Payday Loans

Keresés

A legújabb

Halottak napja
Boldog-boldogtalan emberek életminősége
2017. november 02. csütörtök, 08:01


Képtalálat a következőre: „mindenszentek”

November 1.

 

Mindenszentek, a göcsejiek ajkán mincién napja. Katolikus tanítás a szentek egyessége. Eszerint az élő és elhalt hívek titokzatos közösséget alkotnak, és az Úr színe előtt egymásért könyörögnek, helytállanak. A küzdő egyház (Ecclesia militans) a földön élő, a szenvedőegyház (Ecclesia patiens) a már meghalt, de még a tisztítóhelyen szenvedő, a diadalmas egyház (Ecclesia triumphans) pedig a már mennyekbe jutott, üdvözült hívek társasága.*

Mindenszentek napja mindazon megdicsőült lelkek ünnepe, akikről megszámlálhatatlan sokaságuk miatt a kalendárium külön-külön, névszerint nem emlékezik meg. Amint a Jelenések Könyve írja (7,9 – 10): Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni, minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből. Ott álltak a trón és a Bárány színe előtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaágakkal. Nagy szóval kiáltották: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!”

A barokk jámborságnak egyik magyar kincsesháza, a Lelki paradicsom a mindenszentek litániáját a Szentírás szavaiból és tanításaiból így szövegezte meg:

Mindnyájan szent angyalok, kik mindenkor készen álltok az Isten első parancsolatjára és az emberek szolgálatára (Izaiás 6).

Mindnyájan szent Pátriárkák és próféták, kik a Messiás eljövetelét nagy óhajtással vártátok és sok példákkal megjövendöltétek(Teremtés 49, Izaiás 7).

Mindnyájan szent apostolon és tanítványok,

Kik mindeneteket elhagytátok és Krisztust követtétek (Hebr. 1).

Kik a pátriárkák és próféták fiai születtetvén, az egész Földnek fejedelmié tétettetek (Máté 4).

Kik az egész Földön az evangéliumot hirdettétek (44. zsoltár).

Kik az elveszett Izrael juhaihoz küldettetek (18. zsoltár).

Kik gyűlölségeket szenvedtetek az emberektől Krisztusért (Máté 10).

Kik örültetek, hogy Krisztusért szidalmakat szenvedtetek (Máté 10).

Kik mint juhok a farkasok közé küldettetek (ApCsel. 5).

Kik Krisztussal a késértetek közt megmaradtatok (Máté 10).

Kik Krisztusnak bizonysági és minden titkainak értői voltatok (Lukács 22).

Kik test szerént erőtlenek és megútáltatottak voltatok, de Krisztustól elválasztván, a világ pompáját és bölcsességét megtapodtátok(ApCsel. 2).

Kik a magasságból erővel felöltöztettetek és a Szentlélektől megerősíttettetek és Krisztust bátran vallottátok (1Kor. 1).

Kik inkább engedtetek az Istennek, hogysem az embereknek (Lukács 14).

Kik nagy hatalommal hirdettétek a Krisztus Jézus feltámadását (ApCsel. 5).

Kik tudatlanok lévén, a zsidók gyülekezetit meggyőztétek (ApCsel. 4).

Kik tizenkét székekben ülvén, az Izraelnek tizenkét nemzetségét ítélni fogjátok (ApCsel. 4).

Mindnyájan szent mártírok.

Kik istenesen élvén e világon, üldözéseket szenvedtetek (Máté 19).

Kik Krisztus keresztjében dicsekedtetek (2. Timót 3).

Kik a békességes tűrésben bírtátok lelketeket (Galata 6).

Kik ezen a világon gyűlölvén lelketeket, az örök életre megtartottátok (Lukács 21).

Kik a hit által az országokat meggyőztétek és igazságot cselekedvén elvettétek az ígéreteket (János 12).

Kik becstelenségeket és veréseket szenvedtetek, megkötöztettetek és tömlöcbe vettettetek, megköveztettetek, diribról-darabra vágattatok, és különb-különbféleképpen késértettetek (Hebr. 11).

Kik nagy ínségből jöttetek és a ti stólátokat a Bárány vérében megmostátok (Hebr. 11).

Kik az igazságért üldözést szenvedtetek és már mennyeknek országát bírjátok (Jelenés 7).

Kik nagy állhatatossággal állotok azok ellen, kik titeket szorongattak (Máté 5).

Kik a Krisztus szeretetitől se erő, se álnokság, se halál által el nem váltatok (Bölcsesség 5).

Mindnyájan szent konfesszorok.

Kik az Úr szőlejében pásztorokká tétettetek (Róm. 8).

