A szerző fotóját Vass Tibor készítette.
Fekete Vince
Székelyföld
Árvalányhaj nyílik mindenik ablakban. Vagy muskátli. Ha nem egyik vagy másik, akkor csak az egyik, de a másikat, mondjuk az árvalányhajat, termesztik is ott a zöldségeskertben. És a mezőkön, erdőkön. És azt meg is eszik. Nem ők, hanem Budapesten, a Michelin-csillagos vendéglőkben. Erdélyi széna! Pohárka Erdélyi anyák könnyeivel felszolgálva! Az 52 fokos szilvából! De csak egy- egy cseppecskét belőle, mert drága. Ha nem eszik is meg, akkor biztos megisszák. Az asszonyi szólás- mondás szerint: még a ködököt es! A házak mind kürtőskalácsból vannak. A kapulábak, jobbról és balról, felállított töltöttkáposztákból. Csak az istállók, a melléképületek épülnek olcsóbb kenyértésztából. Mondjuk pánkótésztából. De azokon is, mint egyébként a cukortól, mint hótól ragyogó tetejű házakon (meg a kapulábakon), egytől egyig, mindeniken vitézkötés. A bejáratnál. És mindenik bejárat székelykapu, természetesen. A haszonállatok pedig mind harisnyában járnak. Télen. Székelyharisnyában. A bikák. A teheneken csak egyszerű fekete-piros szoknya van, köténnyel, csepesszel a fejükön, és hárászkendővel a hátukon, ha nagyon hideg van az istállóban. Mínusz harminc fok alatt. Ilyenkor kinn már nem is mozog senki. A kürtőskalács mindkét vége befagy, a töltött káposzták pedig mint egy-egy süvegcukor, úgy meg vannak merevedve. Ülnek bent az emberek a házban, nézik a Duna tévét, a nők énekelgetnek közben, népdalokat, a férfiak pedig, hogy hasznosak legyenek, vitézkötéses székelyharisnyásan, subában, beretválatlanul alusznak a sublót mellett. Vagy a kemencepadkán. A gyermekek meg, az elemisták, házi feladatot írnak, mert iskola sincs ilyenkor: A csíksomlyói búcsújárás elméletben és gyakorlatban, avagy identitáskeresés és identitásválság a határon túli magyaroknál. Ez a címe. A tanító néni adta fel. A füzet természetesen, kívül-belül, az is székelyharisnyás mintával van kihímezve. A borító. A kisfiúké. A kislányoké? Az is. Amikor befejezték a házi feladatot, már jócskán benne vannak a délidőben, húzzák a harangokat is, a kicsikét is, és a nagyot is, a székely himnuszt kalimpálva ki ezek szálló dallamával. Ebédidő!, kiáltja el magát az édesanyjuk, de csörög egyet mobilon is nekik, azt is székely himnusz-csengőhanggal. És máris hozza a szalonnát meg a pohárka szilvapálinkát, esetleg köményes pálinkát, a gyermekeknek, mert a szilva nekik még túl erős. Hogy szokják. A palackon természetesen székely népviseletbe öltözött pár, férfi és nő képe. Horgolva. Táncolnak önfeledten. Valahol egy domb tetején, az is lehet, hogy pont a somlyói nyeregben, de közelben a Nyerges-tető is látszik, nagy csaták helyszíne, szabadságharcoké, sok-sok apró fakereszt jelzi ezt, fellobogózott kokárdákkal, újabban kőből készült „kopjafa” is!!!, de a csíksomlyói kegytemplom is ott van a háttérben a két tornyával, kicsivel hátrébb működő szélmalom, alatta jókedvűen eszegetnek, beszélgetnek, kortyolgatnak az az emberek, miközben találós kérdéseket, közmondásokat és szólásmondásokat mondanak egymásnak. Még odébb hegyi patak hűs vize árad, szomjúhozó szarvasok hajolnak fölé. És egy vadász is elmereng hosszan, neki is vitézkötés van a zöld nadrágján, meg a lelkén is, és a távolba néz. A puskája nincs megtöltve. Medve ellen úgyis