56 éve: 1947. október 23-án a kommunisták kivégezték Dr. Donáth Györgyöt.
"A köztársaság ellenes összeesküvési per" - illetve persorozat, hiszen 7 per került tárgyalásra - során több, mint 260 személyt tartóztattak le, és 229 vádlottat állítottak bíróság elé.

Sokakat súlyos börtönbüntetésre ítéltek, számos személyt internáltak, és több százra tehető azoknak a száma, akiknek a neve ekkor került az ÁVO kartotékjaira, hogy egy életen át megbélyegzett, megfigyelt személyként éljenek. Egy ÁVO-n készült jegyzőkönyv 550 letartóztatást említ.

Elsőfokon 3: Dálnoki Veress Lajos, András Sándor, Donáth György, másodfokon: 1 halálos ítélet született: Donáth Györgyé.
Felmerül a kérdés: miért Donáthot végezték ki?

A Magyar Testvéri Közösség elleni per történetét tárgyaló számtalan publikációra való tekintettel, csak a Donáth-per egyes részleteit kívánom rekonstruálni. Ebben segítségemre lesz Donáth Györgynek az utolsó szó jogán elmondott beszéde, melyet a főtárgyalás 25. napján, 1947. április 11-én mondott el. Ekkor már sejtette az elkerülhetetlent, hogy kivégzik, mégis mindvégig bátran, logikusan, emelt fővel cáfolta meg a vádpontokat. 6 órán át beszélt.

S hogy milyen is volt ez a beszéd? Erről hadd idézzek meg egy tanút, aki akkor ifjú kommunista újságíróként bent ült a tárgyalóteremben. Így emlékszik vissza:

"Nos, Donáth az első perctől kezdve lenyűgözött.
Ő volt ennek a pernek a legfőbb érdekessége, csodálni való hőse.
Szellemileg és jellemileg oly´ magasan kiemelkedett a többiek közül, hogy varázsának olykor még a tanácselnök sem tudott ellenállni. 
Donáth nem csak bátor volt, hanem logikailag is verhetetlen, akinek érvelését széles körű történelmi műveltségén túl egyfajta finom irónia tette megnyerővé és hatásossá. 
A legnagyobb hatást az tette rám, hogy a per nyomasztó légkörében, ahol mindenki más megtört áldozat volt, Donáth, az elsőrendű és nyilvánvalóan eleve halálos ítélet elé néző vádlott, végig szabad emberként viselkedett, lelki függetlenségét egy percig fel nem adva, mindenkivel szemben méltányosan, ugyanakkor tántoríthatatlanul kitartva azon eszmék és elvek mellett, amelyek miatt egy műper fővádlottja lett. "

Ez valóban egy műper volt.

A koncepciót Rákosiék irányították, s ha valahol elakadtak, akkor a szovjet elvtársak besegítettek. (Gondoljunk Kovács Béla elhurcolására, vagy arra az esetre, amikor Arany Bálint a tárgyaláson visszavonta vallomását, elvitték egy kis "pótnyomozásra" az NKVD Vilma királyné úti főhadiszállására.)

Az MKP PB 1947. január 23-i ülésén felvett jegyzőkönyvében ez áll:
"A PB leszögezi, hogy az összeesküvők perét jól elő kell készíteni.
Gondoskodni kell a per hallgatóságáról.
Feltétlenül beszélni kell a tárgyalást vezető elnökkel és az ügyésszel is.
A PB Farkas, Rajk, Révai elvtársakat bízza meg az előkészítéssel.
Gondoskodni kell a megfelelő népbírákról is."

Gondoskodtak. A népbírósági különtanács összetétele olyan volt, ami megfelelt a kommunisták célkitűzésének.
A különtanács elnöke: Dr. Jankó Péter, a népügyész Dr. Zaboreczky Ervin volt.

A Donáth-per : 1947. február 27-étől-április 16-ig zajlott a Markó utcában, heti 3-4 napon át, elvben nyilvánosan, a valóságban erősen megszűrt közönséggel.
A mintegy 25 tárgyalási nap történéseiről a napilapok beszámolókat közöltek.
A kommunista riportereknek csak az alaphangot kellett szállítaniuk, a végleges anyagot a szerkesztők gyúrták össze.

