Nagy Jenciklopédia – kis testamentum
Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek
A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások
I. Nagy Magyar Életszótár – 9.
MAGÁNYBAN
Az óra lüktet lassu percegéssel, Kimérve a megmérhetlen időt; Ébren a honfigond virasztva mécsel, Homlokra összébb gyűjti a redőt. Vajúdni meddig tart még e világnak? Sors! óraműved oly irtóztató: Hallom kerekid, amint egybevágnak: De nincs azokhoz számlap, mutató.
Jön, jön... egy istenkéz sem tartja vissza... Mint mélybe indult sziklagörgeteg: Élet? halál? átok, vagy áldás lesz? - Ah, Ki mondja meg! ki élő mondja meg! Vár tétován a nép, remegve bölcse, Vakon előtte kétség és homály. Idő! szakadna bár méhed gyümölcse... Ne még, ne még - az istenért! - megállj.
Oh mert tovább e kétség tűrhetetlen, A kockarázás kínját érzenünk; De nyújtanók a percet, míg vetetlen A szörnyü csont, ha rajta mindenünk. Egy lépés a gomolygó végtelenbe, Holott örvényzik a lét, a halál: És mi fogódzunk a hitvány jelenbe: Tarts még egy kissé, gyönge szalmaszál!
Még egy kevéssé... De mely kishitűség! El, el! ne lássam e dúlt arcokat! Ész, egybeforrt vágy, tiszta honfihűség, Bátorságot nekünk mindez nem ad? Megvert reménnyel induljunk csatába? Hitben feladjuk már a diadalt?... Nem, nem! Szivünk egy vértanú imába' Megedzve, kezdjük a győzelmi dalt!
Az nem lehet, hogy milliók fohásza Örökké visszamálljon rólad, ég! És annyi vér - a szabadság kovásza - Posvány maradjon, hol elönteték. Támadni kell, mindig nagyobb körökben, Életnek ott, hol a mártir-tetem Magát kiforrja csendes földi rögben: Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.
Nem mindig ember, aki sorsot intéz; Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb; S midőn lefáradt az erőtelen kéz, A végzet tengelye harsog tovább; Csüggedve olykor hagyja lomha gépűl Magát sodorni az ember fia: De majd, ha eszmél s öntudatra épűl, Feltűnik egy magasb hármónia.
És vissza nem foly az időnek árja, Előre duzzad, feltarthatlanúl; Csak szélein marad veszteg hinárja, S partján a holt-viz hátra kanyarúl. Bízvást!... mi benn vagyunk a fősodorban: Veszhet közőlünk még talán nem egy: De szállva, ím, elsők között a sorban, Vásznunk dagad, hajónk előre megy!
(1861 ápr.)
*
Rusnya
Aki nem látja meg magában a szépet
Akinek nincs senkije, aki őt a legszebbnek látja
Aki sokat tesz azért, hogy rossz formáját hozza
Akinek nincs barátja, aki szól, ha rosszul öltözködik stb.
*
Önőrjítő
Magad lerészegítve
Önként teszed magad bolonddá
Olyan leszel, mint a tébolyult:
Ön- és közveszélyes ember
*
Ostoba
Részeggel, vagy bolonddal állsz le vitatkozni
A fanatikus szektást akarod hitedre megtéríteni
Úgy pazarolod drága időd, mintha te örökké élnél…
*
„Jó keresztény”
Ha megütnek, mindig odatartod arcod másik felét is
Ha egy inged kérik, odaadod az összest, a gyerekét is
Nem veszed magadra a mérlegelés szellemi munkaterhét,
Neked e merev szabálykövetéssel marad jó a lelkiismereted
*
Hiperlojális
A császárnak mindent megadsz,
S ha marad, isten is kap valamit
(az egyik láthatóan nagyon közel,
a másik meg láthatatlan távol van,
ha egyáltalán van…)
*
Tessék-lássék
Takaréklángon lötyögő
Még sose adtál valamibe mindent bele,
Mindig csak ímmel-ámmal, kényszeredetten stb.
Dolgozol, játszol, szerelmeskedsz, harcolsz stb. stb.
*
Igazodó
Túl jól illeszkedő
Se feleségeddel, se főnököddel nem ellenkezel
Így megkíméled magad a vitától és konfliktustól.