Kik azt a tiszteletet nem magatoktól vettétek, hanem az Istentől hivattatok, mint Áron (Hebr. 5).

Kik az Istennek vitézkedvén nem ártottátok magatokat a világi dolgokban (2 Tim. 2).

Kik a Szentlélektől az Anyaszentegyház igazgatására tétettetek (ApCsel. 20).

Kik mint hű és okos szolgák, az Úr cselédi-telibe tétettetek (Máté 24).

Kik az Úr szőllőjében a napnak terhét és melegét viseltétek (Máté 20).

Kik mint lelkiatyák a tévelygőket szelíden megfeddettétek (Galat. 6).

Kik mint igaz pásztorok letettétek a nyájatokért lelketeket (János 10).

Kik nem magatokat, hanem az Úr nyáját híven legeltettétek (Ezekiel, 34).

Kik vigyáztatok a juhokért, kikért számot adandók voltatok (Ezekiel 34).

Kik szemérmetességgel, szorgalmatossággal és szentséggel megtiszteltétek hivatalotokat (Hebr. 13).

Kik az Úrtól vett tálentumokat nyereséggel adtátok vissza (Róm. 11).

Kik mindeneknek mindenek lettetek, hogy őket az Istennek megnyernétek (Máté 25).

Kik az ellenből jöttetek föl és az Isten házáért mint kőfalak, úgy tettétek magatokat (1 Kor. 9).

Kik a Krisztusnak hív szolgái, és az Isten titkainak osztogatói voltatok (Ezekiel 13).

Kik megtaníttattatok és az igazságra sokakat tanítottatok és már úgy fényletek, mint az erősségnek fényessége és mint a csillagok mindörökkön örökké (1 Kor. 4).

Minnyájan szent szerzetesek és remeték.

Kik az Úrnak édes igáját és könnyű terhét vígan hordoztátok (Máté 11).

Kik fölvévén kereszteteket, a Krisztust követtétek (Máté 16).

Kik a Krisztus keresztje sanyargatását testeteken hordoztátok (2 Kor. 4).

Kik a ti testeteket a bűnökkel és gonosz kívánságokkal megfeszítettétek (Galata 5).

Kik a világnak megfeszíttetetek (Galata 6).

Kik magatokat a testi kivánságoktól megfosztottátok, mennyországért (Máté 19).

Kik egyszer az ekére tévén kezeteket, vissza nem vettétek (Lukács 9).

Kik isteni fegyverbe öltözvén, erősen ellene állottatok az ördög incselkedésinek (Efezus 6).

Kik bővölködni és szűkölködni tudtatok (Filip. 4).

Kik a ti hivatalotokban híven eljártatok (Efezus 4).

Kik szorgalmatosan, a békességnek kötelében az egyességet megtartottátok (Efezus 4).

Kik meghalván a világnak, elrejtett életet viseltetek Krisztussal az Istenben (Kolossz. 3).

Mindnyájan Istennek szentei.

Kik meg nem elégedvén azzal, amit elértetek, mind tovább igyekeztetek (Fil. 3).

Kik mindeneket kárban hagytatok, hogy Krisztust elnyerjétek (u. ott).

Kik az oda fel valókat és nem a földieket kerestétek (Kol. 3).

Kik a Krisztusnak jó illati voltatok (2 Kor. 6).

Kik az Isten malasztját héjában nem vettétek (2 Kor. 6).

Kik a világon megaláztátok magatokat és azért menyégben felmagasztaltattatok (Lukács 18).

Az örök Atyaistennek áldottai, kik az öröktől fogva elkészíttetett országot bírjátok (Máté 25).

Kik félelemmel és rettegéssel kerestétek üdvösségteket (Fil. 2).

Kik úgy éltetek a világgal, mintha nem éltetek volna (1 Kor. 7).

Kik testetekben megdicsőíttettetek és hordoztátok az Istent (1 Kor. 6).

Kik szerettétek ellenségteket, és jól tettetek azokkal, kik gyűlöltek – titeket (Máté 5).

Kik mindent végbevihettetek Abban, aki titeket megerősített (Fil 4).

Kik nem a földön, hanem mennyégben gyűjtöttetek kincset (Máté 6).

Kik először az Isten országát és igazságát kerestétek (u. ott).

Kik a szoros úton, ki az életre viszen, jártatok (Máté 7).

Kik a tiszta szív által az Isten látására jutottatok (Máté 5).

Kik a békességet szeretvén, Isten fiai és örökösei lettetek (U. ott).

Kik a szegényekhez irgalmasok lévén, irgalmasságot nyertetek (U. ott).

Kik már se nem éheztek, se nem szomjúhoztok, se a nap vagy meleg nem süt benneteket (Jelenések 7).

