Életminőség szótár – mind egy
Bölcs-bolond, boldog-boldogtalan
Édenkert, menny vagy földi pokol
Táltosparipa vagy egy állatorvosi ló
Világromlás-rontás, vagy javulás* - 21.
Páskándi Géza
NEM IGAZ!
Nem igaz, hogy a rács a rabság,
hanem az igás szolga-szégyen,
hogy csövön kopogsz és ülsz a priccsen,
mert távíród, se könyved nincsen,
az atomszázad közepében.
Nem is a rácsban van a rabság,
hanem az ember szégyenében,
hogy poklokra szállott az Éden.
Ki tudja, hányszor kaszabolta
kis zsuppjainkat tatár-horda,
vityillónk omlott szellőtől gyakran,
de áll időn át moccanatlan
börtönök béna rendje.
Nem is a rácsban van a rabság,
hanem a gondolatban,
belül a szürke agyban
felismerés, ó már te ködlesz,
hogy amíg vályogot vetsz,
azt hiszed, házad épül,
ámde végül
az is bitorló börtönöd lesz.
Nem is rácsban van a rabság,
a kintiekre gondolásban.
akik ölelnek és aratnak -
nem a rácsban, hanem a gondban,
hogy a rabok, jaj, kint maradtak.
Nem is a rácsban van a rabság,
hanem hogy ember lehull,
s így kell, hogy éljen,
szűkölve féljen,
munkátlanul.
Tunyuló észre, s ölbe tett kézre
ítéltetett,
ő, aki földből,
Isten javából,
izmos erőből,
munka porából,
úgy vétetett.
Nem is a rácsban van a rabság,
nem is a hajtépésben,
céltalan sok lépésben,
falhoz forduló imában,
nem is a múltban és a mában,
okoskodásban, a kerekben,
nem is az idegingerekben,
hanem az indulatban
felugró vad tudatban,
hogy jaj, az a boldog, aki tudatlan!
Nem is a rácsban, nem a falakba
vágyunkkal vésett nőalakba',
hanem szép eszünk tengelyében,
ekörül forgunk este, délben
s ez a bolyongás el sose ül.
Rabság helyett nem a szabadság,
hanem a szebbnek tűnő rabság
csalogat minket már egyedül,
s a hitetlenség tengelyére,
mint könnyű légy a lágy fogóra
ráragadunk, s nincs olyan óra,
hogy ne donognánk - jövőtlenül!
1.
A kommunista
A kommunistáknál
kártékonyabb és
veszélyesebb embertípust
még nem produkált a történelem.
Cinizmusuk, szemtelenségük,
hataloméhségük,gátlástalanságuk,
rombolási hajlamuk, kultúra- és szellem-
ellenességük elképzelhetetlen
minden más, normális,
azaz nem kommunista ember számára.
A kommunizmus nem ismeri
a szégyent, az emberi méltóságot,
és fogalma sincs arról,
amit a keresztény etika így hív:
lelkiismeret.
A kommunista eltorzult lélek,
egészséges szellemű európai
ember nem lehet kommunista.
Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság,
amit egy kommunista
szemrebbenés nélkül
ki ne mondana,
ha azt a mozgalom érdeke
vagy az elvtársak
személyes boldogulása
úgy kívánja.”
(Alekszandr Szolzsenyicin)
2.
Csak akarni kell
"Ha mi azt mondjuk,
hogy akarunk élni,
akarjuk ősi nemzeti sajátságainkból
mindazt megtartva, örökítve megőrizni,
ami azokban nemes, életrevaló és szép;
akarunk ki-ki saját tehetségei szerint,
a választott pályán becsületesen megállani,
akarjuk szeretni magunkat,
megbecsülni azt, ami a mienk,
akarjuk mindazon előnyt felkeresni, kimívelni,
ami fajunkat emeli;
és viszont nem akarunk
hiú majmolói lenni annak, ami idegen,
hanem, ha átvettünk valamit tőle,
az, mint a tüdő leheletétől a fehér chylus,
piros vérré válik bennünk;
ha eljárunk a külföldre azért,
hogy hazánknak bölcsességünkkel,
nem pedig,
hogy a külföldnek ostobaságainkkal
legyünk hasznára,
akkor nincs oly természeti vagy morális erő,
mely bennünket elolvasszon.
Elolvad a jég, de a kristály azt mondja:
„Én nem olvadok!”,
és szikrát vet a napban.
