|
Nagy Jenciklopédia – kis testamentum
Életminőség őrzés-javítás/romlás-rontás
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan emberek
A földi/égi édenkertek, vagy pokoljárások
I. Nagy Magyar Életszótár – 12.
*
A MEGROMLOTT ERKŐLCSRŐL.
Oda van az erkőlcs! oda van a tudomány! Hazánk
Reménye mind kifonnyadott! - virágjait
Eggy dér (ki vélte vólna!) csaknem mindenütt
Lefőzte! Még az oskolákban is! - Mire
Ment a gonoszság! - Fajtalan tűz, jámborok
Csufoltatása, fülverő káromkodás,
Parázna szitok, eggy szóval undokság s merő
Istentelenség hallatik, szemléltetik!
Mennyben örök bér nincsen; a pokol - mese;
A lélek elmúl: azt csacsogják a tejes-
Szájú deákocskák is, és óh fájdalom!
Nyilván csacsogják. - Nincs fenyíték s félelem.
Csak színre vannak a gonoszt tilalmazó
Törvények: a bűn büntetés nélkűl marad.
Valamint, midőn a gátak elszakadnak, az
Eggymásra tollott s szűntelen jövő habok
Eggyszerre kilövellkednek; a téres mezőt
Sebes futamva meglepik s a dús határ
Kincsit lenyomják, vagy magokkal elviszik:
Úgy a kicsiny-korúk is a sűrű gonosz
Példákat otthon, szent helyen, kinn, mindenütt
Látván, levetik a szent igát, kinevetik a
Józan tanácslót; nyakra-főre, tartalék
Nélkűl rohannak eggy veszélyről másikra,
Vetekedve, szabadon, űzik a vétket. - Ki ne
Húllassa könyvét a szerencsétlen fiak
Hólt állapotján! Mit reménylhetünk ezen
Mirígyesekből! - Oh szegény atyák, anyák!
Hol van jövendőbéli gyámoltok? Mire
Tettétek a kőltséget? Elveszett! Soha
Nem veszitek hasznát! - Megcsalatkozott király!
S királlyal eggyütt megcsalatkozott haza!
Mit vártok ezen elvetemedett és elfogúlt
Rossz fajzatokból? Ah! kitől fél, aki ne
Fél Istenétől? - Jőjjetek, siessetek,
Nyomjátok el ezen elterűlt fenét - talán
A kisdedektől el lehet még tíltani.
Talán eszekre térnek a feslettek is
Nagy gondotok után; hajtnotok tán meglehet
A gyenge vesszőt. - Jaj, kemény fa, görcs leszen,
Ha több üdőt nyer. - Eggy okos, bőlcs férjfinak
Adjátok által a vezérséget. - Mihez
Nyúlt Róma nagy fergetegi közt? - Dictatori
Hatalomhoz. - A kormányra tudnék én - De nem -
Még megköveznek a szabadságon kapók.
Baróti Szabó Gábor
1794.
*
*
Közismert
Mindegy mit, csak beszéljenek rólad?
Neked mindegy, hogy híres vagy hírhedt vagy?
Nyilvános öngyilkosság, vagy merész merénylet?
A következményekre/családodra már nem gondolsz…
*
Szereplési viszketeg
Abbamarad a hiszti adás,
Ha nincs rá vevőközönség
Valahogy elérni, hogy minél többen figyeljenek
Balhézni, kötekedni – vagy hülyülni, bohóckodni…
*
Előrelátó
Mekkora csapás, megátkozottság lenne,
Ha mindent pontosan és biztosan előre látnánk -
Mintha mi is „istenátkozta” jóstehetséggel bírnánk
(ahogy káros-kórós az a rövidlátás, ha egy nap a világ)
*
Rövidlátó
Az biztos, amit – ma - megeszel
Vágd le az aranytojást tojó tyúkot!
Mit tudni, mit hoz a holnap – ha megéred…
Miért nélkülöznél/áldoznál ma a holnapért?
*
Kiismerhetetlen
Sose lehessen nálad tudni,
Hogy mikor tréfálsz, s mikor nem!
Téged még a baráti köröd se ismerhessen ki…
Még a csapattársaid se ismerhessék ki a cseleid,
Még ők se tudhassák, melyik pillanatban mit lépsz…
*
Lót asszonya
Nézz te csakis előre!