A Szabad Nép perrel kapcsolatos kommentárjait általában Révai írta.

A kommunista sajtó, még az ítéletek meghozatala előtt, eleve a demokrácia megdöntésére szövetkező bűnösökként, hazaárulókként bélyegezte meg a vádlottakat.
Rákosiék igyekeztek országszerte hisztériás hangulatot kelteni, tömegtüntetéseket szerveztek, ahol az ebből a célból mozgósított tömegek már eleve halált kértek az árulókra.

A vádirat így szólt:
"Donáth György, Dálnoki Veress Lajos, Szent-Miklósy István, András Sándor, Szent-Iványi Domokos, Arany Bálint, Kiss Károly, Héder János, Berkó István, Sóvári Tihamér, Fülöp József... terhelteket az 1946/VII.törvény: a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló mozgalom kezdeményezésének és vezetésének bűntettével vádolom.
1945. áprilisától-46 decemberéig Budapesten, mint az elmúlt Horthy- rendszer hívei, a jelenlegi rendszer megdöntésére irányuló törekvéseik céljára felélesztették a múlt rendszer egyik fajvédő, fasiszta szellemű titkos szervezetét: a Magyar Testvéri Közösség mozgalmat.
A felélesztett MK élén az ún. Hetes Bizottság állott, mely a mozgalom politikai vezetője volt.
E mozgalom politikai célkitűzését: a demokratikus államrend és a demokratikus köztársaság megdöntése, az elmúlt uralmi rendszernek jogfolytonossági alapon való visszaállítása, és a hatalomnak fegyveres erőszak útján való átvétele képezte.
E célkitűzések megvalósítása végett a politikai szervezkedést országosan megindították, a MK tagjait a főbb állami hivatalokban mind nagyobb mértékben elhelyezték, a hatalom átvételéhez szükséges fegyveres erők szervezését megindították, annak nem csak kereteit állították fel, hanem részletes beosztását, és működését is szabályozták.
A politikai és katonai hatalom tényleges átvételének időpontját 1947 tavaszára vagy kora nyári hónapjaira tűzték ki."

A vádhatóság Dr. Donáth Györgyöt jelöli meg a szervezkedés szellemi és politikai irányítójául.
Neki tulajdonítja a katonai szervezkedés kezdeményezését.

Cselekvőségét 3 csoportba sorozza:
1. az ún. brossúrájában kifejtett politikai nézetei
2. a katonai szervezkedés kezdeményezése
3. a MK Vezérkarában való résztvétele.

A vád külön hangsúlyt helyez a brossúrában kifejtett jogfolytonossági hiányról szóló megállapításra.
Ebből következteti, hogy Donáth a demokratikus államrendet és köztársaságot nem tekinti törvényesnek. Azzal vádolja, hogy a jogfolytonosságot a régi uralkodó rend visszaállításával véli helyreállítandónak.
Donáth kérte fel Dálnoki Veress Lajost a MK katonai csoportjának a megszervezésére.
A vád ebből azt következteti, hogy olyan katonai csoportot óhajtott Donáth megszervezni, amely alkalmas a hatalomnak fegyveres úton való megdöntésére.

A vád a MK-ben látta a mozgalom személyi káderjét.
A vád Dálnoki Veress Lajost a Donáth által kezdeményezett katonai szervezet vezetőjének tekinti.
András Sándort a katonai szervezet vezérkari főnökének,
Szent-Miklósy Istvánt: Dálnoki szárnysegédjének, 
Szent-Iványi Domokost : a szervezet külpolitikai irányítójának,
Kiss Károlyt:a szervezet általános irányítójának,
Arany Bálintot: belpolitikai irányítónak tekinti.

Most menjünk sorra a főbb vádpontokon, illetve nézzük meg, hogy ezeket hogyan cáfolta meg Donáth.

Az első súlyos vádpont, hogy a jelenlegi rendszer megdöntése céljából felélesztették a Magyar Testvéri Közösség mozgalmat, a felélesztett MK élén az ún. Hetes Bizottság állt.