A népek át fogják látni,
hogy életrevalók vagyunk,
és tisztelni fogják törekvéseinket;
mezőinken új élet fog virulni,
szárazi és vízi utainkon
megélénkül a kereskedés,
a magyar nyelv felhat szalonjainkba,
és divattá válik,
nagyobb városainkban
megszületik a nemzeti szellem,
az ország fővárosában,
Pesten összpontosulni fog
a nemzet fénye, ereje, szelleme;
lesz akadémiánk, írói egyleteink,
nemzeti színházunk.
És mindezt csak akarnunk kell."
/Jókai Mór: Egy magyar nábob/
3.
Halandóság és halál
A halál a halhatatlanság kezdete
A halál ellen nincs orvosság
Ne féjl a haláltól, csak a kínjától
Ostobaság halálfélelemben meghalni
Csak a halál biztos
A halál egy percig rossz, az élet meg végig
Öregnek ajtóban, fiatalnak lesben a halál
Király vagy koldus - születése és halála egyforma
Hogy boldog legyen halálod, tanulj meg élni
Az élet senkinek sem a saját tulajdona
Meztelenül születik mindenki és úgy is megy el
Az érdemeket csak a halál után ismerik el
4.
Élet és halál
Örüljön, aki él
Az él sokat, aki jól él
Míg az ember él, sok mindent megér
Addig élek, míg a karom
Ha sokáig akarsz élni, akkor nem tudj mindent
Hamar meghal, ki korán kezd élni
Nem azért élünk, hogy együnk
Amint élsz, annyit érsz
Úgy élj mintha ma meghalnál
Nehéz igazán élni, de jó
Mindenki úgy él, ahogy tud
Ha sokáig akarsz élni, keveset egyél
5.
Adok és kapok
Aki kérdi, kell-e, az nem szívesen ad
Kétszer ad, ki gyorsan ad
Semmit sem ad, ki késlekedik az adománnyal
Add uramisten, de most mindjárt
Amit nem adhatsz, ne vedd el
Ha adnak, vedd el - ha ütnek, fuss el
Szép ott adni, ahol senki sem kér
Ha adtál, felejtsd el - ha kaptál, említsed
Jobb adni mint kapni
Ha adsz a jobbal, ne lássa a bal
Amit jókedvedben adtál, ne vedd vissz haragodban
A jókedvű adakozó szereti az isten
Könnyű a máséból adakozni
Aki nem akar adni, azt mondja, hogy nincs
Kinek nem kell, annak adna
6.
A víz
Ami szomjoltó,
tisztító, gyógyító,
öntöző, malomhajtó
És ami fullasztó, ölő,
jégként hajósüllyesztő,
áradva romboló vész…
7.
Bába
és bábáskodás
Szókratész az agórán.
Rávezetni a felismerésre,
vagy segíteni, hogy emlékezz?
Nem keresnél,
ha már nem találtál volna meg?
8.
Önvád
Büntetőügyben
Ha téged vádolnak, választhatod a hallgatást,
Ha az élettársadat - nem kötelességed tanúskodni,
S te mégis nyilvánosan magadra vallasz?
Pedig nem is kínvallatnak?
Csak épp a lelkiismereted kínpadján fekszel…
(és hiszed: a beismerő vallomás enyhítő körülmény…)
9.
Vágyálom
Ha nagy leszek,
akkor szeretnék
dúsgazdag ember lenni,
vagy hatalmas király vagy
nagyon híres sportoló, színész,
vagy az emberiség tudós jótevője
vagy hős megmentője?!
És persze egészséges mint a makk,
csodaszép, vonzó külsejű,
aki a legszebb párt választhatja,
s akit ünnepelnek, s akinek
versengenek baráti kegyeiért?!
10.
Önismeret
Ha egy gyerek
minden kívánsága teljesülne,
akkor lehet, hogy csokiból lenne az egész világ,
s az rögtön nyilvánvaló és józan eszünkkel belátható,
hogy ebből a jóból tényleg megárt a sok.
De mennyivel más a helyzet a felnőtt emberrel,
akinek már tényleg tudnia kéne, hogy mi az érdeke,
mi az, ami hosszabb távon is a javát szolgálja?
Ismerjük – ismerjük? - Midász király történetét,
akinek szó szerint minden arannyá vált a kezében...
11.
Szezám,
tárulj!