Ne nézz vissza - ne nézz soha hátra
- bár éppen az út közepén bringázol -
Máskülönben véged: sóbálvánnyá dermedsz!
*
Szépérzéketlen
A vak magyarul úgy is mondható: világtalan
És aki csak néz ki a fejéből, de nem látja a szépet?
Szép jelenség, mű, ember nézése nem művelte ki a szemét
*
Fogyatékosok
A nem nevető ember
Nem nevetnek, legfeljebb vigyorognak,
Inkább vicsorognak, vagy - ami még rosszabb:
Vigyori módon, fakutyaként mindenen „nevetgélnek”…
*
Botrányhős
Akiknek nem adatik meg,
Hogy igazi hősök lehessenek,
- pl. szerencséjükre nem kell hősi halált halniuk -,
De ez minden vágyuk, - ezért pótcselekvésekben,
Száj/botrányhősködésben élik ki magukat/ezen óhajukat
*
Lefizetett
Fogod a pénzt, és kussolsz!
Olcsón vették meg hallgatásodat
Te is kis cinkos vagy a bűnök láncolatában…
*
Ugráltatott
Mindig úgy táncolsz,
Ahogy mások épp fütyülnek
Ha a homlokodra pénzt nyálaznak,
Akkor menten el is húzod az úr nótáját…
*
Balek
Bőven termő
Bamba diófája vagy idegeneknek
Más a te farkaddal verheti a csalánt…
…zokszó nélkül tűröd, sőt: ajánlod/köszönöd….
*
Fontoskodó
Kotnyeles vagy – minden lében kanál
Mintha a világon minden rád is tartozna
Aki úgy veszi túl komolyan magát,
hogy ezáltal nevetséges lesz…
*
Veszíteni tudni kell
Veszíteni tudni kellene
Ha nem nyersz, sértegeted a győztest?
Ha vesztésre állsz, felállsz s elvonulsz?
Ha erősebbtől kaptál ki,
akkor se ülsz le máskor, mással?
Ha nem volt szerencséd,
akkor is magad korholod?
Ha hibádból vesztettél,
ezt nem bocsátod meg - oda a napod?
Ha nem vagy a legjobb a játékban,
másban is feladod?
*
Rossz gátlás
Élelmes vagy élhetetlen?
Te annyira „jólnevelt” vagy,
vagy inkább szemérmes, gátlásos,
aki nem szeretne élelmesnek látszani,
hogy hiába kínálnak meg egyszer a finomsággal,
megköszönöd, de nem fogadod el.
Mivel ezt ezután többet nem ismétlik,
te meg röstellsz nyíltan,
expressis verbis kérni,
ezért nemcsak éhen maradsz,
de megneheztelsz vendéglátódra,
sőt magadra is..
*
Kegyvesztő
Kegyelemre jogot formáló
A tanulságos anekdota szerint
Ferenc József császár amikor eljárt vadászni,
akkor a vadászmestert a kocsis mellől a bakról
mindig maga mellé szólította - mindaddig,
amíg ő már magától is egyből beült mellé
nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.
Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon...
*
Ideális alattvaló
Miért élsz úgy itt és most
mintha még kiskorú lennél,
mintha gondnokság alatt lennél,
mintha éppen börtönben lennél,
mintha el lennél tiltva a közügyek gyakorlásától -
miért hagyod még, hogy nélküled döntsenek rólad?
*
Savanyú a szőlő
Okosan megideologizálod
amúgy kínzó magányosságodat,
tartósan és végleg becsapod magad,
alkalmi-tartós fájdalomcsillapítás helyett,
az egyedüllétnek az – amúgy létező - előnyeit,
a párosnak meg a hátrányait hangsúlyozva túl!
*
Önleleplező
Ha szegény vagy,
Ez biztos jele annak,
Hogy nincs - jó - kapcsolatod az élő Istennel,
Mert akkor meghallgatná imáid/megáldana bőséggel.
Így nemcsak küszködnöd kell a víz felett maradásért,
De még a bűntudatod súlya is folyton víz alá akar nyomni…
*
Öneláruló
Ha beteg vagy,
Akkor elárulod magadról,
Hogy gyenge a Jóisten-hited,
Pláne ha nem inkább „testi”,
Hanem pszichoszomatikus a baj,
Vagy neadjisten depresszióval küzdesz?!