A vádirattal szemben azonban az az igazság, hogy volt egy csoport, közösségi tagok, barátok, akik rendszeres heti összejövetelek során megtárgyalták az aktuális politikai helyzetet, és az ebből eredő teendőket.
Ezt a társaságot nevezték el a Katonapolitikai Osztályon Hetes Bizottságnak.

Donáth erről így vall:
"Először is szögezzük le, hogy Hetes Bizottság soha nem volt. 
Állítom, hogy 1945 márciusától-46 november végéig amikor ezeken az összejöveteleken részt vettem, nem hogy köztársaság ellenes dolog nem történt, de semmi lényeges dologról nem volt szó..., voltak alkalomszerű témák a beszélgetések napirendjén. 
Úgy képzeltük, hogy a békekötés után, minden valószínűség szerint kormányváltozás fog bekövetkezni és valószínűleg új választás lesz.
Úgy képzeltem, hogy ezek a választások nélkülünk is bekövetkeznek, de az volt a szándékunk, hogy ne nélkülünk következzenek be, nekünk is legyen befolyásunk. Adva van tehát a feladat: közreműködni, beavatkozni oly´ módon, hogy számba vesszük az összes politikai erőtényezőket, hogy mire az események bekövetkeznek, azoknak alakulásába a lehető legnagyobb súllyal szólhassunk bele.
Ez önmagába véve, azt hiszem még nem demokráciaellenesség.
Ebből a célból tartottuk és fejlesztettük a kisgazdapárti vonalat, ebből a célból kezdtük a külpolitikai kapcsolatokat kiépíteni, ebből a célból hoztam létre a katonai csoportot, ebből a célból történt a gazdasági szervezkedés.
Megismétlem, amit a főtárgyalás magam és a vádlott társaim is vallottak, hogy soha az ún. Hetes Bizottságban vagy az ún. Fővezérségben a köztársasági államforma és a demokratikus államrend megdöntésére én senkit fel nem szólítottam, engem senki fel nem szólított, még olyan sem hangzott el, amiből ilyenre lehetne következtetni.
Senki nem beszélt arról, hogy a köztársaság helyébe királyságot vagy diktatúrát hozzuk."

Valamelyik összejövetelen Szent-Iványi Domokos felvetette a baráti körnek azt a témát, hogy vegyék számba azokat a katonákat, akik a békés rendszerváltozás során szóba jöhetnek. Úgy gondolták, hogy a békeszerződés aláírása után, amikor az oroszok kivonulnak, az új kormány a hadsereget újjá fogja szervezni, ezért meg kellene találni azokat a katonákat, akiket megbízhatónak tartanak, és akiket kulcspozícióba lehetne juttatni.

Donáth és Szent-Miklósy elvállalták ennek felmérését.
Dálnoki Veress Lajost szemelték ki fővezérnek, András Sándort vezérkari főnöknek, Szent-Miklósy a segédtiszt szerepét javasolta magának.
Bevonták a szervezkedésbe: Fülöp József és Sóvári Tihamér vezérkari ezredeseket, Várkonyi László őrnagyot is.
Ezzel kapcsolatban Donáth ezt mondta:

"Szeretném leszögezni, hogy a katonai csoport megalakítása igenis az én legszemélyesebb ötletem volt, s ezért a felelősséget a legteljesebb mértékben én akarom vállalni. 
A katonai csoporttal kapcsolatban, meg kell említenem, hogy mi volt a célom. 
Az egyik cél az volt, hogy a Közösség újjászervezése során, katonáink tervszerűen végezzék a Közösség ideológiájának terjesztését, a másik cél az volt, hogy a magyar fegyveres erők személyi összetételét próbáljuk megváltoztatni, és nem csak közösségi tagok révén, hanem gondolatvilágunknak megfelelő katonatisztek leltározása, majd beszervezése révén gondoskodjunk arról, hogy a ma túlnyomóan kommunista befolyás alatt álló fegyveres erők ezeknek a tiszteknek a kezébe kerüljön, arra az esetre, ha az ország vezetésében lényeges változás következnék be. Ez volt a cél.
Ami a Fővezérségi formát illeti, az az én ötletem volt, ezért is vállalom a felelősséget, ez csak arra szolgált, hogy a katonák számára a legalkalmasabb szervezési formákat találjam meg."