Egy jól feltett
kérdésre keresni a választ,
jól megfigyelve a dolgokat
és józan eszed logikusan használva,
bátran gondolkozva és
képzeleted szárnyán repülve,
ez olyan, mint amikor
birtokában vagy a varázsigének,
amire megnyílik a kincses barlang
és szabad a gazda...
Amúgy meg hiába
rágsz át könyvhegyeket,
csak beléjük temeted magad!
12.
Lebukás
Egy férfi és egy nő
szerelmeskedik az ágyban,
amikor meghallják, hogy
megnyikordul a bejárati ajtó.
- Ó, gyorsan tűnj el,
ez biztosan a férjem! - suttogja a nő.
A férfi felugrik, felkapja a ruháit és
már indulna az ablak felé,
amikor megáll és így szól:
- Hé, álljon meg a menet!
ÉN vagyok a férjed!
13.
Csonkolás - öncsonkítás
Mennyit lehet le- és kivágni egy emberből,
hogy még élhess, életjeleket mutass?
Mennyi mindenről lehet végleg lemondani,
Hogy életem ne degradálódjon puszta túléléssé?
14.
Csapdahelyzet
Ócsó mán a pásztor,
Nincsen becsületi!
A nagy gazdák előtt
Mind huncut a nevi.
Ha valamije van
Azt mondják, hogy lopta,
Ha semmije sincsen,
Hogy elkorhelkodta.
Hát a szegény pásztor,
Hogyne szomorkodna:
Kicsinke a kenyér,
Kevés a szalonna
15.
Kultúrfölény
Hogyan maradt fenn a magyarság,
Annyi vész, tatárjárás, hódoltság, háború,
Szellemi gyarmatosítás, janicsárképzés,
betelepítés és kivándoroltatás stb. után?
16.
Élet-redukció
Milyen más lenne az életünk,
Ha egymással csak írásban, mutogatva,
Egy felnőttként tanult idegen nyelvet törve,
Vagy csak szinkrontolmáccsal tudnánk „beszélni”?
Mi minden árnyalat és szín sikkadna el közlendőnkből?
17.
Nyomóerő
Ha szétterülsz és hason kúszol,
Talán nem szakad be a jég, s nem nyel el a mély,
De ha „büszkén” két lábbal állsz és toppantasz, hát…
18.
ÁLARCOSAN
Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.
Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.
De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.
Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.
S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.
Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,
Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.
TÓTH ÁRPÁD
19.
Kakukktojás
Amikor a kakukk más fészekbe helyezi tojásait,
S az ő óriásfiókái első tette a többiek kilökdösése,
Ami után az utódtalanított madárpár őket sajátjaként eteti
(Ez a szó szerint jelentés – de mi minden az átvitt értelme?)
20.
Tartuffe szindróma
Álszent vendég a családban
Annyira beférkőzik valaki a családfő bizalmába,
Hogy az elvakult rajongásában mindenben kezére játszik,
Ráiratja a vagyonát, neki adja feleségül a fiatal lányát,
Nem akarja meglátni, hogy az illető molesztálja feleségét,
Akár még gyerekét is kitagadná, ha a képmutató kívánná…
21.
Márta és Mária
A jobbik részt választani.
Amikor Jézus jön házadba,
Akkor ne a konyhán tüsténkedj
Pláne ne tüntető melldöngetéssel,
S arra testvérre ujjal mutogatva,
Aki odabent a bölcset hallgatja…
Lemaradsz a pótolhatatlan alkalomról,
Ami egyszer volt/lett volna és soha többé…
22.
Önbíráskodások
1.
A pimasz szomszédnak lekeversz egy fülest
És ezzel a dolog el van intézve, le van zárva -
Nem jelentgeted fel szexuális zaklatásért stb.
Noha ő feljelenthetne könnyű testi sértésért…!?
2.
Amikor erkölcs és jog ütközik,
Amikor a törvény tiltja a (vér)bosszút,
De a te közösséged egyenesen parancsolja,
S ha elmulasztod, kivet a soraiból és megvet
23.
Korifeus/farizeus
(gör.), eredetileg a. m. karvezér (l. o.);
a tudomány, a művészet v. politika terén a vezető,
a legjelesebb, a hangadó.
A jómódú városi lakosság érdekeit képviselő,
a vallási törvények formális megtartására ügyelő,
szenteskedő vallási-politikai párt híve az ókori Júdeában
24.