mindegy. És mindenki székelyharisnyában van itt is, akárcsak az innen mintázott falvédőn, a tisztaszobában, ahol ötvenes ballonokban a mindennapi betevőt, a szilvapálinkát szokták tárolni, no meg a szívekben-lelkekben is székelyharisnyás mindenki. (Aki nem, annak a kitűzője az.) Ember, állat, hegy, völgy, patak, egytől egyig. Ebéd, nem megmondtam?!, kiáltja még egyszer kedvesen az édesanya. De már nem is nagyon kell, mert esznek a gyermekek, mint a farkasok. Bicskával, természetesen. A vegetáriánusok halasbicskával, a nem vegák pedig a szokásossal. Desszertnek ma kivételesen vattacukrot falatozunk, mondja jókedvűen az édesanya. Akinek van bicskája, teszi hozzá tréfásan évődve. De tudom, mindenkinek van, mosolyodik el kedvesen. Csak a kislányoké kisebb. És milyen jó, repes az öröm az anya hangjában, hogy együtt van a család! Olyan, de olyan jó! Ám az édesanya máris siet vissza kenyértésztát dagasztani. Az édesapa pedig másik oldalára fordul a subáján, és meleg báránykákról álmodik, meg Tamási humoros, székely hőseiről ebben a csodálatos székely családban, ahol folytatják a gyermekek is a fogalmazást, hogy aszongya: csodálatos, csodálatos család, nálunk mindenkit Ábelnek hívnak, csak Édesanyám egyedül Áron. De volt egy dédnagyanyánk, állítólag, apánk szerint, őt egyedül Reginának nevezték. De utána mindenki Ábel lett errefelé. A faluban is. Ünnepnapokon mindig együtt vagyunk, nevetünk, kacagunk, mosolygunk, ajándékokat adunk egymásnak. Én például egy disznóölő kést kaptam apukámtól, Ábel húgom egy nagy-nagy pálinkafőzőt. Édesanyám is. Csak az övé rézből volt. És egy kicsivel nagyobb. Vasárnaponként, amikor jó idő van kint, csak mínusz húsz fok, mindig elmegyünk szobrot avatni. Vagy azon a csütörtökön, amelyikre a nyár nálunk esik. Múlt héten is felavattunk egy kicsi Wass Albertetet! Jövő hét végén egy másik kicsit avatunk. Úgyszintén Wass Albertetet. A fehérnépek viszont ide nem jönnek, mert ők mint mindig, ilyenkor is dolgoznak. Jókedvűen, jó szívvel, jó lélekkel kenyeret dagasztanak, közben pedig, úgyszintén jókedvűen, jó szívvel és jó lélekkel népdalokat énekelgetnek. Néha-néha meg-meg- állnak és közmondásokat, szólásmondásokat mondanak. A mi édesanyánk, két-három szólásmondás után most éppen ezt énekeli, a Bugyi-testvérektől: Híd alatt, híd alatt, a Margit-híd alatt… Erre jobban, ritmusosabban megy a dagasztás is. Apánk pedig jókedvűen horkol.
Mire jó a szex?
Egy ifjú patikussegéd kézzel írott, titkos recepteskönyvéből
Kitűnő gyógyír, ha szeles puffadásaink, asztmá s dugulásaink vannak, mindenféle orrspriccek meg egy éb ravasz technikák nélkül azokat a testrészeket (i s) könnyűszerrel kidugja. A szépség ingyenes kezelési mód ja. A hajat fényessé, a bőrt simává varázsolja. Akkor is, ha már nagyon nem az. A férfiak haja pe dig, a női kezek heves simogatásától fényes edik. A kopaszoké fő leg. Csak ott a bőr lesz olyan fényes, mint a kup lerájok rézkilincse.
Csökkentheti a bőrbetegségekre való haj lamot, a bőrhibákat, a pattanások számát (népi böl csesség: ha pat tanásos, akkor rég nem vót fehérnép pel!), kezeli a bőrkiütéseket. Megelőz heti a repülőgépen való utazás veszélyeit. Is. Ha nem ülünk repülőgépre. A szalmazsák- vagy matrac dögönyözés sel együtt járó izzadás tisztíthatja a pórusokat, ragyogó bbá teszi a bőrt.