(nem elég a baj, hozzájön a bűntudatod…)
*
Jövőképtelen
Aki csak az orra hegyéig lát
Aki levágja az aranytojást tojó tyúkot,
Aki eladja azt a hajót, amin épp utazik,
Aki ma nem tud lemondani a jobb holnapért
*
Alkoholisták
Az egyik csak simán alkoholista,
Akinek legalább bűntudata van
s többnyire gyógyulni is akar,
A másik sokkal nehezebb eset:
Ő egy munkaalkoholista,
aki még büszke is bűnére
(mert minden bűnnek számít,
ami elválaszt a Jóistentől,
a teljes mindenségtől..)
*
Igénytelen
Amilyen alaposan
Válogatod meg testi táplálékod,
S ott meglehetősen finnyás vagy, válogatós, igényes,
Oly nemtörődöm módon fogyasztod a szellemi tápot:
Ez lehet szemét, moslék, hányás, méreg, romlott stb.
*
Summa cum laude
Diplomás az egyetemen
Az élet iskolájában viszont
Még egy kegyelemkettest se kap,
Mert ő azt is ki akarná érdemelni…
…Pedig a legjobb dolgok ingyen,
Vagyis isteni kegyelemből vannak!
*
Hebrencs
Repül a nehéz kő,
ki tudja, hol áll meg,
s kit hogyan talál meg…
A kimondott szó-kőgörgeteget
nehéz, sőt lehetetlen már visszaszívni…
*
A dualista
Isten megteremtette a világot,
De azután a sorsára hagyta, nincs gondviselés
Csak a Providencia biztosítóban bízhat, ha fizet.
Nincs kihez fohászkodni, nincs miért imádkozni…
*
Ördögi körök
Lelki depressziódra
Nassolgatás a gyógymód, amitől el is hízol,
S amitől egyre kevésbé vagy magaddal elégedett,
Vagy egyre többet alszol, mégis egyre fáradtabb vagy
A kutyaharapást nem a szőrével gyógyítod („homeopátia”)
*
Oka fogyott
Kis és nagy lelepleződés
Bajban vannak a kutyák, ha elfogy a kerítés,
Pedig előtte azt morogták: ha elkaplak, bekaplak…
Bajban vagyunk mi is, amikor itt a drótposta –
Most kiderül, hogy nem technikai-anyagi stb.,
Hanem a szellemi kiüresedés, lelki restség az ok,
Mondandóhiány miatt nem írunk egymásnak levelet
*
Biflázás
Egy szerepet szóról szóra be lehet magolni
Csak akkor van baj, ha kizökkentenek/kiesel a szerepből,
Mert akkor már spontán reagálni, rögtönözni kell, kellene
(Ilyenkor már nem kis gondban van a papagáj, a szajkó stb.
És a más tollaival ékeskedő/Cyrano versével szerelmet valló)
*
Orvosi eset
Együtt nem működő
Menj az orvoshoz nagykabátban,
így akard kivizsgáltatni magad,
ne mondd el, hogy igazából mi fáj,
majd szúrd le, ha placebót ír fel,
vagy hogy ha szimulánsnak néz,
és kéri, hogy ne rabold idejét
*
FELFORDÚLT VILÁG.
Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott
Üdőket értünk! megveszett az egész világ,
S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel
Az emberek közt. A szegények, özvegyek,
Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás,
Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik;
A testi kívánságok, a paráznaság,
Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett
Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés
Alól ki lévén véve: már a házasság-törés
Szokási vétek. - Hány paraszt legény fija
Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija
Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik
Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös
Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik
A konkolyok közt búza: nincs ezer között
Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz
Példák előtte vannak és kecsegtetik.
Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit:
Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. -
Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet!
Törik, tapodják szent igaz törvényidet:
Óltárid elpusztúltak; elvitték arany
S ezüst edényid; elverettek papjaid,
Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem
Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek
Már a világnak a te szolgáid, neved
S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt
Az esztelenség: már csak a természetet
Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők.
Már a nagyokból mind kihalt isméreted:
Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés.
Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon
Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid
Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek
Ez már utolsó büntetésünknek jele! -
Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen,
Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz
Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts
Fiad sebeire, mellyet érettünk neked
Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink
Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt.
Baróti Szabó Gábor
1794.
*
Az
Életminőség-romlás
Nagy Jenciklopédiája XXI.
előmunkálatai: címötlet- és nyersanyag gyűjtése
|