Te vagy az az okos, aki mindig mindenből enged?
Inkább egy szenvedő agymosott szamárnak tűnsz…
*
Átvert
Komolyan veszed a politikai pankrációt
Behúznak a csőbe – bundameccsre fogadsz
(Rámegy a vagyonod, rámennek kapcsolataid)
*
Csóró
Akinek nincs a zsebében egy húszas,
Azt még a mondás szerint a kutya is lepisili
És ez nálad nem egy rendkívüli, de az alapállapot…
Az átmeneti pénzzavart sem ismered – csak a tartósat.
*
Tökély
Amíg nincs
Tökéletes rend és tisztaság a lakásban,
Addig nem kezdesz bele
Még egy könyv olvasásába sem -
Erre mindig csak a maradék időt fordítanád,
Ha lenne ilyen szabad időd… de nincs,
Mert mindig találsz tennivalót,
Nehogy szó érje a ház elejét…
*
Utolsó nap
Mintha csak egy nap lenne a világ,
Úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn -
Utánunk a vízözön, az már nem érdekes…
Nem az unokáinktól kaptuk kölcsön a földet?
*
Birka
Nagymagyar - mélyszántás
Ha piros-fehér-zöld színű az eke,
Akkor a kormány a hátadon is szánthat vele
(sokáig tanult a tinó, hogy ekkora ökör lett belőle)
Nem a jóisten, az Atyaúristen a feltétlen parancsolód,
hanem kispapod, kisfőnököd, pártvezéred, feleséged…
*
Prokrusztész ágy
Fakó minden teória, a lét aranyló fája zöld,
S te így, ilyen kifakultan látod a virágzó rétet,
A nagy mindenség ki-kibújik a Rendszeredből -
De te addig csonkítod, míg bele nem gyötörhető…
*
A szabadság gyöke
Nem jól ismered anyanyelved
Nem fogod fel annak szellemi eligazítását
Nem véletlen, hogy egygyökerű, egylényegű
A szabadság és a szabály, a szabatosság – a rend
Így csak szabados lehetsz, aki az ördög rabszolgája…
*
Imádó
A nagy szerelmedet imádod,
Ő bármit kérhet tőled, megteszed -
Isten viszont csak feltételesen szereted
(ha pl. rögtön és maradéktalanul teljesíti
„imába foglalt” hosszú és balga kívánságlistádat)
*
Leköteleződés
Szabadnak gondolod magad,
Hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,
- és még azt is mondod: nem akarod megbántani -,
Pedig minden egyes eset szabadságodat kurtítja
Nincs ingyen vacsora – minden elfogadás lekötelez…
*
Ingyen ajándék
Óvakodj a görögök ajándékaitól
A trójai faló – az ellenség beinvitálása a várba
*
Vesztő-helyzet
Rossz kezdés, fél kudarc
A szónok/tanár kezdeti nehézsége
Nem sikerül elnyerni a hallgatóság jóindulatát
*
A tűzzel játszó
Piromániás – gyújtogató – gyújtó beszéd
Hogyan tehetne kárt egy erdőnek egy szál gyufa?
Hogyan tehetné tönkre házasságod egy félrelépés?
*
Szélhámos balekja
A kontár kőműves még a rakás pénzzel is lelép
Ráadásul még rontott is a meglévőn, ami jó volt,
És amit csinált, az rossz, azt is le kell majd bontani
*
Fordított sorrend
Előbb vágsz, azután mérsz
Előbb kezded a tetőt építeni, majd az alapot
*
Plusz-mínusz
Méregkeverő patikus/sarlatán orvos
Amikor a „gyógyítód” lesz a gyilkosod
Amennyit segíthetne, legalább annyit árt
*
Mesterséges - művi
Virág helyett művirág, világ helyett művilág
Művese és mesterséges táplálás/megtermékenyítés
Élet helyett művészet, sőt: életművészet stb.
*
Kötelező közoktatás
A Birodalomnak hű alattvalókat nevelni
A kíváncsiságot kiölni, a rakoncátlan csikót betörni
A társadalomban életfogytig betöltött helyed elfogadni
*
Határhelyzet
Ember embernek farkasa?
