Payday Loans

Keresés

A legújabb

I. Nagy Magyar Életszótár – 9.
Nagy Magyar Jenciklopédia: Életminőség-vizsgálódás
Írta: Jenő   

labirintus

Nagy Jenciklopédia – kis testamentum

Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek

A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások

 

I. Nagy Magyar Életszótár – 9.

 

MAGÁNYBAN

Az óra lüktet lassu percegéssel,
Kimérve a megmérhetlen időt;
Ébren a honfigond virasztva mécsel,
Homlokra összébb gyűjti a redőt.
Vajúdni meddig tart még e világnak?
Sors! óraműved oly irtóztató:
Hallom kerekid, amint egybevágnak:
De nincs azokhoz számlap, mutató.

Jön, jön... egy istenkéz sem tartja vissza...
Mint mélybe indult sziklagörgeteg:
Élet? halál? átok, vagy áldás lesz? - Ah,
Ki mondja meg! ki élő mondja meg!
Vár tétován a nép, remegve bölcse,
Vakon előtte kétség és homály.
Idő! szakadna bár méhed gyümölcse...
Ne még, ne még - az istenért! - megállj.

Oh mert tovább e kétség tűrhetetlen,
A kockarázás kínját érzenünk;
De nyújtanók a percet, míg vetetlen
A szörnyü csont, ha rajta mindenünk.
Egy lépés a gomolygó végtelenbe,
Holott örvényzik a lét, a halál:
És mi fogódzunk a hitvány jelenbe:
Tarts még egy kissé, gyönge szalmaszál!

Még egy kevéssé... De mely kishitűség!
El, el! ne lássam e dúlt arcokat!
Ész, egybeforrt vágy, tiszta honfihűség,
Bátorságot nekünk mindez nem ad?
Megvert reménnyel induljunk csatába?
Hitben feladjuk már a diadalt?...
Nem, nem! Szivünk egy vértanú imába'
Megedzve, kezdjük a győzelmi dalt!

Az nem lehet, hogy milliók fohásza
Örökké visszamálljon rólad, ég!
És annyi vér - a szabadság kovásza -
Posvány maradjon, hol elönteték.
Támadni kell, mindig nagyobb körökben,
Életnek ott, hol a mártir-tetem
Magát kiforrja csendes földi rögben:
Légy hű, s bízzál jövődbe, nemzetem.

Nem mindig ember, aki sorsot intéz;
Gyakran a bölcs is eszköz, puszta báb;
S midőn lefáradt az erőtelen kéz,
A végzet tengelye harsog tovább;
Csüggedve olykor hagyja lomha gépűl
Magát sodorni az ember fia:
De majd, ha eszmél s öntudatra épűl,
Feltűnik egy magasb hármónia.

És vissza nem foly az időnek árja,
Előre duzzad, feltarthatlanúl;
Csak szélein marad veszteg hinárja,
S partján a holt-viz hátra kanyarúl.
Bízvást!... mi benn vagyunk a fősodorban:
Veszhet közőlünk még talán nem egy:
De szállva, ím, elsők között a sorban,
Vásznunk dagad, hajónk előre megy!

(1861 ápr.)

petofi_sandor_arany_janos_nagyszalonta_salonta_kolozsvari_puskas_sandor_1957

*

 

Rusnya

Aki nem látja meg magában a szépet

Akinek nincs senkije, aki őt a legszebbnek látja

Aki sokat tesz azért, hogy rossz formáját hozza

Akinek nincs barátja, aki szól, ha rosszul öltözködik stb.

 

*

 

Önőrjítő

Magad lerészegítve

Önként teszed magad bolonddá

Olyan leszel, mint a tébolyult:

Ön- és közveszélyes ember

 

*

 

Ostoba

Részeggel, vagy bolonddal állsz le vitatkozni

A fanatikus szektást akarod hitedre megtéríteni

Úgy pazarolod drága időd, mintha te örökké élnél…

 

*

 

„Jó keresztény”

Ha megütnek, mindig odatartod arcod másik felét is

Ha egy inged kérik, odaadod az összest, a gyerekét is

Nem veszed magadra a mérlegelés szellemi munkaterhét,

Neked e merev szabálykövetéssel marad jó a lelkiismereted

 

*

 

Hiperlojális

A császárnak mindent megadsz,

S ha marad, isten is kap valamit

(az egyik láthatóan nagyon közel,

a másik meg láthatatlan távol van,

ha egyáltalán van…)

 

*

 

Tessék-lássék

Takaréklángon lötyögő

Még sose adtál valamibe mindent bele,

Mindig csak ímmel-ámmal, kényszeredetten stb.