Kik végig állhatatosak voltatok és üdvösségteket elnyertétek (Máté 10).

Kik pályafutástokat úgy futottátok, hogy már jutalmatokat elnyertétek (1 Kor. 9).

Kih nagy ínségek által jutottatok mennyeknek országába (ApCsel. 14).

Kik általmentetek a tűzön és vízen, és a nyugodalomba vitettetek (65. zsoltár).

Kik erőszakkal mennyeknek országát elragadtátok (Máté 11).

Kik lelkiszegények lévén, menyországot bírjátok (Máté 5).

Kik szomorúak voltatok e világon és már megvigasztaltattatok (u. ott).

Kik szelídek és békességes tűrők voltatok, és már az élők földjét bírjátok (u. ott).

Kik az igazságot éheztétek és szomjúhoztátok, és már az egek édességévet megelégíttettetek (u. ott).

Kik megrészegedtetek az Isten háza bőségével és a gyönyörűségnek patakjával itattattok (35. zsoltár).

Kik mint a pálmafák virágzotok és mint a Libanus cédrusfái megsokasodtok az Úr házában (91. zsoltár).

Kik az Úr előtt őrvendeztek, valamint a szántók aratáskor, és a viaskodók a diadalom után, mikor a prédát elosztják (Izaiás, 9).

Kik sírván vetettétek magotokat és most örömmel aratván, öszve szeditek kévéiteket (125. zsoltár).

Kik örvendeztek a dicsőségben és vigadoztok hajlékaitokban (149. zsoltár).

Kik az Úr házában laktok és örökkön örökké dicséritek ötet (83. zsoltár).

Isten irgalmazz nekünk! Uram kegyelmezz nekünk! Isten irgalmazz nekünk, Uram hallgass meg minket! Minden gonosztól ments meg Uram minket:

A Te szenteld és választottaidért,

A Te szemeidnek dicsőséges haláláért.

Mi bűnösök, kérünk Téged, hallgass meg minket:

Hogy minket tégy részessé azoknak érdemiben, kik Téged féltek és parancsolatadat megőrzötték (118. zsoltár).

Hogy a szentek példájára a mi nyájasságunk mennyékben légyen (Fil. 3).

Hogy valamint mennyben a választottak, úgy mi is a Te akaratodon járjunk (Máté 6).

Hogy az Isten akaratjának isméretivel bétöltessünk értelmünkben és bölcsességünkben (Kol. 1).

Hogy okosak legyünk, mint a kígyók és együgyűek mint a galambok (Máté 10).

Hogy mindenkor az Úrban örvendezzünk, azonban a szemérmetességről el ne feledkezzünk (Fil. 4).

Hogy mindeneket megpróbáljunk, és ami jó, megtartsuk (1 Tesz. 5).

Hogy a bizonytalan gazdagságokban ne bízzunk, hanem az élő Istenben (1 Tim. 6).

Hogy mi mint választottaid, irgalmassággal felöltöztessünk (Kol. 3).

Hogy a szenteknek magok viseléseket látván, mi is hiteket és békességes tűréseket kövessük (Zsid. 13).

Hogy Téged, mi Urunkat, szűntelen a szentekben dicsérjünk (150. zsoltár).

Hogy mi is a Te szenteiddel a szoros úton járjunk (Lukács 13).

Hogy a Te békességed, ki minden érzékenységet felülhalad, a mi szívünket és testünket oltalmazza (Fil. 4).

Hogy mint Isten szolgái, a békességes tűrésben foglaljuk magunkat (2 Kor. 6).

Hogy az igazán és istenesen igazgató fejedelmek és királyok alatt békességben, ájtatosságban és tisztaságban éljünk (1 Tim. 2).

Hogy minket méltókká tégy a szentek sorsában (Kol. 1).

Hogy nagy bizodalommal járuljunk a Te irgalmasságod királyi székéhez és alkalmatos időben irgalmasságot nyerjünk (Zsid. 4).

Hogy Tégedet a mennyei dicsőségben a Te szenteiddel mindörökké áldjunk és felmagasztaljunk (Dániel 3).

Isten Báránya, ki elvészed e világ bűneit, stb.

*

Természetes, hogy Mindenszentek ünnepét középkori misekönyveink számontartják. Érthető, hogy a bencés Cluny hatására, amely az ünnepet kezdeményezte, a magyar bencések is korán kiveszik részüket a kultusz szolgálatából. Ilyen a pécsváradi apátság Mindenszentek-temploma (1158), a bencés Oszrómindszent (1183), továbbá Németújvár (Güssing, középkor) és Szkalka (középkor) titulusa. Ősrégi a gazdag múltú pécsi Mindenszentek-templom. Nagyszombat a klarisszáké (1255), Bajcs (1283) pedig a pálosoké.* Mindjárt látni fogjuk, hogy számos plébániatemplom patrociniuma is a középkorba nyúlik vissza.

