Parasztregény

Muharos Bálintné élettörténete alapján írta: Csalog Zsolt.

Egy Tisza menti falu életének, kultúrájának rajzát adja. Az írói módszer itt nem a fikció, a mese könnyebben járható útját követi. Ehelyett a hűség, a magnó hitelű megörökítés a cél. Egy élet útját, a falu szinte tudományos pontossággal megragadott világának háttere előtt. Tiszántúli középparasztsors, egy réteget is jellemző bőséges egyedi vonással – a sorsmotívumok így már általános érvényűek. Az egyéni, családi események mögött pedig a tulajdonképpeni téma, a vezérmotívum: a hagyományos falu elmúlása, a falu nagy, huszadik századi átalakulása. Az eseményeket egy idősebb parasztasszony mondja el. Ő a modell, végig az ő szeme lát, az ő nyelve beszél, övé az életsors, és nemcsak a gazdag nyelv, hanem a prózastílus alapját adó pompás folklórepika is.

A Parasztregény „magát az életet” „ábrázolja”, valamiképpen a nyers, megformálatlan (s ezért valódi) tényekkel, a valósággal magával szembesít, elsősorban ismereteket közvetít egy kevesek által ismert világról, másrészt viselkedésmintákat mutat meg a paraszti sorsból, a túlélés és a boldogulás technikáit, harmadrészt meg színes képek sora, anekdoták és kis események csokra, élettörténet, ékes tájnyelven. Az irodalommal szemben felállított hármas követelményrendszernek eleget tesz tehát: tanít, nevel, szórakoztat.

Előadó:

Törőcsik Mari

Rendező:

Markovits Ferenc

Szerkesztő:

Markovits Ferenc

Zenei szerkesztő:

Gebauer Mária

Hangmérnök:

Tánczos Tamás

Gera Csilla