Dolgozol, játszol, szerelmeskedsz, harcolsz stb. stb.

 

*

 

Igazodó

Túl jól illeszkedő

Se feleségeddel, se főnököddel nem ellenkezel

Így megkíméled magad a vitától és konfliktustól.

Te vagy az az okos, aki mindig mindenből enged?

Inkább egy szenvedő agymosott szamárnak tűnsz…

 

*

 

Átvert

Komolyan veszed a politikai pankrációt

Behúznak a csőbe – bundameccsre fogadsz

(Rámegy a vagyonod, rámennek kapcsolataid)

 

*

 

Csóró

Akinek nincs a zsebében egy húszas,

Azt még a mondás szerint a kutya is lepisili

És ez nálad nem egy rendkívüli, de az alapállapot…

Az átmeneti pénzzavart sem ismered – csak a tartósat.

 

*

 

Tökély

Amíg nincs

Tökéletes rend és tisztaság a lakásban,

Addig nem kezdesz bele

Még egy könyv olvasásába sem -

Erre mindig csak a maradék időt fordítanád,

Ha lenne ilyen szabad időd… de nincs,

Mert mindig találsz tennivalót,

Nehogy szó érje a ház elejét…

 

*

 

Utolsó nap

Mintha csak egy nap lenne a világ,

Úgy tékozlunk és élősködünk a jövőn -

Utánunk a vízözön, az már nem érdekes…

Nem az unokáinktól kaptuk kölcsön a földet?

 

*

 

Birka

Nagymagyar - mélyszántás

Ha piros-fehér-zöld színű az eke,

Akkor a kormány a hátadon is szánthat vele

(sokáig tanult a tinó, hogy ekkora ökör lett belőle)

Nem a jóisten, az Atyaúristen a feltétlen parancsolód,

hanem kispapod, kisfőnököd, pártvezéred, feleséged…

 

*

 

Prokrusztész ágy

Fakó minden teória, a lét aranyló fája zöld,

S te így, ilyen kifakultan látod a virágzó rétet,

A nagy mindenség ki-kibújik a Rendszeredből -

De te addig csonkítod, míg bele nem gyötörhető…

 

*

 

A szabadság gyöke

Nem jól ismered anyanyelved

Nem fogod fel annak szellemi eligazítását

Nem véletlen, hogy egygyökerű, egylényegű

A szabadság és a szabály, a szabatosság – a rend

Így csak szabados lehetsz, aki az ördög rabszolgája…

 

*

 

Imádó

A nagy szerelmedet imádod,

Ő bármit kérhet tőled, megteszed -

Isten viszont csak feltételesen szereted

(ha pl. rögtön és maradéktalanul teljesíti

„imába foglalt” hosszú és balga kívánságlistádat)

 

*

 

Leköteleződés

Szabadnak gondolod magad,

Hogy bárkitől bármilyen ajándékot elfogadj,

- és még azt is mondod: nem akarod megbántani -,

Pedig minden egyes eset szabadságodat kurtítja

Nincs ingyen vacsora – minden elfogadás lekötelez…

 

*

 

Ingyen ajándék

Óvakodj a görögök ajándékaitól

A trójai faló – az ellenség beinvitálása a várba

 

*

 

Vesztő-helyzet

Rossz kezdés, fél kudarc

A szónok/tanár kezdeti nehézsége

Nem sikerül elnyerni a hallgatóság jóindulatát

 

*

 

A tűzzel játszó

Piromániás – gyújtogató – gyújtó beszéd

Hogyan tehetne kárt egy erdőnek egy szál gyufa?

Hogyan tehetné tönkre házasságod egy félrelépés?

 

*

 

Szélhámos balekja

A kontár kőműves még a rakás pénzzel is lelép

Ráadásul még rontott is a meglévőn, ami jó volt,

És amit csinált, az rossz, azt is le kell majd bontani

 

*

 

Fordított sorrend

Előbb vágsz, azután mérsz

Előbb kezded a tetőt építeni, majd az alapot

 

*

 

Plusz-mínusz

Méregkeverő patikus/sarlatán orvos

Amikor a „gyógyítód” lesz a gyilkosod

Amennyit segíthetne, legalább annyit árt

 

*

 

Mesterséges - művi

Virág helyett művirág, világ helyett művilág

Művese és mesterséges táplálás/megtermékenyítés

Élet helyett művészet, sőt: életművészet stb.