Próféta sors
Ezt mondták:
,,Jöjjetek, szőjünk
terveket Jeremiás ellen,
mert nem veszhet el
a törvény a paptól,
sem a tanács a bölcstől,
sem az ige a prófétától!
Jöjjetek,
verjük őt meg nyelvvel,
és ne figyeljünk
egyetlen szavára sem!''
Figyelj rám, Uram,
és halld meg ellenfeleim hangját!
Vajon rosszal szokás-e fizetni a jóért,
hogy vermet ástak lelkemnek?
Emlékezz rá,
hogy színed előtt álltam,
hogy javukra szóljak,
hogy elfordítsam haragodat róluk!
Jeremiás 18,18-20
*
25.
Szóadás - ígéret
Aki könnyen ígér, nehezen ad
Arany hegyet ígér
Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó
Az ördög sokat ígér, keveset ad, az is keserű...
Egy adok többet ér három ígérdmegnél
Ígérd meg, ne add meg - nem károsodsz meg
Ígéret adóssá tesz
Ígéret bolondnak öröm
Ígérni uraság, megadni emberség
Itt a kezem, nem disznóláb
Teljesítsd ígéreted, hogy legyen becsületed
A sok ígéret nem teszi gazdaggá a szegényt
26.
Részeges közmondások
Krisztus urunk is kitért a részeg elöl
Bolond és részeg mond igazat
Aki részeg, az kurva is
Egyik részeg, a másik tántorog
A részegből csak az ital beszél
Részegre titkot ne bízz
Részegséget, kevélységet nehéz titkolni
Garázda mint a részeg ember
Ki részeg korában vét, józan korában bűnhődjék
27.
Könnyű műfaj
"Jaj, mily sekély a mélység
és mily mély a sekélység
és mily tömör a hígság
és mily komor a vígság.
Tudjuk mi rég, mily könnyű
mit mondanak nehéznek,
és mily nehéz a könnyű,
mit a medvék lenéznek."
Kosztolányi Dezső
28.
A tücsök és a hangya
megunta tücsök a hosszú téli
koplalásokat s hogy prózában versben
évszázadok sőt ezredek meséi
szerint mindig szégyenkeznie kelljen
elkezdte tanulmányozni a hangya
életvitelét s borzasztó dologra
döbbent rá ki mit gyűjt beadja
morzsáig beszolgáltatja a bolyba
szolga az egyén hősi csak az ópusz
állapította meg elszontyolodva
s rajtam röhög a volt szolga ezópusz
s ti szabadnak hitt társaim azóta
is rajtam fenitek léha nyelvetek
ki koplalok bár, de szabadon cirpelek
KÁNYÁDI SÁNDOR
29.
Az önismeret útjai-módjai
Naponta igazmondó tükörbe nézel
Megméred a súlyod, magasságod
Megnézed a leleteidet, röntgenképedet
Összehasonlítod magad másokkal
Odafigyelsz a jóakaróid véleményére
Megfontolod az ellenségeid megállapításait
Megnézed, hogy kikkel barátkozol
Engeded, hogy a könyvek olvassanak benned
Tanulmányozod, hogy te min és kin nevetsz
Megfigyeled, hogyan viselkedsz játék közben
Kísérleti helyzetekbe hozod magad
Próbára teszed magad: mit bírsz ki
Ellenőrzöd, mennyire távolodsz ideáljaidtól
Folyamatosan figyeled tested (vissza)jelzéseit
Keresed az alkalmat, hogy megmérettesd magad
Magadba szállsz és kutatod-feltárod vétkeidet
Kihívsz és válaszolsz a kihívásokra, s kielemzed
Döntéseket hozol, s kiértékeled a következményeit
Tanulva tanítasz és tanítva tanítasz
Holt kötőkkel társalogsz – katartikus műélmények
Élő és holt bölcsek társaságát és tanácsát keresed
Szerelmed és barátod szemében mered látni magad
Elgondolkodsz az álmaid üzenetein
Igyekszel reflektálni vak szokásaidra
Törekszel jól megismerni a téged nevelő szülőket stb.
Szín-játékból beleéléssel más jellemet alakítasz
Tisztázod, összhangba hozod, kontrollálod vezérelveidet
Imádkozol az isteni átvilágítást kérve…
Stb.
30.
