Payday Loans

Keresés

A legújabb

Egy sportriporter halálára PDF  Array Nyomtatás Array  E-mail
ELIT - HIVATÁS, POKOLJÁRÁS, ÁRULÁS, XX-XXI.SZ.
2017. november 05. vasárnap, 07:47
Egy sportriporter halálára
2003. április 9. 00:00
Molnár Daniról van szó.

Nekünk, ismerőseinek, munkatársainak és barátainak „csak” Dani-ról... És százezreknek is Dani Ő. Mindazoknak az ismeretlen ismerőseinek és barátainak, akik hangismerősei és barátai, röviden hangtársai lehettek és voltak.

Tegnap volt a temetési szertartása.

Ma két hete, hogy a Magyar Rádió Sportszerkesztőségi szobájában, a munkahelyén a szívéhez kapott...

 

Lapok tudósításaiból, rádiós és Tv-s beszélgetésekből tudjuk, milyen végzetesnek bizonyult megmentése. Az első mentőautó és személyzete nem tudta ellátni s kórházba szállítani. A hosszabb időre érkező második rohamkocsival juthatott csak szakorvosok kezébe.

Későn.

Akkorra megszakadt nagy szíve. Mert Molnár Daninak nagy szíve volt.

Teljes szívvel-lélekkel tette a dolgát akár tudósított, riportot, interjút készített, vagy éppen szórakoztató műsort vezetett.

A szívét is kitette egy-egy sportolóért, riportalanyért – bárkiért, aki hangtársul szegődött hozzá. Akinek megpendült egy húr a szívében Őt hallgatva, vele beszélgetve.

Mert e globalizálódó világban Molnár Dani a személyes lélek pártján állt. Szívét a tenyerén hordta.

Persze a rejtőzködők, az inkognitóban élők, a magukat soha ki nem adók – a manipulátorok – ezt alaposan kihasználják. Úgy bánnak el az olyan emberekkel, mint Dani, ahogy akarnak. Saját kollégái közül az ilyen inkogniták, az ilyen kiskirály manipulátorok el is bántak vele nem egyszer. És ezt igen a szívére vette, még a közelmúltban is ...

Hja, nem divat ma az Szív! Nem korszerű. Ma sem az, és talán sohasem volt „korszerű” az ilyen önfeltárulkozás.

Évszázadokon, évezredeken át a költőket, lírai, alanyi költőket illetett mindig e kiváltság. Elkülönült magányban rótták soraikat, öntötték ki szívüket a poéták, hogy aztán néhány száz, majd később százezrekkel és milliókkal osszák meg érzéseiket, gondolataikat.

Viasztábla, papirusz és pergamen, majd a könyvek papírja közvetítette a jelen nem lévő költő írásait.

Szívhangjuk jeleit.

rádió megjelenése tette az emberiség történetében először lehetővé, hogy ugyanabban az idő pillanatban ossza meg magát az ember – a beszélő, az éneklő, a muzsikáló ember – százezrekkel és milliókkal.

Daninak ez megadatott. Ez az ön meg- és felosztás. És nem csak a technika okán, de szellemi-lelki gazdagsága okán is. Neki – Molnár Dániel rádióriporternek – értékben, műveltségben volt mit megosztania.

Rádiós Krőzussá vált. Miközben szétosztotta javait, lélekben, tudásban csak gyarapodott.

Tegnapi temetésén a megrendült szakma s igaz hangtársai, a hallgatók tisztelegtek. A HALLGATÓK, csupa nagy betűvel. Azok a hallgatói, akik ez esetben némán búcsúztatták. Akik közül nem eggyel, de százzal és ezerrel volt interaktív (ma így mondjuk) beszélő viszonyban.

Mert Ő valóban szóba állt az emberekkel s Vele szívesen álltak szóba, váltottak szót az emberek. Nyelvében élt, anyanyelvében, mint a nemzet. Szeretett magyar lenni, már csak a nyelvért, s a nyelvünkben felhalmozódott csodálatos kulturális és történelmi emlékezetért is.

Ő emberszámba vette a hallgatót, s nem „hallgató” számba az embert.

Ezért lehettek, ezért voltak szép számmal hallgatói. Akik Reá, Molnár Danira figyeltek. Szívvel-lélekkel hallgatták, cseréltek eszmét Vele.

A bajnokságok, bajnokok tudósítójaként Dani a kedély bajnoka volt. Soha nem unalmas, nem tudálékos, de sokszor ellágyuló, majd huncut és ötlettel teli.

Kezembe akadt a több száz verses rögtönzése, szellemi leleménye közül néhány. Olyan, amelyet Ő az évek során csillagszóróként villantott fel a kollégák között, majd osztotta meg a hallgatóival a műsoraiban.

Közismert, hogy a rádiós évek alatt számtalan eseményt, sporthéroszt, évfordulót verselt meg – előbb a maga gyönyörűségére, majd egyre inkább az érintett sportoló, végül a mi kedvünkre.

Lapidáris négysorosai között Einsteint például így mutatta be:

A lényeg itt a fénynyaláb, 
Mely kvantumokban mérhető, 
Ha relatíve összecseng 
tömeg, sebesség, tér, erő.

Huncutkái közül álljon itt a Fedák Sárit megörökítő:

A jó gramofon, hogyha nem serceg, 
Hát újra éled a Bob herceg, 
Mert tőle vidám csak a századforduló.

Volt temperament odafönt és lent, 
De csitta, mer’ attul kódul kend, 
És kártyacsatában e nő csak a csattanó.

Végül Deák Ferenc jellemzését másolom ide:

Mondá a bölcs: „Hazám, a lét 
veszélyes örvény törvény nélkül, 
mert szellemednek jellemed 
szolgálhat csupán menedékül”.

Hál’ Istennek, az utolsó két sor igazsága a szerzőjére is visszaszáll,

akinek sziporkázó szelleme olyan jellemben talált menedéket

mint amilyen Molnár Danié volt!

- szil

 

Képtalálat a következőre: „molnár dániel sportriporter”

LAST_UPDATED2