálkodni
Megérezted, hogy mire van szükségem – és ismeretlenül segítettél
4.
Meginvitáltál lakásszentélyedbe - betekintést engedtél a lelkedbe
Megőrizted s még gyarapítottad is a vészkorban rádbízott javaimat
Miattam a neki is fontos barátságunk megszakítását is kockáztatta!
Minden nap kifejezted örömed: milyen jó hogy - neked is – vagyok
5.
Minden támogatást megadtál, de vigyázva: tartósan ne tőled függjek
Nagyapaként „kényeztettél” is - folyamatosan érzékeltetve „imádatod”
Nem azt akartad, hogy téged kövesselek, hanem azt, amit te is követsz
Nem akartad „megúszni”, kipipálva letudni egyszeri-ritka találkozásainkat
6.
Nem csaptál le a ziccerre - nem állt be a gúnyoló kiközösítő kórusba
Nem előszobáztattál, rövid mosolyszünet után már nyitva volt ajtód
Nem emlékeztettél folyton régi vétkeimre - nem vezetted rovásírásom
Nem engedted, hogy feladva ifjúkori álmaim alkoholba fojtsam bánatom
7.
Nem kellett a nyakadra járni és nyaggatni - elég volt egyetlen szó
Nem kis kockázattal melegen ajánlottál és kezeskedtél értem
Nem titkolva lelki bajaidat éreztetted: nem vagyok sorstárstalan
Nem vártál, pláne nem követeltél ki tőlem elismerést, hálálkodást
8.
Oldottad a gátlásaimat - megelőzted, hogy elfojtásaim felrobbantsanak
Óriási gondjaimra segítségeddel tudtam a humor magaslatáról lenézni
Örömödet velem is megosztottad - örömömet megsokszoroztad
Ötleteket adtál, s a legjobbakat sem tartottad vissza magadnak
9.
Ráébresztett: figyeljek gyarlóságaimra éppúgy, mint kiválóságaimra
Rávezettél, hogy meg tudjam különböztetni az értékest a talmitól
Remekműveket szereztél, az élet szépségének felfedezésére vezettél
Soha nem csak eszköznek, mindig célnak is tekintettél!
10.
Soha nem ráztál le, nyűgnek érezve magam, válaszoltál kérdéseimre
Szívedre is és válladra is vetted kisebb-nagyobb gondjaim
Szórakoztatott - szertelenül segítetett kellemesen kikapcsolódni
Talán még el is kárhoztál volna értem, csakhogy én üdvözüljek
11.
Tanácsomat kérte és megfogadta, így öregen is fontosnak éreztem magam
Tanácsomat kérted - bizalmadba avattál, emelve önbecsülésem
Tapintatosan korrigáltad nyelvbotlásaimat, tévedéseimet
Tapintatosan, nem megszégyenítve farigcsáltad rossz modorom, beszédem
12.
Társadalmi-politikai érdekvédőként javított igazságosabbá téve világunk
Tudtad, mikor beszélek én, s mikor beszél az ital, az ördög stb. belőlem
Tüntetően meghívtál egy pohár italra, amikor mindenhonnan kirekesztettek
Úgy adtál, mintha kaptál volna - s nem játszottad meg magad
13.
Úgy néztél rám mindig, ahogy csodára nézni mindig
Úgy tanítgattál repülni, hogy előbb-utóbb túlszárnyaljak rajtad
Úgy tudtál felvilágosítani, hogy ne érezzem ettől ostobának magam
Vártál vissza, mikor már lélekben temetve mások lemondtak rólam
|