 

*

 

Kötelező közoktatás

A Birodalomnak hű alattvalókat nevelni

A kíváncsiságot kiölni, a rakoncátlan csikót betörni

A társadalomban életfogytig betöltött helyed elfogadni

 

*

 

Határhelyzet

Ember embernek farkasa?

Leoltjuk a villanyt, bezárjuk az ajtókat,

És megkezdődhet a mindenki harca mindenki ellen,

Mert ebből a szobából csak egy ember mehet ki élve…

 

*

 

Teszt

Ha biztos lehetnél benne,

Hogy soha a büdös életben nem derülne ki,

Akkor vajon mi minden perverzióra lennél képes?

Csak a kitudódástól való félelem tart vissza ezektől?

 

*

 

Üzemi vakság

Aki már nagyon régóta lakik abban a lakásban,

Aki már ezer éve dolgozik abban a stabil üzemben

Aki már évtizedeket lehúzott abban az egy szakmában

Az már bajosan veszi észre azt, amit egy friss szemű belépő

(nem véletlen: sokszor épp „outsiderek” a paradigmaváltók)

 

*

 

Az öndicséret bűze

Visszatetsző visszaható igézés:

Megveregetem a vállam - megdicsérem

És kitüntetem magam - megbízom és ki-

Nevezem, megsimogatom, puszilgatom magam

 

*

 

Tudás – érzék – lélekerő

Mindent tudsz a humorról, amit érdemes,

Milyen fontos szerepe van az életben-halálban,

Csak éppen humorérzéked nem fejleszted,

Csak éppen gyáva vagy egy viccet elsütni…

 

*

 

Ön- és közveszélyes

Aki a tűzzel játszik, neadj’isten piromán,

Az nemcsak saját testi épségét kockáztatja,

Hanem a családja, a szomszédok vagyonát és életét is

 

*

 

Fojtogató

A gyanakvás légköre

Mint amikor nem kapsz levegőt,

Mintha szinte folyamatosan fuldokolnál…

 

*

 

Homo Mohó

Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka –

A kevesebb több lenne – a túl sok kinccsel

Rakott hajó elsüllyed, mint amikor a mohó

Nyerés helyett azt is elveszíti, amije volt

 

*

 

Arculcsapás

Ami lehet egy véletlen eltévedt mozdulat

Ami lehet egy szándékos inzultus, megszégyenítés

Ami lehet egy büntetés – nyilvános rosszallás kifejezése

Ami lehet átvitt értelemben egy pofon az Élet tanár úrtól

 

*

 

A kevés is túl sok

Elég egy csepp méreg az ételedbe, hogy végzetes legyen

Elég egy pillanat kihagyás az autópályán a tragikus balesethez

Elég egy részeg éjszaka végleg tönkre tenni a jó házasságodat

 

*

 

Ördögi csapda

Először azért kell valami pótszer,

Hogy az eddiginél sokkal jobban érezd magad,

Majd utána azért kell egyre nagyobb és nagyobb adag,

Hogy ne érezd magad egyre rosszabbul?

 

*

 

Inkubátor ház

Például: amikor valaki

Úgy óvná a lánygyermeket

A világ gonoszságaitól, rossz példáitól és hatásaitól,

Hogy hermetikus elszigeteltségben nevelteti fel őt –

És ezzel teszi a legnagyobb rosszat:

Már egy szép szó is elcsábítja…!

 

*

 

Savanyú a szőlő?

Amit nagyon kívánsz, de nem éred el,

Szó szerint vagy képletesen, átvitt értelemben,

Azt leszólod, ócsárolod, leminősíted, lefikázod -

És úgy teszel, mint aki nem is akarja birtokolni…

 

*

 

Április elseje

Meddig lehet elmenni a jóízű tréfálkozásban?

Keltheti-e az ember mókából a saját halálhírét,

Hogy utána titokban megfigyelje a reakciókat?

 

*

 

Árnyékbokszoló

Behunyt szemmel vagdalkozol,

Hátha így eltalálod azt, aki bántott -

S pont azt éred, aki a legközelebb áll hozzád

 

*

 

Hivatástalan

Bármennyiért bármit bárhol/mikor elvállalsz

Csak azért dolgozol, hogy ma még ne halj éhen

Mindez kitölti napod egészét, meghatározza álmod is

 

*

 

Dezertőr

Éppen az ütközet előtt hagyja cserben bajtársait

Aki éppen a sorsdöntő meccs előtt jelent beteget

 

*

 

Öröm-bánat

Ami az életben összeadódik, szorzódik,

És a mi kivonódik, ami (meg)osztódik

És ami - láss csodát! - megosztódva szorzódik

 