A vádirat következő súlyos pontja, hogy a hatalmat fegyveres erőszak útján akarták átvenni.
Donáth erről így vall:

"Azt kell mondanom, hogy a fegyveres erőszakhoz a puszta szándékon egyébre is szükség van: fegyverre és csapatra.
Az eljárás során azonban a legkisebb bizonyíték sem merült fel amellett, hogy akár fegyverünk, akár csapatunk lett volna, vagy, hogy valaha is foglalkoztunk
volna ilyesminek a megszervezésével.
Az ún. Fővezérség 6 főből állt, nem akartak szembeszállni senkivel a világon, azt hiszem még nekik sem volt egy ócska pisztolyuk sem.
Az ún. Fővezérség két és fél hónapos tevékenysége alatt semmi mást nem csinált, mint számba vette a 14 embert a 7 kerületi parancsnokságra és a 7 vezérkari főnöki állásra.
Ez volt a fegyveres erőszak."

A vád egyik pontja az ún. hadparancs volt.

A nyomozati iratok szerint: ´46 október 31-én jöttek össze Szent-Miklósy lakásán, aki azt mondta, hogy a békekötés után a magyar politikai életben konszolidáció várható, amikor a többségi párt az állami élet minden szektorában átveszi a vezetést, így a honvédség terén is.
Félő azonban, hogy ez a konszolidáció a honvédségi vonalon nem lesz végrehajtható, mert ott a kulcspozíciókban olyanok ülnek, akik nem éreznek együtt a többségi párttal.
Ezért szükségesnek látszik egy olyan javaslat elkészítése, amelyben kijelölik, hogy mely személyek kerüljenek kulcspozícióba, mely munkára Szent-Miklósy szerint egy katonai parancsnokság adhatta a legjobb keretet.
Ezzel kapcsolatban fogalmazta meg, és olvasta fel Szent-Miklósy a hadparancsot.

"A magyar földalatti fegyveres erők fővezérsége megalakult, a parancsnokságot, a mai napon átvettem. A földalatti fegyveres erők részei: a jelenlegi honvédség és rendőrség, volt honvédség és rendőrség és csendőrség tagjai, a honvédség még Nyugaton lévő részei. Az idegen megszállók által megdöntött jogfolytonosságot helyreállítom.
A rangsorban és a szolgálati szabályzatban az 1944. március 19-i helyzet az irányadó, az 1944 óta történt kinevezéseket felül fogom bírálni."

Itt egy honvédelmi csoportról volt szó, amelynek működési irányelveit próbálta Szent-Miklósy hadparancsba foglalni.

Donáth kivételével a többiek nagy megdöbbenéssel fogadták a hallottakat, és Dálnoki elrendelte a hadparancs azonnali megsemmisítését.
Szent-Miklósy a hadparancsot, mint "történelmi dokumentumot" meg akarta őrizni az utókor számára.(1 példányt megőrzött és ez került a nyomozók kezére.)
A többiek úgy vélték, hogy a hadparancs megsemmisítésével az ügy lezárult.
Szent-Miklósy kivételével a katonák teljesen egybehangzóan azt állították, hogy semmilyen hatalomátvételről nem volt szó és csak azokat a katonai vezetőket akarták számba venni, akik a jövőbeli békés rendszerváltozás során szóba jöhetnek.
Szent-Miklósy a hetekig tartó kínzások hatására fizikailag és szellemileg is teljesen megtört.
Nem lehetett tudni, hogy drogokkal kezelték-e, de amikor a tárgyalásra került sor (teljesen kimerült állapotban) szinte kereste, miképpen vallhatna az ügyészség tetszése szerint. 