Nyugodtan bezabál hatunk estére rendesen, mert ha egy padlórengető tam tarararával ajándékozzuk meg magunkat, meg természesen a hölgy et, az legalább annyi kalóriát a szemétre vág, mint amennyit a szalon nával és vereshagymával előtte fel halmoztunk.
Ha csak nincsenek benne szélsőséges ínyencségek, mint a kikötés, vagy a fojtogatós dolgok – az egyik leg biztonságos abb sport (a távirányító zás mellett), amit valaha űz hetünk. Kifárasztja, erősíti, edzi a testünk szinte minden izmát. Akárcsak a kaszálás. Csak ezért nem jár napszám. Sokkal élvezetesebb, mint az egész napos fű vágás a tűző napon, mint a pityóka szedés, vagy akármilyen nem szeretem fizikai munka. (Egyébként mindenik munka ilyen!) És nem kell véget nem érő köröket járnunk, magunk at, elnehezedett test ünket vonszolva, kínozva szaladást imitálnunk az este beállta után a stadionban, hogy a hátul, meg a szinte mindenütt megtelepedett zsírpár nákat vala hogy ledolgozzuk.
Aki egész nap tört-zúzott a környezetében levő lelkekben a nyomott hangulat ával meg a nyers beszólásai val, az ilyenkor telj esen megkönnyeb bül. Vége a Depresiunea Transilvaniei nevű népbetegségnek röpke egy-két turnus után. Ráadásul felszabadítja a test endor finját (nem félreérteni! az egyenesen lelohasztja!) a véráramlatban, így a közér zetünk olyan lesz, hogy madarat lehetne velünk fo gatni: állandóan mosolygunk, még álmunkban is, és – akárhogy is é lünk – jó létérzésünk támad, még ha röpke időre is.
Minél többet ugrasz fejest ebbe, annál jobban mennek ez irányú ismerkedéseid. A …ban aktív emberi test óriási mennyiségű kémiai anyagot bo csát ki. Ami olyan, nem kézzelfogható, ám mégis létező valami, amit a testünk kir agyog, kis ugároz ilyenszerű aktivitásaink során. És az ilyen il latok, ha megérzik, valósággal megőrjítik az ellenkező neműeket.
Depi Asszonyság messze táv ozik, és nem kell felírja azt a házio rvosunk, mert egy-egy fergeteges pa rti teljesen ingyenesen adagolja nekünk a nyugtatót. Egy doboz Diazepam nem ér annyit, mint egy...
Gátolja a fogszuvaso dást. Ha rendszeresen csók olózik az ember, ami ilyenkor elkerülh etetlen, akkor nem fog megszuvasodni a foga. Aki hiszi, hiszi, aki nem, nem. Ha szuvas fogú embereket látunk az utcán, a bol tban, jusson eszünkbe, hogy ezek bizony nem csókolózta k eleget életükben, és nem volt, ami lemarj a az oda nem való dolgokat a f ogakról, ami csökkentse a szuvasodást okozó savak magas szin tjét, és megelőzze a fogkő kialakulását. A szilvapálinka rendszeres használata pedig nem volt elég hatékony.
Enyhíti a fejfájást. Olyan vérbős éget okoz, hogy majd szétpatt annak bennünk az erek, enyhíti a fejfájást, oldj a a bennünk levő feszültséget. Van is, amit oldania mindig. De csak akkor enyh ít persze, ha van szerencsénk egy rendes nagy oldásra meg kötésre, kötésre meg oldásra. Ha a lenti fert ály is végre-valahára üzembe lép.
Javítja a lé gzést. Szénanáthásoknak különösen javal lott. Az az öt- tízperces heves, lev egőért kapkodó szuszog ás olyan tisztára takarítja a járatokat, mint annak a rendje, tüdőnkből is kifújtatjuk ezalatt a rengeteg felgyülemlett nikoti nt, no és a gyomorból a bor- meg a pálinkagőzt.
Megjelent a Bárka 2017/5-ös számában.
|