Mindenszentek ünnepe és tisztelete igazában mégis a Tridentinummal újjászülető szentkultusz nyomán válik általánosabbá. Monumentális barokk mennyezetfreskóinkon (Győr, Eger) megnyílik az ég, és látjuk a mennyország népét, a minden szentek seregét. Barokk oltárképeink előterében nemzeti szentjeink állanak színpompás díszmagyarban: Csehimindszent (1732, Dorffmeister István).

Bár az ünnep a szentek egyetemes egyességét lelkendezve hirdeti és ezzel az európai közösségtudat kialakításában jelentős része volt, önállóságát, liturgikus rangját azonban nyilván a jozefinizmus lelkipásztori közönye következtében teljesen elvesztette, és gyakorlatilag a halottak napjának vigíliája lett belőle. A mindenszenteki búcsúnap megülése ezért mind a lelkipásztornak, mindpedig a híveknek sok töprengést okoz. Ragaszkodnának a nap ünnepélyes megtisztelése érdekében a summázó jellegű titulushoz, de ugyanakkor már a következő napra gondolnak. Elsorvasztotta a kultuszt az is, hogy Mindenszentek a legújabb időkig pirosbetűs parancsolt ünnep és ezért a búcsúnapot számos helyen előrehozzák Krisztus király vasárnapjára, vagy pedig a következő vasárnapra teszik át.

 

Kapcsolódó kép

 

November 2.

Halottak napja, a régiségben olykor lölkök napja, lelkeknek emlékezete,* a küzdő Egyház ünnepélyes megemlékezése a szenvedő Egyházról. Mint mondottuk, a jámborságtörténet különös fejlődése során Mindenszentekből is gyakorlatban Halottak napjának vigíliája lett.

Abban a reménységben, hogy népünk halottkultuszáról más helyen, nagyobb összefüggésben még szólnunk adatik, itt csak azokról a hagyományokról és hiedelmekről*emlékezünk meg, amelyek szorosan a halottak estéjéhez és napjához, főleg az etetéshez fűződnek. Előre meg kell még Hans Koren és Ernst Burgstaller nyomán is jegyeznünk, hogy a szegény szenvedő lelkek üdvösségének ügyét a jámborsági hagyomány a szegények, koldusok istápolásával érezte legméltóbban szolgálni: leginkább, legünnepélyesebben temetés alkalmával és Halottak napján.

A hazai halottkultusz múltjából itt annyit mégis el kell mondanunk, hogy a temető (cinterem) valamikor körülvette a templomot. A halottat a gyászházból vagy a templomba, vagy csak a templom előcsarnokába (limbus) hozták. Itt folyt le a temetési szertartás, búcsúztatás, innen vitték és hantolták közeli sírjába. A szertartás alatt, máshol közvetlenül a temetés után vagy a templomajtóban, vagy a halott sírjánál osztották ki a megholt üdvösségéért való imádság fejében a koldusok, ispotálybeliek: betegek, elhagyott öregek között a gyászoló család ajándékát, főleg kenyeret, kalácsot, bort, gyertyát. Egyes helyeken a halottas házban ült tort a meghívott szegények, koldusok, félkegyelműek ünnepélyes megvendégelése előzte meg. Olykor a halott végrendeletében is meghagyta az alamizsnaosztás idejét és mértékét. Ezt a hátramaradt élők lelkiismeretesen teljesítették is, mert féltek, hogy halottjuk lelke hazajár. Az ősi hagyomány vidékenként más-más helyi formában maradt fönt.

Az egyik jellegzetes változat szerint a hívek a halottak napi alamizsnát (kenyér, kalács, bor, zsír, szalonna, köles, bab) a templomban ilyenkor fölállított katafalk (gyászkoporsó) mellé rakták, illetőleg rakják. A koldusok, rászoruló szegény családok részeltetése a pap, harangozó, koldusbíró, templomatya hírével történt, illetőleg történik.