Leoltjuk a villanyt, bezárjuk az ajtókat,
És megkezdődhet a mindenki harca mindenki ellen,
Mert ebből a szobából csak egy ember mehet ki élve…
*
Teszt
Ha biztos lehetnél benne,
Hogy soha a büdös életben nem derülne ki,
Akkor vajon mi minden perverzióra lennél képes?
Csak a kitudódástól való félelem tart vissza ezektől?
*
Üzemi vakság
Aki már nagyon régóta lakik abban a lakásban,
Aki már ezer éve dolgozik abban a stabil üzemben
Aki már évtizedeket lehúzott abban az egy szakmában
Az már bajosan veszi észre azt, amit egy friss szemű belépő
(nem véletlen: sokszor épp „outsiderek” a paradigmaváltók)
*
Az öndicséret bűze
Visszatetsző visszaható igézés:
Megveregetem a vállam - megdicsérem
És kitüntetem magam - megbízom és ki-
Nevezem, megsimogatom, puszilgatom magam
*
Tudás – érzék – lélekerő
Mindent tudsz a humorról, amit érdemes,
Milyen fontos szerepe van az életben-halálban,
Csak éppen humorérzéked nem fejleszted,
Csak éppen gyáva vagy egy viccet elsütni…
*
Ön- és közveszélyes
Aki a tűzzel játszik, neadj’isten piromán,
Az nemcsak saját testi épségét kockáztatja,
Hanem a családja, a szomszédok vagyonát és életét is
*
Fojtogató
A gyanakvás légköre
Mint amikor nem kapsz levegőt,
Mintha szinte folyamatosan fuldokolnál…
*
Homo Mohó
Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka –
A kevesebb több lenne – a túl sok kinccsel
Rakott hajó elsüllyed, mint amikor a mohó
Nyerés helyett azt is elveszíti, amije volt
*
Arculcsapás
Ami lehet egy véletlen eltévedt mozdulat
Ami lehet egy szándékos inzultus, megszégyenítés
Ami lehet egy büntetés – nyilvános rosszallás kifejezése
Ami lehet átvitt értelemben egy pofon az Élet tanár úrtól
*
A kevés is túl sok
Elég egy csepp méreg az ételedbe, hogy végzetes legyen
Elég egy pillanat kihagyás az autópályán a tragikus balesethez
Elég egy részeg éjszaka végleg tönkre tenni a jó házasságodat
*
Ördögi csapda
Először azért kell valami pótszer,
Hogy az eddiginél sokkal jobban érezd magad,
Majd utána azért kell egyre nagyobb és nagyobb adag,
Hogy ne érezd magad egyre rosszabbul?
*
Inkubátor ház
Például: amikor valaki
Úgy óvná a lánygyermeket
A világ gonoszságaitól, rossz példáitól és hatásaitól,
Hogy hermetikus elszigeteltségben nevelteti fel őt –
És ezzel teszi a legnagyobb rosszat:
Már egy szép szó is elcsábítja…!
*
Savanyú a szőlő?
Amit nagyon kívánsz, de nem éred el,
Szó szerint vagy képletesen, átvitt értelemben,
Azt leszólod, ócsárolod, leminősíted, lefikázod -
És úgy teszel, mint aki nem is akarja birtokolni…
*
Április elseje
Meddig lehet elmenni a jóízű tréfálkozásban?
Keltheti-e az ember mókából a saját halálhírét,
Hogy utána titokban megfigyelje a reakciókat?
