Eugéniusz: Antiparainesis III.

Hogyan – ne - légy/maradj boldogtalan

Oly jó/rossz korban oly rosszul élő ember

Pokoljáró állatorvosi lovak önismereti tesztje

Reviczky Gyula:

Ifjú pesszimistának

Lemorzsolám felét már életemnek,
Kétkedve mindig, csüggedezve gyakran.
Szivem a nem birt távolért esengett;
Zajért magányban, álomért viharban.
Hogy önzésnél egyéb nincs a világon,
Hogy élni büntetés, panaszkodám...
S mikor már úgy is késő, most belátom:
Jól élni az egyetlen tudomány! 

Az ember nyomorult, a sors kegyetlen...
Olvastam egykor és vallám azóta,
Bor közt vitázva, hangzatos rimekben...
Sokan fujják; unalmas, régi nóta.
A teremtés kontármű, elhibázott;
Az ember bűnre, bajra születik...
Szidják, szapulják ezt a szép világot;
De élniök, hejh, mégis jól esik! 

Mert élni szép, mert élni jó, hiába!
A száraz bölcselők bármit fecsegnek;
Nincs köztünk, a kinek ne volna vágya
Sokáig élni, mint - Schopenhauernek.
Éltét jól élni által ki ne vágynék!
S bár száz közől nem tudja egy alig:
Nem dobja el, ha van egy szalmaszál még,
Melyben reménye megfogódzhatik. 

Tekints körül! A ránczos képü dáma
Elméjét folyvást azon töri, hidd meg,
Bár udvarlóit örökölte - lánya:
Hogyan toldhatná életéveit meg.
S hány Tímon, a ki dörmög, mint a medve,
Sált hord a legforróbb nyár közepén;
S nem dugja ki az orrát sem, remegve,
Hogy meghül és hogy náthás lesz szegény. 

És kik tagadnak mindent vakmerően?...
Kik elpocsékolták az ifjuságot,
Vagy koldusok lélekben, szíverőben
S agyukban ferdék, erkölcsben fonákok.
Minden csak önlelküknek viszsugára:
Az igazság náluk csak hangulat.
Gyanakszanak, köpködnek a világra,
Mert lelkük tükre torzképet mutat. 

Vannak, kiknél dorbézolás az élet;
Baromi módra sárban henteregnek,
És azt szeretnék elhitetni véled,
Hogy bűn s erény, rút és szép egyre mennek.
Vakon szülöttnek a nap tiszta fénye
S az éj sötétje egyformát hazud;
És nem fog hinni soha semmi szépbe',
A kinek benső szivvilága rut. 

Mások nem haragusznak, nem hevülnek;
Csak egyszerűn nem hisznek semmi rosszban.
Egyforma elitélteket becsülnek
A Megváltóban és a két latorban.
Az igazságért szenvedőt gunyolják;
Gyöngéd szivekre nyelvet öltenek.
Saját sivárságukban fel se fogják,
Hogy szenvedés is boldogság lehet. 

Ne légy hát híve olcsó tagadásnak!
Minden nagyot, dicsőt a hit teremtett;
Hadd azt, barátom, hadd azok fajának,
Kik csak magukkal érzenek türelmet.
Hitvány világ, mondják e pesszimisták;
Mert mint maguk, olyannak képzelik.
Mások hibáit gúnyolják, leszidják;
De envétkük' lomhán dédelgetik. 

Távol maradt a gondok réme tőled;
Ne idézgesd fel hát ocsmány alakját!
Vagy bölcsei e nyavalyás időnek
Álmodni már az ifjakat se hagyják?...
Eszményed' eddig tán fel nem találtad?...
Tanulj keresni, bízni, küzdeni!
Van még talán, mely nincs eloltva, vágyad?...
Adj hálát: nem fogsz megcsömörleni! 

Szép, szép az élet, ifju kétkedő te!
Penész büzét elűzi rózsaillat.
Szép lány szemétől meg leszel büvölve,
Sötét éjjel legtündöklőbb a csillag.
Még ifju vagy, jövőd sok szépet ígér;
Ragadd meg, mit a röpke percz kinál,
S ne légy jelen, ne vergődéseimnél!...
Engem már nem bocsát ki a hinár. 