*

 

Cél és eszköz

Rossz célhoz jó eszköz

Jó célhoz rossz eszköz

Az eszközből végcélt csinálni

 

*

 

Részvétlenség

Nincs együttérzés, nincs szolidaritás

A többség közönnyel szemléli kínszenvedésed

A bajba kerülőt csak hibáztatják, nincs mentőöv

 

*

 

„Puszta”

A közlegelők csapdája – pusztulás

Nem egyeznek meg egymással a gazdák,

S mindenki rablógazdálkodást folytat a sivatagosodásig

 

*

 

Gyász

Nem gyászol/a gyászba temetkezik

Vagy úgy tesz, mintha mi sem történt volna,

S koccint a tragédiában elhunyt mennyei szülinapjára,

Vagy felveszi a vigasztalhatatlan szomorú özvegy szerepet

 

*

 

Képtalálat a következőre: „egressy gábor színész”

ARANY JÁNOS

EGRESSY GÁBORNAK

Midőn törökországi bujdosásából visszatért

Ölelő karokkal mennek ki elődbe
És fogadnak, vídám füzérré szövődve,
Boldogabb barátid:
Hát engem mi tilt, hogy kebeledre dőljek?...
Nosza, rontsd szét lelkem az irigy mérföldek
Kényszerű korlátit!

Igen, itt vagy Gábor, itt te, újra köztünk!
Álom! - álom volt hát, hogy kétségbeestünk
Éretted, utánad?
Hogy sirattuk, kölcsön, a nagy veszteséget:
Bánatos szívvel mi, a hazával, téged,
Te távol hazádat?

Ah! nem álom volt az: látom, le van írva
Szenvedő arcádon egy hosszú év kínja;
Szólanak betűi!
Monddsza, nem tört-é meg fájdalomban lelked?
Hol vevél reményt, mely e nehéz türelmet
Ki segítsen tűrni?

És midőn távolról fölvehetted ismét
A hazai kunyhók szálldogáló füstjét
Mint homályos felleg -
Mi őrzötte szíved... mi tartá meg épen,
Iszonyú örömnek előérzetében
Hogy ne repedjen meg?

Vagy - tudom, tudom már, örömednek kelyhe
Csordultig miért nem lehetett megtelve,
Mi keseríté meg...
Hanem itt vagy, itten fogsz maradni mármost,
Lehetetlenséggel többé nem határos
Megölelnem téged.

Mint midőn galyakká széjjeloszlik a fa,
Úgy vala köztetek lelkem elágazva,
Kevés jó barátok:
Már csak egy zöldellő gyöngye volt: a bánat,
Lomb nélkül hagyá a többi minden ágat
Egy siralmas átok.

Egyiket sudáron gyors villám üté meg,
Másikat emészti láthatatlan féreg,
Sorvadának mind, mind:
Most azonban egy a másik után épül;
Nyerve lassan-lassan az élet kezébül
Lombokat és zöld szint.

Haj! csak egy nem akar éledni - hiába
Jött a lanyha szellő, kikelet nyilása,
És a nyári harmat...
Ő, kit úgy szerettem, ő, kit úgy szerettél,
A közös barát nincs örömünnepednél,
Lantja mélyen hallgat.

De fátyolt a búra! - s mellyel köszöntélek,
Ne legyen legalább halotti ez ének;
Szólj vidámabban, lant!
Az öröm, hogy itt vagy, képtelen reménnyel
Csalogat: ki tudja, hát ő nem jön-é el?...
Hátha eljő - s dalland!

Igen! visszatérted a jövőre zálog:
S én, kétségbeesett, most remélek, várok
Boldogabb időket;
Még sötét az égbolt, de borús határán
Kezdi már jelölni egy felső szivárvány
A siró felhőket.

Félre, kishitűek, félre! nem veszett el -
Élni fog nyelvében, élni művészettel,
Még soká e nemzet!
Föl, merész versenyre, kinek az istenség
Nyujtá dallamos ajk s honi hárfa kincsét!
Zengjen, aki zenghet.

Te pedig, barátom, lépj ama padokra,
Hol oly gazdagon nőtt koszorúid bokra:
Légy új büszkeségünk:
Ölts arcodra lelket és igaz betűket, -
Magasztos erényt, mely buktában se csügged,
Ábrázolva nékünk!

(1850)

 

*

 

Az

Életminőség-romlás

Nagy Jenciklopédiája XXI.

előmunkálatai: címötlet- és nyersanyag gyűjtése

 

Képtalálat a következőre: „egressy gábor színész”