A tárgyaláson nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a hadparancsot Dálnoki át is javította és azt még két alkalommal is felolvasták.
Ez ellen Dálnoki Veress Lajos magából kikelve a legerőteljesebben tiltakozott. 
Szent-Miklósy ezen kijelentése lényegesen súlyosbította a vádlottak helyzetét, hiszen a nyomozati iratokkal szemben ezt fogadta el a bíróság.

Mindez vonatkozik Szent-Miklósynak egy további kijelentésére is, amikor ellentétben a nyomozati iratokkal ezt vallotta:

"Donáth előadást tartott a katonai teendőkről. Emlékszem, hogy fegyveres felkelésről, partizánakciókról, szabotázs-cselekményekről volt szó.
Úgy tudom, Kiss Károly jegyzeteiben máshol is van egy feljegyzés, ami szerint elhatároztuk, hogyha kell fegyveres erővel is megszerezzük a hatalmat."

Szent-Miklósy azt is állította, hogy a jogfolytonosság problémája Donáth kézírásával került bele a hadparancsba, ezzel szemben a katonavádlottak közül erre senki sem emlékezett.

Erről így vall Donáth:

"Dálnoki Veress azt mondta, hogy nem emlékszik ilyen szövegre,
András azt mondja, hogy a jogfolytonosságra nem emlékszik, erről csak a nyomozóhatóságoknál hallott, ott emlékeztették rá, és ezen az alapon írták be a jegyzőkönyvi szövegbe.
Sóvári és Fülöp szintén nem emlékezett a jogfolytonossági szóra, ebből én azt következtetem, hogy azért nem emlékeztek rá, mert nem volt benne a hadparancsban."

A népbíróság további súlyosbító körülménynek ismerte el Donáthnak a jogfolytonosság körüli elméletét. Ezt fejtette ki brossúrájában, valójában vázolt egy általa fennállónak gondolt politikai helyzetet.
De a vád úgy értelmezte, hogy mivel Donáth a fennálló rezsimet a jogfolytonosság alapján nem ismerte el, azt katonai erőszakkal akarta megdönteni.
Főleg emiatt mondták ki bűnösnek és végezték ki.

Azt mondja a vád, hogy az elmúlt uralmi rendszert akarták visszahozni a jogfolytonossági alapon.

A vád Donáth brossúrájának egy kiragadott részét citálta. Ez így szólt:

"Magyarország közjogi helyzetét 1944 márciusa óta csak úgy lehet megítélni, hogy idegen megszállás alatt csorba, vagy teljesen szünetelő szuverenitás.
Így volt ez a német megszállás alatt is...és így van ez ma az orosz megszállás alatt is.
Az 1939-ben összeült országgyűlés működése idegen vis maior folytán lehetetlenné vált, az alkotmányos államfő idegen fogságban van, az őszi választás nem adott módot a teljesen szabad választásra."

Azt mondja Donáth:

"Idegen megszállás alatt csorba, vagy szünetelő szuverenitás, ez körvonalazódik ebben a passzusban. Jogfolytonosságról egy árva szó sincs benne.
Ellenben hangsúly van a szuverenitás csorbaságán.
Márpedig nem vitás, hogy szuverenitásunk csorba, hiszen a fegyverszüneti szerződés elintézi ezt a kérdést.
Én tehát csak köztudott dolgot foglaltam írásba.
Azt mondja az ügyész úr, hogy a jogfolytonosság elméletét 1946 tavaszán Donáth dobta bele a mozgalomba, és ettől kezdve ez már nem csak veszélyes volt, hanem a demokratikus államrend megdöntésére is irányult. Ez tehát ezzel a ténnyel történt s ebben a pillanatban valósult meg az államellenesség, hogy azt magukévá tették.
A főtárgyalás során bebizonyosodott , hogy ez a brossúra a Hetes Bizottságban soha nem tárgyaltatott - hanem ahogy az elnök úr is megfogalmazta -hallgatólagosan vették tudomásul.
Ha azt mondják, hogy elmulasztottam a feljelentési kötelezettségemet, azt még megértem, de hozzá nem szólással bűncselekményt elkövetni?! 
Tehát ismétlem: nem volt szándékunkban még a hatalom remélt birtokában sem a köztársaságot eltörölni, közjogi változtatásokat hozni, a jogfolytonosság helyreállításával a régi rendszert visszahozni.
Nem a demokratikus rend megváltoztatására törekedtünk.
Befolyásolni akartuk a magyar politikai életet, természetesen a mi ideológiánk jegyében.
Csak ennyit akartunk: a helyzetet ismerni, megtárgyalni, és a politikai helyzetet befolyásolni.
A vád semmit sem tudott bizonyítani, a vádnak csak a vádlottak állnak rendelkezésére, mint bizonyítási anyag és ezek valamennyien cáfolják a vád állításait.
Egy politikai rendszert, egy személyi garnitúrát szerettünk volna kicserélni és a káros intézkedéseket megváltoztatni, de olyan eszközökkel, amelyek minden civilizált államban elfogadhatóak."