Tanulj meg élni! A jót ne keressed
Rideg könyvekben, elszáradt szivekben.
Használd ki a mosolygó, röpke perczet.
Üdvöt nem lelsz sehol, csak a jelenben.
Hagyd azt a tant, hogy az ember vadállat,
A töprengést a végokok felett
A kárhozottak bélyegzett fajának,
Kik születnek, hogy sírva éljenek.

(1886.)

*

Ki vagyok én? Az…

1. aki még az aranyból is képes szart csinálni
2. aki nem kér segítséget, de otthonossá teszi a vermet…
3. aki nem ismer megalkuvást: neki minden okos kompromisszum
4. akinek az a virtus, ha kötekedik és jót verekszik a kocsmában
5. aki olyan életunt, hogy így, kvázi tetszhalottként temetik el
6. akinek nincsenek jó, legfeljebb rossz ügyei (vagy ürügyei)
7. akinek se jóistene, se hazája, se otthona
8. akinek se kutyája, se macskája - se családja
9. akinek nincs dolga, nem – jól - gyakorolja szent hivatását
10. akinek csak fel nem ismert álbarátja/ellensége van
11. akinek nincs - a helyén az – esze/szíve: buta/ravasz szívtelen
12. akinek nincs egészsége – szellemi, testi és lelki hiánybeteg
13. akik eleve, vagy már végleg lemondanak alapdimenziókról
14. akiknek nincs humorérzékük/csak a gyilkos gúny, irónia
15. akik a lelki hadviselésben, hidegháborúban hősködnek
16. aki önként lesz balek birkája a predátor bűnözőknek
17. aki az aranyát szarnak veszi, a szart aranynak nevezi
18. akik keveset tudnak jól, és sok feleslegeset, károsat
19. aki összetöri, vagy nem becsüli az igazmondó tükröket
20. aki jó szándékkal kövezi maga s szerettei útját a pokolba
21. ki túlterheli magát – kinek léte elviselhetetlen könnyűség
22. ki hiábavalóságokra vesztegeti/rabolni hagyja drága életidejét
23. aki heroikus pótcselekvő – még a földet is megkerüli, pedig…
24. aki tüntetően „depis”, vagy – olykor büszke! – szenvedélybeteg
25. aki igénytelen, mindenbe beletörődő és meghunyászkodó
26. aki az ördögnek hisz, aki sokat ígér, sokat is ad, de ürömöt
27. aki kötelességtudatos, de örömtelen, színtelen, unalmas alak
28. aki elgépiesedett, az öngyilkos rutinja tartja üzemben
29. aki csak vegetál, lézeng, tengődik – vagy életművészkedik
30. aki ön-és közveszélyes, kötözni való futóbolond…
31. aki vakként vezet vagy követ világtalant
32. aki más szemében a szálkát, sajátjában a gerendát sem látja
33. aki a kecskére bízza a káposztát, pedofilra a gyermekét…
34. aki maga alatt vágja a fát, ami alatt egy falka farkas várja…
35. aki ágyúval lő a a háza ereszén csiripelő verébre
36. aki úgy viselkedik, mint elefánt vagy a porcelánboltban
37. aki a fürdővízzel együtt a gyereket, a pappal Istent is kiönti
38. aki idegen tollakkal ékeskedik, majd éktelenül felsül…
39. aki szép hattyú lehetne, de holtáig rút kiskacsa marad
40. aki addig ingereli az alvó kutyát, míg az rátámad, s harap
41. aki nem kármentő: „Lássuk Uramisten, mire megyünk ketten!”
42. aki addig jár korsóként a kútra, míg el nem törik (ripityára)
43. aki korpa közé keveredik és felfalják a disznók
44. aki a disznók elé szórja a legértékesebb gyöngyeit
45. akinek az elve: többet erővel mint ésszel
46. aki mindig ott keresel, ahol biztos, hogy nincs
47. aki nem segít magán, majd Isten küld sült galambot
48. aki csak a kisujját adja az ördögnek, de az bedarálja…
49. aki mérges kígyót melenget a keblén, és az életre kel s mar
50. aki másnak kiabál, pedig az ő háza ég
51. aki a veszély közeledtekor a homokba dugja a fejét
52. akinek minden arany, ami fénylik (a ganajtúró bogár is)

*

A mese, a példabeszéd rólad szól

A baj felismerése a gyógyulás kezdete

Ismerd meg magad és változtass élteden

Lélekbátorság nélkül nincs teljes, boldog élet…