Otthon, édes otthon
Mindenütt jó, de a legjobb otthon
Otthon parancsolj, másutt hallgass
Ki otthon jól nem lakik, máshova megy enni
Amíg otthon ülhetsz, ne menj Bécsbe
Engedd be a tótot és kitúr a házadból
Lakva ismerni meg egymást
Sok jó ember kis helyen elfér
Otthon lakjék, ki kedvére kíván élni
Utcán angyal, otthon ördög
A boldogság otthon készült holmi
Utcán fodros, otthon rongyos
Ami itthon kis vétek, az ott kin tömérdek nagy
A csirkék hazajönnek aludni
A férfiak házat építenek, a nők otthon teremtenek
A kétlaki ember éhen hal
Legyen mégoly kicsi a lak, a sajátom - otthonom
Saját otthonodban te vagy mindenben az úr
Az otthonod a te királyságod
Ha nincs semmi dolgod, menj haza korán
Ha egy otthon boldog, az nem lehet szűk
Otthon minden könnyű
Menj el mindenhova, de térj haza élni
Hazájában lakjék az a nép, amelyik kedvére akar élni
Inkább hazádban pór légy mint idegenben úr
31.
Ami el-
idegeníthet otthonodtól
ha bejárhatnak a rendőrök
ha bármikor átkutathatják
ha nem tudod kifizetni a házbért
ha a háziúr rendezheti be
ha a háziúr szabja meg házirended
ha csak aludni járhatsz oda
ha életveszélyes az épület
ha társbérlőkkel marakodtok
ha hidegháború van a társasházban
ha elvált feleséged elbarikádozza magát
ha elvált férjed idegen nőt hoz a lakásba
ha átjáróházat csináltok belőle
stb.
32.
Olcsó vigasz?
A pokol és a mennyország
majd mindenkit mindenért kárpótol,
majd mindenki elnyeri jutalmát is,
és ezért akar jó lenni e világon?
(Hosszú távú befektetés?)
Az már nem purgatórium,
ott nem lehet már megtérni,
ott már örök kárhozat vár…
Lélekvándorlás oda…?
A siralomvölgyből az édenkertbe?
(A kereszténység így a nép ópiuma lenne -
És minden hatalom államvallássá tenné…!?)
33.
Nemek
Először megy fel
a lány az udvarló lakására.
- Azt mondta anyukám,
ha bármivel próbálkoznál,
mindenre mondjak nemet!
- mondja a lány.
- Aha... És nem bánnád,
ha lefeküdnénk egymással?
34.
Peches
Egy búskomor
pofa ül a kocsmában,
és éppen meg akarja inni
azt a vodkát, ami előtte van,
amikor odalép hozzá
egy jópofa törzsvendég,
és megissza előle.
Erre a fickó sírva fakad.
A törzsvendég,
látva a megviccelt szomorúságát,
azt mondja:
- Bocs haver! Veszek neked egy másikat.
- Nem az bánt pajtás...
Reggel elindulok a munkába,
de ellopták a kocsit.
Taxival valahogy
mégiscsak beérek,
de a főnök kirúg,
és akkor veszem észre, hogy
a taxiban maradt a pénztárcám,
a sofőr meg már sehol sem volt.
Hazafelé útközben egy menekülő tolvaj
a kezembe nyomja a szatyrát,
ami tele van lopott cuccal.
Elkapnak a rendőrök,
egy napot előzetesben tartanak,
miután bocsánatot kérnek, és megyek haza.
Otthon megtalálom a feleségemet
egy idegen férfival az ágyban.
Amikor már véget akarok vetni az életemnek,
akkor jössz te, és megiszod előlem a mérgezett italomat.
35.
Kihalás
Mamut papa
mamut mamának:
- Na?
- Neee...!
Következő nap ismét megkérdi:
- Na?
- Neee...!
Mamut papa nagyon kitartó volt,
harmadnap is megkérdi:
- Na?
- Neee...!
És kihaltak a mamutok...
36.
Bölcs mosoly
A humorérzék
végső soron nem más,
mint kiművelt értékrend.
Humorérzéken persze nem
a pojácáskodást és a gúnyolódást értem,
hanem azt a képességet,
hogy mosolyogni tudjunk magunkon,
amikor túlságosan komolyan veszünk dolgokat.
Ez a bölcs mosoly csak azokra jellemző,
akik különbséget tudnak tenni
a célok és az eszközök között.
Mindig nevetséges,
ha valaki a célokkal azonos
fontosságot tulajdonít az eszközöknek.