A vád a demokratikus rendszer elleni szövetkezés volt és ez ellen a vádlottak többsége erőteljesen tiltakozott. Csak Kiss Károly, Szent-Iványi, Szent-Miklósy és később amikor visszahozták a "pótnyomozásról" Arany Bálint vallotta a kínzások hatása alatt magát bűnösnek.

Varga László - aki a persorozatban védőügyvéd volt -Lakitelken egy konferencián 2000-ben, életének egyik legmegrázóbb élményeként említette, hogy amikor a vádlottakat a tárgyalás során egy pillanatra őrizet nélkül magukra hagyták, Donáth odahívta a többieket és azt mondta nekik: valljanak mindent rá, neki nincs felesége, a többiekről tudja, hogy családosak.

Donáth tehát próbálta menteni társait, e kapcsán a következőket intézte a bírósághoz:

"Tegyük fel, hogy a bíróság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a bűnösség megvan, a bűncselekmény megtörtént, és mi bűnösök vagyunk.
Ebben az esetben különbséget kell tenni: vezető és vezetettek között.
Vállalom ezt a súlyosbító körülményt, ha a bíróság úgy találná, hogy ennek a társaságnak én voltam a vezetője.
Kérem az it. Bíróságot, méltóztassák levonni ennek súlyosbító konzekvenciáját.
Hogyha a vezető súlyosabban bíráltatik el, akkor viszont a vezetett enyhébben bíráltatik el. Amilyen arányban súlyosbító körülmény tehát az esetleg megállapítható vezetés énrám nézve, ugyanolyan arányban legyen enyhítő körülmény vádlott társaimra."

Ezt a momentumot világítja meg Csicsery-Rónai István:

"Egy másik csoport vádlottjaként a Markó utcai fogház udvarán körbejárva gyakran láttam a többi rab között Donáth Györgyöt, akit nem ismertem személyesen. Egyszer Szent-Iványi Domokos mellé kerültem, s hallottam amint ő halkan Donáth felé intve János evangéliumából idézett:
"Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja barátaiért."

Donáthra a főtárgyalás semmit sem tudott rábizonyítani.
A halálos ítéletet döbbenetesen bátor kiállásával provokálta ki, és ama leleplező kijelentésével, hogy a szovjet hatóságok is kihallgatták a nyomozás során.
Első fokon 3 :(Donáth György, Dálnoki Veress Lajos, András Sándor)
Másodfokon:1 halálos ítélet született tehát a perben.

Donáth nem kért kegyelmet.
Erről beszédében így nyilatkozott:

"Állítom, hogy soha életemben bűncselekményt nem követtem el, akkor tiszta lelkiismeretem birtokában sokkal büszkébb vagyok annál, hogy bármilyen földi tényezőtől kegyelmet kérjek."

Kegyelmi kérvényét helyette védőügyvédje nyújtotta be, amit azonban Tildy Zoltán köztársasági elnök elutasított.

Az ítéletet 1947. október 23-án végrehajtották.

"Dr. Donáth György kivégzése napján minden évben megtartott rekviemen igen nagy számban jelentek meg volt Magyar Közösségi tagok... Néma tüntetés jellege volt." - tudjuk meg egy ´60-as években íródott ÁVH-s forrásból, hiszen a Közösségi tagokat életük végéig megfigyelték.