A temető az utolsó két évszázad folyamán a helység szélére került. Így azután sokfelé az osztás a temető kapujánál közvetlenül történik, máshol már csak történt. Az ételeket katolikus délszlávjaink hozzátartozójuk sírjára teszik. Olyan helyek is akadnak, ahol a gyűjtés koledálással, szegények számára való kéregetéssel megy végbe, miközben a lélekváltság harangját kongatják. Máshol, főleg Göcsejben a család otthonában éjszakára terítenek az elhúnyt hozzátartozók számára. Az ételt azután koldusoknak, szegényeknek ajándékozzák, esetleg maguk költik el. Nézzük most a részleteket.

szegedi tájon egészen a legújabb időkig a hagyományőrző családok már Mindenszentek ünnepén fehér üres kalácsot szoktak sütni. Régi szegedi polgárasszonyok mézzel vonták be a tetejét. Jellegzetes alsótanyai alakjában fonadék, amelyet perecbe foglaltak bele. Ez aMindönszentök kalácsa, másként kúdúskalács, amelyet délután sírjaikhoz igyekezve, a temető kapujában várakozó koldusoknak osztogattak azzal a kéréssel, hogy ők is emlékezzenek meg a család halottairól. A koldusok könyörgését a régi szegedi hagyomány különösen foganatosnak tartotta. A Tápén sütött, briós formájú kis fonottkalácsnak kúdústuborék a neve. Kálmány Lajos adatai szerint* a Szegedről kirajzott Szaján bánáti faluban ilyenkor lisztet, gabonát, főzeléket is szoktak ajándékozni a szegényeknek. A koldusnak szánt kalács, alamizsna a halott megvendégelésének módosult, keresztényi változata.

A múlt század végén a szőregi koldusok ezen a napon a következő éneket énekelték a temetőkapuban:

Elindultunk a szent helyre,
A szomorú gyászos kertbe.
Vigasztalást ott sem veszünk,
Könyves szemmel hazamegyünk.
Már most Te eleidbe jöttünk,
Keresztfád előtt könyörgünk:
Tekints az megholt hívekre,
Kit teremtettél képedre.
Mert mindnyájunkért meghaltál,
Az keresztfán megváltottál,
Szent lelkedhez szorítottál,
Népünk üdvösséget hagytál.
Óh siralom, óh fájdalom,
Hogy a holtakról kell szólnom,
Az Úristen maga tudja,
Holtakat hogy szabadítja.
Sok lakóhelyei vannak
Az Úristen országának,
De nem tudjuk, merre vannak
A megholtak, hogy kínlódnak.

Archaikus felfogás szerint a nap alkonyattól másik alkonyatig tart. Így érthető a halottakestéje elnevezés, amely Mindenszentek napjának estéjét jelenti polgári számítás szerint. Ilyenkor a halottak emlékezetére országszerte egy, esetleg két órahosszáig szólnak a harangok. Tápé népének hite szerint ez idő alatt nyugszanak, megpihennek, nem szenvednek a lelkek a tisztítóhelyen. Ez a jámbor hiedelem már a középkor legendavilágában felbukkan. Először Damiani Szent Péter († 1072) említi.*

Annak a hétnek, amelyikbe Halottak napja is beleesik, a szegedi nép ajkán halottak hete a neve. Ilyenkor a régi öregek nem szoktak kint a szántóföldön dolgozni, földmunkát végezni. Helyette őröltettek, kukoricát morzsoltak, szalmát hordattak a szérűből. Ez a hagyomány napjainkban a lehetőségek szerint már csak halottak napjára korlátozódott. Jellemző régebbi hiedelem, hogy aki halottak napján földmunkát végez, azon hóttetöm (atheroma) támad. E kegyeletes tartózkodásban eredetileg a halottak, hazajáró lelkek haragjától való szorongó félelem nyilatkozott meg.

A göcseji Pórszombat faluban a halottért mindenki maga szokott harangozni, mégpedig annyi verset, ahány halottja van. A harangláb körül ilyenkor összesereglenek, és várakoznak, hogy mikor kerül rájuk a sor. Más göcseji helyeken e napon sütnek-főznek, nagy lakomát csapnak. Egész éjfélig szól a muzsika. Ez talán a régi engesztelő toroknak csökevénye. A vidám hangulattal nyilván a hazajáró lelkeket akarják megtéveszteni. Pölöskefőn vacsorát terítenek, rétest tesznek az asztalra, égő gyertyát a közepére. Utána elmennek a templomba litániára. Miklósfán halottak estéjére szintén rétest sütnek. Odakészítik az asztalra annyi villával, ahány halottjuk van. Utána kimennek a temetőbe és sírjukon gyertyát égetnek.* A szintén zalai Kacorlak faluban Mindenszentek éjszakáján a rétest kirakják az ablakba, amelynek eredeti célzata nyilvánvalóan a hazajáró halott családtagok megvendégelése volt. Kethelyen halottak napján az asztalt fehér terítővel födik le, kenyeret, fokhagymát, sót és kést tesznek rá. Öregek hiedelme szerint a család halottja ezen az éjszakán hazajár, legyen tehát mit ennie, ha éhes. Halottak hetében Göcsejben sem mosni, sem párolni nem szabad, mert a család halottja ezen a héten vízbe kerül, vagy a ruha megvizesedik rajta.*

Hegyszentmárton baranyai magyar falucska, temploma nincs. A halottakért végzett esti könyörgés után a férfinép a harangtorony körül szokott gyülekezni, ahova a közeli házakból már rőzsekévéket hordtak össze. Meggyújtották, hatalmas lángokban lobogott, mintha a purgatórium tüze lett volna. Közben minden férfi a családjáért harangozott egy verset. Így is több óráig hangzott a harangszó.