*
Árnyékbokszoló
Behunyt szemmel vagdalkozol,
Hátha így eltalálod azt, aki bántott -
S pont azt éred, aki a legközelebb áll hozzád
*
Hivatástalan
Bármennyiért bármit bárhol/mikor elvállalsz
Csak azért dolgozol, hogy ma még ne halj éhen
Mindez kitölti napod egészét, meghatározza álmod is
*
Dezertőr
Éppen az ütközet előtt hagyja cserben bajtársait
Aki éppen a sorsdöntő meccs előtt jelent beteget
*
Öröm-bánat
Ami az életben összeadódik, szorzódik,
És a mi kivonódik, ami (meg)osztódik
És ami - láss csodát! - megosztódva szorzódik
*
Cél és eszköz
Rossz célhoz jó eszköz
Jó célhoz rossz eszköz
Az eszközből végcélt csinálni
*
Részvétlenség
Nincs együttérzés, nincs szolidaritás
A többség közönnyel szemléli kínszenvedésed
A bajba kerülőt csak hibáztatják, nincs mentőöv
*
„Puszta”
A közlegelők csapdája – pusztulás
Nem egyeznek meg egymással a gazdák,
S mindenki rablógazdálkodást folytat a sivatagosodásig
*
Gyász
Nem gyászol/a gyászba temetkezik
Vagy úgy tesz, mintha mi sem történt volna,
S koccint a tragédiában elhunyt mennyei szülinapjára,
Vagy felveszi a vigasztalhatatlan szomorú özvegy szerepet
*
ARANY JÁNOS
EGRESSY GÁBORNAK
Midőn törökországi bujdosásából visszatért
Ölelő karokkal mennek ki elődbe És fogadnak, vídám füzérré szövődve, Boldogabb barátid: Hát engem mi tilt, hogy kebeledre dőljek?... Nosza, rontsd szét lelkem az irigy mérföldek Kényszerű korlátit!
Igen, itt vagy Gábor, itt te, újra köztünk! Álom! - álom volt hát, hogy kétségbeestünk Éretted, utánad? Hogy sirattuk, kölcsön, a nagy veszteséget: Bánatos szívvel mi, a hazával, téged, Te távol hazádat?
Ah! nem álom volt az: látom, le van írva Szenvedő arcádon egy hosszú év kínja; Szólanak betűi! Monddsza, nem tört-é meg fájdalomban lelked? Hol vevél reményt, mely e nehéz türelmet Ki segítsen tűrni?
És midőn távolról fölvehetted ismét A hazai kunyhók szálldogáló füstjét Mint homályos felleg - Mi őrzötte szíved... mi tartá meg épen, Iszonyú örömnek előérzetében Hogy ne repedjen meg?
Vagy - tudom, tudom már, örömednek kelyhe Csordultig miért nem lehetett megtelve, Mi keseríté meg... Hanem itt vagy, itten fogsz maradni mármost, Lehetetlenséggel többé nem határos Megölelnem téged.
Mint midőn galyakká széjjeloszlik a fa, Úgy vala köztetek lelkem elágazva, Kevés jó barátok: Már csak egy zöldellő gyöngye volt: a bánat, Lomb nélkül hagyá a többi minden ágat Egy siralmas átok.
Egyiket sudáron gyors villám üté meg, Másikat emészti láthatatlan féreg, Sorvadának mind, mind: Most azonban egy a másik után épül; Nyerve lassan-lassan az élet kezébül Lombokat és zöld szint.
Haj! csak egy nem akar éledni - hiába Jött a lanyha szellő, kikelet nyilása, És a nyári harmat... Ő, kit úgy szerettem, ő, kit úgy szerettél, A közös barát nincs örömünnepednél, Lantja mélyen hallgat.
De fátyolt a búra! - s mellyel köszöntélek, Ne legyen legalább halotti ez ének; Szólj vidámabban, lant! Az öröm, hogy itt vagy, képtelen reménnyel Csalogat: ki tudja, hát ő nem jön-é el?... Hátha eljő - s dalland!
Igen! visszatérted a jövőre zálog: S én, kétségbeesett, most remélek, várok Boldogabb időket; Még sötét az égbolt, de borús határán Kezdi már jelölni egy felső szivárvány A siró felhőket.
Félre, kishitűek, félre! nem veszett el - Élni fog nyelvében, élni művészettel, Még soká e nemzet! Föl, merész versenyre, kinek az istenség Nyujtá dallamos ajk s honi hárfa kincsét! Zengjen, aki zenghet.
Te pedig, barátom, lépj ama padokra, Hol oly gazdagon nőtt koszorúid bokra: Légy új büszkeségünk: Ölts arcodra lelket és igaz betűket, - Magasztos erényt, mely buktában se csügged, Ábrázolva nékünk!
(1850)
*
Az
Életminőség-romlás
Nagy Jenciklopédiája XXI.
előmunkálatai: címötlet- és nyersanyag gyűjtése
|