És mivel minden emberi teljesítmény
elmarad az eszményitől,
a valóban civilizált egyén számára
az emberi igyekezet időnként kicsit komikusnak tűnik.
Ennek ellenére csak az olyan ostobák képesek
hangosan és tartósan nevetni
a szenvedélyes szerelmen,
a szépségen és az igazságon,
akik számára a szenvedély ismeretlen érzés,
vagy képtelenek csodálni annak tárgyát.
Clive Bell
37.
Szeparé
A hatalom
elszigetelődésre vezet,
az elszigetelődés pedig
a hatalom szeszélyes gyakorlására.
Ez szétrombolja
a normális kapcsolatokat
a vezető és a nép között,
ami végül a hatalom
elkorcsosodására vezet,
és ezzel képességének elvesztésére,
hogy egységben tartsa a társadalmat.
Ma ezzel a problémával kell szembenéznünk.
George E. Reedy
38.
Meg-
ismerés
Napjainkban
két dologra van szükség.
Először: hogy a gazdagok megismerjék,
hogyan élnek a szegények.
Másodszor: a szegények megismerjék,
hogyan dolgoznak a gazdagok.
E. L. Atkinson
39.
Hiúság
A férfikor
legnagyobb,
tragikus kísértése
nem a nő, hanem a hiúság.
Egyszerre megrohan a világi éhség:
rangot akarsz, helyzetet az emberek között,
címet vagy érdemrendet,
mindent, ami csillog,
amit melledre akaszthatsz fityegőkben,
névjegyedre nyomtathatsz
üres és hangzatos szavakban.
Karosszéket akarsz,
mikor a többiek mezítláb
tolonganak az országutakon,
s a városok flaszterein.
Méltóságot akarsz,
mikor az élet
az emberek tömegei számára
oly nyomorúságosan sivár,
hogy legtöbben elvesztik
emberi méltóságukat is.
Ez a nehéz óra a férfiéletben.
Legtöbben elbuknak ilyenkor.
Csak az marad ember és férfi,
aki meg tud hajolni az emberi nyomorúság előtt,
beéri az egyetlen ranggal,
melyet ember viselhet:
a munka tudatának
és a segítőkészség,
a türelmes méltányosság rangjával,
s elutasít mindent,
amit a világ értéktelen elismerésben adhat neki.
Gondold csak meg ilyenkor,
milyen aljas emberek viselik
a legmagasabb címeket és rangokat!
Hivalkodnak érdemrendekkel!
Maradj, címtelenül és dísztelenül, ember.
S akkor csakugyan lesz
valamilyen rangod az emberek között.
Máskülönben csak méltóságos
vagy kegyelmes úr leszel –
ilyen szerény vagy?
Azt hittem, többre vágyol.
/Márai Sándor Füves könyv/
40.
A magány is
- mint minden más –
csak addig csábító, amíg nem kényszer.
Ahhoz, hogy az ember vidám gyalogos legyen,
okvetlen szükséges egy pár jó ló vagy autó a háttérben,
s ahhoz, hogy vidám magányban éljen,
okvetlenül szükséges a lehetősége,
hogy akkor lép ki belőle, amikor akar.
FEKETE ISTVÁN
41.
Kínos áthallás
Színházba indultunk
a férjemmel, és taxit hívtam.
Mielőtt a kocsi megjött,
kiraktam a macskát a házból,
de azonnal visszaszökött,
és felrohant a lépcsőn.
A férjem a macskát kereste,
amikor megjött a taxi.
El akartam titkolni a sofőr elől,
hogy a ház őrizetlenül marad, ezért azt mondtam:
- A férjem rögtön jön, csak felment elköszönni az anyámtól.
A férjem néhány perc múlva jött is, beült mellém a taxiba,
és azt mondta:
- A vén dög az emeleti szobában az ágy alá bújt.
Egy fogassal kellett kikergetnem.
42.
Írástudók
és az özvegy
Egy alkalommal,
amikor Jézus tanított,
ezt mondta a tömegnek:
"Óvakodjatok az írástudóktól,
akik szívesen járnak hosszú köntösben,
és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket.
Örömest elfoglalják
a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket.
Felélik az özvegyek házát,
és közben színleg nagyokat imádkoznak.
Ezért keményebb ítélet vár rájuk."
Ezután leült szemben a templompersellyel,
és figyelte, hogy a nép
hogyan dobja a pénzt a perselybe.
Sok gazdag sokat dobott be.