Ezután a gyülekezetből két csoport kivált és a falu két végén megkezdte a szegényeknek szánt koldulást. Vezetőjük a kivilágított ablakok alá állva, ezt a valamikor máshol sem ismeretlen koldusimádságot mondta:

Názáretbeli Jézus, zsidóknak királya,
Veszödelömben forgóknak Istene!
Mögtestestesült szent Ige, szent Isten!
Ne hagyj a bűnben elveszni!
Hét köröszt alatt lëfekszöm,
Hét köröszt alatt főkelök,
Őrizz angyal éjfélig,
Boldogságos Szűz Mária virradtig,
Jézus Krisztus mindétig,
Hogy gyarló testöm nyugodjék,
Én szívem el né aludjék,
Hogy tégöd mindenkor lásson,
Mindön gonoszt távoztasson.
Sátánok mögkötöztessenek,
Hogy lölkeink në fertőztessenek.
Engedd nekünk kögyesen,
Atya, Fiú fölségösen,
Élvén örök dicsőségben,
Most és mindörökké!

Az amen után a csoport még elimádkozza a Miatyánkot és Üdvözlégyet. Ezután kopogtatnak és e szavakkal lépnek be a házba: Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek, és az örök világosság fényeskedjék nekik!

Előkerülnek a velük hozott zsákok. A gazda, gazdasszony egyikbe kukoricát, a másikba babot, a harmadikba krumplit önt. Egy-két marok kender sem marad el. Majd áldomást isznak, eredeti szándék szerint nyilvánvalóan toroznak, tort ülnek.

Így mennek házról-házra. Már éjfélre jár az idő, amikor a két csoport a még mindég lobogó tűznél ismét összetalálkozik. Az őrállók addig sült tökön, sült krumplin rágódnak. Marad még a koldulóknak is. Közben iszogatnak.

Ezután az összekoldult ajándékok szabályszerű árverése következik. A befolyt összeg az egyházé. Tudósításunk nem szól róla, de a szokás eredeti célzata aligha lehetett más, mint a szegények, koldusok megvendégelése, megajándékozása, amelynek ellenében a falu halottjaiért, a tisztítótűzben szenvedő lelkekért imádkoztak. Jó volna tudni, hogy az archaikus hagyományt Baranya más faluiban ismerik-e.*

A székelyföldi Csíknelnén egész kemencére való cipót sütnek, amelynek Isten lepénye, halottak lepénye a neve. Még azon melegében átalvetőbe teszik, és kiosztják a templom előtt álldogáló szegények között, akik ennek fejében a család elhalt tagjaiért imádkoznak. Úgy tartják, hogy a halott ilyenkor elmegy hozzátartozói kapujához, és ha a szegénynek nem adnak alamizsnát, sírva távozik.*Hasonlóan Gyergyócsomafalván, Futásfalván is. Itt annyi cipót sütnek, ahány halottja van a családnak.*

Kalácsot osztogatnak a koldusoknak, szegényeknek Kiskunfélegyházán, Szentsimonban és bizonyára más helyeken is. Bélapátfalván Isten cipója sül. Nagykátán a templom bejáratához tett kosárba vetik a hívek pénzadományukat. Ebből ajándékozza meg a pap karácsonykor a szegényeket. Hangonyban már csak a cigányok járnak alamizsnáért.*

Jászladányban a hívek mindenféle élelmet szoktak a templom előtt felhalmozni, amelyet valamikor a koldusbíró osztott ki a koldusok között. Az égő kisgyertyákat itt az ablakba rakják ki.

Sajátos újabb szokás, hogy a hősök emlékművénél este a négy világtáj irányában négy koporsóforma rácsozatot állítanak fel. Az ismeretlen, messze sírokban porladozó katonák emlékezetére hozzátartozóik gyertyát gyújtanak, és e rácson helyezik el.

Ez a hagyomány azonban nyilván régibb. Piliny palóc faluban a temetői nagykereszt alján van egy négyszögletes lapos kő. Ezen szokták emberemlékezetet meghaladó idő óta az ismeretlen helyen vagy idegenben nyugvó falubeliekért meggyújtani halottak napján a gyertyákat.*

Tompa bácskai faluban halottak napján a legközelebbi hozzátartozók sírjáról összeszedik az elhervadt virágokat. Otthon kifőzik, és a vetőgabonát meglocsolják vele. Hitük szerint ez megvédi az üszögtől.

Hazai németségünknél az ünnepi fonott kalácsnak Heiligenstriezl a neve: Budaörsön a gyerekek keresztanyjuktól kapták ajándékba.

A délszláv eredetű Bátyán halottak napján minden évben vittek kalácsot a tavaly Mindenszentektől elhalt családtagok sírjára, fehér abroszban. Öregek emlékezete szerint a fonott kalács mellett még rétest, olykor sovány pogácsát (kisele pogače), egyesek még birsalmát, tál babot is. Az ételeket a sírra terítették. Az egyházi szertartás végeztével a pap, a harangozó, sekrestyés, ministráns gyerekek társaságában összeszedte, elrendezte. Kocsin vitték az ételeket haza, majd megosztoztak rajta. Ennek fejében a megvendégelt halottakért imádkoztak. Valamikor a halott koporsajába is raktak ételt. Szintén bátyai hagyomány, hogy este a család halottjaiért az asztal előtt gyújtanak gyertyát, a vízbefulladt hozzátartozókért azonban külön az asztal alatt.*

Hercegszántó régi sokác hagyománya szerint a halottak sírjukból fölkelnek, és a templomba mennek, amikor halottak estéjén az ő üdvösségükért harangoznak. Várják a pogácsát is. Előtte ugyanis a legények, fiúgyermekek a házak ablakai alá állva elimádkozták a Miatyánkot és az Üdvözlégyet, majd beszóltak: kérünk a holt lelkek számára pogácsát, sokácul: dajte nem za mrtve duše pogače. A végén megették és bort ittak rá. A pogácsa csak víz és só hozzáadásával készült. Valamikor a mohácsi sokácok is vittek kalácsot, bort, tojást a sírra. Ezeknek sorsára már nem emlékeznek.

Mikefa göcseji faluban az ünnepen diófalevelet szednek, és elteszik,* hogy – mint mondják – a családtagok el ne tetvesedjenek. A magyarázat már másodlagos, az eredeti szándékot már elfelejtették. A diófalevél, diófakoporsó a halandó embernek, illetőleg halottnak oltalma. A dió ugyanis középkori Megváltó-jelkép, amint erről karácsony estéjénél már szólottunk.

Vadamos göcseji falucskában úgy tartják, hogy halottak éjszakáján az egész élő és elhalt rokonság összejön. Vacsora után az asztalt nem szedik le, sőt tiszta tányért tesznek oda.

Zalaszentbalázson a Mindenszentek rétesét meg a bort otthagyják éjszakára a halottak számára. Másik helyi hagyomány szerint halottak estéjén a templomban fölállítják a jelképes koporsót (tumba). Ennél imádkoznak, ájtatosságot tartanak a megholt hívekért. Az odakészített tányérba tett alamizsna a papé. Az ájtatosság végeztével a kántor hosszasan énekel. Most meg őt illeti az a pénz, amit a nép a tányérba vet.

Ecsegen halottak napján az ünnepről maradt ételeket elviszik a misére és a templomajtón belül lerakják a szegények számára.

Szurdokpüspöki hagyomány szerint halottak napjára következő reggel az asszonyok kendőbe kötött babot, lencsét, lisztet visznek a templomba. Ott egy kiterített abroszra öntik, és mise után a szegényeknek adják.*

Kunsziget kisalföldi faluban az asztal hídján, vagyis a lábakat keresztben összekötő léceken gyújtják meg a család halottjaiért a gyertyákat, miközben a halottak litániáját végzik. Az asztal alsó homályos része mintha a purgatóriumot jelképezné. Ide kerül a gyertyaNagyhátán is.*

Sokfelé szokás az égő gyertyát az ablakhoz tenni.

A bukovinai Andrásfalván Mindenszentek délutánján a pap vezetésével ünnepélyes körmenet indult a temetőbe, amelynek négy sarkában közösen imádkoztak, könyörögtek az ősökért, a falu halottjaiért. Együttmaradtak, az egyes sírokhoz külön nem mentek. Utána a körmenet visszatért a templomba, a hívek kezében gyertyacska, vagyis kis gyertya égett. Szokás volt gyertyákat is osztogatni egymás között, hogy este és a halottak hetének estéin otthon kölcsönösen imádkozzanak mellette egymás halottjaiért. Halottak napján a templomba cipót vittek és a szegények között osztották szét.