De egy szegény özvegyasszony is odajött,
és csak két fillért dobott be.
Erre magához hívta tanítványait,
és így szólt hozzájuk:
"Bizony mondom nektek,
ez a szegény özvegy
többet adott mindenkinél,
aki csak dobott a perselybe.
Mert ők a feleslegükből adakoztak,
ez pedig mindent odaadott,
amije csak volt, egész vagyonát."
Mk 12,38-44
43.
Munkadíj
"Tudja nagyságos úr,
nem kívánom én az olcsó nyereséget;
megelégszem, ha a munkámért megfizetnek.
Az a könnyen szerzett pénz olyan portéka,
a mi az igaz keresményt is elviszi magával.
Most én egészen jól vagyok.
Felkelek hajnalban, dolgozom délig,
akkor jól esik az ebédem,
a mi bizony nem pompás, de nekem jóízű;
aztán megint dolgozom estig,
s a mint leteszem a fejemet, elalszom reggelig;
ajtóm, ablakom nyitva, tolvajtól nem félek.
A sok divatos nyavalyát nevéről sem ismerem. "
/Jókai Mór: Az asztalos családja/
44.
Mennyiség
és minőség
„Prima nux prodest,
nocet alter, tertia mors est.”
(Jó a dió egyben,
kettő árt, harmadik öl már.) "
45.
Adoma
Az öreg úr
séta közben
a fiatal emberhez fordul
s tréfásan kérdi, hogy
tősgyökeres magyar ember létére
mint tudott elvenni egy stocknémet lányt.
— Hát kedves urambátyám, nagyon utálom a fajtáját;
s azt gondoltam, hogy ha egyet elveszek belőle:
azzal is kevesebb lesz a német. "
[Deák Ferenc adoma]
46.
Önmegsemmisítő
Egy nép csak úgy semmisül meg,
ha önmagát semmisíti meg.
Önmagát a nép úgy semmisíti meg,
ha múltját már nem látja,
jelenében csavarog,
jövőjében nem hisz.
Szálasi Ferenc
47.
Hiszékeny
Az emberek azért hiszik el
olyan könnyen és szívesen a hazugságokat,
hogy áldozatot ne kelljen hozniuk az eszméért,
és ne kelljen szenvedniük az igazságért.
Szálasi Ferenc
48.
Könnyű
a szegényt kicsúfolni,
de nehéz felruházni.
Könnyű keeteknek
onnan beszélni az akasztófárul,
de nekünk „szíjmadzag: húzzad!"
Aztán a tordai malacznak is
több esze lehetett volna a maga idejéhez képest.
De hát micsináljon a szegény ember,
mikor odahaza azt mondja a sok gyerek:
„apám uram, csináljunk puliszkát, vizünk már van!"
Akkor találkozik az ember Bözsi bával a vásáron.
Van az embernek a tarsolyában éppeg huszonöt piczula,
aztán az ember számlálgassa,
hogyan lehetne ebből
egy uj zekét,
egy süldő malaczot,
egy pár csizmát,
meg egy vaskondért venni rézbül ? "
/Jókai Mór: Jocus és Momus/
*
Bartis Ferenc:
Utószó
Széttépve és összetörten
Győzelmektől meggyötörten
Már magzatként bajba ölten
Vándor bölcsőtemetőkben -
És mégis élünk
Dobra vernek minden vágyat
Árverezés a vasárnap
Nászunkra is gyászhír támad
Üresek a gyermekágyak -
És mégis élünk
Elvadult a dúlok lelke
Kórót terem tarló mezsgye
Pusztul a föld egyre-egyre
Hull a szikla tenyerünkbe -
És mégis élünk
Fogaskerék futószalag
Egyik elmegy másik marad
Bölcsőnk, sírunk porrá szakad
Zokognak a kövek szavak -
És mégis élünk
Hogyha sírunk: kiröhögnek,
Hogyha kérünk: fel is kötnek,
Hogyha küzdünk: odalöknek
Történelmi kárörömnek -
És mégis élünk
Magyar, szavad világ értse:
Anyanyelvünk létünk vére;
Anyánk szíve tetemére
Átok zúdult: vége, vége… -
És mégis élünk!
1956. november 1.
*
*A magyar nyelv
teste, lelke és szelleme
- gondolat és érzelemébresztő szócikkcsírák
az Emberélet-minőség lexikon előmunkálatai.
|