Meg kell jegyeznünk, hogy a síroknak az ünnepen való felvirágozása, a sírkeresztek megkoszorúzása katolikus népünk körében aligha több másfél századosnál. Kováts István szegedi kőműves mester önéletrajzában elmondja, hogy a szokás a szegedi magyarság körében a múlt század első felében vált a bevándorolt német polgárság hatására mind általánosabbá. A kegyeletes gyakorlatot protestáns népünk is átvette, hiába hadakozott ellene – pápista szokásnak minősítve – még a múlt század végén is számos öreg református pap.*

Aki a sírról virágot szakít, azt budaörsi német hiedelem szerint a halott elviszi.*

A halott sírjára helyezett égő gyertyát Tápé idősebb népe szerint nem szabad máséra áttenni, ott égetni, mert akkor annak a halottnak bűne, bűnadóssága, akinek sírjáról elvitték a gyertyát, ennek a lelkére száll át.

A síron való gyertyagyújtás a békéscsabai szlovák evangélikusság körében az első világháború idején tűnt föl a távolban elesett hozzátartozók emlékezetére.* Nyilván hasonló szándékból a hajdúsági magyar reformátusok között is.*

Parasztságunk körében általánosnak mondható, bár helyi sajátosságaiban még kevéssé ismeretes szokás, hogy halottak estéjén, sőt halottak hetének minden estéjén odahaza kis gyertyát égetnek.* Rendre annyit gyújtanak meg, ahány halottjuk van. Dombrád idősebb népe szerint azért a lámpát sem szabad eloltani, mert a gyertya nem nekünk, hanem a halottaknak világít. Egy-egy mellett mindaddig imádkoznak, amíg el nem ég.

Az imádság legtöbbször a halottak olvasója,* amely Jézus öt szent sebének emlékezetére öt tizedből áll:

† Atyának Fiúnak Szentléleknek. Amen.

Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek. És az örök világosság fényeskedjék nekik.

Miatyánk. Az olvasó elején lévő három szemen ezt az imádságot végzik: Minden hívek teremtő és megváltó Istene, a te szolgáid és szolgálóid lelkeinek bocsásd meg minden bűneiket és ellened elkövetett vétkeiket. Hogy a mely engedelmet mindenkor óhajtottak, azt ájtatos könyörgések által megnyerhessék, ki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Amen.

Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek. És az örök világosság fényeskedjék nekik.

Miatyánk. Üdvözlégy Mária, malaszttal vagy teljes. Úr vagyon te veled. Te vagy áldott az asszonyok között. És áldott a te méhednek gyümölcse: a Jézus. Jézusom, a te jobb kezed sebéért és az abból kifolyó drága szent véred érdeméért, légy irgalmas minden kimúlt híveid lelkeinek. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja! Imádj Istent a megholt hívekért, hogy szent fiadnak szenvedése és a te keserves hét fájdalmid által a purgatóriumból kiszabadulván, juthassanak az óhajtott mennyei boldogságba. Amen.

Második tized: Jézusom, a te bal kezed sebéért…

Harmadik tized: Jézusom, a te jobb lábad sebéért…

Negyedik tized: Jézusom, a te bal lábad sebéért…

Ötödik tized: Jézusom, a te szent szíved mély sebéért …

Adj Uram örök nyugodalmat a megholt híveknek. És az örök világosság fényeskedjék nekik.

Könyörögjünk. Minden hívek teremtő és megváltó Istene…

Uram, adj örök nyugodalmat e megholt híveknek, és az örök világosság fényeskedjék nekik. Nyugodjanak békességben, Jézus, Mária nevében.

Óh szentséges Szűz Mária,
A holtak vigasztalója.
Vigasztald a megholtakat,
Sebes tűzben kínlódókat.
Óh szentséges Szentháromság,
Hozzád kiált szomorúság.
Szomorúak a te híveid,
A megholtaknak lelkeik,
Óh szentséges legjobb Anya,
A holtak szabadítója.
Szabadítsd ki a fogságból,
A rettentő nagy kínokból,
Hogy kiáltsanak örömben:
Szent vagy isten az egekben.

Könyörögjünk. Mártírok királynéja, Szűz Mária, megkötöttük a gyászkoszorút a lélek bánatvirágaiból, melyet alázatos szívvel mutatunk neked be a kimúlt hívek lelkeinek szabadulásáért. Esdve kérünk téged, ajánld fel ezt a te szenvedő szent fiadnak, hogy irgalmának tengerében és az ő szent szívéből kiömlő vérpatakjában mossa meg a földi bűnök szennyétől a szenvedő lelkeket és vezesd őket azon égi boldogságba, melybe téged is felemelt a te szent fiad, az Úr Jézus Krisztus, ki az Atyával és Szentlélekkel él és uralkodik most és mindörökkön örökké. Amen.

gyertyalng